Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-15 / 11. szám
Hogyan segíti az állam szakemberekkel a tsz-eket? Bármerre járunk az országban, mindenfelé láthatjuk, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás évről évre jobb eredményeket mutat fel. Igaz, hogv a fejlődés nem mentes kisebb-nagyobb gondoktól sem. S ha ezek kerülnek szóba, akkor a legtöbben arra hivatkoznak, hogy a legutóbbi években bekövetkezett nagyarányú előrehaladás ellenére még mindig kevés gép. műtrágya, vegyszer. megfelelő nagyüzemi gazdasági épület áll a tsz-ek rendelkezésére.. Vitathatatlan, hogy ezeknek s általában az anyagi, műszaki tényezőknek igen fontos szerepük van a termelőszövetkezetek további erősödésében. Példák, tények százai figyelmeztetnek azonban arra, hogy a jó természeti adottságok, a leghasznosabbnak Ígérkező beruházások. a legkorszerűbb felszerelések is csak akkor gyümölcsözőek, ha kellő hozzáértéssel gazdálkodnak a nagyüzemekben. Enneik pedig nélkülözhetetlen feltétele, hogy elegendő és jól képzett szakember dolgozzék a tsz-ekben. Ez az oka annak, hogy az állam nemcsak előnyös hitelekkel, sokféle egyéb gazdasági támogatással segíti a 'termelőszövetkezeteket hanem szakmai vezetésük erősítésével is. A 3004-es kormányhatározatok alapján 1959 óta mintegy 5500 szakembert irányítottak át más munkahelyekről a nagyüzemi társas gazdaságokba. Azok a szakemberek, akik vállalták, hogy 3—5 évig valamelyik még meg nem erősödött szövetkezetben dolgosára!?, jövedelemkiegészítést kapnak az államtól. Emellett egyéb — társadalombiztosítási, lakásépítési stb — kedvezményeket is élveznek az ilyen, úgyneve- nr kihelyezett szafeembeBőséges tapasztalatok bizonyítják, hogy a tsz-ek szakemberekkel való támogatásának ez a módszere bevált. Jórészt a kihelyezettek munkájának hatására erősödött meg, zárkózott fel a közepesek vagy a jók soraiba sok gyenge termelőszövetkezet. Igazuk van azoknak, akik szerint az az egyik legjobb „befektetés” ha rátermett és odaadóan dolgozó agronómusokkal, állattenyésztőkkel. könyvelőkkel segíti az állam a tsz-eket, mert ez a támogatás a gazdálkodási eredmények növekedése révén sokszorosan és rövid idő alatt megtérül. A termelés, az árutermelés fokozásával. a költsések -sók- kentésével természetesen velejár az is, hogy nagyobb lesz a tagok részesedése, jövedelme. A kormány úgy határozott, hogy 1964-ben újabb szakembereket irányítanak át a tsz-ekbe, mert még sok nagyüzemi társas gazdaság rászorul erre a támogatásra. Ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy az érintett szövetkezeteik szakmai vezetése olyan mezőgazdászokkal és könyvelőkkel erősödjék, akik eddigi működésükkel már bebizonyították alkalmasságukat nehéz feladatok jó mego’dására. A 3004-6-os határozat előírja azt is, hogy elnöki tisztség betöltésére csak kivételesen, a földművelésügyi miniszter engedélyével lehet valakit átirányítani termelőszövetkezetekbe. A leghelyesebb, ha elnököt maguk közül választanai? a szövetkezeti tagok. Nagyon indokolt és méltányos a határozatnak az a pontja is, amely szerint azok az elnökök, mezőgazdászok és könyvelők is kaphatnak indokolt esetben jövedelemkiegészítést, akik nem átirányítással kerültek valamelyik gyenge tsz-be. Ugyanilyen állami .támogatást lehet engedélyezni azoknak, akik amellett, hogy saját szövetkezetükben dolgoznak, másik tsz-ben is ellátják az elnöki, a mezőgazdászi, vagy a könyvelői teendőket. Elősegíti a határozat a nyugdíjas szakemberek munka- vállalását is. A megyei tanács végrehajtó bizottsága mezőgazdasági osztálya vezetőjének hozzájárulásával a gazdaságilag meg nem erősödött tsz-ekben 3—5, a közepesekben pedig 2—3 évi időtartamra a szüneteltetett nyugellátással azonos összegű jövedelemkiegészítésben siésze«iilhetnek a nyugdíjas szakemberek. Mindamellett lehetőség van arra is, hogy azok. akik 1904-ben végeznek valamelyik közép-, vagy felsőfokú mezőgazdasági oktatási intézményben. gyakornoki idejüket termelőszövetkezetekben tölthessék. Az ilyen gyakornokokat fogadó tsz-ek vissza nem térítendő állami támogatásként megkapják a gyakornoki fizetésnek meefe- Ielő összeget. Ez a kezdvez- mény is számottevően hozzájárul ahhoz, hogv tovább javuljon a termelőszövetkezetek szakemberekkel való ellátottsága. A legjobb mego'dás természetesen az, hogy a termelőszövetkezetek maguk gondoskodnak szakemberekről. Ezért helyes, ha a tsz-ek minél több fiatalt küldenek felsőfokú isko’ára, tanulmányi ösztöndíjjal. Az állam éhhez is segítséget nyújt a szövetkezeteknek: vissza nem térítendő támogatásként rendelkezésükre bocsátja az ilyen ösztöndíjak összegét. Messzemenő és sokoldalú tehát az a gondoskodás, amellyel államunk a tsz-ek tszalonai irányításának fejlesztését előmozdítja. A szövetkezeteken a sor, hogy éljenek a fe’sorolt lehetőségekkel elsősorban ők maguk tátják ennek hasznát, de jól szolgálják vele az egész mezőgazdasági termelés 6s ez- é'tal a népgazdaság érdekeit is. lakás István, a szocialista brigád vezetője. Brigádja a kls- várdai öntödében radiátorok formázását készíti. Hammel J. felv. Gépesítették a téli juhgondozást Szaöolcs-Szslniar megyében elsőnek a Tlizavaavárl Állami Gazdasag gépesítette a juhgondozás téli munkálatait. Egy hatalmas Kodályban, ahol háromszáz állatot tartanak, drótkötél pályára szereit csillés takar- mámyszálhtókat állítottak üzembe. így egyetlen gondozó kényelmesen elláthatja az állatok etetésének, almo- zásának munkáját. A csil- lerendsaer mintegy 140 centiméter magasan helyezkedik el a hodályban. A szállító edényeket csigákon függesztették fel a kifeszitett kötélre, amely lehetővé teszi, hogy vontató motor. vagy egyéb vonó jármű nélkül is könnyen mozgatható legyen. A korszerű, rn.ua» kakönnvítő berendezést a termelőszövetkezetek szakembereinek ig bemutatják* s megyeszerte alkalmazzák majd a nagyobb juhászotok-* ban. Itt a diszpécserszolgálat 1 A folyamatos munka lelke — Szükség van plaekutalásra A fiatal, világhírű üzem hétköznapja Készítik a város reggelijét ,kte(ik" a gépet —* Technikumba jár a pék — Bossó bácsi tv-je — Éjszaka a sütődében Alszik a város. A nyíregyházi Sütőipari Vállalat üzemének ablakai mtgött ilyenkor is dolgoznak. Tíz pékmester munkával készül a város lakóinak reggelijéhez a kifli, zsemle, szegedi, bri06, puffancs, vajas és tepertős pogácsa, bordás és még számos más finompékáru. Ma éjszaka Nyíri György csoportja van műszakban. Egyikük gyűr, a másik a fonott kalácsot készíti elő sütésre, ketten a kiflikészítő gépet „etetik”, dolgoznak a kemencénél, munkában a fűtő és a raktáros is. Énekelni is tanulok A hatalmas kemence szája egymás után nyeli el a kiflivel roskadásig megrakott pléhlemezeket. Tóth István, kemencemunkás mesteri ügyességgel, gyorsan tolja be hossztónyelű lapáton a nyers süteményeket a kemencébe. — Amikor leszereltem ide jöttem dolgozni — mondja — már lassan nyolc éve. — Családos? Igen, van két gyermekem is. — Közben bepillant a kemencébe. Nemsokára ki kell szedni a szőkére sült kifliket, kalácsokat. A magánéletéről érdeklődünk: mit csinál saabad idejében? , — Tanulok. A pénzügyi technikumban másodéves vágjuk. Szabad időmet leginkább a tanulás, a házi feladatok elkészítése köti le. — Szeretnék leérettségizni, • utána tovább. Szeretek tanulni, képezni akarom magam. Ha jól érettségizem. egyetemre megyék. A jt«ot szeretném elvégeani, levelező úton. Tóth István • sokoldalú ember. Dolgozik, tanul, gyerekeivel is van ideje foglalkozni, a vállalat KISZ-titkára, munkásőr és a beszélgetés végén megjegyzi: — Énekelni is tanulok a zeneiskolában. 42 éve egy helyen Bozaó László, a legidősebb pékméster. — Igen, kérem, 42 éve a szakmában és ezeket az éveket itt Nyíregyházán töltöttem. — Tudja, amikor én kezdtem 1922-ben, hajnali 2-től este tízig dagasztottunk, gyúrtunk, formáztuk a pékárut. Most meg! Itt ez a sok gép. könnyebb a munka, kevesebb a fáradság. Éh sem lennék most ilyen egészséges, ha ezek a gépek nem lennének. Van elég szabad időm is. Bozsó bácsi sokat olvas szabad idejében. A Ságvári telep könyvtárának törzsvendége. Legkedvesebb olvasmánya Jókai, Szabó Pál. — A feleségemmel színházba szoktunk járni. A gyerekek már nagyok, ők is _ dolgoznak. tanulnak, nevelésükkel már nem kell foglalkoznunk. így hát Jut idő a szórakozásra. olvasásra is. Most tv-re gyűjtünk, nemsokára meg is vesszük.. Az lesz már a? igazi szórakozás! 12000 kifli Ezen az éjszakán 12 ezer kiflit készít gépén Pavlovics István. Ilyenkor péntek éjszaka többet, mint más napokon, mert a szombat „erős nap” a boltokban. Ilyenkor sokkal több péksütemény fogy aL Zsemléből is 8 ezret készítettek. A kész kisütött kalácsok a raktárba kerülnek, s a kora reggeli órákban megkezdődik a kiszállítás. Autóba rakják az árut és perceken belül Nyíregyháza és környéke száznál Is több boltjában, árusítóhelyén vehetik meg a ropogós' süteményeket a reggeliző nyíregyháziak. Szilágyi Szabolcs A perlitgyár diszpécserének asztalán sűrűn cseng a telefon. A vonalban éppen a budapesti központ. A szűk szobában ilyenkor a legnagyobb a forgalom; szinte körülállják Boros János íróasztalát. Várják, hogy sorra kerüljenek. Mindenkinek van valami megbeszélnivalója a központ illetékes osztályával. — ... igen, igen... Ma este egy gépkocsit küldünk vízüvegért Budapestre. Azért is kérem, hogy a láncot szerezzék be addig ne kelljen érte külön fuvar. Máskülönben is sürgős! Ezenkívül... Még egy pár apróbb természetű, de csak a felületes szemlélőnek jelentéktelen ügy, és a diszpécser elégedetten adja át a kagylót a várakozóknak. Aki mindent tud — A diszpécser legfőbb erénye, hogy sohasem kezeli nyitott kérdésként a problémákat — mondja. — Mindig a legrövidebb időn belül intézkedik. Tudnia kell, hogy milyen anyagok, alkatrészek vannak raktáron, miből mennyi a fogyasztás, milyen a készáruraktár kapacitása. Ezek ismerete nélkül teljes értékű munkát nem is végezhet Kíváncsi vagyok van e most elegendő alapanyag a folyamatos üzemeltetéshez. Nem lepődik meg, még csak a mindent tudó „kisokos” füzetet sem szedi elő. Fejből sorolja a raktáron lévő anyagokat. — Dúzzasztásra váró nyers- perlitből 130 tonna van. Ez kevés, mert napi 10 tonna fogy. Legalább 45 napi készletnek kellene lenni. A hiány abból adódott, hogy mi már augusztus 27-én befejeztük az éves tervet, de nem álltunk le. Tervünket felemelték, de a szállítási korlátozások miatt Pálháza nem tudta az ehhez szükséges mennyiséget leszállítani. Kénytelenek voltunk a készlethez nyúlni. Igaz, beállítottunk három tehergépkocsit is, de azok két fordulóban csak fél vagonnal tudtak ideszállítani. Papírzsákból naponta háromezret' töltenek meg duzzasztott perlittel. A zsákkészlet több mint egy hónapra elegendő. Nátriumszilikófloridból is megvan a 45 napi készlet, de a vízüveg már pótlásra szorul. — A vízüveget most, a hideg időben különös gonddal kell kezelni. Szállítás közben befagy. Két-három napig keli olvasztani, s ha nincsen elegendő tartalék, bizony könnyen megáll a tudomány. Átcsoportosítás termeléskiesés nélkül A perlitüzem külföldre is exportálja termékeit. Az építőipar igénye ingadozó. Megesik, hogy az előregyártást duplájára, sőt még többre is kell fokozni. Ilyenkor nagyarányú átcsoportosításokat kell végrehajtani, olykor három műszakban is kell dolgozni. Az üzemben már évek óta bevált gyakorlat, hogy a duzzasztásnál dolgozókat az előre- gyartási munkákra is kioktatják, és fordítva. Az átállásnál így nem lehet fennakadás. — Gyakran utazok Budapestre — folytatja a diszpécser. — A perlit újfajta építőanyag, nem nagyon ismerik. Szükség van a piackutatásra, gyakran kell tárgyalnom az építőipari vállalatok és a külkereskedelmi vállalat képviselőivel. Nyugodtan tárgyalok, mert tudom, hogy itthon minden rendben... A temékeknek év végén van a legnagyobb keletje, az év első negyedében a legkevesebb a megrendelés. Ezt az időt használják ki a nagy TMK munkák elvégzésére. Az egyhónapos állásidőt éppen ezért január 18 és február 18 között tervezték. Senkit sem kell a vállalattól elküldeni, mert mindenkit bevonnak ebbe a fontos munkába. Mindig „kéznél“ Bár a gyái^kinn van Beieg- rád-tanyán, a központ pedig a városban, a diszpécserszolgálat mégis időre értesül az üzemben történtekről. Reggel kilenckor már cseng a telefon és a drót túlsó végéről adják a jelentést. Ez nem csak regisztrálás, hanem előrejelzés is: milyen üzemzavar várható, milyen alkatrészekről kel! gondoskodni, hogy azonnal cserélhessék. — Az is megtörtént már —, hogy éjjel jöttek értem. Mégis szeretem ezt a munkát, mert sokoldalú. Néha egy kis büszkeség is elfog, amikor külföldiek érdeklődnek termékeink iránt. Lám, a kis tanácsi vállalat mivé fejlődött. Csehek, lengyelek. norvégek, jugoszlóvok, osztrákok vásárolják a különböző perlitkészítményeket. Legújabb „fogyasztók” a cukorgyárak és a termelőszövetkezetek. Előbbieknél szűréshez* a tsz-eknél a föld víztároló képességének fokozására hasznosítják a perlitet. S Boros János nemcsak „elad”, hanem tanácsokat is osztogat. Most például egy tsz-be készül, Duna- varsányba. Ez a szövetkezet 1000 köbméter ciklonperlitet rendelt. Kíváncsi, hogy mire kell, s ha elfogadják, tanácsot is ad nekik. Tóth Árpád — A férj, nevezzük Bélá- jL ® nak, veszekedés közben monata ki a csúnya szavalhat. Amikor kimondta, megbánta és fülig pirult, de akkor már késő volt. Titokban abban bízott, hogy nem hallották meg. Sajnos, halloták. Tisztán. A nagymama csak annyit mondott: — Ha nem nézném, hogy negyvenéves vagy, felpofoználak, édes fiam... Az asszony elrémülve, döbbenten azt suttogta: — Hol tanultad ezeket a csúnya szavakat? •— Hol? —■ szólt közbe epésen a nagymama. — Az óvodában! A nagymama elmesélte a . © menyének, hogy Béla fia a Só utcai óvodába járt Laura nénihez, aki valóságos tündér volt, szigorú, de jóságos tündér. Tőle csak szépet és jót hallottak a gyerekek. De volt Bélának egy barátja, a Suhajda Frici, az mindenre megtanította a fiát. A csúnya szavakat is tőle tanulta... ő az oka mindennek! MIKES GYÖRGY: Nyomozás 3 Néhány nap alatt a a, nagymama kinyomozta, hogy Suhajda Frigyes jelenleg a Bámexbumf értnél dolgozik mint főelőadó. Suhajda kartárs hűvösen fogadta. — Tessék... Miben lehetnék szolgálatára? — Én vagyok a Béla mamája. — Kinek a mamája? — kérdezte szórakozottan a főelőadó. — A Béláé. A Kerekes Béláé. Együtt jártatok óvodába. — Bélabélabéla — mondogatta elgondolkozva, aztán hirtelen felderült az arca: — Már emlékszem! Ugye, fekete> szemüveges fiú volt? — Soha! — mondta büszkén a nagymama. — Az én fiam szőke volt, mint egy angyal, és jó, mint egy angyal... De térjünk a targyral Szép kis szavakra tanítottad a fiamat... Tegnap a felesége majd elájult! Azóta nem beszélnek egymással. .. — Én? — csodálkozott Suhajda kartárs. — Én tanítottam csúnya szavakra? — Még le is tagadod? — kiáltotta a nagymama haragosan. — Vedd tudomásul, haszontalan kölyök, beszélni fogok az anyáddal! sr Suhajda néni kijelentet- ■hIh a> ie: — A fiam sohasem használt csúnya szavakat... Ebben biztos vagyok... Én ismerem a fiamat... De ha tudott is egykét csúnya szót, akkor azt csak az óvodában tanulhatta és csak Bélától... Tisztán emlékszem rá, hogy Béla annak idején egy versikére is megtanította a fiamat... Ne kívánja, asszonyom, hogy ezt a versikét most elmondjam önnek... — Azt meri mondani, hogy a maga fia az én fiamtól tanulta a csúnya szavakat? Ezt kikérem magamnak! — Én kérem ki magamnak! — Maga kéri ki? Én kérem ki! tar Miközben a mamák vi- 'JS><o‘atkoztak, a két hajdani jopajtás találkozott egy kiskocsmában. — Szervusz, öreg hóhányó! — ordította Béla. — Lopsz még építőkockát? — Mi van veled, vén csibész?! — üvöltötte Frici. — Emlékszel, amikor lekvárral kentük be Laura néni székét? A későbbiek folyamán mindketten megállapítottál:, hogy a csúnya szavakat nem az óvodában tanulták. És nem is egymástól. Nem tanulták senkitől. Autodidakták.