Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-10 / 237. szám

jHaig/trai Mit vizsgáljanak a népi eilemk Fábiánházán egy szeptem­ber végi napon világos dél­előtt betörtek P. E. kulccsal bezárt lakásába. Mire az idős házaspár ebédelni hazaért, az ajtók, ablakok nyitva, a szobában minden felhányva. Estére már meg is lett a tettes: D. M. fábiánházi nőtlen fiatal­ember személyében. Kide­rült, hogy pénzt keresett, de helyette ruhaneműt vitt el. Mindez még nem méltó arra, hogy cikk legyen be­lőle. Hanem néhány nap múlva egy személygépkocsi állt meg a meglopott ház előtt és D. M. szállt ki belőle — természetesen rendőrségi kí­sérlettel. Aztán „lejátszat­ták” vele az egész betörési históriát. Sok ember gyűlt össze. Véletlenül én is oda­keveredtem és néztem a szé­gyenteljes színjátékot. — Míg D. M. „szerepelt’, min­denki véleményt mondott: ki finoman, ki csendesen, ki hangosan. — Hát én mondom, aki még ma is lop, az bolond! — Meglepett ez a primitív, de őszinte megállapítás. Hátra­fordultam: 18—20 év körüli, rendesen öltözött cigányasz­­szony állt ott, és mosolyog­va indokolta meg előbbi meghatározását. — Elmegy a tsz-be, a pa­radicsomnak negyven száza­lékát kapja meg, ha lesze­di. Ha munkába megy vala­hová, 50 forintot is megkap. Itt az erdőgazdaság: bőven van munka. Mátészalkán a fűrésztelepen is jól keres­nek az emberek. Az én uram Pesten az építkezésnél ütőnk­re keres, mégis jól megva­gyunk. Sohasem ment még nekem ilyen jól! Ez a ru­ha rajtam: 16 forint volt métere a leértékelt boltban. És ahogyan ránézek, sö­tétbarna arcából olyan tis; tán villan rám két tüzes fe­kete szeme, hogy minden szavát elhiszem. Nem tudom, mit dönt a bíróság ebben az ügyben, de engem határozottan kielégít ennek az asszonynak a vé­leménye. B. J. Háromezer éves tojás TALLÓZÁS A JAVASLATOK KÖZÖTT KEVÉS A PEDAGÓGUS ÉS A KISZ-AKTÍVA A TISZALÖKI JÁRÁSBAN A társadalmi tulajdon vé­delmében, a hibák feltárásá­ban óriási szerepe van a né­pi ellenőrzésnek. Munkájuk egyre népszerűbb, gyakran kérik segítségüket az üzemek, intézmények, ha valamilyen visszásságokat észlelnek. Tiszalökön Egri Lajossal, a Járási Népi Ellenőrzési Bizott­ság elnökévei beszélgettünk a következő évi munkater­vükről. — Ez évben is — a múlt éviekhez hasonlóan — körle­velet bocsátottunk ki. Össze­sen 69 helyre küldtünk belő­le. Vállalatokhoz, termelőszö­vetkezetekhez, OTP-hez, köz­ségi tanácsokhoz stb. Felkér­tük őket, hogy segítsenek, ad­janak javaslatokat a jövő évi munkaterv elkészítéséhez. Mit, hogyan vizsgáljunk? A körlevél csak néhány nap­ja érkezett meg a címzettek­hez, de a postás már több vaskos válaszlevelet tett le az ellenőrzési bizottság asztalá­ra. A Hazafias Népfront járási bizottsága több, mint 10 pont­ban foglalta össze javaslatát. „Állatorvosok munkája a ter­melőszövetkezetekben... Ter­mények elhelyezése, raktáro­zása... Üzemszervezés, irányí­tás a tsz-ekben... stb”. Tóth András, a tiszavasvári Munka Termelőszövetkezet ellenőrzési bizottsága nevé­ben írt. Az idős tsz-tag nem gyakorlott a toliforgatásban, a kérés sem teljesen világos, de sejtetni engedi, hogy a tsz vezetősége és a tagság kö­zötti kapcsolatot szeretné megvizsgáltatni. A levél vé­gére, mintegy csattanónak, még egy mondatot irt. „Sza­vakkal bővebben el tudnám mondani, hogy mire gondol­tam”. — Aránylag kevés válasz érkezett még be — mondja Egri elvtárs, — de máris any­­nyi a javaslat, hogy egész évre lekötne bennünket. — Hogyan tudják mindezt felülvizsgálni? — Jelen pillanatban 135 né­pi ellenőrünk van. Év végé­re ezt a számot 15—20 száza­lékkal szeretnénk emelni. Saj­nos jelenleg a népi ellenőrök között nagyon kevés a peda­gógus és a KISZ-fiatal. Pe­dig az oktatási, nevelési, if­júsági problémákat ők sokkal jobban ismerik, mint a más területen dolgozók. Ellenőri hálózatunkat éppen ezért el­sősorban pedagógusokkal és KISZ-fiatalokkal szeretnénk bővíteni. (Bogár) Aki a legtöbb prémiumot kapja Szinte egyszerre tör ki a sivitás mind a háromszáz sertésből, amikor meghallják a vödör csörömpölését. Vala­mennyien a vályúhoz rohan­nak, s várják, hogy gondozó­juk beöntse nekik az eledelt. Hatvan év körüli, hajlott hátú emeber keveri a táplá­lékot a sertéseknek. A pet­­neházi Üj Barázda Termelő­­szövetkezet elnökétől megtud­juk, hogy ő, Csorna András, a tsz legjobb állatgondozója. — 1952 óta vagyok termelő­szövetkezeti tag, mondja mun­ka közben, sőt hatvan májusáig én voltam a tsz­­elnök. Csak aztán jött a be­tegség, no meg a vezetésre is iskolázottabb, képzettebb ember kellett. Vállaltam, hogy gondozom a sertéseket. Azóta itt vagyok, s talán már innen is fogok meghalni. — Csak én élnék addig, mint maga — mosoüyodik el az elnök. Valódi arany a falképen Az ország falkép-restaurá­torainak több mint a fele, ősz­­szesen 24 festőművész dolgo­zott négy hónapig a köröndi MÁV-ház homlokzati díszei-Kiállítás a kihalóban lévő mesterségek termékeiből Érdekes, s a diákok részére nagyon tanulságos néprajzi és népművészeti kiállítás nyílt kedden délután a Nyíregyházi Zrínyi Ilona Leánygimnázium­ban. Kilenc tablón a megyé­ben évtizedekkel, vagy évszá­zadokkal korábban még ho­nos. de ma már kihalt, .vagy kihalófélben lévő mesterségek készítményeit mutatja be a Jósa András Múzeum. Két-két tablón láthatók a mézeskalács, a kékfestő és a fazekas mes­terség díszes termékei, egy­­egy tárlón a paraszti, illetve pásztor fafaragások és szaru díszítések készítményei. Az ünnepélyes megnyitón Had­­házy Lajos tanulmányi fel­ügyelő, a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat megyei történelmi szakosztályának ve­zetője tartott előadást az is­kolai gyűjtemények és a mú­zeum kapcsolatáról, majd dr. Nyárády Mihály muzeológus tárlatvezetésével a diákok megtekintették a kiállítást. nek helyreállításán. Évtizedek óta nem volt ilyen nagy fal­kép restaurálási munka az or­szágban. Mintegy ezerhárom­száz négyzetméternyi falfelü­let díszeit és húsz figurális falképet hoztak rendbe. A több mint nyolcvanéves épület homlokzatára még Szé­kely Bertalan tervezte a fal­képeket és az ornamentális díszeket. A hiányzó ékessége­ket most régi fényképek, vala­mint a kiscelli múzeumból és magángyűjteményekből előke­rült eredeti rajzok alapján pótolták. A falképek egyes részleteit 23 karátos valódi aranybevo­nattal ékesítik. Aztán hozzám fordul: — Hatvanöt éves András bácsi, de még mindig példa lehet sok fiatalnak. Évente több száz sertést gondoz Csorna András. Mun­kájával meg vannak eléged­ve, tervét mindig túlteljesíti. — Leválasztásnál 18—20 ki­logrammos malacokat adok át. A tervben 12 kilósak sze­repelnek. Ez évi tervét is 125 száza­lékra teljesítette Csorna And­rás. Szerződésre hizlaltak, s 105 kilogrammos átlagsúly he­lyett, egy mázsa húsz kilo­grammot ért el. Munkáját megbecsülik: — Én kapom a tagok közül a legtöbb prémiumot. Minden­nap kapok egy munkaegysé­get és ehhez a kilónkénti súlygyarapodás után egy fo­rint ötven fillért. Jobban tud­nék dolgozni, meg keresni is, ,ha nem lenne a betegségem. Most voltam orvosnál, meg­pattant a vállamban egy ér... — Akkor miért van itt? — Lefeküdtem egy napra, máris kész volt a baj. Más­nap reggelre megdöglött két sertés. Be kellett jönnöm. A helyettesítőm megetette dará­val a malacokat, s utána nem adott nekik inni. Két disznóba került a termelőszö­vetkezetnek. Amikor megkérdeztem, hogy tudott elérni ilyen jó ered­ményeket csak röviden vá­laszolt: Sertésgondozási tanfolya­mon vettem részt Nyíregyhá­zán, ott hasznos dolgokat ta­nultam. Meg aztán ismerem az állatokat, tudom, hogy kell bánni velük, — román — Új tanszékek az agrárfeisőoktatási intézményekben A mezőgazdasági termelés korszerűsítésének követelmé­nyei és az oktatási reform cél­kitűzései új tárgyak bevezeté­sét, illetve egyes tárgyak szé­lesebb körű oktatását teszik szükségessé. Az agrárfelsőok­tatási intézmények tavaly megkezdett nagyarányú bőví­tése ehhez fokozatosan meg­teremti a technikai feltétele­ket is. így már az idei tanév­ben több új tanszéket hoztak létre. Az Agrártudományi Egyete­mén mezőgazdasági építészeti tanszéket szerveztek. A mező­­gazdasági építészet sokrétű problémája az eddiginél na­gyobb tájékozottságot követel az agrármérnököktől. Az új tanszéknek az oktatás mellett fontos kutatási feladatai is lesznek. A takarmányozástan, amely eddig csak tantárgyként sze­repelt. most önálló tanszéket kapott az Állatorvostudomá­nyi Egyetemen. EZT VEDD KI! Gyerekek, könyvek, szülök Minden könyvolvasó ember ismeri a könyvtárak áhitatos, munkára, gondolkodásra ser­kentő csendjét. A vaskos könyvek, lexikonok közt ön­kéntelenül is megcsendesedik az ember. De vannak olyan könyvek, könyvtárak is, ame­lyek nem követelnek maguk­nak ennyi tiszteletet, sőt, in­kább vidámságot, felszabadult örömöt árasztanak magukból. Ilyen a nyíregyházi ifjúsá­gi könyvtár is, amely a me­gyei könyvtárunk egyik szűk helyiségében kapott ideigle­nes szállást. Házaspár a gyerekpolcnál A nyitott polcokon hatezer mesekönyv, ifjúsági regény kínálja magát kis olvasóinak, akik, bizony, pillanatra sem tudják magukba foly tani a szót, suttogva, sustorogva be­szélgetnek, kuncognak, mig keresik a jövő heti olvasmá­nyukat. 1254 általános és középisko­lás tanuló, tanítóképzős hall­gató jár ide hétről hétre, napról napra könyvet cserél­ni. De felnőttek is jönnek. Az egyik polcnál házaspár gug­gol — keresgélnek. Az asszony kezében ott simul már há­rom mesekönyv, s amig fér­je még egyet kiválaszt a két fiúknak^ elmondja, hogy ma hallottak a rádióban a könyv hasznosságáról, azért jöttek ide. Az apa, Petrus István, még egy asztali lámpát is sikeritett hirtelen, hadd ol­vassanak esténként a gyere­kek! Ki ajánlotta? A polcok közt két nyolca­dikos, Batta Miklós és Kárpá­ti Sanyi suttog. — Honnan tudod? Olvas­tad? — Te, az Apostolt vedd ki — nagyon jó könyv! — Még nem, de a szomszé­dom becsszóra olvasta és ő mondta, hogy jó. Amikor megkérdezem az ajánlótól, hogy miért nem ve­szi ki ő az Apostolt, azt vála­szolja: — A Légy jó mindhalálig­­ot meg A sebhelyes arcú-t szeretném olvasni. — Miért? — A Légy jó mindhalálig kötelező olvasmány, A seb­­lyes arcú-t meg a Kelet-Ma­­gyarországból olvasom foly­tatásokban, de szeretném egy­szerre elolvasni. A kölcsönzőasztal előtt nagyon szép. értelmes szemű kislány áll, Hubicska Mária, az V-ös iskola negyedikes ta­nulója. Három könyvet vá­lasztott ki gondosan, két olyat is, ami nem éppen az ő kezébe való. — Ezeket — mutatok a két könyvre — ki ajánlotta ne­ked? — Nem én szoktam olvas­ni az ilyeneket, hanem a nagymamám. Neki viszem. Én onnan a meséskönyvekből szoktam válogatni — mutat az egyik polc felé. A legjobb tanácsadók Székely Lajosné, a könyv­iáros, átveszi, beírja a könyve­ket, s máris a következő „kuncsafthoz” fordul. Nincs ideje arra, hogy olvasnivalót ajánlgasson, mert egyre jör­­nefc, jönnek a mohó, betűre szomjas gyermekek. Igaz, nem is nagyon igénylik az ajánlást — tájékozottak az if­júsági könyvtár könyvei közt, ismerősük itt minden könyv. S ha egy—egy új olvasó jön, az is hamar kiismeri magát — először a könyvek fedelét vizsgálja, majdi, hogy mit ígér a cím — s ha ezek után még volna problémája az ol­vasnivaló megválasztásában, a többiek, a „régi” olvasók segítenek neki: a polcok közt suttogva tanácsolják: — Ezt vedd ki! Olvastam, remek! S kell-e ennél jobb könyv­propaganda, vagy ajánlás? Ratkó A budapesti Történeti Múzeum régészei bronzkori sírokat találtak Pünkösdfürdőn. Az egyik legérdekesebb lelet. (MTI. — Mikó László felv> Az agronómus tanácsai: Hogyan érhetünk el búzából több termést Az elmúlt évek időjárása nem kedvezett az őszi búzának Egymás után két aszályos őszön nehéz körülmények kö­zött került sor a kenyérgabo­na vetésére. Előbb a száraz­ság, később november—decem­ber hónapokban a sok eső miatt nem lehetett kellő mag­ágyat készíteni. Elmondhatjuk, hogy nem is várhattunk nagy termést a fentiek után. Most párt és kormányhatá­rozat szabja meg a termelő üzemeknek a vetés határidőre való befejezését. Agronómusi szemmel ez a határozat csak helyeselhető, mert éppen a búzavetés ha­táridejében, minőségi munká­jában kell keresni az alacsony termésátlag fő okát Mit tehetünk a jobb termés érdekében? Ha megfigyeljük akár járási vagy megyei szin­ten az őszi vetés menetét, megállapíhatjuk, hogy ez év­ben más az ütem. Már most, október első felében igen sok zöldellő vetést látni megfelelő tőszámmal. Azonban nem sza­bad elbizakodnunk, mert az őszi búzának egy jó része ve­tetten még és meg kell álla­pítani, hogy éppen az utolsó holdak elvetése ütközik legnagyobb akadályba. Az elmúlt években is mind­addig, mig üres földek álltak rendelkezésre, jó ütemben ha­ladt a vetés. A megtorpanás mindig akkor volt, amikor s vetés a betakarításhoz ért vagyis meg kellett várni a ku­korica és egyéb kapások beta­karítását, hogy a terület bevet­hető legyen. Ha a betakarítás elhúzódott, jött novemberben vagy de­cemberben az átütemezés és abba a tarlóba lett „bemázol­va” a búza, melynek vetése október hónapban is elvégez­hető lett volna. Ilyesminek ez évben nem szabad előfordulni. Az átüte­mezést, ahol ez szükséges, már most meg kell tenni, hogy azon az agrotechnikai munkák még jó minőségben elvégezhetők le­gyenek. Az átütemezett területek ál ta’ában tarlók. vagy egvéb gyengébb minőségű földek, mellekre nagyobb adag műtrá­gyát kell adni. A vetés mostani szakában a betakarítás a legnagyobb akadálya a vetésnek. Elsősor­ban azoknak a területeknek a letakarítását kell szorgalmaz­ni. melyek be lesznek vetve. A szatmári részen krasznodári nanraforgó után is kerül búza. E terü’eteket általában a kézi munkaerőhiány mia+t kombájn­nal szokták letakarítani. Visz­­szamarad olyan kevés meny­­nyiségű szármaradvány (az is félig összetörve) melyet a ta­gok ritka esetben vágnak le. E területeket kombájn utáni állapotban leszántani nem sza­bad. Előbb diszkiillerrel, vagy hidraulikus nehéz tárcsával össze kell törni a szármarad­ványt, hogy a terület jól el­munkálható legyen, ügy e te­rületeknél, mint a sok szár­maradvánnyal rendelkező siló­­kukorica földeken helyes na­gyobb adag nitrogén műtrágya használata, a pentozán hatás elkerülése végett. Az intenzív búzáknak bizto­sítani kell az életfeltételeit. Különösen fontos e fajtáknál a kellő magmennyiség. Bokro­­sodása gyengébb a hazai faj­táknál. feltétlenül szükséges a 140—150 kg vetőmag elvetése 1 kh földbe. Rossz agronómus az, aki W —20 kg vetőmagon akar spó­rolni. Nem szabad a hazai fajtáknál sem becsapni a föl­det. E fajtákból már keveseb­bet kell vetni, de figyelembe kell venni a vetési időt és a későbbi hetekben fokozatosan emelni kell a mennyiséget, mert a későbben vetett búzá­nak már mind kevesebb esé­lye marad a bokrosodásra. Az elmúlt években inten­zív búzáink éppen a ritka nö­vényállomány miatt voltak kitéve a gyomosodás veszélyé­nek, de ez fennállott a hazai búzáknál is. A búzavetés minőségi köve­telménye az is, hogy a mag kellő mélységbe kerüljön a földbe. Ezt a mélységet csak addig tudjuk betartani, mig módunk van jó magágyat ké­szíteni. Késő ősszel, vagy sárba ve­tett, illetve szórt vetőmagvak már a felszínre ragadva gyö­kereznek le és a tél fagya, meg aztán a vetési rmrjak is könnyen elbánnak vele. Tehát itt is elmondhatjuk, hogy csak az időben és jó magágyba ve­tett mag'nál tudjuk biztosítani a kellő mélységet. Nem azt akarom ezzel mon­dani, hogy nincs felelőtlenség, a traktoros vagy faros részé­ről, de ez az agronómus fela­data, hogy ellenőrizze. Helyes a vetés megkezdésénél előbb a dűlőket bevetni, mert a forgás­nál összetaposott talaj a ma­got már nem veszi be. Mindezekből látjuk, nincs idő várakozásra, halogatásra. A fehérgyarmati járásban azon leszünk, hogy október 20-ra jelentsük a vetés befejezését Fábián Bertalan főmezőgazdász Fehérgyarmat ÁMG ^Magyarország 1963. október 19.

Next

/
Thumbnails
Contents