Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-10 / 83. szám
Hruscsov elvtárs beszéde a budapesti nagygyűlésen ez országainkat érdeklő legkülönfélébb időszerű kérdé- oeferől. Mi nagyon elégedettek vagyunk ezekkel a tárgyalásokkal. A megbeszélések ismét megmutatták nézeteink teljes azonosságát, azt, bogy pártjaink, országaink kapcsolatai egészséges és szilárd alapokon fejlődnek. A tárgyalásaink során nagy figyelmet szenteltünk a szovjet—magyar kapcsolatoknak, különösképpen a szovjet— magyar gazdasági együttműködésnek. Országaink között ezen a téren rendkívül gyümölcsöző, kölcsönösen előnyös és igazán szocialista kapcsolatok jöttek létre. Valamennyi megvitatott kérdésben nézeteink azonosak. Ez tükröződik a szovjet—magyar közös nyilatkozatban, amelyet küldöttségeink ma írtak alá. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ez a dokumentum fontos szerepet játszik a szovjet—magyar barátság megszilárdításában, a kommunista világmozgalom egységének megerősítéséért vívott harcban. A szovjet és a magyar nép már a gyakorlatban is megkezdte azoknak az előnyöknek és kedvező feltételeknek a kiaknázását, amelyek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretei között végbemenő nemzetközi szocialista munkamegosztásból származnak. Eredményesen alakul a szovjet-magyar együttműködés az alumíniumiparban, s ez ragy haszonnal jár mind az önök számára, mind a mi számunkra. Beszéltem már arról, hogy Magyarország már kapja a szovjet olajat a „barátság” olajvezetéken, amelyet több szocialista ország közös erejével építettünk meg. Megkezdtük energetikai rendszerünk egyesítését, és az első villamos távvezeték, a „béke” már ad is áramot Magyarországnak, Szüntelenül bővül a tudományos technikai tapaszta(Folytatás a 8. oldalról) latcsere, amely kiterjed országaink népgazdaságának csaknem valamennyi ágára. Az önök technikai eredményeit haszonnal vezetik be a szovjet üzemekben. A tapasztalatcserét oly módon kell folytatnunk, hogy ne párhuzamosan dolgozzunk, hanem, hogy átvegyük egymástól mindazt, ami jó, hogy megosszuk a tudomány, a kultúra és a technika terén elért eredményeinket, s ezzel pénzt és erőt takarítsunk meg. Elvégre mi nem koukurrensek, vetélytársak vagyunk, hanem elvtársak és barátok, akiket a közös ügy fűz össze, akik önzetlenül, testvérek módjára tárják fel egymás előtt tapasztalataik kincsestárát. Éppen ez a szocialista nemzetköziség egyik megnyilvánulása a gyakorlatban. A magyar dolgozó nép akár a múltban, ma is, példáját adja a proletár nemzetköziség magasztos érzésének, a más országok harcoló népei iránti osztályszolidarításnak. Képünk sohasem felejti el, hogy az oroszországi októberi forradalmat követően a magyar dolgozók emelték magasba a tőke elleni harc zászlaját és kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Vlagyimir Iljics Lenin forrón üdvözölte a magyar forradalom győzelmét, és a forradalom vezérét, Kun Béla elvtársat. Az első magyar proletárállam nsm tudott kitartani az ellenforradalom és az intervenció erőivel vívott egyenlőtlen küzdelemben, de hősi harca megmutatta, hogy a magyar munkásosztály, a dolgozó nép kész elszántan küzdeni a szabadságért, a szocializmusért. Mi, szovjet emberek, mindig emlékezni fogunk arra, hogy sok ezer magyar internacionalista harcos küzdőt a Vörös Hadsereg soraiban a polgárháború frontjain, védelmezve a szovjet hatalmat. Ilyen forrásai vannak a szovjet—magyar barátságnak! Ez, még egy példa arra, elvtársak, hogy mit jelent a proletár nemzetköziség a gyakorlatban. magyar gépi berendezések, bonyolult szerszámgépek, műszerek, távközlési berendezések, és más árucikkek megérdemelt elismerést vívtak ki a világpiacon. Az önök szakemberei segítenek sok — az önálló fejlődés útjára lépett — népnek a korszerű ipar megteremtésében, a népgazdaság tervezésének megszervezésében, a szakember- képzésiben. És ha a magyar nép ma minderre képes, azért van így, mert történelmileg rendkívül rövid idő alatt iparj hatalommá változtatta országát A szocialista országok hatalmas erőt képviselnek A szocialista országok gazdasági fejlődése alkotja védelmi képességük alapját, ez teszi lehetővé, hogy gátat szabjanak az imperialisták agresszív próbálkozásainak. Az imperialisták manapság kénytelenek figyelembe venni, hogy a szocialista országok hatalmas erőt képviselnek. Vajon, ha a szocialista országoknak nem lenne atomfegyverük, és nem lennének nagyerejű rakétáik, mosolyognának-e ránk az imperialisták, leülnének-e velünk egy asztalhoz, hogy a békés egymás mellett élésről beszélgessünk? Olyan „békés együttélést” mutatnának nekünk, hogy arról koldulnánk. Most azonban az imperialisták nem hagyhatják mindezt figyelmen kívül. Természetesen az imperializmus ragadozó természete nem változott meg és az imperializmus erős még. De nem mindenható már. A forradalmi népek évrjjl évre mind inkább korlátozzák az imperializmus cselekvési szabadságát. Alkalmam volt felkeresni sok szocialista országot. Jártam a tőkés világ országaiban is. Az emberek mindenütt kéllábon járnak, de más és másképpen élnek. Nem a nemzeti szokásokra és a földrajzi különbségekre gondolok, hanem arra a két ellentétes életformára, amely a szocializmus győzelmének eredményeként jött létre, s amely két társadalmi rendszerre szakította a világot. Az' egyik közülük az emberiség múltja, a másik — jelene és jövője. A szocialista országokat olyan hatalmas építkezéshez hasonlíthatjuk, amelyen az új élet magasodik. Itt minden előre mutat! Az idén több európai szocialista ország népe emlékezik meg nevezetes napról: azon demokratikus, majd szocialista átalakulások kezdetének 20. évfordulójáról, amelyek Közép- és Kelet-Európábán végbementek. Mit jelent ez a húsz esztendő a történelemnek. a népek életének szempontjából? Legfeljebb annyit, mint néhány perc egy ember életében: még fel sem ocsúdtunk, s a percek már le is peregtek. Perc azonban sokféle van. Akadnak olyan percelv, amikor az ember dönt valamiben, cselekszik, amelyek egész további sorsát meghatározzák. Pártunk programja, amelyet eredményesen valósítunk meg, még nagyobb saabású feladatokat tűz népünk elé. Még öt olyan ipari és több mint két olyan mezőgazdasági országot kell létrehozni földünkön, amelyek a mai Szovjetunióval érnek fel. Közölhetjük önökkel, mint barátainkkal és testvéreinkkel, hogy a kommunista párt vezette szovjet nép nem okoz csalódást osztálytestvéreinek, felépíti a kommunizmus anyagi-technikai alapját. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy nincs olyan gazdasági statisztika, amely a azqci- alizmus valamennyi vívmányait teljességgel kifejezhetné. E vívmányokat mutatja az, hogy az új társadalmi rend sok millió egyszerű embert serkentett öntudatos politikai életre. továbbá az is, hogy ez a lend a kultúra sohasem látott mértékű fellendülését eredményezte és a kultúrát a történelem során elsőízben minden ember tulajdonává tette. Mindezt még a legokosabb számítógépek segítségével sem lehel kimutatni. A gazdasági fejlődés színvonala különböze Túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat Nemzetköziség együttműködésünk gyakorlatában Csaknem fél évszázad telt el azóta. Népeink sorsa különbözőképpen alakult. A magyar nép hosszú évekre a Horthy- íasizmus kegyetlen igájába került. A szovjet nép szívós harccal építette a szocialista társadalmat. Századunkban azonban minden út a szocializmushoz vezet. A Szovjet- inió szétzúzta a hitlerista ordákat, s ezzel segített a magyar népnek abban, hogy megszabaduljon a fasiszta igáéi. Ez kedvező feltételeket teremtett országuk demokratikus és szocialista fejlődése számára. Ez ugyancsak nemzetköziség'volt a gyakorlatban: Es immár csaknem húsz esztendeje, hogy pártjaink, népeink együtt harcolnak a szocialista közösség létrehozásáért és megszilárdításáért. Testvérek módjára segítik egymást, megosztják bánatukat és örömüket, nehézségeiket és győzelmeiket! Bizonyosak lehetnek abban, elvtársak, hogy a Szovjetunió kommunistái, valamennyi szovjet ember a jövőben is hű társuk, barátjuk lesz. És mint az önök barátai, őszintén örülünk a szocializmus építésében a magyar népgazdaság fejlesztésében elért sikereiknek. Hiszen elsősorban ez a szocialista építés feladata. A dolgozó népnek azért van szüksége a hatalomra, hogy megszervezze és fejlesz- sze a szocialista termelést és ennek alapján emelje a nép életszínvonalát. Az emberek tnind ma, mind holnap bőségben akarnak élni. hogy biztosíthassák gyermekeik boldog életét, hogy tanulhassanak és minden vonatkozásban megjavíthassák életkörülményeiket. E természetes igény minél teljesebb kielégítése a szocializmus egyik fő célja és ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk, még sok-sok munka vár ránk. A népgazdaság fejlesztéséért folytatott harcukkal a szocialista országok dolgozói nagyban hozzájárulnak mipd a szocialista közösség megszilárdításához, mind az egész világot átfogó forradalmi folyamat fejlődéséhez. De bárhol dolgozzunk is, bátran kijelenthetjük, hogy munkánk . végeredményben a világforradalomnak, a szocializmusnak az ügyét segíti elő. Az igazi internacionalista tudja, hogy minél erősebb a szocializmus, országaink gazdasági potenciálja, annál nagyobb lesz a szocialista világ- rendszer befolyása a történelmi fejlődés egész menetére, annál több lehetőségünk nyílik arra. hogy sokoldalú segítségben részesítsük az imperialista elnyomás miatt gazdasági fejlődésükben elmaradott népeket. A magyar népgazdaság fejlesztésében elért nagy eredmények általánosan elismert ténynek számítanak. Ezt a tényt meggyőzően támasztja alá a magyar áruk jó hírneve, azoké az áruké, amelyeket önök a világnak több mint száz országába szállítanak. A Ugyanígy van a népek életében. Vegyük csak az elmúlt húsz esztendőt. Ez alatt az idő alatt számos közép é, kelet-európai ország népe megdöntötte a földesúri burzsoá rendel és új, szocialista, társadalmat épít. Ez történelmi átmenet volt az egyik korszakból a másikba, a magasabbrendű és fejlettebb korszakba. Ha végigtekintünk azon az úton, amelyet az egész szocialista rendszer az ipari termelés fejlesztése terén egészében megtett, a gyors haladás képe tárul elénk. 1963-ban a szocialista országokban a termelés színvonala nyolcszorosán haladta meg az e területeken a háború előtt fennállt szintet. A szocialista országok részesedése a világ ipari termeléséből — ez a második világháború előtt mintegy 10 százalékot tett ki, — 1963-ban már nagyjából elérte a 38 százalékot. Ha pedig csupán a fejlett tőkés országokkal hasonlítjuk össze, akkor azt látjuk, hogy a szocialista országok termelése jelenleg a fejlett tőkés országok ipari termelésének mintegy a kétharmadát teszi ki. Pedig ezek a szocialista rendszernek csupán az első lépései. De nemcsak a mennyiségi növekedés a fontos. A szocialista országok gazdasága minőségileg is megváltozott. Tervgazdasággá lett, átalakult szerkezete, elérte a korszerű technikai színvonalat. Az ipari fejlődés kiváló mutatója a gépek és gépi berendezések kivitelének dinamizmusa. Így például, ha 1938-ban ezek a cikkek, a magyar exportnak mindössze 9 százalékát képezték, akkor ma ez a szám már 31 százalék. Azt hiszem, egyetértenek velem, elvtarsak, abban, hogy o Szovjetunió, országunk dolgozói jelentősen hozzájárultak a szocializmus megszilárdít jsanak közös ügyéhez. Munkasikereikkel elősegítették égésíz hatalmas szocialista közösségünk erejének növekedését. Nem szükséges részletesen kitérnem arra, hogy mit jelentett a szovjet nép számára a H. világháború. Sok millió emberünk életét rabolta el. köztük a legaktívabb, az alkotó tevékenységre leginkább felkészült embereink javarészét. Országunk ipara, mezőgazdasága ugyancsak végigszenvedte a múlt háború minden megpróbáltatását: sok száz vár őri. sok ezer községet és falut kellett újból felépítenünk. Miután eldördülték a II. világháború utolsó össztüzei is. a világreakció és az imperializmus erői ismét olyan illúziókban kezdték ringatni magukat, hogy a szov- iet rend nem áll ki ily súlyos megpróbáltatásokat, hogy lassan állítják. helyre a szovjet népgazdaságot, hogy országunk évtizedekkel elnra- rad a magasan fejlett tőkés országok színvonalától. Önök is tudják, hogyan válaszolt a szovjet nép ellenségeinek ezekre a rosszinchíatú számításaira. Önök tudják, hogy milyen erűt képvisel ma a nagy Szovjetunió — a világ második ipari hatalma, amely népgazdaságát jóval gyorsabb ütemben fejleszti, mint az Egyesült Államok. Ipari termelésünk ma eléri az Egyesült Államok szintjének mintegy 65 százalékát. Nincs azonban már mesat- sze az az idő sem. amikor túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat, mint ahogy már számos veaető iparág termelésében magunk mögött hagytuk. Különösen gyors ütemben fejlődik az utóbbi években iparunk, a lakásépítés, a kulturális és kommunális létesítmények építése. Hadd hivatkozzam arra, hogy amellett az ipari óriás mellett, amilyen 1953-ban volt a Szovjetunió, az elmúlt évtized alatt — képletesen — még két ilyen óriás keletkezett. A szocialista országok népei hősies munkájukkal törnek utat az emberiség számára a kommunizmushoz. Bátran nevezhetjük őket az új világ felfedc- íjipek. Annak pedig, aki az élen halad, — aki képletesen szólva: kitapossa az utat — mindig nehezebb. Az előttünk álló legbonyolultabb feladatok közé tartozik a nemzetek, a szuverén nemzeti államok közötti új, valóban testvéri kapcsolatok kialakítása. E feladat megoldá. sa közben a múlt keserves örökségét kell leküzdenünk: az egykori nemzeti ellenségeskedés, a kölcsönös bizalmatlanság, a nacionalista előítéletek maradványait. De bármily makacsul is tartsák magukat a nacionalizmus csökevényei, nem képesek ellenállni annak a hatalmas erőnek, amelyet a proletáriátus, a világ valamennyi — egy közös célért harcoló dolgozójának nemzetközi szolidaritása jelent. A kommunizmusért vívott közös harc, ha nem is egycsapásra, de megtisztítja a nemzeti kapcsolatokat a múlt örökségétől, egyetlen nagy baráti családba egyesíti, tömöríti a népeket. Természetes, hogy még egy békés családban is előfordulnak összezördülések. Már tudniillik, ha egy egyszerű emberi családról van szó. A szuverén szocialista államok családja azonban összehasonlíthatatlanul bonyolultabb jelenség. Noha a szocialista országok céljai és érdekei közösek, mindegyiknek megvannak a maga különleges nemzeti sajátosságai, saját érdekei is. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szocializmus útjára lépő országok a gazdasági fejlődés különböző színvonalán állnak, különböző történelmi hagyományokkal, egymástól eltérő tapasztalatokkal rendelkeznek.. Ezért válik rendkívüli jelentőségűvé a marxista—leninista pártok helyes politikája, az a képességűn, hogy a szocialista nemzetköziség talaján állva kezeljenek minden államközi kérdést, és hogy ezeket a kérdéseket úgy oldják meg, hogy az mind az egyes országok, mind az egész szocialista közösség érdekeinek megfeleljenek. A kínai vezetők káros álforradalmi tevékenysége A sajtóból már tudják, elvtársak, hogy a napokban tették közzé a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja és más testvérpártól- fontos dokumentumait, amelyek a kommunista világmozgalom egységének megszilárdításáért vívott harc kérdéseivel foglalkoznak. Ezek az okmányok megmutatják a Kínai Kommunista Párt vezetőinek sza- kadár tevékenységét, megmutatják, hogy milyen számottevő veszélyt jelent a szocialista táborban és a nemzetközi kommunista mozgalomban folytatott aknamunkájuk. Az utóbbi idők eseményei nagy meggyőző erővel bizonyították, hogy a kínai vezetők személyében olyan emberekkel állunk szemben, akik baloldali, ultraforradalmi frázisokkal a marxizmus —len in izmus iránti hűségre való esküdözésükkel takaróznak, miközben valójában számos kérdésben egyre inkább a trockizanus és a nagy- kinai sovinizmus mocsarába süllyednék. A kínai vezetők, akik először a világ mai fejlődésének néhány kérdéséről kezdtek vitát, ideológiai nézeteltéréseiket kiterjesztették az államközi kapcsolatokra is; a I szocialista országok egysége fellazításának útjára iéptefc és ezzel kárt okoztak a szocialista világrend- szernek. A kínai vezetők írakciós tevékenységbe kezdtek a kommunista mozgalomban, és renegátokból, pántütőkből, trockistákból, valamint a munkásosztály érdekeinek és a szocializmus másfajta ellenségeiből különféle c$o- portocskákat tákoltak össze. A Kínai Kommunista Párt- vezetői kalandorpolitikájukkal igyekeznek bomlasztani a kommunista mozgalom sorait s ily módon meggyengíteni az imperializmus és a gyarmati rendszer ellem harc • fő forradalmi erejét. Ilyen, látszólag furcsa dolgok is akadnak az életben, hogy aki balra megy, jobbra jut el. A kínai szakadárok, miközben a nemzetközi kommunista mozgalom lenini vonala elleni harcukban ultraforradalmi frázisokkal takaróznak, a testvér- pártokra szórt dühödt rágalmaikkal lényegében találkoznak a reakció cs az imperializmus erőivel. Amit nem tudtak elérni az imperialisták, — a szocialista tábor es a nemzetközi kommunista mozgalom sorainak bomlasztá- sát a marxizmus—lemniz- mns nagy tanításainak a kommunizmus szovjetunió- beli építésének a befeketi- tését — azt próbálják most megtenni » kínai vezetők. (Folytatás a 4. oldaton) 1964. április 10.
