Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-24 / 275. szám

Máté György; .Területvédelem Ríint ahogyan ez átszerve­zés küszöbén leginkább len­ni' szokott, a jövőt illető meg beszélés hangulata egyálta.­­lában nem volt emelkedett. Hejrics, Kossuth-díjas . igaz­gató a világhírű ősz tudós nagyot sóhajtott, úgy mond­­ta: — Ne higgyék, szeretett munkatársaim, hogy nekem könnyű ez a dolog. Negyven­nyolc éve vagyok ennél a vállalatnál, még a felejthetet­len öreg Buchholz keze alatt gyakomokoskodtam itt a jó­isten nyugosztalja. Minden, ami itt van, olyan nekem, mint az életem egy darabja. — Hej, haj — sóhajtotta a hervatag Öttömösiné, a sze­mélyzetis. — Sej, óh — ezt lehelte szomorúan Garami, a kopott könyökű főkönyvelő. — Nem és nem — így mor­fondírozott Greil, a sokgyer­mekes szb-titkár. Drámai pil­lanat volt. Hejrics, a Nagy Agg folytatta: — Most azonban nincs idő az ábrándozásra! Azon kell lennünk, hogy az átszervezés ellenére megmentsük életünk művét és hogy holmi mate­rialista húrokat is pengessek, valamennyiünk további nyugodt munkáját is bizto­sítsuk. —r Hát, hát — ezt lélegzet­té Öttömösiné, a hervatag személyzetis — professzor urnái ez nem probléma. Ön ért valamihez. De én? Csak a munka, a harc, pártnapi előadás, sillabusz, munkaterv. Tizenhat éve csinálom. Más ember ez idő alatt tanult, szakember lett, én meg itt állok szakmai tudás nélkül, hová forduljak? — Plem, plena — ezt nyög­te Garami, a kopott könyö­kű főkönyvelő — kegyed leg­alább aránylag fiatal, ismer két politikai munkatársat a budapestiben, azok majd . be­dugják. .. De én kinek kel­tek? Egyszer voltam benne a szoc. dem-ben, talán 1947- ben? dé csék egy hónapig fi­zettem a tagdíjat. Ki ismeri ma már ezt el? És annyi a könyvelő, mint égen a csil­lag! Talán most csinál vala­mit végre a szakszervezet. « — -Hm, hm — igy folytatta a gondolatsort Greil, a sok­­gyermekes szb-titkár — majd megpróbáljuk az érdekvédel­met. Dé maguknak könnyű egy-két emberről gondoskod­ni. Én egymagám kilencet \ai*tok el kétezerötszázból! Akár hiszik, akár nem, ez így van. És most már ez sem biztos, Hejrics, a Kossuth-díjas tu­dós, á négy fal közötti kuta­tásaiba roskadt öreg bölcs most tette élete első politikai természetű, kijelentését: — Ha én irányítanám a dol­gokat — mondta halkan —, a területemen soha nem len­ne átszervezés. Én á végső tárgyalásoknál azért köröm­szakadtáig fogom majd véde­ni magukat, a területemet. — Akár a Solymosi a Ra­pid'; ellen — mondotta Öttö­mösiné élénken. — A pro­fesszor úr is területvédelem­re rendezkedik be. — Bár amilyen marhaság ez a 4r—2—4-es felállás — mondta Garami, a kopott kö­nyökű főkönyvelő —, szerin­tem, őszintén szólva, ebben a szűk körben meg merem mondani, most egyébként már úgyis mindegy, a Puskás Öcsinek volt igaza. Focizni kell, nem taktikai manővere­ket kidolgozni. — Ezt mondta itthon, apu­kám, mikor már nem kapta a nagy pénzeket — válaszol­ta Greil, a sokgyermekes szb­­titkár. — De amióta kiment Madridba és tömik dollárral, olyan fegyelmezett, hogy cec! Ha az ellenfél támad, hát­ra megy területet védeni, és a középen támadt űrbe úgy hozza fel a labdát a tizenha­tosig, hogy sss! Szombaton­ként direkt felmegyek Kő­szegre, kabonabajrársamhoz, hogy Bécsan keresztül lássam őt a tv-n. De a minisztérium­ban ne beszéljenek erről. — Szeretett munkatársaim — így nyöszörgött Hejrics, a Nagy Kossuth-díjas Agg —, az átszervezés... — Folytassuk csak az előb­bit — így kiáltott a hervatag öttömösiné. — A magyar futball szerintem nem alkal­mas. a dél-amerikai rendszer mechanikus átvételére. És ha jól utána gondolok, a Görács mégsem egy Kocsis, az Al­bert se egy Nándi. — Na, helyben vagyunk! — így csattant fel a kopott könyökű főkönyvelő, Garami hangja — ha a Flóri a Vasas­ban játszana, 6 lenne az is­ten, megkapta volna már két­szer a Kossuth-díjat. — Az átszervezésről be­széljünk — szólt kissé meg­bántva a Nagy Hejrics, aki­nek sérelmed közé tartozott, hogy a Kossuth-díj bizottság még csak egy alkalommal ta­lálta méltónak a kitüntetés­re. — Hát igenis, alkalmas rá a Göröcs is, a Flóri is — kiáltott Greil —, én bátran megmondom, egyetértek a Barátival, hogy bízik bennük. Fiatalok még, majd kiforrják magukat — Az átszervezés.., Hej­rics újra közbeszólt. — A Tichy Lajos lehetne azért gyorsabb — mondta a hervatag Öttömösiné. Aztán felülkerekedett benne a jó­nevelés —, de a professzor urat már harmadszor szakít­juk félbe. Pardon, parancsol­jon beszélni, mester. — Az átszervezés ma min­dennél fontosabb nekünk — szólt ekkor a Nagy Agg ün­nepélyesen —, már ami a taktikai elgondolásokat illeti. A Sipos rááll az ellenfél egyik centerére, azt moccani sem engedi. A kis Mészöly Kál­mán meg söpröget nyugodtan a középen. A Mátrai Sanyi szerencsére roppant gyors, így hiába csalják el a Sípost akár a szélre is. — Teljesen egyetértek a professzor úrral — kiáltotta lelkesen Garami —, van egyébként egy elképzelésem, hadd mondom el. Ez a Sóvári gyerek nagyon feljött az ősz­szel. — Ajjaj, megint a Dózsa! — szólt Hejrics, a Nagy Agg. — Kár a szóért, gyerünk haza. — De a kenyerem, kilenc embert tartok — így jajdult fel hirtelen a sokgyermekes Greil. — Más alkalommal — mondta ridegen a tudós —, van otthon egy sematikus táblám, bábukkal. Különféle színekkel jeleztem őket, az én találmányom ez. Megpró­bálom most mindjárt azon, mi történik, ha a Fenyő vé­gig mélyen hátrahúzódik. ELLENŐRZÉS Kovács bácsi, ez az elvtárs baleset-ellenőrzésre jött hoz­zánk... Vigyázzon rá, nehogy valami baleset érje! — Már megint odaadtad neki játszani a súlyzómat. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL (Egyes irodalmak után szabadon) A lázatos szolgája, nagysá­­gos uram, tisztelettel... — Nicsak Jóska... Izé, Da­nis kar társ, maga az?,.. — Én vónék, nagyságos uram, de ha meg nem sér­teném, ne tessen már magázni engem... Ollyék furcsa így! — Dehát lelkem, fiam, egyidősek is volnánk, meg te most igazgató vagy, mint hallom... — Iparági főmérnökhelyet­tes, instállom. — Na, pláne, még szebb. ■. — De nekem csak így esik jól, alázattal... — Bolondos, te... A fele­séged is ilyen derék hagyo­mánytisztelő, olvastam az irodalmi lapban. — Ott vagi megírva tény­leg, és nagyon fáintosan. — Meglátogatta a régi naccságáját, és erő erejével csókolta volna a kezét. — Hát én nem? Én is leg­szívesebben csókoltam volna a nagyságos uram kezét,. de féltem, mitagadás, hogy el­­rivom magam. — Jóska nem ismerek rád, te érzelegsz?! — Hát honne, együtt töl­töttük fél életünket hajda­nán, Máriaszentkupon. — Kedves béreseim közzé tartoztál, Jóska. — Ütött is, ha kellett a nagyságos úr, de legalább megtanított dolgozni. — Te, te... csacsi... — S amikor aztat mondta, hogy maga marha, állat, ak­kor tudtam, hogy hiba lehel, ha lemagáz, mégis örültem, hogy megtisztel a magával, ezzel mintegy — ahogy nui mondják — munkatársának tekintett a nagyságos úr. Láttam kirakatban, hogy könyved jelent meg, valami cövék vagy karó... — Nem karó, korróziós anyagok védelme a modern nagyiparban. — Az, az, gratulálok. — Áh, semmiség! Most, hogy sokat tanultam, írtam, rászoktam a könyvekre. Leg­utóbb olvastam corsmalertul kát elszegényedett gerófkis­­asszonyról. Hát, a valami szép volt. Egyik egy derozinált ki­rályt, másik egy gazdag, de büszke iparbárót szeretett... — De, Jóska fiam, hol a te proletáröntudatcd? — Ugyan nagyságos, nagy­ságos uram, látszik, hogy nem ismeri a munkás népet. Jó nekünk, ahogy most van, de azért nosztalgik az ember fia a régi szép idők után is... (Lila . színű tavaszi fény­ben átkarolják egymást.) Ordas Nándor. Költözik az igazgató. A szovjet hadsereg 1943-as győzelmei megerősítették ’ az antifasiszta nagyhatalmak ko­alícióját. 1943. nov. 28 és dec. 1 között Teheránban konfe­renciára ültek össze az anti­fasiszta hatalmak vezetői. A konferencia megvitatta a to vábbi hadműveletek irányát. Beküldendő soroky sorrend­ben: vízsz. 1., függ 14., vízsz. 48., 29., 66 és függ. 49, Vízszintes: 1. A konferencián a nyu­gati hatalmak erre tettek ígé­retet (folyt. függ. 14 és vízsz, 48.) 14. A jó rétestészta tu­lajdonsága. 15. Piros németül. 16. Szegénység. 17. Szabad fás, virágos terület városon belül. 20. Esztendő-e? 21. Közlekedünk rajta. 23. Lo­vat bíztató szó. 25. Vonatko­zó névmás. 27. Az olasz skála második hangja- 28. Légnemű anyag. 29. A konferencia egyik részt vevője. 30. Hátas­ló, paripa. 31. Bagó közepe. 33. Trombita hang. 34. Étel­­fajta. 36. Zita mássalhang­zói. 37. Nem lát. 40. Járom. 42. Valakit csodálkozásra késztet. 44. Kisebb katonai egység. 46. Község a baktai járásban. 47. Megdézsmált örökség! 48. A vízsz. 1. folyt. 51. Csúnya. 52. Dátumrag. 53. Békaporonty (hal). 54. Hibás borotva penge! 55. Öra kevert betűi. 58. Roham, támadás, közismert idegen szóval. 59. Észak-olaszországi folyó. 61. Országos Rendező Iroda. 63. Helyhatározó névutó. 64. Erő­sítő szócska. 65. Eladásra szánt bolti készlet. 66. A kon­ferencia részt vevője volt ő is. 67. Nem mögé. 68. Bank eleje. 70. Kevert taa. 71. OOT. 73- Nyugat-európai ország. 74. T.T.B 77. Szélek nélküli lant. 78. Távolabbra . mutató szó tájszólással. 80. Kevés, két szó. 82. A mikroszkópot nevezték ilyen csőnek. 84. Zsolt tulajdona. 86. Ennek az országnak a fővárosa Te­herán. Függó'leges: 1. AY. 2. Vizet hordanak belőle. 3. Nem keli több. 4. Schakespeari hős fonetikusa, (király). 5. EEEEEEE. 6. Tol­lat forgat. 7. Fonalat készít. 8. Részvény Társaság. 9. Is­meretlen névjele. 10. Kettős mássalhangzó kiejtve. 11. El. 12. Temes közepe. 13. Szól a lónak, hogy álljon meg. 14. A vízsz. 1 folyt 18 Vonat faj-KERESZTREJT VÉN*/ ta. 19. Egyszerű gép. 22. Bő. 23. Építészeti stílus. 24. Bi­zony a „Halotti beszéd'-ben. 25. Klasszikus köszöntés. 26. Vissza: gyilkolja. 27. Fém. 32. Selyem fajta. 35. Fa ré­sze. 37. Vasúti terelő beren­dezés. 38. Kinyit. 39. A szín­házi előadást megelőzően he­tekig tart. 40. Betűvetést. 41. Kajla betűi keverve. 43. Ti­­rén hangzó nélkül. 44. Lő­het közepe, 45. Cigarettázik. 49. A konferencia részt vevő­je volt. 50. Olvadáskor a jég teszi a Balatonon. 56. Orion tv-típus betűjelzése. 57. Óra szerkezeti része névelővel. 58. Balatoni üdülőhely. 60. Idő­mérő. 61. Végtelen óhaj. 62. Pusztít. 63. Csapadék névelő­vel. 64. Becézett női név. 69. Kártyalap. 72. A szerelem is­tennője. 74. Hangnélkül le­mos. 75. Visszahajít! 76. Bo­ráról híres község Fejér me­gyében. 71. Téli sporteszköz névelővel. 79. Nem fölé. 80/a. EA. 81. Kérdőszó. 82. Agfa, mássalhangzói. 83. Görög be­tű. 84. Ugyanaz, mint vízsz. 36. 85. TN. A megfej téseket legkésőbb december 2-ig kell beküldeni. A helyes megfejtők között 10 db könyvet sorsolunk ki. November 10-i rejtvénypályá­zatunk nyertesei: Megfejtés: A zsebóra. A dia­dalmas szerelem dala. Künn az erdőn, künn a pusztán. A boldogtalan lány. Áprily Lajos. Nyertesek: Nagy Gergely nyíregyházi, Szántó János balkányi, Orosz Kálmán dar­­nói, Bihari Magdolna fehér­­gyarmafli, Agárdi Lászlódé kántorjánosi, Bene Erzsébet kisvárdai, özv. Vida Sándor­­né mátészalkai, dr. Katona Károlyné nyírbátori, Gyar­mati Anna porcsalmai és Gál Sándor záhonyi kedves re j tvényf e jtőink. A nyereményeket — egy­­egy szép könyvet — postán küdjük el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents