Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-24 / 70. szám
Nem mindenáron NYÍREGYHÁZÁN az elmúlt évben jelentősen emelkedett az ipar termelése. Mintegy 58 millió forintos túlteljesítéssel zárták az elmúlt évet a város ipari üzemei. Jelentősen növekedett a termelés a gumigyárban, az építőiparban és a malomiparban. Mindez egymagában véve szép eredmény, de ha figyelembe vesszük, hogy a tervvel szemben emelkedett a termelő munkások létszáma, akkor már korántsem megnyugtatóak ezek a számadatok. Ugyanis a termelés növelését mintegy 42 százalékban létszámnöveléssel érték el a nyíregyházi üzemek. Nagy aránytalanságok mutatkoznak az EM Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Itt a tervben előírt 2696 munkás helyett 2968 főt foglalkoztattak, a tervet mégis csak 97,9 százlékra teljesítették. A terv lemaradáshoz —ezt •1 kell ismerni — kétségtelenül hozzájárultak a szállítási nehézségek is, de a tíz százalékos létszámtúllépés már semmiképpen sem indokolt! Hasonló körülmények tették Indokolttá a tervlemaradást a Szabolcs-Szatmár megyei Építő- és Szerelő Vállalatnál ts, de a munkáslétszám tervet mégsem lépték túl. Végső soron a szervezetlenség következménye az, hogy az állami építőiparban az elmúlt évre nem fizetnek nyereségrészesedést a dolgozóknak. Anyagellátási problémák akadályozták a munkát a Szabolcs-Szatmár megyei Építő- anyagipari Vállalatnál is. Azonban tervüket mégis az előírt munkáslétszámmal teljesítették túl, s nyereséggel zártak. Menet közben igyekeztek áttérni olyan cikkek gyártására, amelyhez megfelélő alapanyagot tudtak beszerezni. Fokozták a keresett kályhacsempe- gyártást, egyes részlegeknél bevezették a többműszakos termelést, jobban kihasználták a meglévő gépi berendezéseket. A termelékenység emelése tehát elsősorban szervezés kér-] dése. A munka során nem mindig alakulnak ki az ideális feltételek. A gazdasági vezetők,. a műszakiak feladata, hogy menet közben megteremtsék, biztosítsák azokat a lehetőségeket, amelyekkel gazdaságosan eleget tehetnek a tervben meghatározott feladatok megvalósításának. DICSÉRETES eredményeket értek el a Húsipari Vállalatnál. Tervüket, még a harmadik negyedévben sem tudták teljesíteni, de közben felkészültek. A tervteljesítéshez csak az év utolsó negyedében kaptak nyersanyagot, akkor kellett az elmaradást is behozniok. Itt is bevezették a többműszakós termelést és csak minimális létszámtúllépéssel törlesztették az adósságot. Nehézség mindig akad, de a jó szervezéssel sok akadálytel lehet hárítani. T. A. Esti séta Nyíregyházán Énekes és ejtőernyős — Diák táncest mamák nélkül Készül a „Nyitnikék“ Késő délután és este nagyizem van a József Attila Melyei Művelődési Ház klub- ermében. Hetenként két alkalommal tart próbát az mekkar. Kottákkal a kézben ínkeznek az énekkari tagok... — Megtalálható itt a főiskolai docenstől a sütőipari nunkásig sok foglalkozásbeli ember, — mondja Tarczai íoltán karnagy. Évente nyolcban—száz próbával készülnek inba a húsz—huszonkét fellelésre, amely mindig eseményszámba megy a vegyes kórusnál. 50 ezer km — ének úton A nyíregyházi kórus múltáról megtudjuk, hogy nyolc ;v alatt hozzávetőleg 50 ezer kilométert tettek meg az országban. Jártak külföldön is, Jkrajnában. Meghívott ven- légként részt vettek 62-ben a lelyeceni nemzetközi folklór- 'esztiválon. Itt találjuk a 16 éves Bart- ía Ilonát, aki egyenesein aa ejtőernyős foglalkozásról jött ve. énekpróbára. — Zrínyi gimnáziumba já- ok, másodikos vagyok. Nagyon szeretem a lírai dalokat. Szeretek eljárni a pró- nikra. különben ejtőernyősöm is... És a tanulás? — Négyes tanuló vagyok. Tervem? Tanárnő akarok lenni... Közben megjelenik az édes- Hiyja. aki szintén énekkari .ag. Kezdődik a próba. A szigorú zongorista Fiatalok gyűrűje veszi kőül a postás művelődési ottkat, mindvégig mértéktartóan, de sok tűzzel, hogy kedvünk lenne felhívni rájuk a vendéglátóipari vállalat zenei felelősének figyelmét. Szívből játszanak... „Azt a srácot vágták szájon...“ A még leginkább „Vesszős” néven emlegetett II. osztályú zenés szórakozóhelyre nézünk be ezután. Egy tűt nem lehet elejteni. A zenekai’ lassú tangót játszik, talán nem is any- nyira a vendégekre való tekintettel. Lassan, néha unottan... Néhány fiatal sorra kér el egymástól egy láthatóan italos nőt. Mindenki őket nézi.« — Nézd, azt a srácot vágták szájon az ajtóban! — mutatja társának az egyik „áldozatot” egy fiatalember. A megvert fiú, az egyik iskola tanulója kókadt fejjel mered maga elé, se ki, se be, majd cövek módjára megáll az asztalok között, míg körülveszik a barátok, s vigasztalják. Feltűnően sok ittas arcot látunk a Vessaősben, akik némelyike asztaltól asztalig tántorog, bosszantva a még józan vendégeket.. Aligha keltette ezen az estén kuliurált szórakozóhely benyomását ez az étterem. A város másik pontján, a Móricz Zslgmond Szakszervezeti Művelődési Házban az irodalmi színpad tagjaival találkozhatunk, a Nyitnikék című műsor utolsó próbáin. — örülünk, hogy helyet kaptunk a hivatásos színészeknek fenntartott pódiumon, — színházban — válaszai a kérdésre Hook Lajos művészeti előadó. Mutatja a plakátot, melyen ferden ez áll: Minden jegy elkelt... Telt ház a kispadok közt És mit csinál a művészeti előadó a próba után, mivel tölti az estét? — Egyetemre járok. Az egyik szakom a népművelés. Otthon ülök le és töröm a fejem egy matematikai példán, aztán jöhet a kémia... Ugyanis minden tudományágból kollokválnunk kell... Erre nem is gondoltam, mikor beiratkoztam, de igaz, aki j a népművelésben dolgozik an- i nak sok tekintetben műveltnek is kell lennie. Sok világító ablak jelzi a Vötöshadsereg útján lévő pa- j tinás Kossuth Lajos gimná- \ ziumban, hogy itt is „telt : ház” van. Katonatisztek, tűzr- j oltók, rendőrök, gyári munká- ] sok, irodai alkalmazottak, háziasszonyok, sőt nyugdíjasok is ülnek a padokban. — Na mindjárt jönnek, mehetek haza, — mondja a kerékpárokat őrző asszony. — Elég is volt, nekem is. — Nekünk is elég volt bent izzadni! — válaszolhatnák rá a kiözönlő felnőtt diákok, akiket a kijáratnál a férj, a mama, vagy éppen a gyerek vár. Este, szabad idő. Üres órák, vagy tartalmas pillanatok. Kinek—kinek kedve, igénye, lehetősége szerint. De egyre több a tartalmasán, hasznosan szórakozó ember Nyíregyházán is. Páll Géza ion bejáratát. Bentről dzseasz- nuzsika szűrődik ki. Diák áncestélveket rendeznek itt léhány hete. A pódiumon a piros-kékek játszanak, ízlésesen, vezetőjük zeneiskolai anár, a zongorista szintén üatal tanár, Lakatos Zoltán, natematikus. — Szigorú, de kedveljük.. — nyilatkozik a tanár úrról íz egyik diák. — Különbem \TB il-őe futballista is — te- ,zi hozzá elismerően... A fiatalok betöltik a nagy ánctermet. A mamákba fal- nenti székeken nézik őket. — Eleinte több szülő elkí- érte ■- lányát — magyarázza »eres ,mre. a művelődési ott- ion vezetője. — De most már látják, hogy nincs mitől élténiük. nem rossz helyre iönnek, tanárok is vannak, ikik felügyelnék. Figyelmez- ;et;iük is azokat, akik megfe- cdkeznének az illemről. Délután 4-től este kilencig táncolnak a különböző középiskolák tanulói a postás nüvelódési otthonban. Tovább lem lehet, mert másnap vár l könyv, a házi feladat... Ä piros-kék zenekar olyan isszeszokottan játszik, és va- .osaggal ontja az új saámoA VISSZHANG A hegyekben sétáltam és Az egyenruhás mutatta az elmentem a híres Visszhang- utat. Bementünk az öreg völgybe. Jó hely ez: minden Jontek házikójába, ami most turista kedvére kiabálhat, a sokkal elegánsabb volt: csi- visszhang lelkiismeretesen nosan kitatarozták és tágas válaszol és ráadásul ott az irodát helyeztek el benne. Az öreg Jontek házikója, ahol egyik tisztviselő kikérdezte tejfelt és juhsajtot kapni. a személyi adataimat, beírta A szokáshoz híven tele- egy könyvbe, ellenőrizte a szívtam a tüdőmet levegő- személyi igazolványomat, űrrel és ruigyot kiáltottam: lapot állított ki és az űrlap— Halihó! pal a kasszához küldött. A Semmi. A visszhang ma- pénztárban lefizettem 5 kacsul hallgat. Nyugtalanul zlotyt, lepecsételték az űrla- pillantottam körül és egyszer párnát, elvittem a könyvelő- csak megláttam, hogy egy hoz, aki kartotékba vezette a egyenruhás ember közeledik befizetett összeget és megfe- hozzám. lelő bejegyzéssel, feltüntette — A visszhangért fizetni' ezt a tényt az űrlapon. Végül kell. Ingyen nem válaszol. visszavittem az űrlapot az — Hogy-hogy fizetni? — első tisztviselőhöz, aki a lecsodálkoztam. — Hiszen ed- pecsételt űrlapért cserébe dig mindig ingyen válaszolt, cédulát adott a következő — Az eddig volt. A vissz- felirattal: igazoljuk befizehangot most álvette a vara- visszhang egy ízbeni sí tanacs es szövetkezette alakult. használatáért* — Jó, akkor fizetek — A cédulával kimentem a nyugodtam bele. házikó elé, átnyújtottam a Esztendők tanulsága Fábiánházán Évek óta a mátészalkai járás egyik leggyengébb szövetkezetének ismerik a fábiánházi Kossuth Tsz-t. Mi ennek az oka? Erről beszélgetünk Pesti László főagronómussal, Ga- rancsi Miklós brigádagronó- mussal és Fülep Miklós vezetőségi taggal. Ml GÁTOLTA A KIBONTAKOZÁST? Pesti László nem egészen három hónapja került Törölt»- szentmiklósról mostani helyére. Évtizedes gyakorlata van a nagyüzemi gazdaság szervezésében, a teendők irányításában. — Meglepett az itteni gyakori elnökcsere. Négy év alatt hárman váltották egymást. Véleményem szerint a vezetők csereberéje csak egyik rossz volt itt eddig. Két fontos gátló körülményről beszélhetünk még. Az igen változatos határ sablonszerű használata, és az ellenőrzés, helyesebben mondva, a felelősség lazasága. S hozzátehetjük: az elnök változásokhoz hasonlóan sokat rontottak a szakvezetésben és a könyvvitelben történt személycserék is. „NEM A HATÁRBAN VAN HIBA..." Egyöntetű a vélemény, hogy ez esetben a vezetés, az ellenbeiül nincs szükség termejési erőszakra. Minek 25—30 növényféleséget listára venni, amikor az adottság — mondjuk — 10-re ad lehetőséget? — tárja szét karját Pesti László. — De még azok között is meg kell hátú* „zni a fontossági sorrendet. Ez a mi szövetkezetünknél így alakulhat: rozs, dohány, burgonya, magkender. Utánuk következik: napraforgó, cukorrépa, kukorica, csillagfürt. Több terményféleség csak kisegítő pótlásként jön számításba. Az új elképzelésnek megfelelően alakítják kii az idei növénytermesztést, s a legtöbb haszonnal termelhetek területeit arányosan növelik. Emellett — mint többször is hangsúlyozzák —, sokkal többet törődnek a minőségi termeléssel, a korszerűbb műveléssel. Összes rozsvetésüket, 250 hold kukoricájukat vegyszerrel gyomtalanítják. Lemondanak az olyan kétséges kísérletekről, mint a tavalyi kertészeti termelés volt, mikoris 140 holdat kertészetre jelöltek ki és több százezer forint károsodás érte a tsz-t. ELÉG VOLT A BIZONYTALANKODÁSBÓL! Az állattenyésztében is mindjobban a realitást keresik. így mondják: elég volt a bizonytalankodásból ! — Abrak és szálas takarmány termesztésük korlátozottságát tekintve, legkedvezőbb a lehetőségünk baromfi nevelésre' — állapítja meg a főagronómus. — A tavalyi pár ezer csibenevelés helyett 23— 30 ezres létszámra gondolunk. Négyezres tyúktörzset is tervezünk kialakítani. Hasonlóan jó jövedel .et biztosíthat itt a jut ’észtés. A sertés és szarva arha tartásánál a minőségre fordítunk nagy gondot. Különösen nagy Ígéretet rejt számukra gyenge homoktalajaik gyümölcsösílése. — A meglevő 140 hold fiatal gyümölcsösünkhöz ez évben újabb 15 holdon meggyet, ugyanannyi területen körtét, 10—10 holdon pedig málnát, szamócát telepítünk. A korán termő gyümölcsök még biztosabbá teszik» a rendszeres előlegosztást — mondja a bri- gádagronómus. — 1967 végére 1200 holdra növeljük gyümölcsösünk területét— folytatja Pesti László. — Csak egyre kell azután mindig ügyelnünk: lehetnek terveink, elképzeléseink akármilyen jók, igyekezhet a vezetőség bármennyire, minden az együttes végrehajtáson múlik. Sok jel mutat arra, hogy ezt a tanul , *jat végre komolyan veszik Fábiánházán. Időben megkezdték a vetések fej trágyázását, hordják az istállótrágyát a kapások területére, melegágyak készítéséhez. Nap nap után mind több tag kér munkát. A. R. Magyar vonatkozású hírek a Szovjetunióból őrzés rendszere és a könyvelésszilárd. Jakab Gyula elnök népszerű ember, a tagok többsége elégedett vele, ragaszkodik hozzá. Pesti László személyében tapasztalt szakembert kapott a tsz. Részletesen beszélnek arról, hogy a megyei javaslat alapján fokozottabban .alkalmazzák az anyagi érdekeltségét. A munkák iránt nagyobb kedv. érdeklődés tapasztalható. Maradt tehát a bizonyos másik két „örökség” megszüntetése. — Megmondhatjuk őszintén — kezdi Fülöp Miklós, — a korábbi eredménytelenségek okaként határunk gyengeségére hivatkozunk. — Nem. Egyáltalán nem a határban van hiba — szögezi le a főagronómus. — Túltengetett a termelés sablonszerűsége. Nem az adottságnak megfelelően kontcentrálódott a termelés. TERMELÉSI ERŐSZAK NÉLKÜL A brigádagronómus elismeri: egyrészt túlságosan ragaszkodtak egyes, hagyományosnak tetsző dolgokhoz, másrészt nem alapos megfontoltsággal „újítottak”. — A föld tulajdonságait isj merve, a nagyüzem keretén A Pravda budapesti tudósítója ..Megbonthatatlan barátság” címmel beszámol arról a lelkes visszhangról, amelyet a Hruscsov vezette párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásának híre keltett a magyar fővárosban. Megalakult az 1964. augusztus 28—szeptember 20 között megrendezésre kerülő Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár megyei kiállítási bizottsága. A bizottság első ülésén a kiállítási részvételre beküldött jelentkezési íveket bírálja felül. Megyénkben 40 termelő- szövetkezet és két egyéni gazdálkodó készül a kiállításra. A legtöbb jelentkező — tizennégy — a mátészalkai járásban van. A Pravda hétfői száma fél újságoldal terjedelemben ismerteti Kádár Jánosnak a Hazafias Népfront III. kongresz- szusán elmondott beszédét. A Szovjetszkaja Rosszija vasárnapi száma ..A magyar forradalom katonája” címmel közölte Gyöngyösi János írását Landler Jenőről. Idén április 16-tól október 11-ig megrendezik a Bécsi Nemzetközi Kertészeti Kiállítás is. Ezen Szabolcs-Szatmár megyéből hét termelőszövetkezet — a géberjéni Győzelem, a nyíregyházi Ságvári, a sza- mostatárfalvi Ady, a számos- becsi Dózsa. a komlódtótfalui Két Vadas Testvér, a nyírká- tai Rákóczi és a demecseri Dimitrov — főleg piros és fehér almafajtákkal vesz részt. Megyei előkészületek a Mezőgazdasági Vasaira cédulát es egyenruhásnak, azután ismét teleszívtam a tüdőmet levegővel és nagyot kiáltottam: — Hali-hó! A visszhang most is hallgatott. — Csak 11 órától működik — szólt oda az egyenruhás unott arccal. — Régen mindig működött — mondtam szemrehányóan és leültem egy kőre, mert 11 óráig még másfél órát kellett várakozni. — Akkor az öreg Jontek sógora kiabált vissza, — mondta a szövetkezet alkalmazottja. — Jontek közben tejfelt és juhsajtot árult, szóval úgy látszik, kifizetődött nekik. — Vagy úgy — bólogattam. — Üldögéltem a kövön és napoztam, nagynehezen kivártam a 11 órát, azután felálltam, telessívtam a tüdőmet levegővel és ■ nagyot kiáltottam: — Hali-hó! — A visszhang válaszolt: — Ihaj-csuhaj-trallala! — Hát ez meg mi? — fordultam reklamációmmal a szövetkezet alkalmazottjához. — Mit válaszol ez? Hiszen én egészen mást kiáltottam. — Az új alkalmazottunk — magyarázta az egyenruhás. — Valami leváltott igazgató. A központból küldték, hát muszáj volt alkalmazni. De nagyot hall. — Nem lett volna jobb az öreg Jontek sógorát alkalmazni, mint szakembert? — kérdeztem. — Megpróbáltuk — sóhajtott a szövetkezet alkalmazottja, — de elhanyagolta a munkát. Hamis orvosi bizonyítványokat hozott, még ivott is szolgálat leözben és néha egészen csúnya dolgokat kiabált vissza. — Kellemetlen — állapítottam meg, — de mégis csak szeretném, hogy a visszhang rendesen válaszoljon nekem, ahogy egy visszhanghoz illik. Inkább többet fizetek, akár 100 zlotyt is. A pénz, nálam nem számit. Az egyenruhás rögtön iisz- teletteljeszbben bánt velem. I —' Száz zlotyért talán maga! a szövetkezet elnöke is visz- j szakiabál — mondta és be- i ment az irodába, nyilván, hogy elintézze a dolgot. Nemsokára megjelent és bólintott, hogy minden rendben van. Telessívtam hát tüdőmet levegővel és nagyot kiáltottam. — Hali-hó! — Ha... — válaszolt a visszhang, de ezzel be ii fejezte. — Az ördög vigye el az ilyen visszhangot. Micsoda vacak visszhang! — kezdtem hangosan szitkozódni, de egyszer csak egy ideges tisztviselő jelent meg előttem és kézzel lábbal integetett, hogy maradjak csendben. — Ne hőbörögjön itt — mondta. — Éppen erre tartanak az ellenőrök. Jobb, ha eltűnik... (Megjelent a Szpilki márciusi számában.) ^Magyarország ^ 1964. március 24.
