Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-05 / 233. szám

XX. ÉVFOLYAM, 233. SZÄM Ára: 50 fillér 1963. OKTÓBER 5, SZOMBAT Kádár János elvtárs találkozott Antonin Novotny elvtárssal Antonin Novotny elvtársnak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének meghívására 1963. október 1—4 között Kádár J á­­n o s, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, a forradalmi munkás—pa­raszt kormány elnöke ba­ráti látogatást tett Cseh­szlovákiában. Kádár János csehszlovákiai látogatása során BratMavában folytatott eszmecserében részt vett magyar részről Fock Je­nő, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnökhelyettese és Nemes Dezső, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára —, csehszlovák részről: Antonin Novotny, a Cgühsssovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság elnöke, Ota­­kar Simunek, / a Csehszlovák. Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének tag­ja miniszterelnök-helyettes, Vladimir Koucky, a Csehszlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titkára és Frantisek Mares külkereske­delmi miniszterhelyettes. Az eszmecsere során kölcsö­nösen tájékoztatták egymást országaik életéről, a szocialista építésben szerzett tapasztala­taikról és további feladataik­ról, pártjaik tevékenységéről Megbeszélték a magyar—cseh­szlovák kapcsolatok alakulását és további fejlesztésének le­hetőségeit, valamint megjelöl­ték az együttműködés közvet­len feladatait a KGST or­szágok pártjai első titkárainak ez év júliusában Moszkvában megtartott tanácskozásának szellemében. Az eszmecsere fo­lyamán megegyeztek több konkrét intézkedésben, ame­lyek segítik a további gazda­sági együttműködés fejleszté­sét, mindenekelőtt a kooperá­ciót és szakosítást az ipari és mezőgazdasági termelésben, az áruforgalom további bőví­tésében, a kulturális és tudo­mányos kapcsolatok fejleszté­sében. Megállapodtak abban, hogy megerősítik a magyar—cseh­szlovák gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottságot, amely a feladato­kat részletesen kidolgozza és végrehajtását biztosítja. Meg­gyorsítják a Dunán létesítendő közös nagy vízi erőmű építési előkészületeit, hogy az épít­kezések mielőbb elkezdődjenek. A két ország állampolgárai­nak megkönnyítik egymás or­szágaiba útlevél nélküli uta­zását, az utazáshoz kedvezőbb feltételeket biztosítanak. Mind­ez növelni fogja a kölcsönös látogatásokat és a turistafor­galmat, s megkönnyíti, hogy kölcsönösen jobban megismer­jék a két országot és a szocia­lizmus építését. A két párt és a két ország közötti együttműködés szelle­mében megállapodtak abban, hogy az elkövetkező időszakban párt- és kormányküldöttségek kölcsönös látogatást tesznek. A megbeszélés során ugyan­csak behatóan foglalkoztak a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseivel. Ezek kap­csán is megmutatkozott mind­két párt rendíthetetlen hűsége a marxizmus—leninizmus el­veihez, s a 81 kommunista és munkáspárt moszkvai nyilat­kozatához. A találkozó meleg baráti légkörben zajlott le és az ösz­­szes tárgyalt kérdésekben kife­jeződött a nézetek teljes azo­nossága. A találkozás alkalmával Ká­dár János, Antonin Novotny és a többi elvtársak, a Szlovák Kommunista Párt- első titkárá­nak, A. Dubcek elvtársnak kí­séretében megtekintették Bra­tislava új épülő lakónegye­deit. Kádár János elvtárs és a kíséretében lévő elvtársak koszorút helyeztek el a szov­jet hősök emlékművén. A ta­lálkozáson részt vevők tiszte­letére 1963. október 3-án este a Szlovák Kommunista Fárt Központi Bizottságának elnök­sége és a Szlovák Nemzeti Ta­nács vacsorát adott. Kádár János elvtárs *es ki sérete pénteken délben haza érkezett Budapestre. Ünnepi gyűlés az NDK megalakulásának 14. évfordulója alkalmából A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa pénteken a Német Demokratikus Köztár­saság megalakulásának 14. évfordulója alkalmából ünne­pi gyűlést rendezett az Egye­sült Villamosgépgyáf műve­lődési házában. Megjelent, s az elnökségben foglalt helyet Ilku Pál, az MSZMP Politi­kai Bizottságának póttagja, művelődésügyi miniszter. Er­délyi Károly külügyminiszter­helyettes. A himnuszok elhangzása után Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára üdvözöl­te a megjelenteket, majd Ve­res József, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, munkaügyi miniszter mon­dott ünnepi beszédet. Beve­zetőben szeretettel köszöntöt­te a Német Demokratikus Köztársaság békeszerető né­pét. Ezután meleg szavakk—1 emlékezett meg az NDK dol­gozóinak nagyszerű eredmé­nyeiről. Mi, az építőmunka, a nemzetközi politika kérdései­ben egyetértünk a Német De­mokratikus Köztársaság veze­tőivel, az NDK pártjával és kormányával. Országaink a szocialista tábor többi orszá­gaival együtt támogatják a Szovjetunió Kommunisita Pártjának és kormányának a békés egymás mellett élés va­lóra váltásáért kifejtett tevé­kenységét. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi mun­kás—paraszt kormány és az egész magyar dolgozó nép nevében szívből köszöntjük az NDK népét, kormányát, a Német Szocialista Egységpár­­tot és annak vezetőit Veres József szavai utón Wilhelm Meissner, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete mondott beszédet. Az NDK dolgozói tudatá­ban vannak annak, hogy kü­lönleges felelősség hárul rá­juk a béke fenntartásáért — mondotta —. Azt akarjuk, hogy német földről soha töb­bé ne indulhasson pusztitó útjára a háború, arra törek­szünk, hogy hazánk a béke, a népek közötti megejt) is országa legyen. Nincsenek illúzióink, s tud­juk, hogy a nyugatnémet re­­vanspolitikusok és militaris­ták a jövőben is minden el­képzelhető módon akadályo­kat gördítenek a két német állam közeledése és megegye­zése elé. Javaslataink azon­ban bátorítást jelentenek azoknak a nyugatnémet ál­lampolgároknak, akik a biz­tonságért és a bókéért száll­nak síkra, s akik — meg­győződésünk szerint — előbb, vagy utóbb érvényre is jut­tatják akaratukat. Wilhelm Meissner szavait nagy tapsisal fogadták a rész­vevők. Olvasóink leveleiből (5. oldal) Gromiko találkozik Kennedyyel (2. oldal) Tábornok, lepedőben (2. oldal) A magyar —jugoszláv mérkőzés előtt (4. oldal) A lottó nyerő­számai (6. oldal) Nyolc tsz fejezte be o vetést a kisvárdai járásban Egyes helyeken a lassú betakarítás akadályozza a vetőszántást A megye gépállomásai az őszi idény első hónapjában komoly eredményeket értek el összes tevékenységükben: a több hónapra szóló ter­vet 40 százalékra teljesí­tették, s az utolsó dekád­ban 75 000 normálhold munkát végeztek. Ebből a talajmunka 53 000 normálholdat tett ki. A talajmunkák végzésénél az összes szántás — 18 000 és mélyszántás — 15 000 — összehasonlítása az utolsó tíz napban azonban azt mutatja, hogy egyes helyeken a beta­karítás vontatottsága miatt nincsenek minden esetben jól kihasználva a gépállomá­si traktorok a tsz-ekben, ezért inkább mélyszántást voltak kénytelenek végezni, őszi vetéstervét három gépállomás — a mátészal­kai, nagykállói és deme­­cseri — már teljesítette. A gépállomások e munkában 63 százaléknál tartanak. A hónap utolsó harmadában 20 ezer holdon végezték el a ve­tést, s összesen 40 000 hold az általuk szeptemberben be­vetett terület. Eves silózási tervét a Ven­­csellői Gépállomás több mint kétszeresére, további négy gépállomás közel kétszeresé­re teljesítette. A gépállomá­sok aránylag kis mértékben vesznek és vehetnek részt a burgonya és cukorrépa gépi betakarításában. ! A kisvárdai járásból jelen­tették, hogy nyolc tsz-ben be­fejezték a kenyérgabona ve­tését, ezek: a dombrádi Vörös Csillag, a jékei Szabad Föld, a kékesei Új Élet, a mándoki Új Élet és Kossuth, a tisza­­bezdédi Kossuth, a zsurki Kossuth és a kisvárdai Rá­kóczi Tsz. Péter János beszéde az ENSZ-kőzgyűlés ülésén Péter János, a Magyar Nép­­köztársaság külügyminisztere az ENSZ-közgyűiés csütörtöki ülésén mondott beszédében bevezetőül rámutatott, hogy a mostani ülésszak új, megle­hetősen kedvező légkörben kezdte meg munkáját. Elis­meréssel emlékezett meg a Moszkva és Washington kö­zött nemrég üzembe helyezett úgynevezett forró drótról, majd a nemzetközi feszültség jelenlegi enyhülését előidéző tényezőkkel foglalkozott. Hangsúlyozta, a feszültség enyhülésének legközvetlenebb tényezője a két nukleáris ha­talomnak az a közös felisme­rése, hogy a nukleáris háború veszélyeinek árnyékában kö­zös feladatuk, előmozdítani a nemzetközi együttműködést mindenféle hideg, vagy me­legháború veszélyének elhá­rítására. Bármilyen hidegháborús feszültség ugyanis meleg­háborúhoz vezethet és bár­milyen melegháború — mégha helyi jellegű is — könnyen termonukleáris pusztítást idézhet elő. Akármilyen ideológiai, vag’i politikai rendszer képvisele­tében veszünk is részt nem­zetközi tárgyalásokon, tudo­másul kell vennünk, hogy a termonukleáris fegyverek ko­rában a háború minden ér­telmét elveszítette, s a nem­zetközi viták a termonukleá­ris korszak beköszöntésével a háborúnak mint, ultima ratió­­nak, sincs többé a nemzetkö­zi viták eldöntésében értel­me. Péter János a továbbiakban rámutatott, hogy a gyarmato­sítás felszámolásának folya­mata e»ísz sajátos hatást gya­korol az ENSZ életére. Külö­nösen a leszerelés kérdésével kapcsolatban. Emlékeztetett arra, hogy a világszervezet taglétszámának növekedése a dekolonizáció következtében hirtelen fordulópontként új irányt szabott a leszerelési ja­vaslatoknak. Az ENSZ-tagok számának növekedése és a leszere­lési javaslatok térhódí­tása szinte együttes folya­matként párhuzamosan halad. Az ENSZ vitáiba friss szel­lem áramlott be. A régi hi­degháborús témák elenyész­tek. A gyarmatosítás ellen egykor fegyveres harcot vívott küldöttek megvetették a mes­terséges hidegháborús vitákat és a világnelyzet újszerű szemléletét követelték azzal a szilárd eltökéltséggel, hogy biztosítsák az újonnan felsza­badult nemzestek jól megala­pozott fejlődését. Majd elismeréssel emléke­zett meg az afrikai államfők ez év májusában Addisz Abe­­bában tartott értekezletérőlés rámutatott: ez a konferencia minden nemzetközi összejöve­telnek példát mutat arra, ho­gyan kell a jelenkor igazi, nagy kérdéseivel foglalkozni. Szólott ezzel kapcsolatban a dél-afrikai és az angolai hely­zetről. Emlékeztetett rá, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság kormányának fajüldöző politikájával foglalkozó XI tagú ENSZ-különbizott­­ságban Magyarország kép­viselője a bizottság többi tagjával együtt az ENSZ korábbi határozatainak és az Addisz-Abeba-i értekez­let felhívásának szellemé­ben járt el. Kormányom — mondotta — meghozta mindazokat az in­tézkedéseket, amelyekre az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének határozatai és az Ad disz-Abeba-i határozatok fel­szólították. A tizennyolchatalmi lesze­relési bizottság genfi értekez­letével foglalkozva Péter Já­nos kijelentette, sajnálkozni kell azon, hogy a genfi tár­gyalóasztalnál egy szék üresen áll, A világ azt várja — mon­dotta —, hogy ez a bizottság teljes számban üljön le a tár­gyalóasztalhoz. A közgyűlés bizonyára nem adja fel a íe­­ményt, hogy eljön az az idő, amikor a bizottság összes tag­államának képviselői osztoz­nak a bizottság munkájával járó felelősségben. Péter János ezután rámu­tatott, hogy olyan időkben, mint például napjainkban, amikor közvetlen tárgyalások folynak, kétségtelen kölcsön­hatás mutatkozik a közvetlen tárgyalások és az ENSZ-ben folyó viták között. A tárgyalá­sok ténye — azok eredmé­nyét nem is említve — már önmagában biztató légkört te­remthet az ENSZ szerveiben folyó viták számára, amelyek viszont új javaslatokat és meg­egyezéseket sugalmazhatnak a közvetlen tárgyalásokon ke­resztül. Péter János befejezésül rá­mutatott: a Moszkvában alá­írt atomcsend szerződésnek van egy olyan melléktermé­ke, arr.fúyet nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni: szinte az egész világot drámai erejű béke-világ­kongresszussá változtatta. A népek a világ minden táján érdeklődnek iránta, a kormányok, országgyű­lések, képviselőházak, sze­nátusok, amelyek néme­lyike igazi békeprogram­mal még soha nem is fog­lalkozott, megvitatták és vitatják a három nagyha­talom szerződését, amelyet egyébként már több mint száz állam írt alá. Ez a világméretű népszavazás az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének is új lehetőségeket jiyújt arra, hogy betöltse igazi feladatát a nemzetközi béke és biztonság, valamint aszo­ciális fejlődés javára. Péter János végül a köz­gyűlés 18. ülésszakának elnö­kéhez fordulva kifejezte re­ményét, hogy az ülésszakot kí­sérő kedvező jelek, a jövőben nem csökkennek, hanem nap­ról napra, lépésről lépésre gyarapodni fognak; hogy a közgyűlés munkája előre ha­lad. Ebben a reményben tol­mácsolta a közgyűlés elnö­kének és U Thant főtitkárnak a magyar ENSZ-küldötíségjó-Magyarország

Next

/
Thumbnails
Contents