Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

TIZENKILENC ESZTENDŐ 1945 tavaszának másfél hónapja — egykori újság lapszámainak tükrében A nyíregyházi Felszabadulási emlékmű | GYEREKEK cseperedtek felnőtté, lakótelepek nőt­tek az egykori szántóföld he­lyén, s fénycsőtestek árasztják az utcákon az éjszakai fényt. Gyárak léptek munkába, mo­sógépek zúgnak a háztartások­ban és esténként félmilló ma­gyar család ül a televíziós ké­szülék elé. Fényesek, nagy vá­lasztékúnk az áruházak, húst, vajat, szalámit kínálnak a boltok, kitárulnak a lakások ablakai, hogy friss tavaszi le­vegőt szívjanak a napi munka után hazatérők. Teltek, han­gosak a szórakozóhelyek, vi­dáman pereg a dob és szól a szakszafon, táncol nevet, az ifjúság. Ünnep jön, új ruhát veszünk. Spórolunk, hogy ki­cseréljük az unott bútort, de’ jó lenne már egy kocs is a kerékpár helyett.' Ha valaki azt mondaná a mai tizenkilenc esztendősnek, hogy az, ami van, sok, legjobb esetben kinevetné. Sok? Ugyan, miért? Több lehetne és több kellene. Mire ez a kitérő, kérdezheti az olvasó. Tizenkilenc éves újságlapo­kat böngésztem a minap. Nem határozott- céllal és kicsit mégis azzal. Milyen volt az események, a napi krónikák tükrében a tizenkilenc eszten­dővel ezelőtti világ? És most — mivel érdekesnek, izgalmas­nak és fiatal lévén akkor, ki­csit ismeretlennek tűnt előttem a tegnap — közreadom a Ma­gyar Nép című nyíregyházi lap másfél hónapos példányaiból készített sajtószemlét. [ 1945 ÁPRILIS 3: Nagygyűlés a Kossuth téren. Április else­jén arról beszél a kommunis­ta szónok, hogy a rabszolga­ságból. a mai nappal átléptünk a szabadság és az igazság kor­szakába. j,...Többé nem vi­szik idegenbe a magyar nép verejtékével megszerzett jöve­delmeket." Eldőlt az ezeréves per. Wer- bőczi megfordult a sírjában, Dózsa György eszméje, akara­ta győzött. Megkezdték a föld­birtok szétzúzását Magyaror­szágon. A földosztást — mint­egy jelképesen — ebben a me­gyében kezdték meg először. Itt, ahol egymást érték a kas­télyok és kúriák, ahol a leg­rongyosabb és legéhesebb volt a paraszt szerte a hazában. ,.Eddig az ország nem Magyar- ország, hanem a grófok és a kapitalisták országa volt.” Már akkor figyelmeztetett a Magyar Kommunista Párt: „A demokrácia csak jelszó marad, ha nem fogunk küzdeni érte A magyar demokrácia csal. addig áll, amíg meg tudjuk tartani a baráti viszonyt a felszabadító Szovjetunióval Ugyanebben a számban: „Az orosz hatóságok a legmesszebb- menően támogatják a tervet, hogy a rádióadó mielőbb újjá­épüljön. Ennek nagyon fontos rendeltetése is van, ezzel pó­tolják ideiglenesen a hivata­los lapot .és a még napokig ér­kező postai küldeményeket.” | ÁPRILIS 5: „Nincs már né­met katona Magyarország te­rületén. A második ukrán arc­vonal megtisztította hazánkat az utolsó nácitól.“ Érdekes riport: „...Négy nap múlva leszek 23 éves. És bé­két kapok születésnapi aján­dékul. Béke lesz, béke!” A fiatal, sebesült katona mondta c szavakat a nyíregyházi Er­ziehet kórházban. De A helyzet ma reggel című rovat még arról számol be, hogy utcai harcok folynak Bécsért. A moszkvai rádió magyar vo­natkozású hírt közölt: „A föld­reform megvalósításának nagy munkája az egész országban folyamatban van. A hírmagya­rázó külön megemlékezik a szabolcsi földosztásról és hang­súlyozza, hogy Tiszanagyfalu- ban kezdték meg először a magyarországi földosztást.” | ÁPRILIS ?: Gyűlést tartot­tak Borbányán. ..Magyaror­szág nem volt, hanem lesz" ■ I idézték a nagy magyar haza­fit a szónokok. Másik hírben: „Egy sem volt, most három munkásszínház nyílik Budapes­ten.” És megtudjuk, hogy hangverseny lesz a nyíregyhá­zi városi színházban, amely­re munkásokat, parasztokat, egyszerű embereket is meghív a szovjet parancsnokság. A lap ezzel kapcsolatban jegyzi meg, hogy ez a hír az első kulturális esemény harsonája hosszú hónapok óta. | ÁPRILIS 10: A Nemzeti Kormány kiáltványa Dalnoki Miklós Béla aláírásával:” ...lezárunk egy szakaszt, a ki­szolgáltatottság, az idegen cé­lokért való állandó véráldozat és a reménytelenség sötét kor­szakát, megnyitunk egy új korszakot, a magyar önállóság, függetlenség és a demokrácia korszakát...” „ötezer pesti gyereket vál­lalt Nyíregyháza a segélyakció keretében.” „Ezrekre menő tömeg ün­nepelt április 8-án a Kossuth téren. A kormány nemzed ün­neppé nyilvánította április 4-ét. Szent fogadalmat teszünk ezen a napon, hogy oroszlán­ként fogunk harcolni a német fasizmus ellen, amely romlás­ba és szerencsétlenségbe dön­tötte országunkat.” Vezércikk kér, követel: „Mentsük meg gyerekeinket, a jövő generációját. Cukorra és tejre van szüksége a csene- vész szervezetnek. .És inkább mondjunk le mi, felnőttek a tejről és cukorról addig, amíg nem lesz elég, hogy felnője­nek, egészségesek maradjanak a kicsinyek!" Riport hívja fel a figyelmet arra. hogy asszonyok serege vonul fel reggelenként a nyír­egyházi piacra és tér vissza onnan csaknem teljesen üres kosárral és kétségbeeséssel te­lj lélekkel az otthonába, ahol az éhes gyerekszáj kosztj a előteremtésének szinte meg­oldhatatlan problémája várja. „A piacról eltűnt az áru, a kapuk alatt van, s a pincék­ben. A dolgozók által megfi­zethetetlen áron cserél gazdát és jut azokhoz, akik a múlt • rendszerben hozzászoktak a könnyű pénzszerzéshez, és most sem akarnak lemondani ; róla.” Harcot követelnek a speku­• lánsok és üzérek, az éhség 1 vámszedői ellen. A hírek között találjuk: t „20000 tonna élelmiszert kap- 1 tunk a SzovjetuniótóL” > Űjabb kulturális esemény Nyíregyházán, a budapesti írók irodalmi délutánt rendez­nek. A Vörös Hadsereg öt oldal­ról ostromolja Berlint. Búcsú­zik a városunkban állomáso­zott 18/11. zászlóalj, a nemzeti hadsereg egyesített csapatai elindulnak a frontra. Parancs­nokuk nyilatkozatából olvas­suk: „Igyekszünk úgy harcol­ni, hogy visszatérve büszke öntudattal nézhessünk az em­berek szemébe." | ÁPRILIS 17: „Az MKP a feketézés ellen. Városi élel­miszerüzemek felállítását ja­vasolta a képviselőtestületi ülésen. A városi képviselőtes­tület elfogadta a kommunisták javaslatát.” Megindult a magyar film­gyártás. Hat kisfilm forgatását kezdték meg Budapesten. „Nyíregyháza—Kótaj—Béla- tanya között április 24-én meg­indul a kisvonat. Az NYVKV- nak egyelőre csak 6—8 napi szénkészlete van a mozdonyok fűtéséhez. A munkások fizetés nélkül, sokszor éhezve és fáz­va, rongyos ruhában és cipő­ben javították ki a pályates­teket, építették újjá a lerom­bolt sóstói felüljáró hidat, hogy hétfő kivételével min­dennap járjon újra a kisvonat." | ÁPRILIS 24: „íme, itt va­gyok újra — mintha ezt mon­daná nekünk a régi kedves is­merős, a kis füstös kávédará­ló, amit de sokszor csúfoltunk nyöszörgő, vánszorgó kis vas­útnak. És mi most simogatóan, fátyolos szemmel, nagy szere­tettel nézünk rá." „ Dohány és cigaretta kerül forgalomba, hivatalos áron!” | ÁPRILIS 27: Májusi ver­senyt hirdettek meg a csepeli munkások. A nyíregyháziak csatlakoznak hozzájuk. A cél, hogy rendes mederben menjen az élet, legyen újra villamos, jó ivóvíz, hozzák rendbe a lerombolt, megsérült házakat, az utcákat, tereket. És hang­súlyozzák a kommunisták: „rendnek kell lenni a közélet­ben is, ahol még sokan ülnek az új rend ellenzői közül az íróasztalok mögött, ahol fenn­akad a demokratikus újjáépí­tés nagy munkája.” A párt figyelmeztet, hogy ne tűrjék a régi szolgabírók régi stílusú parancsolgatását, az ijesztge­tést. Harcot egyúttal a kénye­lem és a nemtörődömség ma­gyar úri betegsége, átka ellen: „A tömegek aktív segítsége, kritikája nélkül nem megy az új rend." „Kenyérellátásunk biztosí­tott, lisztet és olajat osztanak májusban.” | 1945 MÁJUS 3? Május else­jén leleplezték Pátzay Pál re­mekművét, a nyíregyházi szovjet hősi emlékművet. Ap­ró Antal beszélt a nyíregyházi nagygyűlésen: „A vörös hadse­reg győzelme a munkásosztály győzelme, a világ dolgozóinak győzelme. Mi magyar dolgozók egy test és egy lélek vagyunk a vörös hadsereggel, mert ez a munkásság és a szabadság hadserege.” Az ünnepségen je­len volt Celujko alezredes, a Nyíregyházát felszabadító szovjet csapatok parancsnoka. | MÁJUS 9. „BÉKE! A gyá­szoló emberiség sokat szenve­dett az elmúlt évtizedek alatt és nagy veszteség élte a fa­siszták által kirobbantott há­borúban. De könnytől patak­zó arcán most felcsillan az öröm mosolya. Béke van, de még sokáig megfeszített izom­mal, de mámoros örömmél fogjuk építeni újjá, szebbé azt, ami volt, s építeni, ami lesz." A felszabadult Európa örömmámorban ünnepli a bé­két. Itthon zúgnak a város összes harangjai, zászlók lo­bognak és mindenki a tavaszi utcára tódul. „Megjött a ren­delet, megszűnt az elsötétítés. Hat esztendő után végre nyi­tott, kivilágított ablak mellett élvezhetjük a friss tavaszi le­vegőt. Éghet a villany.” És elhangzik: soha többé háborút! • ' A Nyíregyházi Villamossági R. T. üzemét öt hónap meg­feszített munkájával építették újjá. Szenet a szovjet város­parancsnokság vagonjaival, te­herautóival hozhattunk hozzá Borsodról. Egy másik üze­münkben harmincnyolc órán át'5 dolgoztak egyfolytában, hogy készen legyenek a villa­mossági berendezések. | MÁJUS 13-ÖT írunk ekkor. Négyoldalas, gyenge minősé­gű újságszámok másfélhónapos híradását tallózta az olvasó. Ebből is kitűnik, messzire ér­tünk az elmúlt tizenkilenc esztendő alatt. Nagyon mesz- szire. Olykor nem árt felmérni ezt a távolságot. Kopka János Jubilál a vízlépcső „Új mederbe tereljük a Tiszát...“ — Víz 280 ezer hold szomjas földnek — Másodpercenként 60 köbméter „fehér szén* 3000 hold öntözésére alkalmas víztárolókat tervez az idén a Vízügyi Igazgatóság nába... Az emberi tudás, az akarat győzelme volt ez a Pil­lanat a természet felett! ÉVENTE 27 MILLIÓ KILOWATTÓRA Tíz éve történt. A mai látogató előtt. már messziről feltűnne!-, a vízlépcső hatahnas tartóoszlopai, ellen­állva a víz nagy nyomásának. A vízmű megépítése sok pénzt követelt. De hasznos jelentősé­gét ma már nehéz volna pénz­ben kiszámítani. A környék megváltozott, új élet kezdő­dött. — A tiszalöki vízlépcső há­rom célt szolgál — mondja Ba­ka Sándor, a vízmű vezetője. — Az első, hogy biztosítsa az öntö­ző vizet a Keleti Főcsatornába, majd később a most épülő Nyugati-csatornába, amely a száraz, kevés csapadékot kapó területen 280 ezer hold öntözé­sét teszi lehetővé. A másik cél­ja, hogy hajózhatóvá tegye a Felső-Tisza 80, a Bodrog 50 ki­lométeres szakaszát, mert a 1849. május. A rázomi Tisza-kanyarban, a fűzfával körülvett széles tisz­táson mérnökcsoport jelent meg. A kézitáskákból előkerül­tek a rajzok és a számítások, mérőszalagok feszültek. Középtermetű, halántékán már őszülő mérnök kezében rajzokat nézegetve, a jelenlévő megyei titkárnak mondta: — Üj módszert dolgoztunk ki . A tiszalöki vízlépcső szá­raz helyen építjük fel, a Tiszát pedig új medrébe tereljük... ősszel már megkezdjük az épít­kezést... SZÁZÉVES VÁRAKOZÁS Vízlépcső... Erőmű... Öntöző- rendszer... Akkor furcsán és izgalmasan csengtek ezek a sza­vak. Már a századforduló előtt erőteljesen foglalkoztatta a ti­szántúli közvéleményt és a me­zőgazdasági igazgatást a gya­kori aszály. Elgondolások, ötle­tek születtek, sőt határozatot ! is hoztak. Például a M. Kir, megakadnak. Ekkor markos ke­zek ragadják az irányító ru­dakat és hosszú viaskodás után a jégtáblák nagyot zu­hanva indulnak tovább a kavargó vizen. KAVARGÓ JÉGTÁBLÁK FELETT — Ez a legveszélyesebb idő­szak — mondja Németh József főgépész, aki tíz év óta irányít­ja a vízmű gépi berendezéseit, öt és tizenkét munkatársát bi­zony gyakran próbára teszi az időjárás viszontagsága. Télen a gáttestek eljegesedése, zajlás- kor pedig a két méter magas jégtáblák levonulása és a jég­dugók keletkezésének megaka­dályozása a legnagyobb gond­juk,. Ilyenkor szinte ember- feletti munkát végeznek. — Nyáron, amikor kevés a víz, tekintetünk a vízellátást jelző készüléket figyeli — mondja. — Hisz gyakran az egész gáttest mozgatására szük­ség van, hogy a meghatározott 95,50-es vízszíntet tartani tud­juk. Egyetlen „kihagyás” és máris veszélyben lenne sok ezer hold öntözése, az erömtf működése. Ezen túl évente több mini 1200 kisebb, nagyobb hajói emelnek, át a zsilipen. F,mbe( és erőmű, tíz éve az emberei szolgálatában. Bálint Lajo* A víztárolók a nyírségi belvizekét, a' tavaszi olvadás folytán keletkezett víztöme­get „teszik félre'’ a nyárra. A három víztároló összesen 3 millió köbméter vizet képes befogadni, és ez a mennyiség megközelítőleg 3 ezer hold föld öntözését teszi lehetővé. A megyei pártbizottság ha­tározata szellemében a Víz­ügyi Igazgatóságon megkezü- ték a víztárolók építésének tervezését. Júniusra elkészí­tik a császárszállási, laskodi és a székelyi víztárolók terv­vét. E tervek alapján- az év második felében megkezdőd­hetnek az építési munkálatok is. __________________________ viziközlekedés lényegesen ol­csóbbá teszi a szállítást. S vé­gül az, hogy biztosítsa a szük­séges vízmennyiséget az erőmű turbináinál:. A vízmű betölti feladatát. Másodpercenként 60 köbméter „fehér szenet” ad az erőműnek. — Ez elegendő ahhoz —kap­csolódik a beszélgetésbe Somo- di Imre, az erőmű főmérnöke —, hogy évente 27 millió kilo­wattóra energiát adjunk az or­szágos hálózatba. Egy kilovatt- óra villamos energiát 20 fillér­ért állítunk, elő. Ez évben elvé­gezzük a felújítást a turbiná­kon. A tágas gépteremben a veze­tékek: ezernyi szála, a műszerek sokasága tárul a szemünk elé. A kapcsolótáblánál vigyázó szempár ellenőrzi az erőmű munkáját. A TMK-sok, lakatosok már készülnek a nagy „fiatalításra”. Pristyák József lakatos, aki egyik legrégibb szakmunkása a vízműnek, arról beszélget tár­saival, hogyan tegyék majd könnyebbé, gyorsabbá a turbi­nák szétszedését és javítását. — Ahogy ismerem őket — mondja felénk fordulva Varga Sándor művezető— nem lesz különösebb probléma. Ügy is­merik már a gépeket, mint a tenyerüket. Karbantartásból eredő hiba még nem fordult elő az üzemben. Szűk lépcsőházban jutni fel a tartóoszlopokat átívelő hídra. Alattunk a Tisza, jégtáblákat szállítva, amelyek néha meg­Helyiartótanács 85 161/1863. számú rendelete intézkedett, a Tiszalöktől kiinduló és a Kő­rösbe torkolló hajózható öntö- zőcsatorna megépítéséről. De feledésbe merült a terv. Közel egy évszázad kellett ahhoz, hogy a régi álom megvalósul­jon... A helyszínen tartózkodó mér­nökcsoport az első lépéseket tette. 1950 tavaszán már teljes erővel folyt az építkezés. Az emberek százai kapcsolódtak be a munkába. 1954. április 4. Az eső sűrű cseppekben hul­lott. A kellemetlen időjárás el­lenére minden szempár a gátat figyelte. Nehezen és izgalmasan teltek a percek. A csúszós, sáros ta­lajon csak lassan boldogultak a gát átvágásával... Még né­hány markolat, s a gát áísza- kadt... A Tisza vize előbb las­san, aztán zúgva megindult új medrébe. A motorok indultak és a hatalmas gall-lénc meg­emelte a gáttestek nehéz szer­kezetét. Ahogy emelkedett a Tisza vize, úgy indult el az éle­tet adó víz a Keleti Főcsator-

Next

/
Thumbnails
Contents