Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-09 / 236. szám

Kudarcot vallott a revaospolitika

Walter Ulbricht elutasítja Adenauer titkos javaslatait

Berlin, (ADN):

Walter Ulbricht, az NDK. Államtanácsának elnöke hétfőn az NDK 14- évfordulója alkalmából adott fogadáson beszédet mondott. Beszédében elutasította Adenauer botmi kancellárnak azokat az elképzeléseit, amelyeket a nyugatnémet politikus Hruscsov szovjet miniszterei nőkhöz intézett titkos levelében fejtett ki.

Ulbricht rámutatott, Adenauer felismerte, hogy revanspolitikája kudarcot vallott, és nyilvánvaló, hogy hitlerista tábornokai nem vonulhatnak át a Brandenburgi kapun.

Éppen ezért Adenauer azt követelte a Szovjetuniótól, tíz esztendőre mondjon le a két német állammal megkötendő békeszerződésről. A kancellár indítványozta azt is, hogy ezt a tíz évet követően tartsanak általános választásokat, éspedig olyan körülmények között, amikor Nyugat-Németorskágot még mindig megszállva tartják a nyugati hatalmak és folytatódik az atomfegyverkezés„Szép kis demokrata Adenauer úr! A hitlerista tábornokok és a külföldi

katonaság uralma alatt akar szabad választásokat tartani,

— mondotta.'

Eközben Nyugat-Németor szágban már alaposan letértek a szabadság útjáról, a polgárok még szabadon sem telefonálhatnak, nem szólva a szabad életről.

Adenauer Németország egységét is a hitlerista tábornokok csizmája alatt képzeli el. Az NDK-nak más a nézete. „Azon a véleményen vagyunk, hogy a német népnek joga van hazája egységének helyreállítására, ez azonban csak úgy lehetséges, ha az ország békeszerető államban egyesül, nem pedig olyan államban, ahol hitlerista tábornokok és fegyverkezési konszernek parancsolnak.

A német egység csak a fokozatos leszerelésnek és a hidegháború megszűnésének útján válik valósággá.

Adenauer megkísérelte demonstrálni, hogy számára nem létezik az NDK kormánya; levelére azonban Hruscsov még csak nem is válaszolt, és ezzel kifejezte, hogy „a német egység kérdésében a két német

Félreértések“

az USA és Franciaország között

Részletek a Kennedy—Couve de Murville megbeszélésről

Washington, (MTI):

Couve de Murville francia külügyminiszter hétfőn másfél órát töltött a Fehér Házban Kennedy elnöknél. A külügyminiszter a- megbeszélésről távozóban közölte az újságírókkal, hogy nagy vonalakban áttekintették az egész nemzetközi helyzetet, beleértve a kelet-nyugati viszonyt, Dél-Vietnam kapcsolatát

Franciaországgal, illetve az Egyesült Államokkal, továbbá az atompolitika kérdéseit. Egy újságíró kérdésére válaszolva Couve de Murville szólt a francia—amerikai nézeteltérésekről is, amelyeket „félreértéseknek” minősített- Kijelentette, reméli, hogy az amerikai vezetőkkel folytatott tárgyalásai hozzájárulnak a francia—amerikai viszony

problémáinak* és „félreértéseinek” tisztázásához.

Közölte még egy tudósítói kérdésre, hogy De Gaulle már régóta esedékes washingtoni látogatására „a lehető legkorábban, valószínűleg jövőre” sor kerül.

Couve de Murville kijelentette, • hogy a Kennedy elnökkel megtárgyalt nemzetközi kérdések között szerepelt a szovjet—amerikai tárgyalások ügye is.

Feszült helyzet

Singapore-ban

Fokozódó ellentétek Indonézia és a Malaysia Államszövetség között

Kuala Lumpur (MTI>:

A nemrégen megalakult Malaysia Államszövetség egyik tagállamában, Singaporeban — mint már jelentettük — kedden a hajnali órákban nagyszabású rendőri razzia során szakszervezeti vezetőket és baloldali politikusokat tartóztattak le „kommunista összeesküvés” vádjával.

Singaporeban kedden délben a városháza előtt több ezer ember tüntetett a letartóztatások miatt.

Kedden Kuala Lumpurba érkezett

Lord Carrington brit haditengerészeti miniszter, hogy Abdul Rahman miniszterelnökkel „a Malaysia Államszövetség védelméről” tanácskozzék. Megérkezésekor újságíróknak kijelentette, hogy a brit kormány „kész szembenézni a Malaysiát fenyegető minden veszéllyel és megadja a szükséges segítséget.” A miniszter elmondotta, hogy

a brit haditengerészet jelentős egységei állomásoznak a Távol-Keleten és szükség esetén további erősítéseket irányítanak oda.

Kuala Lumpurban kedden a hatóságok által felbérelt több ezer ember tüntetett Indonézia és Sukarno elnök ellen.

Mint az AFP jelenti, kedden reggel Sukarno elnök vezetésével ülést tartott az Indonéz Nemzeti Tanács, hogy megvizsgálja a Malaysia irányában folytatott politikát. Az ülésen Sukarno részletesen ismertette a helyzetet és kérte

a tanácsot, hogy tanulmányozza a Malaysia ellen teendő politikai és gazdasági lépéseket

kormány, a német nép illetékes, és a szovjet kormány nem kíván ezekbe a kérdésekbe beavatkozni.”

Ulbricht józan megoldásként ismét javasolta a két német állam kormányának megállapodását — miként azt már az NDK korábban többször is indítványozta —, továbbá azt, hogy a két német állam mondjon le az atomfegyverkezésről, állapodjék meg a fegyverkezés megszüntetésében-Ulbricht síkra szállt azért is, hogy baráti együttműködés alakuljon ki mindazokkal, akik Nyugat-Európában békét akarnak.

„Magától értetődően a szocializmusról és néhány más kérdésről nem vallunk azonos felfogást, de valljuk, hogy jelenleg Nyugat-Európában szükséges a béke erőinek együttműködése...

Baráti együttműködést kívánunk mindazoknak a pártoknak a tagjaival, amelyek akár Franciaország, akár Belgium, akár Hollandiában a békét, a haladást és a biztonságot kívánják. Baráti együttműködést akarunk a szakszervezetekkel, az Angol Munkáspárttal, még ha egyes kérdésekben nem is értünk egyet”. Az NDK-ban nagy érdeklődéssel figyelték, hogy Wilson, az Angol Munkáspárt vezetője az eljövendő szocialista Európáról beszélt.

„Európa területének kétharmada már kommunista vagy szocialista, ami nagy siker.

Ha Nyugat-Európában is olyan kormányok kerülnek hatalomra, amelyek a békét, demokráciát és a szocializmust kívánják — , még ha e vonatkozásban más úton is járnak, — akkor kitűnő helyzet alakul ki ahhoz, hogy a népek kölcsönös szuverenitásának és egyenjogúságának tiszteletben tartásával megvalósuljon az európai együttműködés”. Sajnálatos azonban — mutatott rá Ulbricht —, hogy a nyugat-németországi jobboldali vezetők Adenauer nyomdokaiban haladnak-Sokat kell még fáradozni, amíg Nyugat-Németországban is el lehet választani a haladó erőket az adenaueri politikától és meg lehet teremteni a béke, a demokrácia és a szocializmus biztosítékát, Ulbricht támogatta a szovjet kormánynak azt a javaslatát hogy hívjanak össze egy nemzetközi kereskedelmi értekezletet. Befejezésül Walter Ulbricht a KGST országainak együttműködését méltatta.

Escménifck

sorokban

MOSZKVA:

A spanyol értelmiség 102 képviselője, köztük akadémiai tagok, egyetemi tanárok, írók költők, levélben követelték Fraga Iribame spanyol tájékoztatásügyi minisztertől,

hogy vizsgáltassa ki az asturia bányászsztrájkkal kapcsolatos bestiális kínzások ügyét.

DAMASZKUSZ:

Az AP a bagdadi rádióra hivatkozva jelenti, hogy Irakban a Baath-párt újabb intézkedéseket tett hatalma megszilárdítására- Rendeletben adták tudtul, hogy átalakították a kormányt. Három miniszter leköszönt, s helyettük a kormányba négy új minisztert vettek be. Ezenkívül három másik miniszter tárcát cserélt.

SINGAPORE:

Ismail Bin Dato Abdul Rahman, a Malaysia Államszövetség' belbiztonsági minisztere kedden bejelentette, hogy Singapore-ban a reggeli órákban 15 szakszervezeti vezetőt vettek őrizetbe. A miniszter azzal vádolta a haladó Singapore-i szakszervezetek vezetőit, hogy „kommunista összeesküvést szőnek a feszültség fokozása és nyugtalanság szitása céljából”.

SANTO DOMINGO:

Hírügynökségi jelentések szerint a dominikai kormány hétfőn este ostromállapotot rendelt el az egész köztársaság területére, a fővárosban pedig betiltotta a gyűléseket és tüntetéseket.

Az intézkedést az előzte meg, hogy a főváros egyetemi diáksága kivonult az utcára, tiltakozott Juan Bosch megbuktatása miatt, és tüntetett a puccsisták ellen- A rendőrség beavatkozott, könnyfakasztó gázzal próbálta szétoszlatni a tüntetőket. A diákok kőzáporral válaszoltak. A hajtóságok 60 diákot letartóztattak, a többi diák az egyetem épületébe menekült, és ott — későbbi hitek szerint — éhségsztrájkba kezdett.

BERLIN:

Október 7-én az NDK vezető államférfiainak jelenlétében a berlini Kosmos filmszínházban bemutatták a „Harc Németországért” című új DEFA dokumentumfilmet. A film meggyőzően ábrázolja a német kommunistáknak és velük együtt Németország demokratikus, antifasiszta erőinek az új Németország megteremtéséért vívott áldozatos küzdelmét a hitleristák uralomra jutását közvetlenül megelőző időszaktól kezdve egészen a mai napig.

Gizenga újabb éhségsztrájkot kezd

Leopoldville, (TASZSZ)

A TASZSZ Leopoldville-i tudósítója beszámol arról hogy kongói lapokban bőséges anyagok láttak napvilágok négy jobboldali lap tudósítóinak a Bolabemba-szigeten tett látogatásáról. A szigeten sínylődik Antoine Gizenga, a kongói nép hős fia. A célzatos újságcikkek szerzői azt akarták elhitetni, hogy Gizenga kitűnő egészségnek örvend, ugyanakkor néhány zagyva kijelentést igyekeztek a kongói hazafi szájába adni.

Október 3-án a négy jobboldali lap munkatársa a politikai titkosrendőrség embereitől kísérve Bolabemba szigetére érkezett. Gizenga rokonai közül a csoporthoz csupán húga és annak férje csatlakozhatott. Az utazás részvevőinek egyoldalú kiválasztása visszatetszést keltett a helyi és a külföldi újságírók körében, annál is inkább, mert

a szigetre nem látogathattak el a nemzetközi hírügynökségek, a nagy külföldi lapok képviselői, sőt sok kongói újságíró sem.

Az utazáson részt vett újságírók beszámolóiból mégis kiderül, hogy a kényszerű rabság hosszú hónapjai utón Gizenga továbbra is megingathatatlanul küzd igazáért és szilárdan viseli el a nehézségeket. A kongói reakciósok úgyszólván elviselhetetlen körülményeket teremtettek <31- zenga számára a szigeten. Házát megerősített őrizet veszi körül, nem mehet sétálni, saját szavaival élve a cselek y mindén szabadságától megfosztották. „Még a napot sem láthatom” — jelentette ki a kongoi nép hős fia.

Gizenga nem részesülhet állandó orvosi ellátásban. Majdnem két éve már, hogy állom a megpróbáltatásokat, de erősen kétlem, hogy megérem a harmadik év végét — jelentette ki Gizenga, és hozzátette: „a kormány lassú halálra kárhoztatott”. Sokszor kérte a kongói nép hős fia, hogy valamelyik rokona hozzá költözhessen, kérése azonban minden válasz nélkül maradt.

Gizenga rossz egészségi állapota azonban nem jelenti, hogy a hős kongói szabadságharcos szeieme megtört volna. Élénken érdeklődik a legújabb politikai események iránt. Arról az elhatározásáról szólva, hogy harmadszor is politikai éhségsztrájkot kezd, Gizenga

hangoztatta, hogy erre azért kényszerül, mert „azok, akiktől jelenleg függök, nem törődnek kéréseimmel”.

Gizenga követelte, adjanak lehetőséget neki, hogy a bíróság előtt bizonyítsa be ag ellene emelt vádak tarthatatlanságát.

Komnumistcrelienes katonád iktatúra Hondurasban

Tegucigalpa

Mint az AFP közli, a pucscsal hatalomra került katonai kormány hétfőn este bejelentette, hogy ellenőrzi az egész országot és Hondurasban már csaknem teljesen helyreállt a nyugalom. Hivatalosan közölték még, hogy több személyt letartóztattak — akik állítólag kommunisták —, közöttük négy kubai állampolgárt.

A hivatalos jelentéssel ellentétben viszont még korántsem érezhetik magukat a puccsisták teljes biztonságban. Az október 3-án elrendelt éjszakai kijárási tilalom továbbra is érvényben van.

Az AFP managuai jelentése szerint Hondurasban eGyaporodtak a szabotázs-cselekmények, a gyújtogatások és megnövekedett a fegyveres ellenállás. Az ország északi részén héttőn este több helyen gerillák támadták mgg a laktanyákat.

Kormányalakítási tárgyalások Erhardnál

Erhard alkancellár kedden délben több vezető politikust fogadott a kormányalakítással kapcsolatos személyi problémák megtárgyalására.

Nyolc nappal az Erhard kormány megalakítása előtt ugyanis még mindig nem tisztázódtak a személyi kérdések,

2 ^Sfagyarorsrág

1963. október 9.

Á

Ziergiebel:

rtEnl ICl Vt*' -0 c ü ri e L i ta a>uú

14.

A KEGYETLEN ÜT A nap bíborvörösen lebegett a hegycsúcsok között, amikor felébredtem. A tűz rég kialudt. Kellett néhány pillanat, amig eligazodtam. Csak lassanként emlékeztem vissza az elmúlt éjszakára. Tagjaim sajogtak, amikor fölkeltem.

Kint varázslatos látványban volt részem. Körös-körül fehér hegykupok törtek az azúrkék égre. A mélységes csend fenséges, de egyszersmind megrázó hatással volt rám. Mint egy idegen, ismeretlen világ, olyannak tűnt ez a vakító fehér, függőleges, fekete csíkokkal csak itt-ott megszakított tájék. És ennek a jeges pompának közepén, mint egy önkényesen felrakott festékfolt, világított a vörös napgolyó.

Az éhség és a hideg felrázott révületemből. Messze hátul, ahol a hóból egy sötét sziklafal emelkedett ki, talán már a cél, Svájc feküdt. Innen a magasból nézve nem volt nagyon messze. Aki ismeri az utat, alighanem egy nap alatt elérheti. De nekem ki mutatja meg, hogy merre menjek? Továbbindultam. Néhány lépés után elértem lezuhanásom helyét. Visszaborzadtam. A falnak mintegy húszméteres, függőleges esése volt. Lent csak hó feküdt, amelyből nagy kövek álltak ki. Könnyen végem lehetett voina tegnap éjjel.

Miért is ragaszkodtam voltaképpen ehhez az élethez? Kit érdekel, hogy vagyok-e vagy sem? Csak engem. Én igyekszem kis életemet biztonságba menteni. És ha nem sikerül, a világ nélkülem is továbbhalad. A háború véget fog érni és az emberek végre megokosoknak. Ilyen csirkefogók nem fogják őket többé lépre csalni. És a sebhelyes meg a cimborái? Egy sem kerüli el megérdemelt büntetését.

Nem, semmi bosszú. Csak igazságos ítéletet kell hozni. A gyávaságot, a butaságot és a piszkot le lehet mosni. De akinek kezéhez vér tapad, az vérével fizessen érte. És ha valaha élve kerülök ki innen, azzal az eggyel én számolok...

Elértem egy ösvényt, amelyen a havasi pásztorok tavasszal az állatokat a legelőre hajtják. Nagy szerpentinekkel vitt a völgybe. Két óra múlva az út egy széles sziklahasadékba torkollott. A távolban felbukkantak az első kunyhók.

Egy magas fekvésű hegyi falu volt. Nyolc tetőt számoltam meg, ebből öt csűr vagy istálló volt. Némi távolságban megálltam. A három ház melyikébe menjek?

Az egyik udvaron egy öregasszony ment keresztül, hátán rőzsenyalábbal. A három paraszttanya közül ez volt a legszegényebb. A rőzsenyalábot letette a házajtó előtt és térdén eltördelte a fát. Senki sem segített neki, ezért úgy gondoltam, hogy egyedül van. Határozatlanul elindultam felé és köszöntem.

Ijedtem rezzent föl.

— Jesszusom, maga meg hogy kerül ide?

Eltévedtem a hegyekben, nénikém. Megmelegedhetem magánál egy kicsit?

Az asszony kinyitotta a házajtót, és betessékelt. Követtem őt a konyhába.

— Hiszen teljesen elszaggatta az ujjasát — mondta fejcsóválva —, hová akar menni?

— Munkát akartam itt keresni.

— Munka van itt sok — mondta —, a fiatal legények mind a háborúban vannak. Csak az én fiam nem, neki nem kell háborúba mennie, neki jó.

— Nem katona? — kérdeztem gyanakodva. — A rendőrségnél van?

Az asszony boldogan felnevetett.

— Nem. Svájcban van, már harminckilenc óta. Fluelenbe házasodott, a Vierwaldstädtitónál. Irt nekem, hogy jól megy sora. A háború után újra hazajön.

Megkönnyebülve lélegeztem fel.

— A svájci határ nyilván nagyon közel van?

— Persze, innen három órányira, Finstermünznél húzódik. Nem akar egy kis meleg tejet?

Legszívesebben megöleltem volna.

Egy tálba öntötte a tejet.

— A jó Isten tudja, miért hagyta meg nekem a tehenet — mondta reszketős hangon. A konyhaszekrényből elővett egy nagy fehér vászonzsákot. Tele volt pirított kenyérdarabkákkal.

— Ez a téli készletünk. Nagyon nehezen rágok, így a fehérkenyeret mindig tejbe mártom. — Kivett egy marékkai, és a tálba tette.

— Egyen csak/ ízlik, ha az ember gyomra üres.

a fő nehézséget a kereszténydemokraták koalíciós partnerének, a szabad demokrata pártnak az a követelése okozza, hogy Mende, a párt elnöke egy „jelentős súlyú” minisztérium vezetését kapja meg az Erhard kormányban.

A tej langyos volt. Soha életemben reggeli jobban nem ízlett. Az anyóka figyelt. Szó nélkül töltötte meg másodszor is a tálat.

— Nagyon éhes?

— Igen — mondtam.

A tej maradékát is taiamba öntötte, és még egyszer megkínált téli készletéből. Aztán egy kamrába ment, és egy inggel tért vissza.

— Elszakadtak a ruhái, de

én csak ezt az inget adhatom. Jó lesz magának, a fiamé. Nem fogja rosszallani, hogy egy szegénynek ajándékozom.

Olyan rettenetes. hogy manapság annyi fiatalembernek kell meghalnia.

— Köszönöm, nénikém, köszönöm. — Elvettem az inget, és hátizsákomba dugtam. Aztán felálltam, és homlokon csókoltam az öregasszonyt. Fáradt, ezer kis ránccal szabdalt arca felderült, mintha saját fia adta volna szeretetének ezt a tanú jelét.

Az ajtó kinyilt. egy negyvenöt év körüli férfi lépett be.

— A vöm — mutatta be a belépőt az öregasszony. A férfi köszönt, és megnézett.

— A fiatalember eltévedt, egészen ki van éhezve.

— Hm. eltévedt? De mégiz szerencséje volt.

— Miért? — kérdeztem.

— Üljön csak le egy pillanatra.

Elfoglaltam előbbi helyen. ', s ő leült velem szemben. Az anyóka kiment.

Folytatjuk