Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

Események sorokban Az angol közvélemény re­méli, hogy a NATO parla­menti küldöttségeinek pári­zsi értekezletén elhangzott vélemények meggyőzik Ken­ne dyt arról, hogy az általa pártolt terv — a sokoldalú NATO atomhaderő — halva született eszme, mert katonai­lag jóíormán mértéktelen pénzpazarlás volna és mert kihívó jellege gátolná a Ke­let és Nyugat közötti enyhü­lés folytatását. A Bolgár Allambiztonsági Szerv letartóztatta Ászén Hrisztov Georgievet, a Bol­gár Tudományos Akadémia jogi intézetének tudományos főmunkatársát, aki egy ka­pitalista kémszolgálatnak dol­gozott. A letartóztatott beis­merte bűnösségét. Nagy-Britannia Kommunista Pártja, az angol lakáshelyzettel foglalkozó nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat követeli: növeljék a lakásépítkezésekre fordított összegeket, államo­sítsák az építőipart és az épí­­tőanyagipait, évente legalább négyszázezer házat építsenek; i Segni olasz köztársasági el­nök jelenlétében az olasz fő­fővárosban pénteken reggel megnyílt az Európa-mozga­­lom kongresszusa. A fő téma­kör: Európa, mint az Egye­sült Államok partnere. A vi­tányit» előadást Maurice Fa­uré, az Európa-mozgalom el­nöke tartotta* Wily Brandt nyugat-berlini f'polgármester hosszabb meg­beszélést tartott Nasszer el­nökkel Londonban sztrájkolnak az autóbuszok béremelést és jobb munkaviszonyokat követelő vezetői és kalauzai. London­ban és peremvárosaiban több mint száz autóbusz-garázs szüntette be a munkát. Benjamin Davis, az Egyesült Államok Kommunista Pártjá­nak egyik vezetője előadást tartott a négerek szabadság­­harcáról a New York-i városi főiskola diákjai előtt. A talál­kozót a főiskola marxista vita­klubjának tagjai kezdemé­nyezték. A havannai, forradalmi tör­vényszék csütörtökön befejezte egy ellenforradalmár banda ügyének tárgyalását. A banda tagjai meggyilkoltak egy ku­bai gazdálkodót és egy tépi rendőrt. A bíróság öt halálos ítéletet hozott. A vasutasok és a közalkal­mazottak 24 órás munkabe­szüntetése után a francia szak­­szervezetek újabb sztrájkra készülnek, hogy a kormányt ígéreteinek betartására kény­szerítsék. A CGT felszólította a többi szakszervezetet, együt­tesen dolgozzák ki a bérharc további stratégiáját. Egy hét a külpolitikában Nem volt „holtszezon" az elmúlt hetekben a nemzetkö­zi politikai életben, szinte va­lamennyi földrészen nagy fontosságú események zajlot­tak le, amelyek magukra vonták a világközvélemény figyelmét r Ázsiában . Továbbra is a dél-vietnami fejlemények állanak az érdek­lődés homlokterében. A Ngo Dinh Diem véres, zsarnoki uralmát felváltó katonai jun­ta első intézkedései azokat igazolták, akik már az állam­csíny kezdetén leszögezték, hogy Saigonban csak a cégér változott. Minden jel arra vall hogy Amerika új bábjai a dicstelen elődök nyomdokain kívánnak haladni. A Duong Van Minh tábornok vezette katonai junta ugyan megszün­tette a buddhisták elleni val­lásháborút, de annál kegyet­lenebb írtóhadjáratot hirde­tett a kommunisták és más haladó erők ellen. Nem cso­dálkozhatunk tehát azon, hogy az amerikai lapok „hősök­nek” és „hazafiaknak” neve­zik a puccsista tábornokokat. Mind több részlet kerül nap­világra arról, hogyan készí­tették elő és hajtatták végre az amerikai uralkodó líörök a számukra oly kellemetlenné vált Diem-klikk eltávolítá­sát. Washingtonban most lá­zas gyorsasággal dolgoznak az új rezsim diplomáciai elismerésén. Semmi kétség sem férhet hozzá, hogy a tá­bornoki junta hű szolgálója lesz majd az amerikai érde­keltnek s ezt tudja a gyűlöle­tes Diem-rendszertől sanyar­­gatot dél-vietnami nép is. Már megtörténtek az első vé­res összecsapások Saigonban és Cholonban a rendszer él­len tüntető tömegek és a ka­tonaság között. A dél-vietna­mi felszabadítási front az úgynevezett stratégiai falvak rendszerének megszüntetését, a politikai foglyok szabadon bocsátását, a demokratikus szabadságjogok biztosítását követeli. E követelések valu­taváltásáért, az elnyomás minden fajtájának felszámo­lásáért indul most új harcra L'él-Vietnam népe. A zsarno­ki uralmak washingtoni Istá­polói pedig végre ráébred­hetnének arra, hogy a gazda­sági felemelkedést, nemzeti függetlenséget követelő ázsiai, afrikai és latin-;amerikai né­pekkel szemben a cégtábla átfestése csak ideig-óráig tar­tó és kétes értékű megoldás lehet. Afrikában A marokkói—algériai hatá­ron most már ténylegesen elcsitultak a fegyverek. A bamakói egyezmény értelmé­ben katonai vegyesbizottság ellenőrzi a helyszínen a tűz­szünet betartását. Ezzel egy­idejűleg pedig megindult a diplomáciai tárgyalások soro­zata a konfliktus mielőbbi rendezésére. Az afrikai és a közel-keleti országok kormá­nyain kívül, most az arab li­ga tanácsa is megkísérli a két ország között támadt nézetei térések elsimítását. Európában A hét egyik legjelentősebb eseménye a görögországi par­lamenti választás volt. A görög nép november 3-án végérvényesen nemet mondott a reakciós Karamanlisz kor­mánynak, a volt kormányzó­párt, az ERE súlyos veresé­get szenvedett. Nemcsal!, hogy elvesztette a terror légköré­ben és a sorozatos csalások jegyében lefolyt 1961-es vá­lasztáson elért 50,8 százalékos abszolult többségét, de meg­szűnt vezető pártnak lenni is. Ezúttal a szavazatoknak alig 39 százalékát szerezte meg és a centrumúmé mö­gött a második helyre szo­rult. A Centrum-párt sike­rét elsősorban annak köszön­heti, hogy a demokratikus szabadságjogok helyreállításá­nak, az ország gazdasági-, ipari fejlesztésének jelszavait hangoztatta. A görögországi választáson a nép igazi érde­keit képviselő EDA, az Egye­sült Demokrata Baloldali Párt növelte mandátumainak számát. Papandreunak, cent­rumunió vezérének, aki most kapott kormányalakítási meg­bízást, szintén nincs parla­menti többsége. Vagy a bal­oldali erők támogatását kell elnyernie, vagy pedig a volt Uotrmányzópárt képviselőinek egy részét kell a maga olda­lára állítania. Manolisz Gle­­zosz, az EDA párt igazgató tanácsának tagja, éppen a Népszabadság munkatársának adott nyilatkozatában fejtet­te ki. hegy pártja kész támo­gatni egy centrum kormányt, ha annak politikája megfelel a nép érdekeinek, ha az a bé­ke és a demokrácia ügyét szolgálja. Ha a centrum unió vezetői felhasználnák a bal­oldali erők támogatását, ez lényegesen elősegítené egy szilárd kormányzat létrejöt­tét Görögországban s a poli­tikai kibontakozás mellett megnyitná az utat az ország társadalmi gazdasági felemel­kedése előtt is. Kormányválság színhelye ezekben a napokban egy másik dél-európai ország — Olaszország is. Itt ; Leone, úgynevezett hivatalnok kor­mánya távozott a nolitikai santéri'ől. Úgy hírlik, Mo­­rot, a kereszténydemokrata párt főtitkárát bízzák meg kormányalakítással. Moro — akinek pártja a parlament­ben kisebbségben van, a szo­ciáldemokratákat, a köztár­saságiakat és a Nenni-féle szocialistákat is be kívánja vonni kormányába. Moro kí­sérletének sikere, megalakí­tandó kormányának sorsa, n a g ;tti t ékben függ a szocia­listák magatartásától. Magán a szocialista párton belül uavanis nagy harc folyik a különböző irányzatok között. A párt egyik szárnya a kom­munistákkal való szoros együttműködést, a nép által követelt reformok következe­tes megvalósítását sürgeti, mig a másik szárny a reakciós kormánypolitika előtti behö­­dolás híve. Az európai események kö­zöld feltétlenül meg kell em­líteni azt az incidenst, ame­lyet a németországi ameri­kai megszálló csapatok Mari­­enborba, az NDK és az NSZK közötti határállomáson robbantottak ki. Négy héten belül immár másodízben kí­sérelték meg amerikai részről a szövetségesek közötti meg­állapodásban előírt ellenőrzés megkerülését. Végül is azon­ban a nyugatnémet területen felsorakozott és szenzációt váró sajtó, film, rádió- és televízió riporterek hoppon­­maradtak. Az átvonuló ame­rikai konvoj háromnapos vesztegetés után alávetette magát a szovjet katonai szer­vek ellenőrzésének. A ma­­rienborni incidenst még a jó­zanabb nyugatnémet és nyu­gat-berlini politikai körökben is gondosan előkészített és ugyanakkor igen veszélyes provokációnak tartják. Külpolitikái széljegyzet ŰJ szám készül A Móni barméter Sir Alec Douglas Home, Anglia alig pár hetes miniszter­­elnöke legutóbbi tíz-tizenkét napját Skóciában, Kinrossban és környékén töltötte, hogy ebben a kerületben beválasztassa magát az alsóházba. Midőn egyik választási gyűlésen felka­paszkodott egy szénásszekérre, hogy onnét intézzen szónokla­tot az egybegyűltekhez, lába alól kicsúszott a lépcsőül szolgáló fejőszék és hajszál híján hanyatt esett. Politikai megfigyelők azonban megjegyezték, hogy a sors könyvében más hely van kijelölve a miniszterelnök „hanyattesése" színhelyéül. Igazuk is volt. November 7-én pótválasztás volt a Londontól körül­belül 50 kilométernyire északra fekvő kis ipari városkában, Lutonban, s itt a konzervatív párt jelöltje alulmaradt a mun­káspártival szemben, Luton az 1959. évi általános választáso­kon 5019 szavazattöbbséggel tory képviselőt küldött a parla­mentbe, minthogy előnye meghaladta a „bűvös” ötezres szá­mot, Lutont „holtbiztos konzervatív pozíció” gyanánt köny­velték el. November 7-én azonban ez a „holtbiztos állás” ki­csúszott a toryk kezéből: Will Howie, a munkáspárt jelöltje körülbelül négyezer szavazattal kapott többet ellenfelénél, sír Joh Fletcher-Cooke-nál. A londoni rádió diplomáciai tudósí­tója megjegyezte, hogy a lutoni választás súlyos csapás a konzervatívokra és személyesen Home miniszterelnökre néz­ve is, s a vereség feletti fájdalmat az sem enyhíti, hogy sir Alecnak Kinrossban minden bizonnyal sikerült parlamenti mandátumot szereznie (ennek a pótválasztásnak az adatait pénteken a késő esti órákban hozták nyilvánosságra). A lutoni erőpróbára mindkét vezető párt erősen készült, s a politikai kommentátorok véleménye az volt, hogy ennek a csatának a kimenetele amolyan hangulati barométernek te­kinthető. A Times október 28-i számában például azt írja, hogy Lutonban dől majd el, vajon a konzervatívok jövőre ts hatalmon maradnak-e Angliában. Ha a lutoni pótválasztást valóban az országos közhangú­­lat kifejezésének tekintjük, akkor a legkésőbb 1964 őszén ese­dékes parlamenti választások a toryk tragikus vereségét és a munkáspárt elsöprő diadalát ígérik. ...fog ez menni... Erdei Sándor rajza. Enyhülés a két munkáspárt között A L’Humanité és Populaire a francia kommunisták és szocialisták viszonyáról A Ziergiebel: 39. A nappali szobában, egy modemül és ízlésesen beren­dezett, nagy helyiségben fog láttunk helyet. A falon egy Hitler kép függött, természe­tesen aranyozott keretben. — Gyorsan csinálok ma­guknak egy kávét. A menyem sajnos a lányt is magával vitte. Wolfgang úgy gondol ta, hogy csal! néhány napról van szó, aztán engem is el­szállítanak. Ah, a jó fiú. Az utolsó pillanatig teljesiteni akarja a Führer iránti köte­lességét. 2 ^Maeyaror szág 1963. november 10. — Mindannyian, nagyságos asszony — mondta a sebhe­lyes komolyan. Mikor egyedül maradtunk, Partú így szólt: — Igen, a Hauptsturmfüh­­rer mindig nagy példaképünk volt. Igazán kár lenne, ha kötelességteljesítés közben mégis... A sebhelyes megrovóan né­zett rá. — Ne huhogjon, Partu, a hősi halálhoz most már késő van. Megint rendkívül hivatalos ibrázatot öltött. — Én csak azt gondoltam, hogy Németországnak éppen most, a veszély órájában fér­fiakra van szüksége, akik... Az asszony visszajött az Ajax kutya kíséretében. — Ülj le. A kutya engedelmeskedett, és nagy borostyán szemeivel kérdően nézett asszonyára. — Jó emberek, jó barátok — mondta az asszony, aztán hozzánk fordult: — Most már nem kell többé tartaniok tő­le. Szófogadó és mindent meg is ért. — Pompás állat — mond­tam őszinte elragadtatással, mert mindig szívleltem a ku­tyákat. — Hány éves? — Másfél. Októberben ki­állítottuk, első díjat nyert. Wagner Gauleiter tízezer márkát akart adni Ajaxért, Wolfgangnak, de Wolfgang nem bírt megválni a kutyá­tól, egészen megható, hogy mennyire szereti az állato­kat. — Megható, valóban— he­lyeselt a sebhelyes. Az ab­lakhoz lépett. — Remélem ma még nem vonulnak be az amik. Csakugyan azt hiszi, hogy az ellenség behatol a város­ba? — Egészen biztosan, nagy­ságos asszony, ez nem lehet kétséges. — És mind négerek — egé­szítette ki Partu. — Igen, a fél őserdőt ma­gukkal- hozták. Szörnyű dol­gokat hallottunk... — Aí isten szerelmére! — Jarolinné kétségbeesetten ka­pott a fejéhez, — Könyör­­gök, maradjanak a házban, legalább amíg Wolfi meg nem iön. Mindegyiküknek tudnék egy-egy szobát rendelkezésé­re bocsátani. A sebhelyes töprengeni lát­szott. Aztán Partuhoz for­dult: — Partu Obersharführer, felmeríifem megbízatása alcl és megparancsolom, hogy a nagyságos asszony védelmére itt maradjon! Nagyságos asz szonyom nem fogjuk elhagy­ni, amíg csak teljesen bizton­ságban nem lesz. Meggyőző­désem. hogy Jarolin Haups­­turmführer legkésőbb ma vagy holnap megérkezik. A naiv öregasszony meg hatva mondott köszönetét. Kávét ittunk, és megrnu­­tatattuk magunknak szobáin-A francia szocialisták Moszk­vában járt küldöttségének pén­teki sajtókonferenciája vezető helyen foglalkoztatja a francia lapokat. A L’ Humanité vezér­cikkében kiemeli: a francia szocialista vezetők Moszkvában meggyőződtek a Szovjetunió békeakaratának őszinteségéről. A kommunisták és szocialisták között fennálló nézeteltérések sem akadúlybzzák meg, hogy napjaink legfőbb kérdésében, a nemzetközi feszültség enyhíté­sében, a munkás és demokra­tikus erők békeharcában azo­nos álláspontot foglaljanak el. A cikk utal Guy Mollet kije­lentésére, miszerint a Francia Szocialista Párt és a Francia Kommunista Párt viszonya nem került szóba Moszkvában. Magától értetődő — írja az L’Humanité —, hogy ez a két francia munkáspárt ügye, ame­lyet Párizsban kell eldönteni. Kétségtelen azonban, hogy az SFIO és az FKP között bizo­nyos kérdésekben mutatkozó közeledés egyik fél számára sem közömbös. Fontos politi­kai eseményről van szó, amely minden demokratát érint, első­sorban a kommunistákat. Guy Mollet Moszkvában nem tette magáévá a kommunista eszmé­ket, sajtókonferenciája azon­ban optimista elemeket tartal­mazott. Joggal remélhető, hogy a kommunisták és szocialisták közös akciója kiszélesedik. A demokráciáért és a békéért folytatott harc sikerének ez az előfeltétele — hangoztatja a Francia Kommunista Párt lap­ja. A Populaire, az SFIO lapja is leszögezi, hogy a szovjet ve­zetők gondosan kerülték a francia szocialisták és kommu­nisták viszonyának kérdését, amelyet francia ügynek tekin­tenek. Az utazás azonban bi­zonyos tekintetben megkönnyí­ti a francia szocialisták és kom­munisták közötti problémák megtárgyalását hangoztatja a cikk. kát. Mielőtt lefeküdtünk, a sebhelyes még különböző uta­sításokat adott az asszonynál!. Minden értéktárgyát, ha volt még ilyesmi a házban, egy bőröndbe kellett csoma­golnia. Ezenkívül a Führer képét és különböző könyve­ket, amelyek a könyvszek­rény üvege mögött álltak, le kellett vinni a pincébe. Egyáltalán a sebhélyes fárad­sága ellenére csodálatos akti­vitást fejtett ki. Összehívott bennünket a szobában, és kifejette a kö­vetkező napokra szóló terveit. — Bajtársak, hadicselt min­dig szabad alkalmazni, és minthogy aligha lesz lehető­ségünk a következő hetekben Spanyolországba vagy Argen­tínába szökni, hát az ameri­kaiakkal kell barátságos vi­szonyt teremtenünk. — Hogy fog ez sikerülni? — kérdezte Partu elcsodál­kozva. — Ezek minden teke­tória nélkül bíróság elé fog­nak állítani. Hát még, ha rá­adásul a pusztai farkasok fognak tanúskodni a láger­ből; köszönöm szépen. — Senki sem fog feüépni ellenünk, mert mi már nem is létezünk. Mától fogva Mar-Keimedy—Jazid megbeszélés Mohammed Jazid, Ben Bella algériai elnök személyes meg­bízottja felkereste Kennedy amerikai elnököt és -egyórás megbeszélést folytatott vele. A találkozó után újságírók­kal közötte, hogy átadta Ken­­nedy-nek az algériai államfő üzenetét. Kennedyvel tartott tanácskozásáról mindössze any­­nyit mondott, hogy kicserélték nézeteiket a két országot köl­csönösen érdpklő problémák­ról. Végül jelezte, hogy Ben Bel­la elnök, korábbi tervével el­lentétben, nem tud ellátogatni az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének közgyűlésére az algé­riai—marokkói határon kiala­kult helyzet és a közeli afrikai külügyminiszteri értekezlet miatt. tin Lobemelt hívnak, az 58 237-es számú lágerfogoly­­nak. Ti szintén választotok magatoknak egy csinos nevet és egy számot. Kaufbeuren­­ből léptünk meg, capito? Az a nyugalom és körülte­kintés, amivel ezt a tervet előadta nekünk, csodálatra­méltó volt. És még csak nem is látszott lehetetlennek, hogy ilyen módon néhány hétig bántatlanok maradunk, mert a lágernek általános kiüríté­se ^ehetetlenné tette, hogy adatainkat azonnal felülvizs­gálják. A sebhelyes össze­szedte iratainkat, hogy amint mondta, megsemmisítse őket. Csak néhány hót, vigasztal­tam magam, és akkor ezt az utolsó disznóságot is lerázha­tom magamról. Partu felnyitotta a körzet­vezető három bőröndjének zárát. A sebhelyes és Partu csalódottan turkált a ruha­anyagok, ágynemük és női alsónemük között. Értékesebb holmit reméltek. Csali az én bőröndömben volt a női fehérnemű között egy átkö­tött levélcsomag. A sebhelyes magához vette. A nácitisztvi­selő feleségének férjéhez írott leved voltak. Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents