Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-04 / 102. szám

Forró hangulatú nagygyűlésen találkoztak a budapestiek bodriján Hylkolajev űrhajós alezredessel A Hazafias Népfron Or­szágos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága Andrijan Nyikolajev szovjet űrhajós al­ezredes magyarországi látoga­tása alkalmából vasárnap dél­után nagygyűlést rendezett a Sportcsarnokban. A feldíszí­tett csarnok lelátóin mintegy háromezerén foglaltak helyet. A budapesti gyárak dolgozói, a társadalmi és tömegszerve­zetek képviselői közül, külö­nösen a fiatalság soraiból igen sokan jöttek el, hogy találkozzanak a Voaztok 3. hősével. A nyagygyűlést Méhes La­jos, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára nyitotta meg, majd Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott beszédet. Hosszan zúgott a taps, amikor Andrijan Nyikolajev lépett a mikrofonhoz. A szov­jet űrhajósok parancsnoka tolmácsolta űrhajós társai for­ró, baráti üdvözletét, jókíván­ságait, majd így folyatta: — magyarországi tartózkodásom immár végéhez közeledik. Az önök országában töltött né­hány nap alatt is alkalmam volt azonban megismerkedni a magyar nép sikereivel, eredményeivel, az egyszerű magyar emberekkel. Bárhol jártam, mindenütt virágok, mosolygó arcok fogadtak, testvérként köszöntöttek. So­káig emlékezni fogok ezekre a bensőséges találkozásokra. Nyikolajev részletesen be­számolt a gyűlés részt vevői­nek az űrpilóták sokoldalú felkészüléséről, a kemény ed­zésekről — Bonyolult, nehéz felké­szülés után kezdtük az űrre­pülés végrehajtását. Start idején nagyon szép látványt nyújt a rakéta, s felejthetet­lenek a fellövés pillanatai is, amikor egymás után minden hajtóművet bekapcsolnak és > rakéta elszakad a föld fel­színétől. Amikor a merőleges emelkedés megkezdődik, az embernek az a benyomása, hogy a rakéta valamilyen lángoszlopon van. A pályára juttatás pillanatában az űr­hajósnak gondosan ellenőriz­nie kell az űrhajó valameny- nyi berendezését, rendszerét. Nagy érdeklődéssel hallgat­ták a gyűlés részt vevői Nyi- kolajevet akkor is, amikor a súlytalanság állapotát ér­zékeltette. Nyikolajev végezetül még egyszer köszönetét mondott a szívélyes, meleg fogadtatá­sért. A nagygyűlést Méhes La­jos zárta be, s a budapesti fiatalok nevében a közelgő örvendetes családi esemény alkalmából — hatalmas hó­fehér mackót nyújtott át Nyi­Bensőséges ünnepség szín­helye volt vasárnap délután, az Országház minisztertanácsi terme: Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke kitüntetést nyúj­tott át Andrijan Nyikolajev űrhajós alezredesnek, az el­ső páros űrrepülés egyik hő­sének. Az ünnepségen részt vett Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első titká­ra, Fehér Lajos és Foek Jenő, a kormány elnökhelyettesei, Ró­nai Sándor, a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság elnöke, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai. Pap János, a kormány elnökhelyettese, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Po­litikai Bizottság póttagja, dr. Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, Kiss Károly az Elnöki Ta­nács titkára, Benkei András belügyminiszter, Péter János külügyminiszter,1 Erdei Fe­Szombaton új fejlemény volt Laoszban a jobboldali és a semleges csoportok egyesü­lése, amiről nyugati hírügy­nökségek tudósítása szerint — mint jelentettük — Souvan- na Phouma miniszterelnök tá­jékoztatta az újságírókat. Most érkezett hírek szerint a miniszterelnök azt is kö­zölte, hogy az egyesült jobb­oldali és semleges fegyveres egységeket azokba az állá­sokba vonják vissza, amelyek­ben Kong Le tábornok csa­patainak 1060. augusztusi lá­zadása előtt tartózkodtak. Emlékezetes, hogy 1960 au­gusztusában a semleges Kong Le ejtőernyős különítményei fellázadtak a jobboldali kar tonai vezetők ellen és elfog­lalták Viantianet, később a koLajevnek azzal a kéréssel, hogy adja majd át az „űrha­jós bébinek”. A forró hangu­latú gyűlés az Intpmacioná- lé hangjaival ért véget reme, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitká­ra, s a politikai élet több más vezető személyisége. Jelen volt az ünnepségen G. A. Gyenyiszov, a Szovjet­unió budapesti nagykövete és a nagykövetség több tagja. Dobi István beszéde után, Kiss Károly, az Elnöki Ta­nács titkára ismertette az Elnöki Tanács határozatát: „A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az emberi haladás szolgálatában végrehajtott űr­repülésével szerzett elévül­hetetlen érdemeinek, bátor­ságának és hősi magatartásá­nak elismeréseképpen Andri­jan Nyikolajev alezredesnek, a Szovjetunió hősének a Ma­gyar Népköztársaság Zászló­rendjének gyémántokkal éke­sített 1. fokozata kitüntetést adományozza.” Dobi István Nyikolajev al­ezredes mellére tűzte a ki­tüntetést, majd elsőnek gra­tulált az űrhajósnak, akinek Kádár János és Kiss Károly fejezte ki ezután jókívánsá­gait. város ismét a jobboldaliak kezére jutott. A Hazafias Front Pártja vasárnap ismét kinyilvání­totta álláspontját a jobbolda­li katonai államcsínnyel kap­csolatban. A párt szóvivője elmondotta, hogy a Phoumi No_ savan vezette jobboldali Sa- Vannakhet-i csoportot sú~* lyos felelőség' terheli a kato­nai államcsíny végrehajtásá­ért. A továbbiakban hangoz­tatta, hogy a puccsot az Egyesült Államok sugallta, majd pártjának véleményét idézve követelte, hogy a la­oszi egységkormány a haza­fias erők által javasolt íeL tételek szerint folytassa tevé­kenységét és a három politi­kai irányzat képviselői ismét . kezdjenek tárgyalásokat. Andrijan Nyikolajev kitüntetése A Hazafias Front Pártja javasolja: „R laoszi egységkernány kézién tárgyalásokat a károm politikai irányzat képviselőivel“ Harmat Endre s Jemen tegnap és ima Jemenben végre megkezdőd­hetett az új élet építése. Jogos a kérdés: egy évezredeken át teljes elmaradottságban tartott nép vajon megértette-e a vál­tozás lényegét, rokonszenve- zett-e a számára olyan gyöke­resen új rendszer célkitűzései­vel? Helyettünk válaszoljon a Neue Zürcher Zeitung című konzervatívan polgári svájci lap néhány hónappal a forra­dalom után Jemenben járt ri­portere, aki így írt: „Akármelyik városban jár az ember, szinte rázúdulnak az olyan benyomások, amelyek a radikális változás népszerűsé­gét tükrözik. Fiatalok és öre­gek, férfiak és nők üdvözlik egymást és az idegeneket, örömtől égő arccal, így kiáltva: „Jumhuriya!” Köztársaság... Bár a forradalmi vezetés energiájának jelentős részét hosszú időn ’át lekötötte a kül­ső-belső ellenséggel szemben vívott harc, a legfontosabb, a békés építés gigászi munkája haladéktalanul megkezdődött. Szalal nem túlzott akkor, mi­kor úgy nyilatkozott, hogy kor­mánya „szinte nulláról indul”. Olyan dolgokat kellett megte­remteni, amelyek minden to­vábblépés előfeltételei és ame­lyek Jemenben addig egysze­rűen nem léteztek. Mondottuk, hogy az országban az egyetlen írott jogforrás maga a moha­medán Szentkönyv, a Kofán volt Mindenekelőtt alapok­mányt kellett adni a köztársa­ságnak. 1962. október 31-én ki­hirdették a Jemeni Arab Köz­társaság ideiglenes alkotmá­nyát. Évezredes sötétséget osz­latott el — egyelőre csak jo­gilag — ez a létfontosságú do­kumentum. A törvény teljes szigorát kilátásba helyezve megszüntette a rabszolgaságot. Deklarálta minden állampolgár törvény előtti egyenlőségét, el­ítélte a Jemenben addig termé­szetesnek számított faji meg­különböztetést, politikai sza­badságjogokat biztosított vala­mennyi lakos számára és hosszútávon célul tűzte ki a társadalmi igazságosság megte­remtését. Az ideiglenes alkot­mány törvénybe iktatta, hogy öt esztendőn belül meg kell tartani — először Jemen tör­ténetében — az általános vá­lasztásokat. Nemzeti egységfront­politika Ugyanilyen sürgős feladat volt a korszerű igazságszolgál­tatás megalkotása. Az ihiámok és földesurak teljesen önké­Biztató kezdet nyes, az esetek jórészében han­gulatuktól függő Ítélkezését szétzúzta a forradalom és he­lyére — egyelőre választott népbírókból — kiépítették egy korszerű jogszolgáltatási háló­zat alapjait. A nagybirtokosok és elsősor­ban a királyi család tagjainak palotáiban megalakultak az új hatalom szervei. A külföld ha­marosan megértette, mit értett Szalal tábornok azon, amikor azt Ígérte, hogy kabinetje lesz Jemen első dolgozó kormánya. Ennek 22 tagja van, 13 minisz­ter és 9 miniszterhelyettes. A katonai csúcsszervet, amely a forradalom utáni első hetekben a legfőbb hatalom le­téteményese volt, a törzsek és társadalmi rétegek képviselői­ből álló, tehát össznemzeti „köztársasági végrehajtó ta­náccsá” bővítették ki. Megala­kították a nemzeti egységfront­politika tömegszervezeti formá­ját, a Jemeni Haladó Uniót, amelynek elnökévé egyhangú lelkesedéssel az államfőt, Szá­lait választották meg. Még folyt a harc az ameri­kaiak és szaud-arábiaiak által támogatott monarchlsták ellen, amikor a jemeni fővárosban már lázas munka folyt az ország gazdasági életének megter­vezett fellendítésére. Az Egye­sült Arab Köztársaság 40 tagú szakértő csoportjának közre­működésével nekiláttak, hogy a nehézkes és elavult Mária Terézia tallérok helyett foko­zatosan új pénznemet vezesse­nek be. Amikor megalakult Je­men első Nemzeti Bankja és kibocsátotta az ország saját va­lutáját, a jemeni rialt, a szaud- arábiaiak és — Adenen keresz­tül — az angolok pénzhamisí­tástól kezdve más manővere­kig valutafronton is megindí­tották támadásukat a fiatal köztársaság ellen. Ezt persze titkosnak szánták és mind Lon­donban, mind Riadban Szaud király fővárosában kínos meg­lepetést okozott az illetékesek­nek, amikor a Szovjetszkaja Rosszija című szovjet lap le­leplezte ezt a mesterkedést... A gazdasági gépezet beindítá­sára EAK-jemeni közös vegyes társaság alakult, 200 ezer font alaptőkével. Szovjet szakértők utaztak Jemenbe, ahol — mint erről a Novoje Vremja hírt adott — tanulmányozták az or­szág eddig teljesen kihasználat­lan lehetőségeit. Fiatal jemeniek kaptak ösz­töndíjakat a Szovjetunió egye­temein és parasztok indultak tanulmányútra szovjet szovho- zokba és kolhozokba. Emellett — ugyancsak beha­tó szovjet segítséggel — meg­teremtették az ország első szakoktatási intézményét, a mezőgazdasági főiskolát. Álta­lában: a legsürgősebb és leg­főbb feladat ebben az elmara­dott országban a mezőgazdaság hozamának fellendítése volt. Első lépésként kisajátították a királyi mammutbirtokokat, amelyek a művelésre alkalmas terület több mint egyharmadát tették ki és amelyek jórésze addig parlagon volt. Reális ter­vet dolgoztak ki a Tyihama-si- vatag öntözőhálózatának felépí­tésére, . állami mezőgazdasági csúcsbizottságot szerveztek, amely a lehetőségek arányá­ban — gépekkel, műtrágyával igyekszik ellátni a földművese­ket. A vásznon kitárul a világ A forradalomig kizárólag a Korán biflázásából álló papi oktatást világi iskolák hálóza­tával helyettesítették, ez azon­ban az azóta eltelt kis időt te­kintve, egyelőre csak keret, amelyet a következő esztendők során kiképzett tanerőknek kell tartalommal megtölleniök: Az imámok Jemenjében tilos volt a filmvetítés, most Száné­tól Taizzig mindenütt mozik épülnek. A vásznon már kitá­rult a földkerekség egyik leg- elzárkózottabb országának la­kói előtt egy technikai és tár­sadalmi csodákkal teli világ..: Az egyik első Intézkedés az ingyenes egészségügyi hálózat bevezetése volt. Szovjet orvo­sok a szovjet hatalom megala­kulása óta dolgoztak önfelál- dozóan Jemenben, eddig is a hála és szeretet vette körül őket; de számuk az utóbbi idő­ben megsokszorozódott, ök tet­ték intézményessé a jemeni or­vosképzés alapját: egyelőre fel­cserek kinevelését. Ez óriási segítség lesz az egymástól tá­voleső falvak egészségügyi ál­lomásainak kiépítéséhez. Megindult a tervszerű kuta- .tás az ország ásványi kincsei után, gátak, utak, cement-, cu­kor- és szövőgyárak épültek, Hodeidában erőmű falai emel­kednek. Mindez persze csak a kezdet kezdete. De túlzás nélkül el­mondhatjuk, hogy a forrada­lom óta már sokkal több tör­tént ebben a sokat szenvedett országban, mint a királyi kény­urak Jemeniében hosszú és vé­res évszázadok alatt. Vége. Gergely Mihály s Idegenek Kiment a konyhába. Megfőtt az ünnepi vacsora, kisült a sütemény is, éppen idejében ol­totta el a gázt. Rendet csinált a konyhában, közben a tegnap­előtti látogatáson gondolkodott. Fia különös levelének vétele után mindjárt másnap leuta­zott, mert látnia kellett, mi történt a gyerek körül. Nyitva volt a ház ajtaja, s amikor belépett rajta, egy kö­vet felmosó, egészségtelenül el­hízott, hatalmas hátsófelű asz- szonyt talált a konyhában. Kö­szönt, az asszony morgott va­lamit, de meg sem fordult, csak amikor azt mondta: — Izsák Bélával, szeretnék — Mit akar maga az én fér­jemtől? — egyenesedett fel va­lószínűtlen elevenséggel a kö­vér asszony. Arca is betegesen püffedt volt, hártyavékony bő­re kékesen áttetsző, mint a tü­dőbetegeké. — A fiamról szeretnék vele beszélni — mondta a támadó és fenyegető hangtól megszep­penve. Akkor látta másodszor fia mostohaanyját, előtte tavaly nyáron, mikor először engedte el hozzájuk volt férje a gye­reket egy hétre nyaralni, s a hét elteltével hazakisérte. Elő­zőleg csak a bíróság és a gyámhatóság ismételt határoza­tára járult hozzá a férje, hogy kéthavonként egy vasárnap meglátogassa a fiát. Ilyenkor a gyereket mindig volt anyósáéi­hoz vitték, hogy ne is találkoz­zék első férje családjával. Fia mostohaanyját így kerülhette el ilyen sokáig. — Magának az én férjem­mel semmi beszélnivalója! Jó is volna a városi naccságánalc az én uram megint, ugye?! — De értse meg asszonyom, a fiúnk sorsáról van szó! Irt a gyerek, hogy szeretne hoz­zánk jönni, a városban dolgoz­ni — próbálta kivédeni az asz- szony újabb rohamát — Há ha annyira szeretne odamenni a büdös kölök, ak­kor csak vigye! Tuggya meg maga is, micsoda gyönyörű­ség a maga drágalátos fiacs­káját nevelni!... Biztosan a maga nyughatatlan, romlott vérit örökölte, hát veszkődjék vele ezután! Reménytelennek találta a vitát. — Hol a fiam? — A nagyanyjánál! Mióta a - iskolát otthagyta, mindig ná­luk ül! A kövér asszony folytatta a pocskondiázást. Gondolta, ki­kéri magának a sértegetést, de aztán elköszönt, magára hagy­ta a gyűlölködő némbert. Volt anyósáék szívesen fo­gadták. Nem tagadhatta, ők mindig is szerették, és annyit mór tudott, nagyon helytelení­tették egyetlen gyerekük má­sodik házasságát. Ott volt a fia. Kérdéseire a gyerek szűk­szavúan mondta el, miért ma­radt ki az iskolából: „pikkel­tek” rá a tanárok, az igazgató kiváltképpen: kimarták. Hitte is, nem is. Elküldte fiát a gépállomás javítóműhe­lyébe, de egyedül tért vissza, apja kurta üzenetével: „Vihe- ted a gyereket!” S mintha örülni látta volna a fiát, amiért apja megtagadta a találkozást! Vagy tévedett? Rosszul értel­mezte a furcsa, ismeretlen fin­tort? Belevágott a fájdalmas fel­ismerés, hogy milyen körülmé­nyek között nőtt fel a fi*- Hogy talán sokkal korábban, évekkel előbb kellett volna megismételnie az elválásukkor indított követelést a gyerek nekiítéléséért. — Ne vedd a szivedre, leá­nyom — vigasztalta volt . anyósa, olyan az már, mint az éhes kutya, min­denkibe belemar. Tulajdon magába is. Látom én, hogy elrontotta az életét, dehát...! Elindult a saroklócára lete­lepedett fia felé, de az úgy nézte valószínütlenül tágra- nyilt szemével, hogy zavarna hózta, s megállította. Sután megakadt félúton a simogató mozdulat. Kezét leejtette, majd az ormótlanul nagy asz­tal túlsó oldalán leült egy székre, és könnyek nélkül si­került megbeszélnie fiával, volt anyósával, apósával, hogy a gyerek összecsomagolja hol­miját, és két nap múlva a délutáni személlyel hozzájuk utazik. A félig nyitva hagyott aj­tókon kiáradt az Á-moll he­gedűverseny. A többször meg­ismételt fömotivumot öntudat­lanul is dúdolni kezdte, ez kissé meglazította benne a készülődés, az újból végiggon­dolt utolsó napok fájdalmas és örömteli fordulatainak fe­szültségét. Mikor szeletelte a tésztát, kifutott hozzá a kis­fia, kérés nélkül elvett egyet, mohón beleharapott. Aztán felmosolygott rá, cinkosan hu­nyorított. — Csuda jól tudsz fózni, édesanya! Vehetek még? Azt akarta mondani, ne edd tele magad édességgel, mert mire megjön Géza, nem fog ízleni a vacsora, de sem­mit sem tudott megtagadni a gyerektől. — Vegyél csak, Andika — mondta, aztán a süteményes tálat szépen elrendezve, mégis föltette a kredenc tetejére. ■k Az asszony türelmetlenül pillantott karórájára, visszatért a szobába. — Mikor jön a bátyó, édes­anya — kérdezte Andi. — Nyíregyháza felől hatra érkezett be a személy — mondta Radován. — Ha azzal jött, most már...! Ebben a pillanatban csen­gettek. A gyerek rohant ajtót nyitni. — Szia, bátyó! Szia, Géza! — hallatszott az előszobából, s mielőtt a felnőttek elébe mehettek volna, Andi kézen­fogva bevezette a bátyját. — Csókolom! — mondta a sovány, magas fiatalember. Elvonta kezét öccse kezéből, baljában még ott tartotta a láthatóan nem súlyos bőrön­döt, és nagy szemével megnéz­te anyját, mostohaapját. Kör- bepillantott a szobában is, mintha Idegen helyre érkezett volna, az elmúlt nyáron nem ebben a lakásban töltött vol­na el egy hetet. Az anya vég­re magához tért a megmagya­rázhatatlan bénultságból, mely az utóbbi években mindannyi­szor elfogja, ha a fiával talál­kozik, s hatása alá került most is. — Szervusz kisfiam! Isten hozott! — mondta az anyag ölelésre tárta karját. De a fiú csak állt, amitől az anya is­mét megdermedt, s kezét csak vállára téve, magához húzta a nálánál máris fél fejjel ma­gasabb fiút és megcsókolta. Érezte arcán a fiú szenvte­len csókját. Kissé eltávolodott tőle, kezét azonban még nem vette le a. válláról, úgy kém­lelte meghomályosuló szem­mel.' Sajátos ötvözet volt a fiú, arcra kifejezetten egyi­kükre sem hasonlított. Az övé például a szeme állása volt, az egymástól mongolosan tá­vol eső csodálkozó szempár, de a nagy szemnyílás már nem, az elkeskenyedő áll s a vékony, hideg ajak az apjáé, de testalkata már igazán meghatározhatatlan eredetű. Mostanában ismerkedhetett meg a borotvával, mert állán két friss bemetszés varrasodá- sa látszott, és érintetlenül meghagyta gyéren nőtt, rozs­dás szőke bajuszát, s az oly meglepően hatott az , any­jára. Radován kézfogással üdvö­zölte, elvette tőle a bőröndöt, egy fotelra mutatott. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents