Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)

1963-12-12 / 290. szám

Események sorokban Az emigrációban éló ecu­adori hazafiak Mexikóban manifesztumot tettek közzé. Ebben felszólítják hazájuk népét, hogy egyesült erővel döntse meg a terrorista kato­nai diktatúrát. A manifesz­­tum követeli a szabadság­­harcosok százainak szabadon bocsátását, az emberi jogok visszaállítását, a szakszerve­zeti biztosítékok és az egyre­­temi autonómia megadását, a katonai junta megdöntését és egy olyan népi kormány lét­rehozását, amely gondosko­dik a legfontosabb reform­intézkedések végrehajtásáról. Tunkn Abdul Rahman Ma­laysia miniszterelnöke szer­dán egy parlamenti nyilat­kozatban azzal vádolta az indonéz kormányt, hogy fegyveres agressziót követel Malaysia ellen, s titkos ügy­nököket küld Malaysiába az áXlamszövetség kormányának megdöntésére. Az amerikai szenátus kü­lügyi bizottsága kedden jó­váhagyta a „békehadtest” ki­bővítéséről szóló és a kép­viselőház által már jóváha­gyott törvényjavaslatot, amely szerint az 1963—64-es pénz­ügyi évben 102 miffió dollárt bocsátanak e szervezet rendelkezésére az előző évi 59 millió dollárral szembe. A Szakszervezeti Világszö­vetségben tömörült bányász­szakszervezetek adminisztratív bizottsága december 11-től 14-ig ülést tart Berlinben. Az ülésen, amelyen részt vesznek a szovjet, a lengyel, a magyar, a román, a kínai, a csehszlo­vák, a francia, az olasz, a cip­rusi, az indiai és a spanyol bá­nyász-szakszervezetek képvise­lői, a többi között előkészítik az 1964-ben Moszkvában meg­rendezésre kerülő nemzetközi bányászkonferenciát Az NDK nettbrandenbnrgi kerületi bíróságán szerdán kezdődött meg az eddig hamis néven bujkált Roland Puhr volt áS-nek a tárgyalása. Puhrt az emberiesség ellen elköve­tett bűnök és hábarús bűnök miatt állították bíróság elé, mert az SS tagjaként része volt a sachsenhauseni koncentrá­ciós tábor szovjet hadifoglyai­nak meggyilkolásában. Folytatta munkáját az SZKP Központi Bizottságának plénuma Moszka, (TASZSZ): Az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma szerdán tovább folytatta Nyikita Hruscsov be­számolójának megvitatását. Elsőnek Msztyiszlav Keldis akadémikus, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia elnöke szó­lalt fel. Bejelentette, hogy nincs messze az idő, amikor megvalósul a legegyszerűbb fe­hérjék szintetizálása. Keldis a többi között elmon­dotta, hogy a szovjet tudósok új kvantum-generátorokat hoz­tak létre, amelyeknek teljesít­ménye sokszorosan meghalad­ja a rubint-kristály generáto­rokét. Bejelentette egyúttal, hogy niobiumból és cirkónium­ból olyan magas vezetőképessé­gű ötvözeteket sikerült kiala­kítani, amelyek minimális elek­tromos energiaveszteség mel­lett elektromágneses mezőket hoznak létre. A tudományos akadémia el­nöke javasolta, hogy hozzanak létre egy olyan kémiai kutató központot, ahol együtt dolgoz­hatnának e szakterület legki­emelkedőbb tudósai. Dmitrij Vsztyinov, a Szov­jetunió Népgazdasági Főtaná­csának elnöke felszólalásában megállapította, hogy az 1964- 65. évi népgazdasági terv a Legfelső Tanács legközelebbi ülésszakán kerül jóváhagyásra. • • Ünnepi files Moszkvában Moszkva, (TASZSZ): Szerdán ünnepi ülést tartot­tak Moszkvában a szovjet— csehszlovák barátsági, kölcsö­nös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerző­dés megkötésének 20. évfor­dulója alkalmából. A Kreml Színházban megtartott ünne­pi ülésen jelen voltak a cseh­szlovák párt- és kormánykül­döttség tagjai, Jiri Hendryc­­hnek, a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága titkárának vezetésével. Szovjet részről Alekszej Ko­szigin, Nyikolaj Podgnrnij, Viktor Grisin, Andrej Kirilen- Ico és más államférfiak fog­laltak helyet az elnökségben. Alekszej Koszigin beszédé­ben méltatta az 1943-ban megkötött szovjet—csehszlo­vák szerződés jelentőségét, majd kijelentette, hogy min­den egyes szocialista ország és az egész szocialista közös­ség sikeres fejlődése jelenleg elsősorban azt követeli meg, hogy hatékonyabban használ­ják ki a szocialista világrend­­szer óriási anyagi erőforrá­sait az ésszerű munkamegosz­tás alapján. E feladat meg­valósítása alkotja a KGST tevékenységének alapját. Ezután Jiri Heindryck szó­lalt fel, aid többek között ki­jelentette: — nemzetközi kö­telességünknek tartjuk, hogy teljes erővel elősegítsük a szocialista országok együttmű­ködésének elmélyítését min­den vonalon — mondotta & többi között — A csehszlovák kormány a Szovjetunióval vállvetve fáradhatatlanul küzd a nem­zetközi feszültség enyhüléséért, a szigorúan nemzetközileg el­lenőrzött általános és teljes leszerelésért. A Szovjetunió és a többi szocialista ország külpolitikai hitvallásává a békés együttélés lenini elve vált. loan Volovcsenko, a Szovjet unió mezőgazdaságügyi mi­nisztere elsőrendű fontosságú feladatnak nevezte az orszá­gos agrokémiai szolgálat felál­lítását. Ennek terveit a legki­válóbb szakemberek részvételé­vel már kidolgozták. A szónok elmondotta, hogy a köztársasá­gokban és területeken 204 új speciális agrokémiai laborató­riumot létesítenek, amelyek se­gítséget nyújtanak majd a kol­hozoknak és a szovhozoknak a műtrágyák, ásványi eredetű takarmány kiegészítő anyagok és növényvédelmi eszközök gyakorlati alkalmazásában. Egyebek között elmondotta, hogy a következő öt évben több mint százezer agronómus és más szakember képzettségét emelik. Vidéken általánossá te­szik az agrokémiai ismeretek oktatását. A felsőoktatási intéz­ményekben öt új agrokémiai fakultást nyitnak, a középfokú mezőgazdasági technikumok­ban pedig 110 agrokémiai és növényvédelmi szakot létesíte­nek. Ezután Georgij Orlov, a fa-, cellulózé-, papíripari és erdő­gazdasági állami bizottság el­nöke tájékoztatta a plénum részt vevőit a fa- és papíripar fejlődésének távlatairól. Kije­lentette, hogy 1970-ig az ipar­ág termelése eléri az évi 11,5 millió tonnát. Egyesíteni kell a szocializmust akaró erőket TOGLIATTI BESZEDE — Mindig abból az alapvető meghatározásból kell kiindul­nunk, amelyet pártunkról, a munkásosztály politikai párt­járól adunk, vagyis abból, hogy tömegpárt és harci párt vagyunk — mondotta Tog­liatti. A továbbiakban az egysé­ges párt problémájáról be­szélt. Ebben a kérdésben kidol­goztuk álláspontunkat — mondotta. Lehetségesnek és szük­ségesnek tartjuk a pár­tok sokféleségét egy új társadalom építésének időszakában. Mig egyidőben azt gondolták, hogy csupán a munkásosztály élcsapata haladhat a szocia­lizmus felé, ma ez a törek­vés megnyilvánul a munkás­­osztály, a középrétegek, az értelmiségiek széles körében is. vettük —, —, hogy a Válságban a Közös Piac Bonn visszautasította Párizs ultimátumát Hruscsov távirata Kanyattához Moszkva, (TASZSZ): Hruscsov szovjet kormányfő táviratban közölte Kenyatta kenyai miniszterelnökkel, hogy a szovjet kormány elismeri Ke­nyát, mint független és szuve­rén államot és kész felvenni vele nagyköveti szinten a dip­lomáciai kapcsolatokat. Hrus­csov távirata hangsúlyozza, hogy Kenya függetlenségének kikiáltása újabb jelentős ese­mény az afrikai kontinensen a gyarmati uralom utolsó marad­ványai felszámolásának törté­nelmi folyamatában. A szovjet kormányfő kije­lenti: bizonyos abban, hogy a Szovjetunió és Kenya között a békés együttélés elvei alapján baráti, a sokoldalú együttmű­ködést magukban foglaló kap­csolatok alakulnak ki. Párizs, (MTI): A brüsszeli tárgyalások má­sodik napja után Párizsban válságosnak tartják a Közös Piac helyzetét. Pisani francia földművelésügyi miniszter kedden este visszaérkezett Pá­rizsba, hogy a kormány szer­dai ülésén beszámoljon a meg­beszélések eredménytelenségé­ről. A francia miniszter Brüsz­­szelből való távozása előtt az asztalt verdesve tiltakozott a bonni küldöttség ama vélemé­nye ellen, hogy a degaullei ul­timátum „legenda” és megis­mételte a fenyegetést: a de­cember 31-i határidő be nem tartásának rendkívül súlyos következményei lesznek. A francia—nyugatnémet vi­szony évek óta nem volt olyan feszült, mint ezekben a napok­ban. A francia lapok felvetik a kérdést, mire volt jó Erhard párizsi látogatása és mit ér a francia—nyugatnémet együtt­működési szerződés, ha Bonn ma merevebbnek mutatkozik a francia igényekkel szemben, mint valaha. A francia kormányköröket Butler bonni tárgyalásai is rendkívül kellemetlenül érin­tették. A nyugatnémet kül­döttség brüsszeli obstrukciója után csak olaj volt a tűzre, hogy Bonn a francia—nyugat­német egyezményhez hasonló rendszeres diplomáciai együtt­működést épít ki Londonnal. Mindkét országnak — mutat rá a Combat — rendkívüli ér­deke fűződik a Kennedy-me­­net sikeréhez. Az amerikai terv az angolok szemé! le­hetőséget nyújt a Közös Piac gyengítésére, a nyugatnémetek pedig a Közös Piacon kívül sí. — Köszönöm, professzor úr, hogy eljött. Vevőm kötette magáit ahhoz, hogy városunk első szaktekintélyével tanács­kozzék. — Nagyon hízelgő. Megtud­hatnám, hogy ki ez a vevő? — Persze. Eschenbach ve­zérigazgató úr az, ez a név talán nem sokat mond ön­nek, de többszörös millio­mos... — És az én tanácsom csak háromszáz márkát ér neki? — dörmögte a professzor. — 1963. december 12. Ha nem lennék annyira rá­szorulva erre a pénzre, le­mondanám ezt a tanácsko­zást. De hiszen az „Aspasia bölcsességei”-nek eredeti kéz­irata még az ön birtokában van? — Magától értetődik, pro­fesszor úr, a kéziratot félre tettük önnek: — Láthatnám? Négy héten belül együtt van a pénzem. A műkereskedő kinyitott egy páncélszekrényt, és egy elsár­gult kéziratot vett ki belőle. — Egy kis ellenszolgáltatás fejében már ma átengedném önnek. A professzor szeme felvü­­lant. — ifit kíván? — Látja ott azt a panathe­­maioni versenydíj vázáé? — Utánzat — mondta professzor megvetéssel. — Eredeti is lehetne... — Lehetetlen. — Azt mondtam: lehetne Eschenbach vezérigazgató úr laikus— — Uram! Mit kíván tőlem! Én tudós vagyok... — Nem kell azt olyan egye­nesen kimondani, professzor úr. A vezérigazgató úr nem annyira művészetet gyűjt, mint inkább értéket. Ha a vezérigazgató mondjuk öt­ezerért megveszd a vázát, öné a kézirat.TM — Nem, ezt nem tehetem, a nevem, hova gondol... — Nagy karó Ö, egy pilla­natra, a vezérigazgató úr ko­csija megérkezett. A műkereskedő ki rohant, kereskedelem korlátlan lehe­tőségeit látják benne. A francia minisztertanács szerdán De Gaulle elnökleté­vel ülést tartott, amelyen Cou­­ve de Murville külügyminisz­ter és Pisani földművelésügyi miniszter beszámolt a brüssze­li tárgyalásokról. Peyrefitte tájékoztatásügyi miniszter a minisztertanács után leszögezte: a tárgyalások rosszul kezdődtek. Megerősítet­te, hogy a francia kormány változatlanul ragaszkodik a de­cember 31-i határidőhöz, vagy­is ahhoz, hogy ez év végéig megegyezésre kell jutni a me­zőgazdasági Közös Piac alap­vető kérdéseiben. A tájékozta­tásügyi miniszter azt is közöl­te az újságírókkal, hogy De Gaulle január első felében saj­tóértekezletet tart. Pisani földművelésügyi mi­niszter szerdán délután vissza­utazott Brüsszelbe, hogy foly­tassa tárgyalásait a társ-mi­niszterekkel. Elutazás;» előtt kifejezte azt a reményét, hogy a nyugatnémet küldöttség ab­bahagyja „taktikai manővere­zését”, mert „a népek ydekei­­vel folytatott póker-játszma rendkívül kockázatos”. A kormány minisztertanácsa után Von Hase államtitkár hi­vatalos nyilatkozatot olvasott fel a sajtó képviselői előtt. A nyilatkozat lényegében vissza­utasítja a francia kormánynak azt a Brüsszelben előterjesztett ultimátumszerű követelését, hogy legkésőbb ez év decem­ber 31-éig megegyezésre kell jutni a vitás agrárpolitikai kérdésekben. A DPA brüsszeli tudósítója a Bonn és Párizs közötti ki­robbant vitával kapcsolatban hangsúlyozza: a most megin­dult idegháború csak előcsatá­­rozásnak tekinthető a politi­kai összecsapás előtt, amely a maratoni tárgyalások máso­dik szakaszában várható. A bonni kormány a két kérdés összekapcsolásában látja azt az emelőt, amelynek segítségével kikényszerítheti1 a francia hoz­zájárulást ahhoz, hogy a Közös Piac liberális kereskedelem politikát folytasson” — írja a tudósító. — Figyelembe folytatta Togliatti jelenlegi helyzetben több olyan párt létezik, amely a szocializmust vallja fő célki­tűzésének és részt kíván venni egy ilyen társadalom felépítésében. Tekintetbe véve a jelenle­gi olaszországi erőviszonyokat — mondotta Togliatti — nyil­vánvaló, hogy e műveletnél: nem annyira az a célja, hogy pártunkat elszigetelje a dol­gozó tömegektől, mivel ez le­hetetlen. hanem inkább az, hogy a szocialista pártot el­szigetelje attól a tábortól, amelyben harcol, hogy a szo­cialistákat a kormánypolitika puszta eszközévé változtassa. A kommunistáknak har­colniuk kell e manőver ellen és meg kell talál­­niok a munkáspártok közötti kapcsolat új for­máit — mondotta a szó­nok. — A munkáspártok­nak ki kell dolgo/niok a demokratikus fejlődés programját. — A szocializmust óhajtó erők esyséeének kérdését vi­takérdésként tesszük fel. Ezt a vitát pártunk szervező ere­jének teljes mozgósításával el akarjuk kezdeni a gvárakban, a földeken, az iskolákban. Gyümölcsöző találkozást, óhaj­tunk a többi pártok, a szocia­lista, a szociáldemokrata párt, a katolikus szervezetek kép­viselőivel e program kidolgo­zása végett. Előre kell halad­nunk abban a tudatban, hogy a jövendő fejlődés szempont­jából döntő fontosságú kér­dést’ akarunk megoldani — fejezte be beszédét az Olasz Kommunista Párt főtitkára. Az Egyesült Államok űrrepiiiotest helyett katonai űrrepülőlaboratóriumot tervez hogy kinyissa a kocsi aj tót K. professzor remegő kézzel la­pozgatott a klasszikus ókori eredetiben. — Micsoda aranykor ■— mormolta — Ö, Periklész! Eschenbach úr és neje lé­pett be a szolgálatkész műke­reskedő kíséretében. Francia parfüm és brazil dohány illa­ta terjengett Eschenbach ve­zérigazgató elnyomta szivar­ját, mert tudta, hogy a mű­vészet templomában nem illik dohányozni. — Nos, hol a professzor? A professzor, a kéziratot magához szorítva, a minden­ható úr elé lépett és megha­jolt — Örülök, hogy megismer­hetem, kedves uram — mond­ta Eschenbach tisztelettel —, tudja, hogy miről van szó. Egy pár holmira van szüksé­gem, de csak igazi művészet­re. Először a képcsarnokot néz­ték végig. A professzor ma­gyarázott, a vezérigazgató kérdezett. — Például az a mázolmány ott micsoda? — Giotto tanulmánya: Szent Ferenc halála. Washington, (MTI): McNamara amerikai hadügy­miniszter kedden sajtóértekez­leten jelentette be, hogy az amerikai légierő lemond az úgynevezett Dyna-Soar-terv­­ről. Ennek értelmében olyan repülőtestet juttattak volna az űrbe, amely a Föld körül tét néhány fordulat után földi re­pülőtéren szállt volna la A légierő viszont ehelyett az el­következendő négy évben ki akarja dolgozni egy katonai űrlaboratórium terveit. Az el­gondolás szerint az úgyneve­zett Mo’-program keretében körülbelül 1967. végén vagy 1968-ban bocsátanak Föld kö­rüli pályára egy olyan űrhajót, — Ér az valamit? Úgy ér­tem, elismert festő? — Bár megszerezhetném azt a képet, vezérigazgató úr. — Ára? — Tizenkét és fel ezer — mondta a műkereskedő. — Tartom az árát, vezér­­igazgató úr. A napokban egy amerikai nagyon.TM — Becsomagolni — szakí­totta félbe Eschenbach —, amit az amik megtehetnek, azt már régen megtehetjük mi is. Vagy túl drága, pro­fesszor úr? — Nem, nem, igám mű­gyűjtőknek való, sohasem ve­szi él az értékét — Az fontos. Micsoda vic­ces szobor ez itt? — A táncoló szatir, egy értékes darab Pom peri bői. — Nem az elsüllyedt város az? — érdeklődött Éschen­­baehné. — Pontosan így van, nagy­ságos asszonyom. Krisztus után 79-toen a Vezúv kitörés betemette. Angol kutatók... — Jól van, jól van, mibe kerül ez a hogyishiják? — Hatezer, egyedülálló a maga nemében. amelyben egynél több személy tartózkodhat. A terv mintegy százmillió dolláros megtakarí­tást tesz lehetővé a Dyna- Soar-programmal szemben. McNamara nem volt hajlan­dó részletesen ismertetni az űrlaboratórium katonai fel­­használását, de kijentette: a terv lehetővé teszi, hogy szük­ség esetén az Egyesült Álla­mok katonai rendeltetésű űr­hajókat bocsásson fel a világ­űrbe, fedé'zetükön emberek­kel. Ugyanakkor a laborató­rium segítségével újabb ada­tokat lehet* nyerni majd ar­ról, hogyan hat az emberi szer­vezetre a világűrben való hu­zamosabb tartózkodás. — Becsomagolni. Az ár rendben, professzor úr? — Hogyne... — Jó, milyen értékes dol­gai vannak még? De kérem, csak semmi cs • sebecsét — Ára? — Volna még itt egy kéz­zel szőtt perzsa, nemzedékeli munkája, nagyon ritka ma­napság. A műkereskedő elsuttagta az árat. — Micsoda? Ember, hiszen maga őrült Guste, mibe ke­rült a perzsa a nappalink­ban? — Ez itt egy faliszőnyeg — mondta gyorsan a profesz­­szor. — De már molyrágta. Nem, ez nem kell. Mije van még? — Van itt még egy külön­leges dolog — mondta a mű­kereskedő, és a vázára muta­tott. — Mi van vele? — Egy panathénaioni ver­senydíj váza, nagyon értékes egyetlen darab a világon. — Mit szól ön, professzor? Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents