Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-09 / 236. szám

Kudarcot vallott a revaospolitika Walter Ulbricht elutasítja Adenauer titkos javaslatait Berlin, (ADN): Walter Ulbricht, az NDK. Államtanácsának elnöke hét­főn az NDK 14- évfordulója alkalmából adott foga­dáson beszédet mondott. Be­szédében elutasította Aden­auer botmi kancellárnak azo­kat az elképzeléseit, amelye­ket a nyugatnémet politikus Hruscsov szovjet miniszterei nőkhöz intézett titkos levelé­ben fejtett ki. Ulbricht rámutatott, Aden­auer felismerte, hogy revans­­politikája kudarcot vallott, és nyilvánvaló, hogy hitlerista tábornokai nem vonulhatnak át a Brandenburgi kapun. Éppen ezért Adenauer azt követelte a Szovjetuniótól, tíz esztendőre mondjon le a két német állammal megkötendő békeszerződésről. A kancellár indítványozta azt is, hogy ezt a tíz évet követően tartsanak általános választásokat, éspe­dig olyan körülmények között, amikor Nyugat-Németorskágot még mindig megszállva tart­ják a nyugati hatalmak és folytatódik az atomfegyverke­zés­„Szép kis demokrata Adenauer úr! A hitlerista tábornokok és a külföldi katonaság uralma alatt akar szabad választásokat tartani, — mondotta.' Eközben Nyugat-Németor szágban már alaposan letér­tek a szabadság útjáról, a pol­gárok még szabadon sem tele­fonálhatnak, nem szólva a szabad életről. Adenauer Németország egy­ségét is a hitlerista táborno­kok csizmája alatt képzeli el. Az NDK-nak más a nézete. „Azon a véleményen vagyunk, hogy a német népnek joga van hazája egységének helyre­­állítására, ez azonban csak úgy lehetséges, ha az ország békeszerető államban egyesül, nem pedig olyan államban, ahol hitlerista tábornokok és fegyverkezési konszernek pa­rancsolnak. A német egység csak a fo­kozatos leszerelésnek és a hidegháború megszűnésé­nek útján válik való­sággá. Adenauer megkísérelte de­monstrálni, hogy számára nem létezik az NDK kormánya; le­velére azonban Hruscsov még csak nem is válaszolt, és ezzel kifejezte, hogy „a német egy­ség kérdésében a két német Félreértések“ az USA és Franciaország között Részletek a Kennedy—Couve de Murville megbeszélésről Washington, (MTI): Couve de Murville francia külügyminiszter hétfőn más­fél órát töltött a Fehér Ház­ban Kennedy elnöknél. A kül­ügyminiszter a- megbeszélésről távozóban közölte az újság­írókkal, hogy nagy vonalak­ban áttekintették az egész nemzetközi helyzetet, beleért­ve a kelet-nyugati viszonyt, Dél-Vietnam kapcsolatát Franciaországgal, illetve az Egyesült Államokkal, továbbá az atompolitika kérdéseit. Egy újságíró kérdésére válaszolva Couve de Murville szólt a francia—amerikai nézeteltéré­sekről is, amelyeket „félreér­téseknek” minősített- Kijelen­tette, reméli, hogy az ameri­kai vezetőkkel folytatott tár­gyalásai hozzájárulnak a francia—amerikai viszony problémáinak* és „félreértései­nek” tisztázásához. Közölte még egy tudósítói kérdésre, hogy De Gaulle már régóta esedékes washingtoni lá­togatására „a lehető legkoráb­ban, valószínűleg jövőre” sor kerül. Couve de Murville kijelen­tette, • hogy a Kennedy elnök­kel megtárgyalt nemzetközi kérdések között szerepelt a szovjet—amerikai tárgyalások ügye is. Feszült helyzet Singapore-ban Fokozódó ellentétek Indonézia és a Malaysia Államszövetség között Kuala Lumpur (MTI>: A nemrégen megalakult Malaysia Államszövetség egyik tagállamában, Singaporeban — mint már jelentettük — ked­den a hajnali órákban nagy­szabású rendőri razzia során szakszervezeti vezetőket és bal­oldali politikusokat tartóztattak le „kommunista összeesküvés” vádjával. Singaporeban kedden dél­ben a városháza előtt több ezer ember tünte­tett a letartóztatások miatt. Kedden Kuala Lumpurba érkezett Lord Carrington brit ha­ditengerészeti miniszter, hogy Abdul Rahman mi­niszterelnökkel „a Malay­sia Államszövetség védel­méről” tanácskozzék. Megérkezésekor újságíróknak kijelentette, hogy a brit kor­mány „kész szembenézni a Malaysiát fenyegető minden veszéllyel és megadja a szük­séges segítséget.” A miniszter elmondotta, hogy a brit haditengerészet je­lentős egységei állomásoz­nak a Távol-Keleten és szükség esetén további erősítéseket irányítanak oda. Kuala Lumpurban kedden a hatóságok által felbérelt több ezer ember tüntetett Indonézia és Sukarno elnök ellen. Mint az AFP jelenti, ked­den reggel Sukarno elnök ve­zetésével ülést tartott az In­donéz Nemzeti Tanács, hogy megvizsgálja a Malaysia irá­nyában folytatott politikát. Az ülésen Sukarno részletesen ismertette a helyzetet és kérte a tanácsot, hogy tanulmányoz­za a Malaysia ellen teendő politikai és gazdasági lépése­ket kormány, a német nép illeté­kes, és a szovjet kormány nem kíván ezekbe a kérdések­be beavatkozni.” Ulbricht józan megoldás­ként ismét javasolta a két német állam kormányának megállapodását — miként azt már az NDK korábban több­ször is indítványozta —, to­vábbá azt, hogy a két né­met állam mondjon le az atomfegyverkezésről, állapod­jék meg a fegyverkezés meg­szüntetésében-Ulbricht síkra szállt azért is, hogy baráti együttműkö­dés alakuljon ki mindazokkal, akik Nyugat-Európában békét akarnak. „Magától értetődően a szo­cializmusról és néhány más kérdésről nem val­lunk azonos felfogást, de valljuk, hogy jelenleg Nyugat-Európában szük­séges a béke erőinek együttműködése... Baráti együttműködést kí­vánunk mindazoknak a pár­toknak a tagjaival, amelyek akár Franciaország, akár Bel­gium, akár Hollandiában a békét, a haladást és a bizton­ságot kívánják. Baráti együtt­működést akarunk a szakszer­vezetekkel, az Angol Munkás­párttal, még ha egyes kérdé­sekben nem is értünk egyet”. Az NDK-ban nagy érdeklő­déssel figyelték, hogy Wilson, az Angol Munkáspárt vezető­je az eljövendő szocialista Európáról beszélt. „Európa területének két­harmada már kommu­nista vagy szocialista, ami nagy siker. Ha Nyugat-Európában is olyan kormányok kerülnek ha­talomra, amelyek a békét, de­mokráciát és a szocializmust kívánják — , még ha e vonat­kozásban más úton is járnak, — akkor kitűnő helyzet ala­kul ki ahhoz, hogy a népek kölcsönös szuverenitásának és egyenjogúságának tiszteletben tartásával megvalósuljon az európai együttműködés”. Saj­nálatos azonban — mutatott rá Ulbricht —, hogy a nyu­gat-németországi jobboldali vezetők Adenauer nyomdokai­ban haladnak-Sokat kell még fáradozni, amíg Nyugat-Németország­­ban is el lehet választani a haladó erőket az aden­­aueri politikától és meg lehet teremteni a béke, a demokrácia és a szocializ­mus biztosítékát, Ulbricht támogatta a szovjet kormánynak azt a javaslatát hogy hívjanak össze egy nem­zetközi kereskedelmi értekez­letet. Befejezésül Walter Ulbricht a KGST országainak együttműködését méltatta. Escménifck sorokban MOSZKVA: A spanyol értelmiség 102 képviselője, köztük akadémiai tagok, egyetemi tanárok, írók költők, levélben követelték Fraga Iribame spanyol tájé­koztatásügyi minisztertől, hogy vizsgáltassa ki az as­­turia bányászsztrájkkal kap­csolatos bestiális kínzások ügyét. DAMASZKUSZ: Az AP a bagdadi rádióra hivatkozva jelenti, hogy Irak­ban a Baath-párt újabb in­tézkedéseket tett hatalma megszilárdítására- Rendelet­ben adták tudtul, hogy átala­kították a kormányt. Három miniszter leköszönt, s helyet­tük a kormányba négy új mi­nisztert vettek be. Ezenkívül három másik miniszter tárcát cserélt. SINGAPORE: Ismail Bin Dato Abdul Rahman, a Malaysia Állam­­szövetség' belbiztonsági minisz­tere kedden bejelentette, hogy Singapore-ban a reggeli órák­ban 15 szakszervezeti vezetőt vettek őrizetbe. A miniszter azzal vádolta a haladó Singa­­pore-i szakszervezetek veze­tőit, hogy „kommunista össze­esküvést szőnek a feszültség fokozása és nyugtalanság szi­tása céljából”. SANTO DOMINGO: Hírügynökségi jelentések szerint a dominikai kormány hétfőn este ostromállapotot rendelt el az egész köztársa­ság területére, a fővárosban pedig betiltotta a gyűléseket és tüntetéseket. Az intézkedést az előzte meg, hogy a főváros egyetemi diáksága kivonult az utcára, tiltakozott Juan Bosch meg­buktatása miatt, és tüntetett a puccsisták ellen- A rendőr­ség beavatkozott, könnyfa­kasztó gázzal próbálta szét­oszlatni a tüntetőket. A diá­kok kőzáporral válaszoltak. A hajtóságok 60 diákot letartóz­tattak, a többi diák az egye­tem épületébe menekült, és ott — későbbi hitek szerint — éhségsztrájkba kezdett. BERLIN: Október 7-én az NDK veze­tő államférfiainak jelenlété­ben a berlini Kosmos film­színházban bemutatták a „Harc Németországért” című új DEFA dokumentumfilmet. A film meggyőzően ábrázolja a német kommunistáknak és ve­lük együtt Németország de­mokratikus, antifasiszta erői­nek az új Németország meg­teremtéséért vívott áldozatos küzdelmét a hitleristák ura­lomra jutását közvetlenül megelőző időszaktól kezdve egészen a mai napig. Gizenga újabb éhségsztrájkot kezd Leopoldville, (TASZSZ) A TASZSZ Leopoldville-i tudósítója beszámol arról hogy kongói lapokban bősé­ges anyagok láttak napvilá­gok négy jobboldali lap tudó­sítóinak a Bolabemba-szi­­geten tett látogatásáról. A szigeten sínylődik Antoine Gizenga, a kongói nép hős fia. A célzatos újságcikkek szerzői azt akarták elhitet­ni, hogy Gizenga kitűnő egészségnek örvend, ugyan­akkor néhány zagyva kijelen­tést igyekeztek a kongói ha­zafi szájába adni. Október 3-án a négy jobb­oldali lap munkatársa a poli­tikai titkosrendőrség embe­reitől kísérve Bolabemba szi­getére érkezett. Gizenga ro­konai közül a csoporthoz csu­pán húga és annak férje csat­lakozhatott. Az utazás rész­vevőinek egyoldalú kiválasz­tása visszatetszést keltett a helyi és a külföldi újságírók körében, annál is inkább, mert a szigetre nem látogathat­tak el a nemzetközi hír­­ügynökségek, a nagy kül­földi lapok képviselői, sőt sok kongói újságíró sem. Az utazáson részt vett új­ságírók beszámolóiból mégis kiderül, hogy a kényszerű rabság hosszú hónapjai utón Gizenga továbbra is megin­gathatatlanul küzd igazáért és szilárdan viseli el a nehézsé­geket. A kongói reakciósok úgyszólván elviselhetetlen kö­rülményeket teremtettek <31- zenga számára a szigeten. Há­zát megerősített őrizet veszi körül, nem mehet sétálni, sa­ját szavaival élve a cselek y mindén szabadságától meg­fosztották. „Még a napot sem láthatom” — jelentette ki a kongoi nép hős fia. Gizenga nem részesülhet állandó orvosi ellátásban. Majdnem két éve már, hogy állom a megpróbálta­tásokat, de erősen kétlem, hogy megérem a harma­dik év végét — jelentette ki Gizenga, és hozzátette: „a kormány lassú halál­ra kárhoztatott”. Sokszor kérte a kongói nép hős fia, hogy valamelyik ro­kona hozzá költözhessen, ké­rése azonban minden válasz nélkül maradt. Gizenga rossz egészségi ál­lapota azonban nem jelenti, hogy a hős kongói szabadság­­harcos szeieme megtört vol­na. Élénken érdeklődik a leg­újabb politikai események iránt. Arról az elhatározásá­ról szólva, hogy harmadszor is politikai éhségsztrájkot kezd, Gi­zenga hangoztatta, hogy erre azért kényszerül, mert „azok, akik­től jelenleg függök, nem tö­rődnek kéréseimmel”. Gizenga követelte, adjanak lehetőséget neki, hogy a bí­róság előtt bizonyítsa be ag ellene emelt vádak tarthatat­lanságát. Komnumistcrelienes katonád iktatúra Hondurasban Tegucigalpa Mint az AFP közli, a pucs­­csal hatalomra került kato­nai kormány hétfőn este be­jelentette, hogy ellenőrzi az egész országot és Honduras­ban már csaknem teljesen helyreállt a nyugalom. Hiva­talosan közölték még, hogy több személyt letartóztattak — akik állítólag kommunis­ták —, közöttük négy kubai állampolgárt. A hivatalos jelentéssel el­lentétben viszont még koránt­sem érezhetik magukat a puccsisták teljes biztonság­ban. Az október 3-án elren­delt éjszakai kijárási tilalom továbbra is érvényben van. Az AFP managuai jelenté­se szerint Hondurasban eGya­­porodtak a szabotázs-cselek­mények, a gyújtogatások és megnövekedett a fegyveres ellenállás. Az ország északi részén héttőn este több he­lyen gerillák támadták mgg a laktanyákat. Kormányalakítási tárgyalások Erhardnál Erhard alkancellár kedden délben több vezető politikust fogadott a kormányalakítással kapcsolatos személyi problé­mák megtárgyalására. Nyolc nappal az Erhard kormány megalakítása előtt ugyanis még mindig nem tisz­tázódtak a személyi kérdések, 2 ^Sfagyarorsrág 1963. október 9. Á Ziergiebel: rtEnl ICl Vt*' -0 c ü ri e L i ta a>uú 14. A KEGYETLEN ÜT A nap bíborvörösen lebegett a hegycsúcsok között, amikor felébredtem. A tűz rég kialudt. Kellett néhány pillanat, amig eligazodtam. Csak lassanként emlékeztem vissza az elmúlt éjszakára. Tagjaim sajogtak, amikor fölkeltem. Kint varázslatos látványban volt részem. Körös-körül fehér hegykupok törtek az azúrkék égre. A mélységes csend fen­séges, de egyszersmind megrá­zó hatással volt rám. Mint egy idegen, ismeretlen világ, olyannak tűnt ez a vakító fe­hér, függőleges, fekete csíkok­kal csak itt-ott megszakított tájék. És ennek a jeges pom­pának közepén, mint egy ön­kényesen felrakott festékfolt, világított a vörös napgolyó. Az éhség és a hideg felrá­zott révületemből. Messze há­tul, ahol a hóból egy sötét sziklafal emelkedett ki, talán már a cél, Svájc feküdt. In­nen a magasból nézve nem volt nagyon messze. Aki ismeri az utat, alighanem egy nap alatt elérheti. De nekem ki mutatja meg, hogy merre menjek? Továbbindultam. Néhány lé­pés után elértem lezuhanásom helyét. Visszaborzadtam. A falnak mintegy húszméteres, függőleges esése volt. Lent csak hó feküdt, amelyből nagy kövek álltak ki. Könnyen vé­gem lehetett voina tegnap éj­jel. Miért is ragaszkodtam vol­taképpen ehhez az élethez? Kit érdekel, hogy vagyok-e vagy sem? Csak engem. Én igyekszem kis életemet bizton­ságba menteni. És ha nem si­kerül, a világ nélkülem is to­vábbhalad. A háború véget fog érni és az emberek végre megokosoknak. Ilyen csirkefo­gók nem fogják őket többé lépre csalni. És a sebhelyes meg a cimborái? Egy sem ke­rüli el megérdemelt bünteté­sét. Nem, semmi bosszú. Csak igazságos ítéletet kell hozni. A gyávaságot, a butaságot és a piszkot le lehet mosni. De aki­nek kezéhez vér tapad, az vé­rével fizessen érte. És ha va­laha élve kerülök ki innen, azzal az eggyel én számolok... Elértem egy ösvényt, ame­lyen a havasi pásztorok ta­vasszal az állatokat a legelőre hajtják. Nagy szerpentinekkel vitt a völgybe. Két óra múlva az út egy széles sziklahasadék­ba torkollott. A távolban fel­bukkantak az első kunyhók. Egy magas fekvésű hegyi fa­lu volt. Nyolc tetőt számoltam meg, ebből öt csűr vagy istál­ló volt. Némi távolságban megálltam. A három ház me­lyikébe menjek? Az egyik udvaron egy öreg­asszony ment keresztül, hátán rőzsenyalábbal. A három pa­raszttanya közül ez volt a legszegényebb. A rőzsenyalá­­bot letette a házajtó előtt és térdén eltördelte a fát. Senki sem segített neki, ezért úgy gondoltam, hogy egyedül van. Határozatlanul elindultam fe­lé és köszöntem. Ijedtem rezzent föl. — Jesszusom, maga meg hogy kerül ide? Eltévedtem a hegyekben, né­nikém. Megmelegedhetem ma­gánál egy kicsit? Az asszony kinyitotta a ház­ajtót, és betessékelt. Követtem őt a konyhába. — Hiszen teljesen elszaggat­ta az ujjasát — mondta fej­csóválva —, hová akar menni? — Munkát akartam itt ke­resni. — Munka van itt sok — mondta —, a fiatal legények mind a háborúban vannak. Csak az én fiam nem, neki nem kell háborúba mennie, neki jó. — Nem katona? — kérdez­tem gyanakodva. — A ren­dőrségnél van? Az asszony boldogan felne­vetett. — Nem. Svájcban van, már harminckilenc óta. Fluelenbe házasodott, a Vierwaldstädti­­tónál. Irt nekem, hogy jól megy sora. A háború után új­ra hazajön. Megkönnyebülve lélegeztem fel. — A svájci határ nyilván nagyon közel van? — Persze, innen három órá­nyira, Finstermünznél húzó­dik. Nem akar egy kis meleg tejet? Legszívesebben megöleltem volna. Egy tálba öntötte a tejet. — A jó Isten tudja, miért hagyta meg nekem a tehenet — mondta reszketős hangon. A konyhaszekrényből elővett egy nagy fehér vászonzsákot. Tele volt pirított kenyérdarab­kákkal. — Ez a téli készletünk. Na­gyon nehezen rágok, így a fehérkenyeret mindig tejbe mártom. — Kivett egy marék­kai, és a tálba tette. — Egyen csak/ ízlik, ha az ember gyomra üres. a fő nehézséget a keresztény­­demokraták koalíciós partne­rének, a szabad demokrata pártnak az a követelése okozza, hogy Mende, a párt elnöke egy „jelentős súlyú” minisztérium vezetését kapja meg az Erhard kormányban. A tej langyos volt. Soha életemben reggeli jobban nem ízlett. Az anyóka figyelt. Szó nélkül töltötte meg másodszor is a tálat. — Nagyon éhes? — Igen — mondtam. A tej maradékát is taiamba öntötte, és még egyszer meg­kínált téli készletéből. Aztán egy kamrába ment, és egy inggel tért vissza. — Elszakadtak a ruhái, de én csak ezt az inget adhatom. Jó lesz magának, a fiamé. Nem fogja rosszallani, hogy egy szegénynek ajándékozom. Olyan rettenetes. hogy ma­napság annyi fiatalembernek kell meghalnia. — Köszönöm, nénikém, kö­szönöm. — Elvettem az inget, és hátizsákomba dugtam. Az­tán felálltam, és homlokon csókoltam az öregasszonyt. Fá­radt, ezer kis ránccal szabdalt arca felderült, mintha saját fia adta volna szeretetének ezt a tanú jelét. Az ajtó kinyilt. egy negy­venöt év körüli férfi lépett be. — A vöm — mutatta be a belépőt az öregasszony. A férfi köszönt, és megnézett. — A fiatalember eltévedt, egészen ki van éhezve. — Hm. eltévedt? De mégiz szerencséje volt. — Miért? — kérdeztem. — Üljön csak le egy pilla­natra. Elfoglaltam előbbi helyen. ', s ő leült velem szemben. Az anyóka kiment. Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents