Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-13 / 188. szám

Nem elég otthonos a munkásszállás Kétszáz munkás művelődése, szórakozása munka után Munka utón Jólesik a pi­henés, az üdítő szórakozás. Ilyen reményekkel érkeznek az Érpatak-menti építőipari munkásszállásra a kőműve­sek, szerelők, szállítók. So­kan. mint a véllaji Balázs István, Freund Vendel, Lo­vász Antal. Babriel János és a bökönyl Boros János, Jurás György „ősrégi” lakók. Jurás, mióta megépült a munkásszál­lás itt tölti a hétközbeni éj­szakákat. Nyolc, tíz, tizenkét év. Éle­tük egy részét töltik a szállá­son a faluról bejáró építőipa­ri munkások. Kétszázan tér­nek nyugovóra esténként az Érpatakra néző épületben. Sajnos nem minden tekin­tetben élvezhetik a pihenés örömeit. A legelemibb tisztál­kodási lehetőségek ugyan meg­vannak, hidegvizes mosdók állnak a szobákban, de me­leg víz egy héten csak két alkalommal van. Naponta 600 liter vizet tud felmelegíteni a három fürdőkályha. Ennyi víz kevés 200 embernek. Kártya és könyv Aránylag nyugodtak a pi­henés körülményei, a mun­kásszállás sókat változott az utóbbi években. A szabad órák eltöltése is változato­sabb. mint korábban. Bér a kártya még tartja magát, egyre többen vesznek a kezükbe könyvet. Az ötezer kötetes könyvtár egyre bővül, frissül új könyvekkel. A két­száz munkás közül 100—120 állandó olvasója a könyvtár­nak. (Télen.) Keskenyfilmes vetítés is van hetenként a kultúrteremben, de a legtöbben a tv-adást né­zik meg, főleg a futballmscs- cseket. Miért nem helyben Látszólag megnyugtatóan töltik el a szabad időt, hasz­nosan szórakoznak az építő­ipari szállás lakói: van tv, négy rádió, filmvetítés, könyv­tár. Azonban ez még sincs teljesen így. Ugyanis a könyv­tár. a tv, a filmvetítés nem a szálláson van. Kultúrterem vagy ezt a célt szolgáló szoba nincs a szálláson, az a Szé­chenyi utca 45. sz. alatti igaz­gatói központi épületben ta­lálható. Ide kell átjárni a szállásról. Helyben tulajdonképpen semmi sincs, kivéve a négy rádiót. Körülményes a könyvek köl­csönzése is. Amíg az új elkészül Nem otthonos a jelenlegi munkásszállás. Ha át is men­nek tv-nézésre, filmvetítésre a kultúrterembe, egy-egy al­kalommal nyolcvanan-százan is, az élményen kívül nem kapnak mást a részvevők. Nem alakal ki klubélet, ahol sakk, könyv, folyóirat mel­lett elbeszélgetnének. S ahol egy asztalnál véleményt is cserélnének dolgokról a mű­szakiak, az értelmiségi dol­gozók és a munkások. Lehetne bent a szálláson is hasznos szórakozásról gondos­kodni. Sőt egy „házi” kultúr- csoportot is alakítani, amely régi terv, de még mindig nerh valósult meg. Ebben részt ve­hetnének a központban dol­gozó fiatalok is. Folyóiratok­ról a hálókban szintén gon­doskodni kellene. Házilag építhetnének, ha mást nem, egy függő tekét. S még több hamarosan kivitelezhető el­képzelés ölthetne formát. Épül az Érpatak mentén az ú) 250 személyes munkásszál­lás, ahol a háromágyas szo­bákban kényelmesen pihen­hetnek a dolgozók, hideg, me­leg víz, minden szobában rá­dió, társalgó, modern kultúr- helyiség, ebédlő, könyvtár ta­lálható benne. Megoldódik az építőipariak egyik nagy gond­ja A városból a kultúrát De addig is, amíg az új el­készül jobban kell törődni a szálláson lakók művelődésé­vel, hasznos szórakozásaival. Nemcsak szakmát ta­nulni jöttek a városba, hanem kultúrát is akarnak hazavin­ni. S erre a vállalat szakszer­vezeti bizottságának is jobban szükséges gondolni a mostani lehetőségek mellett is. P. G. SZALAGFŰRÉSZNÉL A felvétel a Vásárosnaményi Ládagyárban készült. Hammel József. cArcoit, fml)erek A becsüs Különös és érdekes foglal­kozást űz Juhász Istvónné, a Bizományi Áruház Vállalat dolgozója. Kezdetben mint eladót alkalmazta az áru ház. 1959-ben a vállalatveze­tő biztatására elhatározta, hogy tovább képezi magát, megszerzi a becsüs szakmát is. Budapesten a BÁV kiren­deltségen dolgozott, s közben szorgalmasan tanult. — Először a bútorkirendelt- séghez kerültem. Megmutattak egy hatalmas szekrényt, ame­lyet faragott emberalakok tar­tottak. Mint kezdő, nagylel­kűen 1000 forintra becsültem. A szekrény értéke azonban tízezer forint volt — mondja mosolyogva. — A bútorok árát több tényező eldöntheti: a fa minősége, a bútor stílu­sa és állapota. Tanultam a bútor, a ruhanemű és a mű­szaki cikkektől kezdve az ék­szerekig mindennek külön- külön az anyagismeretét. A ruházati, a műszaki, a sző­nyeg és kép, valamint a por­celán áruházban gyakoroltam. Elméleti és gyakorlati vizs­gát tettem. Hat hónap múlva hazajött Nyíregyházára. Így lett a me­gye egyetlen becsüse. Negye­dik éve, hogy e ritkaság- számba menő munkakörben dolgozik. Igen sok ember ke­resi fel. — Vannak, akik egyik nap megveszik az árut, két-három nap múlva ugyanitt eladják. Az elmúlt héten egy fiatal­ember a zakóját hozta be. Amikor megmondtam az át­vételi árát, föl volt háborod­va, hogy a kitűnő amerikai anyagért ennyi keveset fizet­nek. Rögtön megállapítottam, hogy a zakó a Május 1 Ru­hagyár készítménye, habár a nyalkánál egy chicágói cég védjegye díszlett. Csak azért, hogy leszereljem a hangos- kodót, kifordítottam a zakó belső zsebét, innen ugyanis elfeledte kiszedni a hazai cég névjegyét. Sértődötten, de mégis tudomásul vette, hogy kár volt a jó kamgam anya­got a chicágói cég reklámjá­val keresztezni. Mint minden kezdő, ő is megfizette a tandíjat. Átvett egyszer egy jó állapotban le­vő órát. Készpénzben kifizet­ték a megfelelő árát. Kide­rült, hogy az óra márkája hamis, az illető, a kőnélküll UMF óra, számlapját Marvin márkájú számlappal cserélte ki. — Ez tévesztett meg. A kü- lönbözetet nekem kellett meg­fizetni. Nagy a forgalom. Van olyan nap, amikor 36 ezer forint értékű árut becsülök meg. , Juhászné egyben bírósági szakértő is. Gyakran járja a megye falvait, hagyatéki becsléseket végez. Válóperek­nél a közösen szerzett vagyo­ni értéket felbecsli és a bíró­ság e szerint osztja szét a válófelek között. — A tárgyak értékének megállapításánál mindig szem előtt tartjuk az áruházakban lévő új árucikkek árát, és ehhez viszonyítjuk. Kapcsola­tot tartunk különböző válla­latokkal, — akik csali a BÁV-on keresztül vehetik meg a magánszektorok által készített berendezéseket jár­műveket, vagy munkaeszközö­ket. Az árat mindig a BÁV becsüse állapítja meg. Felelősségteljes munka, de Juhászné már eljegyezte ma­gát mesterségével. Erdelics Imre Lombos fék alatt, színes női ruhák fénylenek. A gyü­mölcsmetszés rakamaá sze­relmesének, Komoróczy Jó­zsef agronómus hívására töb­ben kivájnak a lombok alól, s a sorok között puhára gyúrt gaztalan földön szaporán lép­kednek. Most látni csak: in­kább fejlődésben lévő kislá­nyok még. Nyolcán. Mögöttük asszonyok egyenesednek, ér­deklődve figyelnek, majd me­gint lehajolnak. Szedik kosa­raikba a szélverte, idejeko­rán hullt álmát. Helyesbítés Döcorögve indul a beszéd. Feleletkor el-elpirulva, vállat, homlokot rándítva néznek egymásra. Tavaly végezték az általános iskola nyolcadik osztályát, s úgy határoztak, szakmunkásai lesznek szövet­kezetüknek. Háromhónapos kezdő tanfolyamot már el is végeztek Nagykállóban. — Miért akartok szakmun­kások lenni? — Akikor jobban fogunk keresni — feleli bátortalanul Kulcs Magduska. Általános bálin tás, Csak Soltész Iluska véli hiányos­nak Magdi feleletét. Mint csoportvezető. köteleségének tartja helyesbíteni. — Mindig több a gép, a különböző szerek. Tudni kell velük bánni. Mondják is az idősebbek, sok mindont más­képp kell ma csinálni, mint ahogy fiatal korukban látták. Ezután még nagyobb lesz a változás. Minél jobban értjük munkánkat, annál gazdagabb termése lesz seövekeze tünk­nek. Nékünk is több jut, könnyebben élünk. — Mit kerestek? A felnőtteknek járó hetven százalékot. Az egységek ér­téke harminckilenc forintra van beállítva. Dolgozunk mi szívesen. — Mindig a gyümölcsösben? — Gyümölcsész, kertész lesz a szakmánk. Csinálunk persze egyebet is. Vetünk, kapálunk, krumplit szedünk... Mikor mit kell. Nem adnak olyan munkát, amit nem bí­runk. Külön tagkönyvünk van, abba írják az egységet. Mire jó az ebédpénz — Nehéz a tanulás? Egyáltalán nem halálos — mosolyog a csoportvezető. — Télen megint megyünk há­rom hónapra. Két év múl­va megkapjuk az oklevelet, ha... — akad el egv kicsit. — Ha megérdemeljük. Azért igyekszünk. Érdiem nélkül semmi sincs — jelenti ki ha­tározottan. Csak a könyvéket, füzete­ket, íróeszközöket vették meg, a bentlakásos tanfolyamért nem fliaetiiek. Munkaruhát kapnak a szövetkezettől — ingyen. Minden munkanap­ra négy forint ötven fillér ebédpénzt fizetnek ki nekik, havi egyösszegben. A mun­karuhára azt mondják, me­leg ilyenkor, egyébként na­gyon jó. És az ebéd pénz? — Otthonról szoktunk en­nivalót hozni. Vagy hazame­gyünk délre. Vesz érte ki mit akar — magyarázza Tam- ku Margitka. örök női ösztönnel magya­rázzák: bizony Rakamazon Is nagy „szeme” van a hóditó divatnak. Bizalmasam el la árulják, mivel kislányok még, ízlésükben anyuk» tanácsa dönit. Megnyugvás Problémájuk? Hogyne vol­na. — Nem igazság, hogy a másodikosok tavaly már voltak üdülni, most megint ők mennek többen. A Balá- tonra!? — panaszolja sóhaj­tól dagadó hangon Sasfalvi Katika. . *ö Tizenkét másodéves szak­munkás tanulója is van a ra- kamazi Győzelem Tsz-nek. Azok is lányok, most sza­badságolnak. Huszonnégy fel­nőtt tag fjedig már okleve­les! így valóban jöhet a „még nagyobb változás”... De- hát pillanatnyilag a kislányok problémájáról van szó. Vá­laszadásra Komoróczy elv- térs az illetékes. — Nem küldhetünk egy­szerre mindenkit üdülni, be­láthatjátok. Közületek most csak csoportvezetőtök, Sol­tész Iluska megy. Így döntött a vezetőség. Egyébként le­gyetek nyugodtan, sor kerül mindnyájatokra. A nyolc kislány megnyug­szik. Tekintetükkel beszélget­nek tovább. Arcukon bim­bózni kezd az előbbi mosoly, ahogy indulnak vissza, a drá­ga tehertől görnyedő lomb­sátrak alá. Asztalos Bálint Olvasónk írja: Szülők, vigyázzatok! Motorkerékpárral közlekedő ember vagyok, olyan a mun­kaköröm, hogy naponta több­ször Is körbejárom a vá­rost, mellékutcákon, főútvona­lakon, Nem érek rá „sétálni”, legtöbbször a megengedett maximális sebességgel hajtok, illetve csair hajtanék! Már ott tartok, hogy legszíveseb­ben gyalog Indulnék utamra, ha ezt az Időm engedné. Városunk kiskorú polgárai életveszélyes szórakozást űz­nek az utcákon. Felnőttek ré­szére készített kerékpáron — amely kormányának nem min­dig urai — karikáénak az út­test«!. Szabálytalanul közle­kednek, kiczámíthatatlan, mi­kor merre fordulnak. Sokszor előfordult már, hogy Szó sze­rint is, csak hajszálon mú­lott, hogy el nem ütöttem a felelőtlenül kerékpározó gye­reket. Apa vagyok én Is. Ezért nem tudom megérteni, hogy az a szülő, aki utcára engedi kerékpárral gyermekét, nem számol a következményekkel. Súlyos felelőtlenség ez, köny- nyen tragédiákhoz vezethet. Budai Gyula NytregVhá::a Nyolc kislány a lombok alatt A gépállomástól függ A téli takarmányozás fontos jelenlegi előkészülete, a siló­zás júliusban alig haladta meg a gépállomási tervezet­nek a 10 százalékát. Tisza- vasváriban, Mátészalkán és Demecserben jó az eredmény, de szinte semmit sem csinált e téren a kisvárdai, csahold, tyukodi gépállomás. Ez pedig figyelmeztet: nincs Idő a tét­lenségre! Természetesen nem lehet mindenért csak a gépállomá­sokat hibáztatni. Vannak tő­lük független okai is e prob­lémáknak. De az objektív okokon túl, miért nem lehe­tett minden gépállomáson két műszakban végezni a talaj­munkákat? Megyénk 16 gép­állomásáról júliusban mind­össze 203 gép dolgozott ket­tős műszakban, s a csaliol- ciak, fehérgyarmatiak, nagv- ecsediek, vencsellőiek egyál­talán nem vették igénybe ezt a kitűnő lehetőséget. Az utóbbi napok jó időjá­rása puhította, szántásra, ve­tésre kedvezővé tette a talajt. Most lehet dolgozni, pótolni az elmaradást. A gépállomá­sok vezetőinek igyekezetén, a pontos munkaszervezésen nagyban áll, vagy bukik, mi­lyen lesz a téli takarmány- helyzet, a jövő évi termés elő­készítése. "i ■ ■ * ' Gyorsan és jól végeztük az aratást, javában tart a csép- lés. Szemernyit sem csökkent azonban gépállomásaink fel­adata, hiszen hátra van még az új kenyér teljes betakarí­tása, a tarlószántás, másod­vetés, a silózás és a felké­szülés az őszre. A legfrissebb adatok mu­tatják, hogy a gépállomások dolgozói hatvan százalékon felül teljesítették eddigi évi motor- és traktormunka ter­vüket, ami egyáltalán nem rossz eredmény. A másik mu­tatóból viszont az tűnik ki, hogy nem megfelelő az egyes nyári munkák üteme, jobban mehetne a cséplés. Az aratás után annyira fontos talaj- . munkákat júliusban csak mintegy 60 százalékos ered­ménnyel végezték. A Nagy- halászi Gépállomás még így is a leggyengébb, mindössze 12,3 százalékosan teljesítette tervét. Nem dicsekedhetnek Tiszavasvári és Kölese trak­torosai sem. Hiába teljesítette kielégí­tően egy-egy gépállomás a feladatát, ha a többiek 40— 50 százalékos mutatója erő­sen lecsökkenti a megyei át­lagot. Hiába járt élen a csa­hold és a nagykállói gárda, a szántási tervét másfél, két­szeresére teljesítve, a megyei kép így sem kielégítő, Állattenyésztési Technikum ki­helyezett csoportjaként műkö­dik majd a takarmánygazdál­kodási tagozat. A felsőfokú mezőgazdasági technikumok nappali tagozatá­nak első évfolyamára az idén 1600 hallgatót vesznek fel. Újabb két szakmában kez­dik meg ősszel az okleveles szaktechnikusok képzését. Gö­dödön a Kisállattenyésztési Kutató Intézet mellett, felső­fokú baromfitenyésztési tech­nikum nyílik, Orosházán a Hódmezővásárhelyi Felsőfokú Cj szakágak a felsőfokú szaktechnikus képzésben — A nappali tagozatra 1600 hallgatót vesznek fel

Next

/
Thumbnails
Contents