Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-16 / 39. szám
Testvén szerződés Két látogatáson Benkei elvtárssa] A karatlanul is visszaemlé** kezünk Nyikita Szerge- Jevics Hruscsov szavaira, aki 1958-as magyarországi látogatásakor mondotta: „Amikor ideérkeztem, úgy jöttem, hogy a szovjet munkásokat, parasztokat és értelmiségieket képviselem majd az önök hazájában. Most íélek, szemrehányást tesznek majd nekem Moszkvában, mert úgy érzem, hogyha visszatérek, ott a magyar munkásosztály, a magyar parasztság és a magyár értelmiség ügyét íogom képviselni.” Ezekben a szavakban megtaláljuk a szocialista országok népei új történelmének mély értelmét és tartalmát, közös ünnepünk mély értelmét és tartalmát, a magyar—szovjet barátság értelmét és tartalmát Hivatalosan február 18-án üljük meg a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Tizenhat éve már, hogy a két nép kapcsolatát, együttműködését jegyzőkönyvbe foglalták Moszkvában. Ám a barátság ennél jóval régebbi keletű, s azt nem a diplomaták és a kormányfők, hanem maguk a népek, a testvéri proletárok, forradalmárok készítették elő. Az 1905-ös orosz forradalom mellett ezrek és ezrek rendeztek szimpótiatüntetést a pesti utcákon és a gyárakban. Tizenkét esztendővel ezután magyar hadifoglyok tízezrei fogtak fegyvert a forradalom vörös zászlaja alatt, hogy a messzi orosz városokban vívják meg harcukat a népelnyomó cári rendszer, de egyúttal a magyar nép ezeréves szolgasága, nyomorbataszítottsága ellen is. És jól rögzíti a történelem azt a pillanatot, amikor 1919 verőfényes tavaszán Moszkvába sugározta a csepeli szikratávíró: Magyarországon győzött a szovjethatalom, kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Évtizedek múltak el ezután és a véres ellenforradalom mindent megtett, hogy tűzzel és vassal irtsa ki hazánkban a forradalmi eszméket, szakítsa szét a barátság szálait. Az idő próbáját is kiállta a történelmi barátság és a negyedszázados fehér terror után éppen olyan szilárdan élt a magyarok szívében a szent barátság tüze, mint azelőtt. . Legjobbjaink a börtönrácsok mögött sínylődtek, de 1940-ben a Budapesti . Nemzetközi Vásár szovjet pavilonjának vendégkönyvébe a rendőrkopók orra előtt írták be a látogatók: „Éljen a szov- jethatalom! Várunk benneteket testvéreink!” Hány és hány példáját tudjuk még a történelmi barátságnak itt, közelebb hozzánk, a mi megyénkben is. Gondoljunk csak azokra a ferenctanyai parasztokra, akik 1944 októberében tíz szovjet katonát rejtegettek a dühödt ellenség gyűrűjében. És a barátság történelmi lapjain a helyük a húsz évvel ezelőtt Nyíregyházán kenyeret sütő és oszío szovjet katonáknak, a háborút végigszenvedő város újjáépítését serkentő és segítő, villanyáramot hozó szovjet tiszteknek is. Ott a helyük az egyszerű szovjet embereknek, akik életre, új életre buzdítottak bennünket akkor, amikor telve voltunk a pusztítás keserűségével. Egy barátsági egyezmény hivatalos aktusa mindezt természetesen képtelen rögzíteni. Ám a j"c'vzőkönyv megtelt tartalommal, s 1948 február 18-a ezért Is ünnepnapja a testvéri magyar és szovjet népnek. Petőfit és József, Attilát szavalják a szovjet iskolákban, Móricz Zsigmondot olvassák a könyvtárakban, s nálunk Puskint, Tolsztojt, Jevtusenkót, Ehrenburgot, So- lohovot forgatják szeretettel. Tanulunk egymástól, s ezt nemcsak a sok-sok egymás egyetemein, főiskoláján lévő diák példázza, hanem elsősorban az élet. Az élet, amely közös feladatokat hoz, sikerekkel párosul, amely a társadalmi haladás élvonalába tartozó népeinket szerves egységbe kovácsolja a napok mindegyikében. Tizenhat éve, hogy megkötötték a magyar—szovjet barátság egyezményét. Azóta országosan és megyeileg is érezzük, látjuk, mennyit ér, milyen sokat jelent nekünk ez a szerződés. Szabolcs-Szat- márban ezrek dolgoznak a szovjet nyersanyag feldolgozásán, újabb ezrek élnek abból, hogy hazánk energiában szegény területén a barátság megnyilvánulásának konkrét eredményei öltenek testet. Az ötvenes évek elején tapasztalt; gépies másolás, a dogmatizmus talaján élősködő felületesség és frázis nélkül, a megújhodott együttműködés szellemében haladunk a szocializmus építése útján. A barátság legfontosabb állomásait is, nehéz felsorolni, mert a Barátság kőolajvezeték, a Béke villamostáwezeték, az alumínium-egyezmény, csak a mindannyiunk által ismertek sem merítik ki akár a gazdasági előnyök fogalmát sem. Hőforrás ez a barátság, energiával tölti meg. táplálja állandóan a szocialista haladást. Ha azt mondjuk, hogy béke, ha kiejtjük, leírhatjuk, hogy szocializmus, ezek a szavak nálunk elképzelhetetlenek a magyar—szovjet barátság jelképe és tartalma nélkül. Magyarország ma ott küzd a nemzetközi haladás élvonalában. Erőműveket, gyárakat, mezőgazdasági nagyüzemeket, egy új típúsú népgazdaságot és megváltozó, magasrendű társadalmat építünk. Eltelt éveink sikereinek, igen jelentős, szilárd alapja a eredményesebb holnapjainknak igen jelentős szilárd alapja a magyar—szovjet barátság, amelynek most szerényen és csendesen, de meleg szívvel és határozott akarattal üljük tizenhatodik évfordulóját. Mint már beszámoltunk róla, Benkei András elvíárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, belügyminiszter, megyénk pártbizottságának volt első titkára csütörtökön és pénteken Szabolcs- Szatmárban tartózkodott. Benkei András elvtárs, miután beszélgetést folytatott a megye vezetőivel — volt közvetlen munkatársaival —, elsőnek a nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalatot kereste fel, ahol bel- és külpolitikai tájékoztatója után szívélyes baráti beszélgetést folytatott az üzem vezetőivel és a dolgozókkal. Benkei András belügyminiszter elvtárs egyik első életiskolája volt a nyíregyházi dohánygyár; itt dolgozott, innen indult el, hogy a dolgozók bizalmából mind felelősségteljesebb feladatokat vállaljon. Ez a tény éreztette hatását a „hivatalos” rövid üzemi gyűlésen is. Tapssal fogadták egyik kijelentését: — Amikor elmentem szű- kebb hazámból, nem volt időm eljönni „szülőbölcsőm- höz”, a dohánygyárba. Most sem elköszönni jöttem, hanem visszatértem... A munka termelékenysége, a termelés növelése fontosságának elemzése során Benkei elvtárs hangsúlyozta mennyire lényeges a megye újabb 4000 holddal m;;gnövekedett dohánytermesztési és feldolgozási tervéneit a teljesítése. Derűt váltott ki, amikor a burgonya és más mezőgazdasági termékkel való fokozott ellátásról beszélt, s megemlítette, hogy minden munkásnak, városi dolgozónak a legjobb termékeket kell biztosítani, azt, amely a falunak is jó. — Pillanatnyilag helyzeti előnyben vagyok, mert vittem magammal egy kis szabolcsi gülbaba krumplit..., de arra kell törekedni, hogy az idén és azután, egész évben, mindenkinek bőven jusson az országban Friss februári reggel volt, amikor pénteken Benkei elvtárs és kísérete Tiszabez- dédre érkezett.. A művelődési ház előtt sokan várakoztak, hogy elsőnek találkozzanak Benkei András belügyminiszterrel és a vele érkezett többi vendéggel. A Kossuth Tsz zárszámadó közgyűlésén a vendégek a tagokkal együtt jóleső érzéssel hallgatták az elmúlt évi eredményeket ismertető beszámolót, amelyet Battyányi András, a szövetkezet elnöke ismertetett A hiányosságok alapos elemzése sem hiányzott a beszámolóból, de különösen Lesku Jánosné, az ellenőrző bizottság elnöke hangsúlyozta az idei tennivalókat. A felszólalók közül egy idős tag, Rócz Gyula érzékeltette leginkább azt a fejlődést, amelyen a szövetkezet néhány éve keresztül ment. — 1980-ban, amikor a tagok arra vártak, hogy mikor bomlik már fel a közös, közel egymillió lett a mérleghiányunk — mondotta többek között. — Két év után a vezetőség felismerte a te- rülexlebontás hasznát, de megmondom őszintén, én mint csapatvezető sem értettem még akkor eazel egyet. Aztán? Mikor brigádban ment a munka, az asszonyok mór öt-hat óra körül mozgolódtak hazafelé. Tavaly meg, napszállta után, amikor bíztattam őket haza, odavágták: — Menjen, mi még maradunk. Benkei eivtárs, felszólalásában, megköszönte a szívélyes meghívást. ígéretet tett, hogy átadja a párt Központi Bizottságának, a kormánynak a tiszabezdédiek üzenetét: „A párt és kormány úgy végezze munkáját, úgy irányítsa az ország életét mind eddig.” — Jó ezt a kívánságot hallani az elvtársaktól — mondotta a belügyminiszter. — Igyekszünk legalább úgy ellátni feladatainkat, amelyek végzésével az egész ország és Szabolcs-Szatmár megye népe megbízott bennünket. Arra törekszünk azonban, hogy még és mindig egy kicsivel jobban dolgozzunk. Ezt várjuk önöktől is. a megye, az ország minden dolgozójától, hogy sikeresen haladjunk tovább a megkezdett úton. ö Felszólalása további ré* síében felhívta a figyelmet a gazdálkodásban még jelentkező aránytalanságoli megszüntetésére, s arra. hogy a tiszabezdédiek is tegyenek meg mindent a kenyérgabona kérdés végleges megoldása» ra. A zárszámadó közgyűlés befejezése után a szövetkezetbeliek ebéden látták vendégül Benkei András elvtársat és kíséretét. Benkei elvtárs ismételten hangsúlyozott jókívánságai után búcsút vett a tiszabezdédiek- től, s visszautazott a fővárosba. Benkei András eivtárs régi ismerősével, Gincsai Mihály* néval beszélget, aki 1929 óta dolgozik a dohánygyárban. A tiszabezdédi Kossuth Tsz közgyűlésén Benkei András elvtárs belügyminiszter, Orort Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára és Battyányi András tsz-elnök Ráca Gyula ízes magyarsággal elmondott felszólalását hallgatják. < 230 000 kölcsönzött kötet A lakosság 15,4 százaléka olvas Szabolcsban Az elmúlt években figye- emre méltó eredmé veket érek el Szabolcs-Szatmár megyében a könyvtárhálózat fej- esztésében, az olvasók száma- tak növelésében. A megyei ■téves kulturális program gyík célja volt: elérni, hogy i lakosságnak legalább a 15 záza éka rendszeresen olvasón. Ezt a célki'űzést már a núlt év végére megvalósított ák A m- gyében tavaly kérés híján 91 000-en, a lakoságnak — a csecsemőt is beeértve — a 15,4 szazaiéira ol- rasott. Az olvasók száma az előző évihez képest miotegy hatezerrel, a kölcsönzött köteteké 230 OOÖ-rel, a könyvtárak ál’ománya pedig 123 500 kötetettel növekedett. K rendszeres o'vasóknak a !ele az általános iskolások, míg a másik fele a diákok és a felnőttek köréből kerül ki. A mezőgazdasági dolgozók, termelőszövetkezeti tagok közül is majdnem 18 000-ren olvasnak rendszeresen. A megyében három ifjúsági könyvtár működik, igen eredményesen. A három könyvtárból 104 000 kötet könyvet és 4500 diafilmet kölcsönöz'ek. Az újabb sikerekhez jelentősen hozzájárult az. hogy javult a könyvtárak propaganda munkája. Egy év alatt 900 különféle rendezvényt — író-olvasó találkozó, ankét, könyvismertető előadás sib. — tartottak a megyében A könyvbarát-mozgalom révén is egyre több ember rezébe jut el a szépirodalmi, ismeretterjesztő, vagy szak-1 könyv. A termelőszövetkezet tagja! figyelemmel kisérik a közgyűlési beszámolót. Hammel József felvételei
