Kelet-Magyarország, 1964. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-09 / 33. szám
Prémium Űj, az eddi giné! lényegesen ösztönzőbb prémiumrendszer bevezetését rendelte el a közelmúltban aa Építésügyi Minisztérium a tárca vállalatainál. Megyénkben — ahol viszonylag sok építőipari munkás él, dolgozik — gyakori beszédtéma az új rendelet, ame’y az eddigi tapasztalatok alapján igyekszik megszüntetni a prémium bérkiegészítő jellegét és serkenteni a legfontosabb feladatok megoldására Nemcsak az építőiparban, másutt is tapasztalható volt aa elmúlt időben, hogy a jutalomkeret szétosztásánál sűrűn érvényesü't a „mindenkinek egy kicsit” elv. Ez elszürkítette a prémium valóságos rendeltetési, következésképpen azt, hogy jutalmat csak azok kapjanak, akik átlagon felüli teljesítményt nyújtanak. Már a prémiumkeret szétosztásánál kiütköztek a helytelen gyakorlat gyengéi: itt is hasonlósági elv jutott kifejezésre. Ezért tekinthető időszerűnek aa építői oarban bevezetésre kerülő módszer: azok a válla’atok, amelyek feszítettebb terv végrehajtására vállalkoznak, azoknak eleve nagyobb prémiumkeret ál1 rendelkezésükre. A prémiumkizáró tényezőket úgy egyszerűsítették, hogy azok elsősorban a végzett munka minőségét tartják szem előtt. így például au építőiparban az átadásnál kimutatott minőségi és mennyi'ési hiányok jásszák az első számú szerepet a részesedés kirekesztésénél Fokozottabb jelentó-éeet tu- ’■-> idomítanak a jövőben az •v'tőipamál a végzett munka jelentőségére és kevesebbet az azt végaő személyre. így kapott megkü'önböz- tetett rangot például a premizálásnál a műszaki fejlesztés jutalmazása: alkotói fizetésüknek akár többszörösét is megkaphatják prémiumban. Előtérbe kerülnek premizálásnál azok a munkák — létesítmények, lakások építése — me'.veknek határideje sürgős. Ilyen esetekben az építőipar vezetői nem .aprózihatják szét a jutalmazási keretet: a dolgozó a munka kifogástalan befejezését követően egy összegben kapja kézhez a jutalmat, mely havi átlagban 200 forintnál kevesebb nem lehet! Friss még az új miniszteri rendelet, helyes végrehajtása a vál'alatok vezetőinek vállán nyugszik. Viszont ki- érzik belőle a szükségszerű szándék: az anyagi ösztönzésnek ezzel a formájával hathatósabban kívánják fokozni az építőipar munkájának értékét, becsületét. Annak ellenére, hogy más tárcabeli vállalatoknál még nem körvonalazták ilyen cgyérte’műen a prémiumkeretek felhasználását, eleon- dolkodtató ez a kezdeményezés. Hiszen különösen a műszaki veze+ők jutalmazása — vagy kizárása a jutalomból javíthat még sokat a termelő üzemek munkáján. Ha a vá'lalat termelését érzékenyen érintő fé>- adatok m»smldásánalk szolgálatába ádítiák a jutalmazási keretet, a prémium nyomban elveszíti bé^'wé- szítő jellegét, s mind több embert sarkall a totm-”ii nál sokkal jobb termelésre irányításra. A. S. Csak szaktudás és figyelmesség? Hogyan mentett meg életeket Szilágyi és Mezei Mihály Még december 4-én történt. Az 1708-as számú esti gyors Budapest felől Nyíregyháza felé közlekedve Uj- fehértó állomáson teljes sebességgel áthaladt, holott menetrend szerint meg kellett volna állnia. Vészfékkel állították meg. Fő az óvatosság! — Este 18,25-kor indultunk a Nyugatiból. Az első térközjelző a Városligetnél zárlatos volt. Leszálltam, hogy meggyőződjek arról, milyen jelző — magyarázza az ősz hajú Szilágyi Mihály vonatvezető, aki 28 esztendeje teljesít szolgálatot a MÁV-nál. — Mert van eset, amikor vörös jelzés me’lett is el lehet menni megállás után — folytatja. — Ez térközjelző volt. A vörös után sárgára, majd zöldre váltott. Én akkor arra gondoltam, hogy a jelző zárlatos, ugyanis ónos eső esett, mely a jelző berendezésekben zavarokat szokott okozni, s ezeket a vonatok önműködően szabá'yozzák. No, de fő az óvatosság — mosolyog. — Érzi már az ember •'lyenkor, hogy a jelzőkkel zavarok lesznek, s mikor a Városliget előtt leszáltam, már fisyelftieztettem a jegyvizsgálókat, s megkértem az egyiket, hogy az én kocs:mat is vegye át jegyvizsgálatra. Gádor Béla: Szilágyi Mihály érzéke nem csalt. Az előbbi eset megismétlődött a 90 Á térközjelzőnél is Budapest és Szolnok között. — Ismét leszálltam. De olyan síkos volt a pálya, hogy beestem a töltés mellett az árokba... Meggyőződtem a jelző árbocának festéséről, s megállapítottam, milyen jelzőről van szó. Nehezen felkapaszkodtam a gép lépcsőjére, s utasítottam a mozdonyvezetőt, hogy lépésben haladjon a következő lelzőig — magyarázza. Egy pillanat műve Itt megálltak. Leszállt, s visszament a vonatvezető fülkébe. Haladtak tovább. Sajnos az előbbi két eset még harmadszorra is megismétlődött a 152-es Á jelzőnél. — Zavartalanul, teljes sebességgel folytattuk utunkat Nyíl-egyháza felé. Figyeltem. Ujfehértóná! a bejárati előjelző zöldet mutatott. A bejárati jelző viszont egy zöldet, egy sárgát Szemüvegem már teljesen bejegesedett. Levettem, úgy néztem a váltókat. Átmentem az állomás fe öli oldalra. Bosszankodtam, mert valaki a megfigyelő ablakot felhúzta. Nem láttam ld. Lehúztam, s akkor vettem észre, hogy már az állomás épülete előtt vagyunk, s a mozdonyvezető a sebességet nem csökkenti. Beugrottam a fülkébe, s éppen meg akartam hűzni a vészféket, amikor hirtelen megállt a vonat. Egy gondo- ’attal késtem csupán. Mint később megtudtam, együk i egyvi zsgálóm, Mezei Mihály állította meg a vonatot. Miért nem állt meg Űjjehértón ? — Egy pillanat műve volt az egész — mondja a jegyvizsgáló. — 23 óra 12 perckor történt ez. Először én is azt észleltem, hogy nem csökken a sebesség, mikor az állomáshoz köze’edünk. S mikor elhaladtunk meghúztam a vészféket, mert tudtam, hogy a gyorsnak menetrend szerint meg kell állnia Ujfehértón. — Hajdúhadházon érdeklődtem az 1719-es személy- vonat Belől, mel'yel Ujfehértón vagy Császárszálláson kellett kereszteznünk — veszi át a szót Szilágyi Mihály. — A jelzők állásáról úgy véltem, hogy a találkozásnak Császárszálláson kell megtörténnie, de ebben nem voltam biztos. — Mikor visszaállítottam a vészféket — magvarázza, tovább Mezei Mihály — előre futottam, s megkérdeztem a vezért, miért nem állt meg Ujfehértón? Ö azt válaszolta. hogy elnézte a menetrendet, nem tudta, hogy itt meg kell állni. Visszahuzat- tunk az újfehértói állomásra. s itt vártuk még az 1719-est. Tudtam, hogy itt van a kereszteződés. hisz különben is újfehértói vagyok. Mezei Mihály jegy vizsgálónak köszönhető, hogy baleset nem következett be. Igaz, hogy biztosítékként ugyanezt cselekedte volna a következő pillanatban Szilágyi Mihály vonatvezelő is. De nem volt rá szükség. Életeket mentettek meg. — Nem ez volt az első és egyetlen eset — emlékezik Szilágyi Mihály. — Nekünk vasutasoknak nagyon ébereknek kell lennünk. Minden baleset megelőzése a jó szakmai felkészültségen és a figyelmességen alapszik. Ketten több mint félszáz éve szolgálnak a vasuknál, de még fillémyi kárt sem okoztak a népgazdaságnak. De annál több hasznot. Mindig idejében tudtam intézkedni — folytatja tovább Szilágyi. — S így elkerültük a baleseteket. Egyszer a 2325-ös személyt á’lítottam meg vészfékkel Miskolc alatt. s szerencsénk '.'olt, mert néhány pillanat múlva a 2334-es munkásvonat jött kifelé az ál’omásról. melyen legalább 1500 munkás utazott. Ha nincs résen, kész a katasztrófa. — December 4-én viszont Mezei Mihály esze és szíve volt a helyén — mondja. — Sokan nem is tudják, hogy akik azon a vonaton utaztak mit köszönhetnek neki. Farkas Kálmán. Az elmúlt évben 600 csecsemő látott napvilágot a csengert szülőotthonban. Az újszülöttek többsége fiú. A képen Va- szusz Klára ápolónővér a kgifjahbal ismerkedik. Foto: Hammel József. Humor a javából Mezei. Hogy-hogy, kérem, nem értem— Elnök, ügy kérem, hogy előadhatatlan. Ez maga szer rint humor? Mezei. Bocsánatot kérek, hát miért nevettek? Elnök. Az más dolog. Ha az embert megcsiklandoziák, akkor is nevet. Ez tiszta mechanikus humor, amely az ember rekeszizmait birizgálja, úgy, hogy kénytelen röhögni. Nevet. A poénja kitűnő. Hahahaha. Hirtelen elhallgat. Rettenetest Nézze kedves barátom, nekünk szatírára van szükségünk. Mezei. Mit tetszik azalatt érteni? Elnök. Egészen pontosan nem tudom, de ha vár egy félóráig, akkor megkapjuk a szatíra legújabb meghatározását a Temetkezési Egylet közgyűléséről. Nekünk olyan humor kell, ami nem vált ki a hallgatókból dúrva nevetést. Amin az ember legfeljebb elmosolyodik. I. bizottsági tag. De nem valami szélesen, hogy a szája a füléig érjen. Nem. Csák éppen hogy. II. bizottsági tag. Jobb is, ha nem a szájával mosoly o- dik el, hanem csak a szemével. III. bizottsági tag. Az' egyikkel! Az untig elég. Mezei. Egyszóval a közönségnek nem szabad nevetnie? Elnök. Lehetőleg nem. De ha már nevet, akkor az komoly, magvas nevetés legyen. A nevetőnek szoruljon ökölbe keze, és szorítsa ósz- sze a fogát, miközben nevet A mi célunk a gyűlölet kacagása. Ez az úgynevezett irodalmi humor, amelynek legújabb meghatározását éppen most kaptuk meg a Sírásók Egyesületének kétnapos ankétjáról... Mezie. Értem kérem. A fele or, ugye a darab nem kell. Elnök. Azt nem mondtam. A téma nagyon jó... Menjen be szépen a másik szobába, és húzza ki az összes vicceket. Mezei. Annál mi sem könnyebb. Kész leszek két perc alatt. Viszontlátásra. Átmegy a másik szobába. I. bizottsági tag. Kérlek, elnök elvtárs nem ériem az egész dolgot. Most mondtad, hogy a legutóbbi kiadványunkban is blamáltuk magunkat és akkor a nyakúidéra hozod ez- a humoristát. Elnök. Még mindig nem értitek? Mezeit azért hivattam, mert ő lesz az új lektorunk. Ez az ember humorista, tudja, mi a vicc. ö fogja a darabjainkból a vicceket kihúzni. Ezentúl nem fogjuk blamálni magunkat. (Függönyj 1984. február Ü. Bírálták az elnököt... 16000 forint és a kötfifék — Tizenöt év után — Premizálás és a termelési kedv Előbb úgy tűnt, nem akad majd hozzászóló aztán egyre több lett aki beszélni kívánt. Nem áradozás és nem elégedetlenség, hanem megfontolt “gyéni értékelések hangzottak el a termelőszövetkezet munkájáróL Bírálták az elnököt, a vezetőségi tagokat, de önmagukat is. így készült el, ennek szellemében a közgyűlési határozat. 1961-b3n tovább javítják a kollektív vezetést, a növénytermesztésnél növelik a belterjes gazdálkodást, gyarapítják az állatállományt. 1964-ben ennek biztos lesz eredménye. Seres Ernő de még mindig akad bőven javítani való. n Az elnök beszél a hibákról $ is. Hiába is van. több is, mint j. amennyit elgondolhatna bár- ‘ ki, egy aránylag jól, eredmé- ű nyesen gazdálkodó termelőszö- e vetkezetrőL t Legalább 10 forinttal több n Ehetett volna egy munkaegy- i< ség értéke, ha: 180 hold cu- g korrépából 20 hold nem ma- e rád kapálatlan, ha a 357 hold li kukorica alá elvégzik a mély- v szátást, ha a dohányban nem- z csak mennyiségi, de minőségi r munkát is végeznek. c r Drága tandíj 1 — Drága .tandíj lett mindez számunkra. Az elnök kijelentésére az emberek bólogatnak, igaza van. A mozi előcsarnokában többen is állnak. Kijönnek többen egy kicsit szellőzködni, bent már vágni lehet a füstöt. Egy ellesett beszélgetés morzsája: — Megint eltűnt két kötőfék. Hát nem tudja megven- , ni az üzletben? , Az eredmények mellett , ilyen is akad. A KISZ-tagok az elmúlt évben 4 ezer forint jutalmat kaptak, egyetlen KISZ-tag sincs, aki 200 munkaegységen alul teljesített. A premizálás megfűszerezte a munkakedvet. K. Juhos Sándor 350 malac- 1 nál 18 kilogrammos választási ’ átlagsúlyt ért el: 11 malacot ' kapott prémiumként, majdnem 1 3 mázsa súlyban. A tsz a szállítási költségeknél 200 ezer forintot takarított meg. És kint 1 az előcsarnokban kötőfékeket emlegetnek. De, beszéltek er- I ről a teremben is és nem ok nélkül. c Felelősségre vonás A termelőszövetkezet fe- gydmi bizottsága az elmúlt év- ben 7 alkalommal 89 esetben hozott fegyelmi határozatot. 17 esetben figyelmeztető ja- vaslattal éltek a vezetőség, ilV letve a közgyűlés felé. Kisebb 6 értékű közvagyon eltulajdonításokért, munkafegyelem megsértéséért, személyeskedésért a kellett embereket felelősségre a vonni. A felelősségre vonás a, vezetőket is érintett. Zsúfolt a terem A kucsmas i emberek, fejkedős asszonyok már reggel 9 órakor elfoglalták a helyüket és ülnek türelmesen figyelmes hallgatással. Peregnék a szavak, múlnak a nercek. Hátulról a tizedik, "-gy tizenkettedik sorban ott il Puskás Mihály és Bakó Cyúla is. Régi ismerősök Pár hónapja a debreceni tsz-üdülő- btn találkoztunk. Az elnöki beszámoló Zsúfolt a terem, kicsi ahhoz a móri, hogy több mint 600 embernek helyet adjon. Az elnök, Simon Péter, ismerteti a beszámolót. Keménykötésű, mély és határozott hangú ember az elnök és mielőtt az 1963. gazdasági év eredményéiről szólna, egy villanásnyit idézi a múltat. A magot, amely erős törzsű lombos tölgy lett, 15 éve vetették. Nagy Józsefné, idős Mihók Gábor, id. Bak Gedeon és még az a pár ember, akik itt vannak a régiek közül, bólintanak. Igen, tizenöt év. Áttetszőén tiszta a csend, és figyelmesek az arcok. Az elnök beszél — A kezdési időszak és a ma mért eredményeink lényegesen különbözőek egymástól. Az akkori 60 kataszteri holdból 5000 lett, 20 család helyett, 636 család dolgozik. A fal mellett egy piros bőrkabátos fiatalasszony áll. Izgatott. Január első napjaiban nyújtotta be felvételi kérelmét és most várja, vajon felveszik-e? Az utóbbi napokban 37-en kérték felvételüket. 16 milliós közös vagyon A szövetkezeti vagyon az elmúlt évben 11 millió forintról 16 millió forintra növekedett. Saját erőből 1 millió 700 ezer forint értékben vásároltak gépeket, építettek gazdasági épületeket tavaly. 1962-ben 8 millió forint volt a bruttó jövedelem, 1963-ban 15 millió. A taság átlagjövedelme egy év alatt 9 ezer forintról, 16 ezer forintra növekedett. — Meg kell mondjuk, bár a korábbi évekhez viszonyítva sokat javult a tsz munkája, én a „Humor a javából” szerkesztőséget keresem. Nem tudom, jó helyea já- rok-e— Elnök. Ez a „Humor a javából” szerkesztősége. Mezei. Igen? Akkor elég rossz helyen járok— L bizottsági tag harsányan Icacag. Háháha, micsoda humor! Elnök leküzdi undorát, amelyet minden humorral foglalkozó ember iránt érez. Foglaljon helyet, elvtársam, arról van szó... Mezei zsebéből papírköte- get húz elő. Tudom kérem miről van szó. Már magammal is hoztam az anyagot. Ez a késönjövésTŐl szól, ez a bürokráciáról, ez az ötéves terv eredményeiről, ez az anyagtakarékosságról... Elnök. Anyatftakarékosság? Nagyszerű. Kezébe veszi c darabot. Már a címe is remek. Nevet. Szín: a vállalat újítási irodája... Kitűnő. A bizottság tagjai az elnök köré gyűlnek, nevetve végigolvassák a darabot, a végen már fuldolzolnak e röhögéstől. Egyszerre mind elhallgatnak. Elnök. Hát ez rettenetes. I. bizottsági tag. Ízléstelen. A „Humor a javából” című kiadvány szerkesztő bizottsága már két órája ülésezik. A szobában vágni lehet a füstöt, de már ehhez sincs kedve senkinek. Az elnök immár ötödször összegezi a tényállást: Elnök. Tehát, elvtársak, arról van szó, hogy a „Humor a javából” című kiadványunk első füzete nem sikerült. A főlektorátus albizottsága megállapította, hogy egyes közleményeinkbe viccek csúsztak bele, amelyek alkalmasak arra, hogy a közönségből kacagást váltsanak ki. Ez nem a mi célunk, elvíársak. A mi célunk az. hogy az új magvas icomoly humort megalapítsuk. És addig nem megyünk innen el, amig ezt a feladatot végre nem hajtottuk. Belátom a feladat nem könnyű, d.t még van másfél óránk Mindannyiunknak van humorérzéke, sőt alapjában véve kedélyes fickók vagyunk csak az a fontos, hogy energiánkat a döntő feladatat koncentráljuk. A konccntrá lás elkezdődik. Mezei soványan és alázata san belép, ö a népszerű hu morista. Bocsánatot kérek,
