Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

Teriin i ka * Tudománig Rákműtét — kés néSkül Kísérletek a daganatok múmiíikálására A tudósok hosszú évek óta keresik azt a módszert, amely­nek révén a rákos daganat se­bészi beavatkozás nélkül el­távolítható. Kipróbáltak kü­lönféle belgyógyászati, rádió­biológiai módszereket. besu­gárzásokat. Mégis, az esetek többségében a radikális mód­szerhez, a sebészeti beavatko­záshoz kellett folyamodni, A sebészek ég a belgyógyá­szok állandóan tökéletesítik és harci készenlétben tartják fegyvereiket. Ám a rákos da­ganat elleni harcban a jó fegyverzet még kevés, rajta kívül figyelembe kell venni az ellenség stratégiai és taktikai sajátosságait. LELEMÉNYES ÉS BOSSZÚÁLLÓ A RÁK * A rák expanzív. Nem elég­szik meg az elfoglalt terüle­tekkel. Állandóan bővíti hatá­rait. Ezenkívül a rákos sejtek ,,osztagai” időnként áttörik az v.érkorlátokat”, behatolnak a véráramba, eljutnak a test tá­voli részeibe és megszervezik ott „gyarmataikfet”. A rák ..leleményes" és bosz- szúálló. Ha megpróbálják .él­ve” elfogni, hirtelen megnö­veli „gyarmati osztagának” létszámát. S ha megölik, hát hullája áll bosszút, körös-kö­rül mindent megfertőzve. Az allegóriáról a tények nyelvére áttérve a következő­ket mondhatjuk: A sebészeti beavatkozás együttjár a véredények és ma­gának a daganatnak a meg­sértésével, azzal a veszéllyel terhes, hogy nagyszámú rákos sejt kerül a véráramba. A rá­kos sejtek pusztulásával kí­sért belgyógyászati beavatko­zásnak az a veszélye, hogy a daganat bomlástermékei meg­fertőzhetik a szerveztek MÉRGES TERMÉKEK FERTŐZÉSE Igaz, a sarokba szorított el­lenségnek a „kitöréseit” az or­vosok megtanulták parírozni, így például a rákos sejtek el­terjedésének megelőzésére a Sebészek gondosan elkötik a daganat környékén lévő.összes ereket, azon vannak, hogy a műtét idején a daganatot ini­néj kevésbé sértsék meg. Az egészséges szövetek által öve­zett. daganatok lehetőség sze­rint egyetlen tömbben veszik ki a legközelebbi nyirok gó­cokkal stb. A belgyógyászok­nak szintén számos eszközük van, amelyek csökkentik azt a veszélyt, hogy a szer­vezetet akár maguk a gyógy­szerek, altár a rákos daganat szétesésekor keletkező mérges termékek megfertőzzék. Ám ezek az eszközök és módszerek nem ideálisak. Nagy számuk is ezt bizonyítja. A gyógyá­szati eszközök száma mindig nagy, amikor hiányzik az egyetlen biztos eszköz. A tudósok szenvedélyesen vágynak arra, hogy megtalál­ják a rák gyógyításának egy­szerű és megbízható módját. De nemcsak vágynak, hanem keresik is. Keresik — ki-ki a maga útján. PREPARÁTUM ÁLLATOKON Pa vei Csepov, a szovjet Or­vostudományi Akadémiai Kí­sérleti Biológiai Intézetéhek tudományos fömunkatársa, az orvostudományok kandidátusa 1956-ban elhatározta, hogy kü­lönböző preparátumokat pró­bál ki a bőr- és tejmirigyda- ganátok eltávolítására. Á kí­sérleteket állatokon végezte. A tudós feltételezte, hogy a rá­kos daganat a preparátum be­vezetése után ■ megkeménye­dik, mintegy mumlfikálódik. A kísérletek sikertelenek voltak mindaddig, amíg Cse­pov fel nem figyelt a gyanta alkoholos oldatára. Régóta ismeretes, hogy a hullák távolról sem mindig bomlanak fel. Több száz, sőt több ezer évig megmaradnak például az egyiptomi fáraók múmiái. (Kiszáradt hullák). Ismeretesek a részleges mu- mifikáció esetei is, midőn az élő szervezetben kiszáradt ál­lapotban megmaradnak elhalt szervek vagy testrészek. (Pél­dául száraz üszők.) Tehát a rákos daganat elvileg muiru- fikálható. A KONZERVÁLT DAGANAT Pavel Csepovnak sok mun­kájába került, míg végre meg­találta azt az anyagot, amely egyidejűleg megöli és konzer­válja a daganatot, ugyanak­kor nem árt az egészséges szö­veteknek. S ez az anyag a gyanta volt, amely nem ol­dódik a szövetnedvekben, en­nélfogva nem terjed el a szer­vezetben, hatása csupán arra a helyre korlátozódik, ahol al­kalmazzák. A gyantának ezek a tulaj­donságai a tehető legjobban megfeleltek annak a feladat­nak, amelyet Csepov maga elé tűzött. Az egyik kísérlet a követke­ző volt. A tudós egy egészsé­ges kutyát rákkal megfertő­zött. Amikor kifejlődött a da­ganat, injekciós tűvel belé- juttatta a gyanta alkoholos ol­datát. Előzőleg a megfertőzött részt novokain oldattal itatta át. A novokain-oldat kettős szerepet játszik: érzésteleníti s ugyanekkor „elvizesíti” a szöveteket. A víz mohón el­nyeli az alkoholt, amelyben a gyantát feloldották. Abban a pillanatban, amikor a gyan­ta a szövettel érintkezésbe ke­rül, végbemegy a szövetfehér­jék koagulációja (alvadásos elhalása). A gyanta megkemé­nyedve mintegy cementként „köti” a daganatot, s ennek következtében a daganat nem képes sem szétesni, sem fel­szívódni. Tehát nines lehető­ség arra, hogy a rákos sejtek a szervezetet megfertőzzék. SIKERES KÍSÉRLET így történt a kísérleti ál­lattal is. A rákos daganat a preparátum bevezetése után mumifikálódott, megkeménye­dett, majd a szervezet idegen testként kivetette magából. A daganat helyén friss seb ma­radt. amely gyorsan behe­gedt. A gyógyítás egész folya­mata a preparátum bevezeté­sétől a seb teljes behegedé- séig, körülbelül másfél hóna­pig tartott. A rákkal mesterségesen megfertőzött állaton végzett kísérletek után Pavel Csepov olyan kutyákat is megpróbált gyógyítani, amelyeknél a bőr és a tejmirigyek rákja ilyen módon keletkezett, s ekkor is pozitív eredményt ért el. A Csepov módszerrel meg­gyógyított állatok száma ma még kevés. Ezért korai lenne határozott „igent” vagy „ne­met” mondani Csepov módsze­rére. Eddig azonban még csak „igen” hangzott eh Budapesten Magyarország állatvilágát bemutató űj állandó kiállítás nyílik a Magyar Kemzeti Múzeumban. A balgyujíemény egyik érdekessége a szegedi halászok idén kifo­gott óriásharcsája. Foto: Mikó László Hóban, szélviharban helytállnak határőreink hogy teljesítse u parancsot... A szakadék szélén megáll, szemben a tomboló viharral. Véget ért a nap, A televízió képernyője elsötétül Lent a völgyben, a meleg házikókban sokan már alváshoz készülőd­nek. Nem félnek az éjszakától. Tudják, hogy az a fiú, ott fenn a szakadék szélén, az ő ál- nukra is vigyáz. Az Alpok kétezer méteres csúcsairól leszökött a tél. A hegyóriások lábai, a mi nyu­gati határvidékünk fenyve­sekkel, évszázados tölgyekkel borított meredek hegyoldalai fehér ruhába öltöztek. A tű­levelek hópaplanba burkolóz­tak, a csupasz ágakon zúzma­ra csillog. Északról, a felhők fölé emelkedő szirtekről vad szél keres magának utat. Dü­höngő játékával felkapja a könnyű hópihéket, s a hegy­oldal megtisztított lankáiról pajzán kegyetlenséggel átker­geti az utak közepére. A fris­sen keletkezett hóhegyek ol­dalán kissé megpihen, s aztán ha látja a hótorlaszba derékig süppedő ember küzdelmét: új erőre kap! Segítőivel, a tűhe­gyes jégszilánkokkal és a zord hideggel újabb rohamra In­dul, de most már az ember ellen... Nem ismerik a-fáradtságot Ki mer szembeszállni ezzel a vad erővel? Ki ne húzódna meleg, védett helyre a tom­boló hóvihar elől? Akadnak bátrak. Erősebbek a hóviharnál, a hidegnél. Fehér lepelbe bur­kolózva nekivágnak a téli er­dőnek. Átküzdik magukat a hóakadályokon, szembenéznek az orkánnal, s közben kemény markolással szorítják s fegy­ver jégtől csillogó vasát. Járőrben. A határt, a vastag hótakaró alatt húzódó kanyargós vona­lat védik, őrzik, Vigyázzák ezek a bátor, edzett fiúk. ök azok, akik nem ismerik a fáradtságot, léküzdik az akadályokat. Itt élnék fenn a hegy tetején. Több ezer lép­csőt másznak még naponta a kanyargós határvonal men­tén, áttörik magukat a szél- hordta hóbuckákon, küzdenek a tomboló viharral. Éjjel vagy nappal, hidegben —, hogy a bunda prémgallérján megfagy az ember lehelete —• járják nap mint nap az erdőt, hajt­ják végre a szolgálati felada­tokat. itlakiidí a terepjáró gépkocsi Előfordult nemegyszer, hogy befújta az utat a hó. A gé­pek nem tudták megközelíteni a hegy tetején levő őrsöt. El­akadt a terepjáró gépkocsi, befulladt a hóba az is, ame­lyet .segítségére küldtek. — Ítéletidő van — mondták a falusiak a meleg szobában, s közelebb húzódtak a kály­hához. De fönt, a hegyen, ilyenkor is pontosan indul­tak a járőrök. Hátat vetettek a kétezer méter magasból le­vágtató szelnek, vigyázzták a határnak azt a darabját, ame­lyet rájuk bízott a haza. S amikor letelt a szolgálat, amikor annyira vágytak már a meleg után, még volt ere­jük és szívük kimenteni a hó­ból a gépet, gyalog lemenni a városba a húsért, elhozni a postát, segíteni azoknak, akik rászorultak. Bernt az őrsön a meleg kul- túrszobában most duruzsol a vaskályha. Ontja a meleget. A Ahol élelrekelnek a lelőtt madarak Sarki búvár, uráli bagoly, havasi pinty egy Virág utcai szobában inkább iparművészet, mint mesterség Különleges erdőbe téved az ember a Virág utca 14. számú ház előszobájában. Rit­ka. mókus, hermelin, saske- selyü, egerészölyv, fekete ba­goly, barna kánya, uráli ba­góig, hávasi pinty, sarki-bú­vár és még ki tudná felso­rolni hányfajta illat népesí­ti be a preparátor műtermét. Mintha élnének. ,. .4 pre­parátor ügyes keze hosszú órák alatt változtatta ilyenné a lelőtt madarakat, erdei va­dakat. Két nő, Tóth Ferenc- né és Kovács Melinda űzi o szokatlan mesterséget. ,4 Ko­vács nővérek. — Apánktól örököltük a hajlamot — mondja Tóthné. A falon nem mindennapi festmények: természethü hát­tér, s mintha abból nőné ki, elevenedne meg az erdők egyik ékessége, egy szóptol- lú madár, kipreparálva, rá­dolgozva a festményre. — Éz bolt az apáin speci­alitása, a madár-relief. A szobában valóságos ma­dár-költemény. Mintha min­den percben felröppenni ké­szülne, úgy ül d faágon az északi Svédországból hazáhk- ba leruccant csonttollú ma­dár, mellette o távolról ide­vándorolt uralt bagoly, a sar­ki búvar, s a Kárpátok ked­ves madara, a havasi pinyt. Távoli égtájak ritlca mada­rai. — Nemrég egy hattyút preparáltunk Szegedre. Az­előtt pedig a Zrínyi és a Kossuth gimnázium biológiai szertárát hoztuk rendbe. Mát megyékből is érkeznek ma­darak, kisebb állatok... Areéntartalmú konzerváló szerrel dolgozik a. prepará­tor. Szénkéneggel pedig a kártékony molyokat pusztít* ják el. A madarak vékony bőre hamar szakad,1 a finom kéz és türelem a preparátor nélkülözhetetlen „kelléke”. — Nehéz munlea művészt formát adni a kis állatnak. Mikor behozzák élettelenek, amikor elviszik valósággal életrakclnek. Szinte sajnálja az ember, mikor jönnek ér­té,.. Lesz-e folytatója a család­ban? — Sajnos nem — feleli Tóth néni. — Tudja, a pre­parátor remete életet él. A lányom nem kedvelte a beü­ti foglalkozást. Férjhez ment, már van egy kis unokám is... Ki tudja, a majd felnövő Unokában nem ébred-e fel ágykor a Kovács crnöi:-öan apáról-utódta szálló hcjltmt amely a vadász életét kioltó kézmozdulatával szemben életre igyekszik, kelteni a le‘ lőtt erdei madarakat, kis ál* latokat. S egy darab termé> szetet varázsol az erdőktől távoli szobák meghitt csönd­jébe. páu a pihenő határőrök a televíziót nézik. Nem felnek az éjszakától Nyílik az ajtó, az ügyeletes szolgálatba szólít valakit, Az feláll, még egy pillantást vet a képernyőre, majd elindul,

Next

/
Thumbnails
Contents