Kelet-Magyarország, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-20 / 246. szám
BOKORTANYAK — 1963. Uttalan utak, vadvizek és gémek b"Noda Imában épültek fel a nádtetős, sárból vert falú házak. De a nevében^ is tűrő, szenvedő tirpák addig küzdött a mostoha sorssal, ezen a vidéken, s búzái, kukoricát, burgonyát sajtolt ki amig megvetette a lábát a szűz földből. 1753-ban, éppen most kétszáztíz esztendeje népesítették be a már-már kihalófélben lévő Nyíregyházát a Békés megyei tótok. Ettől az időtől kezdve lett az alapja, majd szerves tartozéka ez a Magyarországon, de talán a világon is egyedülálló települési rendszer, a bokortanya annak, hogy várossá váljon a város. És később épp ez a települési mód állt a városfejlődés útjába. Változott, zajlott a világ, de a bokortanyák lakosai a kilométerek csekély száma ellenére is távol maradtak a várostól. Csak a piac, meg a vasárnapok és ünnepek napjain jöttek be, s azután újra kezdődött a kemény munka, a harc a földdel. Talán kétszeres érház, amit ■ tavaly, az alkotmány ünnepén adtunk át. Tavaly januárban még mindenütt petróleumlámpa égett a házakban. Akkor kapott fényt a Vajda-bokor, s egy boltot, egy mindenes üzletet, ahová eljár a környék. A kultúrotthon — gyönyörű, nagy községnek is díszére válna. Most üres, hétfőn délelőtt. — Látná vasárnap. Délelőtt ifjúsági filmvetítés, délután televízió, este újra film és tévé. Rádiónk is van, meg sakk, s sízereljük már az asztalitenisz felszerelést. Eddig hetenként járt a Súlyán bokorba filmmel és könyvvel a művelődési autó. Már nem jön. Kétszer van film — vasárnap és csütörtökön — és van könyv is. Ezerötszáz az iskolák könyvtárában és ötszáz a kultúrotthonban. Említi, még az is nehéz volt, hogy a más bokrokban lakó fiatalok összebarátkozzanak, megszokják egymást. — De most már más minden. A sátras bálákat felcserélte a kultúrotthon. Hangsúllyal mondja, hogy egy éve itt nem volt verekedés. ŰJ bolt nyílt a Vajda bokorban. telemben is, hiszen a földgyűjtés szenvedélye itt csúcsosodott ki igazán. & bokortanyák távoli zugában nem juthatott el soká a villany, a kulturált új életnek ez a nélkülözhetetlen járuléka. Az elszigeteltség földjén gyökeret vertek a babonák, a szekták, a sátorokban rendezett táncmulatságok velejárója lett a bicskanyitogatás. Ismertek és ma is 'emlegetnek a környéken olyan gazdát, aki ötven holdja mellett sem aludt paplan alatt és azt is sajnálta, amit magának kellett elfogyasztani. Egy nagy társadalmi fordulat tizennyolc éve ment el a fejük fölött. Sokan azt mondják, nyomtalanul e bokortanyák lakóinak életében. Nem mindegy, mi erre a válasz, hiszen az I960 évi népszámlálás szerint' az ötvenhétezer főt számláló Nyíregyházából tízezer ember lakik ma is a harmincnégy tanyabokorban. Hogy élnek az itteniek 1963 októberében? Kezdjük az utat a Vajdabokorban. Molnár Bertalan, a tanácskirendeltség vezetője messziről, Lövőpetriből jött ide öt esztendeje. Nem tanyasi, de úgy ismeri a viszonyokat, mintha köztük nőtt volna fel. — A város szélén kezdődik és ettől tizenegy kilométerre végződik a kirendeltség tizenkilenc bokorból álló területe Négy iskola van, egy kultúr A Benkő bokri iskola a legnagyobb. Négy tantermében osztott a tanítás. Kovács László tanár szerint is igen sokat változott a tanyai Főleg most, ezekben az években. Remény csillan a szemében, miközben mondja, hogy a legbüszkébbek a felnőttekre. Tavaly indítottak először számukra hetedik osztályt. Tizenhat jelentkező volt, tizenhárom bizonyítványt kapott. Messzi kilométerekről jönnek hetenként három este az emberek. Hogy miért? A felnőtt lakosság egynegyede a városban dolgozik. Tőlük kérik a bizonyítványt. A többiek? Azok látják, hogy kell a tudás. Mudri András tsz-tag közel jár az ötvénhez, öt kilométerről biciklizik, de mindig itt van. Kovács József, tszcs elnök a Varga-bokorban. A legjobb tanuló, jeles. — És akik elvégzik, mennek tovább. Már kértük, hogy a nyolcadik befejezése után indítsanak kihelyezett osztályt a mezőgazdasági technikumban. Simon László igazgató is a tanulási kedvről beszél. „26 oklevél ment ki a nyáron az ezüstkalászos tanfolyam hallgatóinak. És harmincötén vizsgáztak a kertészetből, az itteni szakmunkásképzőn.” Említi, a napokban beszélték meg a művelődési tanács tagjaival, mit csinálnak ősszel, télen. — Az asszonyoknak szabóvaró tanfolyamot, kézimunka szakkört, sütő-főző tanfolyamot rendezünk a kultúrházban. A szülők iskolája sorozatban ,az iskola és a szü lök, az iskola és az élet kapcsolatáról, a korszerű műveltségről, világnézeti nevelésről, a helyes táplálkozásról, testmozgásról, még a házi beteg ápolásról is beszélünk. Megtudom, már tavaly is volt hasonló és nagy sikerű előadássorozat. Tánc és illemtanóráik. könyvkiállításaik, világnézeti előadásaik igen érdekelték az embereket, szinte valahányszor megtelt a neoncsilláros nagyterem a kultúrházban. — Tessék elhinni, az illemtanórák látogatottságaira vagyunk a legbüszkébbek. Az első ilyen volt a tanyavilágban..! Elhiszem. A téma: etika etikett, divat és ízlés, mit kezdjek szabad időmmel — már maga is nagy dolog itt, ahol még csak egy bokorban van villany, s egyetlen kövesútja a környéknek az országúti beton. — Az igények megvannak. Nehogy valaki azt gondolja, az Itteni emberek nem tud hak józanul bírálni, értékelni. A nevelők megerősítik, a klubesteken, más rendezvényeken semmivel sem kevesebb az érdeklődés, mint a városban. Sokszor volt már közös kirándulás. Felszedelőzködött három négy bokortanya, s irány a Balaton, Eger, Tiszapalkonya, a tarpai szövetkezet — látni, tanulni. Itthon minden hónapban színi előadás, úttörő karnevál, KISZ műsoros est. Megkérdek két tanítónőt, nem vágynak-e a városba? — Miért vágynánk? Bár holnap költözhetnénk ide. Véglegesen. Súlyán bokorban tavaly ünnepelték a százéve fennél’' iskolát. Csizmadiámé let- i tatta itt először az olvasásra, betűvetésre a kis nebulókat. Petrikovics bácsi nem hinné, ha felkelne porából, a mai iskolában mennyire megváltozott minden. Az olvasáshoz szemléltető képek vannak, s nem hiszem, hogy minden városi iskolában lenne mágneses tábla, amelyen pillanatok alatt ki lehet rakni a tananyag képet. Czeszticzki Zsuzsi alig látszik ki a pad„Ilyen a méter”... — mutatja Czeszticzki Zsuzsikának Bokor Károlyné, a százéves iskola fiatal tanítója. — A városba ment az uram — mondja Szakos néni. ból. S meg sem lepődik, úgy mutatja a tanító néninek, ilyen a deciméter... Belfi Palika tavaly 443 fo rintot gyűjtött össze takarék bélyegen. — Mit vettél érte? — Tangóharmónikát! Értelmesek, szépen Írnak és olvasnak ezek a Ferkó Julikák. Korányi Katik. Dicséretükre legyen mondva, nem igen látszik még rajtuk, hogy osztatlan iskolába járnak és lámpa mellett tanulnak esténként. — Lesz villanyuk — jegyzi meg Molnár Bertalan — Ebben az évben kap a Benkő és Varga bokor. És a városi tanácson megígérték, két év múlva mindenütt megvehetik a televíziót. A boltban — a Vajda bokoriban — neon világit. Szép az üzlet, senki sem mondhat rá kifogást. Azaz, hogy... Reményi László, aki két hete vette át a boltot, máris hiányolja, miért csak este kapnak kenyeret? Egy óra alatt kitűnik, más is pótolásra szorul. Egy asz* szony hypot és csigatésztát kér. Az van. Iskoláslány szeretne műanyagpoharat. Másik gyerek gombfestéket és a harmadik barna félcipőhöz fűzőt. Az nincs. Ádám bácsi egy kilométert gyalogolt üveg sörért, meg olcsóbb fekete cipőkrémért. Sör van, de cipőkrém csak drágábbik. Az öreg hetvenhárom éves, sovány, szakállas. — Nincs borbély, magunk borotválkozunk. Olyan ember is van a tanyában, aki a nyírást is érti. I t vagyok példáu én. Cipész volt. de az Nyíregyházára ment a szövetkezetbe. nincs messze a város? „Nincs, de nem férnek rá a gyerekek.” Kacsint, hogy kocsi kellene. Szakos András háza előtt állunk meg a Róka bokorban. A felesége jön ki, az embert a terv miatt hivatták a városba. Már búcsúzunk, de utánunk szól' „Mondtam neki, azt üzenem az elvtáriffgjggg Szép családi házak. Az új kultúrb*'» tf) tanyabokor művelődik. Szabó? Legközelebb a város ban. A tanács most beszélt a ktsz-szel, a bokrokból eljáró két cipész kihelyezése megoldja u gondokat, ami a cipő ja vitást illeti. Borbély — az egyelőre kilátásban sincs. Pedig kellene. Akác és fűzek között ál) a most tatarozott nagy piros ház. Hiába zörgetünk, mindenki kint van a mezőn. Szemerkél az eső, s megjön a gazda. Fiatal ember Babicz István. A társa is megérkezik. — Babicz András tanácstag — mutatkozik be. Molnár elvtárs súgja, a környék két legjobb gazdálkodója, az Ezüstkalász nevű csoport tagjai. Lovak állnak az udvaron vetőgép előtt. Az utolsó kis táblába vetjük a búzát”. — Hogy élnek? — Tessék beljebb jönni. A tornácból szép előszoba lett. Modern, fonott berendezéssel, virágállvánnyal paszabi szőttes terítővei. A szó bábán szép cserépkályha ú bútor, hálószoba. És pari „Semmi sem hiányzik, csak villany. Kéne az asszonyn„ a mosógép, vasaló, tv.” A másik szobában illato,. ulma és Pannónia. — így már (Hammel József felvételei) Nagy István bácsi, H legidősebb tszcs-elnök. saknak, szombat délután, vagy vasárnap csinálják az ilyet, ne a legnagyobb dologban. . — Lehet, hogy nem fogja megmondani? Mosolyog. Innen a Benkő bokorig a mezőn van öreg és gyerek. Nagy István bácsit, a legidősebb — 73 esztendős — tszcs-elnökőt is a mezőről hívják haza. Pirospozsgás, egészséges ember. 182 holdon irányítja a gazdálkodást. — Pista bácsi lehet, még tsz-elnökké is előlép... — Nem is tudom én, mi az, hogy öregség Ha van mit enni, meg inni is rá. Takaros, új a háza, Sóstól útra illő. A fogadott fiának építette. A szép szobában mondja, nehéz két Rét volt, de hálistennek rendben van minden. A nép most. pihenhet egy kicsit. Hallgathatja a rádiót. „Mén az már mindenütt van. Nem úgy élünk, mint valamikor.” Maga is nevet a történeten, hogy megérkezett szétnézni a 87 éves apósa és csirkével kínálták egy szerdai nap. Az öreg vonta a fejét, aztán megszólalt, vétek így pocsékolni. Mire Pista bácsi: „Ami a hasba megy apó, azért soha nem vétek!” — Látják, - így megy ez tanyán. Csak egvet hiónvolok, miért nem nézhetjük mink is itthon a televíziót. • Ha traktorunk van, már a villany is jöhetne... — Megjön az is, Pista bácsi. — Akkor igyunk egy kur.ínávál az egészségére!... ' Boknrtanvák, 1983. Kopka János. ^f^yarország 7 1963. október 30.
