Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-24 / 70. szám
Események sorokban A* SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa március 20-i keltezéssel határozatot adott ki „A kolhozok és szovhozok termelő munkájának gyakorlati tervezésében megnyilvánuló durva szabálysértésekről és torzításokról” címmel. A Kubai utazásokat helyeslő diákok bizottságának” elnöke San Franciscóban egy sajtóértekezleten bejelentette, hogy az amerikai külügyminisztérium tilalma ellenére amerikai diákok egy csoportja júliusban ismét Kubába utazik. A lengyel sajtóban széles korú vita kezdődött a LEMP IV. kongresszusának tézisei felett. Első helyen az elkövetkező 1966—1970-ig terjedő ötéves terv irányvonalai és az ebből fakadó feladatok állnak. Kekkonen finn köztársasági elnök hétfőn fogadta a hivatalos látogatáson Helsinkiben tartózkodó Gromiko szovjet külügyminisztert. A két államférfi között barátságos beszélgetésre került sor. Hétfőn Prágába érkezett a CGT négytagú küldöttsége Benoitfrachon főtitkár vezetésével. A csehszlovák fővárosban tanácskozások kezdődnek a CGT és a Csehszlovák Központi Szakszervezeti Tanács együttműködésének kibővítéséről. Kairóban megnyílt az arab liga tanácsának 41. ülésszaka. Az arab országok nagyköveteikkel képviseltetik magukat az ülésszakon. Rio de Janeiróban ünnepségen emlékeztek meg a Brazil Kommunista Párt megalapításának 42. évfordulójáról. Az ünnepségen beszédet mondott Luis Carlos Prestes, a párt főtitkára. A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága Szófiában megtartott ülésén felhívást intézett a világ dolgozóihoz és szakszervezeteikhez. Az idei május elsejét tegyük az egység a békéért, a gyarmati rendszer minden formájának felszámolásáért, a népek nemzeti függetlenségéért, á gazdasági és szociális követelések kivívásáért folyó küzdelem nagy nemzetközi napjává — hangzik a felhívásban. Az NSZK nem képviselheti az NDK-t A szovjet külügyminisztérium jegyzéke Moszkva, (TASZSZ): A szovjet külügyminiszté- ruim még tavaly júliusban jegyzéket intézett az NSZK moszkvai nagykövetségéhez és a Lengyel Népköztársaság kor- snánya — mint az 1929. évi varsói légiközlekedési egyezmény letéteményese — kérésére közölte, hogy több állam csatlakozott az egyezményhez. Az átlamok listáján a Német Demokratikus Köztársaság is szerepelt. A maszkvai nyugatnémet nagykövetség ez év február 21-én kormányának nevében jegyzékben közölte a szovjet külügyminisztériummal, hogy „az úgynevezett Német Demokratikus Köztársaság“’ nem tekinthető az egyezményhez csatlakozott országnak. Most a szovjet “külügyminisztérium visszaküldte Enyhülés Cipruson Cipruson a vasárnap minden különösebb incidens nélkül telt^ el. Jelentések szerint az ENSZ haderők keretében szolgálatot teljesítő kanadai csapatok utoisó kontingense is megérkezett a szigetre és várja a további feladatokat. Más ENSZ erők érkezéséről még nincs hír. Georgadzsisz ciprusi belügyminiszter a ciprusi hírügynökségnek adott nyilatkozntá- ban vasárnap hangoztatta, hogy az angolok ciprusi „békéltető” feladata kudarcot vallott. Az angol haderők valójában felbátorították a sziget felosztására törekvő szélsőséges török elemeket, A szélsőségesek fékevesztett terrorral jártak el a török közösség józan elemeivel szemben, akik azt vallják, hogy görögök és törökök testvéri együttműködésével lehet csak előmozdítani Ciprus jólétét. A ciprusi belügyminiszter nyilatkozatában kijelentette: elvárja, hogy az ENSZ- nek a szigetre küldendő rendfenntartó haderői együttműködnek majd a ciprusi rendőri és karhatalmi egységekkel a rend helyreállításában. * Vasaosiz Lisszaiidesz ciprusi képviselő, aki az afro-ázsiai népek szolidaritási tanácsa 6. ülésszakára érkezett az algériai fővárosba, sajtóértekezletet tartott, Lisszarides?) hangoztatta, hogy Anglia és az Egyesült Államok képviselői nyomást akartak gyakorolni a ciprusi kormányra, de próbálkozásuk sikertelen maradt. ezt a nyugatnémet jegyzéket és válasz jegyzékben mutatott rá. hogy a légiforgalmi egyezmény minden állam csatlakozása előtt nyitva áll. A csatlakozáshoz elegendő, hogy a lengyel kormánynál letétbehelyezzék a ratifikációs okmányokat. A Német Demokratikus Köztársaság eleget tett e követelménynek, tehát az egyezmény teljes jogú-és vitathatatlan részvevőjévé vált. Ezért bármilyen kísérlet, amelynek célja az NDK részvételének tagadása, alaptalan igény arra, hogy egy állam magának vindikálhassa az egyezményben részt vevő államok körének önkényes meghatározási jogát. Az NSZK, amely csupán saját területén gyakorol hatalmat, .nem képviselheti egész Német- í országot — mutat rá a szovjet jegyzék. MegkewHe munkáját az a ÍV»« ázsiai szolidaritási tanács algíri ülése Algír, (MTI): gok újúbb értekezletének összehívását. Kedvezően nyi- Ben Bella algériai elnök ,atkozott egy aj pandungi ér- beszédével vasárnap meg- tekezlet gondolatóról is. nyílt Algírban az afro-ázsiai Az üléssaak részvevőinek szolidaritási tanács ülése. nevében jUS2ef Szibai> a. Ben Bella beszédében erő- afro_ázsiai szolidaritási íeljfes harcot sürgetett a szervezet állandó tttíkárságá- gyarmaü rendszer afrikai nak főtitkára üdvözölte a maradványai ellen. A szónok konferenciát és részletes jelei jelen tette, hogy támogatja intést terjesztett elő a 'az el nem kötelezett orszá- mozgalom tevékenységéről, feladatairól. A szervezet legfontosabb feladatának jelölte meg a még elnyomott népek felszabadításáért vívott harcot. „A hagyományos kolo-j nializrous utolsó bástyái isj omladoznak —- mondotta —, de a szabadság hulláma ezeket. is éppen úgy lerombolja) mint ahogy lerombolta a gyarmatosítás többi bástyáját is. Ezután Jazid algériai külf dött, az ülésszak elnöke felolvasta az értekezlethez intézett üzeneteket köztük Hruscsov üzenetét. Megnyíltacolombóí értekezlet Colombo, (TASZSZ): célja, hogy előkészítse az el nem kötelezett államok ál- Hétfőn a eeyksni parlament lamfői szintű második konfe- épületében megnyílt az ti renciáját. nem kötelezett országok A tanácskozás elnökéül A nagyköveteinek tanácskozása. Femandót, Ceylon kairói A tanácskozáson — mint is- nagykövetét választották meg meretes — Ceylon, az EAK aki megnyitotta az ülést és és Jugoszlávia kormányának átadta a ssó.t Bandaranaike kezdeményezésére ült össze, s asszonynak. A ül politikai széljegyzet Béke, vagy 70 ezer láfeteez tett fegyver' Hetvenezer krurd harcos tette lábhoz a fegyvert Bagdadtól északra — Mosul, Kirkuk, Sulaimanlxa, városok mentén — sziklás hegyek között, ahol köves partok közé szorul a Tigris folyó, A sziklás hegyek ereiben nyersolaj csörgedez, s ezért folyt patakokban a vér a Tigris völgyében, ezért indított irtóhadjáratot Irak Baath-párti diktatúrája a kardok ellen. A hamburgi Stern munkatársa a — Gike — az illegálisan Kurd földön járt tudósítóknak — az iraki vezetők kizárták a nyilvánosságot az öldöklésből — Így számolt be élményeiről. Itt gázkamrák és tarkólövések nélkül is elintézik a dolgokat. Hogy egy népet kiirtsanak, arra megfelelők a bombázók, amelyek védetten falvakat rombolnak le, a tankok, amelyeket asszonyok és gyerekek ellen is felhasználnak. Mit kívántak a kurdok? Békét és minimális szobáé ságjogokat — a kurdok á\ tál lakott kisebbségi terüU arányos fejlesztését — és va lóban demokratikus, néj rendszert teremteni Irakbar A mozgalom vezetője Musztafa Barzani nyilatkozó tóban kifejtette; „Lehetősé get adunk a hatóságoknak , békés élet biztosítására, fel használják az alkalmat nem zeti jogaink Irak keretén be lül történő érvényesítésére' A kurdok tehát éppen sza badságharcukkal fékeztél meg a bombázókat és a tan kokat, a február 10-én létrejött fegyverszünet a békébe: vezetheti az arabokat és « kardokat — megoszthatja köztük az olaj viszonylagoi jövedelmét — utat nyithat e demokratikus szabadságjogokhoz. Ezért pihen most 7(1 ezer krud harcos lábhoz tett fegyvere. A „Boger-hinfórór1 vallanak a tanúk as Auschwitz-perben Bonn, (MTI): Dobsa János, a Magyar Távirati Iroda bonni tudósítója jelenti: A Frankfurtban folyó Auschwitz-per tárgyalásán hétfőn ismét a „Boger-fointa” — a Bogéi- SS őrmester által készített kínzószerkezet — szerepelt a napirenden. Az egyik tanú elkészítette a Boger által „beszéltető masinának” nevezett kínzószerkezet pontos mását és a tanúk ezen mutatták be: hogyan folyt a brutális kínZcfS, Ereiden stuttgarti lakos elmondotta, hogy Bogét és egy másik SS őrmester miként kötötte őt a „beszéltető masinára” és azon 145 botütést mértek rá, úgyhogy vallatás közben háromszor elájult. — Ügy összeverték, hogy a vér a falakra fröccsent, v állottá a tanú, akit a visszaemlékezés annyira megrázott, hogy sírógörcsöt kapott. Boger, aki még a tárgyalás elején kijelentette, hogy egy szót sem fog szólni, gúnyosan vigyorgott akikor is, amikor a tanú szemébe vágta, hogy gyilkos. Húsvéti bé k et ii n í etése k Franciaországban Párizs, (MTI): A francia békemozgalom részt vevői húsvéti béketüntetésre készülnek. Már az elmúlt vasárnap Párizs külvárosában, Villejuifben került sor nagyobb szabású béketüntetésre. A többezer főnyi menet „Le az atombombával !” „Leszerelést!” „Ágyuk helyett iskolákat!” feliratú táblák alatt vonult végig a város utcáin. Húsvét hétfőjén rendezik meg a francia békeharcosok nagy felvonulását Compieg- ne-ben, azon az útvonalon, ahol húsz évvel ezelőtt a német megszállók 55 00« francia hazafit indítottak el a koncentrációs táborok fele. Vasárnap avatják fel a párizsi PérerLachaise temetőben a buchenwaldi haláltábdr áldozatainak emlékművét. Gerő János: AMIRE NINCS TŐRYE'NY 17. Nem érkezett meg felülről a ^szempont”. Érti már? Erre még nincs törvény! Csupán a lelkiismeretünk diktálja! De szerintük nem az a fontos, hogy ezzel egy év alatt rendbehoznánk, amit elrontottak, hanem az, hogy nincs rá utasítás. Inkább még félmillió mérleghiány, állandó veszekedés az emberekkel, mintsem valami új módszer, ami az államnak is, meg a tagnak is jó. — Furcsa ember maga! — Miért lennék furcsa? Dolgozni akarok. Igaz, könnyebb lenne nekem olyan szövetkezetben, ahol harmincezer forintot kapnak a tagok év végén. De ezt nálunk is el lehet érni, csak idő kell hozzá. És bátorság, vállalni a felelősséget. Piroska égő arccal állt előtte. Szinte perzselt a tekintete. Nem titkolta érzéseit, felkínálta magát mihden szégyenérzet nélkül, és tikkasztó szomjúsággal várt legalább egy biztató szóra, egy közeledő mozdulatra. Bujdosó szeme megakadt a lány ruháját kifestttő szép nagy melleken. A hajából áradó parfőm megcsapta, mint valami csípős vessző. Tudta, hogy mondani kellene valamit, de hang nem jött a torkára. Tétovázott egy ideig, azután szó nélkül kifordult az irodából. ★ A szövetkezetben az a hír járta, hogy Varjú Balázs meggazdagodott. A dologban az volt az érdekes, hogy semmi irigység nem csendült ki az asszonyok szavaiból, sőt olj'an örömmel beszéltek a váratlan eseményről, mintha nekik is jutott volna a 'gazdagságból. Az emberekből nem véletlenül váltott ki örömet a Varjú családdal történt eset. Ez volt a tanyavilágban a legnépesebb família. Tizenegy gyerek, own az orgona- sípok, úgy sorakoztak egymás mellett, ha az anyjuk összegyűjtötte őket. Egy nád- fedeles, sárból vert házban laktak a pusztaligeti major szélén, két parányi szobába a összezsúfolva. Nem volt abban a házban csak két ágy, meg -három ócska dikó, amit Varjú Balázs maga ácsolt össze. Leggyakrabban babot, paprikáskrumplit, meg galuskát ettek, de sokszor még ebből se jutott elegendő. A Varjú gyerekek hiába tallózták végig minden ősszel a krumpliföldeket, annyit nem bírtak összeszedni, hogy újig éhig lett volna. Varjú Balázs, aki beszédhibás, dadogó ember volt, sokszor már azt hitte, megbolondul a gondoktól. Ha már nagyon elkeseredett és nem bírta hallgatni a ricsajt, így kiáltott a mindig éhes, veszekedő, gyerekhadra: — Ne, ne üvöltszetek... rne... megsziketülök... Anyátok... mind... mindjárt főz... da■luszkát. Ezzel lehetett legjobban lecsendesíteni a zsibongó apróságokat. Ilyenkor a felesége egy hatalmas lábosban galuskát kavart, aztán fél óra múlva kitette az asztal közepére a gőzölgő ételt. Ö már nem csodálkozott azon, hogy tíz percen belül még mutatóba se naradt a galuskából egyetlen darab sem. Amikor jóllakott a család, az apjuk legtöbbször magához intette legidősebb fiát: — Gye... gyere Szanyi... meg... megetetjük a disz... disznókat. A termelőszövetkezet huszonhét anyakocája ugyanis Varjú Balázs gondjaira volt bízva. Azelőtt sok panasz hangzott el a munkájára, nem is alaptalanul. Hanem az utóbbi időben a sertésgondozó egészen megváltozott. Nemcsak az ólakat tartotta tisztán, de még éjjel is gyakran kiszaladt megnézni, hogy valamelyik koca nem nyomta-e agyon a malacokat? Sőt, mi több, a takarmányos kamrában fekhelyet készített magának, és nem egyszer ott aludt, hogy kéznél legyen, ha valamelyik anya alatt nagyon sivalkodik a megszorított kismalac. így történt meg, — ami azelőtt sohasem. — hogy kétszáztizenöt szaporulatból kétszáz megmaradt és szépen fejlődött. Micsoda zenebonát csaptak a rózsaszínű, apró jószágok, ha gondozójuk csak néhány perccel is megkésett az etetéssel! Visításuk betöltötte az egész majort, elnyomvá minden más hangot. És egyik napon elkövetkezett a várva-várt pillanat. Az öreg brigádvezető, Várnagy Géza megjelent az agro- nómussal és azt mondta: — Balázs, most. kiadjuk . a prémiumot a malacokból! Jött ám a segítség több mint kellett volna. Az asz- szony négy gyerekkel futott oda a hírre. Izgatottan mutogattak a kifutó kerítése mellett. — Az is a miénk lesz! Az a kajlafülü is. — Apám, azt én választottam ki! Nekem Ígérte... ruhára... Várnagy bácsi szólt rájuk, mert Bujdosónak nem volt ereje megszakítani örömüket. Elszoruló torokkal figyelte a dadogó embert és családját. Mintha most látta volna őket először, megrendülve nézte rongyosságukat, a gyerekek arcán a vérszegénységtől támadt sápadtságot. — Balázs, hajtsd akkor őket — adta ki az utasítást a brigádvezető és odaállt a kifutót kettéosztó ajtóhoz. Sivalkodtak a malacok, de a gyerekék is az ól előtt. Azután odakint elcsendesedtek, számolni kezdtek: — ...hét, nyolc, kilenc...' ez a miénk. A tizedik! — Egyem meg a szívét, hogy meg van ijedve. Kis kani. Betuszkolták a rózsaszínű jószágot egy üres rekeszbe, és már folytatták is tovább: — Egy... kettő... hadd jöjjenek, hajtsd őket, Balázs... kapd el, gyerek, vidd a tietekhez. Ez a tizedik most koca lett. Várnagy bácsi észrevette, hogy a tizedik számnál Varjú a nagyobbacska malacokat tolja előre. Néhányszor sikerült is terve, s ilyenkor nagy volt az öröm. Talán szólpi kellett volna, hogy csak sorjában, ahogy a szerencse hozza. De úgy tett, mintha nem venné észre • csalafintaságot. — Tizennégy! Már tizennégy van — kiáltotta a legnagyobb lány, s szinte muzsikált a szó az ajkán... — Ez a tizennyolcadik * legnagyobb! — mondta később Sanyi gyerek, boldogsággal a hangjában. Odaóvatoskodott a kis süldőhöz, szeretettel megsimogatta a hátát. Képzelete már hófehér inggé, ragyogó fényes cipővé változtatta a kunkori farkú malackát. És a jószágok szaporodtak a kutricában. Egészen húszig. Valóságos falka volt már. Az agronómus elekor így szólt: — Varjú bátyám, úgy viselje gondját a kocáknak, hogy a legközelebbi választásnál ezt megint folytatjuk. A sertésgondozó a kezét kereste, hogy megszorítsa. — Kő... köszönöm ve... vezető kartárs. — Ne nekem köszönje .— szégyenkezett Bujdosó. Megérdemli, megdolgozott éne. — Apám, itt van a ks*Ia- fülű is! — kiáltotta Sanyi teletorokkal és megfogta az apja karját, odahúzta az el- rekesztett jószágokhoz. A» asszony és a gyerekek egymás szavába vágtak, alig lehetett érteni, melyik mii mond. Már ecsetet is kerítettek és fekete festékkel megjelölték mind a húsz malacot. (FolrUy***/
