Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-04 / 79. szám
Talicska és toronydaru „Nem tetszik? ElmehetI“ — Még egy horzsolás sem esett Vallomás a szakmáról Nullás vércsoport, könyvszám Csak egy számít: az éiet — Cserjési András optimizmusa *— Tudja ön, mit jelent hajnaltól éjszakáig meggörnyedve cipekedni? Mindig csak a földet nézni, vállon a nagy teherrel... Mert erre, ha nem is szívesen, de jól emlékszik Fazekas Ferenc. Gépekről csak a hírekben hallottak az ö pályakezdetén. A kislakásoknál mégcsak bírta valahogy az ember. De . az urasa- gi magtáraknál, ahol már felfelé kellett vergődni a hajlékony pallón, gyakran szédült a mélybe a habarcscipelő. Néha megszánták őket s a nagylelkű építtető beszerzett egy kötélcsigát. Ezzel véglet is ért a ^gépesítés”, az emberi erő megkímélése. — Ha a húzókötél véresre ette az ember tenyerét és szólni mert, könnyen kiadták az útját: „Nem tetszik? Akár el is mehet...” Dehát 1930 táján ez maga a halálos ítélet volt. Szegény cimborám a szálkái gyártelepen védőöv hiányában úgy esett le nyolc méter magasból, hogy egész életére • nyomorék lett egyik karja... ' „TÁLALVA" A BETONGERENDA öt aztán nem vádolhatták azzal, hogy a felszabadulás utáni évekről elfogultan vélekedik. Fazekas Ferencnek ez az új korszak betegséggel kezdődött. A 47—48-as nagy árvíz pusztításait tüntették Később a vásárosnaményi gimnáziumnál, és az itteni kórháznál, a záhonyi üzemi konyha építésénél, a modern nyíregyházi létesítményeknél — mint most a megyei SZTK alközpont hatalmas épülettesténél — erről mindinkább meggyőződhetett. CSIGA HELYETT FELVONÓ Az SZTK épülő keretvázas, csupa üveg és vasbeton palotájánál vagy húszféle okos gép szorította ki a talicskát meg a nyikorgó kötélcsigát. Gyors felvonó. *o- ronydarú lépett a helyükbe. Temérdek vasat, betont emésztett már meg az épület, de horzsolás sem esett a munkásokon. Halom tervrajz az- asztalán.' — A csengeru jfalui tanácsháza építésénél még csak eglv szerény kis vázlatra j z után igazodtunk el. Most esténként nem győzöm tanulmányozni a tervrajzokat: minden fontosabb épületrészről metszetek készülnek, vigyázni kell a milliméterekre is. Nem éri váratlant!1 - Kérdés: ha ilyeri nagy a fejlődés, miért sok a panasz az építőiparra? — Ilyen ütemű építkezés soha sem volt ebben az országban. Sok kellene, de már azonnal. Ez nem baj, s biztos vagyok benne, hogy a ma szakmánk fejlődése is hamarosan utoléri az igényeket. JO LENNE, HA... Ezt nemcsak óhajtja Fazekas Ferenc művezető, hanem a maga módján cs sipkáik is érte. Az SZTK alközpont építkezésen — a nagy szállítási gondok ellenére is — ráfizetés nélkül dolgoztak. A tartószerkezetek megerősítésénél az ő újítását alkalmazták — közel 100 ezer forint haszonnal. — Jó lenne, ha ismét megszerveznék a vállalatnál az építésveziJtök tapasztalatcseréjét: ez is egy lépést jelentene előre. Most legújabban annak örül Feri bácsi, hogy az ország vezetői nagyobb figyelmet fordítanak az építőiparra. „Ennek is meglesz a jó hatása.” Ha itt végez, siet a baktai új posta építéséhez. Úgy mondja ezt, mintha most kezdené a szakmát: fiatalosan. Szót sem ejt a közeledő nyugdíjazásról, így vaFJa meg ragaszkodását szakmájához, amely annyi szenvedés után most már gyakrabban tölti el örömmel. Angyal Sándor el Tiszakóród, Tivadar, Mi- lota környékén szinte emMegyei statisztikai berfeletti munkával. Iszapban, sártengerbem emelték a falakat — megfázott, öt hókiadvásty készül napig nyomta a kórház] ágyat. — Pedig rtt már megjelentek az első autódömperek, kaptunk védőruhát. Csakhát a nagy „ igyekezet-. így hát az 6 valóságos építész élete -a szálkái mező- gazdasági technikum felhúzásánál kezdődött 1951-ben. Amikor meglátta az első fő- demdarukat, amint magasba „tálalják” a több mázsás vasbetongerendákat, s az egész nap száguldó szállítószalagot, úgy érezte, végre megszabadulhat az ember testét nyomorító terhektől. Nyíregyháza felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére kiadványt készít a Központi Statisztikai Hivatal Szabolcs-Szatmár Megyei Igazgatósága. A statisztikai kiadvány bevezetőjében történeti visz- szapUlantást nyújt a megye felszabadulás előtti körülményeire, és a háborúnak a megyét érintő hatására. Foglalkozik a 'kiadvány ezenkívül a felszabadulás utáni társadalmi változásokkal, a foglalkozási rétegződéssel, a társadalmi változások kibontakozását alátámasztó gazdasági tényezőkkel, a társadalmi és gazdasági változások eredményeivel. Külön kitér azokra a változásokra, amelyeket az ország iparosodása és a mezőgazdaság szocialista átszervezése ejpck ményezett megyénk falvainak gazdasági életében. Megyénk 20 éves társadalmi és gazdasági fejlődését szemléltető kiadvány ^ízléses kivitelű színes borítólappal ellátott könyvecske alakjában, körülbelül 90_ oldalon jelenik meg. Munkás csalad Az apa, Cserjési András fiatalember, harmincnégy esztendős, a MÁV-nál dolgozik. Vonatíá- kező. Jelenleg Fényes! itkéni teljesít szolgálatot mint vonaliéi vevő. Nyíregyházáról jár ki munkahelyére. Vasutasnyelven szólva, 12—24 órá- zik. Hajnalban indul, s éjfél felé érkezik, amikor a család már alszik. Cserjésiné az almatárolóban dolgozik. Négy gyermek gondos anyja. Erzsiké, a legnagyobb tizenhárom éves, VII. osztályos. Éva . másodikos. A család szemtíénye a két kis iker: Kati és Ildikó, öt esztendősök. Óvodába járnak. „Lesz ez még jobban is“ Ott laknak a hat umemele- tes impozáns irodaház mögött egy szükséglakásban. — Én építettem — mondja Cserjési András mikor bekísér s hellyel kínál — Kamrának készült, erre adtak engedélyt, de amikor meglátták, hogy hatan vagyunk, eltekintettek. Nehezen férünk — magyarázza, s népdalt penget a mandolinján, melyet maga fabrikált. — Az ikreknek van egy kihúzhatós rekamié, ott tartjuk nappal az ágy alatt — mutatja, s szemnyi elkeseredés sem látszik rajta. Remélem én is kapóit majd lakást, hisz .1981 óta van benn a kéL’elmem. Addig meg kibírjuk valahogy. Csak a tél volt kellemetlen. A kis szoba fala sokszor volt deres, s a gyerekek a rokonoknál, nagymamánál tanulták a leckét. Erzsiké^ a nagylány volt a legnagyobb bajban. Szégyellte, hogy itt kell fogadnia a locsoló legényeket. t — Sebaj kislányom, lesz ez még jobban is — vigasztalta a papa. Ő azonban .a nagymaminál terített meg. / „Talán éppen mandolh o;ott“ Cserjési optimizmusa határtalan. Bízik a jövőben. Ez jellemző leire az egyszerű munkásemberne, aldnek érdemes a nevét megjegyezni. Fontos ember. — Ha szükség van rám, táviratoznak. S én megyek, mert életmentésről van szó. Jöttek már értem gépkocsival is, ha meg nem voltam itthon hazatelefonáltak. Nullás vércsoportja van. Azt mondják ez a legfőbb. Cserjési elvtárs könyvének száma 283. — Eddig százharmincegy- szer adtam vért. összesen 54 litert — mondja szerénykedve, pedig egyik legtöbbszörös véradója a megyének. Hazahívták munkából, zavarták éjszaka, fáradtan érkezett vagy éppen mando.'i- nozott, mikor szólították. — Tényleges katonaidőmet töltöttem Pécsett, amikor az egyik éjszaka telefonáltak. hogy a hadosztályparancsnok lányának vért Kellene adni — magyarázza. — Beszállítottak a kórházba, s megmentettük a kislányt. Ez volt az első, s olyan, akiről tudtam, hogy az én véremet kapta. Adott már vért Pécsett,. Miskolcon, Debrecenben s most Nyíregyházán. Egy pohár sör — Két érdekes esetre emlékszem. Az egyik egy találkozóval kapcsolatos. 1938-oan a József Attila Művelődési Házban rendezték meg a véradók és vért kapók találkozóját. Ekkor kaptam meg a Kiváló Véradó kitüntetést is. Mikor a nevemet meghallotta egy idős bácsi, örömében felkiáltott, oda jött hozzám, s alig győzte köszönni, amit érte tettem. Szorongatta a kezemet, ő kapta az én véremet, amikor a súlyos gyomorműtéten keresztül esett. S csak természetes, hogy a barátkozást a Koronában pecsételtük meg egy pohár sörrel — magyarázza mosolyogva Cserjési András, „Ismeri ? Nem! Egy másik emlékezetes eset a kislányával, Erzsikével kapcsolatos. — Még 1953-ban történt. Én akkor Sajóbábonyban dolgoztam, amikor az egyik este feleségem telefonált* hogy azonnal jöjjek haza, mert a gyereknek vért kell adni. Elképzelheti, hogy megijedtem! Azonnal vonatra ültem. De repültem volna legszívesebben. Ejfél körül az egyik orvosnál találtam meg őket. Valósággal tűkön ültem, mert az utolsó pillanatig nem derült ki, hogy mi lesz. Az orvos megállapította, hogy veszélye» vérszegénység felé közeledik a gyerek, s azonnali vérátömlesztésre volt szüksége. — Jobban lett — mondja újra átélve a kritikus pillanatokat az apa. — így mentettem meg közvetlen vérátömlesztéssel egy öreg nénit is. — Ismeri? — Nem. De nem is a név fontos* hanem az ember. Farkas Kálmán Megjeleni az Alföld áprilisi száma A szerkesztés olyan színvonalat biztosit a lapnak, amely az ajándék ünnepi örömével, a meglepetés erejével bír. A líra rovat olyan ellentétes pólusokat vonultat fel, mint Weöres és Váci, mint Csanády és Si- mor András, több kötettel rendelkező költők és induló fiatalok egymás mellett — egyszóval csepp az állandóan hullámzó mai irodalom tengeréből. Ahogy a líra-rovat szinte, keresztmetszetei ad a soha ilyen szerteágazó, gazdagon burjánzó magyar költészetből, ugyanúgy prózában is megtaláljuk Sipkay Barna novellája mellett, Tér- sánszky J. Jenő írói visszaemlékezését, Kunszabó rövidebb elbeszélését és Elek Judit hosz- szabb lélegzetű írását. Szerkesztőségi cikk zárja a másfél éve folyó Tanyakérdés —sorskérdés vitát, a Valóságunk rovatban. A cikk egyben bejelenti, hogy a következő számban a falu mai helyzetéről, a népművelés jelenlegi problémáiról indít vitát. Szé~ kelyshidi Ágoston Csanádi Imrét értékelő munkáját közli a Tanulmány rovat ördögök sze- laerén címmel. I ntézményeknél, vállalatoknál és hivatalokban sok szó esett már arról, hogy milyen nehezen lehet megszabadulni egy-egy meg nem felelő munkaerőtől. Az alkalmatlanság ténye nagyon körülményesen bizonyítható, s így gyakran előfordul, hogy a meg nem felelő munkaerőt — a könnyebb megoldást választva — magasabb munkakörbe, több fizetéssel egy másik vállalathoz ajánlják. Magyarán szólva: szédelgő módon feldl- csérik és felfelé buktatják, nem törődve azzal, hogy a gyengén funkcionáló, de a gyón dicsért munkaerő a nagyobb körültekintést és alaposabb tudást igénylő új beosztásában még úgy sem állhatja meg a helyét, mint eddigi munkahelyén. Drága és nagyon költséges dicséret ez! Az egyes vezetőket az ilyenféle elvtelen megoldásnál nemcsak a . megalkuvás irányítja, hanem a gyávaság is. Ez akadályozza meg őket abban, hogy őszintén és szem- től-szembe megmondják a véleményüket, a beosztott hibáiról, a szakértelem hiányáról, esetleg műveletlenségről, vagy más olyan fogyatékossá1964. április 4. gáról, amely miatt munkájának ellátására többé vagy ke- vésbbé alkalmatlannak bizonyult. Az ilyen munkaerő rendszerint egy tekintélyesebb protektor ajánlásával kezdi pályafutását, és csak később derül ki, hogy egy vagy több okból nem felel meg a követelményeknek. Megkezdődik tehát a taktikázás, amelynek végső célja, hogy a szóbanforgó munkaerő egy másik vállalathoz kerüljön. Természetesen úgy, hogy sem ő, sem a protektora meg ne sértődjék. Ezek után elmondom, hogy Vereckei Bertalant félhivatalos látszattal, de lényegében baráti alapon főelőadónak ajánlották az Áruforgalmi Vállalatihoz. Teplak, Albert, az Áruforgalmi igazgatója, mindent tudott Vereckeiről. Tudta róla, hogy nem szeret dolgozni, de kedveli az italt; hogy nincsenek megfelelő szakmai ismeretei, de szeret fontoskodni; tudta róla, hogy kétszínű és bajkeverő megjegyzéseivel rendszerint vihart támaszt maga körül; szemtől-szembe hízeleg és nyájas mindenkihez, de a háta mögött csak a legrosz- szabbalcat mondja mindenkiről. És így tovább! Tehát Teplák Albert igazgató az Áruforgalmi Vállalatnál mindent tudott Vereckei Bertalan jelleméről. De: Teplák Albert nem szeret felfelé ellent mondani, ha akár hivatalosan, akár magánkapcsolatai révén fentről szólnak le. Mindjárt ellentmond azonban, ha akár hivatalosan, akár magánkapcsolatai révén lentről szólnak — fel. Tepláknak ebből az ellentmondásokkal kiegyensúlyozott jeneméből következik, hogy Vereckei Bertalan a főhatóság félhivatalos ajánlásara hamarosan az Áruforgalmi Vállalathoz került, a szervezési osztályra — főelőadónak. Rövid idő alatt felborult a rend az osztályon, sőt, a vállalat többi részlegében is. Teljes pontossággá] nem lehet megállapítani, hogy mi miért és hogyan történt, és mi minden változott meg attól a pillanattól kezdve, hogy Vereckei az Áruforgalmihoz betette a lábát. Annyi azonban bizonyos, hogy eltolódtak a régebben szigorúan megtartott szállítási határidők; nem készültek el kellő időben a korábban pontos napijelentések; Gácsainé a büfében ösz- szeverekedett Belláiméval, pedig azelőtt a legjobb viszonyban voltait, Fehér kar- társ a bérelszámolóban kétszer is orrba bokszolta Simáit, az adminisztrátort, holott nemrégen még együtt mulattak a Mátyás-pincében. — Csodálatos rumli van mindig ennél a vállalatnál — jegyezte meg Vereckei egy alkalommal Petres osztályvezetőnek. De Petres csak hümmögőtt, nem szólt semmit, noha jól tudta, hogy Gácsai- nét éppen Vereckei ugrasztottá össze Belláiméval és Fehér is Vereckei fülbesugására vetemedett tettlegességre Simáival szemben. Affelől sem volt kétsége, hogy a szervezési osztályon Vereckei hanyag magatartása miatt esett vissza a munka. Mégsem szólt, csak — mint mondtam —L hümmögött, mert nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy Vereckeit fentről ajánlották az Áruforgalmi Vállalathoz. Felbolydult és össze-vissza zilálódott a — Vereckei érkezéséig — békésen munkálkodó Áruforgalmi Vállalat élete. A szervezetlenség, a pletyka, a verekedés és a zűrzavar szálai VarecEceihez vezettek. S miközben ő az égvilágon semmit sem dolgozott, — mindenbe belebeszélt, mindenkiről mindenkinek mondott valami rosszat a másikra, sőt a harmadikra is. Teplák igazgató, látva ezt az áldatlan helyzetet, azon töprengett, hogyan és mi módon szabadulhatna meg Véréé kei tői? Na persze úgy, hogy a főhatóság privát jellegű, de mégis csak félhivatalos ajánlását tiszteletben tartsa. Elvégre Vereckeit onnan ajánlották... Teplák addig töprengett, amíg az új Alközpont megalakult. Ekkor magához hivatta Vereckeit. — Kedves Vereckei kar- társam — kezdte a beszélgetést —, nagy fantáziát látok a most létrehozott Alközpontban. Lámpással keresik oda a kitűnő szakembereket Magára gondoltam— — Hálásan köszönöm a megtisztelő bizalmat, igazgató kartárs —, hebegte zavartan és szerényen Vereckei. — Magára gondoltam — ismételte nyomatékkai Teplák. — Csak magára! Ki lenne oda alkalmasabb osztályvezetőnek. mint maga a kimagasló képességeivel, kedves Vereckei barátom ?! . Még egy szerényke tiltakozás Vereckei részéről, hogy ő méltatlan erre a megbecsülésre, hogy ez a szép, nagy feladat meghaladja a tudását, de Teplák Albert latbavetet- to közismert ékesszólását és Vereckei még aznap megírta ajánlatát az Alközpont igazgatóságához. Persze, Teplák ékesszólása mellett a kilátásba helyezett magasabb beosztás és a több fizetés is megtette a kellő hatását. Most már csak azon múlott az ügy kedvező elintézése, hogy az Alközpont megfelelő személyi referenciát, illetve, ahogy köznyelven mondják, jó kádervéleményt kapjon Vereckeiről. Teplák igazgatót e tekintetben sem terheli mulasztás.. Meleghangú kádervéleményt csatolt Vereckei aj ári 1 kozásához. E sorsdöntő okmányban a vállalat pecsétjével és Teplák Albert igazgató aláírásával az Áruforgalmi Vállalat cégjelzéses papíron, hivatalosan igazolta, hogy Vereckei Bertalan dolgos és szorgalas munkaerő, semmiéle szenvedélye nincs, antialkoholista, legfeljebb málnalevet iszik; kitűnően felkészült szakember, csendes, szerény, aki a véleményét szemtől-szembe nyíltan megmondja és jó tulajdonságaiért kartársai körében nagy szeretetnek és megbecsülésnek örvend. Az Áruforgalmi csak azért járul hozzá a távozásához, mert megérte az idők szavát, nem akar fejlődésé» nek útjába állni. Maga Teplák Albert igazgató mondta el nekem ezt a történetet, amely nem ok nélkül keltette fel érdeklődésemet. Biztattam tehát Teplá- kot: beszéljen még Vereckei további sorsáról. — Ügy ment minden, mint a karikacsapás — dicsekedett Teplák. — Szívem mélyéből fakadt ajánlólevelem után még fel is hívtam az Alközpont igazgatóját, akivel személyes jóviszonyban vagyok és közvetlenül is méltattam Vereckei kiváló erényeit. így aztán, hála istennek, sikeresen eladtam a káderemet. — Tehát Vereckei az Alközpontba került — szóltam, hogy sürgessem Teplákot a történet befejezésében. — Méghozzá osztályvezetőnek — felelte büszkén Teplák, s cinkosan, vagy inkább cinikusan nevetve megjegyezte: — Amint hallom, ott is épven úgy vált be. mint nálunk az Áruforgalminál és még melegebb hangü, nagyon hízelgő kádervéleménnyel hamarosan tovább ajánlották a Föalközponba. De most már csak árukapcsolással, ami ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy az Alközpont nemcsak sürgősen magasabb polcra dicsérte Vereckeit, hanem csak úgy adja új munkahelyére, ha átvesznek vele egy gyengébb munkaerőt is. Ez növeli a bizalmat, és még jobb trükk, mint az enyém... — fejezte be érdekes tájékoztatóját Teplák Albert. Nem vitatkoztam vele. Ráhagytam, hogy „jó trükk”! Vereckei tehát elindult felfelé s ki tudja, hol áll meg, ha mindig feljebb dicsérik. Mert az ilyen jó káder nem vész el, csak a funkciója átalakul. Földes György: Drága dicséret
