Kelet-Magyarország, 1963. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-07 / 183. szám

Kádár János elvtárs beszéde a szovjet- magyar barátsági nagygyűlésen

(Folytatás az 1. oldalról)

Tanácsköztársaság idején — egy frontban harcoltak velünk, majd harcoltak felszabadulásunkért a második világháború időszakában, vagy 1956-ban közvetlen és személyes segítséget nyújtottak nekünk. De Üzbekisztánban és Szibériában azt is jóleső érzéssel láttuk, hogy az ott élő szovjet emberek — emlékművek és egyéb megemlékezések formájában — mind a mai napig meleg szeretettel őrzik azoknak a magyar veteránoknak az emlékét, akik a szovjet hatalom kivívásának időszakában —, Lenin szavára

hallgatva — csatlakoztak az

első vörösgárdákhoz, a Vörös Hadsereg első osztagaihoz, a vörös partizánokhoz, s ott inTöbbet

Utalt ezután Kádár János arra, hogy küldöttségünk szovjetunióbeli látogatása jelentős, fontos nemzetközi események sorozatának időszakára esett, összeült a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Éppen Moszkvában tárgyaltak a részleges atomcsend-megállapodás- ról, s a látogatás idején hozták nyilvánosságra a Szovjetunió Kommunista Pártjának •nyílt levelét a Szovjetunió kommunistáihoz, az egész szovjet néphez: ezekben az időszerű kérdésekben természetesen állást is foglaltunk, abban a meggyőződésben, hogy ismerjük Központi Bizottságunk és kormányunk vonalát, programját, népünk álláspontját, hangulatát és véleményét, tehát bizhatunk abban, hogy állásfoglalásunkat jóváhagyják. (Taps.) így állást foglalhatunk a Szovjetunió Kommunista Pátja Központi Bizottságának július 14-i

nyílt levelével kapcsolatban is, s közöltük, hogy mi, magyar kommunisták a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a nyílt levélben foglaltakkal teljes egészében egyetértünk. (Taps.) »

Mi egyetértünk, teljesen szolidárisak vagyunk a

Szovjetunió Kommunista Pártjával, s ez nem valamiféle udvariasság a

Szovjetunió Kommunista Pártja iránt, hanem ezzel saját álláspontunkat, pártunk álláspontját, a nemzetközi kommunista mozgalom — meggyőződésünk szerint — egyedül igaz és helyes álláspontját, népünk érdekeit képviseljük és fejezzük ki.

ternacionalista módon, becsülettel eleget tettek kötelességüknek. — A szovjet hatalom oldalán léptek fel és ezzel a mi népünk szabadságáért és szocialista jövőjéért is harcoltak. (Taps.)

Jó, hogy barátságunknak történelmi gyökere és múltja van, de nem kevésbé jó és fontos, hogy

reális és szilárd alapja van a jelenben és a jövőben is. Internacionalista egyetértésünk, céljaink közössége az, ami összefűzi ma a Szovjetunió Kommunista Pártját és a Magyar Szocialista Munkáspártot, államainkat és népeinket.

Azt is meg kell mondanom,

hogy

ér egy tett, mint szí

barátságunk szovjet testvérpártunkkal, * a szovjet kormánnyal és a szovjet néppel olyan barátság, amely jó mindkét ország népének, jó a szocialista világ népeinek, jó a nemzetközi kommunista mozgalomnak és minden józan és normális embernek a világon, aki a béke mellett van.

A szovjet—magyar barátságról tehát valóban elmondhatjuk, hogy része, éltetője kovásza annak a szélesebb, hatalmas frontra kiterjedő internacionalista összefogásnak, amely a szocialista országok a nemzetközi kommunista mozgalom, a függetlenségért harcoló népek, a békéért harcolók egységét hivatott erősíteni.

z frázis

A vita a kínai elvtársakkal nem tegnap kezdődött, de korábban nem a nyilvánosság előtt folyt. Őszintén meg kell mondani azt is, hogy nekünk, az egység híveinek, bizonyos tekintetben meg volt kötve a kezünk. Az utolsó lehetőségig türelemmel voltunk, mert nem akartuk mélyíteni a vitát, azt akartuk, hogy a vezetők közötti nézeteltérés ne terjedjen ki a tömegekre. Mi volt az eredmény? Az, hogy a kínai elvtársak eljárásunkat rosszul értelmezték. Ök mindenféle úton-módon terjesztették véleményüket, állásfoglalásukat.

Központi Bizottságunk helyesen járt el, amikor a lehetőségek határáig nem folytatott nyílt vitát. Minden hasonló esetben így fogunk eljárni, mert kötelességünknek tartjuk az egység védelmezé- sét, ebből indulunk ki.

Nem módszerünk, hogy

egy vitás kérdésből azonnal nyilvános vitát, presztízs-kérdést csináljunk, mert véleményünk szerint így nehezebb a kérdések elvtársias tisztázása és rendezése. Aki tehát türelmetlenkedett, mert sokáig nem kapott tájékoztatást, bocsásson meg nekünk és kérem, utólag értsék meg eljárásunk indítékait.

Most más a helyzet. Ha a kínai elvtársak vitázni akarnak, nyugodtan vitatkozunk velük, mert meggyőződésünk, hogy ha ezeket a kérdéseket őszintén, világosan párttagságunk és népünk elé tárjuk, akkor pártunk és népünk a mi marxista—leninista állásfoglalásunkat fogja támogatni, nem pedig a szektás, dogmatikus pozíciókat. (Nagy taps.)

A kínai nép nagyszerű nép

Ehhez azt is hozzáfűzöm, amiről a Központi Bizottságban már beszéltünk, hogy most, miután nézeteltéréseink sajnos olyan stádiumba jutottak, hogy a nyilvános vita szükségszerű és elkerülhetetlen, meg fogjuk védelmezni és mindenütt képviselni fogjuk igazságos és helyes álláspontunkat.

Természetesen nem akarunk arra berendezkedni, hogy a magyar munkásosztályt és a

magyar népet reggeltől estig és estétől reggelig egyes kínai vezetők dogmatikus frázisaival traktáljuk. Az a véleményünk, hogy

amit az elvi vita megkíván, azt tegyük meg, egyébként pedig igazi forradalmi feladatainkkal, szocialista iparunk fejlesztésével, termelőszövetkezeteink és mezőgazdaságunk erősítéséivel, a tudományos kutatás fejlesztésével, kultúrpolitikánk kai foglalkozzunk; azokkal a feladatokkal,, amelyeknek megoldásával a legforradalmibb és a leghelyesebb választ adjuk mindenféle dogmatikus frázisra. Ezzel akar népünk foglalkozni!

(Nagy taps.)

Szeretnék egy másik kérdést is felvetni. Központi Bizottságunktól, állami életünk vezetőitől

párttagságunk, munkás- osztályunk, népünk, nagyon sok szépet és jót hallott kínai testvckpár- tunkról, annak történelmi harcairól, Kína nagyszerű népéről. Szeretném megmondani elvtársak, hogy ebből semmit nem vonunk vissza. Meggyőződésünk szerint a Kínai Kommunista Párt nagy történelmi harcot vívott, helyes irányvonal alapján nagy utat tett meg. A kínai nép nagyszerű nép, testvérünk a Kínai Nép- köztársaság a szocialista világrendszer országai közé tartozik.

Mi változatlanul tisztelettel és megbecsüléssel vagyunk a kínai testvérpárt tömegei, a nagy kínai nép iránt és szilárd meggyőződésünk, hogy ha most van is nézeteltérésünk a kínai vezetőkkel, ez történelmi értelemben átmeneti jelenség, ami elmúlik és mi Kína testvéri népével együtt jutunk el a kommunizmus kapujáig és a kommunista társadalomba,

(Taps.)

A kínai vezető elvtársaknak természetesen meg kell érteniük egy-két dolgot. Az elvi nézeteltéréseken túl például azt, hogy bár kínai testvérpártunk — taglétszámát tekintve — hatalmas párt, a kínai vezetőknek is tudniuk kell, hol végződik az ő pártjuk, és hol kezdődik más ország munkásosztályának pártja. Ne akarják a kínai vezetők átvenni a Magyar Szocialista Munkáspárt tagságának marxista képzését, mert ebből semmi jó sem származna. (Taps.) Ezt bízzák a mi párttörvényeink szerint megválasztott és erre jogosult szervre, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságára. (Nagy taps.)

Pártunknak és népünknek untig elege volt a személyi kultuszból

Néhány szót szeretnék szólni a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Kínai Kommunista Párt vezetői közötti vitáról, amely az egész nemzetközi kommunista mozgalom és a kínai vezető elvtársak vitája.

Mi a kínai vezető elvtársak álláspontját elutasítjuk. Elutasítjuk mindenekelőtt elvi meggyőződésből, mert megítélésünk szerint a kínai vezető elvtársabnak a legutóbbi időszakban nyilvánosságra hozott állásfoglalása nem marxista- leninista, hanem dogmatikus és szektás. Elítéljük és elutasítjuk gyakorlati okokból, mert Leninnel együtt azt valljuk, hogy

a szocialista forradalomnak soha sincs szüksége forradalmi frázisokra, mindig többet ér egyetlen hétköznapi, gyakorlati tett, amely előbbre viszi a szocialista forradalom ügyét, mint száz forradalmi frázis.

(Taps.)

— Elítéljük a kínai vezetők frakciós módszereit, azt, hogy mindenütt, ahol erre alkalmuk nyílik, megkísérlik a bomlasztást az egyes testvér- pártokon belül. Mélyen elitéljük ezt, mert az efféle eljárás nem tartozik a kommunista pártok vitamódszerei közé és nem vezethet jóra.

Volt egy kis konfliktusunk, sajnos állami vonalon is a kínai elvtársakkal. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-én megjelent levelét ugyanis mi Magyarországon — ahogy mindenki tudja — akkor nem nyomtattuk ki, mégpedig azért, mert pártunk Központi Bizottságának megítélésére tartozik, hogy más pártok dokumentumaiból mit, mikor tart célszerűnek kinyomtatni. Ügy vélj üli, mivel nem mi voltunk a címzettek, az elemi illendőség is megkívánta, hogy a címzett határozza meg, mikor és hogyan szándékozik vitatkozni a feladóval.

A kínai vezető elvtársak azonban megfelelő példányszámban magyar nyelven is „jókor” kinyomtatták ezt a levelet és megkérdezésünk nélkül gőzerővel kezdték terjeszteni. Ahogyan ez ilyenkor lenni szokott, külügyminisztériumunkba behívták az illető kínai diplomatát és megkérték, hogy ezt hagyják abba.

Kínai elvtársunk azt találta válaszolni, hogy ez beavatkozás Kína belügyeibe. (Derültség.) Ez nagyon eredeti értelmezése a szuverénitásnak és a belügyeknek.

A kínai elvtársak meghatározhatják, hogy országukban mit terjesztenék, az azonban,, hogy Magyarországon mit terjesztenek, a magyar szuverenitás illetőségi körébe tartozik és ezt mindig az illetékes magyar szervek határozzák meg, mert ez

nem Kína, hanem Magyarország belügye.

(Nagy taps.)

Mi mindenkor a kínai testvérpárttal való egyetértés mellett leszünk és ha vitatkozunk, azért tesszük, hogy a marxizmus—leninizmus ügyét, egységünket szolgáljuk. Meggyőződésünk, hogy a kommunisták, a kommunista pártok egysége kizárólag a marxizmus—leninizmus elvi alapjain jöhet létre, erősödhet és fejlődhet.

S ez az egység nem erősödhet, csak gyengülhet, ha dogmatikus és szektás nézetek alapján akarjuk megteremteni.

(Taps.)

Elvtársak! Néhány esztendővel ezelőtt pártunk és népünk harcba szállt az 1956-os ellen- forradalmi felkeléssel, hogy helyreállítsa népköztársaságunk törvényes rendjét, helyreállítása szocialista államunkat és tovább haladjon a szocialista társadalom építésének útján; ez volt a harc fő kérdése. Mi azonban nemcsak a revizionizmussal és az ellenforradalmi felkelés kirobbantóival szálltunk harcba, hanem a személyi kultusszal is és mindazzal, amit a személyi kultusz jelent, a szocialista törvények megsértésével, a dogmatizmussal, a szek- tarianizmussal, az élettől és a néptől való elszakadással. Ez harcunk belső logikája és törvénye. Harcba széliünk a törvénytelen perek gyakorlatával, a megalapozatlan gazdasági tervezéssel és általában mindazzal, ami a személyi kultusz káros maradványa.

Változatlanul az a feladatunk, hogy dolgozzunk a pártélet, a magyar közélet demokratizálásáért, a szocialista demokrácia szüntelen fejlesztéséért és további kibontakoztatásáért. Aki most személyi kultusz és a személyi kultusz módszereinek ügyvédjeként lép fel a nemzetközi kommunista mozgalomban, az ne számítson ránk, mert nekünk, pártunknak és népünknek untig elege volt a személyi kultuszból, s azt nem akarja viszontlátni.

(Nagy taps.)

Legelső' feladat harcok ni a béke ügyéért

A személyi kultusz elleni harccal is a szocialista építésért, népünk békéjéért és jólétért küzdünk.

Ami a vüágbékéért folytatott harcunkat illeti, most bizonyos oldalról vitatják, hogy az helyes-e? Márpedig ha elhatároztuk, hogy felépítjük a szocialista társadalmat, ha elhatároztuk, hogy népünk életét még gazdagabbá tesszük, fokozzuk jólétét, hogy sok mindent megteremtünk, ami ma még nincs meg, akkor ehhez a harchoz az is hozzátartozik, hogy megőrizzük népünk, és a népek békéjét.

Hogyan lehet a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozni, a népnek jobb életet biztosítani, ha egyszersmind nem óvjuk meg, nem erősítjük a béke általános ügyét?

Aki Magyarországon a szocialista társadalom erőteljes és lendületes építésének a híve, annak ugyanakkor a béke hívének kell lennie, mert a kettő egymástól elválaszthatatlan.

Mit jelent a háború elkerülhetőségének elve? Marxista—leninista álláspontot, amely a jelen korszak tudományos elemzésén alapszik és amelynek egyik fő tétele, hogy az imperializmus természete ugyan nem változott, de az imperializmus és a népek helyzete változott, azért korunkban a világháború többé nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Ilyen viszonyok között minden kommunistának, minden forradalmi munkáspártnak legelső feladata harcolni a béke megőrzéséért, a békés egymás mellett élés elvének győzelemre viteléért. (Taps.)

Azért vagyunk a béke megőrzésének és a békés egymás mellett élés elvének hívei, mert bízunk szocialista társadalmi rendünk fölényében, hisszük, hogy a szocialista rendszer erejével és a szocialista országok alkotó munkájával az imperialistákat rá tudjuk kényszeríteni a békés egymás mellett élésre.

Hisszük, hogy rendszerünk erejével, népeink alkotó munkájával a gazdasági versenyben is fölénybe kerülünk és győzelmet aratunk a kapitalista társadalmi rend felett.

Meggyőződésünk szerint a békés egymás mellett élés elvébe vetett hitnek a kommunista számára a jelen korszakban a saját kommunista meggyőződésébe vetett hitet kell

jelentenie, mert aki meggyő- ződéses kommunista, annak hinnie kell rendszerünk erejében, fölényében és feltétlen győzelmében. Ez nem vallásos hit, hanem marxista-leninista meggyőződés, amelyet az élet megcáfolhatatlan tényei támasztanak alá.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa — ahogyan ezt az 1957-es és az 1960-as moszkvai közös nyilatkozatban leszögeztük —ter- mékenyítőleg hatott az egész nemzetközi kommunista mozgalomra.

E kongresszuson hirdették meg a szovjet elvtársak a háború elkerülhetőségének marxista tételét. Bárki megnézheti, mi történt azóta. Sikerült megőrizni a békét? Sikerült! Erősebb lett azóta a kommunista világ? Igen, erősebb! Gyengébb lett az imperializmus? Feltétlenül! A népek egész sora szabadult fel a gyarmati járom alól. Üj szocialista ország született, mégpedig nem is akárhol, hanem a nyugati féltekén, az amerikai imperalisták közelében! (Nagy taps.) Ez megcáfolhatatlan tény. — Vita folyik néha még arról is, hogy hány szocialista ország van. Vitázni persze lehet s mi vitatkozunk is a jugoszláv elvtársakkal. De végeredményben az ésszerű útat járjuk. A szocialista Jugoszlávia szomszédunk, és ha normális viszonyra törekszünk az Egyesült Államokkal, miért ne törekednénk sokkal inkább normális és jószomszédi viszonyra a szocialista Jugoszláviával, amely itt van mellettünk, határos velünk és sorsközösség is összeköti népeinket?

Ha tehát az átmeneti nézeteltérésektől eltekintünk, mindenképpen már 14 olyan ország van a világon, ahol a társadalmi rendszer alapja szocialista.

Nagyszerű dolog ez! (Taps.)

Aláírjuk az atomcsendegyezményt

Elvtársak! A békés egymás mellett élés eszméjét Lenin adta a kommunistáknak, s a XX. kongresszus fejlesztette tovább a megváltozott erőviszonyoknak megfelelően. A kongresszus óta eltelt hét esztendő minden ténye ennek az elvnek az igazságát, erejét és nagyszerűségét bizonyítja. Nagyon jól tudjuk, hogy a békés egymás mellett élés elve a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésére vonatkozik, de egyben harcot is jelent az ideológia, a gazdasági verseny területén és sok egyéb területen. Mi továbbra is az államok békés egymás mellett élése mellett vagyunk és bízunk abban, hogy az ideológiai vitában, a gazdasági versenyben a szocialista társadalmi rendszer legyőzi a kapitalista rendszert, az imperializmust.

Elveink mellett kitartunk, de biztonságunkról és a honvédség megfelelő színvonaláról gondoskodunk mert erre az érvek sorában feltétlenül szükség van. Ilyesmivel ugyan nem jó tréfálni, de úgy áll a dolog, hogy az imperialista vezetőknek hiába dugjuk az orruk alá, mit mondott Marx, Engels meg Lenin (derültség), nemigen veszik figyelmbe, mert ha figyelembe vennék, nem imperialisták, hanem kommunisták lennének.

Ma viszont eléjük tesszük Marx, Engels, meg Lenin írásait és tudják, hogy az eszmék mögött valóságos, kézzelfcgható erő áll, rögtön tüzetesen kezdik tanulmányozni Marxot is, Engeist is és Lenint is.

(Élénk derültség. Taps.)

Moszkvában a három tárgyaló ország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia képviselői aláírták a részleges atomcsendre vonatkozó egyezményt. (Nagy taps.) Alkalmunk volt már a tárgyalás közben is kifejezni véleményünket.

Helyeseltük, hogy a tárgyalások megkezdődtek,

' örülünk, hogy a megállapodás létrejött és aláírták. Bejelenthetem, hogy a legközelebbi napok egyikén a Magyar Népköztársaság is alá fogja írni ezt az egyezményt,

(Hosszan tartó nagy taps.)

Tudatában vagyunk annak, hogy ez részeredmény. De ez is fontos. Először is a légkör nem szennyeződik tovább, s ez az egész emberiség érdeke. Másodszor: a megállapodás

egy lépés előre az atomfegyver-kísérletek teljes betiltása, mindenfajta atomfegyver megsemmisítése, az általános és teljes leszerelés, a hidegháború felszámolása felé. Józanul tudjuk mérlegelni azt az utat, azt a nagy harcot és erőfeszítést, amely még az emberiségre vár, amíg elérhetjük az atomfegyver teljes betiltását és megsemmisítését, az általános és teljes leszerelést, a hidegháború teljes, felszámolását és a tartós béke kivívását. De, hogy egy kínai közmondást idézzek:

ezer mérföldes utat is. csak úgy lehet megtenni, hogy előbb megtesszük az első lépést és azután a többit. Az atomcsendegyezményt így értelmezzük és ezért helyeseljük.

A világ békeszeretö népei üdvözlik a megállapodást. Ez érthető is, hiszen oly sok évi harc után végre most megtermetté első gyümölcsét azoknak az embereknek az erőfeszítése, akik a béke ügyéért a Föld minden országában küzdöttek. Biztos, hogy ez a siker új erőt ad száz- és száz millióknak, hogy még nagyobb egységben, még nagyobb erővel harcoljanak a békéért, hogy ezen az úton új és új győzelmeket arathassanak a népek. A megállapodást ellenzik az Egyesült Államok és Nyugat-Németország legreak- ciósabb körei, ellenzik a francia nagyhatalmi sovinizmus

(Folytatás a 3. oldalon.)

1963. augusztus 1.

2