Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-18 / 65. szám

JEGYZETEK Babrás ? innak ellenére, hogy né- y gazdasági vezető túlsó­in babrásnak tartja a terv porciózását egy-egy em- e, rnindenképpen végre- juk a MEDOSZ-üzemek- ’ -—olvashattuk nemrég nyilatkozatban ezt a mon- >t. A tavaszi tervismerte- niunkaértekezleteknek te ez a leglényegesebb na- mdi pontja az állami gaz- ígokban, gépállomásokon, cal, hiszen az alapos mun- ak első, legdöntőbb felté- •, hogy a végrehajtó tisztá- 1 egyen az előtte álló fel- t nagy ságával, fontosságá- lássa, miként kapcsolódik ő tevékenysége az egész m, vállalat termeléséhez, ön az úgyis magától — hallani az ellenvéleményt. De hát éppen ez a baj: a sponta­neitás, a szervezetlenség, az esetlegesség. Túl az ered­ménytelenségen, a kényelmes .,nagyvonalúság” gyakorlói lebecsülik az egyszerű dolgo­zókat. Hiszen a feladat láttán százszámra érkeznek tőlük okos javaslatok, jelzések a bajokról, gondokról. A jó tervismertetés, a feladatok gondos szétosztása felszaba­dítja a munkások alkotó ked­vét, sajátjuknak érzik a má­sok, a közösség gondját, örö­mét is. A feladatok „decentra­lizálása” ugyanakkor kedvező körülményt teremt a munka­fegyelem szilárdulásának. Te­hát mindenképpen megéri a „babrát”. Elmenni* maradni iéhány napja hangzott el ■negyei parasztifjúsági ta- skozáson, hogy több falu- í felelőtlenül csábítják ha- i városra vándorolta kát (!). likőr ugyanis megérkez­ik kifordított tenyérrel ma­ják: nincs munkaalkalom a -ben. Másutt pedig akkor ragaszkodnak a flatalok- s, ha erejüknek, szorgal­minak csupán egy részét ti le a helyben található inka. Ugyanakkor az építő­ír munkaerőhiánnyal küzd, snek az építkezések. Érthetően vitára ad okot ez következtetés, hiszen me- énkben mindennek éppen fordítottja a jellemző: még indig kevés a fiatal mun- erő a szövetkezetekben, pe- g az egyre bonyolultabbá üó termelés leendő szak- nberet közülük tevődne ki. Kétségtelen: a tsz-ek gazda­sági megerősödése sok el­vándorolt fiatalt húz vissza szülőfalujába. De hibás vol­na ezt általánosítani. Jócs­kán van még megyénkben „magas életkorú” közösség, az ilyen helyeken elkél a fia­talok erős keze. Sokkal in­kább arról kell gondolkod­nunk: hol, milyen eszközök­kel találjuk meg a szüksé­ges és szerencsés arányt! Komlódtótfalun például a sze­mélyi igazolvánnyal együtt a tsz-tagsági könyvet is kézhez kapják a fiatalok. Éreztetik velük, hogy életük e fontos állomásán számít rájuk a szövetkezet... A másik eset egyszerűbb: ahol érzik a fiatalok, hogy tehetségük, munkabírásuk korlátok közé szorul, onnan előbb utóbb el­pártolnak. De hol vagyunk még ettől? .Csoda“ a hivatalban? Kicsit szokatlanul hangzik: ivatali szocialista brigád, a ilyen kollektívákra gon- Dlunk, általában olajfoltos illában dolgozó üzemi mun- isok jelennek meg képzele­tekben. Legújabban az OTP emecsei fiókjának dolgozói ipázták meg az effajta kép­ződést: egyéves jó munká­nk révén megyénk takarék- énztári hálózatában első- ént váltak méltóvá a cím iselésére. Dehát hogyan: gy ilyen kis csendes hiva- alban nem lehet csodákat növelni! Csodákat nem, de pontos, taprakész munkát, szívélyes ciszolgálást, a hivatalos órá­mé túli társadalmi munkát, rendszeres betétgyűjtési fel­világosítást igen. S ők ez{ tették. Nem jegyeztek be a panaszkönyvükbe, nem hív­ták fel magukra a figyelmet hiányosságokkal, nem bosz- szantották az ügyfeleket sor­állással, az akták elfekteté- sével. Mindezen túl vala­mennyien képezték magukat év közben, sikeres szakmai vizsgákat tettek, jobban elsa­játították az ügyvitel mű­helytitkait, fogásait, így gyor­sabbá vált munkájuk — üze­mi kifejezéssel élve: növelték a termelékenységet S ez jóval többet ér annál az ezer forintnál, amit juta­lomként kaptak. Angyal Sándor. Szalagszert! termelési az építőiparban ifi Az építőiparban is meg­kezdődik a tervszerű munka. Segítséget ad ehhez az épí­tőipar helyzetéről és felada­tairól megjelent párthatáro­zat. Ennek kihatásairól, úeai- nivalóiról beszélgetett mun­katársunk Kocsis Lászlóval, a megyei tanács vb. tervosz­tályának vezetőjével. A tanácsi építőiparban különösen sok még a megoldásra váró problé­ma. Milyen gátjai vannak jelenleg a fejlődésnek, a gazdaságos termelésnek? A tanácsi építőipar terme­lése az elmúlt három év alatt mintegy ötven százalékkal emelkedett. E nagyarányú felfutás ellenére sem tudtuk teljes mértékben kielégíteni a megyében jelentkező igé­nyeket. Az össztermelésen belül legjobban a termelő- szövetkezetek részére vég­zett munkák szaporodtak. A termelés ilyen volumenű fel­futását, a jó munka végzé­sét elősegítette a törzsgárda kialakulása és a jó gazdasá­gi és műszaki vezetés, emel­kedett a dolgozók keresete is. Kialakulta^ illettve meg­épültek a vállalatok telephe­lyei, folyamatban van a ter­vező iroda építése, ahol Vi­szonylag korszerű körülmé­nyek között végezhetik a tervezői munkát is. A kise­lejtezések ellenére is növeke­dett a vállalatok gépparkja, a gépesítés színvonala. A további erőteljesebb fej­lődést gátolja a jelenlegi alacsony vállalási értékhatár, amely nagyban megnehezíti a Központi Bizottság által is meghatározott koncentrálásit Ugyanis a termelés felfutásá­val növekszik a munkahelyek száma, csökken az egy mun­kahelyre eső termelési érték. Ez nehezíti a nagy kapacitá­sú, korszerű építőipari gépek használatát, alkalmazásuk nem gazdaságos, növeli az önköltséget. Az egy munka­helyre jutó termelési érték 1962-ben például még 330 ezer forint volt, tavaly már csak 318 ezer. A kis volu­menű munkál? megnehezítik a téiiesítést, nem biztosítják az egyenletes foglalkoztatott- «5-^ <jot. Melyek azok a lehető­ségek, amelyek az ala­csony értékhatárok mel­lett is biztosítanák a gazdaságos termelést? — Legindokoltabb a szak­ipari munkák gépesítése. A telephelyen — viszonylag jó munkakörülmények között — bizonyos mértékig szalagszerű termelést lehetne folytaim. Ehhez beruházási hitelből kellene biztosítani a tanácsi építőipar részére a követke­ző szakipari gépeiket: egy öt késes francia csapolok, vas­Fokozotl figyelmet a gépesítésre, a munkaszervezésre, a szakkáderek képzésére, a helyi anyagíeltárásra Beszélgetés Kocsis Lászlóval, a megyei tanács vb tervosztályának vezetőiével tagsággyalut, egyengetőt, osz­lopos fúrógépet, idomvasvá­gót, pántmaró gépsort stb. Tanácsi beruházásból az elmúlt évben egy tehergépko­csit és egy autódarut vásá­roltunk. Közös fedezeti for­rásból még ebben az évben befejezzük a tervező iroda székházénak építését. Ezzel megteremtjük újabb tervezői csoportok létrehozásának le­hetőségét Itt elsősorban mélyépítő és mezőgazdasági építkezések tervezéséről lenne szó. A tervező iroda kapaci­tásának felfutásával javítjuk a tervdokumentációkkal való ellátást. Pár év múlva elér­jük, hogy a kivitelezési mun­kákat már nem gátolja a tervdokumentáció hiánya. Milyen adottságai txin- nak általában az építő­iparnak g, munka meg­gyorsítására, a termelé­kenység emelésére* — Mint azt a határozat is leszögezi, a termelékenység állandó emelése mellett meg kell rövidíteni az építési idő­tartamot, csökkenteni kell az áthúzódó építkezések szá­mát. A munka jobb megszer­vezésével, a munkák helyes ütemezésével az építőiparban is biztosítani kell a szalag- szerű termelést. Ezt elsősor­ban olyan helyéken kell meg­valósítani, ahol a beruházá­sok koncentráltsága magas fokú, például Nyíregyházán. A nagyabb településeken célszerű lenne munkanemen­ként brigádokat szervezni. Az átfutási időtartam csök­kentése megköveteli a több műszakos termelés bevezeté­sét. Gondolok itt elsősorban a lakásépítkezésekre, a víz- és csatornaépítésre, a kisvárdai kórház, és egyéb nagyobb építkezésekre. Az építési idő­tartam csökkenését jelentősen lehetne befolyásolni a mun­kaidő jobb kihasználásával, a munka- és technológiai fe­gyelem megszilárdításával, a munkaverseny kiszélesítésé­vel. Ehhez természetesen azt is tudnia kell a dolgozónak, hogy milyen munkáért meny­nek bért kap. Eddig olyan feladatok­ról volt szó, amelyeket általában az építőiparon belül kell megoldani. Mi­lyen segítséget várnak a különböző vállalatoktól:, szervektől és intézmé­nyektől? — Mint már említettem, a nagyarányú felfutás elsősor­ban ä mezőgazdasági jellegű építkezéseknél van. Az átfu­tási idő ezeknél az épületek­nél különösen szoros, mert legtöbbet már a betakarítás idejére át kell adni rendel­tetésének. Gondolok itt első­sorban a dohánypajtákra. Ezeknél az építkezéseknél a legfontosabb; a szükséges fa­anyagoknak a korábban rög­zített határidőre való leszállí­tása. Ellenkező esetben sem a legjobb vállalati munka- szervezés, sem a kitűzött, magas célprémium nem ve­zet eredményre. Helyes len­ne, ha a megyei szállítási bizottság kiemelten foglalkoz­na az építőipar szállítási problémáival és a lehetőség­hez mérten előnyben része­sítenék az építőipari any..guk helyszínre való szállítását. A tervek teljesítéséhez biztosítani kell mind a közép­káder, mind a szakmunkás utánpótlást. Ennek érdeké­ben célszerű lenne Nyíregy­házán egy építőipari techni­kumot létesíteni. Lényegé­ben még ott tártunk, mint 3—4 évvel ezelőtt, pedig a termelés sokszorosára nőtt. Ma már megengedhetetlen az, hogy a nagy műszaki tu­dást igénylő beosztásokban — építésvezető, főépítésvezetö . csak kőműves mester, vagy segéd képesítéssel rendelke­ző káderek legyenek. Ez visz- szahat a munkaszervezésre, S a minőségre is. A szakmun­kás utánpótlást elsősorban a» ipari tanulóképzés fokozásá­val keli megoldani. Helyes lenne, ha a szakközépiskolai oktatás keretén belül is ké­peznének építőipari szakmun­kásokat. Az MSZMP Központi Bi­zottságának határozata szel­lemében megyénkben is na­gyobb gondot kellene fordíta­ni a helyi anyagok feltárásá­ra. Országos viszonylatban is probléma volt például a fo­lyamkavics kitermeléssel és szállítással. Az utóbbi időben megyénkben is tártak fel ka­vicslelő helyeket, de nincse­nek kellően kihasználva. Ezt a megyében működő építő­ipari vállalatok, ktsz-ek kö­zös összefogása eredménye­ként is meg lehetne valósíta­ni —- fejezte be nyilatkozatát Kocsis elvtárs. Mind többen térnek vissza a távoli munkahelyekről Bittó* os el helyeskedés aaakmtmkás bizonyítvánnyal {Tudósítónktól) ‘Í09 férfi és 615 nő kereste 1 az elmúlt esztendőben a áteszaika* járási tanács lunkaügyi csoportját Ez év ső két hónapjában 116 nő és > férfi kérte a hivataltól unkába helyeztetését. — Általában az év efeő agyede hozva a legtöbb ügy­iünket. Ebben az időben magasabb a munkát kereső ők száma is. Ez azért van, •.erí iyenkor kevesebb a nők >gialkoztötására alkalmas vunfca. Persze, ez főleg bé­ri vonatkozásban értendő, 'gtöbbjük közel, lehetőleg a árason belül akar elhelyez- :edni. Márpedig a mi viszo- lyaink közt caak Mátészal­kán van lényegesebb ipari ejlődés, s ennélfogva lehe- őségeink korlátozottak. Nyá- •on és azután könnyebbül a íelyaet: a betöri tás, gyümölcs­ízed és, válogatás, a termény- órgalmi kirendeltségeknél norssolás, magtisztítás, a tej­porban a juhtej feldolgozá­sa és más helyi lehetőség több nő alkalmazását teszi lehető­vé, A férfiakkal egész ess­tendőben könnyebb a hely­zet — magyarázza Sarka Gyula, a járási tanács mun­kaügyi főelőadója. — Kik veszik igénybe a hivatal segítségét. — Leginkább azok. akik nem kedvelik a kimondottan mezőgazdasági munkát, vagy nem is dolgoztak mezőgazda­ságban, esetleg a tsz-ben nem találták még fel magukat. Itt van a járási székhely esete. Egy tsz-e van, 685 taggal, s a munkaképes lakosok szó­rna 5—6 ezer között van. A jelentkezőit közül arány­lag több a 18—30 év' közötti fiatal. Számukra legtöbbet a szakmunkás biaonyítvány és a képesítő érettségi jelentene. Akiknek ez megvan, elhelye­zésük aránylag könnyű. Nem >s nagyon jönnek ide, önma- guktól el tudnak helyezkedni. Idén még csak 2 ilyen nő és 10 férfi kérte közbenjárá­sunkat. Teljes eredménnyel. A segítségünket kérők kö­zül, természetesen, aa arra legjobban rászorulókat igyek­szünk mielőbb munfoáhoa jut­tatni. Legtöbb figyelmet az özvegy, vagy elvált családos anyák igényelnek. — A közvetítésre jelent­kezők száma növekvő, vagy csökkenő tendenciát mutat? —- Az utóbbit. Mind na­gyobb méretű a hosszabb idő óta távol dolgozóéi vissza- szivárgása. Elmenésre viszont kevesebben vállalkoznak. Nagy, országos jelentőségű, távoli munkákra a toborzás szinte kezd problémát okozni. Különösen aaokban a közsé­gekben, amelyekben erős, anyagiakban jól gyarapodó tsz-ek vannak. Az olyanokat pedig, mint a napokban is jelentkezett egy fiatalember, „nem biztonságos munkaerő­nek” mondhatjuk. 1959 óta 14 különböző munkahelyen volt, de a ledolgozott idő mindössze egy évet tesz ki. Ötször önkényesen hagyta el munka­helyét. Lehetnek az ilyenek akárhol, kereshetnek bár-t mennyit, velük nehéz boldo­gulni. Késik a szállítmány...! NOHAß A SZTÁR — HOL VANNAK A MOZDONYOK? EGY ESTE A MENET IRÁNYÍTÓBAN A nyíregyházi pályaudva­ron, isiin, az emeleti menet­irányító szobákban egy pilla­natra sem hagy alább a mun­ka üteme. Olykor még Faze­kas Attila is alig győzá az iramot. Keze nyomán a papí­ron gyorsan nyúlnak a szí­nes ceruzákkal rótt vonalak. Mind megannyi robogó vo­nat útja. A barna színnek még alig egy éves múltja van. Ez a NOHAB elnevezé­sű svéd Diesellel vontatott szerelvények futását jelzi. A MÁV-nál most ez a sztár. Ahol barnával húzzák a gra­fikont, ott nincsen késés. Az 1950 lóerős motorok szinte röpítik a rakott vagonsoro­kat. — Jól sikerült ez a nap — mosolyog elégedetten a me­netirányító. — Egy személy­vonat sem késett, menetidő­ben futnak a tebervonatok Vonatszak adás A másik menetirányító he­lyiségben Beme István egyen­geti a Szerencs—Nyíregyháza között közlekedő szerelvé­nyek útját. A személyvonatok menetrendjével itt sincsen baj, de._ — Két vonatszafcadás is történt a vonalon — magya­rázza a menetirányító, — az egyik Rakamazon. A vonat csak egy óra múlva indulha­tott tovább, de a késés miatt Görögszálláson beleesett az ellenirányú személyvonatok szórásába. Ez, a nagy részt építési anyagokkal megrakott szállítmány előreláthatóan három órai késéssel fog meg­érkezni Nyíregyházára. Egy gyors tehervonat Ra- kamaz és Görögszállás között a nyílt pályán szakadt szét. Menetrend szerint Nyírtato­kig jöhetett volna áthaladás­sal, de így két ellenvonatot kellett bevárnia és csak más­fél órai késéssel fut be a nyíregyházi állomásra. A menetirányító asztalán egy távirat. Feladó a tareati kőbánya. — Saázhot vagont kértek mára kőszállításihoz — mu­tatja Bene István. — de ed­dig csak hetvenet tudtunk adni. Többre már nincs is kilátás. Nyírteleken ugyan 16 üres, de ezeket már csak éj­fél után kapják meg... „Nem tudunk mit ten ui“ Megszólal a hangszóró. A tarcali állomás forgalmistája sürget: — A bánya gépet és üres, nyitott kocsikat kér! _— Nincsen — hangzik a válasz. — Se tartalék, se ko­csi.« Nem tudunk mit tenni — fordul hozzám magyará- zóan — Záhony is sürget, oda is kell, az is fontos. Pe­dig a bánya holnapra is nyolcvan vagont kért. Közben kiderül, hogy a bánya még 13 órára kérte a gépet, egy nyíregyházi bon­tásra kerülő, hatvan kocsi­ból álló szerelvény továbbí­tásához. S a vagonok még este 18 órakor is hiába vár­nak a továbbításra! — Több vagon és gép kel­lene — jegyzi meg csendesen a menetirányító. — A kocsi­parkot is gyorsabb ütemben kellene felújítani. Az elavult vagonok okozzák legtöbbször a kocsiszakadásokat is. A mozdonyirányítóban Ke- rényi László már a szolgálat átadására készül. Váltótársa, Seres István veszi át az irá­nyítást. —- Sajnos — egyetlen tar­talék gépünk sincs — ma­gyarázzák — mind úton van. Nyíri gépek Abouyban Kiderül, hogy reggel hat óra óta Miskolc hat gépet tart vissza, az előző esti két gépből Debrecen sem küldött vissza egyet sem. A miskolciak;. — szabálytalanul — még á füzesabonyi vona­lon is használják a nyíri gé­petek • — Karácsony ás újév kö­zött jártak itt a KPM-től mondja Seres István. — Ak­kor arra kötelezték a mis­kolciakat, hogy tíz géppel se­gítsenek. Csak addig tartot­ták meg ezt az utasítást, amíg a felettesek itt tartóz-? kodtak. Most éppen az ellen­kezőjét teszik! Újabb utasítás Debrecen­ből. A Tályáról Nyíregyháza felé tartó,' zúzott kőszállít­mányt Kabára kell irányíta­ni. A szerelvény már Nyír­egyháza alatt, a deltában van. Eredeti terv szerint Má­tészalkára tart és a gépet for­dulóval Záhonyban akarták felhasználni. — Újabb gépet veszítünk — bosszankodik a mozdony- irányító. Holnap estig bizto­san nem kapjuk vissza a gő­zöst Debrecentől. üresjárat Tárcáiról •>— Sokszor maguk a szállí­tók is okoznak gondot — ér­vel Bene István' meneiirá- nyitó. :— Éppen a tarcali bá­nyával történt. Gépet kértek 21 órára. Egy órával előbb meg is kapták, és a szerel­vényből még csak 15—20 va­gont raktak meg. A berende­zéssel történt valami baj, de nem szóltak, hogy később küldjük a gépet. A gőzöst kénytelenek voltunk visszaren­delni üresen. Másikat pedig csak reggel hét órakor tud­tunk biztosítani... (Este fél nyolcra jár az idő. A menetirányítóban is műszakváltás van. Letelt egy nehéz, tizenkét órás szolgá­lat. Pihent erők állnak a tá­vozók helyébe, hogy tovább egyengessék az acélsíneken dübörgő szerelvények útját. Tóth Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents