Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-26 / 121. szám
XXI. ÉVFOLYAM, Ul, SZÁM ÁRA: 50 fillér 1964. MÁJUS 26, KEDD íljabb 252 millió rabéi hitel az EAii-nak i Hruscsov és Nasszer közös nyilatkozatot írtak alá Hazaérkezett a szovjet kormánvlő — Az „airikai forduló"4 után Ulbrichtot és Wilsont várják Moszkvába Kairó (TASZSZ): Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök vasárnap este fogadást adott Nasszer- nek, az EAK elnökének a tiszteletére. A fogadáson Hruscsov és Nasszer beszédet mondott. A szovjet kormányfő kitüntetést nyújtott át Gamal Abdel Nasszer elnöknek és Abdel Hakim Amer első elnökhelyettesnek. Mindkettőjüket az „Aranycsillag” érdeméremmel, a Szovjetunió Hőse címmel és Lenin-renddel tüntették ki. Ez alkalommal Hruscsov kijelentette: nagy öröm számomra, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége nevében átnyújthatom önöknek ezeket a magas kitüntetéseket. Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök vasárnap délelőtt fogadta az EAK országos béketanácsának képviselőit. Hruscsov felszólította a béke híveit, hogy még hatékonyabban küzdjenek a népek boldogságáért, a termonukleáris háború veszélye ellen. Vasárnap délután a szovjet kormányfő fogadta a Kairóban tartózkodó neves amerikai újságírót, Drew Peaxsont és feleségét Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök hétfőn reggel Kairóból 16 napos hivatalos látogatás után egy IL—18-as repülőgépen Moszkvába utazott. Az Egyesült Arab Köztársaság határa felett elrepülve táviratot intézett Nasszer elnökhöz. Ebben hangoztatta, hogy az egyiptomi tartózkodás az EAK népével lezajlott forró hangulatú találkozás, a Nasszerrel folytatott baráti megbeszélések örökre emlékezetesek maradnak, mind a két nép megbonthatatlan barátságának, testvéri együttműködésének kifejezői. MOSZKVA: Hétfőn délután a vnukovói repülőtér betonján ismét szovjet földre lépett Nyikita Hruscsov és az Egyiptomban járt küldöttség többi tagja. Moszkvai megfigyelők au egyiptomi út gazdasági vonatkozásai mellett mind nagyobb politikai jelentőséget tulajdonítanak a látogatásnak. Ennek tárgyi alapja, hogy az EAK-ban a termelési eszközök 90 százaléka az állam, a nép kezében van, az osztályharc logikája a kizsákmányolok és kizsákmányoltak közötti konfliktus ilyen megoldása irányába vezette a forradalmat. Mindenütt nagy figyelmet keltett Hruscsovnak az az elemzése, amely szerint az arab egység és az arab nacionalizmus nem lehet többé az «rab burzsoázia játékszere. A Pravda „A Szovjetunió a népek biztos támasza” címmel cikket közölt Hruscsov látogatásáról az EAK-ban. Ez a látogatás — írja a többi között a cikk — jelrázta az egész , világot. Eredményeit minden országban figyelemmel kísérik. Az afrikai kontinens lapjai hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunió és az EAK baráti kapcsolatainak megerősödése nagymértékben segíti majd azt a harcot, amelyet Afrika népei vívnak a gyarmati igától való végérvényes megszabadulásért, a béke és a haladás antiimperialista frontjának erősödéséért. Sok nyugati lap is kénytelen elismerni Hruscsov útjának óriási sikerét. Ugyanakkor a New York Times beismeri, hogy teljes kudarcot vallott „az Egyesült Államok politikája Nasszer irányában.” A lap megjegyzi, hogy Nyugat politikája ae arab Keleten csakúgy, mint a világ más részeiben vereséget szenved. A Pravda cikke leszögezi, hogy mindinkább demokratizálódik az EAK politikai élete és az országban ma nincs egyetlen bebörtönzött kommunista sem. Egyébként a szovjet külpolitikai kalendárium az elkövetkező hetekben újabb eseményeket ígér. Az államférfiak személyes érintkezésének sorozatában fontos helyet kap Walter Vlbricht moszkvai látogatása. A német küldöttséget a hét végén várják a szovjet fővárosba. Érdekesnek ígérkezik az európai politika szemszögéből Harold Wilson angol munkáspárti vezérnek június első hetére időzített moszkvai útja. A szovjet diplomácia felkészül a délkelet-ázsiai helyzet szélesebb körű megvitatására. Moszkvában valószínűnek tartják, hogy júniusban a Genfi-tó partján összeülnek a laoszi kérdésben érdekelt hatalmak es a vita egész Indokína problémáit felöleli majd. A közös nyilatkozat szövege Közös nyilatkozatot adtak ki a Nyikita Hruscsov miniszter- elnök és Gamal Abdel Nasz- szer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke között lefolyt tárgyalásokról. A tárgyalások során — hangzik a nyilatkozat — mindkét fél kifejezte azt az óhaját, hogy minden területen szoros együttműködéssel fejlesszék kapcsolataikat. A legfontosabb nemzetközi kérdésekben a felek nézetei azonosak. Megegyezik álláspontjuk a törvényes jogaikért, az önrendelkezési jogért, a teljes szabadságért küzdő néptömegek megsegítésének kérdésében. A felek megerősítették a fejlődő országok függetlenségének megvédésével és megszilárdításával kapcsolatos álláspontjukat. Hangsúlyozták, hogy minkét fél ragaszkodik a békés együttélés politikájához, s ezt az országok közötti kapcsolatok alapjának tekintik; elítélik az imperialista erőknek azokat a próbálkozásait, amelyekkel befolyásukat és uralmukat rá akarják kényszeríteni az önálló fejlődés útjára lépett országokra. A felek megállapítják, hogy fel kell számolni az idegen katonai támaszpontokat, amelyekkel az imperialisták arra törekszenek, hogy csapást mérjenek a nemzeti felszabadító mozgalomra, veszélyeztessék a világbékét. A felek kifejezésre juttatják teljes erkölcsi és anyagi támogatásukat az arab-félsziget déli része, Oman, Aden, valamint Angola, Mocambique, Dél-Rhodésia, Portugál-Guinea, Dél-Afrika és más országok népeinek a kolonializmus és az idegen uralom ügynökei ellen vívott harcával. Erélyesen elítélik a gyarmatosítók gaztetteit ezen országok hazafiai ellen. A felek elítélik a Dél-Afrikai Köztársaság kormánya által folytatott faji megkülönböztetési politikát. ftbdullah al Szalal a Jemeni Drab Köztársaság elnöke a szovjetunió es az Egyesült Arab Köztársaság kormánya — Hangoztatja a közös nyilatkozat — felhívja azokat az államokat, amelyek még nem hajtották végre az ENSZ-nek a Dél-Afrikai Köztársaságra vonatkozó határozatát szüntessék meg az együttműködést a délafrikai kormánnyal, kényszerítve ezzel ezt a kormány az őslakosság elidegeníthetetlen nemzeti jogainak biztosítására. A nyilatkozat aláírói úgy vélik, hogy az imperializmus által számos afrikai országban folytatott faji megkülönböztetési politika az imperializmus büntette az emberiség ellen. A nyilatkozat rámutat, hogy a Szovjetunió teljes mértékben támogatja az arab országok harcát ama imperialista erők agresszív mesterkedései ellen, amelyek a Palesztinái problémát a közel-keleti feszültség fokozására próbálják felhasználni és akadályozni ennek a kérdésnek az ENSZ döntése alapján, a Palesztinái arabok törvényes és elidegeníthetetlen jogainak figyelembe vételével történő megoldását. A szovjet fél támogatásáról biztosította az arab országok álláspontját a Jordán folyó vízének felhasználásával kapcsolatban is. Mindkét fél üdvözli és támogatja a hős algériai népet, teljes és végleges győzelmet kíván a Jemeni.Arab Köztársaság népének. A felek rámutatnak: fokozni kell az imperializmus és a külföldi uralom ellen harcoló népek akcióegységét, hogy a nemzeti felszabadító harcot siker koronázza. — Folytatni kell azt a küzdelmet minden olyan erő egységesítése útján, amely meggyőződött a gyarmatosítás összes formája felszámolásának szükségességéről tovább kell harcolni a népek vágyainak valóraváltásáért, a szilárd világbéke nevében. Hruscsov támogatásáról biztosította az afrikai állami éj kormányfők Addisz AbebaAbdüllah al Szalal marsall kiváló államférfi és katonai személyiség, az 1962. évi jemeni forradalom vezetője, a Jemeni Arab Köztársaság első elnöke. Abdullah al Szalal 1917- ben született Szanaa-ban. Tanulmányait kezdetben Jemenben, majd irakban folytatta, ahol elvégezte a katonai akadémiát. Miután tanulmányai végeztével visz- szatért hazájába, különböző posztot töltött be a jemeni hadseregben. Ebben az időben csatlakozott a monarchiaellenes tisztek csoportjához. Abdullah al Szalal-t 1948- ban letartóztatták. Hét évet töltött börtönben. 1939—61- ben a Szovjetunió barát: technikai segítségével épülő Hodeida-i kikötő munka a- tainak vezetésével bízták meg. 1962-ben a jemeni hadsereg főparancsnoka lett. Ebben a minőségben irányította az 1962. szemptember 26-i forradalom előkészítését, melynek eredményeképpen megdöntötték a monarchia zsarnoki uralmát Jemenben és kikiáltották a köztársaságot. Abdullah al Szálai lett a forradalmi tanács elnöke, miniszterelnök ' és katonai főparancsnok, majd 1962. október 31-én köztársasági elnök. A forradalom céljait illetően Szalal kijelentette: „A forradalmunk nem egy vagy néhány személy érdekében végrehajtott államcsíny volt. A forradalom egész Jement érintette. El vagyunk tökélve gazdaságunk fejlesztésére és egész népünk kulturális színvonalának emelésére. Külpolitikai téren együttműködünk minden olyan országgal, amelyek tisztéletben tartják függetlenségünket, de határozottan szembeszáll unk belügyeinkbe való mindennemű külföldi beavatkozással.” Abdullah al Szalal a jemeni forradalom első napjaitól kezdve szilárd magatartást tanúsított, a belső monarchists ellenforradalmi erők elleni harcban és az imperialista hatalmak Jemen be! ügyeibe való beavatkozása ellen. 1963. április 13-án iéoett életbe a Jemeni Arab Köztársaság ideig'enes alkotmánya, mely lerakta az új államrend alapját. A Jemeni Arab Köztársaság elnöke 1964. elején dekrétumot bocsátott ki az államhatalom vezető szervének újjászervezéséről. Ezt követően a Jemeni Arab Köztársaságban mega' s kítot- ták a póHtikai bizottságot, mint törvényhozó testű.etet, a végrehajtó tanácsot és a nemzetbiztonsági tanácsot. Életrehivták a Jemeni Haladó Uniót, melynek elnök« a köztársasági elnök. Abdullah al Szalal nagy fontosságot tulajdonít Jenen nemzetgazdaságának és kulturális élete fejlesztésének. Híve a pozitív semlegesség politikájának, ellene van a katonai tömbökhöz való csatlakozásnak, síkraszáll a béke megvédéséért, a gyarmatosítás maradéktalan felszámolásáért, az atomfegyver betiltásáért. Jemen aláírta a moszkvai részleges atomcsendegj ez- ményt. Abdullah al Szalal nagy fontosságot tulajdonít a szovjet—jemeni baráti kapcsolatok fejlesztésének. Abdullah al Sza:al 1964. januárjában részt vett a kairói arab csúcsértekezleten, melyen fontos határozatokat hoztak az arab egység megszilárdítása érdekében. Megnyílt az ENSZ vllágűrbizoitsága ülésszaka Hétfőn Genfben megnyílt a világűr békés felhasználásával foglalkozó ENSZ-bizottság tudományos és műszaki albizottságának háromhetes ülésszaka. Az ülésszakon 28 ország küldöttei vesznek részt, köztük a Szovjetunió, Lengyelország, Bulgária, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, az Egyesült Arab Köztársaság, India képviselői. A megnyitó ülésen mondott beszédében Blagonrarov szovjet akadémikus felhívta a küldötteket, törekedjenek arra, hogy minden ország, minden tudományos szervezet és tudós egyesítse erőfeszítéseit az űrkutatásban és a világűr békés fel- használására irányuló törekvésében. A szovjet tudósok hajlandók megosztani másokkal a kísérleteik során szerzett tudományos adatokat, sőt, a Szovjetunióban kiadott tudományos irodalom már most is hozzáférhetővé teszi a szovjet tudományos kutatások eredményeit a nemzetközi tudós társadalom szamára. Az akadémikus a szputnyi- kok segítségével megvalósítandó hírközlésről szólva hangsúlyozta, hogy egy ilyen hírközlő rendszernek minden állam számára hozzáférhetőnek keil lennie, mindennemű megkülönböztetés nélkül. A szovjet küldöttség vezetője széles körű együttműködésre szólította fel a tudósokat egy új tudományág, az űrélettan területén, amely rendkívül fontos az ember űrrepülése szempontjából. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az űrkutatásoknak és n világűr meghódításának a tudományt, a békét, az emberi haladást kell szol- gálniok. A megnyitó ülésen felszólalt az amerikai, az angol és a francia küldött is. Hosszasan dicsőítették egyes nyugati országok kölcsönös együttműködését, de nagyon keveset beszéltek az űrkutatás terén megvalósítandó, igazán széles körű nemzetközi tudományos együttműködés problémájáról. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK^ értekezletén az afrikai egység kérdésében elfogadott történelmi határozatokat. A két államférfi elégedetten nyilatkozik a fejlődő afrikai, ázsiai és latin-amerikai országoknak a nemzetközi politikára gyakorolt hatékony befolyásáról, aminek eredményeként a szóban forgó országok nézetei és erőfeszítései a különböző nemzetközi problémák megoldásának lényeges tényezőjévé váltak. Mindkét fél elitéli az 1962. évi Laoszra vonatkozó genfi megállapodások megsértésére irányuló kísérleteket, komoly nyugtalanságukat fejezik ki az imperialistáknak a ciprusi belügyekbe való beavatkozási kísérletei miatt, úgy vélik, hogy helyre kell állítani a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben és támogatják a Kínai Népköztársaság követelését az ősi kínai területre; Tajvan szigetére vonatkozólag. A felek a továbbiakban megállapítják, hogy a béke megszilárdítása és a felszabadul országok gazdasági fejlődéséhez szükséges kedvező feltételek megteremtése szempontjából nagy jelentőségű a világkereskedelemnek az egyenlő jogok és kölcsönös előnyök elve: alapján t<#-ténő szabad fejlesz tése, a nem egyenlő cser« megszüntetése, az export árucikkek árstabilitásának biztosítása. A szovjet fél kijelentette hogy támogatja a második afro-ázsiai értekezlet összehívását, ha az értekezlet célján azt a feladatot tűzik ki, hog% tömörítse az imperializmus, c kolonializmus és a neokolonia- lizmus ellen küzdő összes erőket. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének megerősítése céljából — hangzik a nyilatkozat — szélesebb körű képviselete kell adni az ázsiai és az afrikai országoknak az ENS5 (Folytatás a 2. oldalon.
