Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-29 / 228. szám

Máté György ALKALMASSÁG A hosszú Klavora kiborult. Ne csodálkozzanak ezen a té­nyen, mert kevés olyan zű­rös hely van kerek e világon, mint amilyen az Ábrándi Fémmű. Rúgták ezt a szegény Klavorát fölülről, szorítottak alulról, fúrták balról, feljelen­tették jobbról — ha azt a drá­ga furmintot nem találta vol­na fel -Noé atyánk, nem vi­selte volna el a megpróbálta­tásokat eddig sem. — Elég volt! — szólt egy napon Bachli Lajos igazgató­hoz — betelt a pohár. Szé­dülve ébredek, migrénnel al­szom el. Tegnap rágyújtottam a telefonkagylóra és rányom­tam a „kiléphet” bélyegzőt az isztopirines dobozra. Sok­szor azt veszem észre, hogy csak hadonászok, beszélek, de sejtelmem sincs, hogy mit. Elmegyek innen, úgy segéljen az a hétszentség! —• De hová, hová, drága szakikám? — ■ kérdezte az igazgató. — Valami nyugodalmasabb helyre! Ahol az ember nem lábtörlő, amibe minden nyik- haj béletörli a mocskos csiz­máját. Ahol nem a pofozóem­ber szerepét kell betöltenem, akit büntetlenül leköp min­den suhanc. — Nem fogadhatom el a le­mondását — szólt ekkor ha­tározottan Bachli. — Nekem nagy szükségem van önre. Ilyen ember nincs több a vál­lalatnál. — Mindenki jobb itt ná­lam! — kiáltotta eszelős te­kintettel Klavora. — Kérem, ilyennek is kell lennie — szólt Bachli. — Vég­eredményben nem lehet min­denki ragyogó egyéniség és hallatlanul népszerű. Végül megállapodtak abban, hogy Klavora marad, amíg nem állít maga helyett egy teljesen egyenértékű munka­erőt. Ügy látszik, azonban, elhatározása sziklaszilárd volt, mert rövidesen betoppant egy jóvágású fiatalemberrel. — Találtam magamnak egy nyugodt helyet — szólt. — Egy vasgyárban dolgozom majd, egy régebbi típusú gép mellett. A gép két éve rossz, egyelőre meg sem lehet javí­tani. Jó, békés hely. Helyet­tem itt ez az ifjú. Roppant ügyes, szorgalmas, irányító­képes. S ime, három oklevél arról, hogy a szakma igazi avatott mestere. Bachli nézegette a papíro­kat, majd félrehívta Klavorát: — Nézze, ez szép dolog, de ha ezt az embert ideve­szem, kiderül, hogy se maga nem értett ehhez a szakmá­hoz, se én nem konyítok hoz­zá. Erről szó sem lehet. Hoz­zon mást. Egy hét sem telt bele, ott állt újra előtte Klavora, ez­úttal egy aggastyánnal. — Igazgató kartárs, újabb nagyszerű állásom van ki­látásban — mondta. — Tehén- ápolának hívnak a Szabad Biborhere Tsz-be. Ez a szö­vetkezet kizárólag növényter­mesztéssel foglalkozik, ezért gondolom, itt igazán nyugtom lesz. Magam helyett itt ez a bácsi, jó idős, semmihez nem ért. éppen jó lesz. Bachli nézegette az öreget, majd félrehivta Klarovát: — Nézze, ez jó lenne bi­zonyos szempontból, de ha ideveszem, ki viszi majd a dolgokat? Maga elmegy, , én sem értek hozzá. Erről ’ szó sem lehet. Hozzon mást. Két hét múlva visszatért Klavora egy ragyogú ifjú nő­vel, aki félreérthetetlen, tüzes pillantásaival ostromolta már­is az igazgatót. — Bachli kar­társ — mondotta Klavora, aki­nek most már minden része rángott az idegességtől —, ta­láltam végre egy jó, nyugodt helyet. Az Ipartörténelmi Ku tató Intézetben lennék mun­katárs. Csupa olyan régi dol­got kellene feltárnom, amelyet előttem már sokan kikutattak. Ez igazán nyugodt lesz. Itt lenne helyettem ez a hölgy. Azt hiszem, jól be tudná töl­teni a helyemen keletkezett űrt. Az igazgató elpirult, majd félrehívta Klavorát: — Nézze, ez szép nő, talán jó munkaerő is, de mit szól majd hozzá a feleségem, az­tán a titkárnőm, Klári és Ma­rianna, a munkaügyis? Maga tudja, hogy úgyis három va­sat tartok a tűzbe, mit kez­denék egy negyedikkel, még ha oly szép is? Ne felejtse el, idestova ötvenöt leslek. Erről szó sem lehet. Hozzon mást. Csúnya satrafával tért visz- sza Klavora. — Elriasztja a feleket — ezzel utasította őt el Bachli. — Hozzon mást. Tímár azért nem kellett ne­ki, mert párttag, és a kerület úgyis eleget balhézik, miért nem állítanak vezető posztra pártonkívülit. Babákot meg azért nem fogadta el, mert pártonkívüli, és ilyen bizal­mas helyre nyugodt szívvel csak párttagot tenne. Sótit visszautasította, mert a nagy­bátyja az iparigazgató, a do­log úgy festene, mintha a só- gorság-komaság esete állna fenn, és egyébként sem kell ennek a családnak mindenbe beledugni az orrát. Hostyány- szkyval meg — így mondta — mit sem érne, mert semmi összeköttetése nincs felfelé, és manapság nincs fontosabb en­nél. Klavorának éppen kitűnő és főként nyugodt munkakörre volt kilátása. Váltóőr lett volna egy olyah kis állomáson, ahol csak hetenként egyszer megy át a vonat és nincs is váltója. — Tönkretesz örökös kifo­gásaival! — kiáltotta kétség­beesve Klavora. — Tudja, mennyire kikészültem már ide­gileg? így! Leköpte és pofon vágta Bachlit. Az letörölte a képét és így szólt. — Népgazdasági és politi­kai érdekből mégsem enged­hetem el a vállalattól, drága szaktársam. Bevallom, minden kifogásom csak arra volt jó, hogy magát megtarthassam. Nekem egyedül maga kell. — De hiszen önön kívül az egész szakma gyűlöl! Egy év­tizede egyik hülyeséget a má­sik után csinálom! Emberte­len vagyok, goromba és tehet­ségtelen ! — Éppen ezért — szólt az igazgató, — csak ms^a alkal­mas arra, hogy ha bajt csi­nálok, magára, a régi hibák letéteményesére kenjem bak­lövéseimet. Elfelejtettem neked megmondani, hogy éjszakai mun­kás vagyok. — Milyen ügyben tetszett jönni? — Ellenőrizni szeretném, hogy a szövetkezet eleget tett-e az eper faültetési kötelezettsé­gének — válaszoltam szeré­nyen egy alacsony hajlott, ko­pasz, ' szemüveges bácsikának, aki az Erős Tsz irodájában fo­gadott. A kisöreg bólintott, ez­zel is jelezve, hogy érti a lá­togatásom célját. Aztán átte- sékelt egy külön szobába, ahol száz pontból álló kérdő­ívet nyomott a kezembe. — Minden hozzánk érkező­nek egy ilyen kérdőívet kell kitölteni, ez az új rend — modta és a sorsomra hagyott. Hüledezve néztem a kérdőív pontjait. Ki vagyok, honnan jöttem, milyen ügyben, majd a pártállásom, a katonai rend­fokozatom érdekelte a tsz-t. A többi pontokban az iránt érdeklődött, hogy voltam-e büntetve, ha igen, akkor miért. Sikkasztottam, loptam, betör­tem... stb. Milyen nyelveket beszélek, mikor és hol jártam külföldön, van-e családom... Ijedten kerestem meg a kis­ör eget: — Kérem, én ezt éjfélig se töltöm ki! — Dehogynem — mondta elnéze mosollyal. — Maguk is kilós: mra küldik a kérdőíve­ket, mi kitudjuk tölteni? Ma­guk. egy vacak, száz pontból álló kérdőívre nem tudnak fe­lelni? 'Visszakullogtam a szobába, s pár perc múlva mellettem ült egy méhes ember, egy képügynök, s egy patkányirtó, aki a görényeit jött felaján­lani. Szó nélkül körmölték a kérdőívet. Aztán újabb sereg ember jött, alig fértünk a szo­bába. En lettem legelőbb kész. Amikor a kisöreg átvette tő­lem a kérdőívet mohón kér­deztem: — Akkor hol is találom meg az elnököt? — Lassan a testtel, fiatal­ember — nyugtatott. — Az el­nök dolgozik a határban. Ma­gának még néhány próbán is át kell esni. Bevitt egy másik szobába, ahol két teljes órát ültem egy széken mozdulatlanul, csak néha jutott eszembe, hogy azért mégis csinálni illenék valamit, esetleg legyeket kel­lene fogni. — Na látja fiatalember =a mondta az öreg. — Egész jól bírja már a dolgokat. Ezzel bekötötte a szememet, s kivitt a kertbe, Ott levette rólam, a kötést és felmutatott egy fára. — T essek megmondani, hogy milyen fa ez? — Eperfa — nyögtem, de akkor már késő este volt, és még semmit se csináltam. Csak papírmunkával foglalkoztam. Iszonyú méreg fogott el: vég­tére is a szövetkezetben nem lehet bürokrácia! Ezt mi a hi­vatalban sokkal jobban csinál­juk! Meg aztán mit csinált az elnök, amíg mi a kérdő­ívekkel vesződtünk? Dolgo­zott? Mutyiban dolgozik, ami­kor mi az ellenőrzéssel fel akartuk tartani? Na ez szép dolog. — Idefigyeljen — mondtam ennek a makacs kisöregnek. — Maguk piti kezdők a bürökx ráciában! Ajánlok néhány ap­róságot: 1. Minden kiküldött négy nappal az érkezése előtt je­lentse be írásban a szövetke­zetnek, hogy ekkor és ekkor érkezni szándékozik. 2. Meg­érkezésekor a kérdőívhez csa­toljon egy frissen írt önélet­rajzot. 3. Az önéletrajzihoz csatolni kell: a) a születési anyakönyvi kivonatot, b) a há­zassági anyakönyvi kivonatot, c) a himlőújraoltási bizonyít­ványt, d) a vizijártassági en­gedélyt, c) a felettes hatóság 10 forintos okmánybélyeggel ellátott engedélyét a szövetke­zeti látogatáshoz, stb. Érti ember! A kisöreg nem hökkent meg. Először lehunyt szem­mel, látható élvezettel hall­gatta a kioktatást. Majd hir­telen papírt, ceruzát ragadva feljegyezte a szavaimat. Erre megdöbbentem. — Jóember! Térjen észhez! — ragadtam meg a vállait. — Hát ha ilyen bürokrácia-ten­gerbe fürdetik meg a tsz-be érkező szegény kiküldötteket, a kutya se jön többé masuk­hoz ellenőrizni, kérdezősköd­ni, okoskodni! Az öreg átölelt, megcsókolt, s azt mondta: — Na látja, éppen ezt sze­retnénk elérni... Griff Sándor Kép ssSveg nélkül. 115 évve1, ezelőtt 1848 szeptember ■29-én aratta első nagy győzelmét Pákozdnál a Honvéd Hadsereg az osztrák sereg ellen. Ezen a dicső­séges napon ünnepli Néphadsere­günk születésnapját. Ez alkalommal Petőfi Sándor egy aktuális költeményéből idé­zünk néhány sort a beküldendő vízsz. 1, függ. 1, 4 és 25 sorok­ban. Vízszintes: 1. Az idézett vers el­ső része. 12. Hiteget. 13. Becézett íérfinév. 14. Testrész. 15. Szem mássalhangzói. 17. Legerősebb kártya. 18. Fokozatosan üressé tesz (pl. poharat). 20. vissza: név­elő. 21. Halfajta. 23. Állóvizet. 25. Fürdőszoba kellék. 27. Fizikai te­vékenységre való képesség. 28. Zseblámpa része. 29. Ringatható csecsemőágy. 31. Skálahang.. 32. Orosz férfinév. 33. Gabonafajta. 34. Azonos mássalhangzók. 35. Belsőrésze. 36. Gondozott nagy ki­terjedésű virágos kert. 37. Évszak. 33. Felfelé mozdító. 40. Fohász. U. K-val az elején támlás és kár­pitozott ülőbútor. 43. Építészeti stílus. 44. íróeszköz. 46. Erősen illanó hódító folyadék. 47. Avas hangzó nélkül. 48. Kossuth-díjas költőnk. 49. Üt mentén húzódó mélyedés. 50. Mássalhangzó kiejt­ve. 51. Becézett női név. 53. Pa­radicsom (kert). 54. Haza. 55. Ital tréfás neve. 56. Színházi műfaj, (ék. fölösleg). 57. Számnév. 58. Fé­lig emel! 60. Vonz betűi keverve. 61. Kérdőszó. 63. Régi római pénz. 64. Afrikában élő finomhúsű ál­lat. 66. ... fete. 67. A n. világ­háború szovjet vadászrepülőgép típufai. Függőleges: 1. Az idézet foly­tatása. 2. Vissza: kerti munkát végez. 3. Kevert máz. 4. Az idé­zet folytatása. 5. A székesfehér­vári rádő és televíziógyár rövidí­tett neve. 6. Szlovákiai folyó, amely a Dunába ömlik. 7. Rosz- szul nyit! 8. Helyhatározószó. !>. Ugyanaz, mint vízsz. 61. 10. Fel­kiáltás. 11. Betegséggel jár. 16. Magyar író, aki szegedi múzeum­igazgató is volt. 18. Ablak része. 10. Ünnepi díszruha. 22. Fejlődik, (pl. gyermek). 24. ... iacta est. 25. Az idézet folytatása. 26. 600 római számmal. 29. Holland szár­mazású dél-afrikai telepes. 30. Bá­jos, tetszetős. 32. Vissza: sz-szel a végén királyság Hálső-lndiában. 33. BAA. 35. Van bátorsága. 36. Vissza: lámpa mássalhangzói. 37. Kopasz. 39. Jelenleg. 40. Község a vásárosnaményi járásban. 42. Részeshatározó rag. 45. Vissza: a háziállat. 46. Nemes fémből vert kitüntetés. 48. Főzéshez szükséges. KERESZTREJTVÉN V 49. Öldöklő, heves (pl. küzdelem). 50. Régi romai viselet. 52. Utolsó posta. 53. Valamely tételt bizonyí­tani igyekszik. 54. Vidékies meg­szólítás. 56. Az olasz skála első két hangja. 59. Nem betűi kever­ve. 60. Tagadószó. 62. Helyhatá­rozó szó. 65. Valamit nem talál érdekesnek. 66. Hangtalanul tol. 67. Helyhatározó rag. 68. Klasszi­kus „é”. A megfejtéseket legkésőbb ok­tóber 7-ig kell levelezőlapon be­küldeni. Ä helyes megfejtők között 10 db. könyvet sorsolunk ki. Szeptember 15-i rejtvénypályá­zatunk nyertesei: Megfejtés: „Erre a köhögős örömre Elfakulnak szívek és arcok Ősz lesz. Mintha a Halál jönne.** Ady Endre Nyertesek: Ádam Hajnalka. La­katos lstvánné nyíregyházi, Kövér József buji, Simon Margit erpa- taki, Mészáros Józsefné gávai, Si­pos lstvánné kisvárdai, Ádám lm- réné nagyhalászi, Kiss Elemérné napkori, Botár Hona nyírbátori és dr. Szilágyi Józsefné vitkai kedves rejtvényfej tőink. A könyveket a nyerteseknek postán küldjük el. cA iiijpm.Pi cíL Szigorú bírálat... Balogh Bertalan rajza — Garantálom, nem fog semmit érezni!

Next

/
Thumbnails
Contents