Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-08 / 81. szám

Milliókat hozó napok Eddig egyedülállóan nagy­szerű tett volt tavaly ősszel a kenyérgabona-csata első lépésének megnyerése; a szó szoros és nemes értelmében a társadalom összefogása eredményezte azt, hogy a vetést jó minőségben, októ­ber 20-ra befejezték a ter­melőszövetkezetekben. Ennek egyenes következtetése az, hogy összefogással, egymás megértésével a legnehezebb­nek látszó feladatok is siker­re vihetők. Méreteiben ezen a tavaszon sem állunk kisebb tennivalók előtt, mint. amilyenek az elmúlt ősszel voltak; legké­sőbb április végéig be kell fejezni az idei gazdálkodás egyik fontos alapjának a lerakását — a vetést. A munkát nem könnyítette, in­kább nehezítette az eddigi időjárás: legalább három he­tet késett a tavasz. Amit március közepén meg lehe­tett volna tenni a földeken, arra ezekben a napokban ke­rülhetett sor. Milliókat jelentő napok ezek! Éppen az elmúlt őszi siker bizonyítja napnál is fénye­sebben; csakis az idejében végzett munka után várha­tunk sikert. Dúsan zöldellő gabonafö.ldjeink magukban hordják a bő termés ígéretét. De ha ez igaz — és igaz! — akkor most is meg kell te­remteni a feltételeit a tava­szi veteményeknél is a bő termésnek. Ezek közül első­ként legfontosabb a vetés ide­jében, jó minőségben való eb végzése. Azért mérhetjük egy-egy nap sikerét vagy eredménytelenségét millió fo­rintokban, mert kevés — há­rom hét — az az idő, amely rendelkezésre áll a mezőgaz­daságban e nagy tavaszi mun­ka optimális körülmények közötot való elvégzésére. Nincs a hétnek olyan napja, nincs a munkanapnak olyan órája, amit súlyos ráfizetés nélkül lehetne elfecsérelni! Nem automata, nem precíziós gép a mezőgazdaság, ezt mindenki tudja. Viszont ott vannak az emberek, a veze­tők, a földeken munkálkodók akiknek kezében van a leg­tökéletesebb szervezés lehető­sége. Élni kell ezzel, ha azt akarjuk, hogy az eredmények még nagyobbak legyenek mint a múlt évben voltak, hogy több értéket adhassunk a népgazdaságnak, ezáltal gyarapodjon a szövetkezeti tagok anyagi jóléte. A járásokban elkészültek a tervek, amelyek szerint az egyik legfőbb növénynek, a kukoricának a vetését is be­fejezik április végéig. E ter­veket tartalommal kell meg­tölteni valamennyi község­ben. A járások mezőgazdasá­got irányító szerveinek, a községi tanácsok vezetőinek, a helyi tömegszervezeteknek nem lehet az elkövetkező há­rom hétben fontosabb felada­tuk mint az, hogy a terme­lőszövetkezetek pártszerveze­teivel, a tsz-ek gazdasági ve- 2fe#őivel összefogva, teljes sikerre vigyék a tavaszi munkákat. E feladatok jó végrehajtásának megvannak az anyagi-technikai feltételei. Ha az idényben nem is bő­ségesen, de rendelkezésre áll­nak a traktorolt, a munkagé­pek, amelyekhez felzárkóznak a fogatok, speciális feladatok­nál az emberi erők. Ez alatt a rövid idő alatt szükség van valamennyi alkalmas erő be­vetésére: használják ki a gépállomások, a termelőszö­vetkezetek a kettős műszak adta előnyöket; szervezési lazaságok ne gátolják a munkák zavartalan végzését. Aligha lenne szükség külö­nösebb erőfeszítésre, ha csu­pán a vetéssel merülne ki a tavaszi munka. De ezernyi más tennivaló is követelőén jelentkezik, amelyek elha­nyagolása nagy károkat okoz­hat. A tavaszi telepítések, a gyümölcsösök és szántóföldi növények vegyszeres védelme a rét- és legelőgazdálkodás­nak a mostani holtpontról való elmozdítása, az öntözések előkészületei és így tovább — mind, mind alapvető fel­adat. És az idő mind jobban sür­get! Minden egyes napnak megvan a maga nagy jelen­tősége. Mert holnap már egy nappal kevesebb lesz a rö­vid három hétből! Használ­juk ki derckas munkával az ünnepnapokat is. Pihenni az tud igazán, aki lelkiismere­tesen elvégezte tennivalóját. Ebben a nagy tavaszi „ütkö­zetben" fokozott feladat há­rul az irányító szervekre. Méginkább hagyjanak fel az asztalhoz kötöttséggel, az el­burjánzott papírmunkákkal, örvendetes, hogy ma már mind kevesebb járási vezetőt, szakembert lehet az irodák­ban találni. Tegyék az irányí­tás közvetlen módszerét ál­talánossá, s valamennyien kint a földeken adjanak se­gítséget, jó tanácsokat. Ha úgy lehet mondani: legyenek termelőszövetkezeti tagok — a maguk posztján. A siker attól függ, hogy a termelőszövetkezetek tagjai megértik-e. átérzik-e a kö­vetkező hetek becsületes munkavégzésének a jelentő­ségét. A mindinkább meg­élénkülő határ képe azt mu­tatja, hogy igen, a szövet­kezeti. tagok tízezrei tudják, mit kell tenniük. Kísérje az igyekezetét a munka megbe­csülése. S adjon még több lendületet a tavaszi munkák­nak a verseny a minőségre való törekvésben, hogy május 1-én méltán elmondhassuk: a megye mezőgazdasága meg­nyerte 1964-nek, a második ötéves terv negyedik évének első nagy csatáját. Samu András Tervszerű szakmunkásképzést MEKIS JÓZSEF MUNKAÜGYI MINISZTERHELYETTES VÁLASZA A KELET-MAGYARORSZÁG CIKKÉRE Lapunk március 15-i szá­mában foglalkozott, a me­gye szakmunkásképzése helyzetével, a problémák­kal cs a lehetőségekkel Javasolta, hogy a Munka­ügyi Minisztérium hozza előre az 1969-re tervezz ti új nyíregyházi iparítanu- ■ ló-intézet építési határ­idejét, már most eszközöl­jön b övilést. Mekis József elvtárs, mun­kaügyi miniszterhelyettes a következő választ küld­te lapunknak: „Megkaptam a Kelet-Ma- gyarország március Í5-i számá­ban megjelent cikket. A cikk foglalkozik az iparitanuló-kép- zés jelenlegi helyzetével és a tanteremhiány, valamint az ipar felfutása miatt várható szakmunkáshiánnyal. Mint ahogy a cikkíró is meg­jegyzi, előttünk is ismeretesek a szabolcsi iparitanuló-képzés nehézségei. Éppen ezért az el­múlt napokban az illetékes tanácsi szervekkel tárgyalást folytattunk a Szabolcs megyei és ezenbelül a nyíregyházi iparitanuló-képzés helyzetének megjavításával és a megnöve­kedett igény előfeltételeinek biztosításával kapcsolatban. Legsürgősebb feladatunknak azt tekintjük, hogy az 1964— 1965, tanév beindulására a vállalati igények alapján fel­vett tanulók elméleti oktatá­sához szükséges tanterem ren­delkezésre álljon. Erre vonat­kozólag a megyei tanács el­nökhelyettesével, Nemes elv­társsal megállapodtunk és se­gítségével előreláthatólag szeptemberre 3 tanteremmel bővítjük a nyíregyházi ipari- tanuló-intézetet. Ez természetesen csak át­meneti megoldás lehet, éppen ezért felülvizsgálva III. ötéves tervünket úgy tervezzük, hogy a tanács segítségével már a III. ötéves terv első éveiben felépítünk egy 20 tantermes iskolát, amelynél nemcsak * hagyományos képzés korszerű­sítésének szempontjait vesszük figyelembe, hanem megfelelő szaktantermek kialakításával megteremtjük a szakközépis­kolai képzés feltételeit is En­nek a nagy beruházásnak elő­készítő munkálatait még a fo­lyó évben megkezdjük. A tanulók elméleti oktatásá­ban elért eredményekre is valóban kihatnak a nem meg­felelő tárgyi előfeltételek. A felügyeleíek során szerzett ta­pasztalatok alapján azonban meg kell jegyeznünk, hogy az intézet vefcetői és tantestülete ezen visszatartó tényezők elle­nére is minden igyekezetükkel törekednek a tanulók lehető íegjobb szintű szakmai felké­szítésére. Természetes azon­ban, hogy egy korszerűen fel­szerelt új iskolában ezen ered­mények tovább fokozhatok, ezért ilyen meggondolás alap­ján is indokolt a tervezett be­ruházás.” Hűségjutalom. Először még furcsán és ide­genül hangzott az új fogalom. Később azonban mind jobban megbarátkoztak vele az em­berek. A százötvenedik nevet hallva már természetesnek tűnt mindenkinek. Osztották a pénzt, számolták a ropogós, pi­ros százasokat. Kilencvenezer forintot. Az arcokon a kellemes meg­lepetés öröme. A fejekben emlékek. Van. aki Itt volt az első barázdahúzásnál. Volt, aki később jött. Itt élték át az ellenforradalmat. — Ki gondolta volna? — hangzik fel a hátsó sorokból. Ma csak mosolyognak — Emlékszel még? Valami­kor azt sem tudtuk, mi az, hogy munkaegység — szólal meg egy idős férfi. — Most meg? Hűségjutalom — s ne­vetnek, derülnek. Egy pruszlikos asszony, Vi- doven Andrásné szólal meg. Most 51 esztendős. Akkor még fiatal volt. Kezén karóra vil­lan, úgy magyaráz. — Soha nem felejtem el, egyik alkalommal pénzt kap­tunk. Lehettünk vagy hú­szán. Ennyj felé osztottuk, Az üzemekben ugyan még nem készültek el a negyed­éves mérlegek, de a munka alatt lévő összesítések — ha nagy vonalakban is — már számot adnak arról, hogy hol, milyen eredménnyel munkál­kodtak az éves terv alapjai­nak lerakásán. Jó kezdet a gépjavítóban Az éves terv sikeres telje­sítése után nem csökkent a munka lendülete a Nyíregy­házi Mezőgazdasági Gépjaví­tó Vállalatnál. Terv szerint elkészítették az előírt 200 ga- bonaíuvót, 150 motoros és 25 elötétes darálót. A tervben szereplő 200 permellé tartály helyett. 240-et készítettek. Ezt a túlteljesítést a mezőgazda­ság külön kérésére, a növény- védelem további megerősíté­sére igyekeztek elérni. Megkezdték az UNIFRUCT 3. gyümölcsosztályozó gépek sorozatgyártását is. Ebből a második negyedévben több, mint félszáz darabot állítanak elő. Rövidesen megkezdik a konzervipari töltőgépek készí­tését. Ebből a harmadik ne­gyedévben már exportra is gyártanak. Még az első ne­gyedévben — a műszaki fej­lesztési tervben — elkészült egy nagy teljesítményű lú­gos alkatrészmosó prototípusa és megindul a sorozatgyártá­sa. A jövőben, ilyen beren­dezésekkel szerelik fel va­lamennyi gépjavító állomást. Ebben az évben ebből nyolc­vanat készít a gépjavító vál­lalat. Elmaradás a cipőgyárban A Nyíregyház: Cipőipari Vállalatnál január közepén új termék készítését keadlék A ló másik oldala A haverkodás nem való oda, ahol a munka folyik, de túlozni sem szabad ilyen kérdésekben — erről szól o történet, amelyet a Falovakat Iktató Vállalat bérelszámoló­ja beszélt el. — Marabu Bélával gyer­mekkorunk óta testi-lelki ha­verok voltunk, együtt kerül­tünk középiskola után a Fa­lovakat Iktatóhoz, s együtt számoltuk a bért egészen ta­valy őszig, amikor kispajtá­somat, Marabut csoportveze­tővé léptették elő. Góliát kar­társ, az osztályvezető ekkor alapos munkába vette bará­tomat, figyelmeztette a cim- boraságból fakadó rémületes veszélyekre. Marabu, hogy eltitkolja haverságunkat, egyetlen túlórámat nem iga­zolta, soha nem engedett el labdarúgó-mérkőzésre, idők során pedig a termelési érte­kezleteken — bár mindig jó bérelszámoló voltam — hangsúlyozta hanyagságomat, lustaságomat, tunyaságomat. (Közben szeme könyörögve kereste pillantásomat, a két szem szinte kiáltotta: „Ne haragudj édesapám, de a ha­verom vagy.’’) Viszonyunk mind feszül­tebbé vált, ez év elején már kezet sem fogtunk. Ahogy közeledett a tavasz nem is köszöntünk egymásnak, egy­re mélyebb utálatot érez­tünk, ha megpillantottuk egymást. Az elmúlt héten végre megoldódott a köbünk tá­madt, szinte megoldhatatlan konfliktus. A titkárságon, Marabu befelé húzta az aj­tót, ugyanabban a pillanat­ban és kívülről nyomtam. Az ajtó rendkívül hevesen vá­gódott ki és homlokunk ösz- szekoccant. Marabu fájdal­mában és hirtelen felindulá­sában lekevert egy kegyetle­nül nagy pofont nekem. Én, néhány másodpercig tűnőd­tem, hogy mit tegyek, majd gyors elhatározás után váll­bái nekilendülve teljes erő­ből szájonvágtam barátomat, Marabut. Volt haverom tor­kából furcsa pukkanó hang hallatszott. Kissé, mintha megszédült volna, de azután mély lélegzetet vett és — ál­lítom jólsikerült balkezessel — orrba vert. — Ekkorra már a Falovakat Iktató Vállalat dolgozói tel­jes létszámban összegyűltek és a férfiak szétválasztottak bennünket. Másnap megkez­dődött a békitési akció. Nem lehet igy élni, ilyen ellensé gesen, ennyire összeférhetet­lenül. Néhány napi fáradha­tatlan agitálással sík érült el­érni kollégáinknak (zárójel­ben nem kell mondani, első­sorban Góliát osztályvezető érdeme), hogy ünnepélyesen kezetnyújtottunk egymásnak és kartársaink lelkes éljenzé­se kíséretében megfogadtuk: igyekszünk elfelejteni a köz­tünk dúló haragot. Tegnap végre felállhatott a termelési értekezleten Mara bu, s a vállalat dolgozóinak élénk figyelmétől kisérve tárgyilagosan — nem túlzók baráti hangsúlyozással — ecsetelte kiváló munkásságo­mat, szorgalmamat. Vastap­sot kapott. — Láttam, hogy az érte­kezlet után elsőnek Góliát sietett Marabuhoz, s hosszan, melegen megrázta kezét. O. N. hozzá mosolyogva. — S még a szaktanfolyamra is járok. Itt nevelkedtem, innen is nősül­tem. Együtt dolgoztam Dombi Zsuzsikával a növényterme­lésben. — Ügyannyira, hogy felesé­gül vette — veti közbe a párt- titkár. — Most zárszámadáskor kaptam meg a „Kiváló Tsz- tag” kitüntetést, de erre az 1000 forint hűségjutalomra nem számítottam. Jólesik, hogy gondoltak rám. Vissza- emlékszem a gyerekkoromra* amikor mj is kapáltunk haj­naltól estig, mert a családban kevesen voltunk. A mai fia­taloknak sokkal könnyebb. Előleget is kapnak. Apám mindig azt magyarázta, meg­lásd fiam, fog jönni egy szebb világ. S elérkezett. Eszemben sincs, hogy máshová menjek. Sipos Ferenc 26 éves. ötszáz forint hűségjutalmat kapott. Ö a szövetkezet gépkocsivezető­je. Jobb a mezőgazdaságban i — Nem mindig ez voltam. Traktorosként kezdtem a Dó­zsában. Ismerem a szövetke­zet földjének minden tábláját. Innen ment el katonának, « ide tért vissza. — Van egy kétéves fiam, rendesen élünk, megtaláltam a számításomat. Szereti a földet, az embe­reket. Együtt fejlődött velük. — Mikor Miska bácsi, az öreg tehergépkocsi vezeti.'nk nem érzi jól magát, akkor he­lyette én dolgozom. Jobban kedvelem a mezőgazdaságot, mint az ipart. Ismerem az embereket is. Megértők. Ha se­gíteni kell, szívesen teszem. Vasárnap is, éjszaka is. — Jönnek hozzám, vigyek be valalcit az orvoshoz, más­kor szülőanyát szállítok a kórházba. Menyegzőre, ke­resztelőre járok. A tsz vezető­sége odaadja a kocsit. A Dózsa Tsz 336 tagja kö­zül 150-en kaptak hűségjutal­mat. Azok* akik tizenöt, tíz és öt esztendeje tagjai a kö­zösségnek, s becsülettel helyt­álltak. Hűségjutalom. Jó, helyes ez a kifejezés. Olyan embereknek adják, akik valóban hűsége­sek. Farkas Kálmá0 1964. április 8. Konzervipari töltőgépek exportra Miért késik a papucs és a tipegő — 367 ezerrel több autóbuszutas kívüli időjárás szeszélyeivel. Többletmunkával, plusz költ­ségekkel is igyekeztek elhárí­tani az akadályokat. A második negyedév szál­lítási feladatai is nagy mun­kát jelentenek az AKÖV dol­gozóinak. Ezt csakis a meg­lévő kocsipark gazdaságos ki­használásával, jobb szerve­zéssel tudják megvalósítani. Már folynak a felmérések, hogy hol milyen igényekkel kell számolniuk, milyen te­rületen kell nagyobb erőt biz­tosítani. rr.A.) meg. A napi 270 pár cipő mellett 440 pár tipegő és 220 pár férfipapucs készítését is tervbe vették. Azonban a tervet csak a cipőknél tudták megvalósítani. A negyedév végére papucsból és tipegő­ből összesen több, mint nyolc­ezer az adósság. Az elmaradás oka elsősor­ban az, hogy a gyár nem ren­delkezik elegendő, megfelelő képzettségű szakmunkással. Jelenleg is 25 szakember hi­ányzik. Az újonnan felvett száz dolgozót átképezték ugyan, de nincs még megfe­lelő gyakorlatuk, ezért emel­kedett a selejt is. A gyár vezetősége menet közben segíti az új dolgozó­kat, a szakmai fogások elsajá­tításában. Már tervbe vették, hogy a negyedéves elmaradás felét — mintegy 4000 párat — a második negyedévben terven felül elkészítik, _ míg a fennmaradó másik felét — újabb négyezer párat — a harmadik negyedévben terv- túlteljésítéssel pótolják. 62000 tonnával több áru A hosszan tartó hideg tél az egy évvel ezelőttinél is jobban próbára tette a Nyír­egyházi 5-os számú Autóköz­lekedési Vállalat dolgozóit. Ennek ellenére a főbb muta­tókban tervtúlteljesítést ér­tek el. Az árutovábbításnál 968 ezer „tonnakilométerrel” több munkát végeztek és 2 millió 809 ezer „utaskilomé­terrel” többet tettek meg az egy év előttihez képest. Súly­ban 62 ezer tonnával többet szállítottak, ugyanakkor 367 . ezerrel nőtt az utasok száma. | A vállalat dolgozói eredmé- • nyesen birkóztak meg a rend­Százötven emler jutalma , Jólesik, hogy gondoltak rám“ — Aki megtalálta a számítását Olyanok kapták, akik megérdemelték egyformán. Mert nem értet­tünk a munkaegységhez... Va­lami maradt még, emlékszem. Azt meg odaadtuk Mrenkó Miskának, mivel négy gyere­ke volt... Ezen meg ma mo- solygunk. De akkor?! —Zúgo­lódunk néha. Ilyen az ember. Soha sem elégedett. Régen a magamfajta asszony ganéval tüzelt. Most meg gázpalackom van. Csak körül kell nézni: a ház, a család, a ruházkodás, igényeink. — Számítottál ennyire? — kérdezi tőle valaki. — Semmire — néz rá. Elő­ször azt gondoltam, egy fillé­rig magamra költőm. Aztán úgy határoztam, hogy a csa­lád minden tagjának veszek egy-egy darabot. Hadd tudják meg, hogy az anyjuk jutalmá­ból kapták. „Itt nevelkedtem“ A szoba sarkaban szerény fiatal férfi áll. Ifjú Garai András. Harmincéves. Tíz esztendeje tagja a Dózsa Tsz nagy családjának. — Jóformán tizenhat esz­tendős voltam, amikor ide ke­rültem. Még az iskolát sem végeztem el, csak a hatot. De azóta törlesztettem — teszi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents