Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-07 / 286. szám
A nemzetközi kommunista mozgalon egységűéért és összeforrottságáért A Pravda szerkesztőségi cikke Moszkva, (TASZSZ) A Pravda pénteki számában nagyobb szerkesztőségi cikket közöl nemzetközi kommunista mozgalom egységéért és öszszeforrottságáért” címmel. A nemzetközi kommunista mozgalom — hangzik a cikkben — megemlékezik a kommunista és munkáspártok képviselőinek három évvel ezelőtt tartott moszkvai tanácskozásáról. Ennek a tanácskozásnak történelmi jelentősége, az hogy kidolgozott és elfogadott egy nyilatkozatot, amely az 1957. évi deklarációval együtt megszövegezi a világ kommunista és munkásmozgalmának fő irányvonalát, meghatározza a nemzetközi munkásosztály alkotó, marxista—leninista akcióprogramját. Melyek a legfontosabb eredményei annak a harcnak, amelyet a marxista—leninsta pártok a nyilatkozatban foglalt eszmék megvalósításáért vívnak? — A Szovjetunió sikeresen végrehajtja a kommunista építőmunka magasztos programját, amely világszerte óriási -forradalmasító befolyást gyakorol az emberek értelmére. — A szocialista világrendszer a maga egészében megszilárdította gazdasági és politikai pozícióit nemzetközi szinten. A kubai forradalom diadala óta a szocializmus fáklyái most már három kontinensen, Európában, Ázsiában és Amerikában világítanak. — Az imperialista országok munkásosztálya fokozta szervezettségét és harckészségét, egyre aktívabb gazdasági és politikai harcot vív a movopoltöke ellen. — A nemzeti felszabadító mozgalom több hatalmas csapást mért az imperializmusra, s fejlődésének újabb, magasabb szakaszába lépett. — A békeszerető erők, mindenekelőtt a Szovjetunió és a többi szocialista ország ez időszak alatt meg tudta akadályozni az imperializmus agreszszív köreit világháború kirobbantására irányuló kísérleteiben. — Növekedett a kommunista pártok száma, szélesedtek a kommunizmus, a béke és a demokrácia erői nemzetközi seregének sorai. Mindezekből két megdönthetetlen következtetés vonható le. A kommunista mozgalom fő irányvonala igaz, mélységesen forradalmi. Újabb sikerek és győzelmek érdekében ezen irányvonalnak megfelelően kell munkálkodni és tevékenykedni A szocializmus, valamint a munkás és nemzeti felszabadító mozgalom erői megnövekedtek és még nagyobb lehetőségeik vannak a nyilatkozatban megszabott nemes célok és feladatok végrehajtására. A nemzetközi kommunista mozgalmat fő irányvonalának kidolgozásánál az a lenini tanítás vezérelte, hogy „a roppant fontos történelmi, eseményeket, csak úgy érhetjük meg, ha — elsősorban — az egyik korszakból a másik korszakba való átmenet objektív feltételeit elemezzük „Mi nem tudhatjuk — írja Lenin — .milyen gyorsan és milyen sikerrel fognak kibontakozni az adott korszak egyes történelmi mozgalmai. Azt azonban tudhatjuk, és tudjuk is, melyik az az osztály, amely egyik vagy másik korszak középpontjában áll és meghatározza e korszak fő tartalmát, fejlődésének fő irányát, az adott korszak _ történelmi _ viszonyainak fő sajátosságait stb. Csakis ezen az alapon, vagyis csak akkor építhetjük fel taktikánkat helyesen, ha elsősorban figyelembe vesszük 1963. december 7. a különböző „korszakok” (nem pedig egyes országok egyes történelmi epizódjainak) fő, megkülönböztető vonásait és csak az adott korszak alapvonásainak ismerete szolgálhat alapul arra. hogy egyik vagy másik ország részletesebb sajátosságait számbavehessük”. (Lenin művei 21. kötet 137—138. oldal. Szikra Budapest, 1951). E lenini tétel fényében tökéletesen világos, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban olyan kérdések megvitatása, mint a korszak jellemzése, alapvető ellentmondásainak meghatározása, a különböző forradalmi erők szerepének megítélése óriási elvi, politikai jelentőségű és hogy e kérdések megválaszolása eleve megszabja a marxista—leninista pártok stratégiáját és taktikáját. A 81 kommunista párt tanácskozásáról kiadott nyilatkozat világos és pontos választ adott ezekre a kérdésekre. Megmutatta, hogy a mai korszak központjában a nemzetközi munkásosztály és legkedvesebb gyermeke a szocialista világrendszer áll, korunk legjellegzetesebb vonása pedig az, hogy a szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a szocialista és a tőkés országok békés együttélésének és gazdasági versenyének lenini elve a szocialista országok külpolitikájának megingathatatlan alapja. A marxisták—leninisták értelmezésében a békés együttélés politikája nem taktikai fogás, amit valamilyen korlátozott időszakra szántak, hanem stratégiai irányvonal, amely békében a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet egész időszakára vonatkozik. A marxizmus—leninizmus a társadalom szempontjából sohasem volt közömbös azokkal a következményekkel szemben, amelyekhez a hadviselési módszerekben, a fegyverkezési eszközökben és azok alkalmazási méreteiben bekövetkező változások vezetnek. Lenin a világháborút a legnagyobb bűncselekménynek nevezte és azt írta, hogy ez „az emberi társadalomnak magát a létfeltételeit áshatja alá és elkerülhetetlenül alá is fogja ásni, mert a történelem folyamán első ízben alkalmazzák a technika hatalmas vívmányait ilyen méretekben, ilyen pusztítóan és ilyen energiával emberéletek millióinak tömeges kiirtására. (Lenin művei 27. kötet. 430 oldal. Szikra, Budapest, 1952). A kommunista világmozgalom megmondja a népeknek a teljes igazságot a termonukleáris háború veszélyéről. Azoknak a következményeknek reális, tudományos tényeken alapozott megértése amelyekhez a termonukleáris háború vezethet, előmozdítja rendkívül széles néptömegek harci mozgósítását az imperializmus haditervei és maga az imperializmus, amint a háború forrása ellen. A békés együttélés feltételei között a két rendszer harca a gazdasági verseny formájában és ideológiai téren folyik, miközben a harc e formái széles méretekben kifejlődnek. A háború pedig, mint a nemzetközi problémák, megoldása eszközét ki kell zárni. A békés együttélés elve csak az államok közötti kölcsönös viszony szférájára terjed ki, de nem vonatkozik és nem is vonatkozhat arra az osztályharcra, amely a burzsoá országokon belül a tőke ellen folyik, s nem terjed ki a nemzeti felszabadító mozgalomra sem. A nemzetközi munkásmozgalom fő irányvonala, amint azt az 1960. évi tanácskozás megszabta, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért folyó harc irányvonala, a szocializmus és a kommunizmus teljes győzelméhez vezető irányvonal. Az SZKP — internacionalista kötelességét teljesítve, — a népgazdaság fejlesztésére összpontosítja a szovjet nép erőfeszítéseit. A XXII. kongresszuson elfogadott program konkrétan megmutatta azt az utat, • amelyen járva, gazdaságilag le lehet győzni a legfejlettebb kapitalista országokat is. Melyek a munkásmozgalom mostani fellendülésének sajátosságai? Először is az, hogy kiterjed az egész kapitalista világra. Másodszor: a munkásosztály egyre gyakrabban fordul az általános sztrájk fegyveréhez. Harmadszor: növekedik a politikai sztrájkok számaránya. Végül: a munkásosztály mind jobban törekszik az akcióegység megteremtésére. Az SZKP, a szovjet nép internacionalista kötelességének tekinti, hogy sokoldalú politikai és gazdasági támogatásban részesítse, vagy ha kell, fegyverrel is segítse az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népék nemzeti felszabadítási harcát. Ez a harc a gyarmatbirodalmak utolsó maradványainak felszámolásáért, a népellenes, zsarnok rendszerek megdöntéséért, a neokolonializmus ellen, az imperialista katonai tömbökben való részvétel és az imperializmus haditámaszpontjai ellen, s végül a gazdasági függetlenségért, a külföldi tőke uralmának felszámolásáért, a felszabadult országok nemzeti függetlenségének fejlődéséért, a földbirtokviszonyok gyökeres átalakításáért és a társadalmi rendszer demokratizálásáért. A Szovjetunió segítséget nyújt a fiatal nemzeti államoknak a gazdasági élet kulcsfontosságú területeinek fejlesztéséhez és iparosításához is. A kommunista világmozgalom nemzetközi fórumai kidolgozták az imperializmus ellen, a békéért és a leszerelésért, a világháború elhárításáért, és lehetőségének megszüntetéséért vívott harc programját. Az SZKP, a szovjet kormány külpolitikája erre a programra épült az elmúlt években; maradéktalanul megfelelt az 1960-as nyilatkozatban meghatározott irányvonalnak. A szovjet nép állhatatosan harcolt a békéért, a nemzetközi feszültség eloszlatásáért, ugyanakkor hatalmas munkát fejtett ki a honvédelem megerősítése, elsősorban a nukleáris rakétafegyverek tökéletesítése érdekében. A béke biztosítható, de magától értetődően az agresszív erőket csak kettős nyomás tarthatja féken: a kapitalista országok néptömegeinek „belülről” és a szocialista országok külpolitikájának, a békeszerető erők eltökélt harcának „kívülről” jövő nyomása. A kettő nem különíthető el egymástól. A szocialista országok hatalma a kapitalista országok néptömegeinek érdekeit is szolgálja, reális talajra helyezi a leszerelésért vívott harcot. A marxista—leninista elmélet állandó mozgásban fejlődésben van. Jellemző, hogy sok olyan jelenség, amelyet a nyilatkozat, mint tendenciát említ, rövid három év múltán konkrét formát öltött, ami további elmélyült elméleti értelmezést követel. Néhány ilyen jelenség: A nemzetközi munkamegosztás rendszerének kifejlődése. A szocialista országok gazdasági együttműködésének elmélyítése nem ellentétes nemzetgazdaságuk fejlődésének érdekeivel, hanem inkább annak legfontosabb feltétele. Az együttműködés elhatározása természetesen minden ország szuverén dolga, a szocialista államok egyenjogú kapcsolatainak ez is egyik alapvető jellemvonása. A szocialista nemzetközi munkamegosztás, előnyeiről való lemondás fékezné a termelés fejlődését, a modern technika bevezetését, időveszteséget jelentene a kapitalizr»ussal folytatott gazdasági versenyben. Az önálló fejlődés útjára lépő országok népei a gazdasági fejlődés nem kapitalista útjához vonzódnak. Az, hogy a választás a fejlődés nem kapitalista útjára esik-e, a belső osztályerőviszonyoktól függ. A szocialista világrendszer hatása azonban megkönnyíti, hogy erre az útra lépjenek azok az országok, amelyekben a proletariátus még nem fejlődött ki, vagy még nem vált a szükséges politikai erővé. A fejlődés nem kapitalista útjáért vívott harc — a forradalmi harc, szorosan összefügg a fennálló termelési viszonyok átalakításával, a külföldi és helyi magántőkétől független gazdasági szektor kifejlődésével. Az elmaradott országok gazdasági fejlődésének bonyolult feltételei tükröződnek az ideológiában is. A monopolista „integráció“ — a nyugat-európai kapitalista országok gazdasági, politikai egységének megteremtése m Közös Piac keretein belül. A gazdasági tömörülés objektív irányzata a monopolista „integráció” feltételei között antagonisztikus, reakciós formákat ölt. A Közös Piac megteremtésével a monopóliumok a nemzetközi munkamegosztás elmélyítéséből, a termelés szakosodásé bői származó gazdasági előnyöket akarják kamatoztatni, e folyamatokat profitjuk növelésére a munkásosztály és a parasztság kizsákmányolásának fokozására akarjak felhasználni. Nem véletlen, hogy a Közös Piac-i politika a proletárius és a parasztság monopólium-ellenes osztályharcának kiéleződésében döntő szelepet játszott A reakció, a fasiszta áramlatok erősödése, az imperialista országokban. Az imperializmus reakciós erői, az úgynevezett veszetek, az utóbbi években aktívabbak lettek. Terveik végrehajtása érdekében nem válogatnak az eszközökben, nemcsak a forradalmi erőket veszik célba, hanem azokat a burzsoá állaimférfiaikat is, akik ;ózanul értékelik az erők megoszlását a nemzetközi porondon és a nemzetközi problémákat tárgyalások útján próbálják megoldani. Rendkívtil szembetűnően nyilatkozott ez meg John F, Kennedy amerikai elnök meggyilkolásában. E bűnös cselekmény Ihletői kettős célt követtek: él akarták tüntetni a politikai életből a kapitalista világnak azt a legtekintélyesebb politikusát, aki — egy percre sem feledkezve meg saját osztálya álláspontjáról — józanul éltékelte a nemzetközi életben lejátszódott eseményeket és megpróbálta hozzájuk igazítani országa kül- és belpolitikáját. Eközben azok az emberek, akik az elnök gyilkosának kezét irányították, nemcsak az amerikai politika erőinek egyensúlyát akarták a saját javukra, a veszettek és a fajüldözők javára bil’enti, hanem kómmunistaellenes, szovjetellenes, Kuba-ellenes hisztériát is akartak szítani. A Pravda a továbbiakban a monopoltőke erőszakos támadásáról ír a szocialista rendszerrel szemben, majd így folytatja: a szocializmus, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a béke erőinek sikeres előrenyomulása elképzelhetetlen lett volna a marxista—leninista pártok céltudatos és buzgó tevékenysége nélkül. A kommunisták cselekedeteikkel világméretekben bizonyították be a marxista—leninista elmélet hatalmas életerejét és átalakító hatását, megmutatták, hogy nemcsak propagálni képesek, "hanem rendkívül nehéz körülmények között gyakorlatilag is meg tudják valósítani a szocializmus, a béke és a demokrácia ideáljait Ez magyarázza meg, a kommunista pártok számának és befolyásának növekedését. Ez idő szerint majdnem kilencven országban van kommunista párt Gyakorlatilag nincs olyan ország, ahol ne lenne vagy kommunista párt, vagy kommunista csoportok és körök. Még ellenfelei is kénytelenek elismerni a kommunizmus befolyásának növekedését. A kommunizmus meghódította az egész haladó emberiség gondolkodását. Ez becsületére válik a marxisták—leninistáknak. A kommunista pártok befolyása különösen rohamos növekedésnek indult az utóbbi évtizedben. A testvérpártok joggal összefüggésbe hozzák ezt azzal az irányvonallal, amely az SZKP XX. kongresszusán jutott kifejezés:e és bontakozott ki. Az 1957 és 1960. évi nemzetközi kommunista fórumok szükségesnek tartották, hogy programdokumentumaikban megállapítsák: az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai nemcsak az SZKP és a kommunizmusnak a Szovjetunióban folyó építése szempontjából nagy jelentőségűek, hanem új szakaszt nyitottak meg a nemzetközi kommunista mozgalomban, előmozdították e mozgalom további fejlődését a marxizmus—leninizmus alapján. Az SZKP XX. kongresszusának határozatáé ihlették és ösztönözték a kommunista mozgalom rendkívül fontos dokumentumainak, az 1957 és 1960 évi moszkvai nyilatkozatnak a kidolgozását A kommunista mozgalom a marxizmus—leninizmus iránti hűségével, sorainak egységével és összeforrottságával aratta és aratja ma is a győzzelmeket. A kommunista pártok egysége az alap a munkásosztály, valamennyi dolgozó és az egész haladó emberiség őszszefogására, ez az egység a szocializmus és a béke győzelmének legalapvetőbb biztosítéka. Ezért mindenki, aki szívén viseli a munkásosztály, a dolgozó tömegek érdekeit a nemzeti függetlenség, a szocializmus és a béke ügyét, csak komoly aggodalmakat táplálhat amiatt, hogy a kommunista mozgalomban nyílt vita alakult ld, s ennek során egyesek kétségbe vonják a moszkvai nyilatkozatokban foglalt 32 élet által már kipróbált alapelveket Ez csak a kommunizmus ellenségeinek okozhat és okoz is örömet Szembe kell nézni az igazsággal. A kommunista mozgalomban mutatkozó nézeteltérések kárt okoznak n kommunista pártoknak, elvonják e pártokat az imperializmus elleni harctól. Mindenekelőtt a kapitalista országokban nehéz viszonyok között működő az osztályellenséggel hősies harcot vívó kommunista pártok kerülnek hátrányos helyzetbe a nézeteltérések miatt. Az SZKP Központi Bizottsága többször is javasolta, hogy szűnjék meg a vita a kommunista pártok között, s a vitás kérdéseket kétoldalú tárgyalások és a kommunista pártok értekezlete után oldják meg. Pártunk javasolja, hogy a vitás kérdések megvitatását tereljék a pártközi kapcsolatok normális medrébe oly modort, hogy minden figyelmet összpontosítsanak a fő feladatokra: a szocialista világrendszer gazdasági és politikai hatalmának gyarapítására, az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó harcra. Az e feladatokhoz való viszonyulás a fő kritérium valamely párt érettsége és elvszerűsége szempontjából. Valamennyi kommunista pártra kötelező, hogy fenntartás nélkül betartsa a moszkvai nyilatkozatokban lefektetett tételeket. E tételek minden kommunista pártot köteleznek arra, hogy: L Egyetértőlcg betartsák azokat az értékeléseket és következtetéseket, amelyeket a testvérpártok tanácskozásain együttesen dolgoztak ki az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harc feladataira vonatkozóan. 2. Elszántan védelmezzék a nemzetközi kommunista mozgalom egységét a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség alapján, ne engedjenek meg semmiféle olyan lépést, amely alááshatja ezt az egységet, elengedhetetlen feltétele nemzeti függetlenségért, demokráciáért és a békéé a szocialista forradalom f adatainak sikeres megold sáért, a szocializmus és kommunizmus építéséi folytatott harc győzelr szempontjából. 3. Érintetlenül tartsák a pártélet lenini szabályi a demokratikus centrali mus elve alapjan. óvjá mint a szemük fényét, párt egységét, szigorúd tartsák be a pártdemokr, cia és a kollektív vezeti elvét, oly módon, hogy leninizmus szervezési e veinek megfelelően nagyot) jelentőséget tulajdonítanak vezető pártszervek szerep« nek a Párt életében, sza kadatlanul gondot fordíta nak a vezető szerveknek párttagokkal és a dolgoz tömegekkel való fokozol kapcsolataira, nem engedi] meg a személyi kultusz! amely béklyóba veri a kom munisták alkotó szellemét é kezdeményező erejét, min den vonalon fejlesztik s párttagok aktivitását, kibontakoztatják soraikban a bírálatot és önbirálatot. 4. Legyenek fenntartás nélkül hűségesek a marxista—leninista tanításhoz, amelynek alapján a szocialista országok közösségének, a nemzetközi kommunista, munkás- és felszabadító mozgalomnak nagy történelmi győzelmei létre jöttek. Csak ezen az alapon lehet sikeresen megoldani a kommunista és munkáspártok előtt álló feladatokat. A fenti elvek minden kommunista pártra nézve kötelezőek. Tényleges betartásuk azt jelenti, hogy nem folytatnak harcot a moszkvai nyilatkozatok álláspontjára helyezkedő testvérpártok ellen, nem változtatják meg a közös fő. irányvonalat, nem folytatnak frakciós tevékenységet, nem támogatják a frakciósokat,akik csoportjaikat és csoportocskáikat önkényesen „forradalmi” pártoknak nyilvánítják, hanem határozottan harcolnak ellenük. A kommunista mozgalom nem egy vihart és nem egy megpróbáltatást állt már ki. Mindegyikből megerősödve és még edzettebben került ki. A jobb- és baloldali opportunizmus elleni harc a marxizmus —leninizmus tisztaságának, a moszkvai nyilatkozatoknak határozott védelme a kommunista mozgalom újabb győzelmeinek elengedhetetlen fettétele. A szocializmus, a munkás- és nemzeti felszabadító mozgalom érdekei parancsolóan szükségessé teszik minden kommunista párt, minden nagy forradalmi erő — 8 szocialista világrendszer, a kapitalista országok munkásmozgalma, a nemzeti felszabadító mozgalom — egységét és összefogását. „Pártunk mindent megtesz — hangsúlyozta Hruscsov elvtárs — hogy a szocialista tábor, m kommunista világfront még egységesebbé váljék.* Emeljük magasra a moszkvai nyilatkozatok forradalmi zászlaját, legyünk hűségesek az e nyilatkozatokban lefektetett fő irányvonalhoz, fogjon össze minden kommunista párt a marxizmus—leninizmus elvei alapján, mert csak ez biztosítja a társadalmi haladás és a béke ügyének sikereit, (A Pravda cikkének rövidített kiadása.).
