Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

A molnár Hiányokkal jelennek meg a világpiacon, hiszen a második negyedévben már- a hatodik termék, a mosdószivacs készí­tését is megkezdi hazánk leen­dő könnyűgumiipari centruma, a nyíregyházi gumigyár. — Jót tett, hogy még a múlt évben kézihez kaptuk az idei tervet. Ügy gondoltuk, csak akkor teljesíthetjük maradék­talanul, ha erőinket a leggyen­gébb pontra irányítjuk. PÁROSVERSENY A BRIGÁDOK KÖZÖTT Itt még nincsenek szocialista brigádok, hiszen sok a pótolni való. De nagy akarat van az emberekben a jó hímév meg­szerzéséért: ez az alapja a bri­gádok most kezdődő párosver­senyének. Januárban megszü­letett az első siker: minden vonatkozásban túlteljesítették a tervet, nem volt minőségi kifogás. Erről azonban még legszívesebben hallgatnának, nehogy a korai öröm megbosz- szulja magát. Angyal Sándor. jait, közelebbről a gyümölcs- termesztés alapvető módszereit a manuális készségekkel kezdő szakmunkások ismereti fokán. — Az itt érettségi bizonyít­ványt szerzett fiatalok — min­den korlátozás nélkül — foly­tathatják tanulmányaikat az ország bármelyik felsőoktatási intézményében, felsőfokú tech­nikumban, főiskolán és egyete­men. — Teljesen egyéni vélemé­nyemnek adok hangot, amikor indokot keresek arra, hogy miért következik be ez a válto­zás éppen a technikumoknál. Véleményem bizonyos mérté­kig túlmegy azon a követelmé­nyen, hogy az érettségizett fia­tal rendelkezzen bizonyosfokú szakmai ismerettel, úgyneve­zett élettapasztalattal. A közép­fokú technikumot végzett fia­talember 18 éves, amikor a ter­melő munka valamilyen irá­nyítói posztjára kerül. Életta­pasztalata, különösen szervező készsége hiányában nagyon sok fiatal nem tudja még megállni a helyét. • Röviden ezt úgy mondják: nincs tekintélye a dolgozók előtt. Nagyobb a lehetőség — Ez utóbbiakat részben megnyugtatásként szántani azoknak a szülőknek, akik kö­zépfokon szerették volna to­vábbra is a kertészeti szakmát gyermekeiknek biztosíttatni. Is­mét alá szeretném húzni: a most alakuló szakközépiskolák — így a nyíregyházi is — egyáltalán nem adnak keve­sebbet a fiataloknak mint az általános gimnáziumok — ha­nem a szakmai résszel még több ismeretet sajátíthatnak el. Ezáltal megvan a lehetőség az érettségizett fiatal előtt, hogy ha nem akarja folytatni tanul­mányait, könnyebben jó szak­munkássá váljon, hogyha pe­dig felső szinten kíván szak­vezető — mérnök, tanár, agro- nómus, orvos stb. — lenni, ak­kor érdeklődési körének megfe­lelően választhat a felsőfokú tanintézetek között. Samu András. Sokan azt tartják: ennek a gyárnak még nincs múltja, tra­díciója, hiszen a telepítést kö­vető 1963-as esztendő is a ,járni tanulás” éve volt náluk. Itt még túl korai lenne beszél­ni a szigorú gazdaságosságról és a világszínvonalhoz hasonló termelésről. A Ruggyantaáru gyár nyír­egyházi üzemében másként vé­lekednek saját magukról. KÉPLET ÉS FEHÉR LAP Négy új üzemet megindítani egy év alatt, komoly erőfeszí­tést kíván. Különösen akkor, ha az abban termelt gyártmá­nyokkal az egész országot kell ellátni. — Érthető így, hogy 1963- ban leginkább csak a mennyi­ségi termelést tarthattuk szem előtt, nem titkoljuk: oly­kor a minőség kárára. Gergely Ferenc igazgató még azzal egészíti ki a gyáriak vé­leményét, hogy számottevő mi­nőségi javulást csak azután lehet felmutatni, ha a mennyi­ség már „beállt” Ez a vidéki ipartelepítés íratlan képlete. De az 1963-as „tipegő kor” vé­gén már olyan jelekre lehetett felfigyelni ennél a gyárnál, melyek becsületére válhatná­nak az idősebb üzemeknek is. — Nálunk a gyárral együtt ARCOK, EMBEREK valamennyi dolgozónak meg kell teremtenie munkája rang­ját, megszerezni az elismerést. Itt mindenki tiszta lappal kez­dett s nem mindegy, mi kerül erre a fehér lapra. TANTEREM AZ EBÉDLŐBEN Baj volt például a kedvelt gumilabda minőségével. Ami­kor a múlt év végén elhatá­rozták: a termelésnek több, mint 80 százalékát elsőosztá­lyúként készítik a jövőben, felismerték a legfontosabb' teendőt is. Csak úgy javul a minőség, ha a dolgozó tudja, mit miért csinál. Szakmun­kásképző tanfolyamot szervez­tek, több mint hatvan fővel, a minisztérium külön engedé­lye alapján. Mostanában he­tente kétszer tanteremmé vál­tozik át az ebédlő, ahol a mérnök-tanárok vezetik be a fizika, a kémia, az anyagismeret rejtelmeiben Nyíregyháza fia­tal vegyipari munkásait. BALESETMENTES NAPOK Ehhez hasonló intézkedések egész sorát lehet megtalálni a nyíregyházi gumigyárban. A tauril üzem egyik kulcshelye a gyárnak: itt dől el jórészt évi eredményük. De itt volt 1963- ban a legtöbb a baleset. Ért­hető, hogy a részleg dolgozói úgy kívánnak résztvenni a kibontakozó munkaversenyben: növelik a balesetmentes napok számát. Sűrítik az oktatási na­pokat, egy-egy időszakban minden dolgozó erre fordítja fő figyelmét, hogy szokásává, „vérévé” váljék a testi épség megóvása. HÍRNÉV A HATÁRON TÚL Az intézményes és az isme­retterjesztő jellegű szakmai képzéstől várják a szigetelő- szalagot ért korábbi reklamá­ciók megszűnését. Ezen túl új szeletelő automatákat he­lyeznek üzembe (ugyanezt te­szik a labdagyártásnál: a pettyezést hamarosan gépek végzik, több színben). Nem­csak a hazai, de a külföldi megrendelők előtt is vizsgáz­niuk kell az idén: a Nyíregy­házán gyártott szigetelőszalag most jut majd ki először a ha­táron túlra, Bulgáriába. S az­tán — remélik — újabb gyárt­A Balkányi Állami Gazdaság gyümölcsöseiben megkezdték az almafák tavaszi metszését. Foto: Hammel József. A „tipegéstől“ a világpiacig Fordulat a nyíregyházi gumigyár munkájában dolgozó* oklevelet kapott. Most nemrégiben, mikor a te­lep elmúlt évi munkáját ér­tékelték, a három legjobb dol­gozó közé sorolták. Pénzjutal­mat kapott. Mégsem ennek, ezeknek örül legjobban. In­kább egy olyan valaminek, amit nem lehet pénzjutalmak­kal pótolni, mert a szív nem pénztárca — bár megvan elé­gedve a keresetével is —, el­lenben az érzéseket jobban számon tartja. így beszéli el az egyiket — Van egy régi molnár mondás. A molnár apa haj­nalban ment el dolgozni, gyer­meke még aludt az anyjával. Este későn érkezett az apa, a gyermek megint aludt. Ünne­pen szintén korán kellett menni az apának, megvágni a malom köveit, megfoltozni a szakadt szíjakat, szitákat csövekét. Fél évben egyszer, ha találkozott az apa gyer­mekével. A gyermek pedig azt hitte, idegen ember, bácsinak szólította. Ez nagyon fájt a molnár apának, össze is ver­te a feleségét, miért nem ne­veli rendesen a gyermeket.. Régen tényleg lehetett igy. Most mi is tudunk a család­dal lenni, játszani, beszélgetni gyermekeinkkel— Asztalos Bálint Nagy családos, pár hold i földdel magánosán küszködő ! apja azt mondta: — Legyél : molnár inas, Gabi fiam. Nem messze a malom. A molnár- i nak sose veri el jég a bú- ' záját | így indalt Ale*a Gábor sorsa. Tizenhatéves kiváncsi 1 fejével megilletődve állt a garat mellé, amely „elnyel- : te” a beleöntött búzát, s i deszkacsöveken folyt vissza a Jiszfc, derce, korpa... Első j iparos inas volt Nyírcsa- 1 holybam. Azóta csaknem negyven 1 éve mesterkedik a garatok. 1 duruzsoló szita-rostaházfak, ] halk nesszel zümmögő cső- ■ vek, surranva csattogó szí- ' jak birodalmában. De nem ! a csaholyi malomban — az már kikopott, kivénült az 1 időből —, hanem a máté- £ szálkáiban. Az emeletekre ’ meredek lépcsők vezetnek, j maga sem tudja, hányszor ' ment rajtuk fel, s le. S bár J a deszikalépcsőfokok sarka 1 elkopott, jégsíkos a rárakó- ’ dott liszttől, soha még csak meg se csúszott rajtuk. Sze- rinte ez is úgy hozzátartozik í a molnársághoz, mint a gé- ' pék belállítása, ellenőrzése, vagy a szíjvarrás. A család Csaholyban vám és Alexa Gábor mikor vo- - nattál, mikor motorkerékpár­ral teszi meg a hozzájuk ve­zető öt kilométernyi utat Ahogy az Idő enged. Vissza­felé, munkára érkezésben is nagyon pontos, legyen akár nappali, akár éjjeli ügyele­tes. Szakmája alapjának el­véből szikrányit sem enged: lisztnek kell lenni, a ke­nyér pótolhatatlanul fontos.. Ütközben, ha alkalma nyílik rá, maga Is vesz boltban ka­réj kenyeret, egy-két kiflit, pe­recet, zsemlét: milyen a liszt, amiből „ezeket” csinálták?! Pedig táskájában ott az en­nivaló, amit felesége gondos kezekkel pakolt. De a molnár, Alexa Gábor időnkénti kósto­lásában, ízlelésében a szakma szeretete, a felelősség érzete az ösztönző erő. Olyan, mint mikor a tele garatba markol, s morzsolgatja az őrlendő bú­zát, majd meg a lisztből vesz a tenyerére ég kincset érő aranyport sem tudna finomabb érzéssel simogatni, mint ezt. Vajon mennydt őrölt már csak­nem negyven év óta ? Csak annyit tud: nagyon sokat! Két évvel ezelőtt („Kiváló Még több ismeretet sajátíthatnak el Szakközépiskolává szervezik a nyíregyházi kertészeti technikumot ■ Antal. — Az országban, a me­• zőgazdasági technikumok közül • a keszthelyit növényvédő, a • kiskunhalasit növénytermesztő í és gépész, a nyíregyházit gyü- t mölcstermesztő és faiskolakeze­• lő szakközépiskolának szerve­• zik át. A nyíregyházi iskolának i a benépesítés! körzete Szabolcs-' i Szatmár, Hajdú-Bihar, Borsod, ■ Heves és Nógrád megyék. Teljes értékű érettségi i — Az újrendszerű szakkö- . zépiskola első osztálya számára . az 1964/65-ös tanév őszén nyit­ja meg kapuit a fokozatosan . megszűnő középfokú kertészeti . technikum helyén. A felsőfokú j kertészeti technikumi oktatást ez természetesen nem érinti. — A szakközépiskolában — : mondhatnám azt is, hogy gim­náziumban — a képzés célja: olyan érettségizett szakmunká­■ sok nevelése, akik négy év i alatt,' az általános műveltség , megszerzése mellett, korszerű l szakmai ismeretekkel rendel­■ leeznek: megismerik a kertésze­; ti termesztési ág általános alap- ! Az általános műveltséget biz­tosító tudományágak közül kö­zépfokon legtöbbet a gimná­ziumok nyújtottak a tanuló fia­taloknak, de ettől aztán semmi többet. A különféle formában alkalmazott politechnikai okta­tás igyekezett a gimnáziumok­ban tanuló fiatalokat közelebb vinni a gyakorlati élethez, a termeléshez. Most tovább megy az oktatás egy lépéssel: szak­irányú középiskolákat hoznak létre. Megyénkben a Szamuely Tibor nevét viselő középfokú kertészeti technikum az, ame­lyet az idén megkezdve szak- középiskolává szerveznek át. Megkértük Kiss Antalt, a tech­nikum igazgatójának helyette­sét, adjon tájékoztatást az új iskolaformáról. Szeptemberben nyílik az első osztály — Általános érvényű isme­reteink már vannak az új szakközépiskola formájáról azonban teljes részletességgel még nincs módunkban felvilá­gosítást adni — mondotta Kiss Élesen berreg a csengő a 35. számú házban. A lakókat meg­lepi a kérdés; miért éppen mi? r „/Miért nem 2 a lakótársak?“ t i —Az én férjem beteges — 1 mondja a háziasszony, — mi­közben visszamegy a tűzhely- f hez. Én viszont nagyon elfog- • lalt vagyok, itt vannak a lakó- ! társak, ők ráéröbb emberek, J miért nem csinálják meg? A lakótársak: — Csak a kerítés előtt van j jég a járdán, s az a rész nem hozzánk tartozik. A szomszé- , dóknak kellene megcsinálni. ( Mi tudjuk a kötelességünket, , annak eleget is teszünk. , Találomra négy ház, ugyan- j annyi kifogás. De nemcsak az j itteniek, Nyíregyházán bizo- , nyára még sokan tudnának kérdésünkre hasonlóan el nem fogadható választ adni. Ébredj hát rendelet, jó reg­gelt szabálysértési paragrafus! Nem lenne rossz, ha az illeté­kesek érvényt szereznének azoknak. Komán Dénes, Síkos járdák, felelőtlen felelősök Körriport kifogásokról, egy utcának négy házából gyülemlik föl. Olvadáskor el­szoktam hányni a járdáról a latyakot, de utána máshonnan idefolyik. Fogadtam már nap­számost is, de két nap múlva kezdhette volna elölről. Az útfenntartóknak kellene segít­séget adni. „Kemény a jég?..“ Bocskai út 33: idős, őszhajú néni nyit ajtót, ö a házigazda. — Nemcsak úgy van az édes lelkem, olyan kemény a jég, mint a vas. Nem boldogul az­zal az ember. Próbáltam én a kisbaltával, de semmire nem jutottam— Olvadáskor?— — Akkor meg már minek? gyázzanak. Különben is van­nak úttisztító munkások az ő munkájuk lenne rendbetartani a járdát. A „megnyugtató” válasz után tovább csúszkálok a síkos, göröngyös járdán, mely mellett ott hevernek ugyan a homok­dombok, de senki nem szórna belőlük a jégre. „Máshonnan idefolyik“ A 29-es számú ház bejáratá­nál várok az ajtónyitásra- A háziasszony szívélyesen fogad. — Nehéz lenne az nekem nagyon. Egyedül vagyok nem tudom megcsinálni. A házhely különben is nagyon alacsonyan van, így az egész utca vize itt Sok helyen nem törődnek a járdák tisztításával, s a csú­szós, jeges utakon gyakoriak a balesetek Miért nem takarít­ják a járdákat a házigazdák? Ezzel a kérdéssel állítottunk be a Bocskai út néhány házába. „A járókelők szórakozottak“ A 9-es számú házban magas, barna férfi informál. — Eddig sem volt takarítva, mégis megvagyunk. Történt ugyan egy-két baleset a ház előtt, de az figyelmetlenségből adódott. A járókelők szórako­zottak, nem néztek a lábuk alá, persze, ha a jégre lépnek eles­nek. Figyelmeztetni kellene őket, hogy síkos a járda vi-

Next

/
Thumbnails
Contents