Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-13 / 240. szám
Kalória, verseny és mindennap hús Körséta az üzemi konyhákban A városi tanács ebédlőjében fürgén mozognak a felszolgálok. Aki nagyon siet, maga is kihozhatja a második fogást. A korszerűnek egyáltalán nem mondható étkezdében naponta 270 embernek főznek. — Hogy vannak megelégedve az ebéddel? „!\em vagyunk igényesek“-— Mi nem vagyunk igényes emberek — mondja Mohácsi László. — Nekem például nagyon ízlik. A mai ebéd lebbencsleves és rizseshús. Bőséges, ízletes. A jövő évben tatarozzák az éttermet, a konyhát korszerű gépekkel látják el. Kulturáltabb környezetben az ebéd is jobban fog esni. Nagy Lászlóné a minőséget kifogásolja. — A közelmúltban például bableves volt paprikáskrumplival. ízletes volt, de mégiscsak paprikás krumpli. Nekem például három szeletke kolbász jutott. Nem lehet mindennap csirkepapri'kás, de az étel kalóriaértékét is figyelembe kell venni. Régebben szokás volt megkérdezni a vendégeket, hogy mit szeretnének enni. Jó lenne, ha újból bevezetnék ezt a módszert. Kicsi az ebédlő Óriási tumultus fogadja a látogatót Vas és Fémipari KTSz konyháján. Minden ebédelő mögött ketten— hárman állnak és árgus szemekkel figyelik, mikor sza-A medve bővére?,., A franciaországi Limogesban furcsa kongresszust tartottak: A világ minden tájáról összegyűltek a Mallet vezetéknevű csaVádok és megalakították a „Mailét örökösök nemzetközi szövetségét.” A nagyszabású összejövetelen ötszáz Mallet vett részt és ismerkedett meg egymással. Valamennyien azt állítják magukról, hogy leszármazottai egy bizonyos Joseph Maliéinak, aki Amerikában halt meg és körülbelül ötszázmillió dollár értékű vagyont hagyott hátra. A mesés vagyon azonban mindaddig nem kerülhet felosztásra, amíg nem találják meg Joseph Mallet halotti levelét. Ez az okmány egyelőre a legalaposabb kutatások ellenére sem került elő. Limogesban az összegyűlt Mallet-ek megtárgyalták, milyen jogi lépéseket lehetne tenni a vagyon megszerzésére, majd áttértek a napirend szórakoztatóbb pontjaira: nagyszabású „Malet bált" rendeztek. Léket, hogy a medve bőrére?... badul a hely. A tenyérnyi ebédlőben 330-an ebédelnek naponta. A hosszú asztalok mellett úgy kanalazzák a levest, mintha versenyben lennének. Sietni kell, mert mások is enni akarnak. — Jó lenne, ha az illetékes szerv felülvizsgálná, hogy tulajdonképpen hányán ebédelhetnek itt — mondja Pavlovics Mihályné. — Isten ments! kontráznak rá többen is. Akkor aligha kapnánk ebédet. „Menjenek a Szabolcs éltecembe“ A minőséggel és a mennyiséggel egyaránt elégedettek. Csak a helyiséggel nincs senki megelégedve. A versenyszerű ebédelés könnyen az egészség rovására mehet, A Petőfi diákotthon konyháján alig néhányan ebédelnek. A csúcsforgalom csak egy óra körül kezdődik, amikor vége a tanításnak. Ami a minőséget illeti, — mondják fontoskodva, s közben a szakácsnéni felé kacsintanak/ — lehetne jobb is. — Ha nem ízlik a főztöm, — tört ki azonnal a szóáradat a szakácsnőből — menjenek a Szabolcs étterembe. Ha egyáltalán van annyi pénzük. Felesleges a mérgelödés, nem komoly. Az ebéd ízletes, bőséges és mint ahogy azt az előre elkészített étlap is bizonyítja, változatos is. Szinte mindennap három fogás van és a hús sohasem hiányzik a második fogásból. b. r. A babonás Amerika Aratnak az amulett- és talizmángyárosok Furcsa társaság gyűlt össze szeptember 13-án 13 órakor egy New York-i épület 13. emeletének 13-as számú szobájában. Pontosan tizenhárom ember lépett be egymásután, majd átsétált egy kétágú piktorlétra alatt, és jelentkezett egy nyitott esernyő alatt álló embernél, aki körül fekete macskák ugráltak. Miután valamennyien elfoglalták helyüket, villám Missválasztást bonyolítottak le, majd a győztes nőnek fejére tizenhármas számmal és egy fekete macska rajzával díszített koronát lettek. Ezzel az ülést be is rekesztették, a szépségkirálynő pedig munkára. fontos szerződéseket halasztanak el, nem nyitják ki VISSZA AZ ELETIISí Meggondol»t an piüana ok és emberek akik még idejében seg lettek Érik az embert megpróbáltatások. és akadnak meggondolatlanok, akiknek úgy tűnik, nem tudnak megbirkózni az akadállyal. Velük találkoztunk munkahelyen, családi otthonban, szórakozóhelyen, kórházban. Aki mindig egyedül volt Egy városi varrodában dolgozik K. Marika. Alig töltötte még be a húszat és már megjárta az öngyilkosjelöltek szomorú útját. Láthatóan nehezen emlékszik arra a bizonyos napra. — Ügy éreztem, hogy nem fogok hiányozni senkinek. Eggyel több, vagy kevesebb, nem számit... Tulajdonképpen ezért tettem... O az a típus, aki soha nem akart elfogadni szeretetet másoktól. Azaz egyszer... Szülei meghaltak, a nagybátyjánál nevelkedett, de mindig úgy érezte, hogy őt nem szeretik igazán. Nem akart a terhűkre lenni, bár kitűnő tanuló volt az iskolában, abbahagyta a gimnáziumot és dolgozni kezdett. Nem szívesen fogadott el itt sem szíves szót, segítséget; lealázónak találta, ha a kollegák segíteni akartak. Biztosan könyörületből teszik, — gondolta. — Egyedül voltam mindig, soha nem éreztem, hogy tartozom valahová. Mikor kirándulást hirdettek már valósággal féltem, mindig egyedül... Egyszer aztán megismertem egy fiút. Nem sokáig tartott á boldogság. A lány rajongásig követte a férfit, aki más városból járt át, kellemesen teltek a kiküldetési napok. Mikor K. Mária megtudta, hogy az imádott nősember, búskomorság fogta el. És egy este felsétált, vagy inkább felvánszorgott a dohánygyári felüljáróra.. Egy véletlenül Fém helyett műanyag — Hárommillió forint megtakarítás — Zárlatmentes akku A vasúti kocsik világítására, a hajókon, az egészségügyi intézményeknél és sok más helyen használatos különböző teljesítményű ldgos akkumulátorok tekintélyes részét, az ország szükségletének mintegy negyven százalékát, az ongai csavargyártó üzem egyik részlegében készítik. Az akkumulátorelemeket eddig a szokásos módon fémtokokba helyezték és úgy továbbították a felhasználókhoz. Az üzem háromtagú újítócsoportja a fém helyettesítésére műanyagtokot kísérletezett ki, amely a kipróbálás során jól bevált. A műanyagtok zárlatmemesebb, tartóssága is nagyobb és főként lényegesen. az akkumulátortípusoktól függően darabonként 50—70 forinttal olcsóbb. Több akkumulátorfajtánál már ennek használatát vezették be. Az előzetes számítás szerint a műanyagból készült tok alkalmazásával évente mimegy hárommillió forintot takarítanak meg. arra járó férfi figyelt fel a robogó vonatok fölött nézelődő lányra. — Még a nevét sem tudom, az arcéra sem emlékszem. Csak fogott és beszélt, beszélt... Hazáig kisért. A csaknem bekövetkezett tragédia felébresztette az érdeklődést a munkahelyen a szótlanul dolgozó K. Mária iránt. Munkatársai nem „lelki prédikációval” ostromolták, nem is faggatták nagyon. A szalag, ahol dolgozott, megérezte mennyire egyedül van ez a lány. S ekkor kezdte észrevenni ő is, hogy nem érzéketlen, közömbös emberek dolgoznak körülötte, hanem barátok, akik készek megosztani vele az üres órákat, a gondokat, örömöket. Csak neki is akarni kell. K. Mária nemrég húzta fel ujjara a menyasszonyi gyűrűt. A barátnők már az ajándékra gyűjtenek, de nem voltak hajlandók elárulni, hogy mit vásárolnak az ifjú párnak. Jó barát a könyv Egy bujtosi kis utcában él egy idős asszony, B. Antalné. Az ismerősök Bözsi néninek hívják, mindig ő az első utcasepregető, a legkorábban kelő az utcában. Gyerekei elkerültek, Pesten élnek, férje néhány éve halt meg. Egyedül kél, fekszik. — Tudják milyen kín, milylyen betegség az álmatlanság? — néz fel a kopott könyv mellől, melyre ráilleszti szemüvegét. — Engem ez emészt és ilyenkor sok minden eszembe jut. Élénken tiltakozik, mikor szóba kerül, hogy egy nyári estén itt járt a mentő. — Véletlen volt kérem, egy ismerősöm ajánlotta azt a kotyvelékot, hogy attól tudok majd aludni... Hát attól lettem olyan hagy beteg... Tudom én, hogy erőszakkal nem lehet a sírba bújni, pedig, pedighát az ilyen magamfajta öregnek már nem sok öröme telik... Véletlen, vagy szándékos eset volt? Ki tudja ezt? A szomszédok szerint sokszor emlegeti a néni, hogy végez magával, az álmatlanság az őrületbe kergeti. Tény, hogy Nikotin nélküli dohány A bolgár dohánytermelők rájöttek, miként lehet a káros nikotint a dohánylevélből eltávolítani. Az eljárás igán egyszerű: fiatal dohányhajtást ráoltottak egy hasznos konyhanövényre, a paradicsomra. Abból a harminc éve felfedezett tényből indultak ki, hogy a nikotin nem a dohánylevélben, hanem a gyökérben képződik és növényi nedvekkel együtt jut be a levelekbe. Meg kell tehát akadályozni, hogy a nikotin eljusson' a levelekbe, vagyis a leveleknek nikotinmentes gyökerekből kell tóplálkozniok. Legalkalmasabb vendéggyökérnek a paradicsom bizonyult, amely — akárcsak a dohány — a burgonyafélék családjához tartozik. 1980-ban megkezdődtek a nagyszabású kísérletek, s a vizsgálat során kiderült, hogy a „paradicsomdohány” leveleiből teljesen eltűnt a nikotin. S ami a legfontosabb: a ráoltás nem változtatta meg a levelek ízét és szívhatóságát. B. Antalnét az orvosok megmentették az életnek. A könyv ma már jó barátként mellette van, amikor már nincs hatása az altatónak... Baleset Zenés cukrászdában dolgozik S. N-né. Öt kevesen látják a szórakozó vendégek közül, munkája nélkül még ma sem lenne teljes a cukrászdái kiszolgálás, ö vajon miért tette? Elveszítettem az egyetlen gyermekem — csuklik el a hangja. Nem is bántjuk a régi sebet, amely soha nem hegged be annyira, hogy ne okozna fájdalmat. A munkatársai mondják el, hogy az ötven év körüli asszony egész életét a fiának szentelte. Néhány éve avatták doktorrá, fent is volt a mama és élete legszebb napjának számított az. Nemsokára motorbaleset érte a fiát. Az anya elvesztette önuralmát, öngyilkosságot kísérelt meg. — Túl kellett élni, — mondja halkan. Szavaiból mégis inkább az élet valósága, az ember győzni akarása csendül ki, szemében a lemondással. Majdnem tragédia Az utolsó életbe visszatértet a kórházi ágyon találtuk meg. Szép arcú, fiatal asszony, fehéren fekszik, a kimerültségtől tagoltan ejti ki a szavakat. Már túl van a veszélyen. Szégyenlősen túrta fejét a vánkos alá, nem akar „nyilvánosan” szerepelni. Amennyire szűkszavúan elárulja: férjével alaposan öszszeveszett, gondolta ráijeszt. De a rengeteg gyógyszer máj nem tragikus végű csattanót szolgáltatott. Olyan arcokat villantó*t<>"k fel (megőrizve ismeretlenségüket) akik megtalálták az utat, vissza az élebe. Amit ők eldobtak, mások — névtelen járókelők, ismerősök, szomszédok — visszaadtaik. De nemcsak ezt, az önbizalmat, az életbe vetett hitüket is. Ez természetes embertársi kötelesség. De mennyi ve1. J obb lenne még a traeik"" ~illanat előtt, kézen fo*’*' *'<-»t... Páll Géza. üzletüket, stb. Egy-egy ilyen napon az amerikai gazdaság mintegy 250 millió dollár kárt szenved. A tizenhármas számtól úgy félnek, mint az eleven ördögtől. Ezért néhány légiforgalmi társaság az ülések számozásánál a tizenhármas számot 12/a-val helyettesíti, és sok szállóban is hiába keresnénk 13-as számú szobát. Sőt. Indiana szövetségi államban rendelet írja elő, hogy pénteki napra eső 13-án mindenkinek csengőt kell kötnie macskája nyakába, hogy a járókelők idejében észrevehessék az előttük átfutni akáró macskát, és irányt változtathassanak. Az Egyesült Államokban az első babonaellenes egyesületet 50 évvel ezelőtt alakították. Tagjai ünnepélyesen megfogadták, hogy mindig 13-án és 17-én intézik el legfontosabb üzleteiket. A jelenlegi egyesület New Yorkban székel. Tagsági díjat nem kell fizetni, a belépéshez elég az a meggyőződés, hogy a 13-as számtól való félelem ostobaság. Állításuk bizonyítására több történelmi dátumot is felhasználtak. Megemlítik például, hogy az amerikaiak lobogón tizenhárom sáv van, a Mexikó elleni győzelmes háború 1846. május 13-án kezdődött és 1847. szeptember 13-án ért véget: Wilson volt elnök 13-án született és l3-án nősült, a nemzeti himnuszt 13-án komponálták. Hogy az egyesület milyen eredményt ér el a babona elleni harcában, az egyelőre a jövő titka. Az azonban bizonyos, hogy vannak, akik szobrot emelhetnének a babonaságnak: Az amulett és. talizmángyártók. a geszienyehafuak és a világos szeműek Hosszú ideig kizárólag a népdalok „vallomásai” tanúskodtak a magyar nép hajszínéről és szemszínéről. írásos feljegyzés ilyen vonatkozásban csak a XVIII. századból van, Bél Mátyásé, aki még 1735- ben azt írta, hogy a magyarok alkata zömök, inkább alacsony, legtöbbjük szürkéskék szemű, arcszínük a napsütés miatt sötét. Ma az antropológusok már külön erre a célra készült szem- és hajszín mintákkal vonulnak ki vizsgálataikra, megállapításaik tehát tárgyilagosak. S az így szerzett adatok egészen meglepőek. Ezek szerint ugyanis hazánkban a lakosság 44 százalékának „kevert” színű szeme van. Ebbe a csoportba tartoznak a sötétszürke, szürkéskék, szürkéssárga, világoszöld, sárgászöld és barnászöld szemek. Az összeállításban körülbelül 28,3 százalékkal szerepel a kék szín, ide számítva a világosszürke és a kékesszürke szemeket is, míg a barna szemek ‘aránya — a sárgásbarnától a feketésbarnáig — mintegy 27,7 százalékot tesz ki. Sokkal nagyobb különbségeket találtak viszont a hajszínben, persze nem a tetszés szerint választott, hanem az eredeti, természetes színt véve figyelembe. Ilyen értelemben a gesztenyehaj úak vannak legtöbben. akiknek aránya a sötétbarnákkal együtt meghaladja a 85 százalékot is. A sötétszőkék tizedannyian sincsenek, kimondott szőke pedig száz közül mindössze hat akad. A legrosszabbul a vörösek állnak a statisztikában. Százalékarányuk a 0,4-et sem éri el, vagyis több mint 250 embert kell végignézni ahhoz, hogy. egyetlen valódi vöröshajút találjanak, —.A kopaszokról szerencsére nincs statisztika. Ezekből az adatokból érdedes megállapítások következnek a múltra is. A sötét hajhoz általában sötét szem tartozik és fordítva. A különböző hajszínek keveredéséből azonban többnyire a barna kerül ki győztesen, a szem színe viszont sokkal „szivósabban” öröklódik. Mivel tehát ma a világos szeműek és ugyanakkor a barna hajúak vannak többségben, jogosnak látszik a feltételezés, hogy őseink között évszázadokkal ezelőtt jóval több lehetett a szőke, mint köztünk, késői utódai között. Vezet a twist — Nem kell a limbó Még mindig a twist a legnépszerűbb tánc hazánkban.. A táncpedagógusok tapasztalatai szerint az ifjú „táncoskedvű” lányok és fiúk 80 százaléka elsősorban a twistet kedveli. A tánczenekarok, az alkalmi együttesek — no meg a házimurik magnetofonjai — ezt játsszák a legsűrűbben, s a zenés szórakozóhelyeken sokan bizony még más ritmusú számokra is twistet táncolnak. Azt is elmondták a tánctanárok: a twist előreláthatólag egyhamar még nem múlik ki, Könyv, mint spanyolfal Hugo Claus belga író nagy sikert aratott az Egyesült Államokban több mint kétméteres könyvével. Elkészítésének ötlete Texasban merült föl benne, ahol megmutatták neki a vidék „legnagyobb tehenének” bőrébe kötött könyvet. Claus az egyik amerikai könyvkiadó közreműködésével valósította meg tervét, az alumíniumvázra szerelt. 2,35 méteres könyvet, amely plexiüvegből készült hat oldalon Kari Áppel holland festőművész nagy rajzát és Hugo Claus angolnyelvű szerelmi költeményét tartalmazza, A „lapozást” ötletes görgöszerkezet teszi lehetővé. A világ legnagyobb könyve ötezer dollárba kerül s a megrendelő által kívánt nyelven készítik el Hollandiában, ahol a könyv első példányát most kiállították. Különböző célokra használható: vannak, akik olvassák, de mások például spanyolfalnak használják, akadnak, akik „kitépik” és mint a képeket a falra akasztják . egyes lapjait s bizonyára még jövőre is ugyanezt táncolják majd — csak más néven. A „tánc-ranglista” második heiyén a csa-csa-csa áll: ez a népszerű, mambóból továbbfejlesztett tánc Is úgy látszik, sokáig életképes lesz. A többi divatos, modern tánc is eljut — mégpedig viszonylag gyorsan — a magyar fiatalokhoz. A tánciskolákban tanítják már — a madisonon, a rumba-bolerón és más táncokon kívül — a pasadoblet, sőt a twist legújabb változatát, a bossanovát is (a brazil szamba és a rumba keveréke), amely Pesten most kezd divatba jönni. Megbukott viszont egy-két olyan újdonság, mint a lokomotion és a huliygully. Nem tetszik a fiataloknak a limbo sem. ez egyébként nem csodálatos, ugyanis úgy kell lejteni, hogy a táncoló hátrafelé hajlított felső testtel egy minél alacsonyabban ki feszített kötél alatt áttáncol, miközben twist mozdulatokat tesz. ^^gyaroirszág 9 1963. október 13.
