Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-26 / 121. szám

Ä kizis nyilatkozat szövege N. SZ. HrnsesoT (Folytatás az L oldalról) minden szervében azért, hogy minden ország igazságos kép­viselethez jusson. A jelenlegi nemzetközi hely­zettel kapcsolatban a felek megelégedéssel állapítják meg, hogy az utóbbi időben sikerült elérni, az összes békeszerető ál­lamok és népek aktív, szívós erőfeszítéseinek az eredménye­ként a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülését. Ehhez nagymértékben hozzájárult a légköri, a világűrbeli és a víz alatti nukleáris fegyverkísérle­tek megtiltásáról szóló moszk­vai szerződés megkötése, amely az első, történelmi fontosságú lépést jelenti a nukleáris fegyverkezési verseny korláto­zása felé, és jobb feltételeket teremtett az államok közötti bizalom helyreállításához. A moszkvai szerződés megkötése máris meghozta a maga szem­mel látható eredményeit azért is, mert a légköri, világűrben és viz alatti nukleáris fegy­verkísérletekből már nem szennyeződik rádióaktívítással a légkör. Ezt a nagy célt szolgálja az a megállapodás is, hogy nem juttatnak föld körüli pályára nukleáris fegyverrel ellátott objektumokat és hogy csökken­tik a háborús célokat szolgáló hasadó anyagok termelését. Mindkét fél nagy jelentősé­get tulajdonít annak, hogy megfelelő nemzetközi egyezmé­nyek útján atomfegyvermentes övezetek létesüljenek Közép- és Észak-Európ:)óan, Afriká­ban, Ázsiában, a Közel és a Közép-Keleten, a Földközi­tenger térségében, valamint a világ más térségeiben. Mint a közös nyilatkozat hangsúlyozza, a felek megál­lapítják, hogy a nemzetközi fe­szültség némi enyhülése ellené­re is fennáll egy sor vitás kér­dés, amelyeket békésen kell megoldani. Az imperialista agresszív erők a világ különbö­ző részeiben kifejtett tevékeny­ségükkel veszélyes következ­ményekkel járó feszültségi gó­cokat hoznak létre. Nyikita Hruscsov szovjet kormányfő a tárgyalásokon ki­fejtette a szovjet kormánynak azt a nézetét, hogy minden olyan próbálkozás, amely a Kubai Köztársaság szuveréní- tásának és légiterének a meg­sértésére irányul, a legsúlyo­sabb következményekkel jár­hat mindazokra, akik ilyen ka­landokba bocsátkoznak. Mindkét fél megerősítette a kubai népnek azt a törvényes jogát, hogy védelmezze szuve- rénítását és forradalmi vívmá­nyait. A felek felhívják a fi­gyelmet arra, hogy a Karib­tenger térségében uralkodó fe­szült helyzet veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonsá­got, szükségessé teszi e térség normális helyzetének visszaál­lítását, megkívánja, hogy ne avatkozzanak be Kuba bel- ügyeibe. Az EAK kormánya megis­merte a szovjet kormánynak a német kérdéssel kapcsolatos álláspontját és kifejezte azt a véleményét, hogy a német kér­dést békés úton kell rendezni. A közös nyilatkozat hangsú­lyozza, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság kifejezte őszinte óhaját és készségét a két ország között kialakult gyümölcsöző együtt­működés folytatására és foko­zására a nemzetközi kérdések­ben. Ez az együttműködés két­ségtelenül a jövőben is fontos tényezője lesz a béke és a nem­zetközi biztonság megszilárdí­tásának. A tárgyalások során a felek megállapították azt is, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság között tartós barátság, s politikai, gazdasági, kulturális és egyéb területen szoros együttműködés valósult meg, s ez az államok békés együttélésének egy felszabadult nép és egy szocialista hatalom népei testvériségének példájául szolgál, miután ezeket a népe­ket közös érdekek fűzik egy­máshoz az imperializmus és a gyarmaturalom ellen, a világ­békéért vívott harcban. Az EAK kormánya hálával hangsúlyozza annak a segítség­nek és támagatásnak a nagy jelentőségét, amelyet a szovjet nép nyújtott az Egyesült Arab Köztársaságnak megalakulása idején, különösen pedig akkor, amikor az egyiptomi nép 1956- ban visszaverte az álnok im­perialista agressziót. Eredményesen fejlődnek a Szovjetunió és az EAK keres­kedelmi kapcsolatai is. A tár­gyalásokon a szovjet fél meg­értéssel fogadta az Egyesült Arab Köztársaságnak azt a tö­rekvését, hogy tovább fejleszti nemzetgazdaságát és az EAK kormánya kívánságának eleget téve beleegyezését adta ahhoz, hogy a Szovjetunió közremű­ködjék az EAK 1965-1970-re szóló, második ötéves iparfej­lesztési tervében előirányzott ipari objektumok felépítésében. A következő öt esztendőben a Szovjetunió és az EAK kor­mánya között megkötött egyez­mények értelmében a Szovjet­unió folytatja és befejezi az asszuáni nagygát második sza­kaszának és más nagy ipari objektumoknak az építéséhez nyújtott gazdasági és műszaki segítséget. A Szovjetunió gaz­dasági és műszaki segítséget nyújt egy évi egymillió tonna kapacitású, vas- és acélipari kombinát, egy nehézgépipari üzem és újabb hő- és vízerő­művek építéséhez. A tárgyalásokon megállapo­dás jött létre arról, hogy a Szovjetunió az Egyesült Arab Köztársaság kormányának to­vábbi hosszú lejáratú hitelt nyújt 252 millió rubel összeg­ben, a megkötött egyezmények alapján korábban nyújtott hi­teleken kívül. Nyikita Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke, tájékoztatta Gamal Ab­del Nasszert, az EAK elnökét a szovjet kormány döntéséről: a Szovjetunió mezőgazdasági gépeket és egyéb mezőgazdasá­gi felszereléseket ajándékoz az Egyesült Arab Köztársaságnak egy 4000 hektáros öntözött földterületen létesítendő nagy gépesített gazdaság céljaira. A mezőgazdasági berendezések megismertetésében és a helyi személyzet kiképzésében nyúj­tandó segítség céljából a szov­jet fél megfelelő létszámú szakember-csoportot küld az EAK-ba. Egy ilyen nagy gépe­sített gazdaság — jegyzi meg a nyilatkozat — példaként szolgál azoknak a módszerek­nek az elsajátításához, amelyek biztosítják új öntözött földek­nek meghódítását a korszerű tudományos és műszaki ered­mények felhasználásával. A tárgyalások folyamán az EAK elnöke köszönettel emlé­kezett meg a Szovjetunió sze­repéről az EAK fegyveres erői­nek megszilárdításában és ka­tonai felszerelésekkel történt ellátásában. Ez a segítség meg­erősítette az Egyesült Arab Köztársaság védelmi képessé­gét — hangsúlyozza a nyilat­kozat. Az EAK elnöke megelégedés­sel említette, hogy a szovjet kormány jó szándékkal foglal­kozik a katonai felszerelések szállításának, az EAK fegyve­res erői tökéletesítésének a problémáival, annak tudatá­ban, hogy ez a hadsereg a nép békés alkotó munkáját, az EAK függetlenségét és szuve- rénítását védelmezi. A felek megállapodtak, hogy kulturális csereprogramot ír­nak alá a két ország között az 1965—1966 évre. N. Sz. Hruscsov a szovjet nép és a szovjet kormány ne­vében hivatalosan meghívta Nasszer elnököt látogasson el a Szovjetunióba. Gamal Abdel Nasszer köszönettel elfogadta a baráti meghívást. A látogatás időpontját kölcsönös megegye­zés álapján határozzák meg. Új államnevek Közép-Afrikákén Nagy-Britanhia nemzetkö­zösségi és gyarmatügyi minisz. tériuma a közelmúltban nyil­vánosságra hozta, hogy Észak- Rhodesia brit védnökség ZAMBIA néven ez év októbe­rében a politikailag független államok sorába lép. A jövendő szuverén állam nevét a Zam­bezi folyamtól kapta, köztár­sasági államformát választ és brit nemzetközösség tagja ma­rad. Államjogi függetlenségének kikiáltását keleti szomszédjának Nyaszaföldnek függetlenségi ünnepe három és fél hónappal megelőzi. Nyaszaföld brit védnökség függetlenségét ugyanis előre­láthatólag 1964. július 6-án kiáltják ki. A rövidesen fel­szabaduló Nyaszaföld is meg­változtatja — gyarmatosítóitól kapott — nevét: MALAWI — a terület bantu nyelvű — el­nevezésével gazdagodik Afrika politikai térképe. Zambia és Malawi — régi nevükön és a ma még érvény­ben lévő politikai státuszuk­kal — Dél-Rhodesia önkor­mányzattal rendelkező brit gyarmattal együtt alkották a „Rhodesia és Nyaszaföld Fö­derációt”, melyet Nagy-Britan- nia 1953-ban hozott létre. Dél-Rhodesi8 jövőjének ren­dezése megoldásra vár. Az ott élő mintegy 300 ezer euró­pai származású telepes és hi­vatalnok ugyanis a terület né­ger lakosságát — kereken 3,5 milliót — politikai jogaik gyakorlásában gátolja és a faj­üldöző Dél-Afrikaj Köztársa­sággal majdnem azonos bel­politikát folytat. Világpolitika sorokban A Mikojan vezette szovjet parlamenti küldöttség hétión Tokióban a japán üzleti világ képviselőivel találkozott. A szovjet küldöttséget a japán kereskedelmi és iparkamara elnöke üdvözölte. A találkozón Mikojan nagy beszédet mon­dott. Megkezdődtek a LEMP vaj­dasági küldöttválasztó konfe­renciái. Bialystockban Wladis- law Gomulka, a LEMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra határozottan szembeszállt azzal a nézettel, mely lebe­csüli a mezőgazdaság szerepét a népgazdaság életében. Az egész népgazdaság nem fej­lődhet modern mezőgazdaság nélkül — hangsúlyozta beszé­dében a LEMP KB első tit­kára. Nagy-Britannla Kommunista Pártjának Végrehajtó Bizott­sága nyilatkozatot tett közzé, amelyben aggodalmát fejezi ki a délkelet-ázsiai és közép- keleti helyzet miatt. A kom­munista párt felhívja az an­gol közvéleményt, hogy száll­jon síkra az Egyesült Államok délke’et-ázsiai intervenciója el­len, a tizennégyhatalmi genfi értekezlet haladéktalan össze­hívása mellett; követelje az angol repülőgépek kivonását a dél-arábiai hadseregből és a Kuba feletti amerikai kémre­pülések beszüntetését. Eg? vérszomjas javaslat Goldwater szenátor egy te­levíziós interjúban azt javasol­ta, hogy a vietnami háborúban az amerikaiak használjanak atombombát. A szenátor azzal indokolta meg a kijelentését, hogy „atombombával el lehet pusztítani az erdőségeket, ame­lyek fedezéket nyújtanak a vietkong harcosainak. Goldwaternek ez a vérszom­jas javaslata óriási, olyannyira megdöbbenést és felháborodást keltett az Egyesült Államok­ban is, hogy a szenátor sajtó­főnöke, Edward Mellör kere­ken megcáfolta, hogy Goldwa­ter az atombomba bevetését ajánlotta. Goldwaterral egyidejűleg vi­szont Wayne Morse oregeoni demokrata szenátor televíziós nyilatkozatában kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak Dél-Vietnamban játszott szere­pe sérti az amerikai alkot­mányt és az ENSZ alapokmá­nyát: Semmi erkölcsi alapunk nincs a dél-vietnami katonai kaland folytatására — hangoz­tatta a szenátor. Gergely Mihály: Idegenek ti. Érzett a lány ^karjában egy szabadulni akaró erőtlen moz­dulatot, de nem engedte el. Aztán megcsókolta az arcát. — Olyan jó, hogy... szeret­hetlek! — suttogta. A lány feléje fordult, a sö­tétben is látni akarta a fiú nagy szemét. Ez a szempár vonzotta legerősebben a lányt, ez fogta meg az első pilla­natban is, úgy érezte, a fiú egész lénye benne sűrűsödik különös tekintetében. — Ezt csak úgy mondod — súgta vissza. — Ha másképpen is mondod, mint a többi. —Én mindig csak azt mon­dom, amit érzek. — Két tenye­rébe fogta a lány fejét, ma­gához fordította, és szájon csókolta. Ettől el akart menekülni a lány, de Géza nem engedte. Ismét megcsókolta, s a lány ellenkezése megtört. — Olyan jó, hogy szerethet­lek! — ismételte a fiú, mert számára valóban ez volt a nagy felfedezés ebben a kap­csolatban, amit egy lány mel­lett gém érzett még. Igazában sohasem érezte, senki mellett. Mintha váratlanul egy eddig föl sem ismert gyötrő hiány­érzetét elégítené ki, olyan ha­tással volt rá a lány közelsé­ge, a tudat maga is, hogy hozzátartozik. ★ Az anya átöltözött, s főzés­hez látott, hogy friss vacsorát kapjon a család. Tudta, hogy a rakott krumplit nagyon szereti Géza. Míg főtt a krumpli, bement a nagyszobá­ba, előszedte tankönyveit, mert másnapra, a heti konzul­tációra kellett készülnie. Befolyásos protektorok se­gítségével sikerült elintéznie, hogy ne az esti tagozatra kelljen járnia, ami napi há­rom-négy órát jelentett volna az iskolában a gyári munka után. A levelező tagozat elő­nye, hogy hetenként csak egyszer kell beszámolnia. Elégedetlen volt magával, nem fogott az agya. Fáradt­ságával magyarázta, napi hi­vatali munkájával, mely ki­merítette: hosszú mÚsiakl ér­tekezlet a főnökénél, a gyári technológusok tanácskozása: a részletes jegyzőkönyvet neki kellett vezetnie. Igaz, a jegyző­könyvvezetés már nem okozott gondöt, hibátlanul értette a mű­szaki nyelvet, ismerte a legtöbb gyártástechnológiai folyamatot. Mégis: hat órán át figyelni vitatkozó emberekre, négy­éves gyakorlat után sem köny- nyű feladat. Föltette Csajkovszkij d-moll zongoraversenyét, néhány percre elnyúlt a fotelban, sze­mét is lehunyva átadta ma­gát a zenének, míg azt nem érezte, hogy tagjai kelleme­sen zsiborogni kezdenek. Ez nála a kioldódás jele volt, most örvendetesen korán bs- köszöntött. Még maradt egy ideig, aztán lehalkította a gépet, hogy csak nyugtató aláfestés maradjon a zene. Most már fogékonyabban böngészte végig a másnapi konzultáció anyagát. öt óra elmúlt. Sietve fel­öltözött, leszaladt az iskolai napTEozibe Andiért. — Jó, hogy találkozunk, már készültem magukhoz — mondta Ingusz Menyhértné. Hervadó, de még mindig ér­dekes, szép arca volt. Nagyon megpróbálta szegényt az élet, mintha férje majd négy év­vel ezelőtti rejtélyes öngyil­kosságából máig sem tért vol­na teljesen magához. Inguszné belekarolt, beve­zette a tanáriba, behúzódtak a sarokba. — Valamj nincs rendben Andival, kedve« anyuka — mondta özvegy Inguszné, zöl­desbarna, lágy pillantású sze­mét kutatóan jártatta rajta. — Sajnos, év végére így nem lesz jeles, egymás után több­ször is gyengén felelt. Mi le­het az oka? — Fogalmam sincs róla. — Talán kevesebbet tanul a gyerek, mint eddig? — se­gített neki Inguszné. — Igen, talán... Mintha rit­kábban venné elő a könyveit. — Kétszer a házi feladatát sem csinálta meg, és mára nem íratta alá az. intőt, amit éppen a házi feladat miatt ka­pott. — Az első intő után' még nem gondoltam... — Én sem, azért is halo­gattam a családlátogatást, mert a gyenge tanulókhoz kell eljárnom... Kevesebbet tudnak vele foglalkozni mos­tanában? Történt valami vál­tozás a család életében? — Mostanában költözött hozzánk a nagyobbik fiam. — Nem is tudtam, hogy másik fia is van anyukának! — O, már tizennyolc éves! — mondta, s az anyák büsz­keségével elmosolyodott. — Tizennyolc?!... Es hogy, hogy csak most?... Röviden elmondta nagyob­bik fia történetét. — így már értem — jegyez­te meg elgondolkodva Ingusz­né. — Tudom magamról: annyi problémám van nekem is Idával! Olyan sokszor volt, hogy azt éreztem végre, most már érteni a gyemekemet, és a barátjának is vallhatom ma­gam, aztán mindig kiderült, nem értem eléggé... Talán mert nekünk már nem U oly könnyű megérteni őket. — Ok már egész mások! — erősítette ő is, mert egyetér­tett Ingusznéval. — Tudom, most sokat kell foglalkoznia a nagyobbik fiá­val, azért Andiről sem szabad megfeledkezni... Es talán apu­ka többet segíthetne ebben. Ügy tudom, ők igazán jó paj­tások. — Igen, igen... Majd beszé­lek a férjemmel. Elmúlt hat óra, még sem a férje, sem a fia nem jött meg. Fél nyolckor megvacsoráztak, nem várathatta tovább a gye­reket, a rakott krumpli is majdnem kihűlt a sütőben. Maga alig evett. Nyolc után lefektette Andit, s fél kilenc­kor leszaladt a Közértbe. Hamar végzett a bevásárlás­sal, de még nem ment haza, kisétált az autósztrádáig. Öt villamos elment már, amikor végre a hatodikról le­szállt a fia. Oda akart futni hozzá, de idejében észrevette, hogy nincs egyedül. O szállt le előbb, udvaria­san lesegítette a lányt, könyö­két gyöngéden fogva, az út­testen is lovagiasan vezette keresztül. A gimnázium előtt befordultak az új lakótelepre bevezető Jókai útra, de akkor sem engedte el társa karját. S a lány nem ellenkezett. Kissé hátrább maradva kö­vette őket, szavaikat így nem érthette, de gyakran felhang­zó nevetésükből megérezte gátlástalan örömüket. Hihetet­len volt számára fiának ez a felszabad ultsága. A felfedezés megdöbbentet­te. Lélegzete elnehezült, sírás kaparta a torkát. Kínzó volt a felismerés: ez is az ő fia. S még elviselhetetlenebb a gon­dolat, hogy talán nem miatta, nem az ő kérésére maradt itt, hanem a lány kedvéért. .Látásból ismerté a lányt. Fejlett, szép fiatal teremtés volt, számára olyan, mint a többi, csak most vált egyszer­re jelentőssé. Irigyelt vetély- társsá, aki láthatóan mindent elért, amiért ő a legcsekélyebb eredmény nélkül küzd. Amit talán ő sohasem fog elérni. Elszégyelite magát a fia utáni lopakodásért, alantasnak és szükségtelennek érezte a leskelődést. A Közértnél le­maradt, hazament. Nemsokára megjött a fia. Megmelegítette a vacsorát, csak eléje kellett tenni, A fiú szótlanul evett, az éhes ember falánkságával. És nem tett észrevételt kedvenc ételére. — Kérsz még? — Kérek. (Folytatjuk) üdvözlete az afrikai szabadság- napja alkalmából A szovjet kormányfő baráti üdvözletében hangsúlyozta, hogy ezen a napon a szovjet nép kifejezésre juttatja azt a szilárd meggyőződését, hogy az afrikai egység szervezete új sikereket ér el a kontinens imperializmus és gyarmatosítás ellenes erőinek egységesítésé­ben. Moszkva, (TASZSZ): Nyikita Hruscsov az afrikai országokba akkreditált szovjet nagykövete és a Szovjetunió ENSZ-képviselője közreműkö­désével üdvözletét juttatott el az afrikai állam-, illetve kor­mányfőkhöz Afrika felszaba­dulásának napja alkalmából. 1964. május 26. 2

Next

/
Thumbnails
Contents