Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-15 / 63. szám

Párttaggyűlés előtt­p i ♦ *♦ ßr ♦ a ralu jovoie ü ízeméi* — szakmunkás nélkül 0 Mi lesz a fiatalok sorsa ^ Javaslatok a helyzet könnyítésére Nincs nap, hogy ne talál­koznánk a lapokban szak­munkást kereső hirdetések­kel. örvendetes, hogy már a mi megyénk ipari üzemei is ke­resnek szakmunkást. Ahogy az országnak nagy gondjává nőtt a munkaerő probléma, úgy lett sajátosan szabolcsi ügy as itteni szakmunkás- hiány. ■ , • Uj üzemeket kaptunk és *nég több üzem telepítésére van kilátás már a közeli, jör vőben. Természetes és kap­csolódé velejárója az iparo­sodásnak, hogy a gyárak szakmunkásokat keresnek. Természetes, hogy keresnek. De vajon az is természetes, hogy már most nincs szak­munkás, legalábbis nincs elég szakmáját értő ember Sza­bolcsban? Jelentkeznek Ilyen gondok a nyáron munkábainduló nyíregyházi konzervgyárnál, s hasonló, talán súlyosabb a helyzet a megye építőipará­ban, ahol az építkezések minőség© sínylette és sínyli még a kőműves, ács, 'vasbe­tonszerelő, s egyéb szaksze­rei 5 hiányát. A ínagy fejlődés előtt álló nyíregyházi gumi­gyár már most töpreng azon, ebben a helyzetben mi lesz két év múlva, amikor a gyár termelése és munkáslétszáma sokszorosa lesz a jelenlegi­nek. Nem kell messzire men­ni, hogy felfedezzük: más üzemek is birkóznak szak- rnuukásproblémával. A gumigyárban például ké­nyes cikkek termelésére tér­nek rá. Megindul a szivacs- gyártás, az orvosegészségügyi cikkek, pvc játékok termelé­se. Mindez nagymértékben automatizált, bonyolult gépi berendezéssel történik. Ke­zelésük képzett szakmunkás- garnitúrát igényel. Ám a je­lenlegi feltételek mellett egy­szerűen lehetetten megterem­teni a szakmunkásképzés megfelelő alapjait. Szabolcsnak egészen a leg­utóbbi időkig alig volt ipari üzeme. Most — a kormányzat gondos, megfontolt ipartele­pítési politikája nyomán — egyre több az elhelyezkedési lehetőség. Az új üzemek megoldják a problémának azt a részét hogy a keresőképe­sek munkához jussanak, nő­jön ez egy családra jutó reáljövedelem. Az ipari pá­lyához vonzódó sok ezer fia­tal már nem kénytelen fel­tétlenül más megyékben el­helyezkedést ke A.sni a jövőben, itt is van, illetve lesz alkalom a képzettség megszervezésé­re. Uj iskolareformunk jelentős helyet ad a szakmunkáskép­zés korszerűsítésének, fej­lesztésének. Kimondja, hogy a jövő a szakközépiskoláké e területein. Nem szükséges bi­zonyítgatni, milyen lehetősé­geket tár fel a középiskola, amely négy éven át oktatja diákjait az általános művelt­ségre és egyúttal szaknvun- kásbizonyítváayt is ad. a vég­zettelmek. De azt is tudni kell, hogy a képzés általános­sá tételéig még hosszú az út. Évtizedekig megmarad tehát a hagyományos forma, az iparitanuló-képzés is. Ter­mészetes, hogy itt sem lehet megelégedni azzal, ami volt, s keresni kell az új kor köve­telményeihez, az új techniká­hoz való igazodás útját Vagyis helyére kell rakni az ipari tanulóképzést a je­lenben és főként a jövőben. Az állami nagyipar megte­remtése tervszerű, a szükség­leteknek megfelelő, koncent­rált ipari szakmunkásképzést igényel. & ez a telepítés utáni elsőrendű feladat, sőt — a tények előzetes ismereté­ben — párhuzamos, ha nem az üzemet megelőző, feladat . Mit tettünk, mi .ezért Szabolcsban? A megye egyetlen szakkö­zépiskolája az elmúlt oktatá­si évben indult Nyíregyhá­zán. Jó, hogy idáig elértünk, de tudjuk, az itt oktatott szakmák közel sem elegen­dőek, s nem fedezhetik a jövő utánpótlását számokban, sem a három-négy esztendő múlva kikerülők. Szükség lenne élelmiszeripari, gumi­ipari, gépipari, fapari szak­középiskolai osztályokra, s az építőipari szakkáderek utánpótlása sem megnyugta­tó. A megye illetékesei for­dultak már ez ügyben a fő­hatóságokhoz, ahonnan nem jött' eddig -szükséges Ígéret, ami a közeljövőben megol­dást találna. Maradt tehát az a lehetőség, hogy az ipari ta­nulóképzésben érjünk el vál­tozást. Itt is sok az akadály. Ke­vés a hely, alig bírják az iskolák már ma is a megter­helést. A nyíregyházi ipari- tanul ó-intézet épületén kívül két bérelt szükségépületben főijük a tanítás. Tizenkét tanterem áll 1603 gyerek rendelkezésére! Az iparosodó város már rég kinőtte a ke­reteit ennek az iskolának, amely nem bírja kielégíteni a képzési igény mennyiségi részéit sem — nem szólva a minőségről. Ha hozzátesszük, hogy már a következő oktatá­si évben újabb százak jön­nének tanulni, megértjük az itteniek aggodalmát A. Mun- kaügjü Minisztérium jól is­meri a szabolcsi iparitanu- ló-(képzés nehézségeit A tervben mégis csak 1969-re ígérnek új iskolát. Városren­dezési okokból a jelenlegi is­kolát sem bővíthetik, bár erre kaptak központi kere­tet. Mit lehet tenni? Mi lesz az általános és középiskolákból kikerülő és iparban elhelyez­kedni akaró fiatalokkal? És mi lehet a fiatal üzemekkel szakmunkások nélkül? Érdemes újra fontolóra venni a problémát mind a két érintett tárcának, hi­szen a megoldás elsősorban anyagi kérdés és a megye sa­ját erőből aligha tehet töb­bet a képzés érdekében, mint amit éddig tett —, hogy csak a nyíregyházi szakkö­zépiskola kétemeletes tanmű­helyét említsük. Addig is javasoljuk a helji üzemeknek és a művelődés­ügyi szerveknek, hogy a- po­litechnikai oktatást is terv­szerűen rendeljék alá a szük­ségleteknek. Beszéljék meg, hogy már ősztől a szakmun- káshiánnyal leginkább küzdő üzemekbe járjanak a közép­iskolák tanulói munkaokta­tásra. Ezzel mr ismernék, megszeretnék p>éldául a kon­zervipart, építőipart, gumi­ipart, s más szakágakat, s az érettségi után már vonzód­nának a szakmához, de érte­nének is hozzá. Nagy segítséget kapna ez­által is a szakmunkásképzés. Végül: hasznos lenne, ha például a megyei tanács bi­zottságot alakítana a megye szakmunkásképzésének vizs­gálatára, s a tapasztalatok alapján konkrét javaslatokat tennének probléma megol­dására. Köp ka János KISJÓ: Jánoskának ncnt kell farkas IFendégünk, Jánoska, há­lt roméves múlt és estén­ként meseszón alszik el. A rádiót nem szereti, a rádió nem ül az ágya szélé­re, nem fogja a kezét, és főként nem lehet irányítani, nem lehet beleszólni, kiigazí­tani. A rádió csak mesél, mesél, és nem törődik azzal, hogy Jánoskának sajátos igé­nyei vannak. Piroskát mesélte első este Mária néni, hogy ment a kis­lány az erdőben, és találko­zott a farkassal. Az első es­te nem is volt különösebb baj, mire a vadász fölvágta a toportyánféreg hasát, Já­noska aludt. Másnap egy perccel tovább maradt ébren és azt kérdezte, hogy ugye, Mája néni, többet azután nem találkozott Piroska a farkassal. Mája néni meg­nyugtatta. Annál feltűnőbb volt Jánoskának, hogy a ha­tározott ígéret ellenére har­madik este megint csak oda­vitte a farkast a fene. Nehe­zen aludt el, mondtuk ás, hogy meleg az est. Másnap aztán kiderült, hogy nem a meleg tartotta ébren. A negyedik este ugyanis Jánoska azt kérte Mája nénitől, hogy mesélje a Piroskát egyedül. Mája néni nem értette az egyedült, nem is igen figyelt oda, csak kezd­te gépiesen, hogy ment a kis­lány az erdőben és találko­zott a farkassal. De alig mondta ki, Jánoska felült az ágyban, mindkét kezével csapkodni kezdte a takarót és haragtól pirosra gyűlt arc­cal kiáltotta: — Nem kő parkas, ne me­séld a parkost! A Piroskát egyedül meséld!! Rövid megbeszélés után tisztázódott Jánoska elvi ál­láspontja. Piroska megy az erdőben és nem találkozik a farkassal, nem találkozik c világon senkivel, csak a nagymamával' — És most azt mesélt, hogy mi volt a kosárban — folytatta Jánoska. Mája néni pillanatig ha­bozott — Kalács, bús, bor — tmmdotta. — Boj nem kő, bojot ne vi­gyen: Legyen benne Zizi, meg kolbász. — Kalács, hús, Zizi, kol­bász — igazította ki Mája néni. — Meg elepánt. — Kis elefánt — szóltam közbe, de Jánoslca dühösen ripakodot rám: ■— Kis elepánt nem kó, nagy elepánt kó! Megállapodtunk, hogy Pi­roska kosarában lesz egy közepes méretű indiai ele­fánt is, lesz azonfelül kis- telefon, igazi villamos, két tábla Tibi-csokoládé és pa­pírtrombita. És amikor már kész volt a lista, Jánoska kijelentette, hogy bicikli is lesz a kosár­ban. — A nagymama nem tud biciklizni — vélte Mája néni bátortalanul: — De tud — jelentette ki Jánoska — és megtanítja a Jánoskát is. A farkas pedig, — no, meg persze a vadász, aki ezek sze rint ugyancsak státuson kí­vül marad —, sóvárogva le­selkednek be a kerítésen is törik a fejüket, hogyan ke- rülhenének vissza a mesébe. A rétközberencsí Egyaka- rat Termelőszövetkezetnek nincs oka dicsekedni azzal a ritka jelzővel, amely megil­leti: a megye egyik legrosz- szabb közös gazdasága. Egyér­telműen nem lehet kimonda­ni, hogy a legrosszabb, mert ehhez több tényezőnek az összehasonlító vizsgálatára lenne szükség. Egy tény: az egy hold szántóföldre jutó mérleghiánya jóval megha­ladja az ezer forintot. A szövetkezet jelentős mérleg­hiánnyal zárt 1962-ben és az azelőtti évben is. A közösből származó, egy tagra jutó évi átlagkereset 6100 forint volt tavaly. ...nincs benne a dotáció szükség. És állandó ellenőr­zésre. Ellenőrző bizottságunk nem működik, mert nincs el­nöke. Igen. Égetően szükséges a tanulságok leszűrése. Tavaly a termelési érték 1962-höz képest egynegyedével csök­kent. a kiadások ezzel szem­ben nőttek. A tsz idei gaz­dálkodási terve szerény, ami az eredményeket illeti, a kiadások viszont nagyok. Csak egy kevéssel jobb vezetés, egy kicsivel becsületesebb munka, a közös tulajdon ébe­rebb védelme az eredménye­ket tíz százalékkal javíthatja, a takarékoskodás a kiadáso­kat ennyivel csökkentheti. Már ez maga egymillió fo­hogy ez az esztendő legyen végre fordulópont Nus. első­sorban azzal lehel változást elérni, ha a tagok legalább olyan figyelmet fordítanak a közös termelésre mint a ház­tájira. Ehhez olyan telté elek vannak mint a gépes-'! ettség, a helyi termelési kultúrák ál­landósítása, s nem utolsó sorban a premizálás. A tag­gyűlésen termelési versenyre szólították egymást az ott lévő brigád vezetők. Ezt a versenyt a tsz vezetősége cél­jutalmakkal is támogatja. Nem tudhatjuk, hogy a pártgyűlés után, a tervtár­gyaló közgyűlésen miként vé­lekedtek a tsz tagjai, mennyi­ben sikerült a szélesebb körű vitában még több tanulságot felszínre hozni, s ezek isme­Ez a néhány adat összesűrí­ti mindazokat a problémákat, amelyek a szövetkezet veze­tésében, a tagok munkafe­gyelmében, a közös vagyon védelmében jelentkeztek. Nem volt könnyű dolguk a termelőszövetkezet párttag­jainak a minap, amikor tag­gyűlésen találkoztak, hogy megvitassák a tervét jóváha­gyó közgyűlés előtt az 1964 évi feladatokat. A termelőszövetkezet jó természeti adottságokkal ren­delkezik. A Rétköz mindig híres zöldség-, magkender-, kukorica- és búzatermő terü­let volt. Rétközberencs hatá­ra, hatéves átlagban búzá­ból 10,70, cukorrépából 200, kukoricából 18 mázsát ter­mett holdanként Ezzel a sok éves átlaggal szemben ta­valy búzából 2,7, cukorré­pából 100 és kukoricából 9 mázsa szemes, termést ért el a tsz. Igen találó volt a tag­gyűlésen az együk felszólaló megállapítása: „A jó eredmé­nyek lehetősége itt van a községben, és nem máshol.” Ezt azért is nagypp, -..fppjos megszívlelni a tsz valameny- 'nyi tagjának; “ veüetőjéfiék, mert a vezetőségi tagok ag­gályoskodtak: nem jó az idei terv, nincs benne az állami dotáció... „Olyan szel,eret fizetünk, amelynek már a tengelye sincs meg“ Az állam? Feltehetően . se­gít majd valamicskét. De emlékezni kell a szövetkezet tagjainak arra, hogy — bár mint is vesszük és magyaráz­zuk —, lényegében rajtuk múlott tavaly, hogy közel két­száz hold földön nem termel­tek semmit! — Okuljunk három eszten­dő rossz eredményeiből. Hat­ezer forintból nem lehet el­tartani hattagú családot — mondotta egy másik párttag. — Most például olyan sze­kereknek az árát fizetjük visszia több tagnak, amelyek­nek már a tengelye sincs meg. Helyes gazdálkodásra, szilárd fegyelemre, a vezető­V* o -4-A nvr/vtltc odúm rint többletet jelent; egy-egy munkaegység értékét 10—12 forinttal javíthatja! Enné! a tsz-nél különösen fontos be­tartani a kiadások esetében a mondást: addig nyújtózkod­ni, ameddig a takaró ér... Többet a háztájiból Helyes, hogy a tagok fi­gyelmet fordítanak a háztáji termelésre. Csak az arányta­lanságok túlzottak! Mintegy kétmillió volt tavaly a tagok­nak a . közösből származó jo- vtedelme, ezzel szemben a község áruforgalma elérte a 10—12 millió forintot...! Azt hangoztatták a taggyűlésen, rét eben meghatározni \ a ve­zetők és tagok tennivalóit. A párttagok tanácskozása, a vita szenvedélyessége azt mutatta, hogy a kommunis­ták igenis akarják a válto­zást. Helyesen körvonalazták a vezetők feladatait is. Most már azon van a sor, hogy a párttagok, a tsz vezetősé­gének a tagjai az egész év folyamán, a munkás hétköz­napokban tetteikkel és' a töb­bi tag segítségével, nevelésé­vel váltsák valóra határoza­taikat. S ebben legyen egysé­ges az egész község! Samu András Már épül a nyíregyházi Szamuely téri bisztró Vendéglátó'kombinátot terveznek MÁV állomás kornyékén a Nyíregyháza legfprgalma- Sabb részén, a MÁV pálya­udvar előtti térnek és kör­nyékének beépítési terveit most készítette el a Megyei Tervező Iroda. A tervezésnél figyelembe vették, hogy ennek a városrésznek kell a legreprezentatívabb kül­sőt adni, mert a kilenc irányból érkező, mintegy 60 vonatpáron naponta átlag 20—25 ezer ember érkezik erre ' a térre. A városba érkező idegen első benyomását erről a környék­ről szerzi, tehát Nyíregyháza úgynevezett fogadóterét két év alatt fogják valóban nagy­városi jellegűvé változtatni. A tervek szerint a téren álló korszerűtlen, oda nem illő házakat lebontják és he­lyükbe új épületeket, lakáso­kat, üzemeket és vendéglá­tóipari egységeket építenek feL Az állomás előtti térség legmagasabb épülete a ti­zenöt emeletes garzonház lesz. Ezenkívül egy öt­emeletes saroképületet terveznek lakásokkal és a földszintjén üzletekkel. Már épül a 16 lakásos, 4 emeletes ház. amelynek földszinti részén korszerű bisztró kap helyet. Ugyan­csak most épül egy 12 la­kásos, háromemeletes la­kóház. Az állomás előtti térre ter­veznek két négyemeletes la­kóépületet. Egjükben 53, a másikban 16 lakás lesz. A felépítendő négy nyolcemele- tes sávház mindegyikébe 108 lakást terveznek. A négy épületben összesen 432 család kap majd lakást. Az új lakónegyedben épül fe] egy nagy vendéglátókom­binát is. Ebben étterem cuk­rászda, presszó és bár műkö­dik majd. A környéken épí­tik fel a MÁV új raktárépü­leteit is. A korszerű városrészt bő­séges zöldövezettel látják eL A tér hamarosan szép ker­tészeti kiképzést kap. Fák és virágok fogják övezni a ját­szótereket és a pihenőhelye­ket. A kertészeti vállalat a Petőfi teret is rendezni fogja. (Sz.) A rönkfa háncsolást iryorsan, — egy ember Irányításával — végzi a gép a tő­zsén fatelepen. (Hammel felvj Tervszerű i szakmunkásképzést!

Next

/
Thumbnails
Contents