Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

A téma

és a Parlament

találkozik az a kívánság, hogy megyénk iskolahálózatát, a szakmunkásképzést szélesebb alapokra helyezzük, hogy a szabolcsi aranynak a jonatánnak, a dohánynak, a burgonyának és minden növénynek, az állattenyésztésnek szakavatott mesterei legyenek, szaktechnikusok, agrármérnökök. S ehhez nem elegendő a megye erőfeszítése, szakoktatók hiányával küzdenek a szakmunkásképző iskolák, a felnőttoktatás is mind jobban terebélyesedik, szükséges a feltételeket tovább javítani.

Dr. Hornung Mátyás szabolcsi képviselő a megye állattenyésztési gondjairól, s a javuló állategészségügyi intézkedésekről tett említést, kiemelte, hogy a tsz-eknek jelentős segítség a részbeni ingyenes állategészségügyi ellátás és egyes oltóanyagok térítés nélküli juttatása.

Nem elvont dolgokon folyik a vita az országgyűlésben, a következő évek fejlődésének irányát szabják meg a nép küldöttei.’A képviselők nem üres tarsollyal mentek az ülésszakra, magukkal vitték a választó- polgárok javaslatait, véleményét. Hogy hazajövet, ugyancsak az ő segítségüket kérjék a tornyosuló feladatok közös megoldásában.

P. G.

ülésezik az országgyűlés. Pontos, mindenkit érdeklő és érintő kérdések hangzanak el, és az emberek, akik a rádió, a tv mellett, vagy éppen a vonaton ülnek, beszélgetnek erről. Témájává vált a mindennapi munkáját végző embereknek az országgyűlés. Beszélnek róla, véleményt mondanak, mert a Parlamentben a nép okos gyülekezetének tagjai szólnak, felelősséggel a legizgatóbb kérdésekről.

Megszokottá vált az utóbbi években, hogy a nagy problémák megközelítésében a különböző vélemények, elgondolások ia felismerhetők. Kifejezésre jut a képviselők egyéni véleménye, akár az ország iparosítása, a közlekedés megjavítása, akár a költségvetés dolgainak elrendezésében. A vélemények magukon viselik az egyéni színezetet, az eredeti gondolatokat, s legtöbbjén a közügyekért való aggódás, vagy ami ettől több, segíteni-akarás érződik. Vagyis, nem holmi mesterkélt ellenzékiskedésről van szó, hanem a józan érvek és tények szigorú, de tárgyilagos számbavételéről, amikor például arról kell dönteni, hogy hány szakközépiskola, egyetem létesüljön az elkövetkezendő években.

Azt olvassuk az országgyűlési beszámolóból, hogy hazánk a világon az öt legjobb egyetemistával rendelkező országok közé küzdötte fel magát. Kinek jutnak eszébe az egykori Nyírvidék és Est Üjság cikkei diplomás hómunkásokról, ínség- 'un kősókról. Ma hazánkban

inden ezer lakosra 8 egyetemi hallgató jut, egészen más érzésekkel, mint húsz évvel ezelőtti elődeik.

Az sem okoz ma már gondot, hogy a származás esetleg hátrányos helyzetbe hozhat jóképességű, jószellemű fiatalokat Sokan úgy gondolták az új egyetemi felvételi elvek veszélyeztetik a munkás és paraszt fiatalok továbbtanulását. Ezzel szemben a való helyzet azt mutatja, hogy az egyetemek első évfolyamaira felvett fiatalok 44 százaléka fizikai munkát végző szülők gyermeke. Jó mindezt mintegy summázás- képpen hallani a parlamenti beszámolókban. Az évek során leküzdötték azt a műveltségbeli hátrányt, amely korábban megvolt az értelmiségi és más foglalkozásbeli szülő és a munkás szülők gyermekei között. De ugyanilyen jó az is, hogy nem vész el egyetlen tehetség sem, szülessen bármilyen családból. A hovatartozást az dönti el, milyen szívvel veszi ki részét a reá váró nagy munkákból.

Sokan fűztek kommentárokat a honvédelmi miniszter bejelentéséhez, amely 450 millió forint megtakarításról tájékoztat. Ki ne örülne ennek, mikor * több pénz jut ezután lakás és gyárépítkezésekre, iskolákra. Mindéi egyben megnyugtató is, nem jelenti az ország védelmi képességének csökkenését, a korszerű honvédelem elhanyagolását. De jelenti az ésszerű elgondolások kivitelezését, mely a közismert békepolitika mindennél értékesebb megnyilvánulása.

De a fiatalok és szülők talán jobban megjegyezték azt a bejelentést, hogy az új bevonulási korhatár 18 év. Persze voltak, akik aggályoskodtak, hogy nem túl fiatalok-e a leendő ifjú katonák, tényleg megérett-e egy 18 éves fiatal a katonai szolgálatra; Mégis a nagytöbbség arra az álláspontra helyezkedett, indokolt a korhatárt leszállítani, éppen a tanulás megtörése megelőzésére, a családi helyzet érdekében, és más szempontból. Leegyszerűsítve sokan úgy is értelmezik a maguk módján, ha hamarabb kezdik, hama rabb leszerelhetnek, s folytatják a polgári életben a munkájukat.

Figyelemreméltó az is, hogy a megye dolgozóit érdeklik azok a felszólalások, melyeket a szabolcsi képviselők mondanak el Kíváncsiak, valóban a legégetőbb gondjaikról, bajaikról, terveikről számolnak-e be. Dr. Kovács Magda kisvárdai tanárnő, megyénk egyik képviselője az ország költségvetésének kulturális előirányzataival foglalkozott. Művelődéspolitikai vezetők, pedagógusok, minden szabolcsi ember véleményével

Zárszámadás után

Zsarolyánban jói zárt a tsz. Diószegi Pál mosógépet, Ma Járási Károly edényeket, lemezjátszót és konyhaszekrényt vásárolt. Hammel J. felv.

(ílj iskőla Jflát'iafLőaLön

,Ha egy nap 48 órából állna“ — Három kilométeres gyaloglás a tanyára — Tanulni és tanítani

A nagydobosi Petőfi Tsz-ből mintegy 8 mázsás átlagtermés^

takarítottak be 60 holdról Felvételünk a dohány száll» tásárói készült.

„Pátroha egy helyben topog66

Miért mérleghiányos a falu két termelőszövetkezete ?

I

tsz-ben hat elnökjelölt Is van. Majdnem-majdnem önmagukat jelölték ezek az emberek. A tsz-tagoltnak, sőt, egyes vezetőknek is, az a véleményük, hogy olyan el» niök kell Pátrohara. akinek nincs rokonsága a faluban. „Mert — mondta az egyik tsz-tag — ha Péter bácsit választják elnöknek Péter bácsi rokonsága dolgozni fog, de Jani bácsié nem, vagy csak immel-ámmal. Az idegen elnök meg pártatlan lehetne. Az igaz, hogy a kocsmától, házi bortól, jó szótól kezdve a fenyegetésig mindent megpróbálnának vele, hogy maguk felé hajlítsák az egyes csoportok — de ha kemény ember, rendet tudna teremteni.”

Egyöntetű vélemény Pátro- hán, hogy csak törvényes úton, kihelyezett elnök segítségével lehetne egyenesbe hozni a termelőszövetkezeteket Ez igaz. csakhogy egyetlen ember nehezen tudná rendbehozni azt, amit egy egész falu szétzilált három év alatt. Kényes kérdést tettem fei i tanács irodájában két tsz- vezetőségi tagnak. A helyes választ már tudtam előre.

Ölt egymásra néztek, hallgattak, majd egyikük így szólt: — „Most mondjuk egyszerre — vagy semmit se mondjunk!” És kitérő, nem egyeses választ adtak.

A felelősségről

Ezt a kis epizódot azért mondom el, hogy szemléltessek egy tipikusan pátrohai hibát: a felelősségvállalás

hiányát. Négyszemközt' talán mindkét vezető he'yes választ adott volna, de hatszemközt már nem merte vállalni egyikük sem az egyenes feleletet És így van ez a két tsz dolgában is. Sem a község, sam a tsz-vezetőségek, , sem a . tanácsi vezetés nem érzik felelősségüket az elkövetett súlyos hibákért. Noha nem nyugodtak és nem nyugodnak bele a történtekbe, de — kibúvóul — olyan önigazoló tételeket gyártanak, , amelyek látszólag mentesítik őket. Az egyik ilyen kibúvó, amit egy pártfunkdonáriua íey fogalmazott meg: ..Pátro- : ha mostohagyereke az á’Iámnak. Ajak, Gégény, Berkesz — mind kapott segítséget, csak mi nem!”

S amikor válaszul a irúl” t'ós állami dotációt említem, legyint: „Nem pénz kell ide, hanem e’nök!”

Ez viszont igaz — s ha a iárásnál is komolyabban ven- v nők a felelősség fogalmát, kihelvemének Pámohára egy elnököt — természetesért a Földművelésügyi Minisztérium . engedélyévé’ Mert egv kihe- ' vezeti elnök még mindig olcsóbba van az államnak, mint a tsz-ek mérleahiánvá- nak nagylelkű kiegyenlítése.

Persze, csak akkor, ha végérvényesen nem ta1 álnak megfelelő helvi embert a vezetésre. Mert minden bizonnyal lelnének ilyenek a több ezer lakosú községben.

Ratkó József.

kapott. Ez még önmagában véve nem bizonyítja azt, hogy jól élnek a pátronaiak, de az már annál inkább, hogy az italboltnak és a többi boltoknak a bevétele semmivel sem kevesebb, mondjuk, a tuzséri vagy komorói boltok bevételénél. S minden áldott csütörtökön, akárha búcsúra mennének, a fél falu vonatra ül, hogy Ki várdán megvásárolja a szükségei; holmikat. '

Ezeknek a tényeknek az ismeretében bízvást mondhatjuk tehát, hogy a pátro- haiak jól élnek. De miből’ Mert tsz-eik három éve deficitesek, az egy hold háztáji pedig nemigen „hoz any- nyit a konyhára, amennvibil tisztességesen megélhetnének. Ezért aztán „ügyeskednek”. Borjúra, dásznóhízlalásra

szerződnek, baromfit tenyésztenek — és megélnek, jól megélnek. Csakhogy a szerződéses hizlaláshoz a takarmányt a már fent említett módon szerzik meg — és ezért nem jut forint már harmad éve a zárszámadásra.

Az igazi ok: rossz vezetés

Mi teszi lehetővé a rossz munkát, a közös vagyon elherdálását? A falu 5—6 nagy rokoni-baráti csoportra tagolódik, amelyek szinte ősidők óta torzsalkodnak egymással, s ezeket a régi gyökerű érdekellentéteket magukkal vitték a termelőszövetkezetekbe is. Ebből az következett, hogy a megválasztott tsz-vezetők csak a csoportjuk belieknek kedveztek — így a tsz-bén nemhogy csökkent volna, hanem még nőtt is az ellenségeskedés, veszekedés. Ez magyarázza, hogy például a Rákóczi Tsz tavaly három elnököt választott és váltott le. Es a Zöld Mezőben sem volt különb a helyzet. A Nyírtass! Állami Gazdaság igazgatója, mint a Zöld Mező másodállású elnöke, nem tudta megoldani kettős, nehéz feladatát

A tsz-vezetők tehát nem lehettek pártatlanok. S így lehetővé vált a közös vagyon hanyag kezelése, a sorozatos, nyűt eltulajdonítás — amelytől csak azok maradtak mentesek, akik becsületesek voltak. De a becsületességet eddig még Pátrohán nem honorálták zárszámadáskor. A becsületes tsz-tagok ssagényebben élnek, mint azok, akik év közben elhordják a közös vagyont.

Anekdotába illő a következő, a hanyag kezelésre valló történet: A Rákóczi Termelőszövetkezetben az egyik elnök leváltásakor az asztal- fiókban 5000 forintot leltek. Senki semmit nem tudóit az összegről. Jó időbe telt, inig, a volt elnöknek eszébe jutott, hogy miféle pénz az, s hogy annak idején „elfelejtették” lekönyvelni...

Hat elnökjelölt

Az érdekcsoportoknak megfelelően jelenleg az egyik

azt felelték: „Jó föld az,

megtenni azért a magáét!” S iépten-nyomon ilyen könnyen utolérhető ellentmondásokat, fe.színes védekezésnek nem éppen rossz kifogásokat talál az okokat vizsgáló ember. Az egyik tag például egyenesen büszkélkedve említette, hogy ő 8000 forint értéket takarított be 1963-ban egy katasztrális holdnyi „pü- főkös” házáji földjéről. A föld tehát teremne — a vezetőség kifogásai ellenére is —, csak úgy kellene megművelni, ahogy a háztájit!

„Nincs forint, azért nem megy a munkai"

—mondják erre a tsz-tagok. Forint tényleg nincs — lassan már három éve — de miért? Erre a kérdésre is egyöntetű a válasz: mert

a közös vagyont szétáiotrd- ják.

S megdöbbentő, hogy Pátrohán miiyen természetesnek, magától értetődőnek tartják a közös vagyon eltulajdonítását! „Hogy valaki hazavisz egy-egy főzet krumplit vagy répát, ezt- azt — mondta az egyik tszvezető —, az nem lopás, hiszen megcsináltuk harmados korunkban is. Az az igazi lapás, ha valaki éjjel megy ki, s hazavisz egy zsák krumplit”. Tehát aki nappal lop, az nem lop, hiszen mindenki szeme láttára csinálja ■— így ítélnek a pátronaiak. Pedig ezért nincs forint!

Ez a felfogás annyira beleette magát a pátroliaiak erkölcsi érzékébe, hogy például az egyik brigádvezető így „agitálta” meg beosztottját arra, hogy vigyen haza egy pár lovat (mert a tsz- nek istállója nincs, s így kénytelenek a háztájiban szállásolni őket): „Vidd haza nyugodtan, nem fizetsz rá. Ki látja meg, ha a takarmányból vagy az alom- s7Íál mából löksz a borjaidnak is...?”

Panaszkodnak, de — jól élnek

Az egyik tsz-ben 4-szer, a másikban 3-szor volt előlegosztás 1963-ban. Ezenkívül csak azok jutottak még egy kis „pénzmagihoz”, akik napról napra, hétről hétre becsületesen dolgoztak a közösben. Volj. olyan tag, aki 5000 forint prémiumot is

A címet nem én találtam ki —, a pátrohai Zöld Mező Tsz elnöke mondotta az egyik pártvezetőségi ülésen, amelyen a falu két termelő- szövetkezetének helyzetét tárgyalták. S hogy a tsz-el- nök ezzel a mondattal telibe talált, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mindkét tsz — a Zöld Mező és a Rákóczi is — jelentős mérleghiánnyal zárja az elmúlt gazdasági évet.

Tsz-vezetőkkel és tagokkal beszélgettem — mindannyian jól látják és elemzik azokat az okokat, amelyekből a mérleghiány származik. Ez már önmagában véve biztosítéka volna a továbblépésnek, de Pátrohán tavaly is, tavalyelőtt is, és minden évben, amióta a közös gazdálkodás útjára léptek — ugyanilyen pontosan látták az évről évre ismétlődő hibákat és ugyanilyen szenvedéllyel mondták egymás szemébe, mint most.

„A föld — az terem"

Első és döntő okként említik a tsz-ek vezetői, hegy jónéhány száz holdjuk mélyfekvésű, vizenyős terület, amely egy-egy esős esztendőben nem, vagy alig terem. Amikor viszont felvetődött, hogy miért nem vetnek az ilyen földbe olyan évelő takarmánynövényeket, amelyek jól bírják a vizenyős talajt,

szerre tanítanak, gyaikram pótolják szárazzal, az ebédet.

( Két év alatt tíz nevelő ment eű. a községből, jórészt a lakáshiány miatt.

Fent az emeleten az iskolai szertár és az úttörőszoba ideiglenesen neve ői lakás, Sárga Mihá'yék lakják. Csernyák Teréz képesítés nélküli nevelő albérletben lakik. Ki, ki úgy oldja meg a lakásgondját, ahogy tudja.

• A közeli jövő

És a tanítás a legzordabb időben sem szünetelt, sem a benti, sem a kinti iskolában. A gyerekek mindennap gazdagabbak lettek tudásban, tapasztalatban. Az úttörőexpedi- ció a jövőbe című kutatásait egy napló örökíti meg, melyben azt olvassuk: iskolaépítés a Szeszgyár tanyán, bölcsőde a községben. A közeli jövő egy, két mozaikja.

Lehetséges, hogy nem rosz- szabbak a tanítási viszonyok Máriapócsom, mint bármelyik szabolcsi községben. De ha így is van, akkor sem lehe■ tünk e’égedettek. Máriapócs

. gyermek és felnőtt lakosságának nevelése, a kulturális élet kibontakozása úgy hisz■ szűk árnyaltabb törődést kl■ vám.

PáH Géza

bolcsban a neveiőhiány, tudjuk, azonban Máriapócs esetében kissé érthetetlennek tűnik. Ebben a községben az utóbbi évek fejlődése ellenére is jobban szükséges a pedagógus munkája, mint másutt.

Nemsokára kapunk egy új nevelőt, egy tanácsi ösztöndíjast, — egészíti ki az előbbieket Figula István. — Most is elboldogulnánk persze de sokan tanulnak, öt képesítés nélküli nevelőnk van, két kartásunk most készíti a szakdolgozatát, szabadságon van, összesen nyolcán tanulnak főiskolán. Sok a helyettesítés, ezerhuszonhét óra egy félévben...

Késő estig

Hihető így, hogy szinte végkimerülésig tanítanak ezekben a napokban a máriapócsi neve'ők. Simon Endréné igazgatóhelyettes, Balázs Csabáné, Ignácz Pálné, Láposi András- né és a többiek, késő este és éjjel végzik el az otthoni házimunkát.

Mindezt tetőzi a szintén

nemcsak itt tapasztalható gondok, a bölcsödehiány, nincs kire hagyni a gyereket a nevelőnek. A nőtlenek, hajado- nek étkezése a legutóbbi rendelettel megó'dódott. de a háziasok, ha mindketten egyMáriapócs. Búcsú, majd újra búcsú, templom, amely műemlék, óriási idegenforgalom. Sajátos hangulata van a községnek.

Nem furcsa itt pedagógusnak lenni? — kérdeztük az új iskolában, ahol a természet törvényeivé., a tudományok alapjaival ismerkednek a legifjabb máriapócsiak.

Jobban kell a pedagógus munkája

A válasz érthető természetességgel hangzott: a pedagógus munkája sehol sem' köny- nyű és sehol sem lehet any- nyira' nehéz, hogy ne Tehetne eredményeket felmutatni. Ez azért is lehetséges manapság Máriapócsoín, mert nemrég új emeletes isko'-a épült a községben. 492 gyerek népesíti be a régi és az új iskolát, tizennyolc tanító és általános iskolai tanár foglalkozik a tanú- ókkal.

— Huszonegy nevelő kellene a községnek a mostani tizennyolc helyett — mutat egy feljegyzésre az iskola fiatal igazgatója, Figula István.

Minden szépítgetést mellőzve, a gpndok kellős közepébe vág szavaival az igazgató. Nem merőben új dolog Sza-