Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-06 / 234. szám

L CSORNAJAi

AZ ELBA TÚLSÓ OLDALÁN

Antifasiszta és antimilitarista irodalom az NSlK-ban

Az utóbbi időben az NSZK Sajtójában közölt kritikai és irodalomtudományi cikkekben egyre gyakrabban felszínre tör néhány titokzatos szakkiíeje■és, egyik ilyen „a nap irodalma nulla’’. Helyesebben talán: „A núllponton kezdődött irodalom”. E kifejezés alatt s terminus alkotói azt az irodalmat értik, amelyik Nyugat-Németországban a fasiszta birodalom romjain keletkezett. A kritikusoknak, és maguknak az Íróknak áz állítása szerint is 1945 után az Elba túlsó partján teljesen új művészet alakult ki — saját tematikával, műfogásokkal, a módszerek rendszerével, no és saját nyelvvel.

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a terminus teljesen viszonylagos. Nincs, és nem is lehet irodalom, amelyik üres térben keletkezett vájna, amelyiknek ne lenne előfutára, tradíciója. Nyugat-Németor- 8Zág ma élő legjobb íróinak a művészete erős szálakkal kapcsolódik a huszas—harmincas évek háborúellenes regényeibe?, és Brecht dramaturgiájához, Tomas és Henrik Mann műveihez, Tuholszkov szatírájához, egyszóval a XX. század német irodalmának tradíciójához.

Ebben a cikkben mi megkíséreljük ha csak nagy vonásokban is, elemezni a Német Szövetségi Köztársaság haladó irodalmának az útját a „nulla” ponttól napjainkig.

Háborúellenes regény

Nyugat-Németországban

1947. november 2Q-án Bázelben egy rideg kórteremben meghalt a huszonhat éves költő, dramaturg és prózaíró Boriiért Wolfgang. Sortiert irodalmi hagyatéka nem nagy, Mindössze csak két és fél évig dolgozott intenziven, és akkor is emberileg igen nehéz körülmények között. Gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, szó szerint értve a halállal vetélkedve dolgozott. Boriiért rövid — fasiszták által hajszolt n- élete maga szolgálhatott volna egy lebilincselő regény témájával, hisz maga egy a sok tízezer antifasiszta közül, akiket nem tudott megtörni a fasiszta apparátus kegyetlen erőszakja, és nem tudott megtéveszteni a göbbelsi propaganda. Borhert

nagy író volt. Neki sikerült megfogalmazni azt az írói hitvallást, amelyhez a mai napig is hűek Nyugat-Nómetorszug haladó írói. Borhert kegyetlenül gyűlölte a háborút. „Zárt ajtó előtt’ az uteán” eímű drámájában és a rövidebb elbeszéléseiben szokatlan hevességgel támadta a Hitler által kirobbantott véres és esztelen háborút, amely az emberiség millióit áldozta fel. Borhert már 1946—47-ben megértette, hogy Németországban élnek erők, akiknek régebbi szándéka rehabilitálni a háború főkolomposait, magát a háborút, beburkolni a fasiszták dicstelen múltját a hazug romantika nimbuszával, és szobrot akarnak állítani a hóhéroknak és hullarablóknak. „Ez a mi kiáltványunk” ejmü novellájában Borhert a következőket írja; „Soha ne mesélj a gyermekednek erről a háborúról, mint szentről, mond az igazat úgy, ahogy van, az igazat, mely bíborvörös, mint a vér, mint az ágyuk terkolattüze, mint a jajveszékelés.,, Mi azt mondjuk „nem”, De a mi „nenV’-ünket nem a félelem szülte, A mi „nem”-ünk az tiltakozás!”

Borherttel együtt, vagy még találóbban Borhert nyomában a német ifjúság néhány nemzedékének az írói indultak, akiket Hitler rászedett, a háború húsdarálójába dobott, és akik 1945 után az Elba túlsó oldalán találták masukat. Hans Maler nyugatnémet kritikus megfogalmazásában „a nap irodalma nulla” kezdeményezői nem mások, mint a „háborúban részt vettek egy csoportja”, Wolfgang Weirauch írta, hogy Nyúsat-Németországban a fiatal írók arra törekedtek, hogy „felnyissák a vak szemeinket, süket füleinket, és szétnyissak a szorosan zárt ajkainkat, hogy megtanuljunk beszélni”.

Ugyanakkor, ahogy az elkövetkező események bebizonyították, „beszélni tanulni” Nyugat-Németországban nem is olyan könnyű. A világ reakcióé erői szövetségben a német revynsistákkal, tolták Adenauer „Reieh”-jét 3 FsmUitarizálás útján, és a? agresszió felvonulási területévé változtatták. Az, amit Borhert még csak sejtett, írótársainak tapasztalniuk kellett a saját szemükkel, Nyugat-Némeiország városainak könyvárussá bódékban először az öreg fasiszta táborszernagyok és generálisok emlékiratai jelentek, meg, azután pedig a fasiszta háborút „dicsőítő” elbeszélések és regények egész szériája — a filléres „Landser — Hefte”ktő' (olcsó katonai füzetek) az öreg hitleri Dwinger-íéle írptipustól az őt követő liatalabb Kern és Bauer típusig.

Az NSZK-ban az 50-os évek. ben 10 jelentős Könyv jelenik meg, amelyek kíméletlenül lerántják a leplet a hitleri háborúról. 1861-ben adja ki Henrik BöU az első regényét. „Ádám hol voltál?”. 1932-oen jelenik meg Ander? antimilítaripta regénye a „Szabadság gyümölcsei”, az 1933--—,gö-0s években látott napvilágot Gerhard Ledig két regénye — „A reaktív aknavetők”, „Elszámolás”, s eközben a fia.a) prózaíró ezt írta a könyvekhez az ajánlásba, hogy „lemond a honoráriumról az árvaházak javára”. Ugyancsak

1955-ben alkotta Hans Werner Biphter legjelentősebb művét a — „Ne ölj’’-t, Kari Ludwig] Oputz pedig a német soidatesca kegyetlen szatíráját. Körülbelül ugyanebben uz időben jelenik meg a Horbach nagy regénye, a „Gyerekek, akiket eladtak”, Krigt különösen érdekes műve — egy trilógia első része — a „08—15” Avagy Aseh úrvezető kalandos lázadása'’, Pump és Gregor regénye; és mások.

Mindez nem azt jelenti, magától érthető, hogy a nyugatnémet írói csoport, amely 1945 után lépett elő, csak a háborúelienes regények körére korlátozta tevékenységét.

Azonban alapvető, fő vonala az ötvenes évek német prózáinak mégis a háborúqllenes regény. Ezeket a regényeket különböző politikai nézetű és vallású emberek alkották, különböző irodalmi stílusban és tehetséggel, ■ Mindazonáltal ezen művek szerzőit egyesíti az a törekvés, hogy a hitleri háborút úgy mutassák be, mint aljas, szégyenteljes cselekedetet, mint az emberek millióinak katasztrófáját.

(A Kultúra i Zsizny c. folyóiratban megjelent eijck rövidített szövege).

JÓKAI NOTESZAI

va, — Hotelek a sivatagban.

ti«,

Huszonhat barna Kis notesz.

A vásznuk eresen megkopott már, gerincükről itt-oit lepatlogzott a szecessziós aranyozás, egyik-másik szakadozott. A lila tintával írt» apró betűk azonban még jól olvashatók, s Úsztak a ceruzasorak is a kockás lapokon.

A Jókai-noteszek története is érdekes: az irodalomtudósok tudtak a létezésükről, egyikmásikat ismerték is; közülük több magántulajdonban, néhány az Akadémia tulajdonában s a Széchenyi Könyvtár kézirattárában volt csaknem száj esztendeig, Most, hogy Jókai összes műveit kritikai kiadásban adja közzé az Akadémia Kiadó, nagyszabású „nyomozás” indult a még ismeretlen Helyeken kallódé no3 teszek után, huszonhatot — fáradhatatlan kutatással ■— sikerült is előkeríteni Az irodalomtudósok az összes Művek megjelenésével párhuzamosan musst dolgozzák fel anyagukat (A noteszokat egyébként a Ráday Könyvtárban őrzi jelenleg Féter Zoltán inrodalomtörténész.)

Irodalmi kincsek, becses ereklyék, egy nagy költő kezevonásftt, gondolatainak első szárny csapását őrzik. Jókai minden témáját, ötletét; villanását először kedvelt kis noteszeibe jegyezte fel. Reményinek színhelyét — gyakran' vázlatos rajzát egy-egy épületnek —, hőseinek nevét, a történet egyes fordulatait.

Megilletődötten lapozgatunk a noteszokban.

Az első notesz 1853-ból való. így következnek egy mái után a feljegyzések: „Klastromba befalazott pár. — Lófejű kürt az AndrássyaknáL — A prédikátort a szélső bástyáról dobták le- •— Nagy terem, roppant kandalló, faragott küszöbök, rejtett folyosók- • •” A feljegyzések között parányi, még jól látható ceruzarajz; kétajtós kj’iptabejárat, domborművekkel,

Hol járt, merre esspongott, milyen meséket szőtt a fantáziája? Az irodalomtörténészek szerint ezek a sorok a Sárga rózsa című regényének első vázlatai, Péter Zoltán megjegyzi, hogy a barátfalvi lévita egy-egy eleme is kiolvasható ezekből a jegyzetekből. Az alkotás folyamata megfoghafatlan, tottenérni nem igen lehet az ihletett perceket; Jókai időnként elővette, javította, újabb párbeszédekkel egészítette ki az első vázlatokat, átdolgozta a cselekményt, fordított rajta, átkérészéi Le a hősöket, más környezetbe . helyezte az epizódokat, .. De nem is a filológiai pontosság számít itt — legalábbis bennünket, alkalmi vendégeket, most nem p.z érdekel —, hanem e kis noteszoknak a hangulatai, ízei, a nagy alkotóról elmondott béna sőseges vallomásai-A római számmal jelzett tizenhatos noteszban — az 1800-as évek dereka táján írhatta, pontos dátum egyikben sincs —• a prágai vár, a Hradjzsin rajza. Láthatólag nagy gonddal, aprólékos türelemmel készítette a vázlatot. Alatta ez áll; Bebek rossz pénzt veret — Drága fából kifarag— A szolgát ejtemették a halott ifjú úrral együtt,,.” Ebben az időben írta Jókai Az élet komédiásait, az Egy az Istent s az Egész az északi pólusig című 'regényt. Érdekes megfigyelni, a fenti képek, helyzetek — egy-egy cselekmény, emlékeztető mondat, hasonlat formájában — mindhárom könyvben előfordulnak. Lapozunk néhány oldalt. Kitünően olvasható lilatintás írásával a kővetkező áll a noteszben: „Milyen lesz ennek a regénynek a hőse? Hát ha azt előre megmondani lehetne, mi mindentől függ az még.., ohó... De talán mégis amenynyit már én körülbelül ■ tudok róla — olyan ember, aki mindentől fél, még a felhőtől is..s az olvasó, ha kíváncsi a folytatásra, ne sajnálja a fáradságot egy pillanatra, vegye elő A lőcsei fehér aszszony című regényt, lapozza fel az első oldalát, ott olvasható ez a mondat: „Olyan ember, aki mindentől fél, még a felhőtől is.,.” (Lám néha, szerencsével, mégis tettenérheiö az alkotás folyamata.) S itt van a feljegyzés mellett a Bálványos-vár rajza is, magányos dombon omladék várrom, elhagyott sasfészek. A következő noteszlapon női név; „Hermin". Mellette iámét rajz, ovális keretben kedves lányarc, kicsit távolabb egy sor írás: „Ankerschmidt gróf... nem, inkább lovag, Ankerschmidt lovag... Ez nem is rejtvény, könnyű azonosítani. a neveket — Az Új földesúr a legismertebb Jókai-regények közzé tartozik,

Soltész Albert rajza

RESTAURÁLTAK JÓKAI liGVfK ÜLAJFESTMÉMÉT

Érdekes műtárgy került az esztergomi keresztyén múzeum restaurátor-műhelyébe A kecskeméti református egyházi könyvtár küldte el egyik rendkívül becses irodalmi ereklyéjét. Az erősen pattogzott állapotban levő, kisméretű férfiarckép a fiafal Jókai Mór portréfestő pályájának egyikkedves emléke. Jókai 18 éves korában a kecskeméti református főiskolában készítette a festményt, amelyik egyik tanulótársát, jp barátját, S később híres Áes Károly nyelvtudóst ábrázolja. A fiatal Jókai kecskeméti évei alatt, akárcsak a xix. század sok más írója és költője, a képzőművészet területén is jelentős sikereket ért el Ez volt első olajportréja, amelyet hamarosan több t&nulólársának, professzorainak, a vándorszínészkedő Petőfinek arcképe követett, Az Acs Károlyt ábrázoló portrét Varga Dezső festőművész restaurálta.

annak egyik alakja Ankerschmidt lovag, saző lánya Hermin.

Nemcsak regényekről, regényalakokról, alkotások vázlatairól § a később korájuk épült művekről tájékoztatnak ezek a feljegyzések, hanem Jókairól, az emberről is vallanak; hétköznapi gondjairól, munkájáról, életéről S ezek a részek cseppet sem érdektelenebbek- Bőt,

A „hivatalos", tehát az írással kapcsolatos jegyzeteket a legtöbb noteszlapon erélyes eeruzavonal zárja le, s alatta „napi” dolgok olvashatók, Nézzük meg például a 19-eg notesz ilyen jellegű bejegyzéseit. Körülbelül a könyvecske felénél nyitjuk fel így következnek egymás Után a sox'ok: „A Róza szobájába szappanokat venni. — Virágot vinni Trefortnak. — Drótot venni attól a rabló Komáromytóí. — Adót befizetni,

E feljegyzések megfejtése, összefüggése világos. Jókai, amikor már svábhegyi villájában lakott, naponta bekocsizett a városba, rendszerint a képviselőházba, a kiadókhoz, a klubba 5 apróbb háztai tési ügyeket eltotézni. Nyilván ilyen megbízatása vol* egy alkalommal szappanokat venni feleségének, Laborfaivy Rózának, aki —- főleg éleiének utolsó esztendeiben —ritkábban mozdult ki otthonukból A virág-ügv megfejtése: Trefort Ágostonról, az akkori kultuszminiszterről van szó, aki .jó barátja volt az írónak, S aki — nem is egy bejegyzés tanúskodik erről — több alkalommal kapott szegfűt, orgonát Jókai kertjéből. Komáramy pedig — ezt Mikszáthnak egyik emlékezéséből

Vincste György :

Jltemmté(„Itt nyugszik egy Ismeretlen Katona

Vai&ki várja öt haza. ’)

Sírfelirat a domboldalon Alatta villamos zakatol, ócska kereszten bádog tábla, mikor elindult a halálba, nem volt ideje nevét mondani.

Ismeretlen Katona — neve csak ennyi lett csupán, — Gyermekkorában játssott. lubickolt a Tiszán,

Amuron, vagy Volgán?

Ezt tudni nem lehet, mert ismeretlen Katona, s valaki várja 'Ot haza.

Úttörőcsapat’ jön, dob pereg. Nézik a pléh-táblát, de mindent nem értenek.

A szegényes sírtál pár lépés a vasút, hol ők kezelnek jegyet, s a vonatnak intenek indulj’t és intenek megállj-t.

ismeretlen Katona, Te is ily vidám voltál egykoron?

§ gondoltad, hogy a sírodon néhány terméskő és pár margaréta lesz?

Tán eszedbe sem jutott a halál. ■1

Lehet, ma űrhaján repülnél

e föld-darab felett,

mely örök pihenőhelyed lett.

tudjuk — Jókai minden hájjal megkent svábhegyi szomszédja volt, kereskedőerober s az író, ha tőle vásárolt, rendszerint becsapódott.

„Jaj, jaj Róza, mit tettéi?” — ez a sor olvasható a 22-es notesz első oldalán. S így folytatódik: „Hogyan élek én már örökös háborúban.a csirkék miatt?” E sorok megfejtését is egy Mikszáth-írás adja, Svábhegyi szomszédasszonyuk levágta — tévedésből — Jókainé kedvenc gyöngy tyúkját. Az eset másnap derült ki, Laborfaivy Róza rettenetesen összeveszett a szomszédaszszonnyal, Jókai pedig, aki szerette a békét és a nyugalmat, kétségbeesett a házi perpatvar hallatán. Ugyancsak Mikszáthtól tudjuk, hogy a „ gyöngyi vuk*pephen” végül minden elintéződött, a haragvó háziasszonyok egy hét múlva megbóküitek.

E bejegyzés alatt halvány ceruzasorok: „Révai megveszi mégegyszer mind regényeim, mind novelláim kiadói jogál, Ötven évre. No, sokat keres rajta majd a gazfickó, de nem baj. Engem meg ismét becsap, ahogy szokott.” Ehhez felesleges a kommentár.

3.

„Nagy Miklós megint nálam járt kéziratáért, Oh, nogy nem kopik le a lába, szegény fiúnak. De most jön eszembe, hogy ez a Nagy Miklós narn is az eszével, hanem a lábával szerkeszti a lapot.” Ezt a mondását, amely a noteszlapokon született, később maga is terjesztette s 3 pesti irodalmi világ kedvenc anekdotája lett. Nagy Miklós a Vasárnapi újság szerkesztője volt s állandóan járta a híres írók lakásait, kéziratokat kért lapja számára. Ezért irta Jókai, hogy nem az eszével, hanem a lábával szerkeszti az újságot. (Egyébként a Vasárnapi Újság sok Tókaiműnek volt első közlési hely# s az író is nagyon szerette a „lábbal szerkesztett” lapot.)

„A Messiást olvasom, Klopstoeklól.. jaj, minő unalom, nem is olvasom tovább.. " Ez a bejegyzés a 14. sorszámmal ellátott kis noteszban található, Igen helytálló kritika, a Messiás a világ egyik tefunalmasabb műve, érthetetlen, hogyan tett szert hírnévre a múlt században. „Kenessey éti a veszprémiek meghívása Anna-bálra, azt írják, vár az egész ország. Aranyosak, megyek, hogyne mennek. Füredre mindig megyek..."

Az irodalomtudósok hosszadalmas, aprólékos munkával megkísérlik kideríteni, hogy a most egybegyüjtött nolsszok bejegyzései pontosan mikor keletkeztek, mire vonatkoznak, milyen regényeket írt akkortájt Jókai. Nehéz munka, az író ugyanis, különösen élete vége felé, újabb feljegyzéseket írt a régi noteszokba, szeszélyesen, oda ahol éppen Üres helyeket talált. így például előfordul, hogy az 1830 faján megkezdett füzeteeskében századvégi írók, politikusok, szerkesztők, könyvkiadók nevét látjuk. Jókai nagyon szerette ezeket a kis . könyvecskéket, nem szívesen vett újat, sajnálta a múló időt — s minden megtelt notesz elmúlt éveket jelentett.

Csukjuk be a noteszokat, tiszteletté!, illedelmesen, hadd pihenjenek tovább féltve őrzött kéziratok között; azok a halhatatlan müvek, amelyek e röpke feljegyzések alapján keletkeztek, ma már milliók olvasmányai.

Tamás István