Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-18 / 65. szám

Események sorokban Kedden nyolcszáz részvevő Jelenlétében megkezdődött a Komsomol Központi Bizott­ságának ötödik teljes ülése, amely két napon át megvitat­ja a szovjet mezőgazdaság belter j esi tésével kapcsolatos ifjúsági feladatokat. Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására hétfőn Drahomir Koldernek, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának vezeté­sével csehszlovák pártkül­döttség érkezett Bécsbe. JA de­legáció ausztriai látogatásának idején megismerkedik az Osztrák Kommunista Párt munkájával, Ausztria politi­kai, gazdasági és szociális kér­déseivel. A hétfőn Mexikóba érkezett De Gaulle francia államfő és Lopez Mateos mexikói elnök között hétfőn délután folyt le az első megbeszélés. A körül­belül 40 perces beszélgetés során érintették az európai és latin-amerikai főbb kérdése­ket Megérkezése után De Gaulle a főváros főterén álló nemzeti palota erkélyéről be­szédet mondott Hétfőn törvényerejű rende­letet hirdettek ki Bagdadban, amelynek értelmében közke­gyelemben részesül minden, az 1961. szeptemberétől 1964. feb­ruár 10-ig a kurd felkelésben részt vett személy. A rendelet összhangban van az 1963. no­vember 18-án megkötött tűz­szünettel. A* NDK-ban működő Né­met Nemzeti Demokrata Párt országos vezetősége meleg­hangú levélben üdvözölte 50. születésnapja alkalmából a párt könyvkiadó vállalatának főszerkesztőjét: Günter Hofé írót, aki már több mint öt és fél hónapja nyugatnémet bör­tönben sínylődik. Mint isme­retes. Hofét, egy órával „az NSZK területére történt meg­érkezése után az országúton tartóztatták le és hurcolták el autójából. A Kentucky áll am beli Fran klórban a törvényhozó gyűlés épületében a polgári jogokért indított mozgalom tagjai ülősztrájkba kezdtek. A sztrájkolok kijelentették, hogy ülő- és éhségsztrájkjukat mindaddig nem hagyják abba, amíg az állam törvényhozó gyűlése el nem fogadja a faji megkülönböztetés és felszá­molását célzó törvényterveze­tet Az USA magatartása a leszerelés ellen Irányul Carapkin felszólalása a genfi értekezlet keddi ülésén Genf, (MTI): A genfi leszerelési értekez­let Simovic csehszlovák kül­dött elnökletével kedden ple­náris ülést tartott. Elsőnek Adrian Fisher a washingtoni Leszerelési és Fegyverzetellen­őrzési Hivatal helyettes veze­tője szólalt fel az amerikai küldöttség nevében. Bírálta az általános és teljes leszerelés­re vonatkozó szovjet javasla­tot. Ezután Carapkin szovjet küldött emelkedett szólásra. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok kép­viselője lényedében semmi újat nem mondott, felszó­lalásában mégis figyelmet érdemel, minthogy hozzá­járult az álláspontok tisz­tázásához. Carapkin rámutatott arra, hogy a leszerelési tárgyalások zsákutcába jutásáért a nyu­gati hatalmak felelősek. Az Egyesült Államok magatartá­sa gyakorlatilag a leszerelés ellen irányul. A szovjet' kül­döttség vezetője ezután fel­hívta a nyugati hatalmakat magatartásuk megváltoztatá­sára, hogy így megnyíljék az út a leszerelés előtt. Az ame­rikai állításokkal ellentétben Gromiko külügyminiszter javaslatai megnyitják az utat a tárgyalások előtt és lehetővé teszik, hogy meg­egyezés jöjjön létre a le­szerelés kérdésében. A nyugati hatalmak álláspont­ja viszont lényegében semmit sem tesz a háború veszélye ellen, ugyanakkor meghiúsít minden komoly kezdeménye­zést a leszerelésre. Burns tábornok kanadai és Cavalletti olasz nagykövet felszólalásában általánosság­ban az amerikai álláspontot támogatta. Simovic csehszlo­vák küldött a szovjet leszere­lési javaslatok célszerűségét hangoztatta. A leszerelési értekezlet kö- vefkező ülését csütörtök dél­előtt tartják. A bolgár sajtó Zsivkov magyarországi látogatásáról Brutyó János nyilatkozata Az Oípcsesztvem Front va­sárnapi és a Rabotnicseszko Delo hétfői vezércikke után most a Trud, a Zemedelszko Zname és a Narodna Armija összegezi vezércikkekben a budapesti találkozó eredmé­nyeit és jelentőségét. A Trud ezenkívül közli Szapora Sán­dornak, a Szófiai Magyar In­tézet igazgatójának cikkét népeink barátságáról. A bolgár szakszervezetek lapja, a Trud nyilatkozatot közöl Brutyó Jánostól, a SZOT főtitkárától, aki az SZVSZ végrehajtó bizottsá­gának szófiai ülésszakán vesz részt. A SZOT főtitkára töb­bek között a feöveitkezőket mondotta: — Közös célunk, hogy né­peink még jobban megismer­hessék egymás életét, problé­máit, sikereit és kicseréljék a szocialista építés tapaszta­latait Ehhez rendkívül nagy lehetőségeket biztosít a már­cius 13-án aláírt közös párt és kormánnyilatíkoziat Úgy véljük, hogy a nyilatkozat­ban foglaltak végrehajtása valamennyiünk közös fel­adata. Ezen belül természe­tesen újabb lehetőségek nyitnak szakszervezeti kap­csolataink bővítésére, erősí­tésére is. Fejleszteni szeretnénk a munkások közötti tapaszta­latcserét üzemi és szakmai szinten. Fontos feladatnak tartjuk, hogy megszervezzük és bővítsük szakszervezeteink munkakapcsolatait a KGST által kitűzött országainkat érintő gazdasági feladatok megoldásában. Végül megnövekedtek an­nak lehetőségei is, hogy szak- RzervezBteink jobban össze­hangolják erőfeszítéseiket a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységének meg­szilárdításáért, a békéért és a társadalmi haladásért foly­tatott harcban —, mondotta Brutyó János. Vizsgálatot követelnek a Bundeswehr főparancsnoka ellen Róma, (MTT)­Norden professzor Berlinben nemrég nyilvánosan leleplezte Trettner altábornagynak, a nyugatnémet hadsereg főpa­rancsnokának háborús bűneit. Különösen olaszországi bűneit rótta fel az altábornagynak, aki 1944-ben Toscanában mint a hitleri hadsereg 4. ejtőernyős hadosztályának parancsnoka kegyetlenkedett. Boldrini és Asandri olasz kommunista képviselők a kor­mányhoz most intézett inter­pellációjukban követelték, hogy a miniszterelnök rendel­jen el parlamenti, vizsgalatot Trettner háborús bűneinek ki­vizsgálására. Gromiko Stockholmban Moszkva, (MTI): Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter kedden délelőtt Moszkvából Stockholmba re­pült. Tíznapos skandináviai útját felerészben megosztja Svédország és Finnország kö­zött: március 21-én már Hel­sinkibe várják. Jóllehet Gromiko látogatása hivatalos viszontlátogatás, két­ségtelenül a szovjet külügymi­niszter skandináviai látogatá­sának aktuális jelentősége van három hónappal Hruscsov kormányfő skandináviai útja előtt. Egyöntetű az a vélemény, hogy Gromiko, majd Hruscsov skandináviai útja fontos té­nyező lesz az észak-európai béke megszilárdításában. A rieraokratikas erők összefogásának eredménye Száz kommunista képviselő a francia megyei tanácsokban Párizs, (MTI): Frey francia belügyminisz­ter hétfőn lemondta sajtó- konferenciáját, amelyen a va­sárnapi járási választások eredményét kellett volna megmagyaráznia. A baloldali erők választási szövetségének győzelme annyira nyilvánva­ló, hogy az eredményt le­hetetlen a kormánypárt sike­reként feltüntetni. Az UNR-nek 21 parlamen­ti képviselője és két mi­nisztere bukott meg a já­rási választásokon, több fontos megyei tanács­ban a baloldali erők kerültek túlsúlyba. A degaulleista Na­tion is kénytelen elismerni „a vasárnapi szavazásra a kommunisták győzelme nyom­ta rá a bélyegét.” A lap új népfrontról ír és a „kommu­nista veszély” emlegetésével igyekszik az’ ellenzéki párto­kat az FKP-vai való együtt­működéstől eltéríteni. A Francia Kommunista Párt nyilatkozatában kiemeli, hogy a választók a lelépő öt­ven kommunista helyett most csaknem száz kom­munistát küdtek a megyei tanácsokba és a kommunista szavazatok nagymértékben hozzájárultak a-szocialista és más demokra­tikus jelöltek siketéhez. A választások legfőbb tanulsága — hangoztatja az FKP nyi­latkozata —, hogy a szemé­lyi hatalom ellenfeleinek győzelme a demokratikus erők egységétől függ. Erhard eíuks'lia a Szovieluniéitoz vali közeledést Véget ért a CDU kongresszusa A CDU — a keresztényde­mokrata párt — kongresszusa kedden délben véget ért. A várakozásnak megfelelően is­mét Adenauert választották meg a párt elnökévé. A párt ügyvezető elnöke is­mét Josef Dufhues Jett, a párt­elnökség tagjai pedig Erhard kancellár, Von Hassel hadügy­miniszter, Blank munkaügyi miniszer, Gerstenmaier parla­menti elnök és Krone tárca­nélküli miniszter. A kongresszus után tartott sajtóértekezleten a Pravda tu­dósítója ezt a kérdést intézte Erhard kancellárhoz: hajlan­dó-e a Szovjetunióval való kapcsolatok minden előfeltétel nélkül való megjavítására? A kancellár válaszából ki­tűnt, hogy Erhard gyakorlati­lag elutasítja a Szovjetunióval való viszony'megjavítását, hi­szen feltételként — mint ez kongresszusi beszédéből világo­san kitűnt — az NDK beke­belezésére vonatkozó követelés elfogadását támasztja, de köz­ben maga is nagyon jól tudja, hogy a szovjet kormány erre természetesen nemet mond. Provokációs hadgyakorlat Iránban A TASZSZ leleplezi az amerikai—iráni terv igazi célját Az Egyesült Államok had­ügyminisztériuma hivatalosan bejelentette, hogy Iránban április 12-től 15- ig .»Delaware” fedőnév alatt amerikai—iráni közös hadgyakorlatokat tartanak. A hadgyakorlatokban az amerikai fegyveres erők 6800 katonája és tisztje, 36 sugár- hajtású vadászgépe és 88 szál­lítórepülőgépe, a Perzsa-öböl­ben pedig az amerikai hadi­tengerészeti erők alakulata ‘vesz részt. A UPI hírügynökség jelenté­se szerint a küszöbönálló had­gyakorlatokat a Pentagonnak arra a feltételezésére építik, hogy „az Arai tó térségében szovjet rakétakísérleti közpon­tok vannak. Amennyire ismeretes, Irán területén első ízben rendeznek ityen fajta had­gyakorlatot. Jellemző az is, hogy az iráni kormány ez ideig egy szót sem ejtett róla, rábízta a közlést a Pentagonra. Amikor Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnökségének elnöke múlt év novemberében hivatalos látogatást tett Iránban, az irá­ni vezetők arról biztosították a szovjet vendéget, hogy ké­szek baráti, jószomszédi kap­csolatokat kiépíteni a Szovjet­unióval. Most pedig a Pentagon je­lenti: . Iránba amerikai fegyveres erőket szállítanak, hogy részt vegyesnek ott a Szov­jetunió ellen irányuló had­gyakorlatokban. Teherán hivatalos körei vi­szont hallgatnak. Milyen eljárás ez? Csak nem hiszik Teheránban, az iráni kormány úgy bizonyíthatja be törekvését a jószomszédságra a Szovjetunióval, hogy ameri­kai részvétellel hadgyakorlato­kat rendeznek az Arai tó tér­sége ellen? Gerő János: AMIRE NINCS TÖRVÉNY 14. Veres már azt hitte, ed­vesztette a csatát. De most kapott egy szalmaszálat, ami­be belekapaszkodhatott. Re­megő kézzel cigarettára gyújtott, aztán nagy nehezen kinyögte: — Szóval százötven?— — Legalább annyit — hagy­ta jóvá az agromómus. „Mi lenne, ha elfogad­nám?” kérdezte magában és úgy érezte, megtalálta a ki­vezető útat ebből a kutya­szorítóból. — Misika bátyám, térjen észhez! — mosolygott barát­ságosan a nagy mackó. Lát­hatja, békés szándékkal va­gyunk, nem akarjuk megfoj­tani. Még a múltat se hány- torgatjuk. „Négy hold tengerit, meg egy hold krumplit elválla­lok. Legfeljebb majd napszá­mosokat fogadok kapáláskor” — gondolta bizakodva, és igyekezett barátságos arcot vágni, hogy észre ne vegyék ravaszkodását. — Meglesz! Több is, nem­csak százötven, de nem a kertészetben — mondta ki a döntést. — Tudtam én, hogy meg­egyezünk — jelentette ki Sütős békülékenyen, és az járt az eszében, hogy ez csak az első lépés, utána ha­marosan feladja az önállósá­got Veres Mihály véglegesen. A kedvező válasz visszáad- ta Veres Mihály bátorságát. Úgy látta, szorult helyzetben van a szövetkezet, s minden munkaerőre szükségük lenne. Kis töprengés után már i kérdezett: — A családtagoké is bele­számít a teljesítménybe? — Természetesen — bólo­gatott készségesen az agronó- mus. — Minden családtagot szívesen foglalkoztatunk, hi­szen a kapásoknál úgyis em­berhiánnyal küzdünk majd. — Akkor jó! — mondta Veres Mihály. — így már azt hiszem, nem lesz több bajunk egymással — mondta búcsú­zóul és barátságosan kezet- fogott mindkettőjükkel. Amikor megérkezett, igen komor volt az arca. Most vi­szont vidám képpel lódult kifelé az irodából. Magában már kiszámította, hogy két napszámos, meg a család se­gítségével három nap alatt végez majd minden kapálás­sal. Ezzel szerez nyolcvan munkaegységet, azon^ felül vagy húsz mázsa csöveskuko­ricát, meg ugyanannyi krump­lit. Otthon már iagaéottan vár­ták. Alig lépett be az ajtón, felesége aggodalmasan kér­dezte: — Mi volt, elvették? — Semmi... megegyeztünk — mondta diadalmasan. Hol­nap mind a hárman megyünk dolgozni! — Ez bolondság! — csapta össze az asszony a kezét. — Akkor minek vágtál bele a kertészetbe? Mit akarsz tu­lajdonképpen? — Apám csak tréfál. Elkomorodva nézett a Sá­rik — Nem tréfálok, ahhoz nincs kedvem. Legalább százötven munkaegységet kell teljesíteni, akkor békén hagy­nak. Pár napig, mig nincs nagy munka itthon, a ker­tészetben, addig mindnyá­jan megyünk. Utána te is, meg anyád is nekik dolgoz­tok, mig el nem érjük a százötvenet. Én meg végzem idehaza, amit kell. — Hogy képzeli ezt ma­ga, apám? Együtt dolgozzak velük, njint valami téeszcsé­tag? — kérdezte fojtott han­gon a fia, — Éppen ügy. Azt hiszed, leesik az aranygyűrű az uj- jadról? Nem fiam, nem lesz semmi bajod. Ha meg elérté­tek a kiírt munkaegységet, visszajössz hozzám a kerté­szetbe. — Énrám maga ne számít­son! — csattant fel Jóska. — Itthon szívesen segítek egész nap, de a téeszbe nem me­gyek. — Tán a menyasszonyod miatt szégyellnél dolgozni? — Amiatt is, meg magam miatt is. Nem azért érettsé­giztem, hogy egysorban ka­páljak minden bugrissal. Apja dühösen rácsapott az asztalra. Hangja betöltötte az egész szobát: — Ez pedig így lesz! Míg az én kenyeremet eszed, ad­dig itt én parancsolok! Ellenségesen, mozdulatlanul nézték egymást, majd fele­sége sírás hangon kérlelni kezdte: — Csak nem üldöződ el itt­honról? Gondold meg.. — Üldözni? Megmondtam, hogy megkap mindent, de beléevett az úrhatnámság, nem akar dolgozni. — Igenis akarok! — vá­gott vissza a fiú. — Nekem ne hányja a szememre, hogy a maga kenyerét eszem. Ele­gem volt az örökös egrecíroz- tatásból. Az apja ráordított: — Fogd be a szadi Tak- nyos! Józsi konokul folytatta: — Majd kerítek én mun­kát Azért is megmutatom: nem szorulok & maga segít­ségére. Veres Mihály fenyegetően felemelte a kezét Hangja reszketett. — Vigyázz, mert ha innen kitesaed a lábad, én többet nem törődöm veled. Mehetsz máris, de nekem ne gyere vissza! — Nem is jövök... megá­hoz meg különösen nem — kiáltotta a . fiú és ki akart rohanni a szobából. Az apja elkapta a kabát­ját Visszarántotta. — Jézusom! Mihály, ne bántsd! De a hatalmas pofon már elcsattant Egy pillanatra Jó­zsinak is megmozdult a keze, de azután tehetetlenül leha- nyalott Megszégyenülten állt Arcán az ütés nyoma előbb elfehéredett, majd hir­telen lángvörös lett. „El in­nen, tüstént él kell menni, de örökre” — gondolta harago­san, sírással küszködve, és szó nélkül kifordult a kony­hából... Először azonban csak menyasszonyához szaladt el. Kihívta az osztályból, pár perc alatt mindent elmondott neki. És egy óra múlva már életveszélyes segességgel Nyír­egyháza felé robogott Pan­nóniáján. Még az anyjától se búcsú­zott ei. A százholdas gyümölcsös mellett, ahol a kertészet mér­tani pultossággal kimért táb­lái kezdődtek, ketten álldo­gáltak. A Kossuth elnöke és a járási tanács munkatársa. Kálmán András, a járási kiküldött puhaszárú csizmá­ban, kissé kopott bőrkabát­ban, a maga szerepének fon­tosságát túlbecsülő ember hanghordozásával oktatta az elnököt: — Nem tetszik nekem ez a dolog. Nagyop nem tetszik. Néhány ember kitalálta ezt az újmódit, és a vezetőség azonnal elfogadta. Az elnök figyelmesen hall­gatta Kálmán Andrást. Ar­cán olyan kifejezés ült, mint­ha valóban hibásnak érezné magát. — Nem lehet mást tenni. Erre a lépésre kényszerül­tünk. A tagság sztrájkolt, úton útfélen a kilenc forin­tos munkaegységet ócsárolta. Valaki lent járt Hajdúban a nádudvari szövetkezetben. On­nan vették az ötletet. Nem merte kimondani, hogy bizony ő is nagyot csa­lódott. Igaz, elsősorban öntu­datból vállalta az elnökséget. De azért a csekély jövedelem lassanként lelohasztrtta az ő lelkesedését is. Különösen, ha eszébe jutott a felesége, aki minden vasárnap az orra alá dörzsöli, hogy annyit se keres a termelőszövetkezetben, mint egy segédmunkás. A fizeté­sét ugyan folyósítja a tűzol­tó alosztály parancsnokság, de azonkívül egyetlen fillért se bír hazaadni. Saját létfenn­tartása és az örökös haza­utazgatás felemészti a havi hatvan munkaegységre járó silány elnöki jövedelmet Kálmán András nem volt rosszakaratú ember. Volt azonban egy nagy hibája Csak azokat az embereket kedvelte, akik soha nem mer­tek neki ellentmondani. Hiú­ságának roppant hízelgett, amikor a szövetkezet vezető­jével fontoskodó hangon kö­zölte véleményét, és az elnö­kök helyeselni kezdték, „jó meglátásait” dicsérték. A Kossuth elnökét éppen azért becsülte, mert vele ti* perc alatt meg tudott álla­podni. 1964. méretes W (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents