Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-10 / 186. szám
DELELÉS Rakamazon a községi gulyák egyikéf őrzi Szilvás! Mihály. Szünidőben fia is segíti őt munkájában. Foto; Hammel József, ARCOK, EMBEREK A szegverő „Ki miben tudós «- Ki mit tud” ötletes és sikeres műsorai voltak ezek a televíziónak. Arcokat, ifjú embereket és Ígéretes tehetségeket ismerhetett meg az ország. De, mindez csak tűre dék. A sok mindent tudói mesterségükben tudós »sas- ezrek még nem álltak a kamera előtt és nem is lehet kívánni, hogy odaálljanak, vagy odaállítsák őket. Itt van példának Mihák Antal a Göngyölogellátó Vállalat csengeri telepének, korban és szolgálati időben is legidősebb dolgozója. Eszébe sem jutna, hogy a képernyőre kívánkoznék, pedig 6 is tud valamit. Tudósa a szegverésnek. Mihák bácsi — így bá- csizzák pedig alig negyvenéves — kilencedik éve, a kezdet kezdetétől dolgozik a telepen. A ládák szegelésében aligha akadna párja az országban. Naponta 140—160 ládát készít, s egy-egy ládába — két ütéssel —, 89— 100 darab szeget ver. Óránként 20 láda, percenként 34 szeg. Könnyű elképzelni tehát, hogy milyen gyors tempót diktál jobb kezének. Ügyességéről a telep fejlődéséről ő maga így beszél: — Kilenc év alatt megtanultam a szegeiéet. Amikor a telepre kerültem, ötön dolgoztunk itt mindössze, ma harmincán vagyunk. Akkor 80 láda volt a napi teljesítmény, ma 120 a norma. Az akkori négyszáz ládával szemben moot négyezer láda készül naponta, de ez is kevés. Sok alma terem a megyében, millió és millió ládával több kellene, a gyártáshoz pedig sok ügyes kezű szegejő. Az üzem fejlődése és a 30 dolgozó élete is szóba került. Mihák Antal úgy látja, egyre inkább iparjellegű lesz a telop. A közeli napokban új szegecselő műhelyt, raktárt, ebédlőt adnak át rendeltetésének, de az emberek is fejlődnek, változnak. Érzik, nemcsak a napi nyolc órára, a munkaidőben tartoznak együvé, hanem azon túl is. Ennek szép példája, hogy amikor a két éve nősült Demján Pál házat épített, kollektiven segítettek neki. Ott volt Mihák hácsi is a többiekkel és bebizonyította nemcsak a szegverésnek mestere, ha kell, ért a házépítéshez is. Ma érkeznek a szabolcsi diákok a zalkodi építőtáborból Befejezéshez közeledik az önkéntes ifjúsági építőtáborban a fiatalok nyári munkája, A zalkodi építőtábor utolsó 100 tagú szabolcsi turnusa ma hagyja el a tábort. Az utolsó csoport tagjai a nyíregyházi közgazdasági technikum. a klsvái'dai Bessenyei gimnázium, a tiszaiak! és a nyírbátori gimnázium tanulói. Valamennyien kiváló munkát végeztek, jól szórakoztak és kellemesen pihentek. A fiatalok szórakoztatására a tábor vezetősége délutánonként kulturális és sportműsorokat szervezett. Könyvtár, filmvetítések, szellemi vetélkedők és más szórakozási lehetőségek álltak a fiatalok rendelkezésére. Baráti kapcsolat alakult ki a tábor lakói és a község fiataljai között. Közös sportrendezvényt és „Ki mit tud” műsort rendeztek nagy sikerrel. Az építőtábor munkatervé- ben ez év nyarára 15 000 köbméter föld kitermelését tervezték. A fiatalok ezt a tervet máris túlteljesítették. Eddigi teljesítményük 20 000 köbméter. A táborban a legjobb munkát a kisvárdai Bessenyei gimnázium tanulói végezték. Kiváló teljesítményével a zalkodi ifjúsági építőtábor az építőtáborok közötti országos versenyben az első helyen áll. T. I. Nyolc tagja van az AKÖV Üttörő szocialista brigádjának, mindegyikük gépkocsivezető. Három éve alakult a brigád, idén kapták meg a szocialista brigád-jelvényt. Három évi egyetlen balesetük nem volt, három év alatt körülbelül 2 ISO 000 kilométert vezetted baleset nélkül. Hátuk mögött nagy teherrel, amely löki, viszi a kocsit, megnehezíti a fékezés;, naponta 12—14 órán ót feszülten figyelni az utat. s ha egy-egy lovaskocsi vagy vontató hirtelen, jelzés és körültekintés nélkül eíibük fordul, nekifeezülni a kormánynak, villámgyorsan fékezni,' hogy zökkenve, • csikorogva idejében álljon meg az autó — egész embert kíván az ilyesmi. Két torompó között Vigyázniuk kell a gépkocsira, a rakományra, a járókelőkre, saját magukra, mert asszony, gyerek várja haza őket. Nemegyszer csak lélekjelenlétük akadályozza meg a szerencsétlenséget, Közülük Kuncsik József került a három esztendő alatt a legmelegebb helyzetbe. Ahogy a Simái úti sorompóhoz ért, előírásosan fékezett, lassan haladt át a sorompók közt, da nem volt ideje átmenni, mert a sorompó rázárt. Kétségbeesetten dudálni kezdett, semmi haszna. A vonat már a közelben kattogott — ő meg addig ügyeskedett, farait, előre húzott, míg sikerűit boáim; a scrompó és a sin közé. A vonat alig néhány arasznyira a gépkocsitól rohant el. Megmenekült... Kovács István fődiszpécser, a brigád patronánsa beszél a brigádról meg Bodnár Mihály brigádtag, aki csak azért található most benn, mert ma Iskolába megy. A többiek, Mészáros József brigádveze- tc, Ferenc Attila, Takács Ml* hály, Fúrj József, Sipos Sándor, Alparán József és Kun- csik János dolgoznak. 84 órás munkahét után Lapozgatok a brigádnaplóban, Brigádgyűlésekröl irt jegyzőkönyveket, róluk szóló újságkivágásokat tartalmaz a napló, de van benne fénykép romániai jutalomkirándulásukról is. Legszebb dokumentumuk egy levél, amelyben a nyírpilisi Vörös Zászló Tsz elnöke mond köszönetét n* árpa behordásában nyújtott segítségükért. Szó esik abban munkás-paraszt szövetségről, nevelésről, de azt hiszem, a brigád tagjai nem így gondolták, nem azért csinálták- Talán egyikük-máslkuk morgott ip magában, hogy miért kell egyetlen pihenőnapjukat is feláldozni, de ment. Ment a 84 órás munkahét után, és a szokatlan munka közben, mfg rakták az autót, talán már ‘ü'j egy tréfái is megeresztett. S amikor a vasárnapoló isz-tagok is kiszégyenkeztek az árpatáblába, már versenyzett is velük, ki rakja szebben meg a kocsit... Remek emberek a gépkocsivezetői:... A legfiatalabb kiváló dolgozó Minden vállalt kötelezettségüket teljesítették — szocialista módon élnek, dolgoznak, nem egyszerű munkatér si, hanem meleg embersége, baráti viszonyban. Mindegyikük családos ember, csak Fürj Jóska nem, aki most készül „igába hajtani” a fejet. Nemrégen mutatta be menyasszonyát brigádtérsainak egy közti* összejövetelen, amelyen az após-jelölt is részt vett. Amikor meglátta leendő ve- je barátait, morgolódott, ere aztán annyira összemelegedett velük, hogy szívesen és gyakran keresi társaságukat. Fürj József egyébként a brigád és egyben az egész vállalat legfiatalabb kiváló dolgozója — rá a legbüszkébbek. Valamennyien kiváló dolgozók, s valamennyien a brigád megalakulása óta szerezték meg ezt a kitüntető elmet. Egyedül az önképzéssel van baj. Jobban mondva, nem is azzal, mert mindenki tanul közülük, nanem az 'dővel. Napi 12—14 órát dolgoznak, s a feszült figyelmet követelő munka mellett vagy utón kell készülniük a szakvizsgákra, s erre tanulmányi szabadságuk nincs. Hogyan tanulnak mégis? Nincs pihenés? — Munka közben meg-meg- állunk, elővesszük a ..bibliát”* Csak így lehet, nagyon kevés az idő rá — mondja csendesen Bodnár Mihály, aki azért, hogy ma az oktatás! napon szabad legyen, egész éjjel dolgozott. S a többiek is így csinálják, másképp nem is lehet a főidényben. Pedig jobb volna a rakodási időben végignyúlni az ülésen és szundítani... Moziba, színházba is ritkán jutnak el — közösen szinte soha. mert ahányan vannak, annyifelé dolgoznak, összejöveteleikre hozzátartozóikkal együtt járnak, ahogy a jó barátok szokták. E hónap 19-én közös kirándulásra mennek a Tisza-partrs, asz- szonyaikkal, gyerekeikkel együtt. így él, dolgozik, a Mészáros-brigád... Ratkó József. Júliusban mintegy 200 ezer darab téglával gyártott többe* a Tisza bércéi i Téglagyár, Felvételünk a nyers téglarakást örökítette meg. Hammel J. felvétele. Nyolcán a volánnál líétmillió-esiyszázötvenezer kilométer baleset nélkül Seres Ernő. A szántóverseny győztese Az elmúlt napokban rendezték meg a fehérgyarmati járás szántóversenyét. Az első dijat a képen látható Fábián Imre, a fehérgyaimati Győzhetetlen Brigád Tsz traktorosa nyerte meg. Foto; Darabos László Fehérgyarmat A lig ismertem meg barátomat a nagy dobostól. Nekem zsebben is fizott a kezem a kegyetlen februárban, de 6 rendületlenül ölelte magához az óriás papirdobozt. — Csak nem egy másik televízió? — érdeklődtem. — Ne-em. Dehogy — mosolygott rejtelmesen. Közelebb hajolt, s mint valami nagy titkot, élvezettel súgta: — Japán baromfi pór. Egy kis tyúk, egy kis knhax Nehéz volt beszerezni, de én utánajártam. Képzeld, hogy feldíszítik az udvart. Hiábal — sóhajtottam. Aki ügyes, annak minden sikerül. Mindig előrelátóan él. Szinte tolja maga előtt a vállalati szürke napokat, hogy aztán vasárnap igazán éljen. Felveszi nyűtt ruháját, s mindig talál fúrni, vágni, faragni, szegezni valót, meg ki tudja, mi minden munkát a ház körül. Hogy hétfőn fáradtabb, mint bármikor? Nem számít. Aki roppant ügyeskedő, elügyes- kedi azt is... Egy hónap múlva megint találkoztunk. Mindjárt feltűnt, hiányzik megszokott, mosolya. Kérdeztem, mi baja. Képzeld, a kis japán kakasnak szinte már elvész a taraja. Megeszi a nagy. Értetlenül néztem. — Na. Hogyhogy...? — Tudod, a nagy kakas — nyögte. — Az bánija. Nem tűri- De mit él át az apró tyúkocska is. — Zárd el — mondtam, hogy éppen szóljak valamit. — No látod. Ez az! — ütött homlokára. Két hete megint szomorúsága okáról kellett érdeklődnöm. — Fáj a szivem, kérlek — emelte égnek szemeit. — Hiszen tudod, azéit szereztem a két kis aranyos japán baromfit, hogy az udvar díszei legyenek. Dekát mit érnek, ha drótos ketrecben kínlódnak... Te ajánlottad, zárjam el szegényeket... — En nem a kicsikre értettem az elzárást, hanem a nagyokra. A nagy kakasra. De ugyebár, a tyúkok is... Szóval érted... — Hogyne, persze. — Nemcsak az arca, szeme, de még a hangja is ragyogott. Utóbbi hétfőn ki akartam kerülni, de elkéstem. Ügyeskedő természetéhez hiúén mindkét kezével egyszerre nyúlt utánam. — Ki vagyok készülve. Ki én alaposan — hebegte. Olyan fáradtnak érzem magam, mint egy meghajszolt kutya. — Te mondod ezt? Te?t — éreztem, jólesik a nevetés. — Tegnap egész nap esz- kábáltam. Tudod, a kakas- fal huszonhét baromfink van. Rendes fajta, öt ketrecet csináltam. Nehéz volt úgy csinálni, elhelyezni a nyavalyás szűk udvaron, hagy csszejárhassonak benne. Még este kilenc órakor is dolgoztam, villanynál. De a két kis japán baromfi — emelkedett, színesedett a hangja —, ina hajnaltól tényleg az udvar dísze lehet! Köszönöm a tanácsodat. — No és, mit szól mindehhez a feleséged? Elhervadt a kedve. — Kinevet. Bolondnak tart. Különben rájuk vall az ilyesmi. Semmibe se nézik a férfi igyekezetét. Ugye. nálatok is így van7 — Nekünk nincs japán baromfijuk — tértem ki a váratlan kérdés elől, ás gyorsan elköszöntem. Asztalos Bálint. 19G3. augusztus 10. Japán baromfi
