Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-16 / 88. szám
Nyilvánosságot a versenynek! f Amikor az emberek nagy plénumokon. termelési tanácskozásokon munkafel- ajánlásokat tesznek, versenyre hívják egymást, ezt több okból teszik, ösztönzik őket az anyagiak, a pénz, a több kereset, a gondtalanabb élet, de nem utolsó sorban várják munkájuk elismerését megbecsülését. Csalódás akkor éri őket, amikor ezen ösztönzők közül valamelyik elmarad. És ez nem ritka eset. A munkaverseny szervezésének, irányításának és propagandájának gyakorlatában néhány esztendeje túlléptük a csinadrattás időszakot. És ez jó. Ma már nem megalapozatlanul, a dolgozók megkérdezése és közömbös részvétele nélkül szervezik üzemeinkben a termelési eredményekre ■erkentő és új embert formáló mozgalmakat. Ma már nem verik dobra, ki, hogyan dolgozik, milyen eredményeket értek el a brigádok, az üzemek a munkaverseny eredményeként. Nem is szükséges nagy hűhó, ezt nem kívánják a munkások. Csak az a baj, hogy az utóbbi^ időben olyan „szerények” lettek egyes üzemek, hogy az már szinte sértő. Ácsok vasasok, építők dolgoznak két, három műszakban, hajtják magukat, hogy teljesítsék felajánlásukat, csak éppen azt nem tudják, hol tartanak, melyik brigád van az élen, ki a lemaradó, hol ked segíteni. Valamikor a Versen yta lilák sok irreális dolgot közöltek. Ma viszont annyira vérszegények, sok helyén üresek, hogy azt hihetne az ember, nincs is egyes üzemeinkben munkaverseny. Mi ennek a közömbösségnek, nemtörődömségnek az oka? A kormány és a SZOT 1022 19ől-es közös határozatában a következőket olvashatjuk: „...a termelési feladatok, eredményes megvalósítására való mozgósítás legfontosabb fórumai — üzemen belül — a termelési tanácskozások Ezek a fórumok általában betöltik feladatukat. Sok fontos üzemi probléma mellett az elsők közölt foglalkoznak a munkaversennyel, értékelik a brigádok, munkacsapatok és az egyének vállalásait. De vajon elegendő-e ennyi? A tapasztalat azt mutatja, hogy egyes üzemekben megfeledkeznek a rendszeres termelési tanácskozásokról is. De, ha meg is tartják, erre csak havonta vagy negyedévenként kerül sor. Időközben azonban sok helyen senki nem foglalkozik a munkaverseny értékelésével. Egyik í észről hiába veszik komolyan a versenyt a dolgozók, ha a másik oldalról a vezetők komolytalanul kezelik. Ennek aztán közömbösség az eredménye, csökkenti a versenykedvet, azt látják a munkások, hogy nem értékelik munkájukat. A Demecseri Burgonyakeményítő Gyárban a munkaverseny állását például 1963-ban egyetlen esetben értékelték. Mive} takaróztak? Azzal, hogy csak a központjuk rendelkezik az adatokkal, amelyek az értékelés alapját képezik. (Lehet a felettes szervekhez is csengetni, ha adatokra van szükség. Nem hisszük, hogy megtagadnák.) De meg lehetett volna oldani a munka folyamatos mérését házon belül is, hisz negyedévenként vagy havonta készülnek mérlegek a munkáról, termelésiről. Sajnos a Szabolcs-Szatmór megyei Építőipari Vállalatnál is csak addig jutnak el. hogy a kormány és a SZOT közös határozatának értelmében nyilvántartják a dolgozók verseny vállalásait. De mit érnek ezek, ha a munkások, csak a termelési tanácskozásokon hallanak a munkaversehyben elért eredményekről? Itt már nem áll módjukban korrigálni, javítani, ráhúzni a munkára, ha arra szükség van. így aztán egyáltalán nem megnyugtató a munkaverseny-propaganda az építőiparnál. Pedig megérné a fáradozást, bőven kamatozna. Ezt követeli meg az építőiparral kapcsolatban nemrég megjelent párthatározat is, melynek eredményes végrehajtása élő munkaversenyt igényel. Ezt várják az építőipari munkások is. Egy-egy feladat . sikeres végrehajtására jó ösztönző a célprémium. Példa erre a Nyírmadai Állami Gazdaság, ahol jóval túlszárnyalták a terveket. S többek között miéit? Mert az igazgató a hozamok növelésére és a minőség javítására 160 ezer forint célprémiumot tűzött ki a dolgozók között. S ebből ki is fizetett 1963 végéig 131415 forintot. De emellett az igazgatói alapból is 82 700 forint jutalmat osztott szét a versenyben legjobb eredményt elért munkások között. Lényeges, hogy üzemeink ne rejtsék véka alá a munkaversenyben elért eredményeket. Helyes az, ha minden, dolgozó tudja hol tart. S ekkor érzik igazán, hogy munkavállalásaik nem pusztába kiáltott szó volt csupán, hanem később is törődnek velük, értékelik, becsülik munkájukat. Farkas Kállhán A cél: egy szabolcsi orvoskörzetre 2500 lakos Két járásunkban már nem volt tbc-ben megbetegedett gyermek Á városi rendelő létrehozásával javul a nyíregyháziak vizsgálata Dr- Moskmts 8€ér©iy megyei #©©rv©$ nyilat nyegesen több idő jut egy-egy beteg vizsgálatára is. (Ji nyer mek-, fertőző- és sugárterápiás osztály Bővülnek a kórházak osztályai és több lesz a férőhely is. 1962-ben 1262 kórházi ágy vou a megyében, míg 1963-ban ez a szám 2551-re emelkedett. Rövidesen átadják rendeltetésének a sóstói 300 ágyas tbc kórházat, amely a kiszűrt betegek azonnali elhelyezését teszi lehetővé. Sajnos emellett még mindig kevés az általános kórházi ágyak száma. Ennek érdekében külön intézkedést tettek az illetékes szervek is. Például az országosan tervezett 8000 kórházi ágyból több mjnt 1000 ágyat a megyébe irányoztak elő. így a második ötéves terv végére 3169 kórházi ágy áll a betegek A megye egészségügyi fejlődése kedvezően mutatkozik meg a népmozgalmi adatokban. — Egyik legnagyobb eredményt a csecsemőhalandóság csökkenésében értük el — mondja dr. Moskovits Károly, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője. — Hasonló a javulás a tbc elleni küzdelemben. 1963-ban az előző évhez viszonyítva négyszázzal csökkent a betegek száma. Ma már a kiszűrt emberek betegségi állapota is enyhe lefolyású. Örvendetes a tbc-ben megbetegedett gyerekek számának a csökkenése. Például az évente kiszűrt 200 gyerekről az elmúlt évben 60- ra csökkent. A tiszalöki és a nagy káliéi járásokban egyetlen megbetegedett gyerek sem volt. A tisztaság — egészség Több, azelőtt gyógyííhatatla- núl súlyos betegség, már évek óta nem fordult elő a megyében. Örvendetesen csökken a hastífusz és a dif’tériában megbetegédők száma is. Viszont előtérbe került a fertőző májgyulladás és a vérhasban való megbetegedés. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy gondosabb egyéni és közös tisztasági óvintézkedéseket tegyünk, mert ezzel jól védekezhetünk. (Evés előtti kézmosás, rendszeres tisztálkodás,) Általános a fejlődés az orvoskörzetek szervezésében is. 1959-ben a megyében lévő 160 körzetből csak 136 orvosi állás volt betöltve, míg 1963- ban már a 172 körzetből csak nyolc volt üresen, melynek betöltésére az intézkedés most van folyamatban. A kedvező fejlődés ellenére sem értük még el az országos átlagot. Az egy orvosra jutó lakosok száma 3149 fő a megyében, míg a? országos átlag 3073 fő. A kedvezőbb feltétel érdekében olyan szabolcsi fiatalokat küldenek orvos- egyetemre — ösztöndíjjal is, — akik szívesen visszajönnek majd a megyébe. A cél az, hogy egy körzeti orvosra már a közeli években 2500 lakos jusson. Általános szakrendelés a járásszékhelyeken Ezzel függ össze a szakrendelések bővítése. A felszabadulás előtt a szakorvosok napi alig 25 órát rendeltek — egy-egy szakorvos 3—4 órát naponta —, míg 1963-ban már napi 548 óra szakorvosi rendelés folyt. Igaz, ma már ez is kevésnek bizonyul, mert emelkedett a biztosítottak száma, s bizony emiatt még kevés idő jut egy-egy beteg vizsgálatára. Nyíregyházán kívül Mátészalkán. Fehérgyarmaton. Kisvárdán és Vásáros- naményban már komplett szakrendelés folyik. Minden járási székhelyen van mái gyermekszakrendelés és fogászat, a nagykállói járás kivételével pedig szülőotthonok működnek. Az intézetekben rohamosan emelkedik a szülések száma. 1958-ban például 51,1 százalék volt az intézeti szülések aránya, míg 1963-ban 88,8 százalékra emelkedett. A szakrendelések bővítése folyamatos egészségügyi feladat. Gyorsan megvalósítható elképzelés, hogy minden járási székhelyen általános szak- rendelés legyen. Nyíregyházán külön városi szakrendelőt létesítenek a jelenlegi SZTK alközpont helyén, melyre már kétmillió forint áll rendelkezésre. Ezzel megszűnik Nyíregyháza túlzsúfoltsága és lérendelkezésére. A nyíregyházi megyei kórház bővítése i* sürgetően került előtérbe. A második ötéves terv végére 140 férőhelyes gyermekosztályt és 80 férőhelyes fertőző- osztályt létesítenek, amely a fertőzött és járványos, betegek gyors kezelését teszi lehetővé. Szó van egy 40 ágyas sugár- terápiás osztály létesítéséről is. Árról is gondoskodnak, hogy, a megye kórházaiban,, szakrendelő intézetekben folyamatosan szerezzék be a mo-. dern felszereléseket. Például a legújabb szív- és érrendszert vizsgáló készülékeket, á daganatos betegeket gyógyító sugárgépeket. Két- és hároméves ápolónőképző szaktanfolyamok és iskolák működnek a megyében. A jól képzett középkáderekkel lényegesen csökkenteni lehet a betegek gyógyulási idejét. Cél, hogy minden orvos mellett védőnő is dolgozzék. B. U Hogy mi történt az újítással, arra Dulinszki Miklós főkönyvelő nem tud választ adni. Czigler Miklós gépész technikus, vállalati újítási megbízott február 15-től vette át ezt a posztot. Munkájáról vér leményt mondani még korai lenne. Az újítási naplót a betegszabadságon lévő Kozák IJános igazgató Íróasztalából sikerült előkefíteni. Az újítási megbízotti tisztséget töbt éven keresztül Székely Ferenc gépésztechnikus — enyhén szólva íelelőtlenül — látta el. S ha utódja is így viseli szívén az újítások sorsát, nem történik előrehaladás. Alkalmazták, de nem „merték" honorálni Azonban az újítások sorsáért nemcsak az újítási megbízottak a felelősek. Végső soron a gazdasági vezetők feladata dönteni, érdemében elbírálni, mi történjék az újítással? A Nyírmadai Állami Gazdaságban pedig hosszú időn át labdáztak az újításokkal. Egy műtrágyaapriió berendezés újítási javaslatát még 1963. februárjában bejegyezték a naplóba. A berendezést az újító el is készítette, több esetben alkalmazták is. Az elbírálásra mégis csak nemrégiben került sor, mert sem a főkönyvelő, sem az igazgató nem merte vállalni a felelősséget a díj kifizetéséért. Az óvatoskodás oka. évente csak egy pár esetben van rá szükség és csak száraz időben lehet használni, amikor a műtrágya nem csomósodik újra össze. Ám arról már kevesebb szó esett, hogy az újítás alkalmazásával megszüntethetik a fizikai munkát és a földeken egyenletesebben szóródik szét a műTira 53 nap helyett másfél év! Ugyancsak ilyen kálváriát járt meg a „Répa-burgonya zúzódaráló” címen Lejegyzett újítás. Ä javaslatot tavaly novemberben nyújtották be. El is készítették, s a ti- szaszalkai üzemegységben eredményesen kipróbálták. A darálót szinte nem lehet leterhelni, még az adagolóját is nagyobb méretűvé kell átalakítani. Négy hónapnak kellett eltelni, hogy a központi újítási megbízott utaA főosztályvezető így szólt áz új titkárnőhöz: — Rövid beszélgetésünkből is látom, jól fogunk együtt- működni. Mindig ilyen értelmes, kitűnő munkaerőre vágytam. Félóra múlva csengett a telefon és Ilonka, az új titkárnő így szólt a beszélőhöz: — Hogyne kérem, a főosztályvezető elvtárs itt van. Kapcsolom. Alig telt el egy perc, a főosztályvezető becsengette a titkárnőjét: — Mondja kérem, miért kapcsolta be azt a Komoró- czit? Miért mondta neki, hogy itt vagyok? — Kérem, ez a színtiszta igazság. Megkérdezte, hogy a főosztályvezető itt van-e? Dél felé egy kellemetlen látogató előtt nyitotta ki a főnöki ajiót. Ez már sok volt a főosztályvezetőnek: — Nézze, Ilonka! Én nem A titkárnő érek rá mindig és mindenkinek. Mondja azt, hogy majd megnézem, itt van-e? Érti? Es ha én akarok valakivel beszélni, csak akkor mondja azt, hogy itt vagyok. Próbáljon meg néha hazudni! Sajnos, előfordul, hogy szükség van rá. Kettőkor a minisztériumból telefonáltak sürgős ügyben. Ilonka így szólt a beszélőhöz: — Rögtön megkérdezem a főosztályvezető elvtárstól, hogy önnek itt van-e? Amikor a főosztályvezető megtudta, hogy Csemcsei kereste, a hivatal legfőbb revizora, rászólt Ilonkára: — Neki persze, hogy itt vagyok! Mire azonban a titkárnő visszajött a telefonhoz, már nem volt senki a vonalban. Az illető dühösen lecsapta a kagylót. Ilonka jelentette, mire a főnök kioktatta: — Ha ez a Csemcsei a minisztériumból jön, azonnal beengedi! És másnak nem vagyok itt! Megértette?! Pár perccel később Ilonka leszaladt a büfébe egy duplát inni. Ezalatt a hivatalsegéd „helyettesítette”. Ö vette fel a kagylót, amikor csengett a telefon. A minisztériumból telefonáltak. Közölték, hogy Csemcsei helyett a főnöke, maga Kovásznál fog elmenni. Ilonka visszajött és a hivatalsegéd jelentette: — Telefonáltak, hogy valami Kovásznál fog idejönni. — Hiába jön! Ügy sem engedhetem be — jegyezte meg a titkárnő. így is történt. Amikor Kovásznál megérkezett, sajnálkozva mondta: — Sajnos, a főosztályvezető elvtárshoz nem lehet be. menni, mert fontos értekezletet tart, jelentést ír, ezenkívül beteg és házon kívül van. A főosztályvezető csak az ajtó becsapódásának zajára figyelt fel. Kijött és megkérdezte: — Ki volt itt? — Valami Kovasznai. Diplomatikusan elküldtem. Tessék nyugodt lenni. Már tudok hazudni... Palásti László. fjjifásl kálvária — huzavonával Bonyodalom egy zúzódarálóval — A főkönyvelő: „Nincs gazdája,f Tanulságos esetek a Nyírmadai ÁG-ban silására most átküldték a Kemecsei Állami Gazdaságba megállapítani; bevezetésével milyen gazdasági eredmény mutatkozik, előnyös e a használata? Közel féléves huzavona volt Balázp Sándor karbantartó szerelő újításává! is. Az újító egy olyan trágya léfej szívó berendezést készített, amellyel a, dolgozókat mentesítették a piszkos, egészségtelen munkától. A berendezést azóta is alkalmazzák a tiszaszalkai üzemegységben lévő istállóknál. Az ezzel kapcsolatos vita abban csúcsosodott ki, hogy nincsen gazdaságilag kimutatható haszna és más üzemekben már régebben alkalmazzák. Nem vették figyelembe, hogy a munkavédelmi újításokat eszmeileg is lehet, sőt kell is.’ díjazni, mint azt most meg is tették. Fárasztó papírmunka ? • Van valami igazság abban, amit a főkönyvelő mond: ..A Nyírmadai Állami Gazdaságban nincsen gazdája az újításnak. A felelősi tisztséget automatikusan a gépésztechnikus látja el. aki nem szereti a papírmunkát.” Valóban így van. De vajon ki azért a felelős, hogy az újítások körüli huzavona megszűnjön, ha nem elsősorban az igazgató és a főkönyvelő? Az ellenőrzés, a felelősségre vonás hiánya, hogy ilyen esetek előfordulhatnak! S ha a gazdasági vezetés nem labdázik az újításokkal, akkor az ügyintéző technikus is nagyobb lelkesedéssel vészi ezt az egyáltalán néni túl» zott adminisztrációval járó feladatot. A Nyírmadai Állami Gazdaságban az utóbbi öt év alatt 17 újítást jegyeztek be az újítási naplóba. Csak en- * nek felét nyújtották be a gazdaság dolgozói, tehát még két helyileg született javaslat sorsának intézése sem jut egy évre. Az ezzel járó papírmunka igazán nem lehet túlzott tehertétel. Különösen nem akkor, ha ebhez a gazdasági vezetőktől és a szakvezetéstől is megkapja az elengedő-h ellénül szükséges segítséget. S hogy az utóbbi napokban három újítási javaslat sorsáról tudtak döntenj, arra enged következtetni, a gazdaságban megérhették, sürgőién fel kell számolni a hiányosság» kát. * Tóth Árpád Rendelet írja elő, hogy a benyújtott újításokat az erre a célra rendszeresített naplóban szabályosan könyvelni kell. Utgna -az újítás leírását jpl láithgtó helyen ki kell függeszteni és az azt követő nyolc naptól számított 30 napon belül dönteni kell elfogadják, elutasítják, vagy szakvéleményezésre tovább adják. A rendelet azt is meghatározza, hogy a yéleménye- zés nem haladhatja meg a 15 napot. Mindent egybevetve. az újítást a benyújtástól számított 53 nap alatt el kell bírálni és ennek eredményéről tájékoztatni kell az újítót. Árulkodik a napló... A Nyírmadai Állami Gazdaságban — úgy tűnik — másként értelmezik a rendeletet. A rendszertelenül és pontatlanul vezetett újítási naplóban — több helyűit is — szinte olvashatatlan a bejegyzés. Több újítás sorsa ismeretlen, vagy csak hosszú hónapok, olykor egy év múltán történik intézkedés, elbírálás. Csupán egy példa a felületes bejegyzésre a 10-es sorszám alatt; „Fagymentes önitató. Balázs Sándor Tisza- szalka.” Egy későbbi oejegy- zés pedig: „63. X. 25. Átadva a szakvezetésnekAz első bejegyzés X. hónap 13. Évszám nincsen. Valószínű 1963? A benyújtás óta több mint négy hónap telt el.