Kelet-Magyarország, 1964. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-05 / 3. szám

Események sorokban Inöntt új koalíciós kormá­nyának a török nemzetgyűlés szombaton 225:175 arányban bizalmat szavazott. Válságban a francia— \ német „egyetértés“! A TASZSZ hírügynökség a Bonn—Párizs tengelyen támadt résről Az FLN politikai irodájának meghívására Algériába utazott az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának kül­döttsége. A küldöttséget Lui­gi Longo a párt helyet­tes főtitkára vezeti. Az olasz kommunista küldöttség megbeszéléseket folytat majd az algériai forradalom vezetői­vel. A Német Szakszervezeti Szö­vetség elhatározta, hogy az új esztendőben nem hosszabbít­ják meg, hanem minden ipar­ágban felmondják azokat a kollektív szerződéseket, ame­lyeknek hatálya lejárt, és újabb, béremeléseket fognak követelni. Hruscsov szovjet miniszter- elnök Nkrumah ghanai elnök­höz intézett táviratában kife­jezte felháborodását a ghanai államfő ellen elkövetett me­rénylet miatt. Johnson amerikai elnök el­készítette a kongresszushoz szóló üzenetét. Ebben bejelen­tette, hogy több száz' millió dollárral csökkenteni kívánja az űrkutatásra, az atomenergia bizottság és a Földművelésügyi Minisztérium kiadására szánt összegeket. Ezekkel az intézke­désekkel az elnök azt kívánja elérni, hogy az 1965-ös pénz­ügyi év költségvetése ne halad­ja meg a 100 milliárd dollárt. Az üzenet január hó folyamán kerül a kongresszus elé. Nem vív párbajt Suarez ar­gentin hadügyminiszter a le­mondott Caeiro-val, a légierők volt miniszterével. Az Illia el­nök által az ismeretes viszály eldöntésére kinevezett bírák megállapították, hogy Caeiro ezredes becsületét semmikép­pen sem séftették meg, ugyan- k: Sühféznek hatáskörénél fog­va jogában állt olyan gazdasá­gi intézkedéseket elrendelni, amelyek ellen tiltakozva a légi­erők minisztere lemondott. Pénteken életbe lépett Észak- Rhodésia új alkotmánya, amely előírja az alkotmány tanács és a 75 tagú törvényhozó testület létrehozását. A legfeljebb 13 tagú kormányt a miniszterel­nök irányítja. A kormányzó hatáskörében maradnak to­vábbra is a hadügyek, a kül- ügyek és a közbiztonság. A kambodzsai kormány nem adott beutazási engedélyt két nyugati újságírónak, a Reuter hírügynöksége és a Figaró tu­dósítójának, akik pénteken Pnorft Pnehbe érkeztek, hogy tudósítsanak Messmer francia hadügyminiszter szombaton hezdödő kambodzsai látogatá­sáról, a két sajtótudósítót az első géppel visszaküldték. Bonn, (TASZSZ): Súlyos válságba került a francia—nyugatnémet „egyet­értés”. Közvetlen okot adott erre az OAS-ista Argoud ügye, aidt múlt év február­jában francia ügynökök elra­boltak egy müncheni szállo­dából és a francia bíróság életfogytiglani börtönbünte­tésre ítélt. A nyugatnémet külügyminisztériumban már harmadik napja rendkívül ideges légkörben készítik az újabb jegyzéket Párizshoz, amely kereken visszautasí­totta Argoud kiadását a nyugatnémet hatóságoknak. Helyi politikai körök sze­rint azonban az Angoud-eset nem egyéb, mint a Bonn és Párizs között régen érlelődő ellentétek nyílt megjelenési formája. Nem véletlen, hogy ez az ügy csaknem egy évvel Argoud elrablása után ke­rült a felszínre. Lényegében arról van szó, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország között éles ellentétek támad­tak o NATO-val kapcsosai­ban, egyebek között a sokol­dalú atomerő és a Közös Piac problémáit illetően. Er­hard kancellár minapi wa­shingtoni útja még közelebb hozta Bonnt e kérdésekben Washingtonhoz és mint ahogy a Franfurter Rundschau ír­ja, felháborította De Gaul­le-t. Mint borúiban mond­ják, a francia elnököt külö­nösen az bosszantotta, hogy Erhard Washingtonban fon­tos politikai és gazdasági tár- j gyal ásókat folytatott, de nem tanácskozott erről előzetesen í Párizzsal és ezzel megsértet­te a francia—nyugatnémet szerződés alapelveit. Ez az ingerültség magyarázza a nyugatnémet hatóságok kia­datási kérelmének gyors ( megtagadását. U Tlasaiií javaslata a Biztonsági Tanácsban New York, (TASZSZ): U Thant ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanácsban elhang­zott nyilatkozatában javasolta, hogy legalább két hónappal hosszabbítsák meg a Szaud- Arábia és Jemen határán mű­ködő ENSZ megfigyelő bízott­Köztársasági párfton§resz- szusok a Szavjefuniában ság mandátumát. A misszió feladata, hogy ellenőrizze az érdekelt felek által kötött, ha­táregyezmény végrehajtását. Az 1963. június 4-e óta tevé­kenykedő bizottság, amelynek megbízása január 5-én járna le, az utóbbi két hónapban megállapította, hogy „a száraz­földi ; fegyveres összeütközések Jemenben kevésbé intenzívvé válta”. U Thant véleménye szerint azonban a szembenálló felek szétválasztására szolgáló egyezményt még távolról sem hajtották végre. Moszkva, (MTI): A Szovjetunió közép-ázsiai, kaukázusi és balti köztársa­ságaiban december utolsó napjaiban kezdődött- a párt- kongresszusok sorozata, amely az Észt KP január 10-én megnyíló kongresszusával zá­rul le. Tádzsikisztánban, Tunkméniában, Kirgiziában, Grúzáéban, Azerbajdzsánban, Örményországban, az Észt, a I«tt, a Litván és a Moldva SZSZK-ban utoljára több mint két évvel ezelőtt, még az SZKP történelmi jelen­tőségű XXII kongreszsusa előtt tartottak köztársasági párt- kongresszusokat, s így most fontos szakasz tapasztalatait kell összegezni — terrr>tsze- tesen » nem kevésbé fontos új feladatok világánál. Az eddig lezajlott köztár­sasági pártkongresszusok be­számolói és az elhangzott fel­szólalások képet adtak az állami, a gazdasági és a kul­turális építés egyes területei­ről, a szervezési és az ideo­lógiai munkáról. A mostani pártkongresz- szusok egyik jellemző voná­sa a gazdasági kérdések elő­térbe nyomulása, ami már a decemberi plenum határo­zataival is összefügg. Természetesen sok mező- gazdasági kérdés kap fóru­mot a köztársasági párt- kongresszusokon." Általános törekvés a földművelés in­tenzívebbé tétele. Ezenbelül szó esett több helyen az agrokémiai ismeretterjesztés fontosságáról, az öntözött földterületek jobb kihaszná­lásáról. Több pártkongresszuson helyeselték az SZKP . Közpon­ti Bizottsága közép-ázsiai és Kaukázuson túli irodájának létrehozását, az egységes kö­zép-ázsiai és Kaukázuson túli gazdasági szervek felál­lítását, amelyek a regionális gazdasági fejlesztés igen ope­ratív irányítói lesznek. Ál­talános helyesléssel találko­zott a pártszervezetele ter­melési elv szerinti átépítése, ami elősegítette a gazdasági munka szakszerűbb, konkré­tabb irányítását HffFSCSSV és Srezstiyev üzenete Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev üzenetet intézett Ne Win tábornokhoz, a Burmái Unió függetlenné válásának 16. évfordulója alkalmából. A szovjet vezetők hangsú­lyozzák: „A szovjet emberek sokra értékelik Burma béke­szerető külpolitikáját, hozzájá­rulását korunk olyan elodázha­tatlan problémáinak megoldá­sához, mint az általános és tel­jes leszerelés, a béke megőr­zése és megszilárdítása, a szé­gyenletes gyarmati rendszer felszámolása.” Mint már jelentettük, Ma- kariosz ciprusi elnök pénte­ken sajtóértekezletet tartott, s _ ezen kifejtette a ciprusi kérdés békés rendezésére vo­natkozó álláspontját. Az AFP hírügynökség újabb részltete­ket közöl a ciprusi államfő kijelentéseiből. MakaAosz hevesen szembe­fordult azzal a követeléssel, hogy a szigetet kettéosszák. Mindazonáltal — mutatott rá az utóbbi napok tragikus eseményei azt jelezték, hogy radikális módon meg kell változtatni a jelenlegi kor­mányzási rendszert. Ez per­sze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a ciprusi görögök meg akarják fosztani jogai­tól a török kisebbséget. EÍzeket a jogokat. biztosítani kell, vi­szont az államnak is demok­ratikus alkotmányt kell ad­ni. Külpolitikai széljegyzet: Az álmok szigete és De Gaulle-féle valóság De Gaulle francia elnök a közelmúltban sajtókonferen­ciát tartott. Kijelentette: Franciaország nem mond le a moszk­vai egyezmény hatására arról, hogy megteremtse saját atom­fegyvereit. Eközben Franciaország fővárosától több ezer méríöldnyi- re a Csendes-óceán végtelen víztükréből apró pontként ki­emelkedő Tahiti szigeten a polinézek halat fogtak és gyön­gyöt hoztak fel, kókuszlevet ittak és illatos vaníliával rak-; ták meg az óceánjáró hajók feneketlen gyomrát. Nem is sejtették, hogy De Gaulle imént idézett szavai a legszorosabb kapcsolatban vannak az ő kis szigetükkel; amelynek területe csupán 1037 négyzetkilométer, lakossága pedig alig haladja meg a 30 000 főt. Ám hamarosan Tahiti fő­városába és kikötőjébe, Papeetebe furcsa utasokat és rako­mányt szállító, hajók kezdtek befutni. Mindenfelé olasz.,, spa­nyol. de leginkább német szót lehetett hallani. Nem, nerft tu­risták voltak, hanem a francia idegenlégió katonái, akiket sebtében átcsoportosítottak Algériából. S ezek a katonák nem fegyverfogásokat sulykoltak, s nem a feltételezett ellenfél megtámadását gyakorolták. Első pillantásra a lehető legbéké­sebb dolgokkal foglalatoskodtak: ácsoltak, villamosVezeléke­ket húztak ki, vízvezetékeket fektettek le, téglaházakat emel­tek. Ma is így dolgoznak hetente öt napot, naponta 9 órát, es­ténként kimenőt kapva a városba. Ám a tahitiaknak minden okuk .megvan rá, hogy ne le­gyenek elégedettek sem a francia idegenlégió katonáival, sem az általuk végzett „békés munkával”. Arról van szó, hogy a francia kormány saját hidrogénbombájának létrehozása érde­kében elhatározta, hogy feláldozza tengerentúli megyéjét. Nos ezért építik ki oly sürgősen Papeetetől 3 mérföldnyire Fran­ciaország csendes-óceáni kísérleti központját. Ezért haladnak „titkos” rakományukkal a francia hajók a Tahititól 775 mér­földnyire délkeletre fekvő Mururoa korallzátony, a hidrogén- bomba robbantásának tervbe vett színhelye felé. De Gaulle szándékai számos latin-amerikai ország kor­mányát nyugtalanítják. Ecuador, Kolumbia, Peru és Chile kormánya méltán aggódva, hogy a tengeráramlatok radioak­tív csapadékot sodorhatnak Dél-Amerika partjaihoz, az Egye­sült Nemzetek Szervezetében készülnek felvetni a Franciaor­szág által tervezett nukleáris robbantás kérdését. Az egész emberiség örömmel fogadta a moszkvai szerző­dés aláírását. Az idők követelménye, hogy a bolygónk fölé boruló égbolt legyen tiszta és mentes a radioaktív szennye­ződéstől. De mit törődnek ezzel az Ötödik Köztársaság vezetői, akik az atombomba árnyékában próbálják növelni Franciaország nagyságát. S e vélt nagyság érdekében nemcsak a távoli Ta­hiti szigetet és a békeszerető polinézeket dobják áldozatul. De Gaulle ezzel együtt az atombomba oltárára áldozatul oda­veti a francia nép legsajátabb érdekeit is. ÍT?. . v . % A pápa zarándokúba során Közel-Keletre érkezett Róma, (MTI) keleti útjának efeő afloma*-­.. helyére, megérkezett. A pápa Szombaton VI. Pál pápa i-epü- megérkezésekor Ammanban tógépen elindult szentföldi za- ködös és igen hideg idő volt. rándoklatára. A repülőtéren A városban valóságig orkán VI. Pált Segni köztársasági ejt- dühöngött és magával sodor­nék, Morc miniszrterelnök és a ta az üdvözlésére kitűzött kormány számos tagja, va- zászlóik egy részét is. iamint a Vatikánnál akkredi- Pál pápa üdvözlésére a re- tált diplomáciai képviselők pülőtéren a többi között meg­búcsúztatták. jelent Husszein király és a A pápa indulása előtt Jordániái miniszterelnök, hangsúlyozta, hogy utazása A pápa ezután Jeruzsáiem- „kéteziér év után jelent visz- be indult. A Jordán folyó szatérést, Palesztinába”. Min- partjánál rövid, ideig időzött den nép békéjéért, a kérész- azon a helyen, ahol a bib- ténv egységért és a szegé- lia szerint Krisztust megke- nyék javáért fogunk imádkoz- Tesztelték., ni — fűzte hozzá. — Minden VT. Pált a jeruzsálemi cte- népnek tolmácsoljuk békeüzie- maszkuszi kapunál hatalmas tünket, különösen pedig a tömeg fogadta. A tizennyolc Közel-Kelet népeinek. kocsiból álló autókaraván VI. Pál pápa szómba top csak nagy üggyel-bajjal tudott délután Ammanban, közel- előrehaladni. 79. —Hogy van, Seiser úr?-— Köszönöm. — A letartóz­tatott kérdően nézett az ügy­védre. — Olvasta a feljegyzé­seimét, doktor úr? — Olvastam. Szünet állott be. Dr. Wemer első ízben nézte meg a xogolyt ülönleges figyelemmel. Most, ogy annyi mindent tudott ró- á. mintha egy egészen új em- >er állt volna előtte. Egyszerre ainden érdekes volt rajta: kes­keny, finoman tagolt zongoris- akeze, arca, amely első pillan­tásra kissé durvának és kó­bornak látszott, úgyhogy csak magas, meredeken felfelé törő homloka tanúskodott erősen fejlett intellektusáról, végül ez alatt a homlok alatt világos­kék színű, nagy és jóságos sze­me, — Mit néz úgy rajtam? Dr. Werner egy mosolyt nyo­mott el. — Látom — mondta tréfál­kozva —, hogy rosszul van bo­rotválva. Seiser kedvetlenül felel: — Talán el sem hiszi, amit írtam. Nem mondhatok önnek mást ma sem. De tudom, hogy egy szép napon már késő lesz, hogy a sebhelyest ártalmatlan­ná tegyék, és akkor sokat di­csőített nyugati demokráciá­juknak maradékát is megfojt­ják... — Már nincs sok megfojta- nívaló, Seiser úr. Tökéletesen egy véleményen vagyok önnel, tennünk kell valamit, amíg nem késő; De előbb megnyug­tatására: hiszek önnek, és azt is tudom, hogy hol tartózkodik a sebhelyes. Klaus Seiser aggódó feszült­séggel figyelte az ügyvédet. — ön tudja a címét? — Annál sokkal többet tu­dok! — Dr. Werner elmondta a történteket. — A törvény sze­rint ez a Jakutek nem marad­hat már szabadlábon három napnál tovább, hiába vannak összeköttetései. Seiser bosszúsan felnevetett. — A törvény szerint! Hát mi­lyen törvények uralkodnak Németországnak ebben a részé­ben? Ezek a törvények megen­gedik, hogy a sebhelyes máig is háborítatlan maradjon, sőt kémkedésért kapott pénzeiből gyárat rendezhetett be magá­nak. A törvény szerint nyom­ják el a kommunistákat, míg a régi nácik befolyásos állások­ban ülnek. Ki ítélkezzék tulaj­donképpen a sebhelyes, felett, doktor úr? Saját elvbarátai ta­lán? — Túloz, barátom, vagy ta­lán nem akarta-e ön is itt elfo­gatni őt? Tehát ön is hitt tör­vényeinkben. — Hittem? Nem, de akkor még volt némi reményem. Be­számolója hallatán azonban tu­dom, hogy a sebhelyest, alias Jakuteket így néni lehet ártal­matlanná tenni. — Mit javasol? — Fel kell lármázni a nyil­vánosságot... — Meg fog történni, Seiser úr. — De nem elégedhetünk meg valami egyszerű közléssel, egy újsághírrel. Ha a sebhelyest nem teszik ártalmatlanná, szörnyű szerencsétlenség éri népünket. Dr. Werner* elgondolkozva mondta: — Különös, hogy ön a seb­helyest a fasizmussal azonosít­ja. Kufrat valami hasonlót mondott tegnap, mikor befejez­te elbeszélését. — A fasizmus mindenütt ott van — felelte a letartóztatott sötét arccal —, ahol a történe­lem kerekér vissza akarják fordítani, ahol puccskísérlete­ket szerveznek szocialista or­szágok ellen, ahol egy új há­borút készítenek elő. Akarja tudni, hol bukkantam rá még egyszer a sebhelyesre?.„ — Hogyne. Mondjon el min­dent, amit róla tud. Elsősorban tényekre, további tényekre van szükségem. Beszélje el sor­ban™. Klaus Seiser egy pillanatra elgondolkodott. — Tények! Alapjában véve az önök egész állami rendje egyetlen tény a sebhelyes ellen. 1953. június tizenhetedike tény volt. De az ilyen bűncselek­ményeket itt nyilván nem bün­tetik. Mit mondjak még ön­nek? Berlini találkozásunk után még kétszer futottam ösz- sze vele. Első alkalommal ször­nyű időkben láttam viszont. Három évvel váratlan berlini felbukkanása után volt ez Mint már egy ízben, akkor is csak néhány lépés választott el tőle... — Hol találkozott vele? — Magyarországon. — Magyarországon? Hogy került a sebhelyes Magyaror­szágra? Klaus Seiser leült, és fejét két kezébe támasztotta. —Mindent sorjában elmon­dok önnek, doktor úr. Tulaj­donképpen már a repülőgép­ben kezdődött, amellyel a fő­városba akartunk visszatérni. Dr, Werner is helyet foglalt. Felütötte noteszát, töltőtollat vett a kezébe, és várta, mi mondanivalója van ügyfelének. 1956 október közepén Liszt­versenyt tartottak Budapesten, amelyen zongoristák vettek részt a világ minden tájáról. Engem Zeneművésze i.i Főisko­lánk megfigyelőként küldött ki. Egy szabad napon a küldöttek kirándulásokat tettek az or­szágban. Én egy csoporttal Szombathelyre utaztam. (Folytatjuk) ^ Zloroioholi r\£ h | £ i vÜ O y űtoncl f to auú ETra’rewÉess ellenzi Ciprus kettéosztását

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents