Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-07 / 80. szám

(Folytatás a 3. oldalról)

sok támadják az SZKP programjának a proletárdiktatúra történelmi sorsára, a szovjet állam, a szovjet munkásosztály pártjának jellegére vonatkozó tételeit, figyelmen kívül hagyják a társadalmi élet új jelenségeit, makacsul nem akarják észrevenni, hogy az SZKP programjának új következtetései és tételei nem önkényesen készültek, hanem azt fejezik ki, ami az életben valóra vált. Az SZKP XX. és XXII. kongresszusának irányvonalát támadva odáig jutottak, hogy kétségbe vonták pártunknak és népünknek a kommunizmus építéséhez való puszta jogát is.

A szocializmus felépítésén már túljutott társadalom átmenete a kommunizmus általánosan kibontakozó építéséhez: történelmileg törvényszerű, objektive szükséges folyamat. A szovjet nép számára ez az élet által napirendre tűzött időszerű feladat.

Hogyan lehet nem észrevenni azt, hogy a kommunizmus építése ■ a szocializmus felépítésén már túljutott országokban meigfelel minden szocialista ország népe érdekeinek, karunk összes forradalmi erői érdekeinek? •—

vetette fel Szuszlov.

Hogyan lehet tagadni, Jhogy a kommunizmus felé elsőként haladó ország megkönnyíti és meggyorsítja az. egész szocialista világrendszer haladását a kommunizmu felé? Hiszen ennek az országnak a népei az egész emberiség számára még ki nem fürkészett utaltat törnek, saját tapasztalataikkal vizsgálják meg ezeknek helyességét, kikutatják a nehézségekéig megtalálják e nehézségek elhárítására szolgáló eszközöket, kiválogatják a kommunista éni tőmunka legjobb formáit és módszereit.

A kínai vezetők azért is támadják pártuhkat. mert az kidolgozta a kommunizmus felépítésének tudományosan megalapozott tervét, az egész szovjet

nép alkotó tevékenységének középpontjába állította a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtését, állandóan gondoskodik minden dolgozó anyagi és kulturális élet szinvo. nalának emeléséről. Mindez valóban szörnyűséges és különös. Ugyiátszik, a kínai vezetőknek olyan elképzeléseik vannak a szocializmusról és a kommunizmusról, hogy a szocializmus építésének alapfeladatait meg lehet oldani „ugrások" és lovasrohamok módszerével, a haladás társadalmi, gazdasági és szellemi feltételei érettségének számba vétele nélkül, a dolgozók anyagi jóléte emelésének semmibe vevésével. S ha a kínai vezetők „általános igazság',, gyanánt próbálják ránk erőszakolni saját gyakorlatukat, ha „minta” gyanánt olyan társadalmat akarnak ránktukmálni, amelyben eszményítik az erőszakot, korlátozzák a demokráciát, burján- zik a személyi kultusz, fittyet- hánynak a dolgozók jólétének, akkor mi kereken kimondjuk: az ilyen „általános igazság,, és az ilyen „minta” nem felel meg a szovjet népnek, s bizonyosak vagyunk abban, hogy más népeknek sem.

A kínai vezetők ráléptek a szovjet—kínai barátság alá- aknázásának veszélyes útjára, s mi természetesen erélyesen elítéljük helytelen tetteiket. A kínai vezetők jelenlegi állás- foglalásai kedvezőtlenül hatnak az egész szocialista táborra és a kommunista mozgalomra. Egyszersmind roppant kárt okoznak Kínának is.

Ami az SZKP-t és a Szovjetuniót illeti, mi híven a marxi—lenini elvekhez lankadatlanul teljesíteni fogjuk internacionalista kötelességünket, eddig is megtettünk és ezután is megteszünk minden szükséges intézkedést, hogy normalizáljuk a szovjet—kínai kapcsolat okát, megszilárdítsuk népeink barátságát.

kommunista pártjaiból kizárt szánalmas szakadár csoportokat igazi „pártnak” nyilvánítsa ki, az igazi kommunista pártokat pedig „volt pártoknak” nevezze. A kínai vezetők, akik oly fennhangon beszélnek a pártok egyenjogúságáról és egymás belügyeinek tiszteletben tartásáról, most valamiféle „legfelső bíróság” szerepét akarják betölteni a kommunista mozgalomban, s a kommunista pártok helyett megoldani e pártok belső életének problémáit — jelentette ki Szuszlov. E csoportok megjelenését feltűnően kedvezően fogadták a tőkés országok uralkodó körei, amelyek joggal látják bennük azt az „ötödik hadoszlopot”, amely kapóra jön nekik a munkásmozgalomban.

A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának vezetősége most még tovább megy és nyíltan arra törekszik, hogy a kommunista világmozgalom ellensúlyozására összetákolja a vele hasonló gondolkozásnak tömbjét saját platformmal, csoportfegyelemmel és pekingi központtal. Ezeket a terveket még 1962 végén kikotyogta Mehmed Shehu, amikor kijelentette, hogy most van alakulóban a marxizmus—leniniz- mushoz hű pártok tömbje, amelynek élén a kínai párt áll.

A kínai vezetők mindenféle éretlen és ingatag elemre támaszkodnak* de olyanokra is,

akik megrekedtek a személyi kultusz világában és rabjai a személyi kultusz alatt kialakult dogmatizmusnak és doktriner sematizmusnak. Frakciós módszereikkel felkarolják az olyan mindenféle renegátok és elfajzottak, akik bármilyen zászló alatt készek küzdeni a kommunizmus ellen.

A kínai vezetők a maguk an- tileninista vonalának és szakadár tevékenységének, leplezésére a „jelenkori revizonizmus” elleni harc zászlaja alatt lépnek fel. Marxista—leninista

pártokat „revizionistáknak” bélyegeznek, magukat azonban „igazi” forradalmároknak tüntetik fel. Arra számítanak, hogy ezzel sikerül megtéveszteniük azokat az embereket, akik nem ismerik a nemzetközi kommunista mozgalomnak a jobb- és a „baloldali” opportunizmus ellen vívott harca igazi történetét és hajlamosak arra, hogy nagyszerű tanaink lényegének elsajátítása helyett csupán a forradalmi harc felszíni sémáit tegyék magukévá.

A kínai szakadárok fogásai nem téveszthetik meg a világ marxista—leninistáit. A világ marxista—leninista pártjainak abszolút többsége nyíltan elítélte a KKP Központi Bizottsága vezetőinek antileninista kalandor irányvonalát.

VII. A kispolgári, nacionalista, az újtrockista elhajlás veszélyességéről

VI. A kínai vezetők bomlasztó tevékenysége a kommunista világmozgalomban

Az utóbbi időben nagymértékben fokozódott a kínai vezetők bomlasztó tevékenysége, amely arra irányul, hogy szakadást idézzen elő egyrészt az egész kommunista világmozgalomban, másrészt egy sor marxista—leninista pártban — mondotta Szuszlov.

A kínai vezetők az utóbbi napokban nyíltan bejelentették, hogy a szakadás állítólag „elkerülhetetlenné” vált. Más szavakkal most teljesen felfedték igazi céljaikat, amelyeket hosszú évek óta érlelnek a nemzetközi kommunista mozgalommal kapcsolatban.

A kínai vezetők frakciós harcukban odáig jutottak, hogy megszakítják kapcsolataikat egyes marxista—leninista pártokkal, önkényesen „nemlétezőknek” nyílvánítják őket és az általuk összetákolt szakadár- csoportotoat nyilvánítják „pártokká”. Hangzatosán bejelentették, hogy támogatják azokat a frakciós szakadár-csóporto- kat, amelyeket ők hoztak létre számos országban, hogy azok harcoljanak a marxista—leninista pártok ellen. Ily módon a KKP vezetősége nyíltan felelősséget vállal e csoportok szennyes tevékenységéért és a testvérpártok ellen folytatott harcáért.

A KKP vezetősége nyilvánvalóan olyan irányban tevékenykedik, hogy a saját égisze alatt megteremtsen valamiféle sajátos nemzetközi tömböt, és a nemzetközi kommunista mozgalom ellen folytatott fokozott harc eszközeként szembeállítsa azt a kommunista világmozgalommal.

Ily módon, bár a kínai vezetők időnként még frázisokat hangoztatnak az összefogásról és egységről, valójában egész gyakorlati tevékenységük a nemzetközi kommunista mozgalom fellazítására, szétszakítására irányul. A kommunista világmozgalom egysége szempontjából ma a kínai vezetők politikája és tevékenysége a fő veszély.

A kínai vezetők cikkükben azt bizonygatják, hogy a kommunista mozgalom fejlődése állítólag a következő formula szerint megy végbe: „összefogás-harc, sőt esetleg szakadás új összefogás, új alapon”.

A jelenlegi viszonyok között mihez vezetne a kommunista világmozgalom szétszakadása? Világos, hogy aláásná a nemzetközi antiimperialista front —

a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom, a néptömegek általános demokratikus mozgalmai — egységét.

Mióta létezik a nemzetközi kommunista mozgalom, a világ reakciósai veszett erőfeszítéseket tesznek avégett, hogy szakadást idézzenek elő soraiban. Most a kínai vezetők akarják megvalósítani azt, ami az imperialista reakciónak nem sikerült.

A kínai vezetők frakciós el- vakultságukban attól sem riadtak vissza, hogy a marxista —leninista pártokat egyszerűen „fiktív” többségnek kezdték nevezni.

Szakadár tevékenységükre a kínai vezetők akkor tették fel a koronát, amikor az utóbbi időben híveket kezdtek toborozni a testvérpártok soraiban és ezekből frakciós csoportokat alakítottak.

Jelenleg’ Peking segítségével és támogatásával pártellenes, szakadár, renegát csoportok alakultak Belgiumban* Brazíliában, Ausztráliában, Ceylonban, Nagy-Britannában és néhány más országban. E csoportok főkolomposainak kezében váratlanul nagy pénzösszegek tünedeznek fel. Újságokat, folyóiratokat alapítanak, mindenféle rágalmazó irodalmat adnak ki, nem ritkán üzletet nyitnak kínai propagandatermékek árusítására.

E csoportok részvevői rendszerint becsvágyó karrieristák, politikai szélkakasok és hasonszőrűek. A pártellenes csoportok részvevői egyes országokban jobboldali opportunista irányzatokat képviselnek. A szakadár csoportok soraiban Ausztriában, Chilében, az Egyesült Államokban megtalálhatók sötét múltú egyének, kalandorok.

” Érthető, hogy a testvérpártok nem tűrik meg e frakciós csoportokat és kivetik őket soraikból. Ilyenkor Pekingből minden esetben „rettenetes” fenyegetőzés következik a testvérpártokra, s azzal vádolják őket, hogy „törvénytelen módszereket alkalmaznak.”

Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a kommunista mozgalom történetében sohasem volt ilyesmire példa. Soha egyetlen párt sőm vette a fejébe azt, hogy a más országok

Szuszlov elvtárs ezután felveti: hogyan történhetett

meg, hogy a forradalmi harc és az új társadalom építése terén nagy tapasztalatokkal rendelkező Kínai Kommunista Pártnak a vezetői a kommunista világmozgalom elleni harc útjára léptek? Kivel is van dolgunk a KKP vezetőinek személyében? További fejtegetései során rámutat:

Vajon a kínai teoretikusok jelenlegi koncepciói nem emlékeztetnek-e bennünket a le- ninizmus által régen szétvert kispolgári áramlatok 'számos eszméjére? Csak kispolgári i„ultra”-forradaimár. tekintheti a különböző társadalmi rendszerű ‘ államok békés együttélésének politikáját az imperializmus elleni harcról való „lemondásnak”, a forradalom „tagadásának”.

Csak kispolgári „ultra”- forradalmár üdvözölheti

örömmel azt a tételt, amely szerint „a forradalmi háború utolsó döntő eszköz” a két társadalmi rendszer ellentéteinek megszüntetésére. Csak kispolgári „szuper-forradalmár követelheti, hogy „azonnal” és „mindenütt” kezdjék meg a forradalmat, tekintet nélkül a kialakult konkrét körülményekre és erőviszonyokra. Csak ilyenek szállhatnak síkra a forradalom békés útjának felhasználása ellen, mert számukra a „forradalmiság” egyetlen ismérve: a fegyveres erőszak alkalmazása, tekintet nélkül arra, hogy megkövetelik-e azt a körülmények, vagy sem.

Ennélfogva teljesen érthető, hogy ilyen útra lépve a kínai vezetők törvényszerűen eljutottak most már oda, hogy sok eszméjüket és koncepciójukat a trockizmus ideológiai poggyászából kölcsönzik ki, miként a trockiz- musfól örököljek a marxista —leninista pártok ellen folytatott harc frakciós szakadár módszereit is.

Igen, elvtársak, nyíltan meg kell mondani: — jelentette ki Szuszlov — a Kínai Kommunista Párt vezetőinek elméleti és politikai nézetei összességükben sokban felelevenítik a trockizmust, amelyet a nemzetközi forradalmi mozgalom már régen elvetett.

Milyenek valójában a kínai vezetők nézetei a háború és a béke kérdéseiben? E nézetek tulajdonképpen az új viszonyok Között megismétlik eat a trockista jelszót: „se békét, se háborút!” A kapitalizmussal való gazdasági versenyről is megismétlik Trockij régi tételét.

Nem kevésbé szembetűnő a trockizmussal való rokonság azokban a kinai tézisekben, amelyek a szocialista országok „burzsoá elfajulásának” veszélyéről szólnak.

Vajon nem ismerjük-e fel a trockizmus jellemvonásait azonban a kínai elgondolásokban, amelyek túlbecsülik

az erőszak, a kényszerűé^ szerepét a forradalomban és a szocialista építésben?

Lám, itt van a kínai vezetők politikai bölcsességének forrása!

Csodálkozhatunk-e ezek után, hogy a mai trockizmus vezetői a Kínai Kommunista Párt vezetőihez fordulva így szólnak hozzájuk (így tett tavaly júliusban Losadas, a trockizmus egyik latin- amerikai vezére): „Kínai elvtársak! önök nem állíthatják, hogy azok a kérdések* amelyeket forradalmi következtetésekként. felvetnek, csakis az önök elméleti és politikai munkájának eredménye. Ezek — a IV. Inter- nacionálé következtetései.”

Ezek a tények önmagukért beszélnek. Az SZKP és a kommunista világmozgalom elleni harc logikája következtében a KKP vezetői egyre inkább egy sorba kerülnek a marxizmus—leninizmus legádázabb ellenségével, a trockizmussal. — állapítja meg Szuszlov, — majd így folytatta:

A Kínai Kommunista Párt vezetőiből a jelek szerint hiányzik a marxista-leninista edzettség ahhoz, hogy szilárdan ellen tudjanak állni a kispolgári ösztönösség támadásának, meg tudják védelmezni a proletárszocializ- mus vonalát. Csak ezzel magyarázhatjuk azt a tényt, hogy a kispolgári ideológia nyomta rá a bélyegét bel- és külpolitikájukra egyaránt.

Nem kívánnánk foglalkozni a KKP vezetőinek belpolitikájával. Minthogy azonban a kínai vezetőknek a nemzetközi porondon követett kalandor irányvonala összefügg belpolitikai téren elkövetett hibáikkal, erről is beszélni kell.

Minden ország marxista— leninistái tudják már, milyen eredménnyel járt, a „nagy ugrás” és a népi kommunák politikája. Lehetetlen nem látni e politikában olyan balos kísérletet, amely a társadalmi fejlődés elengedhetetlenül szükséges szakaszainak átugrására irányult.

Meg kell mondanunk, hogy az imperialista hatalmak uralkodó körei „rátapintottak” a kínai politika titkára. Megértették, hogy a kínai vezetők *,forradalmi” frázisai egyáltalán nem az imperializmus ellen irányulnak. E frázisok valódi rendeltetése az, hogy leplezzék az SZKP és a kommunista világmozgalom elleni elkeseredett harcot, de semmivel sem veszélyeztetik az imperialistákat. Innen az a fordulat, amely mostanában a- vezető tőkés államok Kína iránti politikájában kialakult.

Mi, mint a világ minden marxista—lenindstájg, joggal aggódunk, vajon milyen veszélyes útra viszik a kínai vezetők nagy országukat? Nehogy az legyen az eredmény, hogy a kínai vezetők, aKik helytelen antüeninista

útjukon haladnak, gyakorla- diktatúra legfontosabb vonat- tilag az imperializmus reak- kozásait, hiszen a proletárdik- ciós, harcias elemeihez csat- tatura a demokrácia legmaga- lakozzanak, amint ez már gasabb formája: demokrácia a egyszer előfordult, mégpedig dolgozók számára. Lenin idejé- akkor, amikor a Kínai Nép- ben biztosították a párt- és köztársaság kormánya meg- állami élet, a szocialista tör- tagadta a moszkvai atom- vényesség demokratikus elvei- csendszerződés aláírását. nek szigorú tiszteletben tartáA KKP Központi Bizottsá- sát. Sztálin személyi kultuszágának imái állásfoglalását a nak időszakában más módszer bel- és külpolitikában egy- kerekedett felül: a fizikai le- aránt lehetetlen megérteni, számolás azokkal a pártembe- ha nem vesszük szemügyre, rek-kel, akiket Sztálin meg- milyen légkör alakult ki a gyanúsított, hogy nem értenek Kínai Kommunista Pártban egyet nézeteivel. Sztálin a pro- és az országban a szefnélyi letrádiktatura kardját — amely kultusz elterjesztésének ered- az ellenség ellen rendeltetett — menyeképpen. Lehetetlen el- a kommunista párt és a szoci- hallgatni azt a tényt, hogy alista állam káderei ellen for- Mao Cé-tung személyi kultu- dította.

sza egyre károsabban hat Be — úgy látszik — a kínai a Kínai Kommunista Párt te- vezetőknek Sztálin tevékenysé- vékenységére. gében éppen ez a mozzanat

A kínai propaganda úgy ál- V°H- ínyükre. Ezért azonosítják Htja be a dolgot, mintha Mao Helytelen vezetési módszereit Ce-tung eszmevilága lenne ko- a proltáriátus diktatúrájával, runk marxizmusa—leninizmu- kínai vezetőknek ez avasa, „a szocialista forradalom, nalvezetése semmi jót sem a szocializmus és a kommuniz- ígér a népnek. Ebben nem a mus építésének tudományos el- marxisták, nem a leninisták mélete”. ideológiája és erkölcse nyilMa már teljesen világos, vánul meg, hanem olyan em- hogy a KKP vezetősége Mao bereké, akik az erőszak, az Ce-tung személyi kultuszát az elnyomás módszereire épitik egész kommunista világmozga- számításaikat, lomra akarja kiterjeszteni, Mindenki tudja, hogy 1956- hogy a KKP vezetője — mint ban és 1957-ben Mao Ce-tung aimak idején Sztálin — isten- és Liu Sao-csi beszédeiben, a ként magasodjék minden mar- proletárdiktatúra történelmi xista—-leninista part föle, sajat tapasztalatairól szóló cikkék- kenyere-kedvere döntse ei po- ^ (amelyeket a KKP Poli- Iitikajuk es tevékenységük va- tika. Bizottsága jóváhagyott), lamennyi kérdését. A személy: -fa értékelték az s|Kp:

kultusz ideológiája is gyakor- _ ? i-, u-,,- r *

lata sokban megmagyarázza, a

miért támadtak a kínai veze- Hezmenyeinek felszámolására tőknek hegemonista elgondold- lra”yu*° tevékenységet, saik- — állapította meg Szusz- Ma a kínai vezetox, politi- lov elvtárs. kai számításaikból kiindulva,

A történelem azonban nem védelmükbe vették a személyi ismétlődik meg. S az, ami elő- kultuszt.^ Mindenekelőtt azért szőr tragédia volt, másodszor vették védelmükbe Sztálin fer- csak bohózat lehet. A KKP ve- dítéseit és hibáit, mert ők ma. zetőinek tudni kellene, hogy a guk Mao Ce-tung kultuszát kommunista mozgalom soha- plántálják el. sem tűri meg a marxizmus— A KKP vezetősége mai an« leninizmustól idegen személyi tileninista, szakadár irányvo- kultusz viszonyainak mégis- nalának vizsgálata a követke- métlődését, mert a múltban 7.ö tanulságot sugallja: a

túlságosan drága árat fizetett kommunista világmozgalom ezért.' A kommunista mozga- előtt reális veszélyként áll lom összeegyeztethetetlen a egy olyan kispolgári, naciona- szemelyi Imltusszal. ^ lista elhajlás, amely „baloldaAz SZKP XX.< kongresszusa b>> frázisokkal takarózik. En- örökre végzett partunkban ez- nek az elhajlásnak a vészéül a marxizmus—lemmzmus- ]ye annál nagyobb) mertolyan

teremtette Ínnak mmdlnTeb S/Smon Zln ^"l’

tusa Időszakára jeflemtő'viízo- ^apparátussal és az^deofó-' nyok« soha ne ismétlődhesse- glai tomegpi opagancia eszko- nek meg. zeivel rendelkezik.

Szuszlov ezután rámutatott: , . /V2 SZKP. — akárcsak a a kinai vezetők nyíltan vállal- tobbi marxista leninista párt ták a Sztálin-kultusz védelme- “ kétségkívül kénytelen oda- zőinek szerepéi, kijelentették, hatni, hogy a lehető legna- hogy aki ez ellen harcol, az gyobb mértékben csökkentse „meg akarja dönteni a mar- azt a kárt, amelyet ennek a xizmus—leninizmust”, „gyaláz- kispolgári elhajlásnak a haza a proletárdiktatúrát”. tása okozhat a kommunista

Pedig hát éppen a személyi világmozgalomnak — jelentet- kultusz ferdíti el a proletár- te ki Szuszlov.

Vili. A kommunista világmozgalom marxi-lenini elveken alapuló egységéértt

Elvtársak! Pártunk teljes joggal kijelentheti: mindent

megtettünk és megteszünk, ami rajtunk múlik, hogy áthidaljuk a nézeteltéréseket, helyreállítsuk a KKP és az SZKP együttműködését, megszilárdítsuk a KNK és a Szovjetunió barátságát, megerősítsük a kommunista világmozgalom egységét. Noha a KKP vezetői megengedhetetlen vitamódszereket alkalmaznak, nyílt harcot folytatnak az SZKP és a többi testvérpárt ellen, pártunk a legnagyobb kitartást, a legnagyobb felelősséget, a legnagyobb gondoskodást tanúsította a kommunisták sorainak egysége érdekében — mondotta a továbbiakban Szuszlov.

Az elmúlt években az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány — N. Sz. Hruscsov elvtárs kezdeményezésére — nem kevés gyakorlati lépést tett, hogy egybeforrasz- szuk pártjainkat, megőrizzük és fokozzuk a Kínai Népköz- társasággal a politikai, gazdasági, tudományos, műszáki és kulturális együttműködést. S ha ezek a lépések nem jártak eredménnyel, ebben csak a kínai vezetők a vétkesek.

A kínai vezetők — és nemcsak ők — jól jegyezzék meg maguknak, hogy a mi Központi Bizottságunk, élén Nyi- kita §zergejevics Hruscsowal, a, hű leninistával, egységesebb és egyöntetűbb, mint bármikor a múltban.

Pártunk lenini irányvonalát lehetetlen elválasztani a

Központi Bizottságtól, Nyiki- ta Szergejevics Hruscsovtól. Ez az irányvonal példátlan magasságba emelte hazánk tekintélyét a nemzetközi porondon, növelte hitelét a világ dolgozóinak szemében. Ezt a lenini irányvonalat osztatlanul támogatja hazánk minden kommunistája, egész népe.

A kínai vezetők a KKP Központi Bizottságának orgánumaiban 1964. február 4-én rosszindulatú és elejétől végig rágalmaz», szovjetellenes cikket hoztak nyilvánosságra, amelyben kijelentették a világnak hogy fokozzák a nemzetközi kommunista mozgalom ellen irányuló aknamunkájukat. Nacionalista önelégültségükben azzal dicsekszenek: folytatni fogják támadásaikat az SZKP ellen, hogy ily módon dezorgamizálják a nagy Lenin pártjának tevékenységét.

Az SZKP Központi Bizottsága biztos abban, bármilyen nagyok is a kommunista világmozgalmon belül felmerülő nehézségek, a mozgalom elég erős ahhoz, hogy legyőzze azokat és tömörítse sorait a kommunizmus nagy ügyéért folyó harcban.

A Szovjetunió Kommunista Pártja a nagy Lenin legyőzhetetlen zászlaja alatt továbbra is szilárdan és következetesen azt a vonalat folytatja, amelynek célja az SZKP programjának teljesítése i legigazságosabb társadalmi rendnek, a kommunizmusnak a felépítése hazánkban.