Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-07 / 80. szám
(Folytatás a 2. oldalról) I rután Szuszlov kifejtette, hogy ez visszahatást váltott volna ki a nemzetközi helyzetben. „A Szovjetunió atomfegyvere szilárd biztosítéka nemcsak hazánk, hanem az égés? szocialista tábor s így Kína védelmének is. Ezt a KNK vezetői is jól tudják. Ennek ellenére mindenáron igyekeztek artomfegyverhez jutni.” Csen-ji. a KKP PB tagja és a KNK h. . miniszterelnöke arról szólva, Kína mindenáron elkészíti atomfegyverét, kijelentette: Kína a legtökéletesebb fegyvereket fogja előállítani akkor is, ha nadrág nélkül marad, így hát kiderült, hogy az az atomfegyver, melyet a kínai vezetők ..papírtigrisnek” neveznek: hőn óhajtott céljaik közé tartozik. A szocialista országoknak a kapitalista államokkal fenntartott kapcsolatairól szólva Szuszlov rámutatott arra a szakadékra, mely a kínai vezetők szavai és tettei között van. A Szovjetunió és a többi szocialista ország törekvése a gazdasági és más kapcsolatok rendezésére a kapitalista államokkal, köztük az USA-val, köztudomásúan élesen negatív visszahatást keltett Pekingben. A kínai vezetők jobb ügyhöz méltó kitartással igyekeznek megakadályozni a szovjet—amerikai viszony javulását, s úgy állítják be, mint „összeesküvést az imperialistákkal.” A KNK kormánya ugyanakkor lázas igyekezettel próbál kapcsolatot teremteni Angliával, Franciaországgal, Japánnal, Nyugat-Németországgal és Olaszországgal. Ez normális dolog, amely szervesen hozzátartozik a békés együttélés politikájához. A lényeg azonban az. hogy a kínai vezetők úgy vélik: amikor ők ilyen tevékenységet folytatnak, az az igazi „forradalmárok” politikája. Ha más szocialista országok teszik ugyanazt, akkor az állítólag „revizioniz- mus" és „árulás”. „De menthetetlenül kudarcot vallanak a békés külpolitikánk megrágalmazására irányuló kísérletek. Pártunk tovább küzd a termonukleáris háború elhárításáért, s kitartóan igyekszik megvalósítani a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének lenini politikáját. Mi tudjuk, hogy a béke a szocializmus szövetségese. A békés együttélés kedvező hatással van a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődésére, a tőkés országok munkásosztályának forradalmi harcára is. Annak tagadása, hogy a legszorosabb kapcsolat van a békéért folytatott harc és a szocializmusért folytatott harc között elárulja: a pekingi vezetők lényegében véve nem bíznak a néptömegek erejében. Lemondtak arról a lenini tanításról, mely szerint a szocialista forradalom a néptömegek harcának eredménye; a kínai vezetők kizárólag a fegyveres felkelést tartják célravezetőnek mindenütt és minden körülmények között, tekintet nélkül a tömegek hangulatára, forradalmi készségére, a belső és külső helyzetre. Ennek az irányvonalnak rendkívül káros volta abban rejlik, hogy a tömegek körében végzett aprólékos és türelmes munkát, a szocialista forradalomhoz szükséges objektív és szubjektív körülmények megértésének számbavételét forradalmi frázissal, vagy pedig — ami még rosz- szabb — a néptől elszakadt maroknyi embercsoport kalandor vállalkozásaival cseréli fel. Bárhogy igyekeznek is a KKP vezetői az ellenkezőjét bizonyítani, a kommunista mozgalomban fellángolt vita egyik legélesebb pontja nem az a dilemma, hogy „vigyiik- e a forradalmat, vagy sem, hanem az a kérdés, hogy „milyen úton vigyük a forradalmat.” Más szóval a kínai vezetők megfeledkeztek a marxista—leninista tanításnak arról a tételéről, hogy a forradalmat nem lehet meggyorsítani, vagy megrendelésre csinálni, a forradalomnak nem lehet kívülről lökést adni. Minden országban a konkrét történelmi viszonyok határozzák meg a szocializmusba való átmenet békés, vagy nem békés módszerének lehetőségét. Pártunk mindenkor megingathatatlanul kö*- vette a proletár internacionalizmus álláspontját. Ezt az utat Lenin jelölte ki és mi megmásíthatatlanul követjük — mondotta Ssusz- lov elvtárs. Minek vannak itt önök... tegyenek, amit akarnak, mi szembe fogunk szállni önökkel.” A kínai vezetők gyakorlatilag is hozzáfogtak, hogy külön szervezeteket hozzanak létre az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok számára, s azokat szembeállítsák az ázsiai, afrikai és latinamerikai kommunista és munkáspártokkal, a Szakszervezeti Világszövetséggel és más nemzetközi egyesülésekkel. Ezután Szuszlov elvtárs megállapította, hogy a kínai vezetők utolsó néhány évi gyakorlati akciónak fényében sokkal jobban megértjük „A keleti szél legyőzi a nyugati szelet” jelszó tényleges politikai értelmét. Ez a jelszó nem egyéb mint a kínai vezetők hegemónikus törekvéseinek ideológiai és politikai kifejezése. A keleti szél valamiféle mágikus erejét hirdető jelszavuk célja nyilvánvalóan a nacionalista. sőt a faji szenvedélyeik feLszítása a kolonializmus ellen harcoló népek körében. Érthető, hogy a lanai vezetők efféle terveket szőve a nemzeti felszabadító mozgalomnak a szocialista világ- rendszerrel, a nemzetközi munkásmozgalommal való szoros kapcsolatait igen komoly akadálynak tartják szándékaik megvalósításának útjában. Ezért irányt vettek ar-. ra. hogy elszakítsák az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokat a Szovjetuniótól és a többi szocialista államtól, a kapitalista országok munkás- osztályától. Talán mondanunk sem kell, hogy ez a törekvés alapvetően ellenkezik az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek létfontosságú érdekeivel és mint a tények mutatják, egyre növekvő ellenállásba ütközik e népek részéről. Szuszlov ezután kifejtette: A nemzeti felszabadító mozgalomnak napjainkban elért hatalmas sikerei azoknak a szoros kapcsolatoknak köszönhetők, amelyek e mozgalmat a Szovjetunió és a többi szocialista ország népeihez, a nemzetközi munkásosztály forradalmi mozgalmához fűzik. A Szovjetunió Kommunista Pártja, minden marxista —leninista párt véleménye szerint a nemzeti felszabadító mozgalom korunk legfontosabb forradalmi erői közé tartozik és történelmi jelentőségű segítséget nyújt az imperializmus ellen a békéért és a szocializmusért folytatott harcban. A nemzeti felszabadító forradalmak új történelmi viszonyok között diadalmaskodtak — mondotta Szuszlov elv- társ, hangsúlyozva, hogy az összes forradalmi erők egységében rejlik a biztosíték arra, hogy ezek az erők győzelmet arassanak az imperializmus elleni harcban. Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek alapvető nemzeti érdekei teljes mértékben megegyeznek a szocialista közösség országainak, valamennyi ország munkásosztályának és dolgozóinak érdekeivel. Ez alkotja az imperializmus ellen harcoló forradalmi erők növekvő összefogásának objektív alapját. A szocialista államok internacionalista kötelessége keresztezni az imperialistáik aaoni próbálkozásait, amelyekkel a felszabadult országokban vissza akarják állítani a gyarmati rendszert és meg akarják akadályozni, hogy a gyarmati iga lerázása után a népek megvalósíthassák nemzeti vágyaikat. A felszabadulásukért küzdő népek megsegítésére irányuló politikánk a proletár nemzetköziség magasztos elvein, a nagy Lenin örökségén alapszik. „Újból kijelentjük, hogy a felszabadulásukért harcoló népek továbbra is szilárdan számíthatnak erre a támogatásra” — jelentette ki Szuszlov. Az ázsiai, afrikai és latinamerikai népek jól tudják, hogy a Szovjetunió tevékenyen támogatja a népek nemzeti felszabadító, igazságos háborúit elnyomóik ellen. A Szovjetunió és a többi szocialista ország minden vonalon gazdasági, politikai, sőt szükség esetén katonai segítséget nyújt a nemzeti felszabadító mozgalomnak. Szuszlov a továbbiakban kifejtette: most, amikor a gazdasági önállóság kivívása, a társadalmi haladás útján az előretörés lett a felszabadult országok imperialista harcának fó irányává, a szocialista államok bővítik a gazdasági együttműködést ezekkel az országokkal, testvéri gazdasági segítséget nyújtanak nekik. A Szovjetunió rendíthetetlenül teljesíti ezt a kötelességét. Meghaladja a hárommilliárd rubelt azoknak az előnyös szovjet hiteleknek az összege, amelyeket a felszabadult országok kaptak. Hazánkban ezrével tanulnak a fiatal szuverén államokból érkezett diákok. A Szovjetunió és a többi szocialista állam gazdasági kapcsolatainak növekedése Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaival, azt eredményezte, hogy megszűnt az imperialista hátainak egyeduralmi helyzete a berendezések szállítása' és a hitelek nyújtása területén. Az imperializmus kezéből sikerült kiütni a gazdasági blokád korábban oly jól bevált fegyverét. A kínai vezetők azonban megpróbálják elhitetni Ázsia. Afrika és Latin-Amerika országainak népeivel, hogy a szocialista országok törekvése a békés gazdasági versengésre, ellentmond az ő érdekeiknek; minden módon igyekeznek befeketíteni azt a gazdasági segítséget, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista állam nyújt a gazdaságilag elmaradott országoknak, igyekeznek bizalmatlanságot kelteni e segítség céljait illetően. A felszabadult országok népei azonban már sok« politikai tapasztalatra tettek szert és el tudnak már igazodni abban, hogy a valóságban mit akarnak, hová céloznak a kínai vezetők, s ezért elvetik azt a politikát, amellyel a kínai vezetők önző terveiknek akarják alárendelni őket. Nincs olyan rágalom, nincs olyan koholmány, amellyel meg lehetne zavarni a Szovjetunió és más szocialista országok népeinek barátságát a gyarmati függőség alól felszabadult országok népeivel. naí vezetők lelkiismeretére bízzuk, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Szovjetunióval szemben emelt vádjaik szembetűnő ellentmondásokat tartalmaznak. Egyfelől azzal vádolják a Szovjetuniót, hogy csökkentette segítségét és ezzel komoly nehézségeket okozott Kína gazdaságában, másfelől azt híresztelik, hogy a Szovjetunió segítsége nem volt hatékony, nem volt jelentős. Ha azonban elfogadjuk, hogy segítségünk „nem volt hatékony, nem volt jelentős” akkor hogyan okozhatott károkat Kína gazdaságában e segítség beszüntetése? A Kínaj Kommunista Párt vezetői valamiképpen igazolni próbálják a „nagy ugrás” politikája következtében a kínai gazdaság fejlődésében támadt kudarcokat. Ezért különösen gyakran vetik fel a szovjet szakemberek kérdését. Szakembereink kínai tartózkodásának utolsó évei egybeestek a „nagy ugrás” politikájával. Ez a politika megbontotta az arányokat a kínai gazdaság fejlődésében, elszakadt mindennemű technikai normától. A szovjet emberek látták e politika veszélyes következményeit. Figyelmeztették a kínai szerveket a technikai követelmények megszegésének következményeire. Tanácsaikat azonban senki sem vette figyelembe. Szükségesnek tartjuk azt is, hogy beszéljünk a plenum előtt a szovjet—kínai határnak a kínai fél részéről történt többszöri megsértéséről. A szovjet halár megsértése 1962—63-ban állandó jelenséggé vált, s időnként durva provokáció jellegét öltötte — mondotta Szuszlov elvtárs. A szovjet kormány azt ajánlotta, hogy folytassanak tanácskozást a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti határ egyes szakaszainak pontos megvonása céljából. Abból indultunk ki, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között nincsenek területi kérdések. A szovjet—kinpi határ a történelem folyamán alakult ki és csupán a határ egyes szakaszainak pontos megvonásáról lehet szó, ott, ahol ez szükségesnek mutatkozik. A KKP vezetői a szovjet- kínai barátság alapjait aláásva országukban és külföldön féktelen szovjetellenes propagandát indítottak. A kínai kormány egyik nyilatkozata úgy jellemzi a Szovjetunió külpolitikáját, hogy az „a háborús erőkkel való szövetkezés politikája a békeerők elleni harcra, az imperializmussal való szövetkezés a szocializmus elleni harcra.” Mindez elejétől végig rágalmazó fantazmagória, ami teljesen világosan látnak nemcsak barátaink, hanem még ellenségeink is. IV. A szovjet—kínai kapcsolatokról nem távol-kelet békéjének megszilárdításában is. A Szovjetunió becsületesen megtartotta az ezzel a szerződéssel kapcsolatos valamennyi kötelezettséget. Valahányszor veszély fenyegette a Kínai Népköztársaság biztonságát, a Szovjetunió kijelentette, kész a végsőkig teljesíteni szövetsé- gesi kötelességét. Sajnos azonban, a Kínai Népköztársaság kormánya 1958-tól kezdve egyre gyakrabban tett különböző lépéseket, amelyek aláássák a szovjet— kínai barátságot, a nemzetközi küzdőtéren pedig össze nem egyeztetett cselekedeteivel nehézséget okozott nemcsak a Szovjetuniónak, hanem más szocialista országoknak is. Különösen romlottak a szovjet—kínai kapcsolatok azután, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői az egyes barátságtalan ' cselekedetekről áttértek a Szovjetunióval és más szocialista országokkal fennálló gazdasági és kulturális kapcsolataik határozott megbontására. A kínaj propagandisták most majd megszakadnak abban az igyekezetükben, hogy kimutassák: Kína egyáltalán nem kapott szovjet segítséget, hanem mindössze szokásos kereskedelmi műveletek történtek a két ország között. Abban az igyekezetükben, hogy a kínai népnek még az emlékezetéből is kitöröljék a szovjet segítséget, attól sem riadnak vissza, hogy leverjék a szovjet gépekről és szerszámgépekről a gyári védjegyet, olyan rágalmakat hangoztassanak, hogy a Szovjetunió elavult felszereléseket szállított Kínának. Ez az eljárás bajosan fér össze a korrektség elemi fogalmával — jelentette ki Szuszlov elvtárs. Bár ezt a kíAz SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány mindig nagy jelentőséget tulajdonított a Kínai Népköz- társasággal való barátság és együttműködés fejlesztésének. Pártunknak a KKP-vel és a kínai néppel fennálló kapcsolata a szó legteljesebb értelmében önzetlen és internacionalista — folytatta beszédét Szuszlov elvtárs. Hosszú éveken át segítettük a kínai dolgozókat, kommunista élcsapatukat a függetlenségért, a szocialista forradalom győzelméért vívott harcban — állapította meg Szuszlov. A Szovjetunió segített a Kínai Népköztársaságnak rövid idő alatt felépíteni több mint kétszáz nagy ipari vállalatot, gyáregységet és objektumot, amelyek a legmodernebb berendezéssel vannak ellátva. A Szovjetunió segítségével a Kínai Népköztársaságban kialakultak egész iparágak, amelyek azelőtt ismeretlenek voltak Kínában: Szuszlov ismertette, hogy a Szovjetunió segítségével felépített és újjáépített vállalatok teszik lehetővé Kínának azl, hogy évente 8,7 millió tonna öntöttvasat, nyolcegész- négytized millió tonna acélt, 32,2 millió tonna szenet és palát termeljen. A Szovjetunió közreműködéssel létesített vállalatok adják az egész óntermelés hetven százalékát, a szintetikus gumi száz százalékát, a villamos energia 25 —30 százalékát, a teherautók és traktorok nyolcvan százalékát. A Szovjetunió műszaki segítségével épített és védelmi célokra termelő vállalatok jelentik Kína honvédelmi iparának alapját. Az 1950-től 1960-ig terjedő időszakban több mint tízezer szovjet szakember járt különböző időre szóló kiküldetésben a Kínai Népköztársaságban. 1951 és 1962. között a Szovjetunióban tanult, végzett tudományos felkészülést és gyakorlatot mintegy tízezer kínai mérnök, technikus és szakmunkás, továbbá mintegy ezer tudós. Ez alatt az idő alatt több mint tizenegyezer diák és aspiráns fejezte be tanulmányait szovjet felsőoktatási tanintézetekben. A szovjet—kínai együttműködés a legmagasabb fokot 1953 után érte el, amikor az SZKP Központi Bizottságának és személyesen N. Sz. Hruscsov elvtársnak a kezdeményezésére megszüntettük az országaink közötti kapcsolatokban a sztálini személyi kultusz megnyilatkozásai nyomán fellépő és az egyenjogúságot akadályozó tényezőket. A Szovjetunió kedvező feltételekkel összesen egymil- liárd 816 millió rubel összegű hosszúlejáratú hitelt adott a Kínai Népköztársaságnak. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány nagy erőfeszítéseket tett, hogy Kína a nemzetközi küzdőtéren tartósan betöltse a szocialista nagyhatalom pozícióját, rendíthetetlenül küzdött a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogai- nak helyreállításáért. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság 1950-ben barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést írt alá, s ez a szerződés fontos tényező lett nemcsak az országaink közötti sokoldalú kapcsolatok fejlesztésében, haSzuszlov elvtárs a továbbiakban arról szólott, hogy a KKP vezetői az utóbbi időben a Szovjetunió és a többi szocialista ország belső fejlődésének kérdéséire is kiterjesztették polémiájukat. Támadásaik központjává az SZKP programját választották. Lenin a megdöntött kizsákmányoló osztályok elnyomását tartotta a proletárdiktatúra legfontosabb feladatának. A Szovjetunió szocialista társadalma — mint ismeretes — régóta a munkások és parasztok baráti osztályaiból és a népi értelmiség társadalmi csoportjából áll. Valameny- nyiüket az alapvető érdekek közössége, a marxi—lenini ideológia és a cél: a kommunizmus felépítésének egysége fűzi egybe. Hát kicsoda ellen javasolják a kínai teoretikusok a diktatúra gyakorlását? Hová akarnak kilyukadni, hogyan kell értenj azt a követelésüket, hogy az SZKP az országon belül folytassa „az osz- tályhare politikáját”? Tudjuk hová vezetett Sztálinnak az az elmélete, hogy V. A KKP vezetőinek támadásai az SZKP programja eilen az osztályharc a szocializmus építésében aratott sikerekkel arányosan elkerülhetetlenül kiéleződik. Ismeretes, hogy ea az elmélet alapul szolgált a szocialista törvényesség legdurvább megsértéséhez. , Az SZKP végzett ezzel és soha nem tűr meg semmi ehhez ha-« sonlót Az össznépi állam és aa egész nép pártja olyan eszme, amely nem négy fal közötti elmélkedés gyümölcse, hanem amelyet az élet hozott létre, s amely tükrözi a Szovjetunióban kifejlődött szocialista társadalmi viszonyok magas érettségét. Mivel a Szovjetunióban régóta felszámolták a kizsákmányolókat, a szovjet állam elvesztette a megdöntött kizsákmányoló elnyomó«» sára szolgáló szerv jellegé^ jelenleg az egésa nép érdekeit és akaratát fejezi ki, a munkásosztály pártja pedig az egész nép pártjává vált. A munkásosztály a maga vezető szerepét a szocializmus teljes és végleges győzelme után már nem a proletárdikta* túrán kerszitül valósítja meg, Amikor a kínai teoretikus I (Folytatás a 4. oldalon) IK. A KKP vezetőinek irányvonala a nemzeti felszabadító mozgalomnak a nemzetközi munkásosztálytól való elszigetelésére A kínai vezetők céljaikra nagymértékben fel akarják használni a nemzeti felszabadító mozgalmat —* fejtegette a továbbiakban Szuszlov elv- társ. Igyekeznek olyan célkitűzéseket ráerőszakolni a nemzeti felszabadító mozgalomra, amely veszélyes útra taszíthatja, veszélybe sodorhatja Áznia, Afrika és Latin- Amerika népeinek vívmányait. A kínai vezetőkre mindenekelőtt az jellemző, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjak a feltételeknek ezeket az országokat jellemző óriási változatosságát A kommunista pártokra, minden haladó erőre egységes, sablonos harci sémákat és módszereket akarnak rákényszeríteni. A Kínai KP képviselői a fegyveres harc jelszavát hirdetik meg, ami különösen helytelen a jelenlegi helyzetben, amikor sok ázsiai, afrikai, latin-amerikai országban anti- imperialista politikát folytató, nemzeti kormányok kerültek hatalomra. Ilyen helyzetben meghirdetni a fegyveres harc jelszavát, mint egyetemes érvényű jelszót, annyit jelent, mint: félrevezetni a nemzeti felszabadulás erőit, elvonni őket az imperializmus ellen vívott harctól. A kínai vezetőknek a mindenütt megvalósítandó fegyveres harcra vonatkozó „balos” célkitűzései csupán arra irányuló kísérletek, hogy a kalandok útjára sodorják a felszabadult államokban a kommunistákat és demokratikus erőket. Kimutatta Szuszlov a továbbiakban. hogy a kínai vezetők a felszabadult országok történelmi távlatainak kérdésében iszembe helyezkednek a kommunista mozgalom fontos tételeivel, például azzal a lenini tézissel, amely szerint lehetséges a felszabadult országok nem kapitalista fejlődése. Ez az eszme egyre tágasabb teret hódít Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek körében, számos ország számára pedig gyakorlati cselekvés jelszava lett. S ez a szocializmus óriási győzelme. • A Irinái vezetők a fegyveres harcról pufogtatott „baloldali” frázisokon kívül mit sem tudnak mondani a felszabadult országok népeinek arra vonatkozóan, hogy milyen úton haladva harcoljanak a jobb jövőért. Lényegében nincsenek építő eszméink, amelyek segítenének a volt gyarmatok haladó erőinek harcolni a szocializmusért. A kínai vezetőik felszólítják Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeit, hogy mindenben Pekinget kövessék. Egyre világosabban kitűnik: a KKP vezetősége nyilvánvalóan ellenőrzése alá akarja vonni a nemzeti felszabadító mozgalom erőit, hoigy ezek azután hegemónista tervei megvalósításának eszközei legyenek. A kínai vezetők olyan irányvonalat követnek, hogy a nemzeti felszabadító mozgalmat elszakítsák a szocialista világrendszertől, a nemzetközi munkásosztálytól. Ezért szórnak rágalmat az SZKP-ra, a Szovjetunióra, s az állami vonalon különböző nemzetközi demokratikus szervezetek vonalán tett lépéseik elárulják, hogy az antiimperialista erők megszilárdítása helyett minden erejükből a Szovjetunió és más szocialista országok ellen harcolnak. Így születtek Moshiban. afroázsiai szolidaritási értekezleten a kínai küldött ilyen kijelentései : „Kelet-Európa or- . szágai ne avatkozzanak Afri- - ka és Ázsia ügyeibe—
