Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-04 / 232. szám
J» • Felelet Villany bevezetését kérte ez év tavaszán a nyíregyházi tanácstól a felsőbaduri lakosság. „Földmunkát is felajánlunk a vezetéképítéshez, csak cseréljük le a petróleumlámpát” — írták akkor. A városi ve-tetők összeültek, sürgősségi és jogossági alapon viz "álták meg a kérést. És r 'anácsülés elé most kerülő ivő évi községfejlesztési ' érvben már a többi között ott szerepel a felsőbaduriak villanyhálózat bővítési k érelme — helyesebben a kérelem teljesítésének javaslata is. Száz és száz hasonló példát lehetne hozni csak a megyei székhelyről: a lakosság közérdekű bejelentéseit, javaslatait nagy fi-' nyelemmel tanulmányozza, teljesíti a tanács. S bár a lehetőségek korlátozottak és végesek, a községfejlesztési tervele egyre emelkedő összege minden esetben arra irányul, hogy a választók által javasolt, sérelmezett bajokra találjon gyógyírt. Egy kimutatásból derül ki, a városi tanács vb. illetékes osztályai is lelkiismeretes gonddal kezelik a beérkezett ügyeket. A bejelentések, javaslatok sorsáról negyedévenként számot adnak a dolgozók által választott testületnek. S még a legkisebbnek, legapróbbnak tűnő kérdésre, panaszra is gyorsan megy a válasz, nem ritkán az érdemi intézkedés. A választók véleménye megbecsült. Látszik az igyekezetből, amellyel szinte órák alatt intézkedtek a Malom utcai ivóvízellátás megoldására. Ugyanígy napokon belül elintézték, hogy a Sóstóhegyen területet hasítsanak ki a házépítkezésekhez szükséges vályog kitermelésére. A javaslatok között üj bolt nyitása, italbolt bezárása, a gázcsere idejének meghoszszabbítása, a város tisztasága, egészségügye szerepelt. A másokért érzett felelősség diktálta az olyan eseteket, amikor elvonókúrát kértek három családfőnél, „hiszen elissza a fizetését és nem törődik kiskorú gyermekei nevelésével”. Földes utak, járdák megjavítása nálunk — sajnos — sokszor van a kérések között. Nem ritka persze az sem, hogy a lakosság az utcák, csatornák, árkok tisztítását saját maga végzi, s már csak azt jelenti be, hogy betongyűrűt kér a munkához. Ahol erre nincs lehetőség, ott sem várat magára az igény. A jövő évi beruházások mintegy kilencven százaléka ilyen előzetes kérések teljesítése lesz. Többször kérte a lakosság új játszóterek létesítését, a meglévők hiányainak pótlását. Ebben az ügyben is gyorsan és főleg hatásosan intézkedtek az illetékesek. Már készül az új, László utcai játszótér javaslata, s megrendelték a hiányzó felszereléseket. A kimutatás alig hoz fel egy-két esetet, amikor vissza kellett utasítani a lakosság kérését amiatt, hogy az nem indokolt, vagy a jelenlegi rendeletek nem teszik lehetővé. De talán még örvendetesebb, hogy egyetlen jogos felvetés sem marad megoldás nélkül. A fogadóórák, a papírra vetett sorok, a tanácsi ülések napirendjei nálunk semmiben sem különböznek. És ez jó. Kopka János. Üzemek ci negyedév küszöb én Amelyeknél biztos a tervteljesítés, s ahol még akadályokkal küzdenek A negyedévi mérlegek mindig fontos dokumentumok az üzemek, vállalatok életéoen, hiszen ez tükrözi pontról pontra munkájuk eredményét, vagy fogyatékosságát. A most készülő háromnegyedéves számvetés még ennél is fontosabb. Az eredmények itt már előrevetítik az éves terv teljesítésének lehetőségeit is. Megmutatják, hol szorít még a cipő, hol kell zöld utat biztosítani a folyamatos munkának. Néhány üzemben érdeklődtünk; milyen eredményekkel lépték át az utolsó negyed küszöbét? Hol maradt 95 vason? A szállítási nehézségek miatt egész éven át nagy gondban vannak a Nyíregyházi Építőipari Vállalatnál. Hol a cement, hol a folyamkavlei nem érkezett meg idejében a telepekre. Megtörtént, hogy diszponált cementért autókaravánt kellett küldeni Bélapátfalvára és a szállítási költségekkel 87 forintról 93 forintra emelkedett a cement mázsánként! ára. Még mindig akadozva érkezik a folyamkavics is. Jelenleg ez 29 munkanap kiesést jelent a vállalatnál és 95 vagon kavics hiányzik a terv szerinti munkákhoz. A vállalat dolgozói kénytelenek voltak más területen fokozni a munkát. Az egy-három negyedévben például 4?0 cserépkályha szerelésére volt előirányzatuk, de 650-et raktak össze. Az erre a munkára előirányzott 800 ezer forintos tervükkel szemben egymillió 170 ezer forintot teljesítettek. Az eredmény 144 siázalék. A mérleg még nem készült el véglegesen, de hozzávetőlegesen 101 és fél százalékos eredményre számítanak vállalati szinten. A rendkívüli szállítási költségek ellenére is igyekeztek gazdaságosan dolgozni. Az eddigi számítások szerint a terven felüli nyereségből *— a tavalyihoz hasonlóan — úíra 4 heti fizetésnek megfelelő részesedésre számíthatnak a dolgozók. Nyersanyagban nincs hiány A Demecseri Burgonyákéményítő Gyárban még a tavalyi üzemelés közben megrongálódott a gyárkéttiény. Helyreállítására csak hosszas huzavona után került vállalkozó. E miatt csak szeptember 24-én kezdhették meg az cehiből úsztatókban már feldolgozásra váró burgonya reszelését. harmadik negyedév utolsó hónapjára tervezett 300 vagon burgonya helyett csak 87 vagonnal tudtak feldolgozni. Most igyekeznek a mulasztást pótolni, kihasználni a kedvező időjárást. Naponta már 23 vagonnal dolgoznak fel, de rövidesen elérik a 25 *—28 vagonos teljesítményt, Nyersanyagban nincs hiány. A szeptemberi zárókészlet már megközelíti a 200 vagont, äz úsztatok már teljesen megteltek. Volt olyan nap, hogy 30—40 vagon burgonyát kellett fogadniok. Már folyik a szörögyártés és rövidesen megkezdik a krumplicukor készítését is. miatt kiesett három napot és a féléves zárásnál még fennálló 162 ezer forintos nyereségkiesést. Szeptemberben » költözködés miatt kiesett újabb négy napot sikerült pótolni. Bizakodó hangulat Nyírbogdényban A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál teljes ütemben folyik a nyersolaj lepárlása. Kell is az igyekezet, mert a szállítások elmaradása miatt mintegy 3300-4000 tonna adóssággal lépték át a negyedév küszöbét. Jelenleg van elég kőolajuk, mivel a múlt hónap végén nagyobb ütemben megindult szállítások révén elegendő tartalékkal rendelkeznek. Ha a folyamatos termelést nem zavarta volna a múlt héten keletkezett üzanzavar, akkor adósság nélkül zárják a három negyedévet. A gyárban most mégis bizakodó a hangulat. A tröszt kilátásba helyezte, hogy terven felül kapnak nyersolajat feldolgozásra és ezzel egyidejűleg engedélyt kaptak a berendezés kapacitásának további, maximális kihasználására. Ilyen ütemmel az éves tervet akár 8000 tonna kőolaj feldolgozásával is túlteljesíthetik. A kiszállítás folyamatos, csupán fűtőolajból van terven felüli készlet, mert a kohászat — a legnagyobb fogyasztó — már elegendő készletet tárolt a téli hónapokra. Újabb fogyasztókként jelentkeznek azonban a cukorgyárak és a Dunai Cementmű. A fűtőolajkészlet növekedését az is Wfidézi, hogy a hazai, alföldi nyersolajoknál 3,5 százalékkal kevesebb a fehéráru. Terven felUI 11 millió Ha az időjárás közbe nem szól, október 12-ig még hétezer mázsa Hevesi zöld dohányt váltanak be a Magyar Dohányipar Nyíregyházi Fermentálógyárának beváltó üzemei. Ezzel elérnék a holdanként! 35 mázsás átlagtermést. — A tervezett 29 ezer mázsával szemben 29 ezer 300 mázsát váltottak be. Gyors ütemben folyik a Szabolcsi száraz dohány beváltása is. Ebből szeptember végéig 8170 mázsát szállítóiak be a termelők, míg Debrepedig 387 mázsát. A beváltási terv ettől lényegesen kevesebb. A beváltással egyidőben folyik a dohány gépi úton való kiképzése is. Ebből a harmadik negyedévi terv 5468 mázsa volt, de eddig már kilencezer 907 mázsát képeztek ki, ami 181 százalékos tervteljesítésnek felel meg. Vállalati szinten a begyűjtési tervet 17 millió 624 ezer forintban határozták meg, de ezt a harmadik negyedév végére közel 29 millió forintra teljesítették. A beváltók közül élen járnak a munkában a nagyltállól, a nyíregyházi mechanikai és az orosi üzemek. A száraz dohány beváltásában a vásárosnaményi üzem viszi a pálmát. Tóth Árpád. A AZ „TEMETŐÁROKTÓL“ OKOS FELISMERÉSIG Éjkcaézi változások Ujkenézi Szőke Tisza Tsz. Minden vezető emlékezetében úgy élt, mint a kisvárdai járás egyik leggyengébb termelőszövetkezete. S a tagok pedig a boldogulás temetőárkát látták a tsz-ben. Nem véletlen tehát, hogy semmire sem tudtak menni a termelőszövetkezet gazdálkodásával. Ültetni még csak ültettek, de megművelni, betakarítani már nem. Két évig tartott ez az áldatlan állapot. Megerősödtek a környékbeli termelőszövetkezetek, melyek példával szolgálhattak az újkenézieknelt. Látták, hogy amelyik tsz-ben becsületesen dolgoznak, közösen termeinek, egyre előbbre jutnak. — Az elmúlt évben már jelentős volt a változás. A mi Iskolai végzettség felmérése a távlati tervezéshez Sürgős segítséget kér a cipőgyár Jövőre duplájára emelkedik a Nyíregyházi Cipőipari Vállalat termelése; a jelenlegi 100 eZef pár helyett 200 ezer cipő hagyja majd el az üzemet. Erre számítva, már gondoskodnak a megfelelő képzettségű szakmunkás utánpótlásról. Júliusban 25 munkást tanítottak be, október e«* Bejétől pedig újabb 100 segédmunkás vesz részt az egy hónapig tartó tanfolyamon. Január elsejétől fokozatosan duplájára emelkedik e termelő létszám is, új gépekkel is gyarapodnak. Ennek megfelelően bővül az üzem is. , Bár az átalakítás és az ezzel járó költözködés nehezíti a munkát, a gyár dolgozói sikeresen teljesítették három-I negyedéves tervüket. Behozták az év elején anyaghiány A népgazdaság távlati tér vezéséhez teljes részletességgel ismerni kell, hogy az ország szakembergárdája milyen szakképzettséggel rendelkezik, s milyen foglalkozásokban helyezkedik el jelenleg. Megállapítására a Központi Statisztikai Hivatal most országos felmérést kezdett. Ennek során minden állami ás szövetkezeti vállalatnál és szervnél kimutatják a felső- és középfokú végzettségű szakemberek számát, valamint képzettségük és tevékenységi körük szerinti megoszlását. A felmérés teljes részletességgel csak a műszakiakra terjed ki. Az iskolai végzettség alapján az összes szakembereket 50 féle szakképzettségi kategóriába sorolja; ezek közül 37 a mérnöki és technikusi. A statisztika választ ad majd arra Is, hogy a szakemberek milyen beosztásban dolgoznak. A beosztást nem munkakör szerint állapítják meg, mert ez túlságo san szerteágazó, s foglalko- 320,' ' ' ka p a d oh án.yból zásonként nem egységes, ha-Baráth Lajos: UTAZÁS Dolgár előtt kábultan ébredeztem, és megmerevedett nyakizmokkal. A busz szorgalmasan nyelte a kilométereket, bár ezen a vidéken, úgy látszik, nem tűnik szembe a lerótt távolság. Tanyákat tahya követi, s a hegyekhez szokott szem azt a látszatot továbbítja az agyközpontnak, hogy libikókát játszunk két nyárfás közt.. Reggel fél nyolc, a dfllőutakon apró emberkék igyekeznek az iskolába. Egyik fehér falon ezt olvasom: „Ez a tanya eladó.” Sűrű bozót takarja az udvart, a csönd ügy tűnik itt, mint a merev test. ‘Távolabb piros téglás épület- Sorok. Ezek állami gazdaságok. — Jó ez... — s aki hozzám szól — és felver féligébredésemből — kimutat az esőre. Mert az eső vigasztalanul és kitartóan csapkodja az ablakot és apró tanyasi házakat. Különös ember: bajusz, merevre szoktatott kalap, szürke haj és megfakult szempár. A szájat félig takarja a bajusz, a másik felen olykor óvatosan nyálaz a nyelv. — Mi? — Kell! — mondom az esőre, mert miért ne kellene? Vagy mondjam azt, hogy: kérem, én ehhez nem értek— Bizony kell! — erősítem meg magam is hitemben. Vizsgál a különös szempár, végigmér, belém igyekszik hatelni; az ujjhegyek frissen borotvált arcot tapogatnak. — Debrecenybe? — így mondja, hogy „Debrecenybe”, nem másként akkor sem; amikor megismétli a kérdést. — Oda — mondom én; mit tolakszik ez az öreg? Kérdem most én, de csak magamtól, a nyakam különben is fáj, nem szabadna elaludnom utazás közben, az csak f áraszt ja az embert. — Én is Debrecenybe utazom — mosolyog rám, s szemében megjelenik a kölcsönösség bizalmas jele; merthogy hát egy városba utazunk. A végén kideríti az atyafi, hogy rokonok vagyunk... Mélázom a tájat, tanya, tanya, s időnként szépen épített épületsor, ezek az állami gazdaságok, bár így is kopár számomra mindez, hiányzik a hegy, az erdő... Az öreg is a mezőket nézi, azt kutatja, hagy mi érdekelhet engem olyan nagyon. Nem állja sokáig: — Nem erre valósi? — Nem — mondom. Az öreg megörül. — Én nem a tevékenységi kört veszik alapul. A felmérés adatait a jövő év elejére összesítik, s ezzel fontos kiinduló anyagot adnak a húszéves távlati terv munkaerőgazdálkodási részéhez. Ez lesz ugyanis Magyarországon az első olyan statisztika, amely a népgazdasági ágak szerkezetének megfelelő és részletes iskolai végzettség szerinti csoportosításban készül a szakemberek számáról és képzettségéről. Mivel azonban teljes, országos jellegű adatfelvételről van szó, ami mintegy 300 000—400 000 embert érint, csak kevés ismérvre terjedhet ki. Ezért úgy tervezik, hogy a szakem berekre vonatkozó, s a népgazdasági tervezést érintő egyéb kérdések megválaszolására a későbbiekben reprezentatív adatgyűjtést végeznek. Ez a reprezentatív statisztika felöleli majd a szakemberek életkorának, jövedelmének, családi, szociális és kulturális helyzetére vonatkozó adatokat is. sem. Csak utazom Debrecenybe. Meg kellene mondani az öregnek, hogy nem nyűvel, hanem növel. De minek. Akkor aztán nem hagy békén ÍJerecenig. Polgáron nyolc percet vár a kocsi. Kiszállunk mind a ketten. — Meghívhatom egy snapszra? — mosolyog s int a kocsma felé. — Na? — biztat. Mondom, hogy nem szoktam, reggel különösen nem, mert az égésé napra megzavar. Mikor kijön az öreg a söntésből, belopaködom, kérek egy fél kevertet, mert kora reggel zsibbadt az ember gyomra, az ital jól felmelegíti. S mert utazunk tovább — mi az a nyde perc? — újra az öreget nézem. Az alsó ajkat egyre sűrűbben nyálazza a nyelv, s a kalap Is alig talárja a homlokot, a szempárból meg olyan gyermeteg melegség és érdeklődés árad rém, hogy azt nem lehet szó nélkül hagyni. — Aztán minek tetszik Debrecenbe utazni?' — kérdem, hogy engeszteljem magam a nyavalyás szótlanságomban. Az öreg játékosan megdöbben: csodálkozik és pár másodpercet hallgat is, mintha titkolózna, s ki akarna bújni a kíváncsiskodó kérdés felől. — Minek? — kérdez vissza, hogy bizonyosságot kapjon érdeklődésemre; — Hát... az avatásra! — hunyorog s már viszonyaink között jól zártunk, 27 forintot osztottunk munkaegységenként — mondja Dicső Lajos, a termelőszövetkezet főkönyvelője. — Bevételünkből munka- és erőgépeket vásároltunk. A Holt- Tisza medrében, 26 hold területen, halastavat létesítettünk, melynek beruházása 48 ezer forintot tett ki. Az elmúlt években kaptuk meg a 37 holdas gyümölcsöst, amely akkor csak száz ládányi gyümölcsöt jövedelmezett. Az elmúlt évben már 800 ezer forint volt a termés értéke. Balázsi Istvánnal, a termelőszövetkezet agronómusával ülünk a taligára, s elindulunk határszemlére. Útközben beszélgetünk a mai Újkenézről. — Nemrég még az egész újkenézi határ ki volt halva, a közösben dolgozó embereket alig lehetett látni. S ma? Nézzen akármerre, mindenütt munka folyik. Minden ember alaposan kiveszi a részét az őszi betakarításból. A gépek pedig vetnek. őszi vetések mellett haladunk. Az időben elvégzett vetési munkák nyomán már szépen kelt takarmány- és rozsvetések zöldellnek. A gyümölcsösben szedik, válogatják a bő termést. — Ha gondosan szedjük, válogatjuk, akkor sokat tudunk exportálni belőle — mondja a brigádvezető. — A másik gyümölcsös még ettől is szebb. Az idén már a 800 ezer forintnál is löbbre becsülik az almatermés értékét. A ráfordított munka itt is meghozta a kívánt' eredményt. Vannak, kétségtelen vannak még gondok Újkenézért. A mostani őszi lendület még nem általános, de egy biztos: a szövetkezet tagjai közül mind többen rájönnek, hogy kedvező változás az ő életükben is akkor következhet be, ha mindnyájan összefognak a közös gazdaság felemelése érdekében. (R. D.) nem is szürke a szeme színe, de élénk kék, amilyen lehetett hrísz—harminc évvel ezelőtt. — Mert két orvos fiam van nekem... — Igyekszik szerényen maradni s nem kifeszíteni mellét. — Kettő, bizony! — Az ujjak újra végigsimltják a frissen borotvált állat: most látom, milyen fáradt az öreg keze, erek sokasága dombozza, meg elnehezült is. — Na? — néz rám. Kezet rázunk. Jó erős az öreg marka, meleg és kemény. Aztán nem iö igen beszélünk a végállomásig. Én szeretném, de az öreg elégedetten nézi a tájat. Időnként összeráncolja homlokán a bőrt, mosolyog egy felet, hunyorog az ablak tükrében, önmagára. S mintha mondaná: „Haha! fiú, hát ez rendjén volna eddig.” Az esőverés csak nem akar megszakadni, ömlik serényen. Már hideg is van, szeptember vége, ez a dolgok rendje. — Na? — hunyorint az öreg, mér az utcán állunk, debreceni utcán, egy eresz alatt. — Egy /felet... Kacsintok. — Hát... — mondom. — De jó erőset. És átszaladunk a túlsó oldalra, egy barátságos kiskocsmába, az öreg és én. 1963. október 4,
