Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-27 / 226. szám

Az iskolaigazgató és az oktatás Az iskolareform végrehaj­tása fokozottabban veti fel az iskolaigazgatók szerepét, a tantestületek és az iskoiai munka egész tevékenységé­ben. És amikor erről szó­lunk, szükséges néhány kö­rülményt figyelembe venni. Pár évvel ezelőtt a sok társadalmi, közéleti feladat helyenként az iskolaigazgató­kat szinte kikapcsolta az is­kolákból, s csupán a tan­menet adminisztrációját is­merték, de a belső társadal­mi munkára nem sok idejük jutott. Ez, noha nem volt ál­talános, de mégis elég sok igazgatót érintett. És az ese­tek többségében ez érthető is volt, mert olyan társadal­mat formáló tevékenységben kellett aktívan közreműköd­niük, mint például a mező- gazdaság szocialista átszerve­zése. Azonban ma, — éppen a falu életében beállt változá­sokból következően — elő­térbe került a felnövekvő ge­nerációk mind magasabb szinten való művelése és ne­velése, az új emberrel szem­ben támasztott követelmé­nyek szerint. Természetesen, a felnőtt oktatásban is fel­adataik vannak a pedagógu­soknak, és elsősorban az is­kolaigazgatóknak, de tevé­kenységüknek főként az is­kolai élet fejlesztésére kell irányulnia. Vagyis: az éve­ken keresztül háttérbe szo­rult iskolai tartalmi mun­kát kell megjavítani, hiszen ez nem tartott lépést az is­kolareform követelményei­vel. Azonban sok iskolai igaz­gató az iskolai munka elma­radásának gyors ütemű pót­lása helyett továbbra is „ki­felé fordul” és a közéleti te­vékenységet helyezi előtérbe. Igaz erre is szükség van, persze az arányok semmi esetre sem mehetnek az is­kolai tanító és nevelő tevé­kenység rovására. A peda­gógusokra, köztük az isko­lák igazgatóira továbbra is teendők várnak a falvak éle­tében, de a többlet munka­körök halmozása, erejük és idejük teljes igénybevételé­vel járna, ebből pedig az is­kola elhanyagolása követke­zik. Az, hogy a tanácstag­ságtól az énekkar vezetéséig és a tűzoltóparancsnoki tiszt­ségig mind az igazgatóra há­ruljon — helytelen. Megyénk iskolaigazgatói­nak többsége látja is ezt és az elmúlt, valamint az új tanév során már változtatott is munkájának a szervezé­sén. Tiszadobon az I. számú is­kola igazgatója, Gál József, például járási és községi ta­nácstag, ez azonban nem megy az iskola rovására, mert sikerült az iskola belső életét olyanná formálnia, amelyben alaptörvény: első az iskola. A belső élet terv- szerűségével, a helyes káder­munkával alkalmassá tette pedagógusait e feladatok vál­lalására. Ugyanígy megem­líthetjük Puskás Lajost, a nyírbátori I. számú iskola, Danes Lajos nyírmihálydi, Tarr Gábor szamosszagi, és más iskolaigazgatókat. Az iskolareform feladatai­ból adódik az igazgatók sze­mélyes munkájának javítása. Ez azt jelenti, hogy az isko­laigazgatóknak a gyerekek között kell élniök, hiszen ez teszi lehetővé a személyes megismerést. Már pedig az új iskola elsőrendű vonása: éppen a tanulók alapos is­meretén keresztül közelíteni meg minden egyes gyerekei. A tanulókat önállóságra, a feladatok egyéni megoldásá­ra bírni pedig nem lehet másként, mintha azokkal ké­pességeik, teherbírásuk sze­rint számolunk. Az egyéni megismerésben az iskolaigazgatóknak — túl a személyes példamutatáson — kutatómunkát is kell vé­gezniük. Az igazgatók köte­lessége, hogy a tanítói, neve­lői tapasztalatokat rendsze­resen figyelemmel kísérjék, azokat összegyűjtsék, és a hasznosakat általánossá te­gyék az Iskola életében. Ehhez a témakörhöz kap­csolódik a szülői ház és az iskola viszonyának javítása. Az iskolareform alapjaiban feltételezi a szülői ház és az iskolai nevelés azonossá té­telét. E két „malomkő” olyan szimetrikus összeillesztését kell megvalósítani, amely egy célnak, az új társada­lom követelményeinek ala­kítja „termékét” a felnövő embert. Lehet-e ennél fontosabb feladat az iskolaigazgatók számára? Nem! Nem lehet. Ehhez a munkához az ob­jektív viszonyok is mind több lehetőséget nyújtanak. Eb­ben a változásban található a szülők felfogásának ala­kulása, amely lényegesen ki­hat az iskolára. Példáid 4 évvel ezelőtt volt olyan já­rás, ahol az egy tanulóra eső évi mulasztás meghaladta a 30 napot. Jelenleg megyei szinten hét-nyolc nap az egy tanu­lóra eső mulasztás, de nem ritka az olyan járás, mint például a tiszalöki, ahol négy-öt nap, és van olyan iskola, ahol három nap alá mérsékelték az egy tanuló­ra jutó mulasztást. Az iskolaigazgatóknak ilyen körülmények között kell ma megszervezni a le­hető legjobb belső munkát. Olyan lehetőségek közepette, amikor a szülők egyre in­kább felismerik a Izor igé­nyét, azt, hogy ha gyerme­keik nem tanulnak, bezárul­nak előttük az élet ajtói. Ezt az igényt, az iskola becsüle­tének növekedését az iskola­igazgatónak figyelembe kell venni és az egyéb elfoglalt­ságok mérsékelésével, a tan­testületekben folyó aktív al­kotó tevékenységgel még jobban ki kell elégíteniük. V. Gy. Ahány ér, annyi újítás Egy rossz permetezőgéptől a tejbegyűjtő csarnokig A minisztérium is sürgeti Még 1949-ben történt. A Nyírségi Építőmunkások Szö­vetkezetéből alakult nemzeti | vállalat a megye területén j több mint félszáz sertés­szabadszállás építésére kapott megrendelést. A húsellátás megjavítását elősegítő intéz­kedés gyors végrehajtást kö­vetelt. A nyíregyházi sertés- hizlalda építését Palicz György építésvezetőre bízták. — A kifutó faszerkezetét az | ácsok karboilal kenték be — emlékezik vissza a Szabolcs megyei Tejipari Vállalatnál most is építésvezetői beosz­tásban dolgozó Palicz György. — A fertőtlenítő, de mér­gező anyagtól sokat szenved­tek az emberek. Égette a ke­züket, arcukat, tönkretette a szemüket. Sajnáltam őket. Az első siker S az építésvezető munká­hoz látott. Elkérte apósa hasz­nálaton kívül álló, ócska per­metezőgépét és átalakította, alkalmassá tette a sűrű anyag szórására. A kísérlet sikerült. Jobb minőségben, gyorsabban haladt a munka és negyven százalékos anyagmegtakari- tást értek el. A munkások tel­jesítménye huszonnégyszere- sére emelkedett! Megszűnt a karból mérgező hatása. S a vállalatnál megkezdték az el­ső, speciális, karbotezóró per­metezők készítését. így született meg Palicz György első újítása, amiért mintegy félezer forint újítási díjat kapott. A siker tovább ösztönözte a leleményes újí­tót. 1951-ben egy újabb tetté­vel hívta magára a vállalat­vezetőség figyelmét. Sablont készített az új épületek fa tetőszerkezeteinek kiszabásá­hoz. Az eredmény: 300 száza­lékos teljesítmény, gyorsabb, pontosabb lett a szerkezetek összeszerelése is. Az országos viszonylatban is bevezetett újítás jelentő­sen meggyorsította az építke­zéseket. Palicz György is megkapta a megérdemelt ju­talmat; az újítási díj 24 ezer forint! Amíg a vállalatnál dolgo­zott, összesen nyolc újítását fogadták el és vezették be. Cikkeztek róla az újságok, kiállításokon mutatták be al­kotó munkájának termékeit. Közben munkahelyet változ­tatott. Átment építésvezető­nek a tejiparhoz. Kísérletezé­seit az új helyen sem hagyta abba. Munka közben, otthon és munkába menet mindig új megoldásokon töri a fejét. Az eredmény: újabb hat újítás. Amíg a tanácskozás tart Egyik alkalommal részt vett az általános beruházásokról tanácskozó értekezleten. Az előadó — dr. Bartha Lajos főmérnök — elmondotta, hogy a vállalatnak abban az évben negyven emésztőaknát kell építeni. A hagyományos mód­FIGYELMETLEN GÉPKOCSIVEZETŐ Nyíregyházán mind nagyobb szükség van a közlekedési szabályok betartására. A képen látható Trabant vezetője bizony belehajtott a szabályosan közlekedő gyalogos átke­lők soraiba. Foto: Hammel J. A előregyártóit elemekből épített tejbegyűjtő csarnok. lőle a megyében, az idén már — megyén kívül is — tizen­egy. Jövőre huszonkettőt üte­meztek be, de az Élelmezés- ügyi Minisztérium tejipari Igazgatóságának éppen a na­pokban küldött sürgetésére további 18 elkészítésére vál­lalkoztak. A társvállalatoktól pedig egyre többen érdeklődnek. Hajdú, Borsod, Szolnok és más megyékből hívják a te­lefonhoz az újítót: mennyibe kerül, mikor tudják szállí­tani? S a központ udvarán sűrűn egymás mellett a kész és még készülő elemek. Már kicsi hozzá az udvar, tervezik, hogy a szomszédos üres telket is igénybe veszik a gyártás meg­gyorsításához. Benn az irodá­ban Kőszegi István beruhá­zási előadó munkája is meg­szaporodott. Gondterhelten, de mégis boldogan sóhajt fel: — Beruházási osztály kelle­ne már ide, mert lassan nem győzzük lebonyolítani a meg­rendeléseket és a szerződés- kötéseket. Az újító azonban csak mo­solyog, neki könnyebb a hely­zete. ö már beszerezte az anyagot a következő széria gyártásához. S ha a munkát a minisztérium is sürgeti, ak­kor az igényelt létszámot is biztosan megkapja hozzá. Mert negyven tej ház elké­szítéséhez ember is kell. Em­berek, akiknek munkát ad egy országos hírű újító ter­mékeny elméje. Tóth Árpád. Félére» köny r forgalom 351 ezer forint értékben a tsz-ekben és a pedagógusok körében — a bizományosok számát. Megállapították, hogy sok fmsz boltban arra nem al­kalmas helyen raktározzák a könyveket, s mire a vásárló kezébe kerülnek, piszkosak, rongyosak lesznek. Az FJK minden bizományosnak és könyvet árusító fmsz boltnak ízléses könyv-vitrint ad, s a boltok szabadpolcos rendszer­rel fogják árusítani a köny­veket. Ez azt jelenti, hogy a vevők szabadon válogathat­nak a könyvek között. A mátészalkai fmsz köny­vesbolt felkészült az „őszi Megyei Könyvhetek” zavarta­lan lebonyolítására. Az Olcsó Könyvtár, a Diák Könyvtár sorozatból és a SZÖVOSZ ki­adásában megjelenő közked­velt Kincses Könyvek soro­zatból megfelelő mennyiség áll a vásárlók rendelkezésére. Szeptember első vasárnap­ján tetőfokra hágott csalá­domban az iskolába menés lá­za. Tanévkezdésre készülő­dött Pityu fiam, Pisze lá­nyom, sőt, a feleségem is. A véletlen összejátszása folytán mindegyikük az első évfolyamára készült három különböző nevelő, illetve tanintézménynek, lelkileg, meg úgy is, hogy ebéd után a feleségem Pisze és Pityu ruháit vasalta, kislányom el­foglalta íróasztalom két fiók­ját, hároméves kisfiam pe­dig összegyűrte nővérkéje és az ö kivasalt ruháit, aztán szétdobálta Pisze fiókba ra­kott füzeteit, író- és rajzesz­közeit. Családom tehát három el­sőssel dicsekedhet: felesé­gem a marxizmus—leniniz- mus esti egyetemre, a lá­nyom gimnáziumba, kisjiam pedig óvodába jár. Hétfőn este meg kellett hallgatnom mindegyiküket. Hogy s mint telt el az első nap a tudomány vára ki- sebb-nagyobb bástyáinak ostromlása közben. Szabvány és azóta naponta megismétlődő családfői fel­adat, s rájöttem, nagyon hasznos számomra. Annak idején ugyanis nem járhat­tam óvodába (a harmincas évek elején ilyesmiről nem Tanul a családi is hallottunk abban az ura­dalomban, ahol ifjúvá ser­dültem), de Pityu révén min­dennap új versike, dalocs­ka megtanulásával pótolha­tom, amit önhibámon kívül hároméves koromban elmu­lasztottam. Pisze következik. Általa új ismeretekkel he­vítem enyéimet, mégpedig kétszeresen, mert az én kö­zépiskolás korom óta rop­pant módon nőtt a tudniva­ló, másrészt ifi koromban nem gimnáziumba jártam, hanem kereskedelmibe. — Mit tudsz miletoszi Thalészről?! — kérdi felesé­gem, azzal a felszólító hang­súllyal, hogy a materialista filozófia atyjáról moiidiak valamit ahhoz, ami az elő­adáson is elhangzott, meg a tankönyvben is le van írva. Hm, hm, hogy Thalész!... Hja, igen, persze, pontosan hat éve tanultam róla az es­ti egyetemen, ám a csuda tudja, most csak az jut a2 eszembe, hogy majdnem tíz éve, amikor még kevés volt hazánkban az oroszul jól tu­dó műfordító; fővárosunk­ban kiadtak egy, több szovjet tudós által írt könyvet, de abban az első igazán görög filozófus nevét Falesz Mi­hálynak fordították, mivel a szovjet eredetiben a „Th" orosz nyelven és helyesen „F’’-ként szerepelt, a „Milec- kij”, azaz „miletoszi" jelzőt pedig Mihálynak gondolta a hazánkfia fordító. Nos, mindez nem elég fe­leségemnek — s tapasztalai­ból tudom, nem lenne kielé­gítő az egyetem számonkérö tanárának sem —, nincs te­hát más hátra, hétről hétre átveszem élettársammal azt a tananyagot, amelyet hat évvel ezelőttről három esz­tendőn át üggyel-bajjal meg­emésztettem. (Thalészre gon- dolva, úgy látom, túlságo­san is.) Ismétlés a tudás anyja —, négy éven belül tehát tisz­tában leszek az óvoda há­roméves tananyagával, a marxista egyetemével szin­tén és ismét, s végül elme­hetnék a gimnáziumba érett­ségizni. (Persze, egyszer is elég volt a matúrából még két évtizede). Szó, ami szó, csudára ki­smirglizett agyú ember vá­lik belőlem, — mert a csa­lád tanul. Bár sejtem, kút­ba esik az a tervem, hogy „maszek” módra, pizsamába és papucsba bújva, fotelben elnyújtózva belemerülök a prózai irodalmi műfajok po­zitív hőse megformálásának tanulmányozásába. (Más is elmerült már benne). És számomra nemcsak ez­zel a veszéllyel fenyeget az, — hogy a család tanul. Tegnap este ugyanis hal­lom a konyhából, hogy: te­kintve, hogy rajtam kívül mindenki intézményesen ta­nul, ki főz vacsorát, ki stop­pol, ki mos zoknit ezután, és így tovább? No ki? Ajaj! A probléma megoldásának rúdja erősen felém irányul. Igen ám, de én képtelen vagyok egy zoknit tisztessé­gesen kimosni, s nem tudom a tojásrántottát sem ehető­vé sütni. Nincs más hátra, beállók én is családom tanuló tagjai­nak sorába s holnap beirat­kozom a háztartási tanfo­lyamra. Tarján István. 1963. szeptember 27. • teket készíteni — mondja el­gondolkozva. — így született meg kettőnk közös újítása. Persze ez már nem volt olyan egyszerű. Amíg a vég­leges megoldás megszületett, legalább 35-ször módosult a rajz. De megérte. Egy légió­ból épülő tejház 150 ezer fo- ritba kerül, az előregyártott elemekből összeállított épület — villannyal, vízvezetékkel felszerelve — csak ötvenezer­be. És tartósabb, higiéniku­szerekkel, téglából készülő ak­nák hét és fél ezer forintba kerülnek és rövid éiettarta- múak. Pénz így csak 12-ré van. Olyan megoldást kell ta­lálni, amelyik olcsóbb, tartó­sabb, hogy mind a negyven elkészüljön. Mire az értekezlet befejező­dött, Palicz György már kész tervekkel állt elő. Határidő- naplójában már papírra ve­tette az előregyártóit elemek­ből készülő emésztőakna ter­vét. Kiderült, hogy az új el­gondolás szerint készülő ak­nák csak kétezer forintba ke­rülnek és tartósságuk, üzem- biztonságuk többszörösen fe­lülmúlják a régieket. A meg­takarítás egy év alatt 302 ezer forint. Egy fényképet mutat. Raj­ta egy előregyártóit elemekből épült tejbegyűjtő csarnok. Olyan, mint egy nagyobb vi- kendház. Csak egy- harmadába kerül — Szendrei István, az igaz­gató vetette fel a gondolatot, hogy jó lenne ilyen olcsó és gyorsan megvalósítható épüle­sabb is. Nem kell vakolni, be­lül könnyen lemosható. Tavaly nyolc készült el be­A falusi könyvterjesztés eredményeiről és a még meg­lévő hibákról tárgyalt a má­tészalkai FJK igazgatósága. Felmérte a könyvterjesztés számszerű eredményeit és határozatot hozott a könyv- terjesztési munka fokozására. A mátészalkai földműves­szövetkezeti könyvesbolt az elmúlt fél évben 351 ezer fo­rint értékben árusított köny­veket, s ez 26 ezer forinttal több, mint az elmúlt év ugyanezen időszakának könyv­forgalma. A mátészalkai já­rásban 338-an fizetnek elő különböző sorozatokat. Az FJK igazgatósága meg­állapította, hogy a könyvbi­zományosok nem végeztek megfelelő munkát, forgalmuk nem kielégítő, és kevés a könyvbizományosok száma a járásban. Az igazgatóság ha­tározatot hozott a létszám nö­velésére: a második fél évben 30 fővel növelik — elsősorban 3

Next

/
Thumbnails
Contents