Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-12 / 85. szám
Á knkorícatermesztés időszerű kérdései A kukorica vetésterülete és a termés mennyisége hazai- és világviszonylatban egyaránt növekedést mutat. Hazánk szántóföldterületének 23 —25 százalékán termesztünk kukoricát. A fokozódó népgazdasági szükségletek mezőgazdasági nagyüzemeinktől mindinkább megkövetelik, hogy az intenzívebb állattartáshoz szükséges takarmányalapot maguk teremtsék meg. 1963. évben pedig 16 mázsa 6zemes kukorica termésátlagot értünk el. Az elmúlt évben elért eredmény a magyar kukoricatermesztés történetében egyedülálló. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy még igen sok problémát kell megoldanunk. A kukorica termésátlagaink növelésére rendkívül nagy lehetőségeink vannak. Döntő probléma a kukori- ricatermesztés területén a fajtakérdés. Mezőgazdasági nagyüzemeink igénylik a szárazság- tűrőbb, a nagyobb termőképességű és mindamellett rövi- debb tenyészidejű fajtádat. A magyar hibrid kukoricák megfelelnek ezeknek a követelményeknek, mert kiváló termelési értékűek. Termőképességűk eléri, sőt meghaladja az ismert — és hazánkban sikerrel termeszthető — külföldi fajtákét. Ma már közismert, hogy az őszi mélyszántás mázsákkal növeli a terméseredményeket. Az idén abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy a kukorica alá megyénkben is — jelentéktelen kivétellel — ősszel elvégezték a mélyszántást. Most tavasszal az a legfontosabb feladatunk, hogy a. legmegfelelőbb magágyat biztosítsuk a vetés, illetve a kelés, a fiatal növény számára. Ezt tavasszal elsősorban a forgatás nélküli talajelőkészítő eszközökkel tudjuk biztosítani. A legtökéletesebb munkát a kultivátor végzi. Tavasszal a talajt lehetőleg ne forgassuk. A tavaszi istállótrágyázást is lehetőleg kerüljük. Amennyiben üzemi szempontok miatt tél végén hordtuk ki az istállótrágyát, amit kukorica alá szándékozunk bedolgozni, úgy teljesen érett trágyával trágyázunk, de csak kisebb adagokkal (60—80 q/kh.) Tavasszal ä talajerő növelésének legjobb lehetősége a műtrágyázás. A műtrágya hatása megkétszerezhető, ha azt fészekbe adjuk. Ez a módszer elsősorban a homoktalajokon ajánlható. A fészek műtrágyázásnál fontos, hogy a műtrágyát keverjük össze a talajjal, hogy a maggal ne érintkezzék. Hasznos, ha a talajlakó rovar- kártevők ellen aldrinos szuperfoszfátot alkalmazunk. A vetés idejét a talaj fel- melegedése határozza meg, mivel a kukorica melegigényes növény. Általában elérkezett a vetés ideje, ha a levegő napi középhőmérséklete 10—12 Celsius fok és a talaj hőmérséklete 8—10 centiméter mélységben is eléri a 8—10 fokot. Igen fontos a vetésmélység is, ez kötöttebb talajokon 5—7, homokon 8—10 centiméter. Megyénkben is egyre több területen öntözhetjük a kukoricát. A vegetáció alatt legalább három öntözést adjunk, egy-egy alkalommal 50—60 milliméter csapadékkal. A kukorica termését kialakító agrotechntKai tényezők közül legfontosabb a növény- ápolás. A kukoricanövény egy kilogramm szárazanyag felépítéséhez 300—400 liter vizet igényel. A növényeknek egy kilogramm szárazanyag képzéséhez még több vizet használnak fel. Mivel a gyomok sokkal élelmesebbek, mint a kultúrnövények, ezért tavasszal elsősorban a gyomok jelennek meg és a gyomtalanítás elhanyagolása rendkívüli visszaesést eredményez a kukoricaállományban, amit későbben végzett gyomirtással már helyrehozni nem lehet. A kelés utáni fogasolás kapálást helyettesít, ez a munka mégis a legtöbb helyen elmarad. Az egyelést korán végezzük el, még akkor, amikor a növény 3—5 centiméter magas. A késői egyelés ugyanolyan káros, mint a késői kapálás. Igen fontos az augusztusi gazoló kapálás. A legnagyobb szükség volna ezekre. Ezenkívül óriási mennyiségű gyommagot is termelnek. Kiváló eredményeket érhetünk el a hormonhatású gyomirtószerekkel. Amennyiben megfelelő időben, megfelelő módon alkalmazzuk a gyomirtószereket, s tavasszal elegendő csapadék van, úgy a gyomirtóezerrel kiváló eredmény érhető el. A kukoricatermelés növelésének igen sok módja van. A legújabb kutatási és gyakorlati eredmények azt bizonyítják, hogy a kukorica termésátlagainak növelésében még igen nagyok a lehetőségek. Azt is bizonyítják, hogy szükséges a tudományos kutatómunka legújabb eredményeinek alkalmazása, aminek lehetőségei a szocialista mezőgazdasági nagyüzemeinkben meg is vannak. Lengyel Adám mezőgazdasági, mérnök főiskolai adjunktus Fegyvertelenül a tűzvonalban Összeesküvők a laktanyában — Rácz János megsebesül Kelet és Nyugat iparának nagy találkozója lesz a Budapesti Nemzetközi Vásár 33 kiállító ország — Szabolcsiak a vásáron (Munkatársunk előzetes jelentése) elsorolni, mi mindennel jelentkeznek még a BNV kiállítói! ... Es a szabolcsiak? — Információnk szerint Szabolcsból két kiállító jelentkezett a vásárra, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari KTSZ és a Rakamazi Cipész KTSZ. A nyíregyháziak a Szabolcs típusú áruszállító motorosukat és erőátvivő berendezést, a rakamaziak az idei tavaszi és őszi cipőmodelljeiket állítják ki. K. I. 19 éve indult a fasizmus elleni harcba a demokratikus magyar hadsereg nyíregyházi zászlóalja. Miskolcon, a Szevezet utca 89. lakója nem várt vendéget. Az albérleti szoba asztalán papírok, rajzeszközök. A mértani pontossággal húzott vonalak szakértő kezek munkájára vallanak. Rácz János, a felsőfokú gépipari technikum levelező hallgatója, a kötelező gyakorlati rajzokat készíti. Még csak 36 éves, de arcán látszik, hogy az élet többször volt hozzá fukar mintsem bőkezű. — A családban én voltam a második gyerek. Utánam még kilencen következtek. A cselédsorsot a Nyíregyháza környéki tanyákon már gyermekkaromban megismerhettem; szűkösen éltünk. A nagynéném talán éppen ezért vitt el 1942-ben Budapestre. Szatócsüzletében segítettem neki és kifutó voltam egy asztalosüzemben. Szökés a csendőrtáborból — Negyvennégy júniusában levelet kaptam az apámtól, kért, hogy azonnal menjek haza. Beálltam kocsisnak a Manda bokorban. Késő ősszel volt már, amikor szántás közben felkeresett egy lovas- csendőr és a bíró: — Fogd be a lovakat és jelentkezzél a községházán! — mondták. — Mit tehettem, elmentem. Kiderült, hogy a nagykállói csendőrőrsöt kellett tovább menekíteni Nyíregyháziról, mert már közeledett a front. Tokajban kötöttünk ki, ott táboroztunk egy pár napig. Azt mondták, hogy a hidat aláaknázták, aki szökni próbál, lelövik. Mégis megszöktünk. Ott hagytuk a fogatokat, és egy idősebb emberrel éjszaka keltünk át ladikon a T Tiszán. Mire Nyíregyházára értem, már egyszer gazdát cserélt a város. A városból újra kiverték a németeket, megkezdődött az újjáépítés. Rácz János is kapott munkát a Papp-fc'.e szárítóüzemben. Itt ismerkedett meg közelebbről a szovjet emberekkel. Azok magyarázták meg neki, hogy a sok Pusztítást, a háborút min*ek köszönhetjük, hogy másként lesz ezután. Különösen nagy barátságot kötött egy Szergej nevű főhadnaggyal. Egyik napon boldogan újságolta a főhadnagynak: —Jelentkeztem a demokratikus hadseregbe. — Fiatal vagy te még ahhoz, kár lenne érted — próbálta lebeszélni a fiút. Rácz Jánossal nem lehetett bírni. Az apja csak annyit mondott: — Te tudod fiam, ha úgy gondolod, hát menj... Februárban megkapta a behívót. Március 15-öt már Haj- dúhadházon ünnepelték, aztán a debreceni pavilon laktanyában vártak a további parancsra. Innen kaptak egy nap eltávozást húsvétra. — Mire visszatértünk, olyan volt a laktanya, mint a megbolygatott méhkas. Egy tisztekből álló összeesküvést lepleztek le. Fel akarták robbantani a laktanyát, hogy késleltessék a bevetést. így csak két hét múlva vagonírozhat- tunk be. s a Dunántúlon lévő Szentpéterfalván szálltunk ki. Itt ünnepeltük meg május elsejét és készültünk fel az arcvonalcserére. Már be is ásták magukat, amikor bejelentették hogy Németország kapitulált. De csak hivatalosan. A csata még hevesebbel! tombolt, mint előtte. A szembenálló németek elkeseredetten védekeztek. A frontokon már megszűntek a harcok, de a dunántúli erdők még mindig tele voltak fegyveresekkel. Ezek a kis csoportok rendszeresen zavarták az utánpótlási vonalakat. Rendet kellett teremteni. Ropognak a fegyverek — Egyik alkalommal Ro- mánd felől Bakonypéterdén keresztül csatárláncban közeledtünk Sokoróba. Azt a parancsot kaptuk, hogy aki a. felszólításra nem áll meg, ártalmatlanná kell tenni. Az erdő visszhangzott a lövöldözéstől. A két falu között — amikor éppen egy erdei csapásra értem — egy Banán nevű szakaszvezető lépett mellém: — Na, mi újság öcsi —kérdezte. — Nincsen semmi — válaszoltam. — Akkor iagyújtunk? — Rá — feleltem és a legy- vert lábhoz állítottam. Ekkor ütést éreztem a könyökömön és a gyomrom tájékán. Aztán a fegyvert tartó kezemet elborította a vér — Mi van veled? — kérdezte a szakaszvezetö. — ügy elsápadtá!... Az élet mentő felszerelés 1945. augusztus 18-at írtak. A sokorói templomban éppen delet harangoztak, amikor Rácz János megsebesült. Szerencsére a lövedék csak a karját érte. aztán átfúrta a derékszíját és megakadt a szíj alá dugott vastag kesztyűkben. Felépülése után még sokáig egyenruhában maradt. Kicsit büszke is rá, hogy az első bevonuló sorköteleseknek már mint öreg katona osztotta ki a ruhát, felszerelést. — Amikor leszereltem, még csak hat általános iskolám volt. Gyorsan pótoltam a hiányt és elvégeztem a gimnáziumot. Most pedig felső fokon tanulok. Pedig egy területi fögépész- nek seregnyi a dolga. Harminc munkahelyen összesen 56 millió forint értékű gép van gondjaira bízva, s a legtávolabbi munkahelyek 150, kilométerre vannak egymástól. Ha baj van, intézkedni kell, éjszaka is. A kötelesség itt is kötelesség, csak az eszközök változtak. Karján a seb-hely és a szekrényében féltve őrzött, lövedéktől átfúrt derékszíj már csa.k emlék. Emlékek arról az időről, amikor Rácz János, a nyíregyházi ács fia, fegyverrel a kézben kész volt szembeszállni a nácikkal. Tóth Árpád Próba közben a Móricz Zsigmond Művelődési Ház reme- óvodájában. Hammel J. felv. Az ÉLETÜNK című felszabadulási pályázatunkra érkezett írás Édesanyám emlékezik Egy hónap múlva, május 15-én nyitja meg kapuit Budapest óriásparkjában, a Városligetben az idei Budapesti Nemzetközi Vásár, hogy tizenegy napon keresztül találkozót adjon a világ minden részéből érkezett szakembereknek, külkereskedelmi üzletkötőknek, árucikkeknek. A vásár területén hónapok óta serény munka folyik, új pavilonok épülnek, rendezik, szépítik a kiállítási területet A vásár rendezőitől érdeklődött munkatársunk a BNV előkészületeiről. — Az idei BNV-re eddig 33 ország jelentkezett. Hagyományos kiállítóinkon kívül az Egyesült Arab Köztársaság, Tanganyika és Nigéria is jelentkezett Jelentősen növeli kiállítóterületét a szomszéd Ausztria. Nagy területet foglal el a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia pavilonja is, valamint az indiai és a kubai kiállítás. Felkészült a magyar ipar A vásár a világ iparának nagyszerű fejlődéséről tanúskodik majd. Nincs olyan külföldi vállalat, amely ne a legjobb. legszebb termékeivel képviseltetné magát a vásárán. A BNV szervezőinek az dán is legfőbb alapelve a békés egymás mellett élés rep- rezentálása és a békés verseny gondolata. Felkészült a magyar ipar is. Ezekben a hetekben vizsgálják a szakminisztériumok, hogy mely termékek érdemlik meg a kiállítást. A BNV-n csupán azok a magyar árucikkek szerepelhetnek, amelyek elérik, vagy megközelítik a világszínvonalat. A tájékozódis érdekében katalógust tett közé a vásárroda, amely tökéletes képet íyújt a vásáron bemutatott isszes árucikkekről. Műszaki catalógusokat is adnak ki, ímelyek technikát leírásokat artalmaznak, valósággal • be- nutatják a szakembereknek a gépeket. A Városliget legszebb épü- etében, Vajdahunyad várában •endezik a szakmai ismertető 'ilmvetítéseket, a vár lovag- ;erme pedig a külkereskedel- ni fogadások megrendezésére tzolgál. Délelőttönként — szombat és vasárnap kivételével — szakmai bemutatókat rendeznek. Tolmács, telex, íülföldi telefon áll vendégeink •endelkezésére, s itt tartózkodnak állandóan a magyar külkereskedelmi szervek képviselői is. Sláger: az antókiállíiás A vásár „slágere” előreláthatólag a tavalyinál jóval szélesebb körű és reprezentatívabb autókiállitás lesz. Neves autógyárak egész sora jelentkezett. hogy részt vegyen a BNV-n. Az Ikarusgyár az idén Is új típusú autóbuszt mutat be, a 020-ast. A Német Demokratikus Köztársaság pavilonjában a látogatók különleges, lapos férfikarórával ismerkedhetnek meg, amelyet egy 1,5 voltos monocélla lát el hajtóerővel, és ez az energia évekig elegendő. A magyar hajóépítő ipar a városligeti tavon sólyateret épített, hogy bemutathassa legújabb termékeit. Az Orion gyár ismét új típusú televízióval, az AT 550-nel jelentkezik. Műszerek és ételek, cipők és szíva'tyúberendezések, divatos ruhák és a legmodernebb traktorok... Ki tudná sebtében „A* újságban közzétett cikkpályázat olvasása után elhatároztam, hogy én is írok egy cikket. Sajnos, ezt csak kézírásban tudom eljuttatni önökhöz. Jelen helyzetem olyan, hogy meg csak megkérni sem tudtam senkit, hogy legépelje, mert sajnos beteg édesanyámat ápolom.. Kérem, ha így megfelel, fogadják el tőlem úgy, hogy én ezt nagyon nagy lelkesedéssel és legjobb tudásom szerint írtam.’* Régi emlék, de feledhetetlen, amikor Porcsalmáról megrakott kocsikkal menekültek a Pécsyek. Az emberekben különös érzés volt. Előttünk a menekülő urak, a rémetek által felgyújtott magtárak, malmok lángoltak. A vasútállomásnál hatalmas síndairab kerengett a levegőben. Ezek jelezték a németek munkáját. Az embernek sírt a lelke. Mi lesz vélünk, csamég a meleg baráti szónak sem hittünk. Aztán más csapatok jöttek. Egymás után. öregek, fiatalok. Mi enni adtunk nekik. A falu népe lassan kezdte megszokni, hogy köztünk élnek. Már egészen szokatlan volt, amikor az utolsó csapat is átvonult. Hiányoztak, már hozzánk tartozóknak éreztük őket. Ezután az élet — a na- pok, csak úgy peregtek, egymás után. Kiosztottuk a nagyurak földjét a nincstelen szegény cselédek között. Haj — de sok este jöttek: „elvtársnő” földosztó bizottsági gyűlés, „elvtársnő” pártgyűlés. Sok szép esténk volt, amikor előkészítettük ezt a mai életet. Porcsalmán is — ez ma már csak ünnepelt szép emlék. A virágzó termelőszövetkezet, az új boltok, az épülő konzervgyár, a falut mindenfelől befutó új Járdák, kövesutak, az épülő szép házak százai, melyek gombamódra nőnek ki a földből. Ma már minden hájban villany, rádiókészülék. A férjhezme- nő lányok ataíérja, csakis a legújabb típusú bútor lehet Hét ezek lettünk mi, gyermekeim! Úgy élünk ma, mint ahogy ezelőtt még 30—40 évvel egy szatmári paraszt még csak álmodni sem merte, aki félt attól, hogy a kegyelmes úr kiolvassa szeméből álmát, s azonnal kiadja a cselédkönyvét. Édesanyám elmondta emlékét, ami legkedvesebb és izgalmasabb volt számára. Elmondta és... — Miért sír édesanyám? — Beteg vagyok lányom, tőnkre tett a régi sors, amikor már kilencéves koromba disznót legeltettem az uraságnak. Nékem már késő a kényelmes pihenés, a nyugdíj, a kedvezményes gyógyszer éri orvosi ellátás Késő! Bennünk még sok kárt tetf a múlt és ez sajnos, gyógyitt hatatlan. Kovács Bélámé Mátészalka, Tóth Árpád teJt ládunkkal, falunkkal? Ennek ma már két évtizede telt el. Éppen a konyhában készítettem nagy gondok között a család vacsoráját, amikor a férfiak között izgatott beszélgetés támadt. „Jönnek az oroszok!” — Nem szóltam semmit Csak nehéz sóhaj szakadt ki szívemből. Vajon jobbak lesznek-e, vagy rosz- szabbak azoktól, akik elmentelv? Mintha feleletet kaptam volna magamnak feltett kérdésemre. A nyitva álló kapun nagyon fiatal kiskatonák léptek be. Kantárszéron vezették apró lovaikat. Nem tudtam, féljek-e tőlük, vagy a szívemre szorítsam valamennyit, egyenként, hogy anyjuk helyett anyja legyek mindegyiknek. Féltem, mert a sok nyomor és pusztítás utáni kábulatunkból talán
