Kelet-Magyarország, 1963. szeptember (23. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-19 / 219. szám
Proletár seregek élén Nyolcvanöt éve született Stromfeld Aurél Ott állt Horthy nemzeti" hadseregének haditörvényszéke előtt az egyenes tartású kemény katona: Stromfeld Aurél ezredes. Annak idején egyike volt annak a néhány magyar tisztnek, aki elvégezhette az Osztrák—Magyar Monarchia legmagasabb hadi iskoláját. Bírái hazaárulással és felségsértéssel vádolták. „Fényes katonai képességeinek céltudatos felhasználásával — szólt a vádirat — a harcképesség oly fokára emelte a Vörös Hadsereget, hogy az képes volt katonai sikerek kivívására is.” Súlyos vád volt ez. Az ezredes, mint a Magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, valóban legjobb tudásával, teljes odaadásával küzdött azért, hogy az ország határait megvédje a betolakodó imperialista seregektől. „Hadműveletei által meghosz- szabbította a bolsevizmus rémuralmát”, — dörögte az ügyész, aki a legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte. —« A hadsereg kifelé kard, befelé pajzs — mondta a vádlott. — A háborút a névtelen tömegekkel vívtuk. A front szenvedései és a hinterland ellentétel — a hadiszállítók, a hadigazdagok — kiváltották belőlem az új világnézetet, amelynek kifejezését láttam a szocializmusban. Igazsága, emberi tisztasága, becsülete olyannyira nyilvánvaló volt, hogy ellenségeit is óvatosságra késztette. Háromévi börtönre ítélték. Azt hitték, az elbukott forradalom, s a reá mért, őt személyileg is súlyosan érintő csapások meghátrálásra, visszavonulásra késztetik. De Stromfeld, a proletár hadvezér, a munkásseregek 1919-es dicső honvédő harcainak egyik legfőbb irányítója, életreszólóan határozott, örökre megtagadta osztályát régi környezetét, szív- vel-lélekkel a proletáriátus mol'.é állt. ’ Amikor 1921-ben kiszabadult a börtönből, egy kalapgyárban lett segédmunkás és nagyon nehezen élt. Feleségével együtt hónapos szobába költözött. Nyomban bekapcsolódott a szociáldemokrata párt, a legális munkásszervezetek munkájába, előadásokat tartott, tanított, vitatkozott a mun- kásgyűléseken. Mind világosabban felismerte az ellenforradalmi rendszer jellegét, cél» ját, s ezért nyilvánvalóvá vált hogy Magyarország elnyomott tömegei, a kizsákmányolt munkások, a falvak hárommillió koldusa, csak a következetes forradalmi harc útján nyerhetnek egy jobb világot. í 1923-ban tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának és országos parancsnoka a szociáldemokrata rendező gárdának, amely a legharcosabb munkásokat tömörítette soraiba. A legmegbízhatóbbakat járatossá tette a katonai is méretekben, felkészítette őket arra, hogy fegyveres harcban is helyt tudjanak állni. Fáradhatatlanul harcolt, szervezett, részt vett a munkások hűvösvölgyi és gödi találkozóin, a túrákon, a szemináriumokon. A rendőrség többször megkísérelte, hogy rábizonyítsa: részt vesz az illegális párt munkájában — le is tartóztatta, de kísérletei kudarcot vallottak, mert az elvtársak önfeláldozóan védték Stromfeldet, akit valamennyien rajongásig szerettek. Sajnos váratlanul hamar elvesztette őt a magyar munkásosztály. Éppen azokban az években, amikor a fasizmus nemzetközi előretörésének időszakában a legnagyobb szükség lett volna nagy tudására, gazdag tapasztalataira, már csak emléke erősíthette küzdőtársait. 1927. október 10-én halt meg, Hajdani tiszttársai közül egyetlen egy sem jelent meg a temetésén, de ritkán látott, roppant hömpölygő tömeg — munkások tízezrei és valóságos virágerdő — árasztotta el a Kerepesi temető útjait, A munkások hősükként vezetőjükként, testvérükként tisztelték életében s így adták meg neki a végső tiszteletet is. Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1878. szeptember 19-én született. Példaadó életét a felszabadulás óta cikkek, tanulmányok ismertették. De még korántsem tettünk meg mindent, hogy Stromfeld Aurél alakja teljes nagyságban álljon népünk előtt, hogy ifjúságunk lássa, horyian, merre vezetett egy igaz magyar katona, a forradalmi hadvezér útja, akinek dicső élete a Zrínyik, a Dózsák, az Esze Tamások. Perczelek, Bemek, Damjani- chokéhoz volt móltó, mert magas sorból állt ét az új vilá gért küzdő proletár tömegek oldalára, vállalva mindhalálig igazságukat, sorsukat Száz község kap közművet Száznyolc hydroglobusz Szabolcsban — Ivóvíz, fürdőszoba, összkomfort a faluban 1980-ig programját is csak a helyi előforrásokra tervezett fejlesztés alapján, vízműtársulatok alakulásával lehet megoldani. Az ipar továbbfejlesztését kívánja Hozzávetőleges számítások szerint egy-egy családra 2,8-3 ezer forintnyi költségvállalás jut a vízmű megépítése során. Államunk nemcsak a beruházási költségek felét vállalja magára, módot ad arra is, hogy a családok 8-10 év alatt törlesszék le a rájuk jutó kiadást. így egy évre 250 forint jut. Kevés kivétellel megyénk falvainak lakói élni is akarnak ezzel a kedvező ajánlattal, — inkább az a gond, hogy mindenütt máris azonnal, egyszerre szeretnék. Természetes, hogy ez nem történhet meg. A készülő 20 éves távlati terv becslése szerint 100-110 szabolcsi községben valósul meg a közműves ivóvízellátás 1980-ig. Fóimillár- dos költséggel így az akkori lakosságnak az 56 százaléka vízmű útján jut ivóvízhez. Ehhez viszont 1335 kilométer hosszú eternit nyomócsőre, 108 hydroglobuszra, 126 gépházra lesz szükség! Előállításuk iparunk továbbfejlesztését teszi szükségessé. Indokolt tehát, hogy megyei szerveink a körülmények mérlegelése által megállapított sürgősségi sorrendben adnak lehetőséget a törpe vízművek építésére. Jövőre hat községben — közöttük a nagy vízgonddal küzdő Nyírbátorban —, 1965- ben pedig 7 településen kezdik meg a vízmű építését. A továbbiakban természetesen fokozottabb méretű lesz a létesítés. Már most számolniuk kell a községeknek azzal, hogy a törpe vízművek, s az utcai közkifolyók megépítése csak az első lépés. A lakásokba történő bevezetés után felvetődik a szennyvíz elvezetésének gondja. Az erre alkalmas csatornahálózat megvalósítása sokkal nagyobb anyagi befektetést követel. Ott cselekszenek tehát helyesen, ahol nem aprózzák szét a községfejlesztési bevételt, hanem már most megkezdik a vízműtársulások szervezését, s csak alapos felkészülés és megfontolás után látnak munkához. Angyal Sándor Meglepő eredményhez jutnánk, ha összeadnánk, hogy az utóbbi évtizedben hány új, emberhez méltó lakás épült fel megyénk területén. Egész falurészek fiatalodtak meg, de gyakran találni új utcákat, mutatós házsorokat. A legtöbb új családi házban kialakították a fürdőszobát is. Valóság viszont, hogy ma még a falusi fürdőszobák az éléskamra, vagy a lomtár szerepét tölti be, mert nincs köz- művesítve a település, nem tudják eljuttatni a vizet a készen lévő fürdőszobákba. Kevés a jó Ivóvíz Ez azonban csak a kisebbik gond. Sokkal súlyosabb, hogy Szabolcs-Szatmár megye falvaiban kevés az ivóvizet adó kút, s ezekből is feltűnően nagy vastartalmú vizet nyernek. Közegészségügyi szempontból egyik legfontosabb feladattá vált megyénk lakosságának jó ivóvízellátása. Valamennyi faluban van már villany, a legtöbb helyen elkészült, vagy készülőben van a művelődési ház, a bölcsödé, óvoda, enyhül a tanterem- hiány is. Hosszú évek után végre alkalom nyílik arra, hogy anyagi forrásaink tetemes részét a falvakat behálózó vízművek kialakítására költsük. Történt már néhány próbálkozás megyénkben s az utóbbi években (Vencsellő, Tiszavasvári, Vásárosnamény. Szamostatárfalva) ennek a megvalósítására. A legújabban megmutatkozó tömeges érdeklődés pedig azt sejteti: falvaikban már nemcsak óhajtják az élvezhető ivóvizet, a városias fürdőszobát, az összkomfortot, hanem erejükhöz mérten cselekednek is érte. Egymásután jelzik: a községfejlesztési alap egészét az ivó- vízhálózat megépítésére kívánják fordítani. Olvasónk írja: „Super-bosszúság“ Záhonyi lakos vagyok, és Kisvárdán dolgozom. Naponta tehát több kilométert utazom — személygépkocsimmal. Ehhez viszont üzemanyagra van szükségem, mégpedig superbenzinre. Am csak úgy tudok közlekedni kocsimmal, ha először elutazom Debrecenbe (vonattal!) benzinjegyet vásárolni, majd vissza Nyíregyházára, ahol a jegy ellenében megkapom végre a supert. Ez minden alkalommal egy-egy napot vesz igénybe. A napokban szereztem tudomást arról, hogy ezentúl a járási székhelyeken is kapható — kellő tanácsi igazolással — superbenzin. őszintén megörültem a hírnek. De, hogy ne legyen teljes az öröm, a kisvárdai ÁFOR-kirendeltség vezetője superbenzin helyett, csak felvilágosítással tudott szolgálni. Elmondta, hogy volt ugyan már superbenzinük, de az gyorsan elfogyott. Űjabb szállítmány még nem érkezett a rendelésűkre. Folyamatos ellátás nélkül aligha válik be ez a superbenzin beszerzésének egyszerűsítésére hozott intézkedés. Semegi János járási pártbizottság instruktora. VíímGtársulások Persze korántsem olyan egyszerű munka lesz ez, mint ahogy több helyütt elképzelik. A kivánalom még nem valóság, azért sok nehézséggel kell megküzdeni. Nyíregyháza példája a legjobb tanulság: a várossá nyilvánítást követő 128. évben kell pótolni a régi mulasztást, az általános közművesítést. Éppen ezért falusi vízmüveinket úgy kell elkéfósíterú, hogy azok ne csak a pillanatnyi helyzeten enyhítsenek, hanem fél évszázaddal később is kielégítsék az igényeket. Másrészt tudni kell, hogy a népgazdaság teherbírása sem végtelen, nem lehet máról holnapra gyökeres változást elérni. Mint ahogy a faluvillamo- sitást, a falusi vízműépítés Egész nap lógott a lába az esőnek, a 80 hajladozó embernek nem volt szüksége a körtefák árnyékára. Igaz, hogy a körtefákkal különben sem sokra mentek volna — fiatalok meg, egyik, másik kezd csak termőre fordulni. A néhány szép körte ami itt, ott elő- inlhtn a levelek közül, máris dagasztja a milotai kertészek önérzetért. Dehát a 80 ember itt a fák között nem azt a termést becsülheti, ami a fákra rakódott, hanem amit a fák alatt kifordított az eke. Mind ilyen szép? Van mit nézni, még inkább szedni. Fóri Guszti bácsi, aki feleiségestől, két fiával, menyével, lányával meg két Unokájával kijött szüretelni megesküszik rá, hogy így még soha nem fizetett a krumpli Milptán, mint ebben pz esztendőben. A gyümölcsösben alig 50 méter hosszú egy sor, de egyj-e-má3ra megadja a mázsát. Ha azt számítjuk, hogy ennek 16 százaléka prémium... — Csak maga sose számolgasson, hanem tartsa a zsákot — szól közbe a feleség, aki itt hajladozik a sorok között. Az asszony csak szedi, meg a zsákot tartja. A kosár már nehéz. Nemsokára hárman lesznek. De azért semennyiért nem maradt volna otthon. — Becsi lány ez, mondja a brigádvezető. — A tiszabecsiek mind ilyen jó munkások? — Nem mondhatnám, dehát jót kell választani. Ezt már a fiatal férj. jegyzi meg, s látszik, hogy büszke az asz- szonyára. „A miénk!“ — Mit szóltak a becsi legények, hogy maga a legjobbat hozta el? — Nem kértem ki a véleményüket, mondja a férj, s úgy dobja fel a í ) kilós zsákot a szekérre, hogy ropog az oldal, A lovak nekifeszülnek. A hat fogatnak alig van megállása. — Visszafelé jde fordulj te, kiált a kocsisnak egy szikár ember, s rámutat a zsákcsomóra. A zsákok tetején 5 éves fiűeska bajlódik egy kemény téli körtével. — Tiéd ez a sok krumpli? — A miénk — felejt, s abba sem hagyja az evést. Gyarmati Béla. Tessék csak elképzelni. M hirtelenjében olyan furcsa érzés vett erőt rajtam, mintha valaki némám szótlanul állana közvetlenül a hátam mögött, és figyelné, hogy mit csinálok, tó kényelmetlen érzés a Vörösmarty téri nagy cukrászdában fogott el, néhány rövid perccel azután, hogy dupla feketémet kifizettem. Ezt a néhány percet csendes szemlélődéssel töltöttem volt, vagyis magyarán mondva: bámészkodtam. Úgy terveztem, hogy mintegy tíz percig bámészkodom még, s ha azalatt sem jut eszembe semmi, visszateszem aktatáskámba az érintetlen kézirat- papírt, s hazalávazom. Ezenközben lepett meg a már említett érzés, de nem fordultam azonnal hátra; az is eszembe jutott tudniillik hogy csak képzelődöm, s akkor minek strapáljam ma- gamatf De a már többször említett furcsa érzés csak nem akart elmúlni, s végül is megfordultam, hogy szembenézzek a valósággal. És csakugyan. Egy fiatalember állt a hátam mögött, szerényen és ugyanakkor szívósan, mint a cqvek, Kérdő tekintetemet nyájas mosoly- lyal viszonozta, s ezzel egyidejűleg így szólott: — Fizetni tetszett, ügyel c/tszfa! — Igen — feleltem, s bár most már nagyon is jól tudtam, hogy miért kérdi, így folytattam: —> Miért kérdi uraságof? — Semmi— semmi —1 mondta erre a enyhe zavarral, és a bejárat felé intett, ahol egy nagyon csinos és nagyon fiatal leány állt. — Csak tessék nyugodtan... Vállat vontam, visszafordultam és tovább akartam bámészkodni. De nem ment a dolog. Ami az imént csak furcsa érzés volt, most már fájdalmas tudattá kövesedéit bennem: felesleges vagyak. „Majd leülünk, ha az a kopasz lajhár elkotró- dik végre..." — gondolhatta a fiatalember és visszamo- solygott vonzó menyasszonyára. „Juszt sem megyek el...” — gondoltam én, és mélységesen megbántva meredtem a kéziratpapírra. Dolgozni fogok. Munkához látok. Nem adom az asztalt. Majd odébb éli a fiatalember, ha látja, hogy alkotok. Lehetetlen, hogy ne tartsa tiszteletben a közérdeket. Elővettem töltőtollamat, lecsavartam kupakját és írni kezdtem: „Falu végén kurta kocsma, oda rúg ki a Szamosra, Budapest, ezerkl- lencszázhatvan teljes tisztelettel..." De a fiatalember nem tágított a székem mellől, Most már kezdtem elkeseredni. Hát aki nem huszonöt éves, az már ne is éljen? Most már nyilvánvaló lett számúmra, hogy a halálomra spekulálnak. A magamfajta testes ember könnyen lefordulhat a székről. Néhány sikoly, orvos, mentők és kész, szabad az asztal. „Mit szólsz, milyen szerencsénk van, Pityukám... — fogja mondani a lány. miközben leül hűlt helyemre —, megürült egv asztal délután fél hatkor! Milyen pompás!” Az is lehet, hogy elvisz a rendőr. Talán erre számítanak. Bejön a rendőr, kérdi: ki vagyok? Mondom, ez és ez. Hol voltam tegnapelőtt este hétkor? Mondom, nem tudom. Akkor maga fojtot• ta meg a ceglédi éjjeliőrt, indulási És elvisz. „Úgy kell neki”! — fogja mondani Pityu, amikor leül a helyemre. — „Nyuszikám, az új frizurád valami óriási”/ De az is lehet, hagy egyszerűen a józan eszemre számítanak. Arra tudniillik, hogy be fogom látni: nines jogom elvenni a helyet két fiatal szerelmes elől. amikor ők ketten a világ legfontosabb dolgát szeretnék megbeszélni, én meg csak ülök egymagámban, teljesen feleslegesen. A kávémat megittam, kifizettem — mire várok? És ebben igazuk van■ El is rakom az üres papirost, becsukom az aktatáskát, és felkelek, frissen, mint akinek már mennie kell. mert dolga van. Mén mondom is az ifjúnak nyájasan; „Tessék parancsolni,.. Mert egy ideig lehet húzni az időt, de az asztalt végül is át kell adni. Tabi László. 1963. szeptember 19. A Fóri csalód és a becsi lány míg az öreg beszélgetett, nagy kosárral felszedett az egészséges ellából. — Mind ilyen szép? •— A fenét. Van ebben férges is elég, hiszen alig bírtunk a bogárral a nyáron, csak hát válogatva szedjük. Most értem csak, hogy miért kötnek az egyik zsákra lapulevelet, a másikra meg krumpliszárat. Vasszorgalommal — Az áruburgonyán lapulevél van, a vetőn meg krumpliszár — tájékoztat a brigád- rezető, — És a jeltelen zsákok? — Takarmánykrumpli, azt fogásról is megismerjük. Az eke már befejezte a nunkát, Ott haver a baráz- iák szélén a töméntelen u'umpli. Olyan ez Szatmáriban, mint a kenyér. Az em- oerek munkájában is van va- ami az aratás komolyságából, szó, dal, tréfa nélkül szadik ii gumókat, de jó érzéssel, de- :űsen, könnyedén. Aratni is gy arattak, vasszorgalom- nal, megállás nélkül. Cserepes Sándor 10 hold kalászost rágott le a feleségével. A fiatal házaspár most is
