Kelet-Magyarország, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-19 / 270. szám
$aj&tn^yünk Ha megtermett, nem vesxhet oda.,. A Kossutk-kalap — .Nagyapa segít Szakszervezeti megbeszélésen bukkant fel a kérdés a minap: miért is előnyös szamunkra a szocialista országokkal való nagymértékű együttműködés, amikor kiváló szakembereink vannak és olyan gyártmányokat állítunk elő, amelyek megállják a helyüket a világpiacon? A kérdést helyben és azonnal megválaszolta az egyik szb. titkár. „Hogy ilyen cikkeket gyártunk már az is a KGST-nek köszönhető. És ha az eddiginél sokkal jobban működünk majd együtt, jóval több tesz a világpiacon kelendő áruink számára is," Vitathatatlanul egyszerű, ám igaz a fenti megállapítás. A KGST együttműködés hatását eddig is lépteiirnyomon éreztük. Biztos termelési szervezetet alakítottunk ki, s nincsenek áruelhelyezési gondjaink. Olyan iparágakat fejleszthettünk egyik évről a másikra, amelyek más, szocialista országok segítsége nélkül hosszú ideig nem kaphattak volna létalapot hazánkban. Jól emlékszünk niég a tiszalöki erőmű építésére. Szovjet tervdokumentációk alapján készítették a legbonyolultabb energetikai berendezéseket a Német Demokratikus Köztársaság szakemberei. Most, a napokban újabb nagyszerű bizonyítéka született a együttműködésnek: a Dunai Cement és Mészművek érkezett el avatásához. Hatalmas és korszerű mű ez — s, hogy ilyen, az a nemzetközi segélynyújtás gyümölcse. Épülő, hatalmas tiszapalkonyai vegyikombinátunkat naponta láthatja az átutazó szabolcsi ember is. Elismeréssel adóznak a nagy létesítménynek az oda látogató dolgozó parasztok. Nos, ennek a kombinátnak a tervezésében nélkülözhetett esi segítséget nyújtott a Szovjetunió. A hőerőmű berendezéseit részben Csehszlovákia adta, annak fűtőanyaga a földgáz — amely megyénkben és Nyíregyházán keresztül jut el oda —; a Román Népköztársaságból való. Kutatóintézetek, tervezők hadseregének sok éves, megfeszített munkájára lett volna szükség egyedül a palkonyai kombinát tervei elkészítéséhez. Hogy készen kaptuk, rengeteg munkát és anyagi eszközöket takarítottunk meg vele. Az évek tapasztalatait sűrítő, világszínvonalon álló tervek, gépek, berendezések rendszeres cseréje alapján jutott oda a magyar ipar és mezőgazdaság, ahol jelenleg van. Napjainkban rohamosan fejlődik a tudomány, technika. Szinte órák alatt születnek újabb eredmények. Hogy hozzájussunk a legértékesebbekhez, a leginkább gazdaságos eljárásokhoz, ez nem mehet másként, mint az egyes országok niég szorosabb együttműködése alapján. Teljesen világos, hogy egy ország — főként olyan nyersanyagban szegény, mint hazánk — rászorul a baráti népek segítségére. Ennek • számtalan hasznából csak egyet emeljünk ki: a nagy népsűrűségű Magyarország már ennek a hatására küzd számos területen munkaerőhiánnyal. De a tervszerű és sok évre előre összehangolt együttműködés nemcsak e területen jelentkezik jótékonyan, kiterjed a termelés minden ágára. SzabolcS-Szatmárban is érvényes az általános megállapítás, amely szerint a KGST elsőrendű hivatása elősegíteni minden , ország belső tartalékainak feltárását. Itteni, legnagyobb lehetőségünk a gyümölcstermesztés. A nemzetközi együttműködés a biztosítéka, hogy évtizedek múltán, újabb tízezer holdak termőre fordulásával sem lesz gond ez értékes árucikk piaci elhelyezése. Vonatkozik ez a munkaigényes zöldségtermesztésre, az, állattenyésztésre is — amelynek kitűnő piaca lesz mindig az iparcikkel, vagy más szükséges termékkel fizető szocialista világrendszer. Az idősebb generáció tapasztalata: évtizedekkel ezelőtt, más körülmények között nem tervezhettünk volna ilyen biztonságban előre. A legkiválóbb gyártmányok kicserélése is azt bizonyítja, nem kell egy országnak a gombostűtől az óceánjáró hajókig mindent gyártania. Kitűnő német filmfelvevőket és szovjet építőipari gépeket, cseh szövetet, kapunk a magyar televízióért és Ikarus autóbuszért anélkül, hogy magunk kezdenénk hozzá azok gyártásához, ha egyáltalán el tudnánk jutni odáig. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában rejlő nagy lehetőségek — a nemzetközi munkamegosztás, a szakosítás, a kevesebb, de speciális cikk gyártása — kiaknázása elsősorban a kis országok haszna, Nekünk, magyaroknak sajáltos, jól felfogott érdekünk. Nyugodtan kijelenthetjük, saját, szabolcsi ügyünk is, hiszen általa homoktengert változtathatunk virágzó gyümölcsöskertté. K. J. November elején 43 építőipari szakember tanulmányozta Miskolcon a Kilián lakótelepet és a berentei habszilikát gyár technológiáját, gyártmányait. Az Építőipari Tudományos Egyesület szervezésében megtörtént tapasztalatcsere sokat segített a szabolcsi szakembéreknek. Megismerhették itt a tervszerűen előkészített és új eljárásokkal készülő új, nagy lakótelepeket, gyárépítkezéseket és komplex beruházásokat. — Ez a tapasztalatcsere csak egy a sok közül — közötte Kalocsai István, az ÉTÉ nyíregyházi csoportjának tit-Az ifibrigád — Ködös, nyirkos őszutói reggel van az ecsedi határban. A nap éppen, hogy csak tollászkodik, s a hulló faleveleken jól látszik az éjszaka leheleté. A parányi dér, amit a tegnapi Szél hozott magával. Az út melletti cukorrépatáblán mégsincs csendesség. A túlsó szélén traktor pöfög, és csoroszlya alakú ekéje mélyen nyúl a répasorok alá. Két sort lazít fel egyszerre, s olyan gyorsan megy, mintha szántana. Az innenső végén közel a nyárfaszegte folyóhoz azonban emberek is nyüzsögnek. Kettesével, hármasával egy csapatban, egy-egy hosszannyúló pászmán, amit az elhagyott csomok jeleznek legjobban. kára. — A határidőket és a megfelelő minőséget csak szakszerűbb munkával lehet megvalósítani. Sok új gép, anyag, új technológiai eljárás lát napvilágot, amelyek tudományos szervezést igényelnek. Ezért is határozott úgy csoportunk,, kimerítjük a témát és előadássorozatot rendezünk e körből. „Az építkezések korszerű előkészítése és programozása” című sorozat három előadásból áll kivitelezési szakemberek érdeklődésére számít elsősorban. 18-án este tartottuk az elsőt, ahol Kocsis Ferenc, az Építőipari Gazdasági Szervező Intézet tudományos tagozatvezetője beszélt a termelésMozgásuk nemcsak azért élénk, hogy jócskán van mit szedni, hogy serkenti őket a hideg, hanem azért, hogy fiatalok. Tizenhéttől húszéves korig, fiúk és lányok vegyesen. Az „ifibrigád” ez, — mondják érdeklődésemre és szívesen világosítanak fel. Elmondják hányán vannak, mennyi területet munkálnak, s hozzáteszik, hogy ez a késői cukorrépa-szüret nem az ő hűnük. MEGHÍZOTT A RÉPA A gyár adja az ütemtervet. Meg nem is sietnek vele. Ebben a jó időben sokat hízott a répa, tehát több lesz a súly, és természetesen a prémium. Tudomásul vesszük, és megnyugodva járjuk végig a táblát. A brigádvezető -szerint 100 hold az, és 250 mázsát számol holdanként. Az egyik pászmánál mégis megtorpanunk. A répában nincsen semmi rendkívüli, ugyan olyan nagy és vastag, mint máshol, csak abban, aki tisztítja. A csomó mellett egy igenigen öreg embert találtunk. A háta kissé hajlott, fején ócska Kossuth-kalap, előtte vászonkötő. Mintha csak a nagyapám korabelieket látnám. FONTOS A HATÁRIDŐ — Hát maga hogy kerül ide, — tesszük fel neki az első kérdést. — Miért? — kapja fel a fejét — nekem talán nem szabad idejönni. — Hogyne volna, de még mennyire szabad —, tisztázzuk azonnal magunkat, nehogy megsértsük önérzetében. — A „jog” miatt jöttem én fiaim. Az unokám joga miatt. Nem akarom, hogy lemaradjon, hogy utolsó legyen. Hajaj, nem úgy van az. Az ember fiának nem annyi a becsülete. Mire idáig jutott a beszédben, 8z emlegetett unoka is megérkezett. Jobban mondva az unoka lánya, egy 18 év körüli, göndör hajú kislány. Mackósán, lábán gumicsizma, viseltes félkabát, s ő mondja el a továbbiakat. — Valóban úgy volt -*• kezdi el — hogy a brigádvezető szigorú utasítást adott ki, hogy aki nem végzi el a munkát, vagyis nem takarítja le a „jog”-ot, — későbben tudtam meg, hogy mennyi ez területben — nem kapja meg a prémiumot. A határidő is fontos, meg az időt sem lehet tudni. — Azután? — Aztán ez jutott fülébe nagyapámnak. S tovább nem lehetett vele bírni, ö jön. ö néni engedi a jogot. Ha már megtermett, nem veszhet oda. Érték az. De még milyen érték, hajtogatta. És hiába hagytuk otthon, kijött utánunk gyalog. KILENCVENEGY Hosszan nézzük az öreget. A gondos, szakavatott mozdulatait, ahogyan az utolsó morzsa földet is levakarja á evölcérről, és a szemében bujkáló elégedettséget, ami a szép termés láttán eltölti. Nem álljuk meg, hogy meg ne kérdezzük évei számát. — Kilencvenegy vagyok — mondja bólintva, s mintha nem is előre, hanem hátra tér kintene apró szemeivel. Kilencvenegy-kilencvencgy, tűnődünk. Másfél embernek is szép idő. Hány rend, hány forma és mennyi változás történt ez idő alatt. Csak egy nem változott, ami *ne is változzon meg: a törhetetlen munkaszeretete. Politechnika—balesetekkel ? Szállási László 5000 vagon alma Segítség az építőipar szakembereinek Tudományos előadássorozat a legújabb módszerekről Szórakozás a munkapadnál — Fokozott óvatosság szükséges, mondja az iskolák balesetvédelmi felügyelője Oktatási politikánk lényeges követelménye, hogy az iskolák fordítsanak fokozott gondot a tanulók szakmai képzésére, örvendetes következménye ennek, hogy megyénk valamennyi ' általános és középiskolájában bevezetkell tenniük munkavédelemből. Néha mégis előfordulnak — főként jelentéktelen — balesetek. A politechnika műhely építésekor például az egyik harmadikos csoport feladata volt, hogy téglát adóaz esetek is fokozott óvatosságra intenek. Főként az fontos: a diákok is kövessenek el mindent a balesetvédelmi szabályok betartásáért szervezési módszerekről. Egy hét múlva — 25-én — a kivitelezői szervezetek korszerűsítése lesz a program, majd december 2-án egy igen érdekes című előadás következik: „A matematikai statisztika egyes módszereinek alkalmazása az építésszervezésben.” A megye gyümölcstermelő állami gazdaságai a tervezeti 3400 vagon helyett több mint ötezer vagon almát szüreteltek az idén. A megtermelt, leszüretelt és feldolgozott alma minősége sem rossz: hatvan százaléka exportképes. Az almaszüretet befejezték. Eddig 3700 vagon gyümölcsöt szállítottak el a gazdaságokból, s ennek a mennyiségnek 65 százaléka került exportra a Szovjetunióba, Cshszlovákiába, az NDK-ba, az NSZK-ba, Ausztriába, Svájcba-Három állami gazdaságban — balkányi, nyírmadai és mátészalkai — a tárolókat meg-: töltötték almával, a többi gyümölcsnek az elszállítását előreláthatóan december 10-ig befejezik. Szakemberek előzetes becslése szerint az állami gazdaságokban jövőre közepes termés várható. Mindhárom előadást a TITÁSZ Víz utcai klubjában délután négy órai kezdettel (KD) rendezi az ÉTÉ. ALMAKOSZORÚ Ifjabb Pál János vallomása ték a politechnikai oktatást, sőt a Kossuth gimnázium szakközépiskolává változott. Heti három nap vesznek részt szakmai gyakorlaton a negyedikesek, két nap pedig az alsóbb évesek. Nem kis gondot kell fordítani itt a balesetek elhárítására, a balesetvédelmi oktatásra. Erről beszélgettünk Kántor Imre elvtársaal, a megye általános és középiskoláinak balesetvédelmi felügyelőjével. Felhasználjuk a ítlmei Is — Számolnunk kell azzal, hogy gyerekekkel, fiatalokkal állunk szemben, akik könnyelműek, sokszor felelőtlenek. A politechnikai foglalkozásokon bevezettük a rendszeres balesetvédelmi oktatást. Filmvetítéssel egybekötött balesetelhártási órákat tart ezeken a meghívott szakember. Sokszor adódik, 'hogy egy diák új gyakorlati helyre kerül. Ilyenkor a tanulóval külön foglalkozunk, Megismertetjük vele az új helyiség veszélyesebb részeit, óvatosságra intjük. A tanulóknak különben vizsgát gasson a falazáshoz. Figyel me! fenség miatt ••• Sorbaálltak,' láncszerűen adogatták egymásnak az anyagot. Közben nevetgéltek, beszélgettek, s egyik sem figyelt az adogatásra. A vége, hogy egy tanuló elhajította a súlyos téglát, társa nem figyelt oda, s csak később próbált utána kapni, amikor már ráesett a lábára, s azt öszszezúzta. Egy másik fiú állványon próbálta erejét mutogatni. Az erőmutatvány közben megcsúszott, s leesett. Sérülése — szerencsére —nem volt súlyos. „Profil köszörűkő” működése vonzotta O. M-et. Engedély nélkül nyúlt a géphez, melyet nem ismert. Jobb keze megsebesült. Szórakozottsága miatt szenvedett égési sebeket H. F„ másodéves tanuló. Másokat figyelt munka közben, kézzel nyúlt a forró vashoz, s megégett a tenyere. — Kevés baleset történik megyénk iskoláiban, s arhint a példák is mutatják, azok is Sok jót, olvastam már az újságokból szocialista brigádokról, hallottam róluk a rádióban, de valahogy mindig hiányérzetem maradt. Nem akarok ezzel valami nagy bölcselkedést mondani, csupán az én érzésemről szólni: miért vagyok én is olyan brigádban, amelyik el akarja nyerni a szocialista címet Harminchét éves létemre, mint nagyon sok másnak, tele van kacskaringókkal az életem. Súldőfiú koromban, de inkább azután sokat úgy hittem : nem vagyok senki. A családunk se, az utcánk, de nagyjából az egész falu se. Mentünk, hogy legyen holnapra is... Ha jól emlékszem, 1948-ban alakult itt Hodászon egy gyümölcstermesztési szakcsoport. Közéjük tartoztam. Magam se tudom, miért csatlakoztam. Valahogy tán azért, mert úgy éreztem, ahol többen vannak, nagyobb az erő. (Voltunk gyengék eleget.) Aztán tszcsé lettünk, majd téesz. De nemcsak mi, hanem az egész község. Öt téesz volt. Aztán... Negyedik éve vagyunk együtt, az egész falu. Ki mit tud, megteszi a magáét. soha nem voltunk ilyen erősek. Tavaly ötvenhárom forintot ért egy egységünk, idén hatvan—hatvanháron körül lesz. Mióta szövetkezeti a falunk, nem adtuk mi még alább negyven forintnál az egységeinket. Ez jó. így van rendjén. De..; mi vagy te ebben ifjabb Pál János? Milyen vagy? Lehetsz-e több? Ezt kérdeztem magamtól, mikor arról volt szó tavaly, hogy a mi téeszünkben. a hodászi Bőikében is alakítani kellene egy olyan brigádot, amelyik érdeme alapján azt mondhatja majd magára: szocialista brigád vagyunk. Mint a bányákban, a gyárakban. a vasútnál, meg a szövetkezeteken kívül még sok helyen vannak. Huszonnégyen fogtunk kezet az elhatározásra. Tudom én azt, hogy megannyi jól dolgozó tagunk van; mindannyiunk munkájából tevődnek össze eredményeink. De elég-e csak a számokat, terveket nézni, nyúlni a pénzért, meg egyéb járandóságért, kiméretni a háztájit? Ez az, amire én azt mondom: nem. Ha javul, könnyebbedik az életünk, nő a jövedelmünk, nekünk is mindig többet kell tenni érte, hogy úgy mondjam: hozzá kell nőni a közös érdekhez. Ennek pedig — a jó munkával végzett eredmények mellett — kívánni valói vannak; Szüleim öregek már, édesapám hetvenéves. En a családommal külön házban lakom, (mind a négy testvéremnek is külön háza van) ha időm engedi, szívesen meglátogatom szüléimét. Látásuk, szavuk jólesik, miért tagadnám meg magamtól? Anyagiakra még nem szorultak, de ha úgy is lenne, nem kérnének hiába. Ezt mondom, így tanítom az én három gyermekemet is. De ez csak egy. Sok gyümölcsöse van a szövetkezetünknek, az udvarok is tele ilyen fákkal. Nem volna eredményes a közös védése, mikor az udvarokról tovább fertőződne. Mi vállaltuk a nyáron azok permetezését is. Feladatunk volt? Közvetlen nem. De az érdek egybevágó. Nem vagyunk már kuckóba bujt emberek. A moziban úgy érzem jól magam, ha mellettem ülnek a többiek. A szakmunkástanfolyamon szintén. Most a második évi tanfolyamunk következik. Sok olyan dolog van még, ami mindig ébresztget. Súgja: ne így csináljak valamit, henem amúgy, az a jobb. Mindig a jobbat egyenesen, becsületesen. Köszönni is lehet például sokféleképpen, vagy sehogy: Miért ne tiszteljük egymást illően? Emberek vagyunk. Kell az itallal megbolondítani magunkat? Ujjal mutattatni családunkra? Fehéret mondani, feketét hinni? Keresem magam ezekben is, figyele milyennek látom magam, ki vagyok? Az érdemmel végzett munka, a számok adhatnak örömet, de teljes csak akkor lehet, ha felismerem benne magam, látom a helyemet. S azt külön öröm tudni, hogy társaim is ezt teszik, ebbe az irányba igyekszünk együtt. Ez az út egyenes, biztosan lehet rajta járni. A napokban brigádunk almakoszorút vitt a megyei pártbizottságra meg a népfont megyei elnökségének. Hogy miért? Nem, nem azért, hogy dicsekedjünk magunkkal, az eredményünkkel. Egyszerű emberek vagyunk mi, szépen rakott szavakból nem tudunk nagy beszédeket összeilleszteni. De valami mégis kikivánkozik belőlünk, valami ami már nem a régi, ami az új. Ezt mondták el helyettünk az almakoszorűk. Asztalos Bálinti 1963. november 19. felelőtlenségből. De már ezek Az akarat összejön, összegyűl,
