Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-22 / 247. szám

\ Nyugatnémet „változások" Erich Mende, az újdonsült bonni helyettes kancellár és úgynevezett össznémetügyi miniszter azzal kezdte hivata­los ténykedését, hogy Nyugat- Berlinbe utazott minisztériu­ma 2. számú főosztályának meglátogatására, amelyet tör­vénytelen módon immár több mint nyolc esztendeje Bonn­ból Nyugat-Berlinbe helyeztek át. Ez a minisztériumi főosz­tálynak nevezett kémközpont nyíltan azzal foglalkozik, hogy különböző kiadványokat szerkeszt és terjeszt a Német Demokratikus Köztársaságról. Mende most Nyugat-Berlinben a 2. számú főosztály köteles­ségévé tette, hogy — saját sza­vai szerint — „még az eddigi­nél is intenzívebben tájékoz­tassa a szövetségi köztársasá­got és a világközvéleményt a demokratikus köztársaságban történtekről”. A nyugat-ber­lini képviselők előtt tartott rövid beszédében pedig Men­de hitet tett amellett, hogy elődei szellemében vezeti majd a minisztériumot. Aiigir, (MTI): Bonn: A Bundestag október 16-án választotta az új kancel­lárt A képen: Erhard leteszi az esküt. Őrségváltás o Downing Street 10-ben Angliának új miniszterel­nöke van: Lord Home, az ed­digi kormány külügyminisz­tere. Az ősi brit miniszterel­nöki rezidencián, a Downing Street 10-ben történt őrség­váltás természetesen nagy­­horderejű világpolitikai ese­mény, amely méltán kap he­lyet a lapok első oldalán. Mi volt ennek az előzménye? Az immár közismert Pro­­fumo-Keeler erkölcsbotrány nem okozta, inkább csak lát­ványosabbá, külföldön is érezhetőbbé tette azt a csö­mört, amelyet a brit közvéle­mény igen jelentős része a Macmillan vezette konzerva­tív kormányzat iránt érzett. Ennek a Közös Piaccal kap­csolatos brüsszeli bukástól kezdve a krónikus lakásprob­lémán át, mondjuk a közok­tatás stagnálásáig számos összetevője van. Mivel egy éven belül ál­talános választásokra kerül sor, a Toryk felismerték: pártjuk uralmát csak akkor tudják újabb, törvényhozási időszakra prolongálni, ha va­lamiféle megújhodást hajta­nait végre soraikban. Ehhez viszont óhatatlanul távoznia kell az eddigi balsikerek le­téteményesének, a miniszter­elnöknek. Ennek a felisme­résnek a fényében az má: kevésbé logikus, hogy a há­rom esélyes, Butler, Lord Hailsham és Lord Home kö­zött éppen a legkevésbé várt politikus kapta a megbízást. Az események és vélemé­nyek még kavarognak, de en­nek szemmei láthatólag há­rom oka lehet: 1. A „király­­csinálok” vagyis a konzerva­tív' fővezérek szűk köre kö­rülbelül egyenlő arányban tá­mogatta Butler és Lord Kails­­ham-et és Lord Home Id neve­zése az erőegyensúlyból szár­mazó kompromisszum volt. 2, A nagyhatalmú Churchiil­­családdal szövetséges Mac­millan, a távozó miniszterel­nök mintegy személyi és po­litikai örököseként volt kül­ügyminisztere kinevezéséhez ragaszkodott. 3. Végül de egyáltalán nem utolsó sor­ban: éppen külügyminiszteri pozíciójánál fogva Lord Ho­me tőkét kovácsolhat magá­nak a nemzetközi enyhülés felett érzett általános elége­dettségből, az ilyesmire pe­dig a békeszerető brit köz­vélemény nagyon érzékenyen reagál. A jövő dönti el, vajon ez az őrségváltás nemcsak az lS64-es választásokig iart-e. Harold Wilsonnak, a munkás­párt 47 éves miniszterelnök­jelöltjének mindenesetre az a magabiztos véleménye, hogy a második őrségváltás az övé lesz... Algéria és Marokkó határ­­konfliktusának rendezésére különböző közvetítési kísér­letek folynak Algírban, Kai­róban, Rabatban és az ENSZ- ben. Az algériai főváros élénk diplomáciai tevékenység szín­helye volt, vasárnap több af­rikai ország megbízottai ta­nácskoztak algériai hivatalos személyekkel. Botsio ghanai külügyminiszter, aki Hasszán királlyal folytatott megbeszé­lése után Marokkóból Algé­riába érkezett, vasárnap ad­ta át Nkrumah ghanai elnök személyes üzenetét Ben Bel­lának. A ghanai hírügynökség ér­tesülése szerint Hasszán ki­rály már válaszolt is Nkru­mah nak. Vasárnap érkezett Accrába egy üzenet, amely­ben a marokkói király kész­nek nyilatkozott arra, hogy az afrikai egység és szolida­ritás érdekében véget vesse­nek a harcoknak. Jifru etiópiad külügyminisz­ter vasárnap Algírban foly­tatott tanácskozásai után Ra­batba repült. Ugyanazon a gépen utazott Marokkóba Bu-teflika algériai külügymi­niszter, aki nyomban megér­kezése után a Rabatban tar­tózkodó Hailé Szelassziét ke­reste fel. Az etiópiai császár­nak eredetileg hétfőn kétna­pos látogatásra Párizsba kel­lett volna érkeznie, de ezt a látogatást elhalasztotta, egye­lőre még Rabatba marad, és hírügynökségi jelentések sze­rint valószínűleg ellátogat Algírba is. Szmaine algériai igazság­ügyminiszter vezetésével egy négytagú algériai küldöttség érkezett Kairóba, hogy az Arab Liga vezetőivel tárgyal­jon a határvitáról. Mint is­meretes, az Arab Liga va­sárnap felszólította Algériát és Marokkót, hogy csapatai­kat vonják vissza azokba az állásokba, ahol a harcok meg­kezdése előtt tartózkodtak, ezenkívül a liga kinevezett egy hattagú közvetítő oizott­­ságot, hogy mozdítsa e'.ó a konfliktus rendezését. Jazid, Ben Bella különmeg­­bizottja vasárnap New York­ban a megbeszélések soroza­tát kezdte el, hogy támoga­tást ’ szerezzen az algériai ál­láspontnak a szaharni konf­liktus ügyében. Jazid egy órát tárgyalt U Thant ENSZ- tőtitkárral, majd utána új­ságíróknak kijelentette, A* és/ali-iraki baathista akciókról Beirut (TASZSZ) A New York Times bei­­ruti tudósítója jelenti: Irak első ízben ismerte el hivatalosan, hogy Irak északi körzeteiben a szilfai és az ira­ki hadsereg kötelékei közös katonai akciót folytatnak a. kurdok t uéh. Diplomáciai kqrökben. an lyek júniusban hirt a< arról, hogy Szíriái ka , í egységek mentek Irakba, tót közölték: körülbelül ott. erre tehető a jelenleg Irakban ál­lomásozó szii iái katona szá­ma. Gyalogságon kívül szilfai tankegységek is vannak Irak­ban, még M őszül ban és elő­városaiban is. Az Irakba irányított szíriai katonaság fő fefladata az, — mutatnak rá e diplomaták —, hogy megkönnyítsék az iraki fegyveres erők helyzetét a hátországban és ezzel szabad kezet biztosítsanak számuk ra a kurdok ellen vívott harc­ban. A szíriai katonaság egy része azonban — fűzi hozzá ugyanakkor — maga is. részt vesz a Musztafa Barzani tá­bornok vezette partizánok el­leni hadjáratban. A bagdadi rádió híradása szerint- Areí elnök „végig akar­ja nézni a kurdok ellen in­dítandó utolsó tisztogató had­műveletei”, Megfigyelők azon­ban, akik az utóbbi hónapok­ban Barzani tábornok főha­diszállásán jártak, tanúsítják, hogy sorra-rendre kudarcot vallottak a baatihisták táma­dásai. Az ő szavukkal élve: „az iraki hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett, a kurdek viszont éppen olyan erősek, mint voltak és majd­nem akkora területet tarta­nak most is ellenőrzésük alatt mint június elején, amikor a baathista hatóságok hadse­reget küldtek élílenük. A New York Times tudósítója végül birtokában lévő érte­sülésekre hivatkozva azt írja, hogy a Icurdok visszafoglal­tak néhány korábban elvesz­tett helységet. tűzszünet feltétele, hogy a marokkói csapatok kivonul­janak Algéria területéről, hoz­zátette, hogy Algéria közvet­len tárgyalásokat szeretne Marokkóval, de nem zárja ki nemzetközi szervezetek köz­benjárását sem. Algériai jelentés szerint el­szórt harcok folytak Hasszi Beida övezetében. Az algé­riaiak azonban továbbra is cáfolják azt a marokkói je­lentést, hogy Ichbén algériai katonák kiszorították volna a 35 tagú marokkói helyőrsé­get. Algír és Colomb Bechar között több napja légihíd mű­ködik, amely katonai megerő­sítéseket szállít a harci öve­zetbe. A harcok színhelyén van az algériai ellenállás egy hírneves vezetője, Chaabani ezredes, a 6. vilaja volt pa­rancsnoka is. Az Algírba ér­kezett értesülések szerint az algériai csapatok tartják ke­zükben Hassi Beida és Tind­­joub völgye felett az északi hegygerincet, elzárva a Co­lomb Bechartól Tindoufba ve­zető utat, amely úgy látszik a marokkóiak fő katonai cél­pontja. A hadműveletek színhelyéről csak kevés hír érkezik, ezek azonban arra mutatnak, hogy egyik fél sem vetette be a harcba erőinek maximumát, de Algírban ar­ra számítanak, hogy a hét folyamán nagyobb szabású hadműveletekre kerülhet sor. Algériai katonai hatóságok közlése szerint marokkói va­dászgépek megértették Algé­ria légiterét és az algériai hadsereg egy helikopterét le­szállásra kényszerítették ma­rokkói területein. A helikop­ter — mint e hatóságok hang­súlyozzák — a hadsereg szál­lít ősről gáláiénak köteléké­be tartozott és fegyvertelen volt. Események sorokban MOSZKVA: A Szovjetunió és Finnország ! kormányának képviselő Moszkvában aláírták a jőve évre szóló árucsereforgalmi jegyzőkönyvi megállapodást amely a két ország között fennálló kereskedelmi egyez­ményre támaszkodik. A szov­jet és a finn kereskedelmi küldöttség tagjai megvitattál az 1966-tól 1970-ig terjedő időre szóló új hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény meg­kötésének kérdését is, s elha­­j tározták, hogy az új hosszú 1 lejáratú egyezményt a jövő év | derekán írják majd alá a . szovjet fővárosban. VARSÓ: A Barátság kőolajvezeték építői a lengyel—szovjet ha­táron szombaton befejezték a kőolajvezeték egyesítését. A. vezeték szovjet és lengyel ágá­­j nak összekötését ünnepélye; külsőségek között végezték el RANGOON: Mint Rangoonban közölték a burmai kormány államosí­totta az ország valamennyi Cigarettagyárát. Az államosí­tásról kiadott köziemén) egyebek között megállapítja hogy a burmai cigarettagyárti vállalatok illetékek és vissza nem fizetett kölcsönök fejé­ben nagy összegekkel tartóz nak az államnak. WASHINGTON: A félelmes „Flóra” után va­sárnap este újabb hurrikár alakult ki az amerikai pártol mellett. A „Ginny” az észak karolinai partok mellett dü­höng. A szél sebessége a vi­har központjában eléri a: óránkénti 144 kilométert. KATMANDU: Szakadékba zuhant és meg­halt a Himalája lejtőin ké’ olasz alpinista, Cesare Volante 1 és Giorgio Rossi. A két alpi­nista a Lirung-csúcs megmá­szására vállalkozó olasz expe díció tagja volt. Az évtized végén eljutunk a Holdra Tyereskova és Gagarin tv-interjúja 25. A műsor szerint kétszer kellett fellépnie. Közben Brahms, Haydn, Schumann és Schubert műveit adták elő. Kissé szégyelltem magam, hogy minden más oly kevéssé érdekelt. Egy megmagyaráz­hatatlan hatalom mindig újra és a leányra irányította a gon­dolataimat. B. professzor nyitotta meg az estet. Tapssal köszöntötték, mert a legismertebb zongora­­művészek egyike volt. Nagyra becsültem, de ma nem tudtam rá eléggé figyelni. Aztán Haydn vonósnégyese következett. Neki most a szín­pad mögött kellett állnia és fellépésre várakoznia — neki. Máriának. De ha mégis egész másvala­ki lesz? A taps megint elcsen-2 ^Magyarország 1963, október 22. desedett a teremben, amikor a dobogóra lépett. Éreztem, ahogyan a vér má­sodpercekig szinte fájdalmasan dobolt a halántékomban. A zongorához ült, és ismét ugyan­úgy láttam magam előtt, mint akkor. Ugyanaz a kép volt, amelyet mindezek alatt a hó­napok alatt, mint egy tüné­keny álmot, megőriztem ma­gamban. Szinte ájultan ültem székemen, képtelen voltam já­tékára figyelni. Enyhén kivá­gott, piros selyemruhát viselt. Haja a színpadi világításban tompa aranyfénnyel csillogott. Vajon megismer-e? És ha már rég egy másik...’ Huszonöt éves korában már nem kamasz az ember. Mégis milyen ostoba tud lenni néha egy férfi. Támolyogtam az izgalqmtól. A szünetben szin te megrészeg'ülten futottam az utcára, a fejem tele volt cso­dálatos gondolátokkal. Minden körülötte forgott. Érdeklődtem a művészbejá ró felők A művészek — ma­gyarázta a jegyszedőnő — főbejáraton mennek ki. Nem lenne jobb mindjárt itt várni? Egy Schumann zongoranégyes volt még műsoron, mielőtt újra ő került sorra. Utána né­hány Schubert-darab követke­zett. Lázasan és türelmetlenül ültem a helyemre. „Viszontlátásra”, mondta ak­kor. Akkor... Mit fog mondani, ha ilyen hirtelen elé lépek? Közben eszembe jutott, hogy mindösz­­sze ötven márka van a zse­bemben. Ez még cigarettára sem elég. Holnap okvetlenül meg kell próbálnom valamit becserélni a feketepiacon, ta­lán a másik pár félcipőmet.. A hangverseny rendezői tud ták, miben a legerősebb, Liszt iránti hajlama félreismerhetek len volt. Mint annak idején most ismét megcsodáltam, azt a kedvességet és játékos biz tonságot, amellyel a legnehe zebb futamokat ij előadta. Mielőtt játéka véget ért vol na, kimentem. Féltem, hogy előttem találja elhagyni épületet. Az előcsarnokban hallottam a lelkes tapsot, amellyel játékának adóztak. Aztán végtelenül lassan mász­tak a másodpercek., Valaki Schubertét játszott — valaki, még azt a fáradságot sem vet­tem magamnak, hogy a zon­gorista nevét elolvassam. Hirtelen kilépett egy ajtón, karján világos felöltővel. Az oldalán egy fiatalember lépke­dett. Futó pillantást vetett rám, és karját a férfiéba ölt­ve, távozott. Igyekeztem erőt venni íelindultságomon, és utánuk mentem. Beszélgettek. Megpróbáltam elhitetni ma­gammal, hogy egy kollégája le­het és néhány lépés után tud­tam, hogy nem így van. Az idegen a lány dereka kö­ré fonta karját, úgy mentek, mint egy szerelmespár. Meg­álltam, csüggedten, bátortala­nul, tele keserű csalódottság­gal. Valaki szólt hozzám. — Nos. kisfiú... — Mit akar? — Értetlenül néztem a lányra. — Nem volna kedve egy ki­csit együtt szórakozni? Csak most ismertem fel fog­lalkozását. Belém karolt. Go­rombán és undorodva toltam el magamtól. — Marha, állat! — mondta, és másik lovagot keresett ma­gának. Továbbmentem. "Egy bolond ment el mellettem, és meredt az tekintettel, monoton hangon, Berlin, (MTI): Érdekes tv-interjút tartott vasárnap az NDK televízió­jában Valentyina Tyereskova és, Jurij Gagarin, a világ el­ső női és férfi űrhajósa: lö'ob mint fél óráig válaszolt a tv hallgatóinak az NDK-ból és Nyugat-Német országból érke­zett kérdéseire. Arra a kérdésre, hogy ki lehet űrhajós, Tyereskova el­mondotta: minden ember le­het. űrhajós, aki jó egészség­nek örvend és különleges tré­ningen megy keresztül. Azon­szünet nélkül ezt motyogta: — Cigaretta, nemezpapucs, cigaretta, ' nemezpapucs, ciga­retta. Egy kocsmából részegek éne­ke hallatszott ki: „Van Müne henben egy kiskocsma, hájjá, hájjá. Nem tudtam, hova megyek, mindig rá kellett gondolnom. Milyen üres volt most minden, milyen értelmetlen. Holnap in­dul egy transzport a táborból. Az lesz a legjobb, ha ez a város mögöttem lesz. Másnap nélkülem ment el a transzport. Egy régi telefon­könyvből kikerestem telefon­számát és címét. Megkerestem az utcát és vártam a túlsó ol­dalon. Négy óra hosszat. Mi- i kor végre elhagyta a házat, nem mertem megszólítani. Da a közelében maradtam, hogy lássam őt. Beállt a sorba eg'y élelmi­szerüzlet előtt. Mikor végre én is beálltam, már más nők áll­tak közöttünk. Nem vett részt a több^1'beszélgetésébe. Csak egyszer helyeselte az asszo­ban feltétlenül bizonyos pi­lóta-képességekkel és tudás­sal is rendelkeznie keli, mi­vel az űrhajót csak az kor­mányozhatja, aki ért ehhez. Tyereskovának sok kérdést tettek fel arra vonatkozólag, hogy férjhez r*egy-e. Volt, aki azt kérdezte, hogy há­zassága után abbahagyja, vagy folytatja-e az űrhajó­zást. „Űrhajós , bajtársaim, az eddigi és a soron következő űrhajósok részben mar háza­sok. A család nem lehet aka­dálya az űrhajós kiképzésé­nek, úgyhogy meggyőződé­sem, ha a sors úgy hozza, hogy tényleg férjhez megyek, ez nem akadályoz meg ab­ban, hogy tovább folytassam az űrhajós kiképzést és elő­készüljek a következj repü­lésre.” Az évtized végén eljutunk a VHoldra. Gagarin ehhez még hozzátette: „az űrhajósok em­berek, akiknek megvan min­den olyan emberi tulajdon­ságuk, mint a többieknek. Ügy élünk, úgy szeretnénk és úgy is fogunk élni, mint a többi ember. Családot is sze­retnénk. Megvannak a ma­gunk tulajdonságai, kedvenc szórakozásaink, mint a töb­bieknek. Nem vagyunk te­hát valamiféle csodagyere­kek, sem emberfeletti embe­rek.” , Arra a kérdésre, hogy mi­kor éri el az első ember a Holdat Gagarin így „vála­szolt: „Az űrhajózás fejlő­dése igen gyors, valóban koz­mikus tempóban folyik. De a Holdba repüléshez üj tech­nikát, új űrhajókat, új hor­nyok tiltakozását, amikor vala­ki előre akart furakodni. Egy doző rakétákat kell teremte­­méternyire állt tőlem, világos nünk. Nem túdom tehát, hogy nyári ruhában. ----*------ - -­IIev helyezkedtem el. hogy profilja mindig látókörömben legyen. Közelsége megzavart, Hogy p*" ' ’Iim ebben a pil­lanatban a körülöttünk lévő embereket. akiknek napi pletykáit a leveskockákról, az árakról és a férjekről méltat­lannak és nyersnek éreztem. Föl jutatjuk pontosan mikor indulunk út­nak, de úgy gondolom, en­nek az évtizednek a végén megtörténik majd egy ilyen repülés.” Ezután az űrhajósok kije­lentették: már a legköze:eb­­bi jövőben lehetséges egv olyan út, amelyen egy űrha­jóban két, három vagy öt ember is részt vesz. Közvetítési kísérieu» *i aigériai­­; marokkói konfliktus megoldására Á Ziergiebel: f n k | £ | Ví O a iCörlcLf cc* auu.

Next

/
Thumbnails
Contents