Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

[37 társadalmi ösztöndíj

\ megye szakember helyének megjavítására számos ézkedés született az utóbbi jen megyénkben. Jó peleire a nyírbátori járás, >1 jelenleg 46 ösztöndíjjal Sitik az egyetemeken, főistákon, technikumokban taló és a járásba visszakérhet iákokat. A járás tsz-ei 18 t; í díjat alapítottak elSősorn mezőgazdasági szakon talc' - számára. 21 ösztóndíia van a baktalórántházi ásnak, s legutóbb Apagy, írmada, Petneháza és Rajcsaháza létesített ösztönakait

Sbben az évben újra tel•rte az ösztöndíjasok helyét a vásárosnaményi járási íács vb. Bár a járásiban ösztöndíjas van, tovább >rgalmazzák az ez úton var szakesnbarszerzést. A nyir/házii ösztöndíjasok száma éhből a legtöbbet a meei építőipaii vállalat táigat Négy ösztöndíjast tatát a városi tanács vb is. ^ tanácsok vezetői még -a is kerítenek módot, hogy enőriztetik az ösztöndíjirződések teljesítését, s fiélemmel kísérik ösztöndíiáink tanulását, életét.

Utazás a. nyíregyházi

konzervgyár jövőjében

Kevés a szakember — Akik a történelmét csinálják

Olyan, mint egy modern kis város Nyíregyháza szívében. Az ország élelmiszeriparának egyik fellegvárt Fényár öleli körül a betonba öntött hatalmas gyárat. Vasútra tekintő oldalán hosszú vagonsorok. Pakolják a híres nyírségi konzerveket

1970, Nyíregyháza

Kinn a parkírozó helyen gépkocsik, motorkerékpárok sorakoznak. Akad közöttük idegen rendszámú autó is. Beretvás Dezső, a gyár igazgatója külföldi ügyfelekkel tárgyal. Várni kell.

— Kis türelmet kérek — fogad a titkárnő, s hellyel kínál. — Francia vendégeink vannak. Ma már a harmadik külföldi delegáció, akikkel az igazgató elvtárs tárgyal — újságolja.

A szoba egyik falán oklevél. A világszínvonal eléréséért kapták a nyíregyházi konzervgyáriak. A franciák távoznak. Az igazgató „régi” ember, itt volt a gyár születésénél. Ö volt az egyik szervezője.

— Nos, hogy tetszik? — kérdezi széles mosollyal s az asztalra helyezi vastagkeretes szemüvegét. — Ebben az évben 10 000 vagon konzervet készí-Í’S igényeli,

követelmények falun

Beszélgetés a nyírbátori járás kereskedelmi felügyelőjével

Mintegy tíz éve dolgozik halló munkakörben Csordás renc, a nyírbátori járás ke-' »kedelmi felügyelője. Munjáról, tapasztalatairól beszélttünk. ,

— Tíz év nem olyan nagy 5a mégis éppen elég ahhoz, gy gyökeres változást hozn a kereskedelemben, azemrek gondolkodásában, ízlésén, igényeiben. És hogy az íny mennyire megváltozott, nondok egy-két példát. Tíz vei ezelőtt senki sem panaszdott, hogy nem lehet szódádét kapni. Pedig akkor leégésére kevesebb volt forgásiban, mint most. Ma már ymás után érkeznek be a paszok kis községekből is, hogy ncs szikvíz. Csökkent a borrgalom, de több szikvizet, mbit fogyasztanak az embek. Járásunk évi igénye szóból és bambiból összesen ymillió liter. Ezek a cikkek tlönösen nyáron keresettek, nagykállói üzem képtelen eltni járásunkat, emiatt a helyt csak öt községben van meg■ugtatóan megoldva.

Amikor Nyírbátorban megakult a VOSZK palackozó ;eme, mindenki azt várta^ >gy hűsítő italokat fognak, ártani. Az üzem készséggel állna ennek a gyártására is,

: a felettes szervek nem jáilnak hozzá. Már a járási tales vb. is foglalkozott az jgyei, de azóta sem történt mmi változás.

— Járásunkban 7 önkiszolgárendszerű bolt működik.

yökeres a Változás a ruházjdásban is. Nincs városi és lusi viselet. Azok a cikkek, nelyek régebben tipikusan tusinak számítottak, lassan tűnnek az üzletekből. A paisztfiatalok nem gumicsizmát ísárolnak, hanem sibakan,ot, sínadrágot, mert az szebb, városiasabb”. Ha vasárnap ígigmegyek a „korzón”, nem idom megállapítani, hogy a ínyok közül ki dolgozik Íróiban, vagy a termelőszövetezetben. Nagyok az igények, a ereskedelemnek is lépést kell irtani vele. Nyírbátorban 164-ben felépül 6 millió forin>s költséggel egy modern áruáz a piactéren, amely bőséges rukészlettel fog rendelkezni.

— A kereskedelemben ninsenek „hagyományos” árucikek egy-két dolog kivételével, rj a televízió, mosógép és gyéb, elektromos háztartási épek. Talán szokatlanul hangik, de éppen a termelőszövet.ezeti tagság részéről érkezett a egtöbb panasz, hogy nem léiét megfelelő mennyiségit für.őszoba berendezést kapni. Vmikor a termelőszövetkezeek még gyermekcipőben jártak, senkinek sem jutott eszébe, hogy vy lakást építsen, és különösen nem gondolt arra, hogy a faluszéli házban fürdőszoba is legyen.

— Számtalan javaslat érkezett már hozzám, hogy járásunk nagyobb községeiben létesítsünk olyan szaküzletet, ahol televíziót, mosógépet lehet vásárolni. Jogosak ezek a kérelmek, de sajnos, egyenlőre még nem tartunk ott, hogy megoldjuk őket. A következő évben egész sor új üzlet, bolt nyílik a községekben, ezek azonban elsősorban élelmiszert, ríiházati cikkeket fognak árusítani, hogy a kereslet teljes egészében ki tudjuk elégíteni, ahhoz a nagykereskedelmi vállalatnak is figyelembe kell venni a megváltozott igényeket. Ma, amikor az egyszerű falusi ember is cserépkályhát akar rakatni lakásába, mosógépet, porszívót vásárolnak a parasztasszonyok, többet kell a boltokba szállítani. Mi ugyanis szeretnénk minden javaslatra, panaszra azt a bélyegzőt rányomni: „Megnyugtatóan elintézve”.

Bogár Ferenc.

tünk, melynek 70 százalékát exportáljuk. Szállítunk Európába, Afrikába, Amerikába, s hamarosan még az Antarktiszra is — teszi hozzá mosolyogva. — Csaknem félszáz külföldi országgal van kapcsolatunk. Hatezer munkás dolgozik nálunk. Nehéz volt ilyen rövid idő alatt a világszínvonalat elérni, de sikerült.

így rajzoltuk a gyár jövőjét kettesben Beretvás elvtárssal a napokban, amikor bekísért a laboratóriumnak készült friss mészillatú irodába, ahol asztalhoz telepedtünk.

flz első konzerygvársiaft épüli üzem

— Addig még sok minden történik. 1970 messze van, s nekem 1964-es gondjaim vannak. No és persze a mostaniak — néz maga elé. — Mo?* az a kérdés, hogyan fogja sz. vát állni az építőipar. Átadják-e termelésre az üzemet a megállapodás szerint, hogy a berendezések szereléséhez márciusban hozzá foghassunk, mert június elsején szeretnénk indulni a termeléssel.

Cigarettára gyújtunk. Feketével 'kínál,

.— A másik gond — folytatja — a gyár termeléséhez szükséges vezetők, szakemberek biztosítása, a tapasztalatok megszerzése.

Beretvás elvtárs 1948 óta igazgató. A minisztériumból került Nyíregyházára. Két éven át szervezte a békéscsabai és a nyíregyházi konzervgyárat.

— Nyírségi ember lesz?

Mosolyé

— Azt hiszem. Tizenöt esztendeje foglalkozom konzervgyártással, s ennek itt nagy jövője van.

Szinte akaratlanul is a tablóra pillantok, mely ott áll irodájában a falhoz támasztva. Rajta felírat: „Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Tanulóiskola”. Alatta a felírás: „Találkozunk 1963-ban”. Mosolygós lány és fiú arcok. Középen az igazgató, Beretvás Dezső és a tanári-oktatói kar. Észreveszi.

— Uj gyár születik, ők csinálják a történelmét. Olyan lesz, amilyennek ők akarják — néz rám. — Ezeknek a gyerekeknek egy része nem szerétéiből választotta a szakmát, hisz nem ismerik niég. Sokan közülük érettségivel kerültek ide, s rangon alulinak tartják, hogy fizikai munkát végezzenek. Ott a tablón mosolyognak. De, hogy hányán maradnak itt, nem ■ tudom. Szeretném, ha mind. Persze ez rajtunk is múlik.

11 gárda

— Az imént láttam igazgató elvtárs szobájából kijönni két lányt. Az egyik sírt.

— Ők is a tablón vannak. Az egyik Podráczki Klára, a má-CERUZA JEGYZETEK

a Kárpátontúli területről

Úgy látszik, vannak szokások, melyek intemacionálissá válnak az azonos társadalmi rendszerekben, az eltérő sajátosságok ellenére is. Nem lényegbevágóak ezek, néha mégis jelentős szerepük lehet: külföldön is egyszeriben otthonosabban érzi magát az ember, az ismerős cselekmény, az itthon megszokott giesztus megnyugtatja, ha nem is érti jól a szavakat. Észreveszi, hogy az emberek ott is úgy gondolkoznak, éreznek, mint odahaza.

Csak néhány szót ismertem fel az ukrán nyelvből a magyar—szovjet barátsági esten Szolyván, mégis megértettem, mit akarnak, mit mondanak az ünnepségen megjelent egyenruhás pionírok. Dobszó előzte érkezésüket, mint itthon, mindegyikük kezében virág, akárcsak a mieinket láttam volna; csupán a köszöntő formája volt új. Az elnökség asztalát körbevevő gyermekek közül hol az egyik, hol meg a másik oldalon szólalt meg valamelyik, s mondott egy-egy versbe szedett gondolatot. A ritmus lüktetése, meg a harsány gyermekhangok, ahogy egymásnak szinte felólgetve, egymáshoz kapcsolódva szóltak, — oly szuggesztív erővel hatoltak az ember szívéig, agyáig, hogy lehetetlen volt ki nem hallani belőlük a vendégnek kijáró tiszteleten kívül, a baráti szeretetet.

Ismét egy hasonló vonás: elmondták vendéglátóink, hogy bizony náluk is vannak a frissen végzett értelmiségiek között olyanok, akik nem akarnak vidéken, falun dolgozni, jobban szeretnének a városban maradni; vannak akik, amint tehetik, otthagyják a falut.

Ennek az ellenkezőjére Bükén „Az új életért° kolhozban találtunk példát. Azok a diákok, akik ebből a közös gazdaságból az egyetemekre, főiskolákra tanulni mentek, haza szándékoznak menni tanulmányaik befejezése után; de még a távol dolgozó munkások is vissza törekszenek. Miért is ne? Az utóbbi években erősödött a kolhoz (1963- ban 815 ezer rubel lesz a jövedelme), jobban fizetnek egy-egy munkaegységre, és a

sik Bajda Borbála. El akarnak menni. Ezért — tesz elém egy iratot. — Az almatárolóba akarnak menni, szerződéses munkára, gyümölcsátvevőnek, csak azért, mert az nem fizikai munka

— Nem engedte el őket?

— Nem. Nem azért képeztük ki őket. Egynek a tanítására az üzem és az állam 36 ezer forintot fordított. S a három év alatt 92 szakmunkást képeztünk ki. Számolja ki menrvibe került! Igaz, hogy mos még mostohák a körűimé :k, de nem ilyen lesz. Mi azz. a céllal iskoláztuk őket, hogy 1964-ben közülük kerüljenek ki a segédművezetők, csoportvezetők...

Verbuválódik az új gyár gárdája. Selei Jenő a főmérnök a minisztériumból származott Szabolcsba. A konzervmesterházaspár, Jordánék a fővárost hagyták ott, Bányász Péter a termelési osztály vezetője, Mezei Ilona á beruházási csoport vezetője Hatvanból jöttek segíteni, Kövendi Sándor zárógéplakatossal a gyár egyik legfontosabb emberével együtt, s Lantos Lajos a TMK osztály vezetője a Tiszalöki Erőműtől jött ide.

— Van olyan emberünk, amelyik 400 kilométerre lakik a családjától, de jött, mért megértette, hogy szükség van rá — folytatja Beretvás elvtárs. — Nem volt kötelező egyiknek sem. Saját elhatározásukból jöttek. S jönnek a szakmunkások is. S kellenek, nagy szükség van rájuk. A fiatalok közül többet speciális iskolára is elküldtünk Szegedre és Békéscsabára.

Kevés szakképzett munkással indul meg a nyíregyházi

konzervgyár. S ez a legnagyobb gondja az igazgatónak.

— Én ennek ellenére is bízom, hogy a feladatot végrehajtjuk. Jelenleg kettős a feladatunk. Az egyik a konzervipari zöldségek termeltetése, a másik a gyár építése és a szervező ' -inka. Ebben az évben

ion termeltettünk papparadicsomot, babot, ...at, melyet a többi konzervgyáraknak szállítottak el feldolgozásra. Jövőre már 600 holdon termelnek konzervipari zöldségféléket, s mind mi dolgozzuk fel. Mert azt még csak el lehetett valahogy viselni, hogy ez évben nem indultunk meg, de, hogy jövőre sem, azt már nem! Sokba került ez az üzem a népgazdaságnak, s ebből vissza is kell fizetnünk — magyarázza bizakodva.

B várossá ísjlőüés távlata

A hatalmas csarnokok, ahol jövőre már zakatolnak a gépek, most konzervhegyekkel van tele. Több mint 500 vagon különböző konzervet tárolnak.- — De már érkeznek a gépek, a berendezések is — kalauzol a gyártelepen az igazgató. Nagy, ezüstszínű üstök mellett haladunk el.

— Ezek már az üzemi konyha részére érkeztek — mondja. — Csak a szociális létesítményekre 23 millió forintot adott az állam.

Mielőtt elbúcsúztam megkockáztattam egy kérdést.

— Mikor lesz élüzem a konzervgyár:

Az optimista, nyugodt igazgató nem lepődött meg.

— 1966-ban. Méghozzá úgy, hogy megközelítjük a világszínvonalát is. Farkas K.

Hétszer ad,

aéi gyors?8 ed

Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán foglalkozott a szabolcsi almatárolás. átmeneti nehézségeivel dr. Fekszi István elvtárs, megyénk országgyűlési képviselője. A felszólalás tartalma az újságokból jutott a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat főkönyvelőjének tudomására. A főkönyvelő gondolkozott a megoldás lehetőségén. Körülnézett az üzemben, s a gyár vezetőivel együtt talált is megoldást. Az állami gazdaság közvetlen szomszédságában ugyanis egy jelenleg üres nagy épület áll. Levelet írt a felszólaló képviselő címére és az üzem nevében felajánlotta az épület hasznosítását. A levél jókor jött, s azóta már intézkedett is igénybe vételére a megyei tanács végrehajtó bizottsága.

(A. Z.)

Sírni: jelvény

A véletlen hozott össze Jakab Józseffel, a záhonyi átrakó 36-os brigádjának vezetőjével.

Bemutatta a hattagú kollektívát

— Ez az úgynevezett húsos brigád. Egy műszakban kettő van ‘ ilyen, összesen hat. Mi vagyunk itt a legegészségesebb emberek, mert egy évben kétszer is alaposan megvizsgál bennünket az orvos.

Nem alap nélküli ez a nagyfokú figyelmesség. Az átrakóban megforduló élelmiszer-szállítmányokat mind ők rakják át. Az elmúlt félévben 130 százalék volt az átlaguk. Kétszer nyerték már el a szocialista brigád oklevelet. Ketten — a brigádvezető és Czap Péter kiváló dolgozó oklevelet is kaptak.

— Mos várjuk a harmadikat, a jelvényt — mondja mosolyogva Jakab elvtárs.

Korszerű megyei vízgazdálkodás

Ötszáz kilométer gátrendszert, tizenháromezer hold öntözését, négyszáz hold halastavat épített tíz év alatt a vízügyi igazgatóság

Fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság. A megyében 1948-ig vízügyi társulatok feladata volt, hogy vízkincs védelmi, vízgazdálkodási munkát végezzenek. Ezeket a társulatokat 1948-ban államosították, majd a vízügyi feladatok egységes irányítására 1953-ban vízügyi igazgatóságot létesítettek.

A vízügyi igazgatóságon belül számos szakmémökség alakult, melyek vízhasznosítási és vízellátási, valamint v í zk incsvédel mi, vízgazdálkodási feladatokat látnak el.

A vízügyi igazgatóság 10 éves múltjában számos olyan feladatot hajtott végre, amely igen jelentős megyénk mind

kultúrát, a szórakozást ts megtalálják. Az igazán szép, tágas kultúrház ad otthont a 100 tagú műkedvelő együttesnek, a pedagógus énekkarnak, wi különféle szakköröknek. Közös kirándulásokat is szerveznek, ezekre művészeket, költőket hívnak meg, akik beszélnek munkájukról, előadnak műveikből. S még néhány szám: a község 1760 házában összesen 2600 újságot és folyóiratot járatnak. * A vezetékes rádiókon kívül 1200 hálózati rádióvevő készülék van Bükén, nyilvántartanaK hat televíziót is.

Röviden szólva: az erősödő szövetkezet itt is haza vonzza az embereket.

Ami az anyagi kapcsolatokat illeti: sok egyéb között a „Béke” villamos távvezeték is összeköt bennünket. A Nyugat-Ukrajnából, a dobrotvori főerőműtől kiinduló vezeték tavaly nyáron hozta el az első kilowattóra áramot Sajószögedre. Télen is folyt az építése. A Kárpátokban felájjítoü tartóoszlopok láttán elképzeltük, hogy a nehéz terepen milyen rendkívüli helyzeteket, problémákat

szülnek, ezek pedig nem köznapi tetteket az emberekben. A nagy célok sem önmagukért valók: 1965-ben már

ipari, mind mezőgazdasági fejlődésében.

Kiemelkedő, hogy 537 kilométer hosszan építettek ki árvédelmi gátrendszert, amely 360 ezer katasztrális holdat véd az elöntés ellen.

10 év alatt 32 esetben került sor árvédekezésre, s ezt a feladatot minden esetben sikeresen oldották meg. Korszerűsítették az árvízvédelmi hálózatot is, jelenleg 778 kilométer hosszú távbeszélő hálózattal, nyolc kapcsolóközpont és 110 állomás működik.

Ez évben tovább korszerűsítik a hírközlő szolgálatot, több URH-berendezést kapnak.

Az árvízvédelemmel kapcsoegymillió kilowattóra villamos energia érkezik hozzánk ezen a vezetéken.

A Barátság Háza Beregszászőre. Ukrán, magyar, orosz, francia, cseh munkások, parasztik küzdelmének kegyelettel őrzött emlékei. A Pravda első száma, a Magyar Tanácsköztársaság felhívásai, plakátjai, képek a spanyol polgárháborúban részt vett internacionalisták harcairól, a fejlődő, erősödő szovjet állam életének határjelzői. Megilletődötten hallgattuk a magyar nyelvű tájékoztatást, hogyan fogtak össze a különböző nemzetiségű emberek, Oleka Dundics, Szűcs Béla, Laburb Zsanna, Nagy József, Szlávojár Csasztek, Tóth János és a többi tíz és tízezer — a fiatal munkásállam fegyveres védelmére, * hogyan erősítik ma a nagy szovjet államot mindennapi munkájukkal.

Igen látogatott a Barátság Háza Beregszászon. Nemcsak a város és a kerület dolgozói jönnek el ide, jártak már itt Ivoviak, kijeviek, csehek, magyarok, bolgárok.

Az ember mindig szívesen emlékezik arra, hogy vannak barátai. Jő érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül.

Seregi István.

latban említésre méltó, hogy 10 év alatt a gátak megerősítésére, a folyók szabályozására több, mint 240 ezer tonna követ építettek be.

A belvízrendezés korszerűsítésére 3500 kilométer hosszú csatornahálózatot építettek 17 szivattyú teleppel. Jelenleg egy új szivattyútelep építése van folyamatban Tiszatelek határában 30 millió forintos költséggel.

Jelentősen növekedett az öntözéses gazdálkodás is.

Az öntözött terület 1954- től napjainkig közel tízszeresére nőtt. Az öntözésre berendezett terület 12 809 katasztrális hold, ebből rendszeresen 9533 katasztrális holdat öntöznek.

Fejlődött a csőkutas öntözés is, ezzel a rendszerrel 387 holdat tettek termőbbé.

Nagyarányú fejlődés történt a halastavak létesítésében is. Az 1954 évi 71 holddal szemben 1963-ban már 393 katasztrális hold halastó üzemelt.

A Felső-Tiszávidéki Víz-* ügyi Igazgatóság nagy gondot fordított a víz minőségi kérdések vizsgálatára, ezért

1960-ban laboratóriumot létesítettek. Itt túlnyomórészt a felszíni vizek elszennyeződésével és egyéb vízminőségi problémákkal foglalkoztak.

1960-ban 80, 1963-ban már

600 vízvizsgálatot végeztek. Kijelölték az öntözésre alkalmas és alkalmatlan vizeket, elvégezték a talajvíz minőségének vázlatos felmérését és a létesült csőkutak vizsgálatát. A megye vízkincsének felhasználásával és minőségével kapcsolatban arra törekedtek, hogy minél több állami gazdaság és tsz vízjogi engedélyhez jusson.. Mig 1944—1953 között csak 276 engedélyt adtak ki, addig 1954—1963 között 1421 darabot.

A Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói teendőiket a jövőben abban látják, hogy felkészülnek a feladatok még jobb megoldás Sára. Seres Ernő