Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-29 / 228. szám
öcsém berúgja „kecskéjét”, a 125-ös Csepelt. Érűgeti kicsit a motort, nem yackoló- dik-e benne valami, majd int, kapaszkodhatok. — Te ismered a rokonokat R-ben? — kérdi öcskös. — már jártam náluk, de nem tudnám megmutatni, hói laknak— Én már tudom, ott raktam te az öreget. Hullámvasút a Cserhát dombjai között kacskaringózó szerpentin. Átbakkanunk a legmagasabb domb gerjneón, motorfékkel ejtődünk le a völgybe. Űt'széiességben hömpölyög a vendégsereg, gyalog. Nagy ünnep a búcsú, minden házhoz jllt négy-öt vendég. A rokonság csak ilyenkor tud összejönni. A karácsony, núsvét otthonülős ünnep. A búcsú a találkozás ünnepnapja. Megérkeztünk. Béhangosko- dynk ag udvarra. Két=károm asszony leselkedik ránk a nyá- rikonyhából, félrebillentve a legyeket kintrekesztő lepedőt. Nézésükből igyekszem kiolvasni. mit tartanak a hívatlan vendégekről. Barátságos mosollyal integet az arcuk. Megyünk a búcsúra, ami nekünk meg a gyerekeknek az a néhány mézeskalácsos sátor. Az apámfélék mást értenek a búcsúm A sátrakhoz persze nem lehet búzgátérpi. Nagy a tömeg. A cseppecske katolikus templom rövid nyakú torpny- nyal gubbaszt a fenyőfák köpft. Harangja nem nagyobb jókora kolompnál. Ha kedvünk volna hozzá, akkor se mehetnénk be a templomba. Akik kiszqrultak a hűvös. tamjénszagú hajóból, s meg a pitvar állóhelyeit is elfoglalták előlük, a templomkert lócáira, vagy a szárazra per- zseiődqtt gyepre telep sq teje Apám is itt ül, a kecskeiá- bu lócán, mely széHerpesztett lábakkal görnyed az emberek alatt. Asszeny, lány egy Sem lkad a terqplpmkertben. A kintrekedtek félkaréjban áll- ríak a templemajtó előtt, nyújtogatják a nyakukat, befelé fülelnek, s bele-be}esrős;- tepek az épek kigyűrqző hullámaiba. Néha melléfognak, elmaradnak, vagy elsietnek a dallammal — Ilyenkor egyik- hen-másikban felviháncpl a nevethetnék. Illendően belekq- hiptenek a keményített zsebkendőbe. Apám odébbfészkelődik, helyet csinál nekem, «■ A Rám — mondja szomszédainak. Kezet rázunk, s már mintha itt se lennék, folytatják a diskurzust, ahol abbahagyták- Meg- hanyják-vetik a világ dóig.út. Nem nagy ez a világ, néhány falu határáig terjed, ahonnan eljutnak ide a hírek, s az innen való mendemondák is elérnek odáig. A minap lüzec fogott a kombájn a szomszéd falu árpatáblájában — dicsérik a gépész idegeit, hogy helyén volt az esze, nem iszkolt el a lángoló ' géptől, eloltotta, pedig már égett az olajtartályon a rárakódott, olajos maszat. Az életveszedelemből maga bátorságából megmenekült embernek nagy a kultusza a parasztok között. Ha idetévedne az a hősként becsült kombáinos és rokoni asztal nem várná a búcsún, húszán is kapnának utána; tisztelje meg házukat személyével... Hol, hogy fizetett a búza? — manapság erről esik a legtöbb szú a Csereháton. Szidják az intenzív bűzaíajtakat -- nem veszik ész»«, hogy & intenzív búzáknak is lenne egy-két keresetlen szavuk hozzájuk. Az. öregemberek emlékezetéből adalékok kerülnek elő, mikör is volt még ilyen ku- tyá,lk°őó tél, ami kiölte a. búzát, s aszály tetézte a nagy bajt? lsen- kilencszázharminc- bgn. Csúnya idők jártak akkor ■ a cserháti emberre. A jó gazdáknak is lógott az orruk. Akik azelőtt négy-öt mázsát vittek egyszerre a malomba, tjz-húsz kilóval is beérték akkor, csak galuskának tellett a búzalisztből, kenyérnek árpát őröltek. Morzsolódó, gyorsan száradó kenyér sül az árpából, olyan, mint a homok, kikezdi az ember száját. — Majd eszünk boti kenyeret — ránt a vállán valaki, s bizonygatja, hogy az sem alávalóbb a házinál. Mióta motorizálták a szállítási, mindennap fiáss a kenyér a boltban. Hogy honnan Igsz rá pénz, s az encsi pékek mibqj sütik majd a kenyeret, annak gondjával emészt§djepek az okosák. Nyugodtságuk imü gütt országos közösségbe (0- góznak a hitbéli dolgok. A mindenki egyért elvet már felfogták a tapasztalás, érzék: szerveivel — az r-ieket két aszályos esztendő . sújtotta, vissza nem térítendő állami támogatás tartotta bennük a lelket — az elv másik oldalával még bajók vannak, a kölcsönösség mérlege kiegyenlítetlen... Az ajtónálló asszony fennhangon énekli a Himnusz-t, vége a misének. Szedelőzkö- dünk. Szorongást érzek, s gyámoltalanul húzódom apámhoz. A rokonság-kapcsolatban ő még látható csúcs, mi gyerekek legfeljebb ha dombocskák lehetünk, vagy tálán még azok sem vagyunk Janos bátyám szemében. Kétség nem férhet rokonságunkhoz. Majd két emherqitqpyivel ezelőtt egy fáról pqttyantupk le, csak ahova nagyapóm esett — Já- Pö§. bátyám anyjának édes testvére — nagyon oldaigős yqlt a kert, s messzire talált gurulni. Dédnagyapám — így szól a családi rege — if. leggazdagabb emberének mondhatta magát, a telekkönyvien két jobbágytelket írtak a neve Után, ami testvérek között is megvált, vagy ötven magyar hold. Égyszer magáh02 rittyentette kedvepc puliját, s tíz ökröt hajtott el a gönci vásárba népylabú társával. Jó botot csinált, s nótás áldomást ivott a kupeccel. Gyajog szerrel vágott neki az ytpak, s hogy ne érje a lába a földet felkéreszkedett egy ismerős szekérre. A felhajtott féldecik kikottyantották vele a titkot, hetykén a mellény- zsebére ütött: tíz ökör ara van a hqgyelterispmban... A szekértulajdonosok, gazda és gazdasszony, jobban kedvelték a pénzt, mint dednagyapam életét, agyonütötték az öreget. Mindezt onnan tudja a családi emlékezet, hogy kiderült a dolog. A puli- — eszes állat lehetett — hazairamodott,! s dédnagyanyámat szoknyájánál fogva ránejgáita dédnagyapám teteméhez. A „nagyasz- szony” a falu főterén ravala- loztatta fel 3 holttestet, s az összedobott nép előtt nyilvános átkot szórt a gyilkosok fejére. Szörnyű vqlt az átok, miként a bűntett maga: tönk tapossa el az elvetemült gyilkost! Néhány esztendő telt el az eset után, amikor nagyszabású erdőkitermeléshez kezdtek a falut környező őserdőkben, ott szorgoskodott a község apraja-nagyja. Évszázados tölgyek kerültek terítékre, s egyszercsak beteljesült az átok. A meredek domboldalról elindult egy roppant, sok mázsás tönk. Egy ember szaladt a tönk előtt, s — a rege- szerint — nem tudott Kitérni előle, bármerre fordult, a tönk a nyomában volt, s palacsintát lapított belőle. Amikor felesége tudomást szerzett férje haláláról, eszelős jajveszékeléssel rohangált vé- gig-hosszig a falun, s eikia- bálta kettejük titkát: jaj szegény fejemnek, megfogant az átok! A földművelés gondja-baja a legidősebb fiú, nagyapám nyakéba szakadt. Történt egyszer, télvíz idején, hogy reggeli- itatáskor az egyik kétéves csikó megbokrosodott, átrúgta magát a kerítésen, s mire észbe kaptak, már nem volt sehol, elnyelte az irdatlan nagy erdő. Nagyapám lóra kapott, s elöl töltődő mor- dáUyal a csikó keresésére indult. Megtalálta a szerencsétlen állatot, éppen akkor ugrott ki a hasából két farkas. Még nekik állt feljebb, vicsorogva belelapultak a hóba, s támadásra készülődtek- Nagyapám legény volt a talpán, odapörkölt a farkasoknak, aztán megfordította a lovat — s gyorsabban hazaért: mint gondolta volna. Jelentette: volt csikó, nincs csikó. Dédnagyanyám a körmeit mutogatta nagyapám szemének — még szerencse, hogy őt is meg nem atkozta —, akkoriban jobban fogott az átok- Nagyapámnak fejébe szállt a Vér, s kiköpte, amj már egyébként is régen ayemm a begyet: ka azt akarja édesanyám, hogy ingyen cselédje legyen — testáljon rám nagyobb darabgf a földből, mint a többi gyerekre, a? öregasszonynak se kellett egyéb’ hát pedig egy röpej sem kapsz többet.' ezt jegyezd meg jók fiam, s ha nem tetszik, le is út, fel is gt... Nagyapám hirtelen haragú ember volt =- § elindult § telelő vezető úton, es néhány nap múlva besze- gődptt parádés kocsisnak a v-i báróhoz. Anyja kitagadta a vagyonból — s a jóggzdp családból egy áerőiszakadt zseiiérpereputy sarjadt- Hát innen a rokonság János bátyámmal, aki bizony nem adta volna egy vak lóért, ha a sorsfordító negyvenöt után a mi águnkról szedik ner ki a származás mannáját- (Bár ki tudja) Bá került ő i§ a listára, pedig bizonyjstenezett, bogy soha. senkit ki nem zsákmányolt, a család dolgozta meg a földet. Akadt egy nagyokos, akj visszájára (ordította a védekezését is: úgy, szóval maga annyira zsugori volt, hogy még cseledet sem tartott, legalább egy földönfutó szegényembernek bizlo- sithatott volna megélhetöséget. Erre már nem vqlt mjt mondani. Jápos bátyám végigdölt sorsa deresén: itt vagyok üssetek. t Egy napon hirdetett ítéletet a járásbíróság János bátyám es apám ügyében — mindkettőt közellátási veszélyeztető bűncselekményért vonták felelősségre 1952 telén. üsszeakadt a két öreg az állomáson, s néhány téldeci mellett elpanaszolták egymásnak hánatukgt, s mert a sorsuk is rokon volt, felújították egymás között a vérbeli rokonságot is, összemeleged- tek. Apám elfeledte Jánqs bátyámnak, hogy harminc hold magosáról szortírozta a rokonságát, 'János bátyám szemet hunyt apám cselédmúltja fölött — okosságban, ólelböl- cseleiben nem múlták felül egymást. B azóta apám minden évben eljár az r-i búcsúra- (János bátyámat még nem láttam apám házában...) — örülök, hogy megtiszteled házamat — mondja őszintén János bátyám, amikqr kiválogatjuk a templomi 'soka- dalom sűrűjéből, majd kedélyesen megró, hoav régen nyitottam rá az ajtót, pedig — úgymond — most már tudna mit megélni a téeszről— Elszontyolodva baktatok utánuk- Kellett nekem idejönni, lesz mit hallgatnom az ünnepi asztalpál. Tetszik, nem tetszik, bennem a rendszer hivatalos emberét látják, S orrom alá'dörgölik múltjuk, jelenük rossz dolgait. Bánatom mélyülni, érzem, amikor látom, hogy egy falumbeli volt napygazda is odatart ahová en- Soha ki nem állhattam* — egyszer majdnem összeakaszkodtah apámmal. Bgy húszért rakta apám neki a kazlat öt napon'keresztül— így szólt az egyezség, S az elszámolásnál öt pengővel sgúrfa M a szemét — Hát amit megettél, az semmi?1 Lagzisztalpk Halain, tyúkot. húst tömtem a béudiíökbé. pálinkát, bori ittatok, — Többje sose legyen — vágta ra apám az ajtót, a tyúknúst, pálinkát, bort másutt is megadták. esépiéskor így kívánja azt 3Z illendőség, s a megállapodástól sem táncoltak visz- §za§ebej no, más házában vagyunk, nem én szabom meg. ki legyen velem egy fádéi alatt. Ismerkedünk a rokonsággal az alkalomra összetolt asztalok mellett. Bálinkáspoha- rak koccannak össze János bátyám unokája, tíz % R éves legényke szabadkozva tolja el 3 poharat. Gyerek ő még a pálinkához, a minap hallotta a rádióban, hogy a szesz sejt- méreg, minden’ csePRje káros 3 szervezetre- — éjkos fiú Vagy — dicsérem még az eszét. A falumból!, egyébként Józsi bácsinak hívják — nevetve tromfok Ugyan, buta beszéd, ő már hetvenkjlenc éves, s aonvi féidegit {elöntött, ha üvegbe töltenek, nem férne a házba- § még mindig jól bírja magát, most is gyalog tette meg az utat K-ig. csinálja utána valaki, gyalogoljon le tíz kilométert íí eves lábakkal. Nem egy szekér elporzott mellette, hívták, üljön lei, sok jó ember elfér egy kis helyeik KöSZ.onfe a szíves invitálást— Kn látni is akarok, nemcsak menni — mondja, s elsorolja, mit nézett meg útközben. Megfeszül rajta a lajhi, abngy magyarázza: három falu határát vetette psz- sze a mienkével de száz szónak js egy a vege: nincs mit szégyenkeznünk, különb a határunk- Józsi bácsi öregségi járulékot kap, de évente összekapar hozzá annyi pontot, mint egy asszony, s y-en százhúsz munkaegység faiért az r-iek kétszázötven pontjává}. A lapos Hernádvölgy öntéséé talaján nem ritka a húszmázsa búza, a Öserehát nyirokföldjében a e—8 mázsa rekordtermésnek számit. János bátyám felhúzza kicsit az orrát, hogy annyira lebecsüli az r-i határt, s kérdi Józsi bácsitól, evett-e már idei kukoricát? Még nem. — No, látja, — károrvendezik — én már ettem. — Biztos nálunk jártál — fakad harsány hahotára Józsi bácsi -- oszt megdézsmáitad a kukoricásunkat. Megtehetted, nálunk már nincs kerülő... Apámnak a szeme is könny- belábad, úgy nevet. Rajai, régen volt az az elszámolási differencia — ma már mindketten ugyanott tartják a zsákot a demokrácia jóvoltából: hó végén hőSZa a postás a PESTI POSTA Hadik András szobra. Szlovák György rajza. nyugdíjat, a zárszámadó közgyűlésen ki-ki munkája szerint részesedik 3 termeit lávákból. Ez a lépyeg. kérem, minden más csak beszéd. Az sem számít, hogy Józsi bácsi naponta legelteti a szemét egybeszántott földjein. Jólesik neki látni, hogy az q réfi két- vékásán egy fejjel magasabb a kukorica. Hogy ilyenkor mi minden fordul meg öreg fejében — melyben az ismeretanyag csak egy régiségkereskedés összevisszaságához hasonlítható — az igazán nem számit Mit árt az a rendszernek, ha a nézelődés magányosságában akár hangos szóval iS vágja oda a tikkadt' kukoricáknak: jó földet adtam oda... Mondjon, amit akar. A kukorica nőni fog, csövet nevei, ha jó a földje s megáldja az ég esővel, János bátyám eltűri az öreg óvodásét. Kijelenti azonban, tiszta a lelki ismerete, a kukoricát a saját háztájijában termelte, s olyan földön, ahol a gróf a birkáit sem tudta jóllakatni. A termelőszövetkezetnek kotőzködésig érő árpát adott a hajdani hirkale- gelő. Persze nem sajnálták tőle a szerves trágyát, műtrágyával is megszórták, s a föld nem maradt hálátlan. Mert a föld a? olyan, mint a szerelmetes adakozó lány, mindenkinek lefekszik, aki szépén szol hozzá. A kerülőről jut eszébe Janos bátyámnak egy história, mely az érdekesség és a kíváncsiság hullámhosszán terjedt szét a környéken. A szomszéd faluban történt az eset- Nem akadt ember, aki a -maga jószántából kei-uiő- ségre adta volna a fejét- Végűi megagltáltak egy idős embert, vágjon bele. Égy hónapig se bírta- Beállított az irodára — Keressetek magatoknak jobb bolondot = mondta az elnöknek — ha betölteném hivatásomat, nem lepne aki kikisérne a temetőbe, mindenkit magamra haragítanék. Válasszatok olyat, abmekmég messze a végórája, addig elfelejtik neki. Apám nevetve bizonygatja, hogy náluk mar pepi keli a kerülő- Mindenki az. Minden a miénk, s Ha ezt valaki úgy értelmezné, hogy az övé, meggyűlne a baja a közvéiemenynyei. Jobban megszólják az enyves kezueket, mint valaha- — Ha aranyból lenne az a krumpli, akkor se húznék fel érte egy fészket sem — mondja. A legislegrosizabb dolog a világon, ha kiprédi- kálják az fembert a közgyűlésen, hogy lopott. — Nálunk bizony még előfordul. —- bólogat János bátyám. — Éngem is beválasztottak a vezetőségbe. Rágtam az elnök fülét, jó ienne már egyszer összerántani azt a fegyelmi bizottságot, ejvernj a port a laposokon. Az istennek sem akart kötélnek állni. — Biztos pekí is vaj van a fején — nevet Józsi bácsi. Bátyám elereszti a füle mellett a megjegyzést — nem ajánlatos ujjat húzni az elnökkel, csak mosolyával sejteti, hogy van valami a dologban. ~ Egyszer a kezembe nyomnak az irodán egy papírt, ennek és ennek hozzak egy szekér gallyat, mert elfogyott a tüzelője. Parancs, az parancs. Tudtam, hogy van niég a portáján fa, ha nem ig sok, eleg neki még vagy egy hónapra, nekem meg már egy darab sincs. Kértem magamnak is cédulát gallyra. Nem adtak- Majd egy hét múlva, mondták. Kimentem a galy- lyért. A kerülő segített a felrakásban is. Amikqr felkapaszkodtam a szekérre, oda- szóltam neki: meni. jelents be, magamnak viszem a fát. Alig leraktam, már küldtek értem, menjek csak ba az irodára. Hát hogy mertem én magampak vinni?! No, most már van miért összehívni a fegyelmi bizottságot — mondom az elnöknek — hívjatok össze, büntessetek meg. Nagy- nehezen belementek. Egyetlen munkaegységet vontak le, azt is felfüggesztve. Ki fél az ilyen fegyelmi bizottságtól? Rá se hederítenek, lopnak, amit érnek. Azzal vigasztalta az elnök a moreoskodó öreget, hogy az anyag nem vész el. Viccnek szánta, do Józsi bátyám komolyra vette. A munka szerint részesednek, vagy aki bírja marja? Ez néni vezet jóra, a zsiványok, a lógósok megszedik magukat, a oecsü- letes ember-gkPak meg: nesze semmi, fogd meg jól.,. Ahová nem tettél, ott ne keress — ez a közös törvény, s ebből nem «gubád engedni, mert akkor sose állnak talpra Lesül a képéről a bőr, hogy vala» mikor ő fizetett az államnak — és nem is keveset- mennyi adót nyomtak rá a lista miatt! — Most még az éüftm tartja el a falut, esak azért, mert egyeseknek nem akarozik dolgozni— Ilyen világot se éltem még — akasztja meg János bátyámat a bosszankodá^ban az egyik vendég. Fehér a haja, mint akin lisztes-zsákot poroltak ki. Meglököm apa- mafi ez ki? Ránt a vállán, mR tudja Q, feleségági rokon lehet, s az ember leje nem kalendárium, hogy minden szegről-végről rokont számon- tarfson. Nem fér a fejébe a rokonnak, hogy vannak emberek, akik könyörögtetpek maguknak. Szerinte jó dolog a?, ha valakinek nem smakkol a munka, nyilván van mit a tejbe aprítani. Ha rajta múlna, senki után nem kilincselnének, hogy legyen olyan kedves, fáradjon ki a határba és kapálja meg a fejadagját. A fene ott egye meg őket, ahol vannak. Majd jönnek ész nélkül, ha kiapad a tartalék- A muszáj nagyobb űr mindennél és mindenkinél. Valamikor a szegény a világ végére is elment a munka után, hányán hajókáztak ki Amerikába, mert itthon nem kasfak munkát? Vitatkoznak vele, nem egészen így áh a helyzet. Az átszervezéskor majdnem mindenkinek volt eiői-eíartása egy-két esztendőre. Mi tevt volna, ha vetetten hagyják a földet? A Városi népnek felkopik az álla, hiszen agak máról holnapra élnek, mindennap meg kell nekik rakni a boltokat. Honnan szól bele ez a közérdekű logikai hang gondolkozásukba'? János bátyám egyik lánya sofőr felesége — városon élnek. Józsi bácsi egyik lányát megszöktette egy szegénylegény hüszegynoímny évvel ezelőtt — akkor kiátkozta, ne. kerüljön többet a szeme elé, mert kitapossa a bélR. A szocializmus kibillentette sarkaiból fene nagy gazda öntudatai, végig is húzetl rajta — szorult belém annyi osztályöntudat, hogy né sajnáljam érte, valamit letörlesztettek a szegények bosszújából — nos, annyira ossze- béküit a vejével is, aki jól- kereső városi munkás lett, hogy panaszos levelet méhészt utánuk, ha havonta legalább egyszer nem Ütik haza az orv 1-ukat. A szocializmus emberjobbító igazságai szétosztód''ak a családok életében — nekik is jutott a jóból. No de ebédeljünk meg végre. Mi kerül terítékre egy falusi búcsú alkalmával? Mi Szem-SZájnak ingere. Tyúkleves --- gyomorbajos, aki nem eszik meg két tányérral belőle. Töltött tyúk, főve. Talán tízen vagyunk hozzá, de ha még vagy tízen beállítanának, azoknak is jutna elegendő. Töltött káposzta — kitűnő! A gazdasszony fenyegetőzik, ha hagyunk a tálba, a fejünkre borítja. Józsi bácsi gyerekesen heherészik: „Káposzta, de- reje, kaszások ereje”. Bevágott három tányér levest, legalább egy tyúknak a nyakara hágott, s ámuiva látom, hogy az ötödik öklömnyi töltelék is eltűnik rozmáros hajsza alatt- Van étvágya az öregnek, annyi szent, ennyi abraktól megtáltosodnak öreg csikói, ha visszafelé is gyalog teszi meg az utat- Végül sült horjuszeiet következik, rizs- zsel, paprikás zsírral nyakon Öntve — és kovászos uborka hozzá' Kell ettől jobb? Leszedik a tányérokat, hogy helyet csináljanak a süteménynek meg a boi'őspoha- raknak. „Egyetek, igyalak, hadd nőjön a hasatok” koccint velem Józsi bácsi. Szent a békeMár hazafelé rázódunk a nyaktörő szerpentinen, s elgondolkozva összegezem a hallottakat — olyan volt ez a beszélgetés, mint egy munkaértekezlet. Eredményeket rögzített, és feladatokat szabott. Állítom, van magyar „cső- Gulyás Mihály Vendégségben 6 1963. szeptember 29.
