Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-04 / 206. szám
Önállóság és centrali •9 • Falura költözik a technikum Minden szerv segíti a szakoktatást a csengeri járásban Alig van megyénkben olyan falu, amelyben ne működne a dolgozók általános iskolája. Legnagyobb jelentősége természetesen a szakoktatásnak van. Egyre több a kihelyezett mezőgazdasági technikumok száma. Vándorló Iskola A csengeri járás első kihelyezett technikumi osztályát' tavaly szervezték meg a járás : székhelyén. Harmincötén jelentkeztek fmsz-alkalmazottak, tsz-tagok, tsz-elnÖkők'," — s hu-: szonnégyen tettek sikeres vizsgát az első osztály anyagából. Az első év meglehetős nehézségekkel indult — talán ez magyarázza a létszám csökkenését. A tanórákat hol ebben, hol abban az általános isko Zsebtelefon Igen, ez az eset azt bizonyltja, hogy az igazgatónak nemcsak aktákat kell aláírnia, hanem sokszor a békítő bíró szerepét is el kell látnia. Ismerni, jól ismerni az embereit s a jelenségek mögött feltárni a kiváltó okokat. Szeszipari vállalatról szólva, ez fokozottabb kívánalom: itt sűrűbben csábít az „ördög”. Egyik ötgyermekes családapa dolgozónk azért élt vissza újból és újból a bizalommal, mert nem tudott uralkodni akaratán. „Rongyember vagyok, zavarjon el igazgató elvtárs." így tört meg ez az ember. Ha teljesítem kérését, kenyér nélkül marad a családja. Áthelyeztem a szikvíz- üzembe: azóta nincs rá panasz, csendesen él családjával. Persze a türelmet sem szabad elvtelen túlzásba vinni. Máriapócsi megbízottunk érdemtelen volt a megértésre, lopott, félre akart bennünket vezetni: azonnal elbocsátottuk s bírósági feljelentést tettünk ellene. De naponta, szinte óránként kell illő hangnemben beszélni az emberekkel: a Kis- várda környékiekkel például másként, mint a szatmáriakkal. Ahány ember, annyi egyéniség: nagyon nehéz megtalálni a hozzájuk vezető utat. Mégis meg kell találni. (Elmondta Birtok János, a szeszipari vállalat igazgatója.) Lejegyezte: Angyal Sándor Szedés előtt pajzstetű elleni védekezésül permeteznek a demecseri Ezüstkalász Termelőszövetkezet almáskertjében. NweÉiliiárd forint felsőoktatási intézmények iiallgatsinak ösziSodíjára, szociális támogatására nak szállást ha éppen szükségük lenne rá. A jelentkezők javarésze 30 éven felüli. A hallgatókon a sor A kihelyezett technikumi osztályok szervezésénél van még néhány probléma. Egyes 1 emberek nem ismerik fel a szakoktatás jelentőségét, nem törődnek vele. Ebből adódik aztán, hogy például Gacsály- ban, ahol szintén az idén indítanak egyet, mindössze 30— 35 jelentkező van. pedig a közeli rozsályi, zajtai tsz-tagok is kihasználhatnák a kínálkozó lehetőségeket, annál is inkább, mert hiszen ők kérték, hogy legyén Rozsályban is egy kihelyezett osztály. Ettől eltekintve jól halad a szakoktatás a csengeri járásban. Minden szerv, egyik így, másik úgy, segíti ezt a társadalmi ügyet. A TIT olyan előadásokat szervez a technikumi hallgatóknak, amelyek szorosan kapcsolódnak a tananyaghoz, a kultúrotthon termet, a tsz-ek kísérleti földterületet biztosítanak az oktatáshoz. A hallgatókon a sor: bizonyítani, hogy jó helyre teszi államunk a pénzt, ha támogatja ezt az új társadalmi mozgalmat, a tanulást. Ratkó József Iában kellett megtartani, hi- i szén nem tudtak állandó termet biztosítani az amúgyis tanteremhiánnyal küszködő csengeriek a leendő agronómu- soknak. S vándoroltak a hallgatók, tanárok, vándorolt az iskola. Ez az egyetlen tény akadályozta a technikumi osztály munkáját, hiszen majdnem minden szerv támogatta, gyámolította őket: az általános iskoláktól szemléltető eszközöket kaptak, az állami gazdaság különféle gépeket adott a gyakorlati vizsga letételéhez stb. Az idén már megoldódik tanteremproblémájuk is: Csenger nyolctantermes, .modern gimnáziumot kapott — lesz állandó helye a technikumi osztálynak... Utazó pedagógusok Porcsalmán az 53 jelentkezőnek nem kell hetenként kétszer Mátészalkára bejárnia — a tanárok járnak át majd Porcsalmára a tanítási napokon. Az utazási és egyéb költségeket a megyei tanács viseli, de amint Vass Já- nosné tanácstitkár mondja, a községi tanács is szívesen fizetné, hiszen közös érdekük az oktatás. Elmondja azt is, hogy a pedagógusoknak alkalmilag házaknál biztosítaA vállalatok összevonás, egyáltalán nem zárja ki, ső feltételezi a helyi kezdetné nyezések növelését, a dolgo zók aktivitásának fokozódását Tulajdonképpen az üzemi de mokrácia köre szervezetilej szélesedett az átszervezésekkel a munkáskollektíváknak egyre nagyobb egység, vállalat tér melési ügyeinek intézésébe var beleszólásuk. A bizalom, a növekvő vállalati önállóság nemcsak néhány vezetőnek, hanem a: egész kollektívának szól. Éppen ezért nem lehet egy igazgató számára sem terhes, hí a párt és a szakszervezet beleszól a dolgozókat érintő személyi, fegyelmi kérdésekbe vagy a gyáregységek, osztályol maguk is hatáskört, önállóságot követelnek. Az iparvezeté: egymástól el nem választható két oldala, a demokratizmus é: centralizmus nemcsak a vállalatok és a népgazdaság kapcsolatának nélkülözhetetler elve. hanem helyes alkalmazása esetén ez teremt harmóniát. alkotó, teremtő együtt- működést a gyáron belül is a; iránvítók a beosztottak és a munkáskollektíva között. Kovács József tapasztalható — minden gyárnak juttatnak egy keveset Hány üzemben igényelnek beruházást új gépekre, csarnokokra, holott a meglevőket is csak egy műszakban használják! Sok mindenre, berendezésre, raktárra, valóban szükség lehet helyileg, de csak e sokféle igény mérlegelésével, központilag szabad és lehet eldönteni, melyik az a beruházás, amelyik népgazdaságunk fejlődését leginkább meggyorsítja. S a legnagyobb gazdasági hasznot hozza. Egy-egy gyárban képtelenség eldönteni, hogy a termék, vagy termék- csoport fejlesztésére másutt nincs-e gazdaságosabb lehetőség vagy egyáltalán célszerű-e az adott ágazat kapacitásának növelése. Csak szigorúan központilag lehet a meglevő eszközöket úgy elosztani, hogy ezzel ne rontsák, hanem perspektívában a leghatékonyabban segítsék az életszínvonal emelését. A tervgazdálkodás elképzelhetetlen az egységes központi akarat, a népgazdaság érdekeinek érvényesítése nélkül. Ugyanakkor maga a tervszerűség, a helyes központi irányvonal végrehajtása feltételezi a helyi kezdeményezést, a tömegek aktív bevonását a gazdasági munkába — az önállóságot. Volt olyan időszak nálunk, amikor mindent központi tervutasítással, temérdek kötelező mutatóval felülről akartak megoldani, népgazdaságunk mégsem fejlődött a legjobb irányba. Az ellenforradalmat követő politikai megújhodás — bizalom a tömegekben, a helyi vezetőkben — a gazdaságpolitikában többek között a szélesebb körű üzemi önállóságban jutott kifejezésre. De szó sincs arról, hogy az önállóság, a helyi vezetés iránti bizalom megnövekedésével korszerűtlenné vált volna a centralizmus. Inkább azt mondhatjuk, helyére kerültek a központi elvek, csakúgy, mint az önállóság. Nem szabják meg például központilag, milyen bérrendszert alkalmazzanak a vállalatnál és nem szabályozzák felülről a normákat. A gyár vezetői jobban meg tudják ítélni, melyik műhelyben rontja a minőséget és „eszi a gépeket" a teljesítménybér. ^ hol van lehetőség a minőséggel összhangban a mennyiség fokozott anyagi ösztönzésére. így helyileg döntenek a teljesítménybér különböző formái, az időbér, vagy a prémiumos órabér mellett. Nem szabják meg központilag a béralapot sem. Ez nem jelenti, hogy most már szabad a vásár. Egy lényeges dolgot határoznak meg: az átlagbért. Azelőtt nem volt ilyen kötöttség, ezért a számtalan központi előírás ellenére, eltérő bérek és bérfeszültségek alakultak ki egy-egy gyáron belül és a rokonüzemek között. Most nincsenek kirívó eltérések, tervszerűen és központilag fejlesztik az egyes vállalatok és szakmák átlag- keresetét. A bérpolitika sok vonatkozását tehát decentralizálták, a lényegesebbet, az átlagbért, viszont központilag szabják meg. S ennek valamennyien haszonélvezői vagyunk, hiszen így évről évre sikerül összhangot tartani a vásárlóerő és az árualap között, biztosítva az egyenletes ellátást, a forint stabilitásátTehát nem általában és mindenáron a vállalati hatáskör növelése a feladat, hanem a demokratikus centralizmus egymástól elválaszthatatlan két oldalának következetesebb érvényesítése. A kisebb beruházásokra, korszerűsítésekre, felújítási tevékenységre ma több lehetőségük van a vállalatoknak, mint azelőtt. Intézményesített műszaki fejlesztési alappal rendelkeznek a gyárak, árbevételeik egy részét gyártmány- és gyártásfejlesztésre fordíthatják. A többlet nyereség meghatározott hányada vállalatfejlesztési célokat szolgál. Nagyobb felújítási alappal gazdálkodnak üzemeink és így tovább. A beruházási tevékenységre mégsem a decentralizáció, hanem o központosítás jellemző. A milliós összegeket nem osztják könnyen kívánságlista alapján. Országos főhatóság dönti el, hol, milyen nagyobb beruházásokat tervezhetnek, s addig nem kezdhetik el az építkezést, amig nics részletes tervdokumentáció. „Sok a megkötöttség, a bürokrácia a beruházásoknál” — panaszkodnak helyenként. Lehet, hogy vannak felesleges formaságok is itt-ott, a feladat mégis a központi akarat még következetesebb érvényesítése, a beruházást eszközök koncentrálása. Sajnos ma is előfordul még, hogy a beruházások elosztásában „egyenlósdi” „Könnyű az igazgatói székben..." Ha nyerek, mindenki nyer — Hétköznapok a csillogó jelvény mögött — „E)z az én magánügyem!44 — Türelem és illő hangnem ismétlődő csatározások húzódnak meg. Indulatok ütköznek meg s ha a vezetőnek nincs lélekjelenléte, könnyen mellék- vágányra futhat Itt van például B. Sándor. Apjától tanulta a szakma fogásait, de a nyers modort is. Nősüléséig csak jó vélemény hangzott el róla. Aztán, mintha kicserélték volna: ideges lett, káromkodós, hanyagul végezte munkáját. Figyelmeztettük, semmi. Rontja a vállalat jó hírét, ne vesződjünk tovább vele — biztattak újból munkatársaim. Nem hallgattam rájuk. Kimentem B. Sándorhoz, hosszú időt töltöttünk együtt. Ekkor jöttem rá," miért a változása: anyósa, apósa akarja irányítani az ő életét, s a feleség az öregekre hallgat. Naponta megismétlődnek otthon a veszekedések, hol elválnak, hol egybekerülnek a feleségével. B. Sándor tiltakozása ellenére — „Ez az én magánügyem!” — bekopogtattam a családhoz. Nehezen, de szót értettünk: ne csak a rosszat lássák B. Sándorban, hanem a szorgalmát s a tehetségét is vegyék észre, mert különben kedvét veszti. Hallom, most csend van B. Sándoréknál. De én továbbra is figyelem őt, s ha lehet, segítek neki. „Zavarjon el, igazgató elvtárs'' goztatta. Régi, tapasztalt szakmunkás volt, adtak a szavára. Igyekeztem megőrizni nyugalmamat. Hamarosan sort kerítettem a bizonyításra, hogy lássák, azért tettek erre a helyre, mert ismerem a szakma titkait. Azt hittem győztem. Pedig a neheze ezután jött: a telepvezető sorozatosan megtagadta utasításaim teljesítését. Mutassa meg neki a kijáratot, igazgató elvtárs — biztattak munkatársaim. Nem akartam lemondani erről az emberről. Már csak három éve hiányzott a nyugdíjhoz. Tévedtem. Saját fiával is ölre- ment a telepvezető, ivott s hozzányúlt a társadalmi tulajdonhoz. A bíróság mondta ki felette az ítéletet, börtönbe került. Magamban még most is kérdezgetem: megtettem mindent ezért az emberért? Szabadulása után találkoztunk. Sírt, mint egy gyerek, s azt mondta, bárcsak hallgatott volna rám... B. Sándor esete Miért mondom el mindezt? Talán azért, hogy a vezetőnek nemcsak képzett szakembernek, de egy kicsit pszichológusnak is kell lennie. A csillogó élüzem jelvény, a szép statisztikai adatok mögött ugyanis naponként, hetenként Ismerőseim gyakran mondják: könnyű nekem, itt az élüzem igazgatói székében. Hiszen a jól olajozott gép mellett — ezt a vállalatra értik — lassabban őszül a haj. Kívülről talán tényleg így fest. De hogy így festhet, annak küzdelmes útja van. Mert mi sem könnyebb annál, mint egyszerűen hangoztatni: elvtársak, emeljük a vezetés színvonalát, mert enélkül csak ólomlábakon ballagunk előre. A „hogyan" már sokkal nehezebb. Az első ütközet Elődöm disszidált, a régi fő- könyvelpnő meghalt, bábeli zűrzavar fogadott itt engemet 1957-ben. Tudtam, nem leszek csodatevő. Különösen akkor éreztem ezt, amikor a jogtalanul széthurcolt társadalmi tulajdont kutattam fel, téríttettem meg: egy csapásra népszerűtlen ember lettem. Fájt ez az érzés, de nem tehettem másként. Tudtam, ez az első nagy ütközetem: ha nyerek, nyer az egész vállalat is. Persze nem ment minden karika- csapásra. Amikor például meg akartam szüntetni a visszaélésekre jó alkalmat adó „zsebgazdálkodást”, a sóstói telep vezetője ellentámadásba ment át. Kétségbe vonta szakmai hozzáértésemet forrófejűnek tartott, s ezt úton útfélen hanaz egész Nagykórutat. Lesznek persze téves kapcsolások, amikor is megszólal a telefon: —• Halló, Patyolat ? — Nem, kérem, ez magán- kabát. Vagy azt kérdik: — Mezei úr felöltője? Mire azt feleled: — Téves, itt Szalantai Balázs zakójának a bal belsőzsebe. Lesz eset, hogy a zakód a szék hátulján függ, megszólal benne a telefon és zsebbélésed lesz a titkár-kisasz- szony. — Zelenák szerkesztő úrral szeretnék beszélni — mondja a hang, mire zsebed felel neki: — A szerkesztő úr pillanatnyilag nincs a kabátjában. Mindenhova elkísér az új telefon, veled megy a strandra is, hova ingujjasan ballagsz, telefonoddal a farzseb- ben. Levetkőzöl, a ruhatáros számot ad és már a habok közt lubickolsz, amikor megszólal a fogason: — Halló, Rusnya urat kérem a telefonhoz. Zsebed gépiesen feleli rá a megszolcott választ: — Nadrágon kívül. Kisjó 9W íí tömmel olvasom, hogy 17 feltalálták, mert legfőbb ideje rendet csinálni ezen a téren. Súlyos hibája volt a telefonnak. hogy ki lehetett térni előle. Nem egy haragos cikkben tettem szóvá, hogy némelyek a csengetésre oda se fülelnek, volt rá eset, hogy magam is... na, szóval vannak uyenek. Van, ki ha a csengetést hallja, kislisszol a szobából, van, ki csak nézi és várja, hogy abbamaradjon. Van, ki leveszi a hallgatót és visz- szateszi a villára. Van ki némán belefülel és a hangot felismervén, kaján mosollyal csúsztatja vissza. Az is van, hogy az asztaltárs veszi fel, rád kacsint, te visszakacsintasz és már mondja is alvókul, hogy sajnos, a keresett kartárs — azaz te — pillanatnyilag nincs asztalnál, de mihelyst jön, azonnal visszahívja, aztán együtt röhögtök rajta, mert eszed ágában sincs visszahívni a pacákot. Hát mindennek a garázdaságnak vége immár. A zsebtelefont nem lehet negligálni. Megszokott jelenet lesz az utcán, hogy ballag a tag, kabát- zsebében megszólal a telefon, előveszi, belehallóz és végig- csicsergi a kedves Editkével reláthatólag 38 000—40 000-en kapnak valamilyen formában állami támogatást. A most érvénybe lépett rendelkezés alapján általános tanulmányi ösztöndíjat kap minden hallgató, akinek átlag- eredménye legalább jó. Az ösztöndíj összegének alsó határa 100, felső határa 300 forint. A kitűnő rendűek 300, a jelesek 250, a jók 150 forint ösztöndíjban részesülnek havonta. A jövőben körülbelül nyolc-tízszer annyian kanhatnak népköztársasági tanulmányi ösztöndíjat, mint eddig. Ennek két fokozata lesz. Az első fokozat — havi 1000 forintot — azok a 2—4. évfolyamú • hallgatók kaphatják, akik az előző oktatási évben kitűnő tanulmányi eredményt értek el. A második fokozat — havi 700 forint — azoknak a 2—4. évfolyamú hallgatóknak adományozható, akik az előző tanévet legalább jeles eredménnyel végezték, s legalább egy tárgyból kimagasló tudást mutattak fel. Az 1963—64-es tanévben mintegy 80 000-en tanulnak majd az egyetemeken, főiskolákon, s más felsőfokú tanintézetekben. Államunk ösztöndíj- ég szociális jellegű juttatások formájában eddig is jelentősen segítette a hallgatókat. Ez a támogatás az új tanévben még nagyobb arányú lesz. A nappali tagozatos hallgatók támogatására vonatkozó új rendelkezés eredményeként tanulmány ösztöndíjak adományozására és szociális támogatásra államunk ezentúl a korábbinál évente körülbelül 120 millió forinttal többet költ, s így az új oktatási évben már mintegy negyed- mlllíárd forint jut a nappali tagozatok hallgatóinak. A tanulmányi ösztöndíjak elosztásáról és a szociális jellegű támogatásról a felsőoktatási intézmények szeptember közepén döntenek. Érdemes megjegyezni, hogy állami juttatásban eddig a nappali tagozatos hallgatók 65—70 százaléka részesült. Ez az arány — előzetes számítások szerint — 85—90 százalékra emelkedik s az 1963—64-es oktatási évben a 45 000—46 000 nappali tagozatos hallgató közül elő-
