Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-06 / 234. szám

JEVGENYIJ STENGELOV:

Próbafúrás

A «drej egy Ores tartály«« ** ült, és a tábor kutyáját ingerelte. Az eb morgott, fe. hér fogai előkelő villantak. A tartály felmelegedett, avas zsírszagot árasztott, Andrej közben azon gondolkodott, hogy a sátorban, valószínű, fülledt meleg van.

Nagyezsda Petrovna jött ki a sátorból és a sűrű szövésű függönyt félrehajtetta. A

szúnyoghálót nem engedte le azonnal. Andrej megcsodálta a szorosan összezárt ajkait, pírban égő arcát és nyakát,

— Mint egy elhidegült kedvés, úgy aesarkodik, — mondta az öreg Afanaszij.

Andrej arrébb tolta az állatot a lábával és elindult a tábori tűzhöz. Az ördög vigyen el, te kutyafajzaU Rám tapadtál, mint a kullancs.

— Andrej!

Megállt Jöjjön csak ide ö maga, ha szükséges, ha akar.

— Eljössz velem a vízválasztóhoz? Az a parancs, hogy próbsfuratot kell ásni. Na* gyezsda kissé dadogott az izgalomtól. Andrej tudta jól, hogy kivel veszekedett. Levette a vállán talált pókot, lassan letépte a fejét,

— Világos.

Minek mutassa, hogy örül, különösen akkor, amikor vele szemben ott ül az öreg Afanaszij, és a szúnyoghálón át jól láthatók a keskeny nevető szemei.

Akkor Indultak el, amikor a forróség alábbhagyott. A hat szarvasból álló karaván vörösfenyők között ment, a poggyász letördelte a száraz ágakat, hezzáverödtek a fák törzséhez, és ilyenkor felülről hullottak a tűlevelek.

Nagyezsda Petrovna ment előL 'Andrej nézte ringó hátát, széles a válla a vízhatlan köpeny alatt. Nagyezsda hallgatott. „Jól tájékozódik" ■— gondolta Andrej. Nagyszerű nő! Nagyon jó így. Fütyülni kezdett és elmerengett.

„„.Oh, te s?ép, mély zengésű

tajgain

Ha látlak, többé nem

feledlek...”

Az esti lemenő nap hasonló egy réz lekvárfőző üsthöz. Jó mélyre leszállt a vörösfenyök közé, és sugarai szétszórva törtek át a nedves pókhálók szövedékén. A szúnyogok szétszóródtak, és úgy csillognak a szem előtt, mint az aranypor

„Oh, te szép, kedves vonzó drágám

Am egymást szeretnünk nem lehet,.,

Este érkeztek meg a tóhoz, ahal ki kellett ásni a furatat. Lemálházták a szarvasokat. Felállították a sátrat. Nagyezsda Petrovna hallgatott, az ajkai szorosan egymáshoz ta padtak. Ugyanúgy, mint ott — a táborban,

Reggel kiválasztották a fúrás helyét. Andrej a földbe merítette a lapátot és kezdle lapátolni a' felső talajt, a kiolvadt agyagot. Azután kö vetkezett a borostyánsárga j?' ges föld, a közé fagyott levelekkel és szénrekete gallytörmelékkel.

A második nap a fagyos talajt ritkán kevás-kavieses agyag váltotta tel. Andrej kimérten, ráérősen mozgott. A furat alján előbb mindig egy keresztalakú árkot ásott, és azután mant a szélekre. Anti *nr a csákány a meddő kőzetbe ért, akkor a nyélét lenyomta és az agyag nagy, sima rögökben töredezett le. A csákány ütemesen emelkedett íel és vágott le. Andrej testó pedig a csapások taktusára hajlongott. Nagyezsda Petrovna a fúrás szélén ült, agy fűszálat rágcsált és a mélybe bámult. Tudta jól, hogy Andrejt tartják a csapat egyik legjobb fúrómesterének, de munkában még soha nem látta eddig.

— Te nagyon erős vagy Andrej mondta egyik szünetébe«.

Andrej gyorsan végignézett rajta, Látta, hogy mosolyog.

—- Hát ez is munka TM dórmögte Andrej,

Este a nap eltűnt a fák között, besötétedett és a furatban sötét lett. Andrej kimászott, a csákányt bevágta a földbe, jólesett kiegyenesedni, dörzsöigette a derekát. A levegő nedves volt és hideg. Erős füst és ételszag terjengett, A- sátor körül a kékesszürke ködös félhomályban nyaldostak a piros iángnyelveeskék. Nagyezsda Petrovna a füsttől eltorzult arepal főzte a húst szárítod hagymával. Addig, amíg Andrej a fúrástól a tűzig ért átérezte mindazt, amit érez minden ember a földön, aki megy Hazafelé a munkából,

Megmosdott a tóban, megfesülte nedves, hideg haját, és a szúnyogok ellent védőolajjal bekente magát. Ezután Uü'í a szarvasnyeregre és hozzáfogott enni, gyorsan és sokat. Nagyezsda Petrovna valamiről gondolkodott és a tűzbe nézett- A tűz kezdett kialudni, a. zsarátnokból néhanéha Zöld nyelvecskék törtek elő. Délen a vörösfenyők mögött, rózsaszínbe öltözött az égbolt. Ritkán a háttérből egy szarvas árnyképe rajzolódott ki ide-oda mozgatva a fejét, szarvaival a hátát vakarta és ez különös hangot adott.

Andrej Nagyezsda Petrov náról, a folyómenti táborról, a szarvasokról gondolkodott, amelyeket mindjárt megetetnek, és még arról, hogy mi lyen jó volna, ha ez mindij így lenne, így mint most.

Harmadik nap este, gmjkor már mindketten a hálózsákban voltak, Nagyezsda Petrovna ezt mondta:

— Andrej, én nem szóltam neked azonnal... Én nagyon összevesztem Pjotr fvéno vicesal. Ha itt nem lesz réstartalmú homokkő, akkor én elmegyek egy másik csapatba.

Ezt minden Indulat nélkül mondta. Andrej meggyújtotta a gyufát és látta, hogy Nagyezsda Petrovna néz rá. Meggyújtotta a cigarettát. Nagyezsda Petrovna hátat fordított.

— Világos, — mondta Andrej és mélyre szívta a füstöt.

A sátrat teljesen megtöltötte a sarki éjszaka ködös homálya. Nagyezsda Petrovna haja alig kivehetően teketé*ett a hálózsák párnáján, iié évig élni egy ember társasagában és majdnem semmit nem tudni róla. Kéí évet! És háromszor huszonnégy őrá egy sátorban. Nagyon jól emlékszik még, hogy jelent meg a csoportban. Emlékszik, amint felöltőben, fényes gumicsizmában oh alit a repülőgép mellett és arra is, hogy hogyan üvöltőit fel, mint egy diák:

— AUbaba, nézzétek milyen szép nő!

Ez az egyik dalnak a refrénje veit, amit állandóan énekeltek- Andrej széles mozdulattal tárta sgec a karját:

*■> Szibéria =» tess ?k, hölgyem!

Nagyezsda ett élt velük együtt, de messze volt tő luk. A múlt nyáron az egyik munkatársukkal és négy szarvassal hirtelen eltűnt. Egy hót alatt majdnem kétszáz kilométert tettek meg és fel írtak száz feltárható neiyct. Két szarvas elhullott. Az öreg Afanaszij mesélte, hogy ezen a felfedező úton valátniféle feltevését bizonyította, Pjoior ivánovies akkor igen erője sen rájuk szállt. Neki és a kísérőjének, — bár az sem miről sem tehetett — fenyítést adtak „a munkafegyelem mély megsértéséért, amely önkéntes kezdeményezésben ju tett kifejezésre, amelyik oda

vezet...” Néhány napig a csa-’ patban csak erről beszélte*

és Andrej mohó« hallgatta. Általában azonban keveset beszélnek róla. Nem is szolgál rá erre. Ha elmegy a csapatból aligha sajnálják majd.

Andrej korábban kelt mint rendesen. Teát ittak.

— Fel a fejjel Nagyezsda Petrovna, —• mondta. — Nincs értelme a csüggedésnek.

Most már ketten dolgoztak. Andrej csákányozott, Nagyezsda Petrovna pedig kötélén vedérben húzta fel a rögöket. Andrej nem válaszolt, amikor azt indítványozta, hegy pihenjenek. Csak ebéd előtt jött fel. Támolygott és köpködte a sáros nyálat. Tekintete zavaros volt, haja csapzott és iszapos. Nagyezsda Petrovna a furat fenekét kereste. A jéghideg kútnak nem volt látható a feneke.

— Hat méter — ég semmi — mondta és mosoly suhant át

rajta.

Andrej a tóban mosakodott, és Nagyezsda nevetését hallotta meg. Csodálkozva, emelte fel a fejét. Térd?« állt és kenyérfalatkákat nyújtogatott egyik szarvasnak. Az bizalmatlanul sandított felé nagy szemeivel, és úgy nyúlt érte fehér szájával, félénken vél fogatta arányosan karcsú lábait. „Mint egy igazi kislány”, — gondolta Andrej és vállig merült a jéghideg vízbe,

Ebédnél Nagyezsda Pelrqv na megkérdezte;

— Hogy hívják ezt a szarvast, Andrej?

Andrejnek a leves rossz helyre ment.

— Kúsztok Uolla. A nyelvünkön: A szivárvány fia.

— Komolyan? — nézett Andrejra mosolyogva. — Nagyon kellemes, igaz? Milyen jó lenne ha ez áz embereknél is így lenne, nem?

— Érdekes nevekét adnak

nekik mindig — mondta Andrej kifejezéstelen hangon.

m

— Én pedig még egynek sem tudom a nevét — mond ta. — Nem nevetséges? Két éve, hogy szarvasokon járok és eddig valahogy nem is érdekeltek.

Andrej késő estig dolgozott. A szarvasok a fúrás körül le gelésztek. Gyapjas szarvaikat belepte a harmat.

Nagyezsda Petrovna a mélységet saccolgatta.

— Több, mint hat méter, és semmi nyoma az ércnek.

Kiegyenesedett, kezéről lerázta a földet.

— Nem megyünk mélyebbre. Holnap visszatérünk a táborba.

Nagyezsda Petrovna éjfél körül felébredt. Andrej nem volt bent a sátorba. Várt egy darabig, azután felöltözött és kiment. A fúrás fölött két gerenda volt, mellette ott he vert a lélekmelegítő, A ned vés, zöld éjszakában feketéllettek a vörösfenyők. Andrej kimászott a fúrásból, felhúzta a vedret, kiöntötte az agyagot és csak akkor vette észre Nagyezsda Petrovnát.

— Miért nem alszol, Andrej?

Andrej elfordult. Föld és izzadiságszag áradt belőle.

— Éjjel kellemes dolgozni — mondta komoran.

Nagyezsda Petrovna érdeklődéssel nézett rá.

Azután felnevetett, majd álmosan húzódott össze.

•=■ Eredj aludni, nincs itt

semmi.

Egymásra néztek és Andrej elment aludni a sátorba, Nagyezsda Petrovna leguggolt, és kezdte válogatni a fagyos rögöket,

Qdemant hozzá egy szarvas, és sokáig bámult rá, mint boci az új kapura.

A sátorban megkérdezte-» Hány méter mély most a furat?

— Hét és fél, de lehetséges,

hogy több is. Miért?’ Mi van?

Semmi. Fordulj meg és aludj.

Reggeli után Andrej hallgatagon gyújtott rá egy cigarettára, azután felállt, hogy felmálházza a szarvasokat. Nagyezsda Petrovna kihúzott a zsebéből egy fekete rögöt.

— Gyönyörködj — maga pedjg figyelmesen nézett Andrejra. Homokkő az ajumszki réztartalmú kísérletből.

Andrej még semmit sem

értett, de érezte, hogy valami történik. Nagyezsda Petrovna ráhelyezte a rögöt egy felfordított alumínium tálra.

— Éjjel találtam a földhányásban.

Andrej nek reszelt a torka.

— Valóban? Van?

— Valóban.

— És még majdnem elmentünk!

— Ilyen mély furatot erősítés nőikül nem ásnak. Ezt te magad is nagyon »jól tudod,

Andrej legyintett a kezével és a furathoz futo'-t. Bőszülten és vidáman dolgozott. Maga előtt látta a rurat sötét fe. nekét és egyre mélyebbre és mélyebbre csákányozott a nedves, iszapos falnak támaszkodott, érezte, hogy az agyagszemcsék recsegnek a fogai közt, dobálta a jéghideg rögöket a vederbe, amikor a veder, forogva elkezdett emelkedni, látta fent, nagyon messze a kék égbolt egy kicsiny, téglalapját és benne Nagyezsda Petrovna fejét, majd letörölte a verejtékét és újból csákányozni kezdett a fenéken.

Később felkiáltott:

— Vége... Tovább csak monolit van, A csákány itt már semmit sem ér.

A hangja rekedt volt.

Vegyél minden sarokból mintát és mássz ki.

Nehezen mászott ki. Dél volt, és rögtön megcsapta a fenyőiével illata. A sátor felett röpdöstek a keresztcsőrű pintyek, Úgy tűnt, hogy a világon minden szép, egyszerű és eleehető.

— Akár bányászni is lehet

— mondta és megállt. — Mi van magával Nagyezsda Pét. róvna? Mivel ningj megelégedve?

— Miért? Én elégedett vagyok. Éljen a geológia!

Nagyezsda Petrovna a fák hegyén tartotta tekintetét. Andrej érezte, hogy valahonnan alulról ellenséges hidegség áramlik.

— A geológiának — mint tudománynak — mindig igaza van, És Fjotor Ivapovicsnak szintén.

Nagyezsda Petrovna még mindig a vörösfenyők felett nézett el.

— Bocsáss meg nekem Andre j.

— De hát miért? — Kiál tott fel Andrej. Mi van itt?

— Mondja meg végre, mi az igazság?

Nagyezsda Petrovna odament a sátorhoz,

— Akkor én téged becsaptalak, Andrej. Hisz ebben a vízválasztóban már a múlt évben ástak két furatot, és éji mér akkor azt a szakvéleményt adtam, hqgy rézércek az Angénól halmozódtak fel, és itt pedig nincs, és nem is lehet, Pjotr Ivánovies természetesen más véleményen volt. Mint a kerület egyetlen tekintélyes szakértője! Az egyetlen hozzáértő geológus! Éh azonban ellentmondtam. Va lahogy kikottyantoitam, haiti talál valaki rezet tartalmasé homokkőt, akkor én elmegyek a csapatból, ö pedig azt mondta: „Kérem.” Ostobaság, Igaz?

Andrej egy zsombékon ült, lehúzta csizmáját, és kezdte áttekerni a kapcáját. Ostoba képet vágott. Azután felállt és hozzáfogott a szarvasok felmálházásához. Feicsatolfa a nyerget, ráhelyezte a nehéz jakot nyeregtakarót, meghúzta a hevedereket, ráhelyezte a málhát,

Hallgatagon ültek • fej a szarvasokra és elindultak A nap mélyen a fák .között járt már, és ismét egy rézüsthöz volt hasonló. Előttük csillogott az Anga és Nagyezsda Feírovna megállította a szarvasát;

— Megharagudtál?

— Hát elképzeli rólam, hogy ha tudtam volna az igazságot, akkor, akkor nem éppolyan lelkiismeretesen dolgoztam volna?

— Én azt reméltem, hogy itt nincsenek homokkőrögök. Ezzel a hatalmas mély furattal, — amilyet itt még sen ki sem ásott — akartam bebizonyítani. íme, Pjotor Ivanovics, hat—hét-—nyolc méter és semmiféle homokkő nincs, Attól féltem, ha fogod tudni az igazságot, nem ásod ki olyan mélyre a furatot.

Andrej a folyót nézte. A víz felett hosszú pókhálók szálltak.

— Azt gondoltam, Nagyezs da Petrovna, hogy ön tudja, hogy mennyire vonzódom önhöz *=- mondta később.

Ügy látszik, tudta ezt, és ki is használta. Lehetett volna mindezt enélkül is.

Elindította a szarvast.

Nagyezsda Petrovna szeptember végén ment el a csapatból, és egy év múlva, nyáron Andrej Krasznojarszkba repült — beiratkozott a technikumba. A búcsúzására bankettet rendeztek.

A fúrást pedig, amelyiket Andrej és Nagyezsda Petrovna ástak, jól ismerik mindazok a geológusok, akik az Ange völgyében dolgoznak. Tudnak róla a Jakut Geológiai intézetben, a Jakut Tudományos Akadémián és a moszkvai' színesfém és arany trösztben. A száma: 938-as.

Fordította: Sigér Imre

Megjeleuí a? ALFÖLD októberi száma

Ismét gazdag és változatos tartalommal jelent meg Tiszántúl és Debrecen irodalmi és művészi folyóiratának, az ALFÖLD-nek a legújabb száma-. A szépirodalmi részben Dékány Kálmán, Lajta Kálmán, és László Anna elbeszélései, Boda István, Csukás István, Demény Ottó, . Kiss Anna, László Ernő, Lukács Miklós, Lévay Bolond, Mátyás Ferenc és Pál József verseit olvashatjuk. Horgas Béla Ismerkedés a gyermekkorral eímmel írt izgalmas riportot, Vágh Antal folytatja Holnap vasárnap c. kisregényét.

Bata Imre az irodalmi szociográfia szükségéről vitázik, Szíj Rezső pedig Gulyás Pál: Az Alföld csendjében c. verseskötete megjelenésének 20. évfordulója alkalmából ír megemlékezést. A Kritika rovatban ezúttal Darvas József, Zelk Zoltán, Gerelyes Endre, Perncny Ottó és Imre Farkas újonnan megjelent könyveit ismerteti Kerékgyártó István, Baranyl Imre, Fülöp László, Maros László és Juhász Klára. A Jegyzet rovatban Székelyhídi Ágoston, Bán Ervin és Bényei József írásait olvashatjuk. A folyóirat e számát Józsa János, Szabó Ferenc, Szigéthy István, Tilles Béla és Tróján Marian grafikái teszik művészi szempontból is értékessé.

Ölven éve halt meg Leszja IKKAJNKA

Az ukrán irodalom kiváló alakja, az egyik legnagyobb orosz írónő: Lesz ja Ukmjnke. 1871-ben született ég íau-ban halt meg.

Eredeti neve: Petrovna Kaszacs-Kvitka, s maga a névváltozás is mutatja az írónő határozott programját. Nevével is közösséget vállal az ukrán néppel; a maga írói eszközeivel is igyekszik felemelni a cári korszak elnyomott nemzetiségét magasabb kulturális szintre, hogy ereclme nyesebben harcolhassanak szabadságuk kivívásáért.

A fiatal lány gondos családi nevelésben részesült, több európai nyelvet megtanult. Ehhez járult az is, hogy betegsége miatt sokfelé utaztatták. Ez utóbbi azonban hozzájárult ahhoz, hogy magismerkedhessen a haladó eszmékkel, megláthassa a forradalom szükségszerűségét. 13 éves korában jelentek meg első versei, s néhány év múlva már közismert költő. 139,j ban jelent meg verseinek gyűjteményes kiadása (Dalok szárnyén. Gondolatok #s áh rándokh majd 1899-ben Vissz hangok e, kötete kelt nagy feltűnést. Ebben az időben verseinek előkelő pátoszát becsülik meg: Frankóval és Nyekraszovval rokon finom természetleiróeait, a polgári líra legnemesebb hagyományait.

Erőteljes fordulatot jelent azonban költészete további alakulásában az 1005-ös forradalom, Tanúja vqlt otthonában a forradalom nagy felvonulásainak, sztrájkjainak, s megérezte, hogy a tüntető népnek mennyire igaza van. Ennek ad hangot ..Do' a népáradatról’■ c. költeményében (1905), s ettől kezdve az ultrán nemzetiségi egyenjogúságéit való harc egyszersmind fórra lalmi harcot is jelent célkitűzéseiben.

Nemcsak a forradalom szép ségeiről áradozik, hanem határozottan herera is buzdít. Elvi, elméleti kérdésekkel is foglalkozik: tanulmányozza

Marx. Engels, majd Leni« mű veit. s ezeket le ig fordítja ukrán nyelvre, hogy az egyszerű emberek is hozzá juthassanak a falvilágosító eszmékhez. A Zsizny c. lapban jelennek meg versei, cikkei, s ennek a lapnak Gorkij ás Lenin is munkatársa volt. Szenvedélyesen harcol az ukrán burzsoázia elnyomása ellen, foglalkozik a hagyom-.'.m és korszerűség problémáivá!, a realizmus elméletével, a vallásos ideológia hatásával, így, az eleinte csak elméleti ismeretekkel rendelkező „nép barát" leány, megszabadulva a fiatalos ábrándoktól, mind

jobban felismeri a munkás» osztály forradalmi hivatását,

A beteg, fiatal lány gyenge hangja felerősödik a költői szavak forróságától, mert erőt ad neki az igazság emberi és művészi hitele. Versekkel, cikekkel harcolt azért, hogy a művészet legyen a népé, mert csak akkor tölti be igazi hivatását. Verseiben mind több drámai elem jelentkezik: a monológok, párbeszédek íeezttp ereje lüktet ezekben az írásokban, s hamarosan elérkezik a drámai műfajhoz is, mert az összeütközéseket ott tudja igazán kibontani, megmutatni.

Egyik legismertebb művében (Erdei dal, 19U) a nép képzeietvilégát eleveníti meg az erdei tündér alakjában, gondolkozásában, cselekedet iben. itt is, mint a többiben is, a népnek az igazságért folytatott harca elevenedik meg, s így kerül mindig előtérbe az ukrán nép forradalmi harca-A Szovjetunió politikája, irodalmi élete igazolta azokat a törekvéseket, amelyekért harcolt Leszja ukrajnka, A nemzetiségek nem lenézett paraszti tömegek többé, hanem a Hatalmas ország egyenrangú polgárai, akik saját nemzetiségi nyelvükön művelhetik kultúrájukat, nyelvüket, szokásaikat a nagy nemzetközi célkitűzések valóravéltásávai egyidejűleg. Ukrajnka színdarabjai állandóan szerepelnek a Szovjetunió minden részében játszó társulatok műsorán. A fiatalon Grúziában elhunyt írónőt líijevben temették el, ahol a színház az . ő nevét viseli, de sok könyvtár, iskola, kolhoz vette fel az ő nevét, hogy méltán emlékeztessen arra a harcra, amelyet Ukrajnka a nép felszabadításáért folytatott. A volinszki területen, ahol gyermekkorát töltötte, emlékmúzeumot nyitottak. Művei nemcsak a Szovjetunióban voltak' nagy hatással; verseit, színdarabjait sok idegen nyelvre lefordították.

Magyar olvasói nincsenek még abban a szerencsés helyzetben, hegy műveit közelebbről ismerhetnek. Még az eddig leggazdagabb orosz versgyűjtemény, (A szovjet költészet antológiája) sem hoz jjkrajnkától fordítást, mert ebben csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után keletkezett versek szerepelnek, Ebből ez adósságból kíván törleszteni az a jubileumi ŰnnepeorozK' amelybe most — halálának 50. évfordulóién •» a nyíreg’házi irodalomszerető emberek is bekap, solódhatnak, '

Össze ül itatta: Margócsy Klára

^ ^Magyarország

1363. október 6.