Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-16 / 39. szám

Véget ért az SZKP p!énnma Moszkva, (TASZSZo. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma a Kremi kongresszusi palotájában február 15-én folytatta munká­ját. Meghallgatta a határozat előkészítésére kiküldött bi­zottság jelentését. A Központi Bizottság plénuma egyhangúlag határo­zatot fogadott el „A mezőgazdaságnak a vegyészet, — gépesítés, az öntözés, a tudományos vívmányok és az élenjáró tapasztalatok széles körű alkalmazásával tör'énő belterjesítéséröl a mezőgazdasági termelés minél gyorsabb növelése céljából” címmel. Ezzel az SZKP Központi Bizottságának plénuma vé­get ért Ä plénum határoscsta Az SZKP Központi Bizott­ságának plénumán egyhangú­lag elfogadott határozat, amelyet, Volovcsenko mező- gaadasági miniszter beszá­molója alapján hoztak meg kimondja: — Az SZKP tevékenységé­ben abból indul ki, hogy a kommunista társadalom fel­építéséhez hatalmas, korsze­rű ipar mellett magasan fej­lett mezőgazdasági termelés­re is szükség van.. A belter- jesítés a mezőgazdaság fel­virágoztatásnak fő irányvo­nala, a mezőgazdasági ter­melőerők fejlesztésének út­tá. — Az utóbbi tíz évben — folytatja a határozat — nagy­arányú munka folyt a szovjet mezőgazdaság fellendítésére. Valamennyi mezőgazdasági . ág felvirágoztatásában - rendkívül, fontos szerepet töltött be az óriási kiterjedésű szűz- és parlagföldek megműve'ése. — Annak ellenére, hogy 1963-ban a mezőgazdaság szempontjából rendkívül ked­vezőtlen volt az időjárási helyzet, a kolhozparasztok, a zovhoz-dolgozók és a mező­gazdasági szakemberek mil­lióinak önfeláldozó munkája eredményeként 45,5 millió tonna szemesterményt gyűj­töttek be, 13,9 millió tanná-' val többet, mint 1953-ban. Csakis a kolhoz—szovhoz rendszer tudta kiállni a rendkívül kedvezőtlen időjá­rási viszonyokat — hangsú­lyozza a plénum- határozata. A ha'ározat ezután felso­rolja a szovjet mezőgazdaság belterjessé tételére irányuló intézkedések: fő irányelveit, majd így folytatja: A határozat halaszthatatlan feladatként jelöli meg, hogy a legközelebbi években a szemes -termények terme­lését 80—117 millió tonnával emeljék, vagyis 1970-ig 230— 367 jnflHS tonnára növelték ti betakarítandó szemes ter­mények mennyiségét. — A szemes termények termelésé­nek fokozása az egész mező­gazdaság fejlődésének alapja — hangsúlyozza a határozat. A plénum úgy véli, hogy a műtrágyának és az egyéb yegyianyagoknak a mezőgaz­daságban való legcélszerűbb felhasználása véget 1964— 1965-ben létre kell hozni a Szovjetunióban az egységes agrokémiai szolgálatot. Az agrokémiai szolgálat fő fel­adata, hogy tudományosan meg­alapozott javaslatokat dol­gozzon ki a műtrágya és egyéb vegyianyagqk •. elosztá­sára és hatékony felhaszná­lására, elemezze a talaj, a műtrágyák és a takarmá­nyok minőségét állítsa ösz- sze a földek agrokémiai tér­képét. konkrét segítséget nyújtson a kolhozoknak és szovhozoknak a földművelés és áz állattenyésztés kemizá- • 1 ásóban. A mezőgazdaság belterjesí- tésének biztosítania kell az állattenyésztés rohamos fel­lendítését . — mutat rá az SZKP Központi Bizottságá­nak plénuma. 1970-re a hús­termelést 20—25 millió ton-, nára. a tejtermelést 115—135 millió tonnára keli emelnie. A legközelebbi években mev kell valósítani az állat­tenyésztő telepek szakosítá­sát és. összevonását, ami lehetővé teszi majd a gépe­sítés széles körű alkalmazá­sát, a munka termelékeny­ségének emelését és a ter­mékek önköltségének csök­kentését. Az SZKP Központi Bi­zottságának plénuma határo­zatában helyesli azokat az intézkedéseket, amelyek se­gítséget nyújtanak az elma­radó kolhozoknak gazdaságuk fellendítésében. Az anyagi érdekeltség — mutat rá a határozat — fon­tos feltétele a mezőgazda sá­pi termelés növelésének. „Az SZKP Központi Bi­zottságának plénuma hang­súlyozza, hogy a mezőgazda­ság további gyors ütemű fel lendítése a kommunista tár­sadalom döntő frontja, az egész párt, az egész nép ügye.” A határozat kimondja: „A pártmunkásoknak a jelenlegi viszonyok közepet­te nemcsak a párt. eszméit és programját kell ismer­niük, hanem konkrétan, töké­letesen kell tudniok a maguk dolga4-, ismemiök a termelési ágazatot, szakképzetten ve­zetni a gazdaságot. Nemcsak beszélniük kell az újról, hanem meg is keli mutatnlok. hogy a gyakorlat­ban miképpen kell megszer­vezni az új, a haladó meg­honosítását a termelésben A munkásosztály azért terem­tette meg a pártot, hogy az a dolgozó nép érdekeit szol­gálja. A hatalom átvétele után — mint V. 1. Lenin nem egyszer hangsúlyozta — biztosítani kell az ország razdas&eának és kultúrájának szakadatlan emelését, a dol­gozók életszínvonalának ál­landó növelését. ‘ A lenini párt ereje abban van, hogv nála a szavak nem térnek el a tettektől, how eszmét kö­vetkezetesen megvalósítja." Dollár, vér és halálos méreg Ax amerikaiak sxennyes háborúja Dói-Vietnam is an Zeleitfések a Sh» Gasslle— Erhard találkozóról De Gaulle és Erhard hétvégi párizsi megbeszélésének tar­talmáról eddig nem' adtak ki hivatalos tájékoztatást és a kiszivárgott értesülésekből' is inkább csak a megvitatott té­mák és egyes állásfoglalások ismeretesek. A . két küldöttség köréből származó hírek szerint a bon­ni kancellárba tárgyalások so­rán igyekezett biztosítékot kapni De Gaulletől, hogy a Kínai Népköztársaság elisme­rése. a francia kormány ázsiai és latin-amerikai tervei nem vezetnek aiz Atlanti Szö­vetség felbomlásához és nem befolyásolják a Németország és Berlin kérdésében elfog­lalt francia álláspontot. A nyugatnémet informátorok szerint De Gaulle igyekezett megnyugtatni vendégét: az Atlanti Szövetséget nem fe­nyegeti veszély, a francia kormány csupán a NATO-ban fennálló erőviszonyokkal elé­gedetlen, „hatásosabbá” akar­ja tenni a nyugati katonai szövetséget Szennyes háborúnak nevez­ték a francia imperialisták vad fegyveres rohamait Észak- és Dél-Vietnam népe ellen. Észak-Vietnam népének azon­ban* sikerült a szennyet és a Bécs István: Ébredő Gulliver Brazíliai útijegyzetek — A kommunistákat likvi­dálni kell Braziliából, ez az én elvem —, védekezett a bi­zottság előtt. Nos, Lacerda megtűri az ilyen rendőröket, sőt, buzdít­ja őket. Az egyes köztársaságban bár üldözik a kommunistá­kat, de a párt ennek ellené­re dolgozik, él és szervezi a brazil dolgozókat. A párt jelenleg egyik leg­fontosabb feladatának azt te­kinti, hogy harcoljon az or­szág teljes politikai és gaz­dasági függetlenségéért. Igyek­szik megértetni valamennyi brazillal, a teljes felszaba­dulásukhoz vezető úton az első lépés megszabadulni a jenkik „gazdasági segítségé­től”, amely óhatatlanul azzal a következménnyel jár, hogy politikai életüket is igyekez­nek befolyásolni.. . A brazilok szívesen emle­getik, szinte „egyedülálló” munkásvédelmi törvényeiket. Kétségtelen, Vargas elnök ISS1. február 16. idején számos törvény szüle­tett, amelyeknek az lenne a hivatásuk, hogy védjék a dolgozó kisemberek érdekeit. Mivel a fizetések alacso­nyak, a közvetlen főnökök, művezetők, üzemvezetők rendszerint szövetségre lép­nek a munkásokkal. A nyo­mor csalásra kényszeríti őket. S látszat hibáért fel­mondanak nekik egy-két év után, vagy még hamarabb. Természetesen előbb meg­egyeznek, hogy ki milyen arányban részesül a végkie­légítésből. Aztán néhány hét múlva ismét felveszik az el­küldött munkást és kezdheti elölről a végkielégítés meg- szolgálását. Társadalombiztosítás, hát igen, ez sem ismeretlen fo­galom. Valamennyi dolgozót köteles a munkaadó bejelen­teni a társadalombiztosí ó in­tézetbe. Persze külön van a munkásoknak, külön a tiszt­viselőknek. Igénybe azonban csak akkor vehetik, ha már több mint egy éve tagjai. Éppen a törvények semmi- bevé.ele miatt tiltakoznak nagyon gyakran a munkások. Sztrájk, sztrájkot ér, hogy legal ább azok?4- a jogokat i biztosítsák, amit a törvény előír. De sokat kell azért is harcolniok, hogy az infláció miatt egyre kisebb értékű fi­zetésüket felemeljék az árak emelkedésének arányában. ★ Ebben a hatalmas, gazdag országban még jobban észre­vehető a kontraszt a dolgozó osztályok és a gazdaságok élete között. Akinek pénze van, tejben-vajban fürödhe4, kacsalábon forgó palotában lakhat. A szegényeknek ma­guk a brazilok szerint három vigaszuk van: a pinga (cu- komádpálinka), a karnevál és a futball. Az első kettőt rendszerint összekötik. Isz­nak és közben karneváloz- nak. A labdarúgás az már egészen más. Ez olyan szere­pet tölt be, mint a rómaiak­nál a cirkusz. Sokan sajnál­ják, hogy az utóbbi időben már megmotozzák a szurko­lókat mielőtt beengedik a stadionba. Amikor labdarúgó-mérkő­zést játszanak, szinte meg­áll az élet. Ez a já4ék talán egyetlen országban sem tart olyan nagy érdeklődésre szá­mot, mint itt. A karneválokra pedig folyton készülni kell, mert alig múlt el az egyik, követ­kezik a másik. Ilyenkor még a legszegényebbek is M akar­nak tenni magukért. Ezekkel akarják feledtetni a tényle­gesen meglevő nagy társa­dalmi szakadékokat, amelyek egyik osztályt, a másiktól el­választják. Ám Brazíliában egyre töb­ben ébrednek erejük tuda­tára. Egyre több ember jön rá, hogyha összefognak, ak­kor lényegesen megjavíthat­ják életüket. Kétségtelen, hogy az első feladat megszabadulni az észak-amerikai függőségtől. Ennek kezdeti lépéseit már megte'ték. A legutóbbi idő kig a brazil katonai- és pol­gári légiközlekedést az ESSO nevű észak-amerikai vállalat látta el benzinnel. Ehhez nem kell külön kommentár, ha tudjuk, hogy mindössze barm inch ét ezer kilométer va­sútvonallal rendelkeznek és az ország főközlekedési eszköze a repülőgép. Ha az ESSO úgy akarta az égjük pilla­natéi a másikra megbénít­hatta az egész ország vér­keringését. A hadsereg már szakított az észak-amerikai társasággal és a PETROBAá- tól. a nemzeti állami olaj- vállalattól vásárolja a ben zint. Ez nyilván tovább se­gíti a fejlődését és egyúttal a lenkik orra alá is borsát törtek. Még számos hason­ló példát sorolhatnák, a me Ivek mind azt bizonyítják, hogy Latin-Amerfka Gullive­re ébredezik. Nincs messze az idő, ami­kor óriáshoz méltó meglepe­tteket okoz a világnak. . Vége francia imperialistákat kieb- rudalnia szép hazája földjéről. Dél-Vietnamban azonban az merikai imperialisták vették át a franciáktól a stafétabotot és folytatják a szennyes há­borút. Ámde, ha a szennyhez szenny tapad, akkor az elun­dorító mocsoknak olyan töme­ge halmozódik fel, amire már nehéz kifejező szót találni. Az USA imperialistái eleinte ta­gadták, hogy jenki katonák lennének Dél-Vietnamban. Az­után kénytelen-kelletlen beis­merték, hogy „néhány” kato­nai tanácsadó mégiscsak jelen van. Később azt sem tagadták már, hogy a „jelentéktelen, szervezetlen, söpredék” Viet­Szegény Macmillan.. Harold Macmillan, volt angol miniszterelnök Birch Grove-i kastélyá­ból beadványt juttatott el a Nyugdíj és Társada- lombiztosításügyi Minisz­tériumhoz, amelyben kö­zötte, hogy miután már betöltötte a 70. életévét, igényt tart az öregségi nyugdíjra: heti hat font hat pennyre. Macmillannek az öreg­ségi nyugdíj nélkül is van mit a tejbe apríta­nia. Mint volt miniszter- elnök, évi kétezer font nyugdíjat kap, ugyanak­kor vezérigazgatója és öt­ven százalékos főrészvé­nyese az óriási Macmil­lan kiadóvállalatnak. En­nek értékét négymillió fontra becsülik, nem is szólva a volt miniszter- elnök Sussex-grófsági birtokáról és hatályáról. Ceng partizán alakulatok el­len napi egymillió dollárnyi hadikiadásba verték magukat. E célból stratégiai falvakat létesítenek, azaz eltökélték, hogy Dél-Vietnam 17 000 fa­lucskáját erődítménnyé alakít­ják át. Az erődítményekből lé­lek se be, se ki — hiszen, amint Harkins generális igen jól sejti: a partizánok nem az égből pottyannak. Annál in­kább a helikopteres bérgyilko­sok. Ezek — amint Russel' professzor is tiltakozott elle­ne — halálos méregwl per­metezik be Dél-Vietnam gyü­mölcsöseit és termőföldjeit, hogy a partizánok elpusztulja­nak tőle. Az állig felfegyverzett Khann-isták és jenki parancs­nokaik időnként elfognak egy- egy „gyanús” dél-vietnamit (első képünk) és erős fegyve­res kísérettel viszik a vallató helyekre. De ezeket a mezítlá­bas, egyinges, éhező embere­ket vakmerő hősök védelme­zik. Hiába vonultatják fel el­lenük az U. S. Army — az amerikai hadsereg — legmo­dernebb emberirtó eszköz út. Amint második képünk doku­mentálja, a partizánok „lesze­dik” az idegen helikoptert magasból is és napról-napra diadalmaskodik elszánt akara­tuk a szabadságért Harkins tábornok mind két- ségbeejtőbb eszközökhöz folya­modik. Eközben egyre jobban beszennyezi a kezét. A napi egymillió dollár „ellenértéke'', az automata gyorstüzelő, az éheztetés, a virágzó földekre szórt vegyiméreg és a kiöntött vér — végzetes jenki befekte­tés. Erkölcsi törvény, Rogy a szenny a tisztaságot nem győz­heti le soha. Dél-Vietnambar pedig a tisztaságot, az embe­riességet és az önfeláldozó hő siességet — az USA szennyet háborúja ellen — a Vietnam" hazafiak képviselik.

Next

/
Thumbnails
Contents