Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-02 / 257. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKI Magyarország AZ MSZMP SZABOTCSrSZA TMÁQ MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁC$;LAPJA EX. ÉVFOLYAM, *57. SZÁM Ára: SO fillér 1963 NOVEMBER 3, SZOMBAT Társadalmunk feladatot megold, ha mindenki összefog a jó ügyért Németh Károly ehtársnak, a Központi Bizottság titkárának nyilatkozata a kenyérgabona-vetés sikerének tanulságairól A Népszabadság és a Magyar 'ávirati Iroda munkatársa legkérte Németh Károly elv­­ársat, a Magyar Szocialista íunkáspárt Központi Bizottsá­­ának titkárát, hogy nyilatkoz­ón az őszi kenyérgabona-vetés ipasztalatairól. Alább • ismer­étjük a kérdéseket és Németh ívtárs válaszait. — Milyen eredménnyel oldotta meg a magyar me­zőgazdaság az idei ősz leg­fontosabb munkáját, a kenyérgabona-vetést? — Ezekben a napokban egy ind kívül nagy jelentőségű lunka végére tettek pontot lezőgazdaságunk szocialista agy üzemei: teljesítették a ke­­yérgabona vetéstervét, befe­dték a rozs és a búza veié­it. Az eredeti tervet valami­éi több mint hat százalékkal djesítették túl. Mind a mező­­izdasági termelés, mind pe­­ig az orsizág számára fontos, agy a kenyérgabona-félék ve­­imagja a vetésre legkedve­­íbb időben, jó minőségű unkával került talajba. A így tapasztalatú mezőgazda­­igi szakemberek, a termelő­­övetkezetek idős tagjai szin­egyöntetűen megállapítot­­ik — s ebben a kérdésben c a legfőbb tanúk —, hogy yen idejében és ilyen jó mi­­iségben emlékezetük szerint ég sohasem végeztek ezzel munkával, bár itt-ott most «elspórolták», a műtrágyát, s ;yki-másik táblán, különösen vetés befejező szakaszában nagy sietség miatt elnagyol­­k a munkát. Az előző esztendők tapaszta­taiból, valamint az idei gyen­­:bb kenyérgabona-termésből >k tanulságot vontak le párt­ervezeteink, a pártbizottsá­­>k, tanácsok s maguk a ter­elő üzemek is. így aztán azok : alapvető hibák, amelyek a szonylag gyengébb gabona­­rmésekhez vezettek, most im ismétlődtek meg. Minde­­:k előtt a vetésterv teljesí­­sére, a kedvező vetésidő egtartására gondolok. Az idei őszön végzett szór­­ilmas munka reményeket '■újt a jövő esztendei aratás­l. Mindenesetre az tény, hogy szövetkezetek, állami gazda­gok, gépállomások dolgozói, -zetői, a mezőgazdasági ter­elés megyei, járási, országos Snyítóival együtt sokat tet­­k a jövő esztendei gabona­­rmés jó megalapozásáért. :ért megérdemlik az elisme­­st. — Melyek az őszi ke­nyérgabona-vetésből le­vonható legfőbb tapaszta­latok, tanulságok? — Sok tapasztalattal gazda­­'dtunk, ezeket érdemes is, ükséges is mindenütt alapo­­n tanulmányozni, s további unkánkban felhasználni. Talán a legfontosabb az, >gy fiatal szocialista nagy­­.emeink az egész társadalom •gítfitigével még oly bonyolult­­ik, nehéznek látszó felada­­t is képesek ma már teljes kerrel megoldani. Az a követ­­:zetes, céltudatos munka, nely a mezőgazdaság szocia­­:ta átszervezésekor bontako­­tt ki az egész magyar me­­gazdaság fejlesztéséért, kezdi megérlelni gyümölcseit. Közis­mert, hogy társadalmunk már eddig is sokat tett azért, hogy szövetkezeteink minél előbb megalapozhassák a korszerű, nagyüzemi termelést. A ter­meléshez szükséges gépek, épü­letek, felszerelések, műtrágya mind nagyobb mennyiségben állnak rendelkezésre. Ezzel a folyamattal egyidö­­ben esztendőről esztendőre nö­vekedik parasztságunk szövet­kezeti öntudata, az összefogás­ba vetett hite. A tapasztalatok alapján mind mélyebben él az emberek tudatában: a nagy­üzemben végzett jó munkával biztonságos, évről évre javul az élet. S ez a gondolkodás­­mód meglátszik a szántófölde­ken, a kertészetekben, a gaz­dálkodás minden területén, meglátszott az őszi vetéselőké­szítés, vetés napjaiban is. Nagyon fontos tényezője volt az eredményes munkának a kellő előrelátás, a jó felkészü­lés, minden olyan ember ha­tékony, fáradságot nem ismerő munkája, akinek a mezőgazda­­sági termeléshez valami köze van. Pártbizottságaink, párt­­szervezeteink az előző eszten­dőiméi jóval korábban tisztáz­ták a kenyérgabona-vetéssel kapcsolatos teendőket. Jó po­litikai és szervező munkával hívták tettekre az ország ke­nyeréért a mezőgazdaság dol­gozóit, a tanácsokat, a taná­csok mezőgazdasági osztályait, a KISZ-t, a Nőtanácsot, a Ha­zafias Népfrontot, a szakszer­vezeteket. Azért, hogy jövőre mezőgaz­daságunk teljes egészében megtermelje az ország kenye­rét, nagy társadalmi összefo­gás bontakozott ki. Amikor arról volt szó, hogy mezőgazdasági üzemeink az eredeti vetéstervet mintegy öt százalékkal teljesítsék túl, tér melőszövetkezeteink, állami gazdaságaink vállalkoztak a feladatra, s teljesítették is. Amikor a vetéselőkészítés üte­me lassúnak látszott, több mint ezer ipari munkás traktorra ült, hogy a gépállomási gépek kétműszakos üzemeltetésével meggyorsuljon a munka. A néphadsereg katonái azokban az állami gazdaságokban, ame­lyekben nagy területen termel­nek kukoricát, derekasan dol­goztak e fontos takarmánynö­vény betakarításában, s így le hetévé tették, hogy a kenyér­gabonával bevetendő területek idejekorán vetésre készen áll­janak. Közülük sokan ugyan­csak traktorra ültek, szántot­tak, vetettek. Hosszan lehetne folytatni a felsorolást, amely a társadal­mi összefogás nemes jele éle­tünkben. Hiszen amikor szállí­tási vállalatok dolgozói gyak­ran éjt nappallá téve dolgoztak közvetlenül, vagy közvetve kenyérgabona-vetés sikeréért. Az egymás segítésének nagyon szép példáját adták a terme­lőszövetkezetek, állami gazda­ságok. Aki a vetéssel végzett, társai, szomszédai segítségére sietett, gyakran minden kérés nélkül. Kifejezésre jutott e nagy munkában: a mi társadalmunk lényegéhez, emberséges világá­hoz nagyon szorosan hozzátar­tozik az egymás segítése, ki-ki gondjaival, nehézségeivel nem marad magára. Az a verseny, amely a gyors, szervezett, jó munkáért kibontakozott az őszi vetésben, nem vetélytórsakat szült, hanem még jobban el­mélyítette a baráti kötelékeket termelőszövetkezetek és terme­lőszövetkezetek, állami gazda­ságok és más gazdaságok, me­zőgazdasági dolgozók és ipari munkások, társadalmunk kü­lönböző intézményei és egész mezőgazdaságunk között. Na­gyon sok és fontos szakmai, agronómiái tapasztalaton kívül az a legfőbb tanulság, hogy a legnagyobb feladatok megoldá­sára is képes társadalmunk, ha mindenki összefog a jó ügy ér­dekében. — Melyek a kenyérga­bona-termesztés további legfőbb teendői, milyen időszerű feladatok állnak a vetés befejezése után mezőgazdaságunk előtt? — Az idén ősszel az időjá­rás rendkívül kedvezett a ke­nyérgabona-vetésnek. Az idő­járás miatt sehol sem volt szá­mottevő „kiesés” s ez jelenté­kenyen hozzájárult ahhoz, hogy idejében végeztek a munká­val. Az őszi vetések nagyobb há­nyada már kikelt, szépen so­rol, és a kedvező időjárásban jól fejlődik. Elbizakodottságra azonban nincs semmi ok. Ha kedvezőtlenebb az ősz — s er­re általában lehet és kell szá­mítani —, a mostaninál csak jóval nagyobb erőfeszítések árán lehet rendjén elvetni a kenyérgabonát Ez nagyon fon­tos tanulság. Miután az ország kenyeré­nek előteremtése nemcsak a vetéstől függ, egész esztendei feladat a jó búza- és rozster­mésért dolgozni. Már ma idő­szerű teendő a kártevők elleni védekezés. Ehhez elegendő vegyszer van, s ahol szüksé­ges, azonnal cselekedni kell. További munka lesz a téli, tél végi, kora tavaszi nitrogén­műtrágyázás, ehhez megvan a szükséges műtrágya. A megfe­lelő vetésápolás, a vegyszeres gyomirtás — amikor az ideje elérkezik — ugyancsak elen­gedhetetlenül fontos része a korszerű kenyérgabona-ter­­mesztésnek. Azt a jó munkát, amelynek segítségével sikere­sen megalapozta mezőgazdasá­gunk a jövő évi kenyérgabo­natermést, kövesse mindenütt további szorgalmas, hozzáértő, felelősségteljes munka, egészen a betakarítás végeztéig. Azzal a lendülettel, szerve­zettséggel végezzék most min­denütt a jövő esztendei nö­vénytermelés legfontosabb őszi megalapozó munkáját, a mély­szántást, amellyel a vetés nap­jaiban dolgoztak. Ennek a még kinnlevő termények gyors be­takarítása, a gépek jó kihasz­nálása, a traktorvezetőkről va­ló fokozott gondoskodás nélkü­lözhetetlen feltétele. Ha jól szer vezzük a munkát, minden ten­nivalóval — a mélyszántástól a szőlő- és gyümölcstelepítésig — idejekorán sikerek forrásá­vá váli, nemcsak a kenyérga­bona-termesztésben, hanem egész szocialista mezőgazdasá­gunkban — fejezte be nyilat­kozatát Németh Károly elv­tár« Tiszavasváriban megkoszorúzták a szovjet hősok síremlékét 19 évvel ezelőtt a Ti szavas­vári környékén folyó felszaba­dító harcokban több kazahsz­táni csapategység is részt vett. A katonák közül 46-an vesztették életüket. Az ele­sett hősöket a község legszebb parkjában helyezték örök­nyugalomra. Az emléíkművet és környékét a MŰM 115-ös Iparitanuló-intézet növendékei gondozzák. Pénteken szovjet állampol­gárok 38 főből álló csoport­ja — köztük az elesett hő­sök közelebbi és távolabbi ro­konai, ismerősei — ellátoga­tott Tiszavasváriba, s megko­szorúzta a hősök sdremléikét. A koszxxrúzási ünnepségen részt vettek a helyi tanács és tömegszervazetek képvise­lői, valamint a MŰM 115-ös Iparitanuló-intézet növendé­kei. E SzavjeSpafófeaii fellfitléli s „Foljet-f’-et Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunióban pén­teken fellőttek egy irá­nyítható és manőverező kozmikus repülőtestet, a „Poljot—l”-et. A TASZSZ erről kiadott közleménye a következőkép­pen hangzik: A világűr meghódítására és az űrhajók további töké­letesítésére irányuló prog­ramnak megfelelően a Szov­jetunióban most olyan koz­mikus repülőtestek készíté­sén dolgoznak, amelyek nap­pályájukon haladva minden irányban manőverezni képe­sek. így válik megoldhatóvá az a feladat, hogy az űrha­jók repülés kőiben irányít­hatók legyenek és eljuthas­sanak a szükségesnek tartott övezetekbe, s ott az űrkuta­tással összefüggő tudományos értesüléseket szerezzenek. Az említett program végre­hajtásának keretében 1963. november 1-én a Szovjet­unióban fellőtték a „Poljot 1” irányítható és manőverező kozmikus repülőtestet, ame­lyet különleges készülékkel és hajtóműrendszerrel láttak el, hogy ezek biztosítsák a repülőtest kiegyensúlyozását és manőverező képességét a világűrnek a Földet környe­ző részében. A kozmikus repülőtestben elhelyeztek tudományos be­rendezéseket, rádió-teleme t­rikus rendszert és rádió adó­készüléket, amely a 19,945 megahertz frekvenciával dol­gozik. A repülőtest rátért kezde­ti pályájára, amelynek leg­nagyobb távolsága a Földtől (apogeum) 592 kilométer, leg­kisebb távolsága (perigeum) 339 kilométer volt. A megállapított program­nak megfelelően többször be­kapcsolták a hajtóműveket a repül őtest kiegyensúly ozásá­hoz és ezt követőleg a világ­űrben végrehajtandó manő­verek elvégzése céljából. A manőverek során a „Poljot— 1" többször is jelentősen ki­tért oldal irányban, miközben megváltoztatta pályájának síkját, majd különböző ma­gasságokba emelkedett és be­fejezésül rátért végleges pá­lyájára, amelynek síkja az egyenlítő síkjával 58 fok 55 perc hajlásszöget zár be. A pályának a Földtől mért leg­nagyobb távolsága (apogeúm) 1437 kilométer, legkisebb tá­volsága .perigeum) 343 kilo­méter. A repüíőtest ezen a pályán 102,5 perc alatt tesz meg egy fordulatot. Ä repülőtesten elhelyezett készülékek normálisan mű­ködnek. A Szovjetunió területén el­helyezett földi vezérlőállomá­sok figyelik és ezek fogják fel a „Poljot—l”-ről érkezett telemetrikus adatokat is. A repülőtesten elhelyezett rádiótelemeiirikus berendezés lehetővé teszi, hogy a repü­lőtest az űrkutatással össze­függő tudományos értesülé­seket továbbítson a Földre. A „Poljot—1” révén most történt meg először, hogy egy repülőtest többféle ma­nővert végzett a világűrben. A kitűzött kísérleti program megvalósításának eredménye­ként a Szovjetunióban fontos lépés történt, amely a világ­űr további tanulmányozásá­hoz és meghódításához elen­gedhetetlenül szükséges. m „Poljot T kozmikus ropülőteslről Sugár András, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Pénteken este a szovjet kormány fogadást adott Sou­­vanna Phouma herceg, laoszi miniszterelnök tiszteletére. A fogadáson, amelyen megje­lent Nyikita Hruscsov, Anasz­­tasz Mikojan és sok más szovjet állami- és pártvezető Hruscsov és Souvanna Pnou­­ma pohárköszöntőt mondott. Később a szovjet kormány­fő ismét a mikrofonhoz lé­pett és a következőket mond­ta: ** — Nem rejthetem el örö­mömet azzal az eseménnyel kapcsolatban, amelyről be­szélni szeretnék. Mint tud ják, új űrhajót bocsátottunk fel. Ez még egymagában nem volna új'dolog, hiszen sok űrhajónk indult már toppá lyájára és valamennyien tel­jesítették küldetésüket. Ez viszont, amelyet most bocsá­tottunk fel, újdonságszámba megy. Azelőtt ugyanis kité­rők nélkül, vonalban repültek az űrhajók, ez a mostani viszont manőverezni is ké­pes, mégpedig vízszintesen is, függőlegesen is'. Az emberi gondolat újabb diadala ez! Az ember többé nem foglya, hanem úgy is mondhatnám, igazi ura az űrhajónak, ked­ve szerint kormányozhatja, s az engedelmeskedik is az emberi akaratnak. Nagy lépés ez a világűr meghódításáért folyó békés versengésben — folytatta Hruscsov. Ha megegyezhetnénk nemzetközi feszültség továb­bi enyhítésében, mégpedig nemcsak erkölcsi hatású ál­talános lépésekben, hanem konkrét leszerelési és egyéb intézkedésben is, akkor az emberiség újabb nemzetközi eszközökhöz jutna a világűr kutatására. Eszed kapcsolatban figye­lemmel tanulmányoztuk Ken­nedy amerikai elnök javasla­tát arra, hogy egyesítsük erő inket a világűr kutatásában és esetleg tervezzünk közös Hold-expedíciót S valóban, hát nem lenne szép dolog, ha egy szovjet és egy ameri­kai űrhajós, vagy akár egy szovjet űrhajós és egy ameri­kai űrhajósnő együtt indul­hatna el a Holdra? (derült­ség.) Emelem poharam az emberi értelemre, a tudományra, a tudomány embereire! Hogy pedig ez a pohárköezöntő ne legyen elvont, igyunk Keldis akadémikus, a Tudományos Akadémia elnöke egészségére, igyunk azoknak a tudósoknak, mérnököknek és mun írások­nak az egészségére, akik meg­tervezték és megalkották az új, nagyszerű szovjet űrhajót! Hruscsov ezután szívélyesen koccintott Msztyiszlav Keldis akadémikussal, majd fogadta Souvanna Phouma laoszi mi­niszterelnököt és a Moszkvá­ban akkreditált nagykövetek szerencsekívánatait. Melegen köszöntötte a szov­jet kormányfőt Szipka Jó­zsef, a Magyar Népköztársa­ság moszkvai nagykövete is. Több külföldi tudósító kö­rülvette ezután Keldis akadé­mikust és kérdésekkel hal­mozták el az új kozmikus repülőtestre vonatkozólag. A Szovjet Tudományos Akadé­mia elnöke válaszolt a New York Times, a Magyar Távi­rati Iroda és a Népszabadság tudósítóinak kérdéseire. Keldis akadémikus a Nép­­szabadság tudósítójának kér­désére elmondta: a Poljot—1 az első olyan űrhajó, amelyet tetszés szerint bármilyen ha­tárok között cikk-cakkos ki­térőkre lehet felhasználni. Az eddigi szovjet űrhajók mind a békés űrkutatást szolgálták és a Poljot—1 is természetei sen békés cél érdekében in­dult el a világűrbe. Keldis akadémikus az MTI tudósítójának kérdésére eze­ket mondotta: — a kozmosz típusú űrhajókból 22-őt bocsá­tottak fel, s várható, hogy az első Poljot felbocsátását bi­zonyos idő múlva követni fog­ják a többi hasonló típusú űrhajók. Noha a Poljot—1 űrhajó fedélzetén nincs em­ber, elvben semmi akadálya sincs annak, hogy ezt az űr­hajót emberi kormányzásra is alkalmassá tegyék. A New York Times tudó­sítója a következő kérdést tette fel: mi a különbség és mi a hasonlóság a szovjet Poljot—1 űrhajó és az ameri­kai Dyna-soar program ál­tal előirányzott űrhajó felbo­csátások között? A Szovjet Tudományos Aka­démia elnöke így válaszolt: — feltétlenül Van bizonyos hasonlóság a két terv között, noha a Dyna-soar űrhajót re­pülőgép formájúra tervezik. A legfőbb különbség azonban az — tette hozzá mosolyog­va —, hogy a Dyna-soar mind eddig csak papíron van meg, a Poljat—1 pedig máris a világűrben száll.

Next

/
Thumbnails
Contents