Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-07 / 286. szám
Hogy igazi pedagógusokká vájjanak Somogyi Gábor, Nagy Pál és társai, a pirlcsci tszcs tagjai új telepítési gyümölcs^» seik körülkerítésén dolgoznak. Az új kerítés hossza mintegy 3 kilométer. Foto: Hammel József Zoliék, négyen Ma itt, holuap ott — Egy Panni története Melegedés, főtöszerelő módra A* oktatásügy megyénkben lég mindig jelentős pedagóushiánnyal küszködik. A edagógushiány enyhítésére a legyei és járási tanácsok íüvelődésügyi osztályai evői évre felvesznek néhány rettségizett fiatalt, olyanoat, akik többé-kevésbé híatást éreznek e pálya iránt. vz idén mát több százra teető ezeknek a képesítés nélüli nevelőknek a száma, 'öbb a gondjuk, nagyobbak ehézségeik mind szakmai, aind pedig szociális vonatkoásban. Kötelező óraszámuk ■gyanannyi, mint képesített pertársaiké, de a napi munka égzése mellett tanulniuk is ;ell — főiskolán vagy egyeemen. S alapfizetésük mindössze 880 forint Magától értetődik, hogy az lyen állást, az ilyen körülnényeket csak azok vállalák, akik nagyon szeretik a ledagógus hivatást. Éppen »ért indokolt, hogy — nem élj es értékű nevelési munkáink ellenére is — megkülönböztetett bánásmódban részesüljenek. A képesítés nélküli pedagógusok szakmai és erkölcsi segítése, támogatása a szakfelügyelők, de elsősorban a tantestület, illetve az iskolavezetők feladata. Ezt a kényes és nehéz feladatot talán csak a nyírbátori és a nyíregyházi járásban látják el pontosan. Néhol a megyében egyenesen ellenségesen fogadják és nem segítik, hanem akadályozzák őket. Az egyik iskolában a következő TT)f>b mint hat és fél ezer pítűipari munkás érdekeit .ép viseli megyénkben az ■pítőmunkások szakszervezete. Icheibli Istvántól, a szakszerfezetek megyei titkárától kérünk választ: mit tesz a megyei bizottság a dolgozók érdekvédelméért. Tizennégy alapszervezetben mintegy százhúsz aktíva segí- i munkánkat. A szakszervezet elsősorban a termelés elősegítését és a dolgozók jojos igényeinek kielégítését artja szem előtt Látogatásunk során ellenőrizzük a dolgozók munkahelyeit meghallgatjuk panaszaikat és sürgős intézkedéseket teszünk annak orvoslására. Milyen intézkedést tesznek a dolgozók jogos panaszainak intézésére? — A beérkezett panaszokat gondosan megvizsgáljuk. Az a tapasztalat, hogy a beérkezett panaszok hetven százaiékfi jogos. A legtöbb észrevétel a bérezéssel kapcsolatos. Például az új norma és a több mint négyszáz technikai előírás alkalmazása során hol alacsony, hol magas volt a termelés. Ez természetesen emelte, Vagy csökkentette a munkások keresetét Amikor ezt megvizsgáltuk, megállapítottuk, hogy az építőipari brigádok mintegy 25—30 százaléka száz százalékon alul teljesítette a tervét, ami kihatással volt a dolgozók keresetére is. A vizsgálat sok tényezőt állapított meg, amely részben a vállalatok, részben a dolgozok hibájából ered. Például egyes építőipari vállalatok nem elég gondosan készítették elő a munkahelyeiket, ami aztán anyaghiányt és időveszteséget okozott, — De hiba volt a dolgozóknál is. Például nem egy esetben munkaidő alatt étkeztek, vagy egy-két órán át személyes ügyeiket intézték. Persze olyan is előfordult, hogy későn hozták ki az ebédet, a munka leállt, vagy szűkre szabták az étkező helyeket, aminek következtében csak két-háromszohelyzetet találtam: Az iskolában évek óta nevelőhiány van. Ez érthetően idegesíti az igazgatót. Az illetékes járási tanács az igazgató könyörgésére az idén kinevezett ide két képesítés nélküli nevelőt. Ezzel nagyjából megszűnt volna a nevelőhiány, de az iskolai év kezdetén egyiküket más iskolába helyezték. Az igazgatót, akit már az is boszszantott, hogy csak képesítés nélkülieket kapott, ez még jobban idegesítette. Hol vezette le bosszúságát? A tantestületben. S természetes, hogy nem régi beosztottjaival házsártoskodott, hanem az újjal. Egy-két órán meglátogatta, s az órákon elkövetett módszertani hibákért, amelyek a nevelő gyakorlatlanságából természetszerűen adódtak, tantestületi gyűlésen rótta meg, ahelyett, hogy helyes szakmai tanácsokkal igyekezett volna nevelni és segíteni őt. S azóta sem múlik el értekezlet vagy akárcsak egy nagyszünet, anélkül, hogy ne korholná képesítés nélküli beosztottját. Az ilyen bánásmód rossz pedagógusra vall. Az ilyen irányítás mellett a nevelő eüőbb-utóbb vagy áthelyezését kéri, vagy ő maga is rossz pedagógussá válik. Külön probléma az orosz nyelvet tanító képesítés nélküliek helyzete. Nagyon sok igazgató arra hivatkozik, hogy nem tudja segíteni őket, mert nem tud oroszul, így aztán, amíg a szakfelügyelet meg nem látogatja, senkitől nem kapnak módii váltással tudták megebédelni a dolgozóit. Mind-mind olyan tényezők ezek, amelyek kihatással voltak a munkásolt keresetére. A Megyei Építőipari Vállalatnál az ilyen irányú panaszok hetven százaléka jogos volt. A vállalatok vezetőivel megvitattuk és orvosoltuk a panaszokat, s közős intézkedést tettünk, hogy a jövőben hasonló esetek ne forduljanak elő. — Mi a helyzet a munkahelyek teljesítésénél? — Köztudomású, hogy az építőiparnál télen kevesebb a munka, a dolgozók egy részét szabadságolni kell. Bár a vállalatok tettek intézkedést arra, hogy egyre több építkezést télieSítsenek, ez a munka nagyon vontatottan halad. A vállalatoktól sürgős intézkedéseket várunk, mert az a kitűzött cél, hogy áz építőipari munkások legalább ötven százalékát két hetes váltással foglalkoztatni tudjuk. Természetesen figye-Onsúly 2 flekk Katafalk Károly, a Budai Nyírlap ' riportere, Sajtó Sándor főszerkesztő megbízásából leleplezte a Sajtószagositó Vállalat szagos dolgát, az egymilliós sikkasztás ügyét. ioy: „Enyv Ede, a Sajtószagosító Vállalat igazgatója egymilliót sikkasztott a vállalat kézi pénztárából. A kulcsot előre megfontolt szándékkal lopta ki Bűz Barna főkönyvelő zsebéből. Ez a notórius gazember, mármint Enyv Ede stb. sib.” Az ártatlanul meghurcolt igazgató a helyreigazítási jog alapján kiharcolta a helyreigazítást a Budai Nyírlap hasábjain: „Katafalk Károly belső munkatársunk notórius gaszertani tanácsot. Pedig az az igazság, hogy az orosz nyelv oktatása is az általános pedagógiái módszerekkel folyik, — s ha másban nem, a módszerek megválasztásában az igazgatók segítségükre tudnának lenni. A nyírbátori járásban 77 képesítés nélküli nevelő tanít. A járási művelődési osztály tájékoztatása szerint nagyon jól látják el munkájukat. A szakfelügyelet elsőként látogatta meg, s látta el tapintatos tanácsokkal, utasításokkal őket. Az év eleji igazgatói értekezleten külön felhívták az igazgatók figyelmét arra, hogy szépen bánjanak velük. Ez a tapintatos bánásmód természetesen nem azt jelenti, hogy az igazgatók nézzék el a képesítés nélküli pedagógusok szakmai vagy akár emberi hibáit, hanem azt, hogy óvatosan, pedagógiai érzékkel bírálják tévedéseiket. S végül, ami még külön segítséget nyújt e nevelőknek, hogy a nyírbátori járás valamehnyi iskolájában kijelöltek egy-egy patronáló pedagógust, jobbára nagy gyakorlattal rendelkező szakos tanárt, akitől a képesítés nélküli nevelő bármikor kérhet módszertani, neveléstani tanácsot. Ezek az intézkedések magyarázzák azt, hogy az említett járásban jól érzik magukat a képesítés nélküliek, megszűnt a végzettekkel szembeni kisebbségi érzésük, s lasSan-lassan önállósodnak, igazi pedagógusokká válnak. Ratkó József lembe vesszük a téli munkáknál a nagy családosokat és a7- arra rászorulókat. — Hogyan ellenőrzik a munkások szociális ellátottságát? A vállalatok igyekeznek ezt biztosítani. Gondoskodnak étkezésről, szállásról és a kulturális igényeik kielégítéséről. A munkásszállásokon rádió, televízió és sok könyv áll a munkások rendelkezésére. A dolgozók mintegy 40 százaléka rendszeresen olvas valamilyen szépirodalmi művet. Arról Is intézkedtünk, hogy a tél folyamán a .munkahelyeken megfelelő védőruha, melegítő ital és melegedő helyek álljanak a munkások rendelkezésére. Természetesen az ilyen irányú igények kielégítését a jövőben is ellenőrizni fogjuk, s ahol hibát találunk, gyors intézkedést foganatosítunk — fejazte be nyilatkozatát Scheibli István. Bálint Lajos terjedelemben zembernek nevezte Enyv Edét, a derék, becsületes és ártailan igazgatót. Katafalk, sajnos, náthája gyógyítása céljából aznap alaposan bekadarkázott s ezért elvétette a neveket. Summa summárum: nem Enyv Ede a bűnös, nem ő a notórius gazember, hanem Bűz Barna, aki a kézipénztár kulcsát Csóró Csaba pénztáros zsebéből lopta ki. E volt horthysta katonatisztnek különben is zavaros a múltja stb., stb., stb.” Bűz Barna — bizonyítván ártatlanságát — ragaszkodott a következő helyreigazításhoz, amit meg is kapott: „Megírtuk, hogy Bűz Barna főkönyvelő, mint volt horthysta katonatiszt, kilopván Csóró Csaba pénztáros Sistereg a hegesztőpisztoly Fénye vibráló árnyékot vet a íéligkész csarnok falára. A kófaji vízműnél, ahonnan majd egész Nyfresvháza kan ja a vizet, most éppen a központi iu.ÁiSszereio brigád dolgozik. Kinn hull a hó. be'Ül is, hideg van. Asztalos Zoltán és három társa nyakig meleg ruhában hajladozik a radiátortestek felett TRAJTER, „NYEREGBEN" — Reggelente ilyenkor már vashoz ragad az ujj. Zoli, a maroknyi kis brigád vezetője legyint oda se néki, nem ijednek meg ilyen gyorsan a fagytól, különben is rajtuk semmi sem fog ki egyhamar. — Jól együtt vagyunk — mondja, s kezét öszszekulcsolva mutatja, hogy mennyire jót Regényt lehetne írni ezeknek az építőipari vándormunkásoknak az életéről: ma itt, holnap ott sokójuknak a felesége nem is tudja hirtelen, hová írjon levelet sürgős ügyben. Asztalosék mégis azt mondják, egyszerű az ő életük, mint ahogy a napsütést Is megszokta az ember. “*» Hacsak a Trajter Laci Panni robogója nem számit különleges eseménynek. Féléve sincs talán, hogy bekerült a „galeriba”. Megnézték maguknak, erős, mokány zsebéből a kulcsot, egymilliót sikkasztott. Először is Bűz Barna nem katonatiszt volt annakidején, hanem szellemi szükségmunkás. Tovább: a kulcsot Csóró Csaba a saját zsebéből lopta ki, hogy a pénzt elcsórhassa. Bűz Barna tehát ártatlan, mint a ma született ló. Ellenben Csóró Csaba a notórius gazember, aki stb., stb., stb.” Csóró Csaba igazolta azonban, hogy a sikkasztás napján vállalati büzilgyekben Becsben tartózkodott, a kulcsot pedig Fess Frida titkárnőre, az egykori kóbor apácára bízta. Nyilvánvaló, hogy Fess Frida bűnös haszonszerzés céljából sikkasztott, ő tehát a notórius gazember. Eme helyreigazító nyilatkozatot azonban Fess Frida is helyreigazította imigyen: „Katafalk Károly riporterünk csúnyán melléfogott, amikor Fess Frida titkárnőt hajdani kóbor apácának néveste. A nevezett hölgy — ősei nevén: fessi Fesshy Frida baroncssz — mindenkoron makulátlan múltú munkás ember, valószínű, bírja majd az ő tempójukat Nem csalódtak benne, valósággal áhítozott a szerelés titkai után. Egyébként kőműves, de akár holnap is letehetné új szakmájának vizsgátját 1—Nincs messze Nj'írtelek, haza járhatnék esténként, ha lenne egy motorom. Maga sem hitte, amikor a többiek elibe álltak: összedobjuk a pénzt egy Pannira, majd megadod apránként. Másnap már „nyeregben” ült Trajter. AHÁNY EMBER, ANNYI FÉLE Négyőjük közül három nős, családos ember. Herczeg Gyulának éppúgy megvan a munkán kívüli gondja, mint Kulcsár Józsinak, vagy Trajternak. Hogy még egyszer sem Volt vita közöttük, abban nagy része van Zolinak, a „főnöknek”. Komoly gondolkodású fiatalember. Megértő. — De ha a becsületünkről, no meg a pénztárcánkról van szó, nincs pardon. Olyan iramot tud diktálni a mérnöki rajzokból, hogy ember alig hinné. Van úgy, hogy a munkaidő reggel hattól este nyolcig tart. Egyikőjük sem kérdi, miért van ez. örülnek, ha van anyag, neki lehet dőlni a szerelésnek s nincs veszélyben a papírra rögzített átadási határvolt, s a kulcsot a szóban^ levő éjszakán az éjjeliőrre bízta, mert ő maga kénytelen vált a saját éjszakáját ágyban tölteni. Erre tanú Turkáhl Tivadar vállalati főrevizor is. A tettes tehát Alvó Aladár éjjeliőr, a talponállók hírhedt huligánja...” Az eset eképp záródott le: „A Budai Nyírlap új főszerkesztője, Vak Vendel, kivizsgálta a Katafalk contra Sajtószagosító Vállalat ügyel. Eszerint mind Katafalk, mind pedig Sajtó Sándor volt főszerkesztő — tévedett. Alvó Aladár éjjeliőr szintén ártatlan, ami Végképpen bebizonyítottunk tekinthető, mert a nevezett vállalatnál ilyen nevű éjjeliőr az utóbbi 30 évben nem fordult elő soha. A pénz tehát magától veszett el, felelősségre nem vonható senki. Itt írjuk meg, hogy Katafalk Karoly vidékre szerződött kadarka kóstoló szakértőnek, Sajtó Sándor pedig lapunk éléről magasabb beosztásba távozott”. Ábra Aba idő. így volt ez benn Nyíregyházán is több építkezésnél! a megyei építőipari vállalat Asztalos-brigádjára ezért nem tudnak rossz szót mondani. — Nem probléma, ha valamelyikünknek fogytán a kedve: ahány ember, annyiféle. Az a fontos, hogy egészében legyen szorgalmas. — Napközben valamelyikünk beugrik a boltba, megvásárolja a napi élelmet, majd este elszámolunk. — Már azt is tudjuk, kinek íni a kedvence, mit szeret legjobban. Mintha nem is négyen volnának, hanem csak egy emberből állna a brigád. Tudják egymás gondolatát, is s ha kell, segítik, biztatják a kedvetlent, vagy részesülnek társuk öröméből. MA!D A VÁROSBAN... Egyébként egyhangú itt az élet. Szórakozás semmi. Asztalos, meg Herczeg benn lakik a faluban, a másik kettő hazajár a közeibe. Naponta kapaszkodnak fel a kövesút felől emelkedő bejárón, öreg este van, mire becsapódik mögöttük a csarnok festett vasajtaja. — Nyíregyházán majd másként lesz. Zoli reméli, december közepén bevégzik a kótaji munkát, aztán irány a nyíregyházi konzervgyár, még ott Is sok vár rájuk. — Ott már épül a hotelnak beillő új munkásszálló. — Meleg vacsora... klub, szépen berendezett szoba. Jó lesz... Nékigyfirkőznek a hatalmas radiátortestnek: — majdnem hat mázsa darabja — milliméter pontosan helyére emelik. Aztán belehuhognak tenyerükbe, s mosolyognak. — Nem íucsa? Fűtésszerelő létünkre így melegszünk... Jó lenne néha egy csésze forró tea. De messze ide a központ, nem jut el a futár. Talán majd a városban, ahol jónéhány esztendeig lesz még munkájuk. Angyal Sándor 1963. december 7. Mind több építőm télen is dolgozhat Szaporodik a téliesített munkahelyek száma — Orvosolják a panaszokat — Védőruha, melegedő KaiafaSk Kárak/ szMp&B* riportba
