Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

Á „galeri" bűnpere és a tanulságok 12 NAPIG TÁRGYALTA a Nyíregyházi Járásbíróság Bor­bély István és tizenöt társa bűnügyét. A vádlottak a bűn- cselekményeket két éven ke­resztül sorozatosan követték el, a legtöbbjét bűnszövetség­ből. A vádlottak többsége fia­talkorú, vagy alig haladta meg a fiatalkor határát. Az esetek zömében részben a társadalmi tulajdon, részben a személyek javai ellen lopással követték el a bűncselekménye­ket. Háromszor a városban parkírozó, őrizetlenül hagyott gépkocsikat nyitották fel és azokat használták. A járásbíróság március 27-én hozta meg ítéletét, amely a város lakossága előtt köztudomású. A nagy ■ nyilvá­nosság előtt, megtartott tár­gyalás alkalmas volt * arra, hogy a vádlottak és a hallga­tóság a szükséges tanulságokat levonja. A bíróság eleget tett a törvényben előírt kötelezett­ségének, hogy „a büntető eljá­rássarán azokat az okokat, és körülményeket is fel kell de­ríteni, amelyek a bűntett el­követését lehetővé tették, vagy előmozdították.” Ezekre a kö­rülményekre kívánok ismétel­ten visszatérni, hogy a szé­les körű nyilvánosság is tudo­mást szérezzen róluk. Elsősor­ban a szülők, pedagógusok, társadalmi szervezetek, válla­latok vezetői és azok, akiknek áz ifjúság nevelése a feladata. Hangsúlyozni kívánom, hogy elsősorban a vádlottak azok, ■ifiknek a szükséges tanulsá­gokat le kell vonni a büntető perből. Az egyéb mellékkörül­mények f mellett elsősorban a vádlottakban kell keresni azo­kat az okokat, amelyek őket a bűnözés útjára vitték. A vád­lottak gyermekkoruk óta ba­rátságban voltak egymással. Kezdetben apróbb csínytevése­ket követtek el, majd később egymás hatására egyre „bát­rabbak, merészebbek” lettek. Kezdetben kisebb mértékben szegték meg az erkölcsi nor­mákat és a társadalmi együtt­élés szabályait. Később elju­tottak odáig, hogy elkövették az első bűncselekményt. Első­sorban kalandvágyból kerül­tek összeütközésbe a társada­lommal. Igyekeztek egymáson túltenni, „sportot” űztek ab­ból, hogy bűncselekményeket kövessenek el. A bűnszövetsé­gen belül olyan légkör alakult ki, amely minden erkölcsi gát­lást feloldott. Bárki, bármilyen bűncselekmény elkövetését vetette fel, abban a jelenlévő tagok minden gátlás nélkül részt vettek. Környezetük, így elsősorban a velük egykorú tanulótársaik és munkatársaik '.átták a vesztébe rohanó „ga­lerit”. Nemtörődömségből, megalkuvásból magukra hagy­ták őket, nem egy esetben pedig maguk is bűntársaikká váltak. A lejtőn nem volt megállás. Eljutottak odáig, hogy hosszabb időre előre ter­veket kovácsoltak, súlyosabb bűncselekmények elkövetésé­re. Ezeket azonban már nem tudták végrehajtani, mert a rendőrség a bandát felszámol­ta, és a legtöbb tagját előzetes letartóztatásba, helyezte. Az események sejtetni engedik, hogy meddig jutottak volna el. AKI FIGYELEMMEL KÍ­SÉRTE a büntető pert, az lát­hatta, hogy hogyan fejlődik ki a kisebb csínytevésekből a bűn, az ártatlannak tetsző ba­ráti társaságból a bűnszövet­ség. Ehhez azonban számos MM. április 12. más ok is közrejátszott. A tárgyaláson meghallgatott pe­dagógus szakértő egyik legfon­tosabb okként a fiatalkorúak nevelésében rejlő hiányossá­gokat és fogyatékosságokat említette meg. A törvényes képviselők kihallgatása során a nevelési módszerek széles skálája tárult a bíróság elé. Egyes vádlottak életében ko­moly szerepet játszott a fel­dúlt családi élet. Az apa már kisgyermek korukban elhagy­ta őket, és gyengekezű özvegy édesanyjuk nevelésére voltak bízva. Más esetekben közre­játszott a szülőknek a neve­lés tekintetében elfoglalt el­lentétes álláspontja. Túlzott szigor az egyik oldalról, kö­zömbösség a másik oldalról. Mindezek ellenére azonban nem mondhatjuk azt, egyér­telműen, hogy kizárólag a szü­lőket terheli a felelősség. Komoly szerepet játszott a bűnszövetségen belül a fia­talkorúak egymásra való ha­tása, a kezdeti sikereken való felbuzdulás, az hogy az első kisebb bűncselekmények fel­derítetlenül maradtak. Köny- nyűek voltak az elkövetési és értékesítési lehetőségek. Mun­kahelyeiken nem történt kellő gondoskodás az öltöző helyisé­gek őrizetéről. A vállalati öl­tözők munkaidő alatt szinte átjáróházak voltak. A gépko­csikat a szervek és tulajdono­saik az utcán őrizetlenül hagyták. Felnőttkorú boltve­zetők minden felelősségérzet nélkül kapzsiságból, gátlásta­lanul vásárolták meg a fiata­lok által lopott dolgokat. Tud­va azt, hogy azok bűncselek­ményből származnak. Mind­ezek ösztönzően hatottak a bűncselekmények elkövetésére. Bebizonyosodott a tárgyalá­son, a felnőttek felelőtlensége és nemtörődömsége. Nem egy esetben amikor látták a bűn­cselekmények elkövetését, az­zal szemben közömbösek ma­radtak és nem hívták, fel az illetékesek figyelmét. Több esetben olyan személyek is, akiket a bűncselekmény kö­vetkeztében károsodás ért, még csak feljelentést sem tet­tek a rendőrségen. Voltak esetek, amikor a károsult dol­gozó a vállalat vezetőjének, a személyzeti osztálynak jelen­tést tettek, de a szükséges in­tézkedések elmaradtak. Később a dolgozók olyan álláspontra helyezkedtek, hogy nem érde­mes a bejelentést megtenni, mert úgy sem történik semmi­féle intézkedés. Egyes sértett vállalatok nem egy esetben, azt sem tudták megállapítani, hogy egyáltalán érte-e a vál­lalatot károsodás, nemhogy feljelentést tettek volna. Nem tűnt fel egyetlen felnőttnek sem, hogy 18 éven aluli fiatal­korúak késő éjszakai órákig nyilvános szórakozóhelyen tar­tózkodnak. Az iskolai fegyel­mi szabályzat, de törvény is előírja, hogy ipari tanulók 20 óra után nem tartózkodhatnak nyilvános helyen. Felvetődik a kérdés, hogy a helyes intéz­kedés, illetve rendelkezés be­tartása érdekében mit tettek a pedagógusok, vagy a szóra­kozó helyek boltvezetői? Tör' tént-e egyáltalán ellenőrzés? KIDOMBORODOTT a tár­gyalásom a bírósági eljárás nevelő szerepe és ereje is. A vádlottak az eljárás kezdeti szakaszában nem sok megbá­nást tanúsítottak. Ügy nézett ki, hogy „lesz ami lesz’1, jel­szóval álltak hozzá saját ügyüknek. „Megmutatjuk Nyíregyháza lakosságának, hogy nem törünk meg, és bát­ran viseljük az embereknek azt a megvetését, amely a bű­nözőknek kijár.” Egyik-másik vádlott szinte könnyekkel küzdve tette meg vallomását, de igyekezett érzelmét leplez­ni, hogy vádlottársai ne tart­sák gyávának. A kihallgatásuk során a bí­róság sorra feltette a kérdést a vádlottaknak, hogy hogyan képzelik el jövendő életüket? Egy vádlott kivételével egy sem tudott erre határozott vá­lasz adni. Felvetődik a kér­dés, hogy volt-e ezeknek a fiataloknak életcéljuk, és mi volt az? De fel kell tenni azt a kérdést is, hogy valaki va­laha is, a bíróságot kivéve feltette-e eddig ezt a kérdést? A környezetük hogyan segí­tette a vádlottakat abban, hogy megtalálják életcéljukat? A mánakélés és a holnappal nemtörődés a vádlottak pad­jához vezetett. A szocialista igazságszolgáltatásra hárult az a feladat, habár kemény kéz­zel is, de a helyes vágányra terelje a vádlottak életútját. A tárgyalás végén látszott az, hogy sikerült ezen a téren már kezdeti eredményt elérni a bíróságnak. A vádlottak változtattak magatartásukon, és megbánó magatartást tanú­sítottak. Az utolsó szó jogán elmondottakból ki lehetett érezni, hogy valóban gondol­nak jövőjükre, és megszűnt a nemtörődömség. , NÉPKÖZTÁRSASÁGUNK széles körű jogokat biztosít a fiataloknak. E jogokkal való éléshez megvannak a szüksé­ges feltételek is. Ezekkel a jogokkal azonban a fiatalok­nak nem szabad visszaélni. Ezekkel szocialista kulturált ember módjára kell élni, és a jogokkal járó kötelezel tségeket teljesítem. Amikor a felnőttek felelősségét a tanulságok le­vonása során felvetjük, nem jelenti azt, hogy ez menlevél lehet a bűnözőknek, a bűn- cselekményeket elkövetőknek. Űjból hangsúlyozni kívánom, hogy a bűncselekményekért való felelősség elsősorban azo­kat terheli, akik azokat elkö­vették, és ezért őket meg kell büntetni. Szocialista társadal­munkban az igazságszolgálta­tás célja nem a megtorlás. Legfontosabb jogpolitikai el­vünk a bűncselekmények megelőzése. A bíróság ítélete is ezt a célt szolgálta azt, hogy egyrészt a vádlottak, másrészt pedig másokat is visszatartson a bűncselekmé­nyek elkövetésétől. Amikor a tanulságokat levontuk, és a bűncselekményt lehetővé tevő okokat feltártuk, ugyanezt a célt kívántuk előmozdítani. Kondora Tibor, járási-városi vezető ügyész h. Diplomamunkám: Napkor, 1974-ben Jonatán a tálon, a tervben — Fényképek, emlékek Papp Ildikó falura indul „Sugáralakban futnak ki az utak a földtáblákhaz a major központjából. Zöldeil a dohány, érik a rozs. virágzik a burgonya Az ötszáz hold- nyi területű gyümölcsöst permetezik, géppel gondozzák az almafákat. Rendezetten el­helyezett modern istállóit, vasbetonszerkezetű dohány­pajták, gépesítve valamennyi munkafolyamat. Jön a beta­karítási időszak, majd a zár­számadás. Több mint száz forintot fizetnek egy munka­egységre.” Papp Ildikó, a Debreceni Agrártudományi B’őiskola egyik nyíregyházi hallgatója, diploma munkájának a nap­kori Kossuth Termelőszövet­kezet tízéves fejlesztési üzem­tervének elkészítését kapta Amikor lakásán felkerestük, éppen a befejezésén dolgo­zott. ISMEREM AZ ADOTTSÁGOKAT Városias öltözékében, ízlé­sesen modem frizurájává! látva alig hinnénk, hogy,tez a magas, szőke lány mező- gazdasági pályáit választott, sőt ezt érzi hivatásának. He­lyet foglalunk a kis kerék­asztalnál. Üvegtálon gyönyö­rű jonatán. — Ha a tervem megvaló­sulna, tíz év múlva még et­től is szebb alma teremne Napkoron — jegyzi meg némi kis büszkeséggel. — Nyári gyakorlataimat mindig a termelőszövetkezetben töl­töttem és ismerve a tsz adottságait, nem tartom le­hetetlennek a gyümölcstelepí­tési tervem megvalósítását. Rengeteget fizetne az alma, pláne ötszáz hold területen. Hosszasain nézegeti terveit, telepítési rajzait. Gondolat­ban megelevenedik előtte a terveiből megvalósuló jövő Talán éppen ez időben met­szenék a gyümölcsfákat, szán­tanák alá a talajt, vetnék a tavaszi kalászosok magját, GÉP... GÉP... GÉP... — Az üzemterv elkészítésé­nél lényeges szempontom volt a terület táblásitása — mondja munkájáról. •— Az egyetemen tanultuk, — és ezt Napkoron igazolva láttam — hogy egy növényféleséget nem gazdaságos több helyen termeszteni, mert így a gépi megmunkálás nagyon elapró­zódik. A tábláHtással lehet­ségessé válna minden nö­vényféleség gépi megművelé­se. Növelni tudnánk a ter- máshozamoS, gazdaságosabbá tehetnénk a növényápolást. Újabb tervek, kimutatások kerülnek az asztalra: milyen hozamot biztosítana az egye­temista tervei szerint a bur­f on-ya, a dohány... stb. A lurgonya például száz má­zsát holdanként. — Persze ezt géppel taka­rítanánk be. Nagyon sok erő és munkagép vásárlásra van szükség, mert jelenleg igen kicsi a termeiőszövetkezet gépparkja. Elnézést kér, egy pillanat­ra, feláll. Az egyik kis szek­rény fiókjából fényképek ke­rülnek elő. — Emlékeim — mondja. A fényképezőgép lencséje egyik alkalommal zeior veze­tés közben örökítette meg. Egy másik képen a vetőgép csoroszjáinak távolságát ál­lítja. Egy szép kidolgozású fénykép a laboratóriumban, lombikkal és talajmintával a kezében ábrázolja Papp Il­dikót. Nem ritkák a Napko­ron készült felvételeik sem, amikor a városi iány ke# munkaruhájában együtt dol­gozik a termelőszövetkezet asszonyaival. JELEN LENNI A VÉGRE­HAJTÁSNÁL — Szeretem a napkoriakat — mondja, amikor észreve­szi, hogy hosszan nézegetem az ottaniakkal készült fény­képet. — Ezért is választot­tam Napkort, ezért is sze­retnék az egyetem elvégzése után oda kerülni. Szerintem cseppet sem előnytelen, ha valaki falura kerül, A város mindig csak azért volt jobb, mert több volt a lehetőség szórakozásra,* művelődésre. De ma már a falukra is elju­tott a televízió, a, színház. A városból is kijut majd egy­két nap, közel van Nyír­egyháza. No, meg ahhoz, hogy egy tervet valóra válthassa­nak. jelen kell lennie a ter­vezőnek is. Ezek egy végző egyetemis­ta elképzelései. Papp Ildikó diploma terve megvalósulásá­val nyolcszáz napkori család­nak nyújtana boldogulást, megélhetést. Román Dénes Vajon hogyan látná a szerző ma ? Egy régi statisztikai kiad­ványban ez olvasható: „Sza­bolcs vármegye az általános népműveltség terén — saj­nos — a múltban nem di­csekedhetett fényes eredmé­nyekkel...” S a szerző még hozzáteszi, hogy ma, azaz 1937rbeh már sokkal kedve­zőbb a helyzet.. Nem tudom, hogy a szer­ző kiknek a szemszögéből látta és ítélte a korábbinál kedvezőbbnek népműveltsé­günk helyzetét, s milyen ér­vekkel bizonyítja állításának igazát. Nem tudom, érvei kö­zött szerepelt-e, hogy akko­riban Szabolcs megye felnőtt lakosságának 15 százaléka analfabéta volt, hogy „csak” hatezer gyermek nem járha­tott iskolába, mert egynek sem volt. lábbelije, hogy a harminchat népművelési elő­adótermet leventeoktatás cél­jára sajátították ki. Nem tu­dom, eldicsekedett-e azzal, hogy a megye tizenkilenc mozija nem a közművelést, hanem egy viszonylag . kis réteg szórakozását szolgálta, vagy azzal, hogy „már’ 35 könyvtár okosítja Szabolcs olvasni szerető embereit. Kiváncsiak volnánk, ho­gyan ítélné meg, milyen, jel­zővel illetné szerzőnk mai művelődési állapotunkat. Mert ami igaz, igaz — mi kisliíján húsz év alazt tet­tünk néhány dolgot a nép- müveltségért.. S bár kedve­zőnek, a réginél sokkalta kedvezőbbnek tartjuk műve­lődésünk mai helyzetét, még­sem vagyunk olyan elége­dettek, mint — teszem azt — a szerző 1937-ben. Pedig 351 könyvtárunkban több mint 570 ezer kötet könyv várja az olvasókat, pedig 19 helyett 280 mozink vart, és a múlt évben egy latosra 9 mozilátogatás jutott. Pedig 201 művelődési házunkban leventeoktatás helyett klub- foglalkozások, TIT-előadások, akadémiák oktatják szórakoz­tatják a lakosság jelentős ré­szét — és vállaltuk a múlt nehéz és nagyon szegényes örökségét is: néhány év múlva felszámoljuk az anal­fabétizmust. Mégis elégedetlenek va­gyunk. Dehát ezt az elége­detlenséget szerzőnk úgysem érti meg.„ R. J. Gifürü Ferenc most gazda is ... Ott söprögetett a VIII. á- ban. Mikor üzentek érte, hogy jöjjön, mert keresik, azt válaszolta, hogy ő most nem ér rá hivatalos időben foglalkozni senkivei sem. Szép szál ember. A sep- rünyélre támaszkodva áll a tanterem közepén. Hatvan­nyolc esztendős. Nem lát­szik rajta. Életében mindig 6zolga volt. — Régen, harmincöt esz­tendeig ezen a helyen, — mutatja — a gróf Majláth Pálnál, később a fiánál, Jó­zsefnél. Most ugyanitt. — Mosolyog. — Az iskolában. — Valamikor az urak után takarítottam, most meg a gyerekek után. Itt inaskodott az óíehér- tói kastélyban. — A Dunántúlról, Dénes- fáról kerültem ide. Még 1911-ben. Apámnak nem volt egy talpalatnyi földje sem. De annál nagyobb volt a család. A sógorom Dénes- falván szolgált Cziráki grófnál. Egyik alkalommal Majláth gróf felkereste. A sógorom meghallotta* hogy inast keres. így ajánlottak — emlékezik. Alig volt tizenhat eszten­dős akkor. — Rendben tartottam a gróf ruháját, pucoltam a ci­pőit, fegyvereit, bevittem a reggelijét, ebédhez, vacsorá­hoz szervíroztam. Itt volt a földszinten az ebédlő, ahol most tanterem van — mu­tatja. — Naponta 14—16 szobát takarítottam, mely­ből ötöt használt a gróf. Ennek is volt bogara, mint mindnek. De megszokta az ember. Mit is tehetett vol­na... Vadászatok idején vendégeket hívott, muriz­tak. Járt itt Odeschalchy herceg is... Régen volt — bámul maga elé. — Itt nő­sültem meg. A gróf osztrák származású kertészének, Hell Jánosnak a lányát vet­tem feleségűi. Akkor még alig tudott valamit magyar rul. Most meg németül fe­lejt már el— mondja mosolyogva. Gyűrű Ferenc ott lakik az iskolának átépített kastéllyal szemben. Csinos kis kertes házban. Mint régen, most is ő az első a munkában. — Már reggel fél hatkor itt vagyok, s ami előző nap­ról maradt takarítani való azt elvégzem, s délután fél egykor, miisor a gyerekek hazamennek. újra jövök, így megy mindennap. Elmondták róla, hotgy Fe­ri bácsi most is lábbal ke­féli végig a tanterem par­kettjét, hogy szép fényes le­gyen. S míg nem volt az iskolának padlókefélő gépe, a sajátját hozta el hazulról. Szarvasbőrrel tisztítja az ablakokat. ;— Ha a grófnak így kel­lett, ajkkor miért ne legyen nekünk is szép — mondta akkor Urr Gyulának, az is­kola igazgatójának. — Itt voltam én asz épít­kezéskor is. Felvett az igazgató úr éjjeliőrnek ■— mondja. — ügy tudom 2 és fél milliót költöttek a kas­télyra. De szép is lett ’ — Nagy resize van ebben Feri bácsinak — mondta aa igazgató. — ö gondozza a parkokat, ültet, fásít, s még a nagy nyári szünetek­ben sem feledkezik meg az iskoláról. S éppen úgy, mint a tanítási időben, takarítja, tisztogatja a tantermeket. Nem említette, hogy 1000 forint pénzjutalmat is ka­pott? — néz rám az igazga­tó. — Nem szeret dicseked­ni. Nem olyan ember. A járás leglelkiismeretesebb is­kolaszolgájának tartják. — Négy esztendeje va­gyok itt. Nem panaszko­dom. Igaz. a gyerekek csin­talanok, hancúroznak, de hát mi is ilyenek voltunk. Sokat kell takarítani utá­nuk. De ezek a mieink — mosolyog. — Én csak hat elemit jártam. Akkor még ez is elég volt. Most meg a vöm, Csordás István is itt tanít... — Az első tablóról lema­radtam... Tudja Isten, szé­gyelltem. De a többin már rajta vagyok. Már szóltak, menjek a fényképészhez, mert közeleg az évzáró — magyarázat az öreg iskola- szolga, s kitárja a tanterem ablakát. A gróf fényképe helyett a gyermekekével együtt most egykori inasának Gyűrű Fe­rencnek az arca mosolyog le a falról. Igen, mert ő itt egyben gazda is. Farkas K almát 4

Next

/
Thumbnails
Contents